Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-06 / 30. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! H >* lV ' „~\c Somo&yország, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^___ II. évf., 30. szám. Szerda, 1957. február 6. ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kossá István pénzügyminiszter lesz a péntek esti nagygyűlés szónoka A Magyar Szocialista Munkáspárt kaposvári ideiglenes intézőbizottsága 1957. február 8-án, pénteken délután 5 órakor a Városi Moziban nagygyűlést tart. A nagygyűlés előadója: Kossá István pénzügyminiszter. Felhívjuk az üzemek dolgozóit, ha vannak olyan kérdéseik, amelyekre választ szeretnének kapni, azt csütörtökön, 7-én délig juttassák el az MSZMP városi intézőbizottságához. Egyben közöljük, hogy a nagygyűlésre meghívót a pártalapszerveknél kérhetnek az érdeklődők. Milyen munkalehetőségek kínálkoznak ? Bármennyire is fájdalmas volt, szembe kellett nézni a létszámcsökkentéssel. Mindnyájunk, az ország érdeke követeli meg, hogy minél kevesebb pénzt fordítsunk az ügyvitelre, a hivatalok fenntartására. Nyerünk vele, hogyha az íróasztaltól mind több ember .a termelőmunkába megy. Természetesen nem tudunk minden elbocsátott kezébe azonnal szerszámot adni, de a Megyei Tanács Munkaügyi Osztálya és a munkaközvetítő irodák arra törekszenek, hogy minél több embert kenyérkeresethez juttassanak. Ez a gond a megyén belül a városban a legnagyobb. E szervek dolgozói azt mondják, hogy a vártnál kisebb a »félforgalmuk« Ha jönnek is naponként tizenöt-húszán leginkább érdeklődnek. Hiszen a fizetéssel való ellátottság idején senki sem szívesen vállal munkát, különösen. ha az új munkahelyen vékonyabb borítékot adhatnak. Az is általános tapasztalat, hogy a volt irodai dolgozók ismét hivatali munkára várnak. Sajnos, meg kell mondani nyíltan, nehogy bárkit is becsapjanak illúziói, erre nemigen lesz mód. Ha valamelyik íróasztal mégis gazdát kérne, akkor is a csökkent munkaképességűek állnak a sor elején, >úk fizikai munkát nem tudnak végezni. Szakmunkások, kétkezi dolgozók ritkán nyitnak be az osztályra vagy az irodába, kevesen váltak közülük ugyanis munkanélkülivé. Pedig számukra kínálkozna munkaalkalom. A Kaposvári Faipari Vállalat pl. négy asztalost tudna felvenni, a Vas- és Fémipari Kombinát pedig három asztalost és egy festőt keres. Másutt viszont autó- és motorszerelő szakmunkásokra lenne szükség. A Textilmüvek pedig egyelőre ugyan kicsiny, de biztos kenyérhez juttatna tíz fonótanulót. A volt Nosztra-raktár is tudna enyhíteni átmenetileg néhány munkanélküli gondján. Babválogatókra lenne szükség, akiket azonban csak éjszakai műszakban tudna foglalkoztatni. A kereset 600 forintnál kezdődik, s a teljesítmény arányában eléri a havi ezer forintot is. A fizikai munka iránt érdeklődők a kitavaszodás után a mezőgazdaságban juthatnak keresethez. Az állami gazdaságok most mérik fel munkaerőszükségletüket, s rövidesen számos munkanélkülit szerződtetnek a munkaközvetítő útján. A Bőszénfai Versenylótenyésztő-telep pl. 44 embert kér nyári idénymunkára. A Kaposvári Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában 35 ember helyezkedhet el, sziiitén idénymunkára, 25 dolgozót viszont állandó munkára vennének fel. Díjazásuk a kollektív szerződés szerint történik. A Középsomogyi Erdőgazdaság 50 erős, fizikai munkást keres fakitermeléshez és rakodáshoz. Bizonyára más vállalatoknak, gazdaságoknak is szükségük lenne néhánv munkáskézre, de ezekről a munkaügyi osztály és a munkaközvetítő iroda nem tud. Jó lenne ezen változtatni, hiszen erre van rendelet is. „Hármasiftrek99 a Sárközben A Sárközi Állami Gazdaság pörbölvi üzemegységében a tehenészetben ritka »családi esemény« történt Á Bimbó nevű tehén három borjúi hozott a világra. A három borjú súlya 34 kiló volt születésükkor, mindegyik egészséges, nagyon jól érzik magukat. Azt mondani sem kell, hogy nagy becsben tartják a hármasikreket, kivételes gonddal gondozzák őket, ugyanúgy az anyjukat, a Bimbó tehenet is. Ara 50 FILLÉR A fegyveres erők minisztere elrendelte a déli határövezet visszaállítását A rendelet hatálya kiterjed Baranya, Bács, Kiskun, Csongrád, Somogy és Zala megye országhatár menti területeire. A jövőben a déli határövezetben — hasonlóan a nyugati határövezethez — csak rendőrhatósági engedélylyel lehet tartózkodni és az oda beutazáshoz rendőrhatóság előzetes engedélye szükséges. A kellően indokolt és igazolt kérelmet a pontos személyi adatok megjelölésével az utazás megkezdése előtt 5 nappal kell írásban benyújtani a lakhely szerint illetékes járási rendőrkapitányságon. ELEGENDŐ NITROGÉNMŰTRÁGYA van A TAVASZI FEJTRÄGYÄZÄSHOZ Az idén az őszi vetések tavaszi fejtrágyázásához részint hazai gyártású pétisóból, részint külföldről behozott úgynevezett linzi sóból elegendő mennyiség áll rendelkezésre. A linzi só, amelyet a péti sóhoz hasonlóan gyártási helyéről neveztek el, azonos összetételű és hatású a péti sóval: szintén 20,5 százalék nitrogént tartalmaz, amelynek fele ammonianitrogén, fele salétromnitrogén. A linzi sót tehát kora tavasszal ugyan úgy kell a fejtrágyázáshoz felhasználni, mint a péti sót. A leggazdaságosabb holdankint 80—120 kilogrammot kiszórni, de ha az egy holdra szánt mennyiséget 200—300 kilogramm komposzttal keverik, akkor 30—35 kg nitrogén műtrágya is elegendő. Teljesült a rokkant-telepiek kérése — megnyitották a rokkant-telepi húsüzletet A Rokkanttelep lakói már több ízben kéréssel fordultak a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat vezetőihez, hogy a vállalat nyissa meg újra a Kanizsai úton húsüzletét, melyet korábban megszüntettek. A vállalat megvizsgálta a beérkezett panaszokat és úgy határozott, hogy eleget tesz a kérésnek. Január 4-én már meg is nyitották és átadták a forgalomnak ismét a Kanizsai úti húsboltot. Március elején vitára bocsátják a szövetkezeti törvényjavaslatot Szavazás pirulákkal Nagyobb felelősséggel Rendet, igazságot követelnek a feloszlott somogyszobi Kossuth Tsz tagjai Kezdődik a labdarúgó idény! Kivégezték a sávoly! rendőrgyilkost A kecskeméti katonai rögtönítélő bíróság január 25-én tárgyalta Németh József 25 éves sávolyi lakos bűnügyét, aki január 18-án több késszúrással meggyilkolta Biczó Ferenc volt rendőrt. A rögtönítélő bíróság halálra ítélte a szurkálót, de az elítélt kegyelemért folyamodott. Az Elnöki Tanács a kegyelmi kérvényt elutasította, s az ítéletet febreár 5- én reggel Marcaliban végrehajtották. Dunapenteléről — Kaposvárra, Kaposvárról — Budapestre ... Körbe-körbe, karikába, de ha egyetlen mód van rá, akkor lehetőleg a körből is kitörni és a legteljesebb szervezett össze-visszaságban megoldani a téglaszállitmányok eldiszponálását. No, de urambocsá... Ki az, aki elsorvasztani igyekezne egy olyan szerv »lázas ütemben végzett munkáját«, mint amilyen az Építőanyagellátó Központ is. — Hogyan is dolgozik ez a központ? Elöljáróban megmondhatjuk, hogy nem mindig a legcélszerűbben. Nos, aki nem hiszi, tessék: a Somogy megyében gyártott téglát »feltétlenül« az Alföldre, vagy csak mondjuk Dunapentelére kell szállítani — nem pusztán azért, mert ott is van elég téglagyár, hanem azért is — és ez nem utolsó szempont —, hogy lehetőleg kétvagy háromszoros darabszámmal, azaz összezúzva érkezzenek meg rendeltetési helyükre a téglák, miután jónéhány napot vagy hetet a három-négyszáz kilométeres úton töltöttek és »felmorzsolták« az összes felmorzsolható szállítási költséget. És ugyanez megfordítva, az alföldi, a dunapentelei. vagy más téglagyáraknál. Szó se róla, szép az igyekezet, de nem lenne tán szebb, ha a helyi téglagyárak először a közvetlen környéküket látnák el és így nem ke-rülne arra sor, hogy ezeken az ellátatlan környékeken más gyárak berkeiből történő szállítás útján elégítsék ki a szükségletet? Szebb lenne, állítjuk — az ellátás pedig olcsóbb, gazdaságosabb. Bizton hisszük, hogy a januárban égetett mintegy 1 150 000 tégla somsát (amelynek túlnyomó többségét a lakosság éllátására fordítják) már sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb szempontok döntik el. Somogy megye szívesen segít más területek ellátásában is, de semmiképpen sem bólogathat olyan intézkedésekre, amelyek arra vezetnek, hogy míg Somogy megye más területekre szállít, addig ia saját területe ellátását idegen termelésből oldják meg. Egyszóval: ne lépjük meg előbb a második lépést az elsőnél, mert ilyenből mindenképpen csak ballépés lesz. A téglafalon hamar megszárad a habarcs a forrón tűző augusztusi nap hevétől. — Gyerünk, Nagyné! — kiáltja a kőműves az állványról és serpenyőjével a levegőbe kanalaz. Az embernagyságú, féligkész falak buktatás, törmelékes dombocskákat zárnak be. A hepehupás talajon egy vézna, poros overállban lévő fiatal nő hordja a maltert társával. A láda súlyos. Az elöl jövő munkásnő arca unottságot,, egykedvűséget mutat. Szemei alatt sötét karikák árulkodnak az élet árnyékos oldaláról. Kezei cserepesek, a nem szokott tégladobálás miatt. A mutatóujj perecének hajlatában száradt vércsepp látszik. Ahogy beszélgetek vele, a kétségbeesés lehelete csap meg. így nem beszél más, csak az, aki öngyüok előtti órákban él. így nem néz más, csak az, aki tanácstalanul tántorog a prostitúció és a becsület útkereszteződése előtt. Fakóbb lesz a vörös tégla, holtfényű a nap, didergő a meleg, ha ránézek jés hallgatom beszédjét. A sors kegyetlen keze emelte fel ezt az asszonyt és támasz nélkül vajon hová vágja?... Neve? Nagy József né. Családi állapota? elvált. Szülei: édesanyjával együtt jött nemrég Szolnokról. Vagyonuk: semmijük sincs, csak a rajtuk lévő ruha. A fiatalasszonynak két gyermeke van. Havi keresete 500 forint. Lakik: albérletben, s egy ágyért 250 forintot fizet. Gyermekeit nem vették fel a bölcsődébe, s ezért magánháznál 600 forintot fizet értük havonta. Reggel hajnali négykor kel, különmunkát vállal, mert fizetéséből nem tudja eltartani a két kicsit. Aztán cipeli a maltert és a téglát ФижаúezMék akti az éleibe. egész nap. Gondolatai?... lúgkövet igyon? Az édesanyjával is ott beszélek az építkezésnél, egy fakóarcú, reménytelen asszonnyal. Férje géplakatos, meghalt. Eljött Kaposvárra a lányával. Mert lányának férje Nagybajomban lakik. A férfi azonban ellökte magától a fiatalasszonyt, két gyermekével együtt. Elmegyek az Építőipari Vállalat nőtanácsához. Egy kedvesarcú, idősebb asszony megígéri: segít nekik. Pár hétre rá hallom: a munkásszálláson laknak. Aztán jött október és elrángatott a- problémától. pipp-cupp, lötyög a sár a mun^ kásszállás felé vezető sötét úton. A Dimitrov utca felől közelítem meg, s rövidesen kirajzolódik a sötétből nagy, világos ablakaival a hosszú, emeletes épület. Vajon megtalálom-e Nagynét és édesanyját? Mi lett velük, hogyan boldogultak? Hisz az októberi, novemberi időszakban az Építőipari Vállalat vezetőinek, kommunistáinak kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, sem mint egyénekkel, egyes személyekkel törődjenek. Biztos, már nem is találom őket itt, talán inkább a népbüfé sokadalmaiban, a cigarettafüstös, pálinkagőzös helyiségben kellene keresnem, amint életkeservüket itallal csillapítják? A folyosón két fiatalemberrel találkozom, akik hangoskodva szaladnak a bejárat felé. A gondnoknál keresem. — A négyesben van — válaszol az egyik és bekiabál a szobába: Erzsiké néni ... Erzsiké néni... Keresik ... Erzsiké néni jön, s akkor látszik, sokkal fiatalabb, semhogy néninek szólíthassam. Csak hát Csizmadia Sándornét így hívják a lakói, s ö nem tiltakozik, inkább örül ennek. Betessékel a konyhán át a szobájába, s várakozóan néz. — Nagynét keresem — fordulok feléje és hangomban valami megmagyarázhatatlan idegesség bujkál. — Vagy az édesanyját. — Nagyné nincs itt — válaszolja —, de az édesanyjának mindjárt szólhatok. — Kilép a folyosóra, visszajön egy fiatalárcú, jól öltözött nővel. Nem ismerem. Ö is idegenül néz. — Mihálovitsnét keresem, Nagy Józsefné édesanyját — mondom zavartan. — Én vagyok. Igen, most már emlékszem. Az arcvonások hasonlítanak ... Persze, kicsit megváltozott. ■ Leánya hol van? — A lányom? Visszament a férjéhez, Nagybajomba. A férje eljött ide, nem is tudom, ki hívhatta, és visszavitte. Kibékültek és most ott vannak nála a gyerekek is. Ők már boldogok. — Rámnéz, hátrasimítja haját és mosolyog. Most már ő is emlékszik. — Nyáron találkoztunk, ugye? Hát... Amikor idejöttünk, bizony nagyon elhagyatottak, nagyon elkeseredettek voltunk. Nem is tudtuk, mi lesz, hogyan lábalunk ki a ránkszakadt bajokból. De szerencsére nem voltunk egyedül. Segítettek ők. — Ránéz Erzsiké nénire, aki szerényen ül a sezlonon, úgy, mint öleinek semmi különös köze nincs a dologhoz. — Tudja, először elhelyezték a lányom gyermekeit a bölcsődében. Aztán adtak gyorssegélyt. Befogadtak ide és... és ... megszerettettél: velünk az életet. Szaggatottan törnek elő szavai ... Beléhullanak a szoba csendjébe. A kályhában durjizsol a tűz. Itt olyan családias minden. Erzsiké szobája, a két ágy, az asztal a csipketerítővei és a képek a falon ... Innen nagyon távol esik minden kétségbeesett és rossz gondolat. — Kílencszázat is megkeresem havonta most, a bérrendezés után — folytatja — 4,60-as órabért kapok. Nem mondom, szorgalmasan kell dolgozni (a MÁV-internátus építkezésénél vagyok), most is hordom a téglát, meg a maltert, de most valahogy könnyebb. Olyan becsületes ez a munka... és nézze... itt szállás, fűtés, világítás nem kerül pénzbe. Reggelit, ebédet, vacsorát hét forintért kapunk. Tényleges kiadásom csak 180 forint havonta. A többit elruházkodhatom, vagy másra költhetem. Szeretnék visszamenni majd később Szolnokra. Mégis ott vannak az ismerősök, rokonok. De előbb kicsit összeszedem magam anyagilag. — Feláll, kezét nyújtja. — Nem haragszik, ha elmegyek? Mozijegyem van, nem szeretnék elkésni. Tessék csak, mejijen. Viszontlátásra! Lépteinek gyors kopogása visszahallatszik még a helyiségbe. Erzsiké nénivel később meglátogatjuk Mihálovitsné hálószobáját. Tisztaság, rend, meleg van itt. Mint amilyen, tiszta és rendes, becsületes ezeknek az egyszerű embereknek a gondolkodása is. Csak legyen, aki irányítsa az életüket, karjaiba fogja őket. amikor elhagyatottak, amikor bajuk, gondjuk van. Nagy Józsefné és édesanyja már rendes, értelmettdláft életet élnek újból. Visszavezették őket a baráti kezek, a többi munkás szeretete, a mi rendszerünk embereket formáló óriási ereje. Nagy Józsefné és édesanyja arcáról letörölték a könnyeket, s ezzel örök, teljesszínű hálára kötelezték a két embert. tfUhagyom az épületet és a szent•“ jánosbogaraknak tűnő ütem lámpák egyikétől visszfordulok л munkásszállás felé. Zenefoszlányok, úsznak a levegőben, egyre halkabban. Fiatal építőmunkások sietnek el mellettem. Nevetésük összefolyik, a tangóharmonika hangjával. SZŰTS ISTVÁN,:
