Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-03 / 28. szám

______________^lOGYOKSZAG_______________ 3 Az emberek belső világának újjáépítéséről Nyílt levél Kiss Imrének T útjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy kezdünk -*-í kilábolni bajainkból. örömmel halljuk a rádióból, egyre több lövedék-ütötte seb heged be a fővárosi házak falán. Elismerésre és köszönetre kész­tet bennünket a bányászok hősi erőfeszítéseit kísérő eredmények híre. Azt is szinte természetesnek vesz­­szük ma már, hogy esténként nyugodt olvasásunkat nem szakítja félbe az áramszünet. A vonatközlekedés­re sem lehet különösebb panaszunk. Haladunk, ha nem is mérföldes: lassú, de biztos léptekkel előre. Hozzáfogott népünk élniakarása az anyagi károk helyrehozásához, a rendteremtéshez. Ez sem megy egykönnyen, de sokkalta nehezebb az emberek belső világának, akaratának, gondolatának és érzéseinek újjáépítése. • Az országot megrázó események háromhónapos távlatában ma már tisztábban lát a szem, igazabban ítél az agy. Hogyan is volt? ... Negyvenöt tavasza. Kinőtt a földből, frissen, üdén kezd hajtani a magyar dolgozó nép szabadsága. A népé, de nem egykori el­nyomóié. Ez a tavasz — a szó átvitt és valódi értelmé­ben is — keletről jőve űzte el a zsarnokság telét. Történelmünk új fejezetének küszöbét léptük át ek­kor, nem önerőnkből, hanem egy nagy nép segítségé­vel. Az ismeretlen, számunkra új úton is ő vigyázta lépteinket. Nem jó óránkban, hanem nehéz időnkben állt mellénk. Sorsunk, múltunk emlékei alkalmat ad­tak eldöntenünk: ki e maroknyi nemzet barátja, s ki ellenfele. Népünket taoasztalatai ébresztették rá, kik érdekének igaz szószólói: azok-e, akik fennhangon hirdették, hogy »oszd fel vagyonodat és kövess en­gem« — de ennél többet nem tettek —, vagy azok, akik a korunk világot átformáló eszméjének zászló­vivőiként követelték és meg is valósították a nagy­birtokok felosztását... Sikert sikerre halmozott a nép­hatalom. Aztán keserűség cseppent édes italunkba. Hányszor meg hányszor elhatároztuk, s meg is kezd­tük a hibák száműzését, kijavítását. De csak félútig jutottunk el, itt megtorpantunk. Kinek volt ez jó? Azoknak, akik sanda szemmel figyelték jócselekede­teinket, s akiknek örömet okozott boíladozásunk. Nem egészen egy éve, nyíltan kezdtünk beszélni ballépé­seinkről, sürgetve és őszintén akarva azok helyreho­zását. Sorainkat megvilágította a javítást szorgalma­zó parázs viták fénye. E tisztító tüzet megkörnyékez­ték rosszakaróink is, hogy árthassanak, ahol tudnak. Egy szavuk sem volt eredményeinkről, mintha negy­venöt óta mindent elvétettünk volna. A párton belüli fékezők belekapaszkodtak igaz­ságtevő szándékunkba, így csak lassan ballaghattunk a hibajavító úton. A hozzánk tartozók jelentős része és a becsületes kívülállók népes tábora is a sebesség fokozását követelte. Elérkezett ötvenhat októberének huszonharmadika ... Békésen tüntet a pesti egyetemi ifjúság. Az utcára megy fiatalságunk, hogy értésére adja az ország vezetésének: bátor kézzel kell lenyesni rendszerünk vadhajtásait. De nem a termőágakat -­­azokat a jó .kertész gondosságával kell védeni, óvni a széltől, a fagytól, a kártevőktől. Nem, a népi demok­ratikus államrendszerre nem emeltek haláltígérő ke­zet azok a fiatalok, akiket ez a társadalmi rend ül­tetett az egyetemek padjaiba. E tisztakezű, igazszívű, becsületes szándékú ifjak — nem az ő hibájukból — nem sokáig uralhatták a helyzetet. Lövés dördült, népünk hatalmára szegeződtek a fegyverek. S az éter hullámain újabb és újabb tűzparancs szállt nyugat­ról: »szabadságharc« — hirdették az imperialista rádiók. De ki ellen? Azokkal szemben kell megvéde­nünk szabadságunkat, akiktől ajándékba kaptuk? És azoktól remélhettünk »őszinte segítséget«, akik rab­szolgaságban tartják a gyarmati milliókat? Ugye, milyen könnyűszerrel adja meg a cáfolatot erre a képtelen állításra a nyugodt logika. Lemondatni a régi pártvezetőket, hogy hivatottabbak üljenek a kor­mánykerékhez ... így indult és mi lett belőle? A párt szétverése, a fegyveres erők felbomlasztása, a népi állam pilléreinek aláaknázása. És tüzet fogott a gyúj­tózsinór. Leverték a vörös csillagokat... Lángok mar­talékává vált a tűzszínű zászló... Ma már egyre többen látják, hogy ezt nem a szocialista rend meg­erősítésének akarata tette. Az öt világrész munkásai összefogása, együvétartozása szimbólumának megsem­misítését nem lehet másnak venni, mint ami: ellen­­forradalomnak. Miért vetem papírra, az ön figyelmébe ajánlva ezeket a gondolataimat? Miért küldöm nyílt levele­met — amely korántsem léphet fel a hézagmentesség igényével — az ön címére? Azért, mert voltunk, vol­tak, és vannak, akik másként vélekednek az esemé­nyekről. És mert a minden becsületes ember által hőn óhajtott kibontakozás meggyorsítása egyik fon­tos feltételének vélem azt, ho<*y rendezzük gondola­tainkat, s tisztázzuk, mit hagytunk magunk mögött. Bátorítottak e sorok megírására az Ön sorai is, hi­szen csaknem minden hozzánk küldött levelében a szocializmus hívének vallja magát. Minden rendszer a maga embereire, híveire támaszkodik, ^ hiszen em­berek töltik meg élettel az eszme holt, írott betűit. Úgy gondolom, ön is elismeri, hogy nálunk nem a szocializmus az egyetlen irányzat, amely jelentős tá­bort tudhat magáénak. Erről egyébként a múlt év őszé­nek véres és vértelen eseményei is kiállították az igazolólapot. így nyilván arra is jól emlékszik, hogy október végén, november elején országszerte — itt Kaposvárott is — nem a régi úri világ, a negyvenöt­ben megdöntött rendszer híveinek kellett szemlesütve, meghunyászkodva járniuk-kelniük, s nem az ő éle­tükre leselkedett a veszély. A népi demokráciáért, a szocializmusért küzdő embereknek juttatták ezt osztályrészül azok a zavaros események. Ebből lát­szik, hogy nagy tét forgott kockán: a szocializmus léte, vagy nem léte hazánkban. Sokan álltak értetlenül az események előtt az el­múlt ősszel, s ria is számosán vannak ilyenek. A nagy vihar hatalmas fákat is kifordít a földből gyö­kerestől — nem csodálkozhatunk soraink, barátaink megingásán. Még kevésbé azokén, akik nem jártak a munkásmozgalom iskoláiba. Őket, mint nádat a szél, ide-oda hajlíthatta a sors. Ám a tűz nemcsak emészt, de edz is. Segít elválasztani az értékes ércet a sem­mitérő salaktól. Megtisztultak, megedződtek a szo­cializmus híveinek sorai, katonái is. Legtöbbjük ta­nult a történtekből. Ha van is köztünk, tettünkben kifogásolnivaló, valljuk, nem lehet, nem szabad az egészet a részért feláldoznunk. Tudjuk, hosszú és rö­gös útnak nézünk elébe a szocialista építésben. De vállaljuk a küzdelmet, a harc nehezét, még azon az áron is, hogy fokozatosan, egyenként jutnak el a dol­gozó emberek is ügyünk igazának felismeréséhez. Szükségünk, múlhatatlanul szükségünk van nemcsak a velünk mindenben egyetértők, de azok segítőkezére is. akik a legfőbb dologban: a szocializmusnak nem­zeti sajátosságunk figyelembe vételével történő épí­tésében mellettünk állnak. Ezért üdvözöltük örömmel az Ön hozzánk küldött írásait is. holott voltak bennük részek, amelyekkel nem azonosítottuk magunkat. Szí­vesen helyet adtunk volna legutóbb küldött cikkének is, de ön nem teljesítette kérésünket. A Somogyor­­szág január 18-i számában ugyanis arra kértük, hogy telefonon, vagy személyesen keressen fel bennünket cikke tömörítésének megbeszélésére. Azt is jónéven vettük volna, ha újabb levélben közli velünk: melyik részeket hagyhatjuk ki írásaiból. Ám hiába vártuk válaszát. Ezért érthetetlen számunkra, hogy később írt levelében miért bennünket hibáztat a cikk elfek­­tetése miatt. Higgye el, meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Azt is el tudjuk dönteni, hogy kit milyen cél vezet, ön hangoztatja jószándékát, nincs hát mitől tartania. Egyébként a szerkesztőség meg­védi levelezőit minden támadással szemben. Ha egyes kérdésekben nem is érthetünk egyet Önnel, akkor sem eshet emiatt bántódása. Kérjük, jószándéka tu­datában és több mint tízezer olvasó előtt tett ígére­tünk birtokában lépjen ki a költött név mögül. A jóindulatú segíteni akarás, a becsületes, nyílt állásfog­lalás — úgy véljük — nagy szolgálatot tesz a biza­lom visszaállításának, megszerzésének és megerősíté­sének. KVTAS JÓZSEF Az MSZMP hírei A nagyatádi járás MSZMP ideiglenes intézőbizottsága tájértekezle­teket tartott, illetve tart a járás különböző községeiben., Az alapszerve­zetek vezetői részére tartott értckez létén a pártszervezetek feladatait vitatják meg, valamint tájékoztatják a kommunistákat különböző poli­tikai kérdésekről. Pénteken Lábodon és Kutason, szombaton Nagyatádén, hétfőn pedig Háromfán és Somogyszobon rendeznek tájértekezleteket. Ezt követően taggyűléseket tartanak majd, hogy minden kommunistát tájékoztassanak a legfontosabb szervezeti és politikai kérdésekről. Az utóbbi időtlen több dolgozó is felkereste a nagyatádi járási MSZMP intézőbizottságot, s érdeklődött, hol kérheti felvételét ' áz MSZMP valamelyik alapszervezetébe. Tájékoztatást kért többek között Gelencsér János, Sversics István és Szatmári János is, akiket az inté­zőbizottság a lakóhelyükhöz legközelebb eső alapszervezethez irányított. Január 31-én jólsikerült pártnap volt Segesden. A falu lakói közül mintegy nyolcvan MSZMP-tag és pártonkívüli dolgozó vett részt a tá­jékoztatón, melyet Nagy Árpád, a Gépállomások Igazgatóságának veze­tője tartott. A jelenlévők egyhangú­an elítélték az ellenforradalom te­vékenységét, majd megvitatták a kül- és belpolitika kérdéseit. Helyi gondokat is megvitattak a falu lakói, s mindenekelőtt kifejezésre juttat­­: ták: várják a földrendezésre vonat­kozó rendelkezéseket. Rinyabesenyón körülbelül egy héttel ezelőtt összehívták a volt MDP-tagok egy részét, s a párt­­alakulásról beszélgettek. Hét-nyolc kommunista gyűlt össze, akik kö­zül többen felszólaltak, s hangoz­tatták: elveiket nem adták fel, de egyelőre még várakozási állás­pontra helyezkednek. Azóta alig egy hét telt el, s először ketten, majd újabb két kommunista je­lentkezett a pártba. A községi szer­vezetet még nem alakították meg. A párt tagjai úgy döntöttek: to­vább folytatják a szervezést, s csak azután alakítanak alapszer­vezetet. A Segesdi Gépállomáson novem­ber végén 10 taggal alakult meg az MSZMP üzemi alapszervezét. A jelentkezők közül négyen eddig nem voltak semmilyen párt tagjai sem. Eleinte még igyekeztek bizo­nyos személyek megfélemlíteni a gépállomás kommunistáit, s eileri­­agitációt fejtettek ki. A pártszer­vezet azonban rendezte sorait, s'д kommunisták most már bátran ki­állnak a párt igaza mellett. .’Az utóbbi napokban újabb három ЬР}­­ber kérte felvételét az MSZMP-be. Lábodon lassan indult a pártszer­vezés. Két-három sikertelen próbál­kozás után november 10-e körül mégis megalakult a pártszervezet; s a jelenlévő kilenc kommunista Nárai Jánost, Futó Józsefet, Baksa Sándort, Szabó Istvánt és AÍbert Imrét vá­lasztotta meg az ideiglenes intézőbi­zottságba. Amilyen lassan indult á kommunisták tevékenysége, olyan szépen fejlődött, erősödött a szerve­zet. A párt sokat tett már a falu érdekében, a nép óhaja szerint, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy a kezdetben 9 tagú szérvezet ma miár 22 kommunistát számlál. Hétfőtől ismét változik a vasúti MENETREND Értesítjük az utazóközönséget, hogy f. évi február hó 4-én 0.00 órától egész vonalhálózatunkon részleges menetrendváltozás lép életbe. Az új menetrend helyi vonatkozású kivonatos adatait az alábbiakban közöljük: Kaposvárról Budapestre indul: 5.05, 14.40, 17.10, 22.55. Budapestről Kaposvárra érkezik: 4.21, 11.13, 19.55, 21.44. Kaposvárról Dombóvárra indul: 5.57, 7.42, 19.24.’ Dombóvárról Kaposvárra érkezik: 7.26, 17.06. Kaposvárról Gyékényesre indul: 7.36, 17.18, 23.00. Gyékényesről Kaposvárra érkezik: 4.50, 7.32. Kaposvárról Nagykanizsára indul: 4.58.’ Nagykanizsáról Kaposvárra érkezik: 22.18. Kaposvárról Siófokra indul: 5.02, 8.45, 14.35, 17.21 (m. szünnap 21.18) Siófokról Kaposvárra érkezik: 7.jo 13.30 16.37 20 49 Felsőmocsoládról Kaposvárra érkezik: 19.13. Kaposvárról Fonyódra indul: 7.4o, 14.28 17.13 22.30. Fonyódról Kaposvárra érkezik: 4 54 7 20 13 3’g 2113 Kaposvárról Szigetvárra indul: 5 25[ 13 35 17 13 (szo vas 21 20) Szigetvarról Kaposvárra érkeziiK: 7 15 iß 43 21 07 Kaposvárról Barcsra indul: 5.10, 14Д 17 3’0 (sza vas . 21 20 Barcsról Kaposvárra enkezik: 10 13 40 20 13 A vastag számokkal szedett időactatok gyoríiVonati csatlakozást je­lentenek. J Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy az omzágos részleges menetrend változásról az állomások & menetrendfelvilágosítók, vala­mint az IBUSZ menetjegjarodak adllak részletes tájékoztatást. ...........................................................,,,,,, Allomásfőnökség. NOVEMBER VÉGÉN harcos kis közösség kovácsolódott össze Lábo­don. Olyan emberek bíztak és hitték a cél nagyszerűségét, akik azelőtt is szentnek tartották az igaz ügy szol­gálatát, s akik nem kaptak fizetést ezért. Ók gyűltek össze, a régi kom­munisták, ők próbáltak tenni vala­mit a falu, a nép akarata szerint... Hitvallásuk a falu népének önzet­len szolgálata, a kívánságok és óha­jok meghallgatása volt, s ígérték: tettekkel tesznek tanúságot elhatá­rozásuk őszinteségéről. Uj utat, új módszereket fogadtak, s együttér­zést, emberséget a falu lakóival szemben. — Bízzanak bennünk — mondták —, mert minden érőnkkel a nép akaratát érvényesítjük... E nagyszerű szándékot azonban hosz­­szú ideig titkos erők, a bürokrácia és embertelenség, tehetetlen tétová­zás és lassú ügyintézés tette látszó­lagossá. Mi történt Lábodon? A régi óhaj, melyet csak »orvoskérdés«-nek ne­veztek a faluban, a pártszervezet alakulása után ismét előtört. A lá­­bodiak nem szerették orvosukat, nem bíztak benne, s kérték elhelye­zését. Dr. Bérdy János nyomós oko­kat szolgáltatott ehhez. Bár nehéz lenne felsorolni tetteit, melyekkel a falu népének ellenszenvét váltotta ki, de mégis néhány tényt a hivata­los jegyzőkönyvből. Jakab József szerint a falu orvosa nem vizsgálta meg súlyosan beteg gyermekét, mondván- most nagy ün­nep van, hozza máskor. Terhes anyát vádolt az orvos kényeskedés­sel, s az asszony röviddel utána ko­raszülött gyermeket hozott a világ­ra. A panaszosok többsége, Horgas Lajos, Horváth István, ígér Ferenc, Vandzsia Rudolf, Balatinecz István és a többiek is lelkiLSmeretlenséggel, A NÉP AKARATA SZERINT felelőtlenséggel vádolták az orvost. Többen erkölcstelen életét kifogásol­ták és így tovább. Mindennek a lé­nyege egy: a falu népének nem kell Bérdy doktor. Helyette dr. Soós Já­nost kérik, aki tizenhat évig ott élt, dolgozott a községben. Számtalan érv, munkabírása,' képessége és ta­pasztalata, barátságos modora, múlt­beli tettei (a szülőotthon, napközi otthon, bölcsőde létesítése) szól mel­lette, s az emberek szeretik, becsü­lik őt. Ezért kérték a lábadlak csak­nem egy emberként visszahelyezését. LEKET-E SZEBB, nagyszerűbb felada*. egy új pártszervezetnek, mint ígéretéhez híven — küzdeni a közvélemény, a falu jogos kérésének elintézéséért. Aligha. S a kis közös­ség .megindította a lavinát: a nép akarja így, cselekedni kell és ér­vényt szerezni akaratának. Igaz, hogy a megyei egészségügyi osztály mé^ októberben közölte, hogy dr. Bérdyt Tabra helyezi át, de a fa­lu orvosa nem vállalta a cserét. Bo­nyodalmak következtek. Bérdy dok­tor négy hétig igazolatlanul távol volt a községtől, s a három falu be­tegei orvosi ellátás nélkül maradtak. Ez még jobban ellene hangolta a köz­véleményt. Az emberek — jogosan — úgy érezték: a zavaros napokban, sőt akkor még inkább, lelkiismeret­­lenség elhagyni egy falut, magukra hagyni a betegeket. A falu akarata győzött, de akkor még csak látszó­lag. A párt és tanács vezetői decem­ber hónapban vontatóval költöztet­ték falujukba szeretett orvosukat, dr. Scós Jánost. A történteket természe­tesen jelentették a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának. Árn nem tudni, hogy a járási tiszti orvos a »szolgálati út« megkerülése miatti sértődésből, vagy más okból-e, de megváltoztatta az előbbi döntést. Röviden ez azt jelenti: hatálytalaní­tották Bérdy doktor elhelyezését. A falu népe forrongott, igazságérzete lázadozott. Az emberek nyomására gyűlést hívtak össze a kommunisták. Ott aláírást gyűjtöttek, küldöttséget menesztettek a megyéhez, a tanács megfellebbezte a döntést. Minden hiába ... S A FALU HANGULATA? Körül­belül ilyen volt: »Ez a párt is olyan, mint a régi. Csak beszélnek, ígérget­nek, de nem történik semmi. Ho­gyan, hát még mindig úgy csináljuk, mint régen? Intézkednek a felsőbb vezetők és nem hallgatják meg a népet, amely a Iff'hivatottabb? ... « Ilyen és hasonló vélemény nem egy hangzott el a faluban. De a felhá­borodás jogos volt. Nehéz volt a kommunisták munkája, nagyon ne­héz. Az igaz szándék, a kezdeti bi­zalom már csaknem csorbát szenve­dett. Be küzdöttek tovább; elszántan, lelkesen, hisz a falu érdekében tették. Járási egyeztető bizottság elé ke­rült volna az ügy. De racionalizálás volt. Vajon ki döntsön e fontos do­logban? Egyébként is a járásnál a mikei emberek véleményét tartották, szem előtt, akik kiálltak dr. Bérdy­­ért. (Csak éppen azt nem vették ész­re a vezetők, hogy Mike saját köz­ségének szerette volna megszerezni az orvost. Ezért a nagy »kiállás«.) A lavina egyre nagyobb erővel zú­dult az illetékesekre. Újabb kül­döttség a megyéhez. Panasz a ME­­DOSZ-nál. Három szakszervezeti ember a helyszínen meghallgatta a gazdákat. Jogos a kérés — kétség­telen. Kassai János, a Megyei Tanács 3 titkára segítséget ígért. Jegyzőkönyv-) be foglalták a dolgozók véleményét. 3 De bürokrácia, vontatott lassúság 3 mindenütt. ) S a kommunisták küzdöttek to- 3 vább. A falu már alig hitt a szavuk- 3 ban, ígéretükben, hisz hosszú ideig! nem tudták bebizonyítani, hogy szív-j vel-lélekkel, minden erővel ki akar-3 ják vívni a nép igazáb Meggátolták) őket ebben. Olyan harc volt ez, ame-j lyet lehetetlen feladni. Hisz a falu) érdekéről, de a kommunisták becsű-3 letérői, az irántuk való bizalomról) van szó. S ha ezt a csatát elvesztik,) nehéz lesz újra kezdeni... ) Nem vesztették el. Hosszú huza-) vona után a megyei egyeztető bi-3 zettság döntött. Dr. Bérdy Jánost el- 3 helyezik Lábodról és dr. Soós Jánost) iktatják be. A község akarata tehát 3 érvényesült. j Most, ha kommentárt akarnánk 3 fűzni ehhez a csatához, még oldala- j kát kellene tele írni. Mert igaz* győ-l zott az igazság. A nép óhaja, a kom-; munisták érte tett lépései sikerre) vezettek. De miért volt erre szük-j ség? Miért kellett hosszú hónapokat) tehetetlenül eltölteni? Miért kellett) »tárgvi bizonyítékokat« keresni, ami-: kor egy eeész falu ad választ az) esetleges kételyekre? 1 SOK TANULSÁGOT rejt magá-i ban a lábodi »orvoskérdés«. De min-) denekelőtt azt, hogy bármiben in-) tézkedünk: hallgassuk meg a né-; pet, s adjunk - véleményére, teljesít-) síik óhaját. A másik tanulság oárt-; szervezeteink részére hasznos. Talán) mondanunk sem kellene: követendő: a lábodiak példája. Ök egvik leg-; szebb bizonyítékát nyújtották: mi-) lyen módon, milyen elhatározással) és cselekedetekkel lehet bizalmat,; megbecsülést szerezni a pártnak. Jávori Béla; A hét könyvei Alföldi Magvető Könyvkiadó, Debrecen Három aranyalma. Népmesék. Szerk. Bajkó Mátyás. 2. bőv. kiad, 147 old. ifjúsági Könyvkiadó Cooper: Az utolsó mohikán. Re­gény. 303 old. Defoe: Robinson. Regény. 5. Idád. 231 old. Hertz: Tas-tas. Mese. 30 „old. ; Tőrök Sándor: Csilicsala csodái. Elbeszélések az ifjúság számára. 2. kiad. 205 old. . Kossuth Könyvkiadó Kína Kommunista Pártja á pro­letárdiktatúra történelmi tapasztala­tairól. 31 old. Rosny: A tűz meghódítása. Re­gény az őskorból. 211 old. A Vajdaság; fegyvert ragad. Elbe­szélések. 215 old. Magvető Könyvkiadó Keresztury Dezső: Dunántúli hep xaméterek. 1946—1956. 72 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó Mohácsy Mátyás—Maliga Pál.:) Cseresznye- és meggytermesztés. ;221 old. Műszaki Könyvkiadó Somos István—Barna György;: Fe­szültség- és áramslabiiizátordk. 212 °id. ;; Újdonságok a rádióamatőr yetpl­­:technikában. 148 old. (A pádiótécíí­­)nika könyvei 19.) )Sporí Könyvkiadó A melbournei olimpia. Szerk,. Szer benyi Sándor, Pásztor Lajos, Szepes. [Béla. 64 old.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents