Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-18 / 14. szám
Péntek, 1937. január 18. SOMOGY ORSZÁG I A régi eredmények elérésének fő gátja a „sánta műszak" Van egy közmondás, amely szerint minden kezdet nehéz. A Kaposvári Textilművek az októberi események után nem »kezdte el« újra a termelést, hanem folytatta, mégis nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük. Ilyen nehézség volt a villamosenergia mellett a munkaerőhiány. Ugyanis a dolgozók egy része, különösen novemberben és decemberben nem jelent meg a munkahelyén. Most viszont más a helyzet, a munkaerőhiányt rövidesen teljes egészében felszámolják. Január elsejétől eddig mintegy 45 tanulót vettek fel. Az üzemben három műszakos termelés folyik, a villamosenergia pedig kellő mennyiségben rendelkezésre áll. — Sikerült elérnünk az október előtti termelés 90 százalékát — mondja Csepreghy elvtárs, az üzem főmérnöke. — A nyersanyag negyedévre biztosítva van, de napról napra érkeznek a bálákkal megrakott vagonok. A raktárakban 950 tonna gyapot és műanyag vár feldolgozásra. Üzemünk sajnos mégsem tud teljes kapacitással működni. Mert a termelést nagyban gátolja az úgynevezett »sánta műszak«. Délután 6, az éjszakai műszakban pedig 10 órát dolgoznak az emberek a kijárási tilalom miatt. A főmérnök elvtárs minisztériumi értesülése szerint Miskolcon 0 óráig,J. Szegeden szintén 0 óráig van a kijá-W rás. így a három műszakos termelési) zavartalansága teljes egészében biz-'O tosítva van. Nem lehetne ezt Kaposvárott is megcsinálni? Az illetékes^; szervek folytassanak megbeszélése-jíj két a szovjet parancsnoksággal a ki-x járási tilalom meghosszabbításáról.W Ez, úgy véljük, nemcsak a Textil-{l művek dolgozóinak kérése 1 — De más is gátolja a termelés'|j zavartalanságát — kapcsolódik a be-ty szélgetésbe Balogh István, az MSZMP tt! intézőbizottságának ideiglenes el-{( nöke. — Például az autóbuszoké pontatlansága. Előfordul, hogy a ÖJ Damjanich utcai megállónál máríl í'eggel öt órakor várják a buszt ax gyermekes anyák, akiknek még ajk bölcsődékben is el kell helyeznie gyermekeiket, hogy a munkahelyre^ pontosan odaérjenek. De nem érnekx oda, mert a busz csak hat óra előtti}* pár perccel jön. л) Persze akadnak még nehézségeké nézeteltérések, de reméljük, hogy aO munkástanács a pártszervezettel^ karöltve — amelynek együttműkö-tt déséről sok jót hallottunk — hama-j rosan segít a nehézségek elhárítá-S sában és a Textilművekben is teljes!) kapacitással folyhat a termelés. ii No Végleg elnéptelenedik a kaposvári közforgalmi repülőtér ?| A kaposvári közforgalmi repülőtérről essék szó, melyet annak idején oly nagy örömmel vettek át a város vezetői, s melyet nagy lelkesedéssel köszöntött Kaposvár lakossága is. Hogyisne, hisz az újra megnyílt közforgalmi repülőtér azt jelentette, hogy a mi városunk is lépést tart az időkkel. — Hatvan percnyire közelítettük meg a 200 km-re lévő fővárost — írtuk annak idején boldogan. Most elcsendesedett a kaposvári közforgalmi repülőtér. Az októberi események óta nem szállt le s fel gép a repülőtérről. A napokban aztán olyan hír érkezett, hogy nem is fog szállni... Ez a hír megdöbbentette mindazokat, akik magukénak érzik ezt a szép kis repülőteret, akik úgy érezték, hogy gazdagabbak lettünk a kaposújlaki mezők helyén épült repülőtérrel. Ez a vésztjósló hír a MALÉV központból érkezett. A magyar repülőtársaság ugyanis nem tartja rentábilisnak a kaposvári repülőtér működését. S tervbe is vette, hogy legalább is egyelőre kikapcsolja a repülőteret a forgalomból. Leljet, hogy a MALÉV számszerű adatokkal is bizonyítani tudja fenti állításának igazát, csakhogy ebben az állításban van valami csalóka. Eddig ugyanis a MALÉV eléggé helytelen üzletpolitikát folytatott a Kaposvári repülőtérrel kapcsolatban. Nem is volt kifejezetten kaposvári gép, hanem a kanizsai vagy a pécsi járathoz biztosította Kaposvárnak az esetektől függően a négy-hat helyet. Ez persze nem elégítette ki a kaposvári igényeket. S miután az emberek négy-öt ízben is hiába fordultak repülőjegyért a MALÉV-hez, lassan kezdtek elhidegülni a repülőn való utazástól. ** Hogy mindezeket miért mondtuk el? Azért, hegy a MALÉV illetékesei vegyék ezt számba, mielőtt végérvényesen döntenének a kaposvári repülőtér sorsáról. ^ 4? AGÁRDI PÉTER: FÜZESI OTTÓ A néma levente szerdal és csütörtöki előadásain Agárdi Péter szerepét Füzessy Ottó játszotta. Bemutatkozása nagyszerűen sikerült. Igen erőteljes, mondhatni remekbeszabott alakítást nyújtott új közönségének. Ahogy szerelmi lázban égve a színpadra dobbant, szinte igézett játékával, olyan volt, mintha valami régi, elfeledett, de bűbájos meséből éledt volna. Minden mozdulatából, szavából sugárzott az erő és — az egyszerűség, átélés. Már az első pillanatokban éreztük, hogy ez a derék vitéz, aki most előttünk a színpadon, a fényárban éli életét, a győzelemre született. Győz, bármihez kezd is. Sorsa, hogy legyőzze csatatereken, az öldöklő véres harcokban, izmai herkuiesi erejével vad ellenségeit, és legyőzze szíve végtelen szerelmével, szelíd szavai erejével — amelyekkel így bánik, mint zenész hangszerével — a megkívánt és megszeretett asszonyt is. Azt az asszonyt, aki ugyan most még ellenáll s dacol: nem akarja_viszontszeretni a hőst — de vajon meddig óllhatja a harcot egy asszony, ha ilyen ellenféllel kerül szembe?... S csakugyan győz is ... De másként hogy is történhetne? ... Amikor pedig győz, akkor is épp oly szerény és mindannyiunk szemében pontosan olyan szimpatikus és kedves, mint amikor még csak küzd győzelméért s a sikernek csupán reménye élteti. Nem elbizakodott. És épp ezért örül oly nagyon a győzelemnek a közönség is ... Ezek után hadd mondjuk meg, amit sokan már amúgy is tudnak, hogy Füzessy Ottó »beugrása« nem supán vendégszereplés. Agárdi Péter új megszemélyesítője, reméljük, hosszú időn át részesíti a mostanihoz hasonló művészi élményben Kaposvár közönségét^ ugyanis leszerződött színházunkhoz. S színházunk nyert Füzessy Ottóval, mert személyében nem csupán egy új taggal gyarapodott a társulat, de művészi játékával új színt is hozott. Ez annál is inkább így van, hisz nyílt titok a színházlátogatók előtt, hogy eddig városunkban nem volt téljesértékű »pozitív hős« — vagy hogy e rosszemlékű papírmasé-figura elnevezés helyett a régit, megszokottat és egyben a Jobbat használjuk: hiányzott a kaposvári társulatból a szerelmes színész. Annak idején a Csongor és Tünde színrevitelénél is ezért volt kénytelen Németh Antal, a rendező, a fiatalok között keresni Csongort. Igen, hiányzott a szerelmes színész, de csak eddig. Mert most már Füzessy Ottó személyében megtaláltuk. S hogy számára miként sikerült a bemutatkozás? Amint elmondta, a szokásos premier-lázon kívül még külön izgalom is elfogta bemutatkozása előtt. A néma levente, s főleg a címszerep — a színészek álmai közé tartozik. Jó szerep. S eljátszani szép feladat. Most, hogy elmúlt felette a bemutatkozás első izgalma, megkönnyebbült. Már tudja, tetszett, sikere van, megszereti a közönség. S Jól tudja. Szántó — KÉTHELYI GONDOK Csak a belterjes gazdálkodás emelheti ki a falut az elmaradottságból Hét—nyolc év bizonytalansága után újra testet öltött Kéthelyen is a bizakodás a gazdálkodás, a jövő iránt. E kezdő lépés bizonyítéka az egyre inkább jelentkező földhiány a községben. Ma, hogy látják a mezőgazdaság kibontakozó körvonalait, sokaknak kevésnek bizonyul a meglévő föld, sokan új munkalehetőséget keresve a családnak, földet vásárolnának vagy bérelnének. Ennek azonban korlátái vannak. A falu határát állami gazdaságok táblái veszik körül, amelyek tudvalévőleg államunk, társadalmi rendszerünk jelentős gazdasági alapjához tartoznak. Az egyéni birtokok kiterjesztésére tehát nincs mód. A földet nyújtani sem lehet, mint a rétest. A gyerekek születnek, öregek meghalnak, de a föld nem szaporodik, inkább az örökösödés folytán szétaprózódik. Pedig már most sem kedvezőek e téren a birtokviszonyok. Nyolcszáztizenhét parasztporta van a faluban, s ebből 598 — a gazdálkodók 73 százaléka — 1—8 holdas birtokot mond magáénak, 23 porta 10—15 holdas birtokon gazdálkodik, s mindössze két 15—20 holdas birtokkal rendelkező porta van a faluban. Kéthelyen tehát az, akinek nyolc hold földje van, már jó középparasztnak számít. A négyezer lélekszámú falu csaknem 70 százalékát érintette a 45-ös földreform, amely megszüntette ugyan a kiáltó igazságtalanságot a földbirtokviszonyban, de a földkérdést nem oldhatta meg. A falusi lakosság elég jelentős százaléka a környező állami gazdaságokban keresi meg kenyerét, de még ez sem oldja meg teljesen a földkérdést. Nincs más hátra: a meglévő föMoket az utolsó barázdáig megművelni, kihasználni, sokoldalúvá kell fejleszteni a gazdálkodást, a talaj termőerő fokozásával — ami a fejlett állattenyésztéssel érhető el — növelni kell a földek hozamát Vagyis az elmaradottságból csakis a belterjes gazdálkodás emelheti ki a falut. Ha így egy holdról a jelenleginél többet hoznak le, több állati terméket nyernek és értékesítenek, ez annyit jelent, mintha gyarapították volna a földet. Ez a jelen és ez lesz a jövő legégetőbb kérdése Kéthelyen. Megvalósítani a belterjességet, de hogyan, mi módon — ezt kell egyénként is eldönteniük a kéthelyi gazdáknak. Van-e lehetőség a terméshozamok növelésére, az állattenyésztés fejlesztésére? Igen, van. Vessünk csak pillantást a múltba, hasonlítsuk össze azt a jelennel, akkor látjuk a szinte korlátlan lehetőségeket. Az utóbbi nyolc esztendőben rendkívüli visszaesés volt az állattenyésztésben. Amíg 1947—48-ban 2500 szarvasmarha volt a községben, addig ma csak fele, 1250 darab van. Ismerjük a hibákat, amelyek okozták a visszaesés okát, mégsem felesleges egy-két szót szólni róla, mert ez évek óta húzódó sérelme a község gazdáinak. Először is nincs legelő a határban, meg ami van, az csak kecske, juh legeltetésére lenne alkalmas, az állatokat kénytelenek az istállóban tartani. Kevés a szántóföldjük is, a rét is. Az utóbbi esztendőkben mégis a szántóterület 43 százalékát kenyérgabonával kellett bevetniük, s takarmányra alig jutott 80—100 hold. Itt, ahol régen dús terméssel fizetett a lucerna és lóhere — ma kiveszőben van ez a drága( takarmány. De kérdezhetné valaki: 48-ig miből tartottak annyi szarvasmarhát. Akkor sem volt legelőjük. De igenis volt. A földosztáskor megkapták a gróf Hunyady-féle 406 holdas legelőt — amit felszabadulás előtt is bérbevettek a gróftól —, 1 lábas jószág után 1 mázsa búzát fizettek érte. Az itt legelt fűtől vastag sugarakban csurgóit a tej a tehén tőgyéből, örültek is a parasztok 45-ben, hogy megkapták végre a legelőt. Tartottak is szép számmal tehenet, neveltek tenyészüszőt, meg bikát. Ezt a legelőt azonban elvették tőlük, betagosííoíták a Balatonnagybereki ÄG-nak. A falusi gazdák azóta siránkoznak. Megcsappant a tehénállomány, csökkent a tejhozam is. Azoktól a tehenektől például, amelyektől most 1200 —1500 liter tejet fejnek, jó legeltetéssel, takarmányozással mégegyszer annyit is elérhetnének. Ha több állat lenne, több trágyát termelnének, jobban fizetnének a szántók is. S ami legjobban fáj a kéthelyieknek, az az, hogy a gazdaság közben felszántotta a legelőt, bevetette kukoricával, gyakran azonban gaz nőtt rajta, mert a terület turfás, lapályos, ködös, szántóföldi növények nem teremnek meg benne. Az állattenyésztés fejlesztése, számbeli növelése csak egyik módja a belterjes gazdálkodás kialakításának. Ehhez persze több takarmányt, elsősorban pillangóst kell termelni. Régente híres volt Kéthely a bortermelésről, ebben is nagy lehetőségek kínálkoznak. A hizlaláshoz kukorica kell. Ha a Tóth Józsefek ismét hat szarvasmarhát tartanak 6—7 hold földjükhöz, mint 48-ban, ha újra ott folytatják a gazdálkodást, ahol hét— nyolc évvel ezelőtt abbahagyták, akkor lesi belterjes gazdálkodás Kéthelyen is. Csak ez vezethet a jóléthez. VARGA JÓZSEF VANNAK JÓ TAPASZTALATAINK, hasznosítsuk azokat vj Kommunistákkal, intézőbizottsági Jk tagokkal, egyszerű párttagokkal be{(! szélgettem az elmúlt napok során. A [/( téma, amelyről beszélgetésünk folyt X— hogyan dolgozzanak a megalakult IK pártszervezetek —, nehéz s nem is {fliehet rá könnyen feleletet adni. Nem x lehet sablonosán meghatározni a ^pártszervezetek feladatát, hiszen kütt| ionosén az üzemi pártszervezetek tevékenységét üzemeik helyzete, sajá.1' tosságai jelentős mértékben befolyási solják. Ez üzemenként változik. Mé{|gis erről a kérdésről beszélni kell. XHa nem is tudunk határozott útmutatást adni (ezt nem is akarjuk), {(i megpróbálunk főleg elvi téren segítséget nyújtani pártszervezeteinknek, Hogyan kezdjék, mivel kezdjék A már említett beszélgetés főkéről dése: hogyan kezdjünk, mivel kezdői ünk. A legtöbb elvtárs véleménye Sfaz volt, új utakat, módszereket kell tt{ keresni, hiszen a régiek rosszak, azok {/(ma már nem alkalmazhatók. Ezekének az elvtársaknak szerintem nincs •n* igazuk. Nem lehet azt mondani a Jl pártvezetés jól bevált módszereire, •a hogy rosszak, csupán azért, mert ré’j'gebben is alkalmaztuk azokat. Hitt! szén a népnevelő munkában, a békéje harcban, az ellenség leleplezésében, ,jja termelés fokozásában, stb. számta- V.lan eredményt értünk el. Persze azt {/(is meg kell őszintén mondanunk, x hogy e kérdésekben követtünk el — V.nem egyszer — súlyos hibákat is. ifi Pártszervezeteinkre most az a fel*adat vár, hogy a régi, de hasznos тmódszereket felülvizsgálják, és ami {({rossz, azt lefaragják, ami használhaírt tó, azokat továbbra is alkalmazzák. Megszüntetni az élettől elszakadt vezetést tt! Ha visszatekintünk a pártnak a fel{((szabadulás utáni harcaira, látnunk ékeli azt, hogy azért tudott eredméNonyékét elérni, mert célkitűzéseiben él mindenkor a dolgozó tömegek érdéig keit képviselte. Ezért tudott azután S* százezreket mozgósítani, amikor a tojj megek erejére, megmozdulására volt {/(szükség. Ez a későbbiek folyamán x azonban megváltozott. A párt célkitűzéseit egy szűk csoport formálta, ttl amely nem vette figyelembe a pártvj tagság és a pártonkívüli tömegek ja- Jbvaslatait, követeléseit. Ezért nem is ttl szívesen jártak az akkori vezetők az emberek közé, mert nem akarták A'meghallani azok véleményét. Ez tercmészetesen szakadást idézett elő a äS tömegek és a vezetők között. S nemcsak a pártonkívüli tömegek között, hanem szakadást idézett elő az egyszerű pártmunkások és vezetőik között, amelyet elősegített az a »különleges« életmód, amely a felsőbb vezetők részére biztosítva volt. A pártba soha többé nem térhet vissza az utóbbi években kialakult káros és helytelen gyakorlat, amely elválasztotta a párttagok és a pártonkívüliek nagy tömegét a vezetőktől. Párttagságunk jelentős többsége levonta az elmúlt évek tapasztalataiból a tanulságot, és a pártvezetéssel együtt harcol a hibák megszüntetéséért. Pártszervezeteinknek, vezető pártmunkásainknak e téren nagyon sok feladatai vannak. Ha azt akarjuk, hogy az MSZMP valóban a tömegek érdekeit képviselhesse, állandóan a dolgozók között kell tartózkodni. Meg kell szüntetni az irodából való irányítgatást, a szükségtelen jelentéskéréseket, az emberek behívásait, hogy beszámoljanak a végzett munkáról. Ott kell lenni az emberek között, meg kell hallani kéréseiket, panaszaikat, segíteni azok elintézésében, de meg kell hallani javaslataikat, tanácsaikat, és azokat alkalmazni is kell. Pártunk csak így tud valóban a tömegek érdekeiért küzdeni. A pártszervezetek és a munkástanácsok kapcsolatáról Az elmúlt hónapok során nagyon sok szó esett arról, hogy milyen legyen a pártszervezet és az üzemi munkástanács kapcsolata. Egy üzemi intézőbizottsági tag' akivel erről s kérdésről beszélgettem, elmondotta, hogy a munkástanács még nem kérte a pártszervezet segítségét, igaz, hogy ők sem fordultak hozzájuk azzal, hogy miben segíthetnének. Ez talán azért van — tette hozzá —, mert a munkástanácsban olyan emberek is vannak, akiket nem szívesen látnak az üzem élén. Ebben az elvtársnak igaza van. Elismerjük, hogy a munkástanácsokba kerültek olyan emberek is, akiknél sokkal megfelelőbbek is dolgoznak az üzemekbe». Mégis azt kell mondanunk, hogy pártszervezeteinknek így nem szabad ehhez a kérdéshez hozzáállni. Most ne azt nézzék, hogy kik vannak a munkástanácsokban, hanem azt, hogy milyen intézkedéseket és kinek az érdekében teszik. Ha úgy látják, hogy a munkástanács intézkedései helyesek, akkor segítsenek annak megvalósításában. Ha pedig az intézkedések a dolgozók érdekei ellen irányulnak, először hívják fel erre a munkástanács figyelmét, ha ez nem használ, akkor forduljanak az üzem dolgozóihoz. Munkamódszerüket a munkástanácsok iránt ne a parancsolgatás, hanem az őszinte segítségnyújtás, segíteniakarás jellemezze. Ne nyilatkozzanak ki pártszervezeteink, ne gondolják pártmunkásaink csalhatatlannak magukat, hanem kölcsönösen kérjék И egymás véleményét és mindenkor csak így cselekedjenek. Lássák meg a feladatokat Nehéz a munka megindítása, mert az emberekben nmek meg még a kellő bizalom a pártszervezetek iránt. Ennek megszerzése érdekében tettek kellenek. Tettek, meglátni a feladatokat az üzemben, és segíten azok megvalósításában. Pártszervezeteink előtt eddig legnagyobb feladat volt az emberek felvilágosátáea, megnyerése. Ezt továbbra is folytatni kell, de ez a munka most már nem elegendő. Meg kell teremteni a kibontak»zás alapját, meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy az| ország felemelkedésének egyetlen feltétele, ha megteremt jüli, visszaállítjuk az október 23. előtti termeési színvonalat. Sole embert foglalkoztat most a kormányrendelet nyomán végrehajtásra kerülő racionalizálás, létszámcsökkentés. Pártszervezeteinknek erejükhöz mérten segíteni kell ermjiek végrehajtásában. Most jelent níeg az MSZMP Megyei Intéző Bizottságának határezata az átmeneti nehézségek leküedésére, amely minden pártszervezet, mindem kamimunislia j számiára nagy feladatokat ad. Ez aj határozat többek között felhívja a kommunisták figyelmét: »Ma az egyik legdöntőbb feladat olyan lehetőségek keresése, amelyekkel az üzemek megfelelően bővíteni tudják termelésüket, újabb munkáskezeket tudnak foglalkoztatni, és el tudják kerülni, hogy üzemi és műszaki dolgozóikat kelljen elbocsátani.« Önállóság, kezdeményezés Nem adhatunk olyán útmutatást, és nem is célunk, amely mindén pártszervezetnek, minden kommunistának világosan meghatározza feladatát. Nem, mert az elmúlt évek tapasztalatai azt is megmutatták, mennyire helytelen volt az, hogy a pártszervezeteket minden, még a íegkiseibb feladatok végrehajtása előtt is elhalmozták szomiopntakkal, tanácsokkal. Ez volt többek között oka annak, hogy a pártszervezetek, amikor magukra maradtak, -kevés helyem tudtak önállóan cselekedni. Legyenek a pártszervezetek önállóak, kezdeményezők. Lássák meg maiguktól is a feladatokat, és merjenek -bátram, határozottan cselekedni. Az MSZMP Meffvei Intéző Bizottságának már említett határozata arra is felhívja a kommunisták figyelmét: »járjanak élen a m-urkásoíc érdekeinek védelmében«. Ha így. a dolgozók érdekeiben cselekszenek, akkor elérjük, hogy pártunkat a dolgozók szeretete és bizalma fogja övezni. SZALAI LÁSZLÓ Hóakadályok a megyében Az országszerte tartó nagy havazások mindenütt hóakadályokat okoztak. Megkérdeztük a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti kirende’tségét, hogy Somogy megyében mennyiben akadályozzák a hóakadályok a közlekedést. Azt о választ kaptuk, hogy általában Somogyiban a főutak járhatók, kivéve a 652-es belátón kere^ztúr—-böhönyei utat, amé’yen Pa1aWiike«e<:ztűr—Ra ’atonújlaik között 40—50 oenR-méte rés hóakadály van. Hóakadályok vannak a 646-os böhönye—barcsi úton is Háremfa hatápábam. Az akadály nagysága 60 cm.j Még ennél is nagyobb hóakadály bjorítia a 65-ös számú dombóvár—nagykanizsai utat Vése és Iharcsberény j között, ahol a hóakadály a 80—90 cm t is eléri. 50—130 cm magas hóakadály borítja a bálványosi toefcötjőutat is. Ezek az akadályok január 17-én délelőtt még megvoltak, de eltávolításuk állandóan folyik,
