Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
Péntek, 1957, február 1. SOMOGYORSZÁG S Legyen ? Igen! De ne ott a Május 1 utca közepén Megáll a forgalmas, gépkocsik motorzúgásától hangos Május 1 uteán, az olvadásnak indult sáros hórongyok között. Tétován, sunyva néz körül, mint a tolvaj, a tettenérés félelmének torokbanyelt sikolyával. Aztán az alkalmas pillanatot kivárva, hirtelen benyitja az üvegajtót. Odalép egy asztalhoz, most már nyugodtabb mozdulattal. Az asztalnál ülő, jól öltözött alacsony ember idegenül, várakozva tekint a belépőre. Pillantásával felméri az előtte állót, fekete kucsmáját, alatta az idős arcot, petyhüdt vonásaival, félhold alakú könnyzacskóival, vizenyős szemeivel. — Mi tetszik? ... — Egy kabátot hoztam — suttogja szégyenlősen és öreg szemei egy másodpercre reménytváróan lobbannak fel. — Hol van? Megnézzük... A táskát kutató szem megakad *gy mozdulaton. A látogató buzgó sietséggel veti le a rajta lévő rozsdás színű télíkabátját. Remegő kézzel nyújtja át az asztalon. — Ez volna! — 250-et bizománybán. Többet *em adhatok. __ v? — Mikádó — folytatja a vezető, s a csalódott arcba néz. — Uj, köpenyből készült mikádóink vannak 250-ért. — Két kéz kinyúl a kabátért, visszaveszi, s tartja félkaron, mint a csecsemőt szokás. — Háromszázat esetleg hangzik a végső szánalom. — Mi? Háromszázat? Ez valódi aneol szövet. Ilyen ma már nincs, a boltokban — hangzik a tromf, majd a fejrázásra újból magára ölti a télikabátot. — Nem. Annyiért nem adhatom! — Még egyszer visszafordul, de a hangtalan csendből csak távozni lehet. Újból kattan az ajtó, s gyors léptekkel jön be egy fiatal, csinos nő. — Cipőt hoztam. Magasszárút: — Nyolcvanat tudok érte adni. Negyven előleg. — Rendben. A sámfát vissza ve-! szem. Ez még kell — fordul felénk* mosolyogva, majd megkapja a pénzt* és elmegy. * Szétnézek a Bizományi Aruház-* ban. Cipők, ruhák, sítalp, babako-* esi, két heverő és sok máís minden* eladó holmi van a helyiségben. Az* áruház három nagy kirakatában < különböző használt holmik kínálják* magukat. A kirakat előtt emberek* jelennek meg, kicsit nézegelődnek, ( majd belemerülnek az utca forga-* tagába. Az áruház aránylag üres. * Az októberi események valósággal* kifosztották, s a négy zsúfolt rak-* tárra való holmit a vásárlási láz el-* morzsolta. Megvették még az 500* ferintos nápolyi porcelán cukortar-* tót is — mondja tréfásan Hamar * Kálmán, az áruház vezetője. —* Most nagyon kevés árunk van. * Igen. Ha körülnéz az ember, lát-* ja, itt ötször, tízszer ennyi holmi is* elférne. Vajon felfut-e a forgalom * a közeljövőben, telve lesznek-e a * polcok és a fogasok? * Nem tudni. A Bizományi Áruház* nagy hasznot hajtó üzlet. Hamar* Kálmán szerint negyedévenként * 400—500 ezer forint tiszta jövedel-* met hoz. Aki eladni akar, jól jár, * mert nem kell »tangóznia« a pia-* con, vagy egyéb helyeken, hogy * használt holmijától megválhasson. * Akit vevő szándék hajt ide, arány-* lag olcsón vehet. Fenntartása tehát, hasznos dolog. Az azonban, hogy aj város kellős közepén legyen, a leg-J feltűnőbb helyen, nem helyes, nemj ildomos. Mert,, aki venni megy, azj még hagyján. De aki eladni, az nemj éppen kellemes érzéssel nyitja bej az ajtót. Mi szükség van erre? J Semmi! Vizsgálják meg az illeté-J kesek áttelepítésének lehetőségét. J Van még a városban olyan hely,J ahol le tudná bonyolítani ugyanezt J a forgalmat és a vásárlók, eladók isj szívesebben keresnék fel. Vagy sen-J kit nem égetett még egyszer sem ? valami halvány szégyen-féle, ami- J kor kirakatába nézett? 9 — le Tanuljunk idegen nyelveket! A régóta mutatkozó nyelvtanulási igény kielégítésére a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Somogy megyei Szervezete február hóban megindítja idegen nyelvű tanfolyamait. Egyelőre német, angol, francia és orosz kurzusok indulnak kezdő és haladó fokon, elegendő jelentkezés esetén esetleg olasz és szlovák tanfolyam is lesz. A tanfolyamokat városunk legjobb nyelvi szakemberei vezetik. A tanfolyam beiratkozási díja 80 forint. Ez az összeg egyúttal tandíjul szolgál a február 15-től június 15-ig tartó- négyhónapos szemeszterre. (Tehát egyhavi tandíj csak 20 forint!) A hallgatók hetente 2 órát kapnak. Beiratkozni február 10-ig lehet a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat titkárságán (Bajcsy-Zsilinszky u. 10. Tanítóképző épülete). TTIT Titkárság Lacika Nézem ezt a kis pufókarcú, csupa értelem gyereket, s a szívem összeszorul a keserűségtől. Lacika a legelhagyatottabb gyerek, apátlanul, anyátlanul teng-leng, noha él, egészséges és dolgozik apja, anyja is. Nézem, s lehetetlen nem szeretni. Barna, mélyentilő szemei szinté főnyivé beszélnek az értelemről. Édes, figyelmes és okos, mint a legtöbb tizenegyéves gyerkőc. Hogy örülnének neki sokan, kiknek nem adatik meg a gyermekáldás. Ismerek fájószívú asszonyokat, akik vagyonukat feláldoznánk, csak ott hordhatnák szívük alatt a legdrágább kincset, s mit meg nem tennének azért, hogy az ágyuk melletti kiságyban, bölcsőben láthatnák gőgicsélő kisdedüket, vagy éjeket virrasztanának ágya felett. Mily boldog érzés apának, anyának lenni! Keserű fájdalom elhagyatott gyereket látni. Pandur Lacikával Iákéban, a tanácselnök lakásán ismerkedtem meg a minap. Noha nemrég — mindössze négy nap óta — »lakik« a faluban, máris kispajtásokat, barátokat szerzett magának. Életkora alig egy X, mégis mennyi szenvedés, nélkülözés, sorsüldözés szenvedő alanya volt már, s vajh mit rejteget számára a sors még! Már sötétedett az elmúlt vasárnap este, amikor Mencseli Marika hazafelé kerékpározva ráakadt az országúton rongyosan, éhesen bandukoló gyerekre. Cseppet sem gondolkozott, szívére, a szeretet parancsára hallgatva maga elé ültette kerékpárján, s magával vitte Jákóba. Azóta közösen dédelgetik a tanácselnökékkel. No, de adjuk át a szót Lacikának, hova indult azon a vasárnapon. — Nemesdédről, ahol a mostohaapáméknál laktam, édesanyám azzal küldött el, menjek édesapámhoz Dombóvárra, tartson el ő. S a kis rongyos ruhájú gyerek egyetlen fillér, egyetlen darab kenyér nélkül, anyai parancsra, gyalogszerrel indult útnak Nemesdédről Dombóvárra. Ki tudja, mennyi reménytelenség, retltegos szállta meg útközben kicsiny szívét. S vajon nem fájt érte az anyai szív, amikor szélnek eresztette fiát? Lacika nem jutott el Dombóvárra. Jó emberek megsajnálták, magukhoz vették. A tanács hiába kereste telefonon a gyerekért felelősséggel tartozó szülőket, az anyai, apai kötelességérzet nem jelentkezik azóta sem. íme, milyen következményei lehetnek egy elsikerült, kettétört házasságnak, a szülők felelőtlenségét, gonoszságát százszorosán meaérzik a gyerekek. Mi lesz Lacikával? Talán akad az ő számára meleg otthon. jó szó, a szülőanyánál is szeretőbb szívű, édes mostoha . . . vj -Rövid belföldi hír Az idén ismét lesz magyar kiállítás a már hagyományossá váló lipcsei nemzetközi vásáron. A vásáron csaknem valamennyi külkereskedelmi vállalatunk részt vehet, sőt ott lesz az Egyesült Izzó és a Győri Vagongyár is, amely most kapta meg az önálló exportálás jogát. A magyar kiállításra az áruk egy része már úton van és a kiállítás szervezői és rendezői ezen a héten utaznak el Lipcsébe. clttk&íi maradtak Szíve szorult, rezgett a lába... — írta a költő idegenbe szakadt véreinkről jó két évtizeddel ezelőtt. Napjainkban is szórja fajtánkat a sors a nagyvilág minden tájára. Hányán mentek el, nem tudnánk megmondani. Azt is ki tarthatná számon, hogy közülük mennyinek tapad vér a kezéhez, bűnhődést követelő bűn a leikéhez. És hány becsületes embert űzött el szülőföldjéről a bizonytalan élet valódi, vagy képzelt réme. Az ősszel özönlöttek, ma is szivárognak kifelé. Növekszik, egyre növekszik a hazáthagyott magyarok száma. Vannak, akik csak a határig jutnak el, onnan visszafordulnak. Ilyenekről beszélt nekem a napokban egy határőr ismerősöm. Szerencsésen hazaérkeztünk — ezt táviratozta Ungár Sándor gépészmérnök a b.-i határőrségre Budapestről, a Bartók Béla útról. »Hazaérkeztünk« — így van a táviratban, mert nem egyedül, hanem feleségével és ötéves Katinka nevű kislányával együtt akart disszidálni. Pedig nem panaszkodhat a sorsra, havi négy és félezret keresett. Mégis űzje. hajtotta valami, el innm, nyugatra. Amolyan kivándorlási lákhullám borította pi Pccitpt. Találkozáskor, munkahelyén, '' utcán, ■villamoson, autóbuszon így fogadták ismerősei: »Te még nem mentél el?« A tömeghisztéria hatott rá, nem akarta többé hallani ezt a kérdést. Felesége is állandóan az indulást sürgette. Olyan kontinensre vágyott — Amerikába, vagy Ausztráliába —, ahol biztosan soha sem lesz háború, mert a mi kis hazánkat kritikus helyen rajzolta ki a történelem. A Dráva közelében megcsappant kivándorlási kedve, csak az aszszony maradt kérlelhetetlen. Nem is bánta, hogy magyar határőrökkel találkozott, akik visszafordulásra késztették. Nagy lecke volt ez, vizsga — most vizsgázott magyarságból, szülőföld- és hazaszeretetből. S. István (Budapest, VII., Dob utca 24.) ölvenben jött haza Magyarországra háromévi távoliét után. Hazajött, mert magyarnak született, magyarnak vallja magát. A haza azonban fukar volt hozzá: nem sok az a 8—900 forint, amit havonta keresett segédmunkásként. Még nagyobb fájdalma, hogy évek óta hi óba kér. könyörög. követel lakást — ma is mosókonyhában húzza meg magát a háromtagú család. így hát nem volt nehéz eldönteniük. hogy mennek. iröze^án útnak váhak. A férj azonban huszonkét hónapos kisgyermekével Szombathelytől visszajött. Felesége viszont átszökött. Kedves, barátságos fogadtatás, meleg szoba, élelem, gyűjtőláger, vallatás, szökés, •repülőjegy Angliába — ez jutott osztályrészéül Ausztriában. A repülőtéren megtorpant, majd rövidesen visszatért Pestre. Januárban ismét felkerekedett a család. A határ mellett azonban katonáink karjába futottak. S.-né ellen eljárást kellett volna indítani, mert másodszor próbálkozott tiltott határátlépéssel. Ezt diktálná a törvény. De mi lenne a kisgyermekkel? Jobb lesz, ha édesanyja nevelheti. Ez viszont a humanitás parancsa, és ez győzött. S.-ék is zavartalanul visszajuthattak a fővárosba Dr. Csolnoky János, fiatal, 23 éves pécsi orvos is szökni akart. Még alig száradt meg a tinta vörösdiplomáján — a nyáron fejezte be tanulmányait az egyetemen, kitüntetéssel. Szülei mindketten dolgoznak. Apja tanár, édesanyja fogtechnikus. Tudja. a népi demokrácia adott oklevelet kezébe azért, hogy a magyar nép egészségét óvja. De hallotta, hogy több idős orvos is cserbenhagyta az országot, miért ne menjen 6 is külföldre? Meg aztán az egyetemen csak a kelet orvostudományát oktatták, milyen jó lenne, ha kiegészíthetné tudását nyugati személyes tapasztalataival. A határ mentén, édesapja kérésére körözték. Nem is sikertelenül... Boldogan köszönték meg a szülők a határőröknek, hogy meghiúsították fiúk szökési kísérletét. Néhány emberi sorsba enged bepillantást ez az írás. Tán arra is választ adnak e sorok, hogy miért akarták nyakukba venni a világot e történetek szereplői. Akit a nagyobb darab kenyér varázsa csábít el hazulról, annak nem ígérhetjük, hogy ma vagy holnap itthon is teljesül vágya. De összefogással, békés alkotó munkával és csak ezzel növelhetjük jólétünket. Nem ígérhetünk meleg, kényelmes otthont mára az S. Istvánoknak, akiknek a haza adományából eddig egyetlen lakássá kinevezett mosókonyhára futotta. Tudjuk, ezen is változtatnunk kell. Az is rajtunk áll, hogy elűzzük fejünk fölül a háború rémét, hogy e hazában is bizton, békében nevelhesse fel Katinka kislányát a mérnökfeleség. Azon is fáradozzunk együttesen, hogy fiataljaink közvetlenül is tanulhassanak a világ mindegyik részétől. Akarnunk kell, hogy itthon érezze jól magát hazánk minden becsületes fia és leánya. KVTAS JÓZSEF Megérdemlik a bizalmat A ,Berkes-ügy' tanulságai i TALÁN ELŐSZÖR fordult elő а j csurgói járásban, hogy az MSZMP i járási intézőbizottság vezetői beszél- 4 getésre ültek le a helyi és vidéki i földművesszövetkezet boltvezetőivel * vasárnap délelőtt. Az intézőbizottsá* got két cél vezette a boltvezetők * meghívásának elhatározásakor: 1. f Megköszönni azt a fáradságot nem fismerő munkát, amit az októberi f események alatt és azóta is végeztek Ja megsokasodott számú vásárlók f igényeinek kielégítéséért; 2. s meg- J cáfolni azt a rémhírt, hogy a közel- J jövőben az összes boltvezetőt levált- J ják, mert a pártnál fasisztának tart- J .jak őket. Hogy mennyire szükség J volt erre a baráti beszélgetésre, arra i Horváth Gyula boltvezető szavait * idézzük: »Örömömnek adok kifeje* zést, hogy résztvehettem ezen a be* szélgetésen. Azzal a hiedelemmel Möttem ide, hogy itt lerámolnak ben* nünket, mert az utcán, mindenütt * azt hallani, hogy ezeket a reakciór sokat — mármint a boltvezetőket — Г le kell váltani. Most megnyugodtam, f mert látom, hogy ez nem a párt ál. láspontja, hanem rosszindulatú em! berek mesterkedése. Úgy érzem, hogy I ezután az utóbbi napokban letört I ambíciónk a réginél is nagyobb lesz.« * öreg, szemüveges bácsika szól nyu)godtan, megfontoltan: »Mi meg va* gyünk nyugodva, a párt ismeri a mi i munkánkat, tudjuk, hogy becsül is > ezért bennünket«. Majd ez az idős > bácsi a forró októberi—novemberi I napokra visszaemlékezve mindja el, I félniök kellett, mert ki voltak téve >a különböző hangoskodók, szobor* döntögetők törvénytelen cselekede’ teinek. — Remegve vártam a négjT 'órát, hogy bezárhassam a bódét — mondja. , Az élelmiszer-bolt vezetője a bol- I fosoknak az ellenforradalmi napok- I ban tanúsított helytállásáról beszél. I — Egyszer beállított hozzánk egy há- I romtagú részeg csoport, szeszt köve- I teltek. Én akkor is elibük álltam: 1 szesztilalom van, nem szolgálhatok ‘ki szeszt. Pedig senki sem védett bennünket, meg is verhettek volna. — Majd azt ajánlja: »Mi nap mint nap foglalkozunk a tömegekkel. Hívjon el bennünket máskor is a párt, segíteni akarunk és tudunk. — Szabó István, a Vasbolt vezetője az árubeszerzés nehézségeiről beszélt, arról, hogyan sikerült a múlt héten 30 varrógépet kapni a csepeli gyárból. A múlt héten hoztak 50 kerékpárt is, és több . olyan cikket, amelyeknek beszerzése, előállítása ma még akadályokba ütközik. Szóba hozták a futball-sport terén jelenleg uralkodó anarchiát, kérték ehhez is a járási intézőbizottság segítségét. Lehet-e Kossuthtal kapcsolni az Ardát, ha van Kossuth, s hogyan osszák el a ma még kevés szappan- és mosószerkészletet — mind olyan kérdés, amely mindenkit foglalkoztat. Ma már nevetünk azon, amit a november elejei napokban italos fejű egyének halálos komolyan követtek el a »hazafiság«, és a »forradalom« nevében. Részeg, felbujtatott gyerekekből, emberekből álló csoport megrohamozta és kidöntötte a főtéren álló begyűjtési versenytáblát, miközben énekelték a Himnuszt. Majd kidöntötték a füves, virágos parkban lévő »behajtani tilos« jelzőtáblát, itt is elénekelték a Himnuszt. A védtelen Csabai családot szintén a Himnusz éneklése közben támadták meg és ütlegelték a lakásán. Ezek lettek volna a hazafias cselekedetek? íme, mennyivel felszabadultabbak az emberek, ha választ kapnak a szívüket, lelkűket bántó kérdésekre, kételyekre. Három óránál tovább tartott ez a kötetlen hangú, elvtársibaráti beszélgetés. Lelepleződött az egy hét óta terjengő, boltosokat rémületben tartó rémhír. A rágalom megdőlt. Nehéz volna egy hét után megállapítani, hova futnak a szálak, nincs gazdájuk. Annyi azonban ma már bizonyos, hogy e rémhír a valóság elferdítéseként egy, illetve több gyűlésről indult el. Ma már úgy emlegetik e kérdést a faluban, mint »Berkes-ügy«. A Berkes-ügy szálai az október 23-i eseményekhez nyúlnak vissza. A faluban élő kommunisták és pártonkívüliek közül sokan beszélnek Berkes Sándor akkori dolgairól, magatartásáról. Kicsoda Berkes? Berkes Sándor, a Csurgó és Vidéke Földművesszövetkezet ügyvezető elnöke, aki tagja volt az MDP- nek és aktívája a járási pártbizottságnak, 1956. október 23-ig. Ugyanez a Berkes két nap múlva köpönyeget fordítva mocskot, rágalmat igyekezett szórni a kommunistákra, bár néhány napja még vallotta, hogy 6 is közéjük tartozik. Az október 25-i esti gyűlésen — itt választották meg az ideiglenes »forradalmi« bizottságot, ő is porondra lépett, s nagy hangon ordította: »a kommunisták tönkretették az országot, lám milyen nyomorban él Csurgó lakossága is. Ennek okozói a helyi és járási párt- és gazdasági vezetők, ezért őket azonnal el kell számoltatni a milliókról.« (?!) (Azt elfelejtette elmondani, amit a hallgatóságból bekiabáltak neki: hiszen a 12 év alatt te is motort vettél, házat építettél.) Szóval Berkes alaposan kitett magáért. Egy mellette álló ember meg is veregette a vállát a szónoklás után. — Hát igyekszünk, igyekszünk — jegyezte meg erre cinikusan Berkes. Magától értetődik, hogy Berkest is beválasztották ezen a gyűlésen a »tízes bizottságba«, amely a járási szervek elé terjesztette a község »forradalmi követeléseit«. Azt se felejtsük el megjegyezni, hogy Berkes azt követőleg egyik este részeg fővel hazafelé — Nagymartonba — menet motorral nekiment egy gépkocsinak, s másnap azt hiresztelte a faluban, hogy leütötték. Kabátjába tűzött nagy nemzeti kokárdával jártkelt az utcán, emberek között, így mutatta »forradalmiságát«, s közben karrierista törekvéseinek adott hangot. — Én jó ember vagyok — gondolta, s a főkönyvelője az egyik gyűlésen már nyíltan spiclinek bélyegezte az egyik kommunistát, követelte Kovács vendéglős eltávolítását a szövetkezetből. Jött november 4-e, földre tepertők az ellenforradalmat. A kommunisták, a becsületes emberek, akik átélték a november 4-ig tartó rettegés, félelem időszakát, emlékeztették Berkest november 4-e előtti megvetendő magatartására. A kommunisták taggyűléseken, összejöveteleken valahányszor kifejezték felháborodásukat a Berkes-féle köpönyegforgatókkal szemben, s követelték, hogy Berkes hagyja el a szövetkezet irányítását. Az MSZMP-be se vették fel. A gyűlés után — ahol csupán Berkesről volt szó — terjedt el a faluban az álhír a boltvezetők leváltásáról. Kinek volt érdeke ilyet kitalálni? A párt vezetői a boltosok előtt is ismertették álláspontjukat a »Berkes-ügyről«. Berkes Sándor a legnehezebb órákban karrierista vágyaitól hajtva gyáván meghátrált, szégyent hozott a kommunistákra. Gyávákra, elvtelen karrieristákra pedig nincs szüksége az MSZMP-nek. A párt javasolja Berkes megválasztóinak és a felsőbb szerveknek, hogy vonják meg a bizalmat Berkestől. Egyenes, tiszta jellemű, becsületes szándékú emberek kellenek vezetőnek, olyanok bírhatják csak a nép bizalmát, akiknél egybeesik minden szó, minden tett. A BESZÉLGETÉS SORÁN egyesek szóvátették, több jogot kívánnak a szövetkezet irányításában. A szövetkezeti alkalmazottaknak eddig ténylegesen nem volt beleszólásuk a szövetkezet ügyeibe, gyakran róluk, de nélkülük határoztak. Tóth László, volt MDP-tag azt kérte az új pártból, másféle, emberséges módszerekkel dolgozzon, mint a régi párt, s szerettese meg magát' a néppel.. VARGA JÓZSEF Két érdekes hír GÉFRONGÁLÁSÉRT BÖRTÖN Nicosia (MTI). Mint az AP jelenti, kedden Nicosiában az angol katonai törvényszék egyévi börtönre és a légierő kötelékéből való elbocsátásra ítélte Dennes Kenyon pilótatisztet, aki szándékosan megrongálta 'ökhajtásos bombázó gépét, nehogy bevetésre küldjék Egyiptom ellen. Az ítélet nem jogerős. SZIGORÚ KORLÁTOZÁSOK Kairó (MTI). A középkeleti félhivatalos hírügynökség közleménve szerint Egyiptom kedd este elhatározta, hogy szigorú korlátozásokat vezet be az Egyesült Államokból származó importra — jelenti az AFP. Engedélyt csak a nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek: és az egyiptomi ipar számára fontos nyersanyagok behozatalára adnak.
