Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-18 / 14. szám

,.4 SOMOGYORSJ5ÁQ Péntek, 1957. január 18.

Bírósági hírek

Szándékos emberölési kísérlet miatt egyévi börtön

Gelencsér József né szilvásszentmártond lakos, szándékos emberölési kísérletet tett. Ügyét az elmúlt napokban tárgyalta a bíróság. Ge’encsérné még a nyáron összeveszett Fejes Józsefné szilvásszentmártoni

lakossal és vasvillával fejbeütötte. Fejesné az ütés következtében húsz napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A bíróság Gelencsér Józsefnét egy évi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős.

Szándékos emberölés

bűnténye forog fenn Balogh Vendelné és társai esetében is. Balogh Vendel Prósza-pusztán lakott családjával együtt. Állandóan ivott, s részeges dühöngésével nemcsak családját, hanem a környéket is rémületben tartotta. Feleségét, gyermekeit számtalan esetben megverte. Részegeskedésére jellemző, hogy még a család keresetét is elitta. Október 13-án este hét óra felé ismét részegen tért haza és amikor felesége később megérkezett, szidni kezdte azt. Majd utánavágta a nagyfejszét, aztán a gyermekeit kezdte verni. A felesége, Orsós Erzsébet elmenekült hazulról, s másnap reggel tért haza. Balogh észrevette feleségét, és felkapta az

asztalról a nagykést, azzal támadt az asszonyra. Ekkor elöntötte a méreg ifj. B. V-t, a fiát, aki felkapta a piszkavasat, és azzal többször fejbesújtotta apját, aki az ütések következtében a földre zuhant. Baloghné ekkor sodrófát kapott fel és teljes erővel halántékon vágta férjét. Balogh Vendel ekkor már erősen vérzett, de gyermekei még tovább verték. Ezután mindnyájan otthagyták másnap reggelig, az orvos megérkeztéig. A körzeti orvos megállapította, hogy az áldozat az ütések következtében meghalt.

Balogh Vendelné és fiatalkorú gyermekei ügyében a megyei bíróság hamarosan ítéletet fog hozni.

A lelkes szurkoló

A táskái labdarúgócsapat egyik szégyenteljes veresége után Somogyvámosról érkezett haza. A táskái vendéglőben Dörnyei Ferenc borral vendégelte meg a labdarúgókat. Miklai József — a lelkes futballdrukker — szidalmazni kezdte a csapatot együttesen és a játékosokat is külön-külön vereségük miatt.

Dörnyei Ferenc a csapat védelmére kelt. Miklai azonban nem akart engedni. Dörnyeinek ugrott és megpofozta. A játékosok szétválasztották a verekedőket, Miklai Józsefet pedig kidobták a kocsmából.

Miklai rövidesen egy disznóölőkésael tért vissza a kocsmába. Dörnyei, amikor meglátta a visszatérő Miklait, mivel nem vette észre, hogy az kést rejteget háta mögött, kibékülési

szándékkal közeledett a részeg felé. Az egyik ott-tartózkodó vendég, Gróf György azonban figyelmeztette, vigyázzon, mert még megszúrja.

Dörnyei erre hátatfordított és viszszaindult. Miklai azonban utána futott és szúrt. Szúrás közben azonban megbotlott és elesett. Elvették tőle a körülötte lévők a kését. Dörnyei időközben, hogy védelmezze magát, botot fogott, de elvették tőle is.

Miklai József rokona, Miklai Gyula ragadta magához a botot, és ütlegelni kezdte Dörnyeit. Dörnyeit az egyik ütéssel fején találta, mire az összeesett.

Az ügyészség szándékos emberölés kísérlete bűntette miatt emelt vádat Miklai Gyula és társa ellen.

HÍREK

— Kaposvár anyakönyvi hírei:

Születés: Vekker József leánya Ilona, Piricsi János fia János, Sáfrány György leánya Gyöngyi. Halálozás: Szűcs Istvánná 79 éves.

— A magyar nép megsegítésére folyó pénzbeli gyűjtés eddigi eredménye Csehszlovákiában meghaladja a 60 millió 200 ezer koronát.

— Kétszáztízméteres duzzasztógát. A világ legmagasabb duzzasztógátját most építik a kanadai Mica Creekben. A gát 210 méter magas lesz.

— A gyümölcsfák általában minden vidéken kiheverték a tavalyi szigorú tél okozta fagykárokat. A szakemberek becslése szerint — mivel a fákon sok a virágrügy, s az ősz hosszú volt, a tél pedig enyhének

ígérkezik — az idén bő virágzás és jó gyümölcstermés várható.

Szerkesztőségi üzenet:

Szerkesztőségünk megkapta Kiss Imre »-Tisztázzuk az álláspontokat« címmel hozzánk küldött legutóbbi érdekes levelét. Örömmel olvastuk, már csak azért is, mert mint írja, többek véleményét közli, másrészt, mert a magunk részéről néhány eltéréstől eltekintve a levélben írtakkal egyetértünk. A levél viszont igen hosszú. Ezért igen szívesen vennénk, ha felkeresne személyesen a szerkesztőségünkben, vagy felhívna bennünket telefonon, megbeszélni a levél további sorsát illetően.

Szerkesztőség.

Megkezdték edzéseiket a K. Petőfi atlétái

Megkezdték felkészülésüket az 1957. évi Idényre a K. Petőfi atlétái. Január 15-én, kedden esl*e 5 órakor húsz atléta jelent meg az idei év első edzésén, melyet a szabadságparki általános Iskola tornatermében tartottak meg.

Mihelyt az idő lehetővé teszi, s főként az alapozó edzéseken túl lesznek a Petőfi atlétái, akkor Poliich Flórián edző már a szabadban is dolgozni fog atlétáival.

íillHIIII

Nylonharisnya-átkötést vállalok. Horváthné, KaposA'ár, Dimitrov u. 21. (1511)

80-as tanqóharmonika eladó. Csima, Május 1 u., 4. emelet. (23949)

Kertészt keres a répáspusztai Első ötéves Terv Tsz. Fizetés megegyezés szerint, lakás biztosítva.

350-es négyütemű Viktória, 250-es Pannónia, 250-es NSU. 125-ös Csepel. 125-ös DKW motorkerékpárok eladók öszlreicher műszaki kiskereskedő. Berzsenyi u. 39.

Príma 19 HP villanymotor automata olajkapcsolóval eladó. Horváth, Zlmány, Kossuth Lajos u. 54,_____________(23977)

Príma Jó állapotban lévő táskairógépet vennék. Címeket Magyar Hirdetőbe kérek. (23991)

Építési mészkő megrendelhető.

Vagonba rakva szállítjuk, 62,20 forintért (tonnánként) számlázzuk. — Tanácsi Mészművek Vállalat, Tapolca, telefon 104.

Képeit kereteztesse közvotlon a kéazUönél. Antal Béla képkeretléc-kégzitő ée keretező, Kapesvár, Berzsenyi u. 29.

A Kisbárapáti és Vidéke Földművesszövetkezet igazgatósági elnöki munkakör betöltésére pályázatot hirdet. A pályázat feltétele: szövetkezeti rendszerben való jártasság és gyakorlat. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban január 31-ig de. 8-tól du. 4-lg. Kisbárapátl (Fő u. 98. sz.) Földművesszövetkezet Igazgatósága címre kérjük a jelentkezéseket beküldeni.

10 —12 HP villanymotort és egy tlzedes mérleget vennék. Cim a Kiadóban.

1 darab vöröstarka, 3 éves üsző kedden elveszett. A felsőmocsoládi Petőfi Termelőszövetkezet tulajdona. A megtaláló jutalom ellenében adja le. (1545)

Használt ruházati és lakberendezési cikkeket magas áron vásárol a Bizományi Aruház Vállalat, Kaposvár, Május 1 u. 20. Bizalommal forduljon hozzánk. Használt cikkeit ne hagyja otthon tönkremenni. Megvásároljuk készpénzért is.

Bizományi Aruház Vállalat, Kaposvár, Május 1 u. 20.

A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát asztalos és festő szakmunkásokat felvesz.

SOMOGYORSZAG

Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Az MSZMP megyei intézőbizottsága.

Szerkesztőség: Kaposvár, Március 16 u. 14. se. Telefon: 15-10, 15-11. Kiadóhivatal: Latlnka Sándor u. 4. Telefon: 15-16.

Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. Nyomdáért felel: Hidas Jánes.

К APÓS VÁR—MELBO UR1XE—KAPOSVÁR

OLIMPIAI ÚTIEMLÉKEK

Elmondotta: Dőri András

II»

Az olimpiai faluról

Azt hiszem, elég alaposan bemutattam Ausztráliát, bár e hatalmas földrész megismerésére Jóval több időre lett volna szükség, mint amenynyi nekünk rendelkezésünkre állt. Utóvégre nem kirándulni mentünk Melbournebe. S amit Idehaza az októberi események miatt kihagytunk edzéseket, azt Melbourneben igyekeztünk pótolni.

Hagyjuk is tehát az ausztráliai külőnelgesséqeket, s a különböző ausztráliai képeket, vessünk egy pillantást magára az olimpiai falura, ahol folyt a készülődés a nagy versenyekre,

Az volt a megállapítás, hoqy a legszerencsésebb helyzetben a vágtázok voltak a melbournei olimpiai faluban, ők ugyanis esetleg le tudták rázni magukról az autogrammgyűjtők seregét. Mert hiába állt a főoejáratnál katonai őrség, nekünk állandóan állni kellett ez autogrammkérők ostromát. Ezek az autogrammvadászok — akár fiatal gyerekek, akár felnőttek — a legkülönbözőbb módon igyekeztek közelünkbe férkőzni. Nekünk magyaroknak különösen nagy volt az ázsiónk. Ez a hatalmas érdeklődés nemcsak a sportéletben elfoglalt előkelő helyezésünknek szólt, hanem annak is, hogy a világ közvéleménye e napokban a magyar események felé fordult.

Még a versenyek előtt nem egyizben belopakodott a táborba autoqramm kérés címén néhány provokátor is, akik aztán nem elégedtek meg csak az aláírással, hanem vagy a koholt hírek sokaságát hozták felénk, vagy nyilatkozatot akartak provokálni valamelyikünktől, akár a helyi lapok, a rádió, vagy egyéb propagandaeszközök számára.

Az ilyen hírek, amelyek aztán a sajtóban is napviláqot láttak, a legképtelenebbek voltak. Volt ebben Budapest rommálövésétől kezdve a nagyobb városok pusztulásáig, vagy az összes fegyverviselésre akalmas magyar férfiak deportálására vonatkoz* számszerű adatokig minden.

A közvetlen budapesti kapcsolat hiányában egyikünk több, a másikunk kevesebb hitelt adott ezeknek a híreknek. Egy bizonyos, hogy e hírek borzalmas légkört teremtettek körülöttünk. Vígül aztán, amikor hazulról telefonon, vagy táviratilag tényleq kaptunk híreket, ezeknek hittünk is, nem is. Annál is Inkább, mert hisz jómagam is kaptam régen elhunyt édesapámról, no ás feleségemről híreket. He lőtt szegény apám már réges-rég elhunyt, feleségem pedig közismert, hogy nincs.

Mindezeket azért mondottam el, hogy némileg megmagyarázzam azt a lelkiállapotot, amelyben éltünk. Papp Laci — aki különben a tréfa nagymestere — sem tudott mosolyt csalni ajkunkra. Monoton egyhangúsággal teltek a napok, mígnem elérkezett az első versenyem Időpontja.

Győztem, majd kiestem

Első ellenfelem, a pakisztáni Hussain, a Kaposvárott »Cérnának« becézett Jávorra hasonlított, azzal a különbséggel, hogy nemcsak olyan nyurga, hosezú fiú, hanem erősen barnabörű is. Igen zártan bokszolt. Csak nehezen bontakoztam ki ellene, mert nem éreztem az ütőtávolsáqot. Rendszerint messziről Is indítottam, s időnként be-beszedtem ellenfelem lassan tolt balegyeneseit. Az volt a szerencsém, hogy ez a pakisztáni versenyző eléggé mérsékelt képességű öklöző, így aztán erőlködés és kínlódás után győztesként léptem le a szorltóból.

Zsiga bácsi és jómagam is megállapítottuk, hogy az valóban nagyon kevés volt, amit nyújtottam. Papp Laci, aki ott szurkolt a szorító sarkában, clyan véleményt nyilvánított öklözésemröl, hoqy az bizony nem bírná el a nyomdafestéket.

A következő mérkőzésemig három nap idő állt rendelkezésre a felkészülésre. Edzeni jóformán csak éjszakánként tudtunk, ekkor is a szabadban. Egyízben az élelmes fotóriporterek meg is leptek bennünket, amint Papp Lacival dolgoztunk, s megjelent a szenzációs tudósítás, hogy Papp László »titkos edzéseket« tart.

November 26-án aztán kiestem a további küzdelmekből. Ennek rövid története a következő: Az ausztrál Hoghart ellen kellett mérkőznöm. A hazai közönségtől biztatott fiú előzőleg egy igen veszélyes ellenfelét, egy dél-afrikai négert győzött le. Ennek ellenére nem tartom őt különlegesebb képességű versenyzőnek. Minthogy nem is lett volna nehéz ellenfél bármelyik élvonalbeli hazai váltósúlyú versenyzőnknek sem. Én azonban úgy éreztem magam e versenynapon, mintha ólomból lettem volna. Nem találtam ellenszert a zártan, szűkén bokszoló és Időnként szurkáló ausztráliai versenyző ellen. Kapkodtam Is, emiatt Hoghart több értékes pontot szerzett. A harmadik menetben rákapcsoltam. Ezt a menetet meg is nyertem, ez azonban kevésnek bizonyult.

Tehát kiestem. Szertefoszlottak a titokban szövögetett álmok, az olimpiai írem, melyet elnyerhettem volna, pláne ilyen aránylag szerencsés sorsolás mellett, mint az enyém volt, hogyha nem nehezedik rám a üdérenvomás. Soha még így nem fájt vereséq. Bántott az a tudat is, hogy odahaza talán mégis csak szurkoltak nekem a somogyiak. Velem együtt reménykedtek, hogy hátha sikerül... Ha lehet, még nagyobb letörtség vett rajtam erőt. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor Papp Lacit szólította szorltóba a hangosbeszélő.

Papp Laci harmadik olimpiai bajnoksága

Laci Is ekkor Jutott túl a harmadik akadályon. Első alkalommal erőnyerő volt. Aztán legyőzött egy argentin versenyzőt, aki a második menetben feladta. E nap lépett szorítóba a lengyel Pietrzykowszky ellen. Erről a mérkőzésről, amely lélektanilag fontosabb volt, mint a későbbi döntő, érdemes elmondani egyetmást. Ismeretes hogy a lengyel fiú közvetlen az olimpia előtt Varsóban legyőzte Papp Lacit. Most Is igen magabiztos volt és győzelemre számított. Az első menetben nem is látszott esélytelennek. Mielőtt azonban megszólalt volna a gong, Papp álion találta a lengyel fiút, aki nyolcig a földön volt. Ezután a lehcyel -ersenyző úgy gondolta, hogy úgy lesz, mint Varsóban, ö Is meg akarta rendíteni Lacit. Ez azonban most nem sikerült és Papp biztosan győzte le nagynevű ellenfeléi, A döntő talán már nem is volt ilyen érdekes. Itt két azonos típusú versenyző találkozott. Az amerikai Torres alakra és technikára is hasonlít Papp Lacihoz, óvatosan is kezdett mind Laci, mind pedig az amerikai fiú. Ez azonban csak két percig tartott. Aztán vége lett a tapogatózásnak. Amikor a második menetben Papp egyszer betalált s a négerre nyolcat számoltak, akkor mi a szorító sarokban Zsiga bácsival már boldogan láttuk, hogy Lacinak sikerülni fog.

Sikerült is. Leírhatatlan öröm fogadta Papp László pompás győzelmét, s a tízezres nézőtér lelkesén ünnepelte háromszoros olimpiai bajnokunk páratlan tel.esítményét. Jcmaqam leqalább annyira örültem Papp Laci győzelmének, mint maga Laci, mert úgy éreztem, hogy amit én elmulasztottam, azt Papp Laci bőségesen jóvátette.

(Folytatjuk.)

KOVÁCS SÁNDOR

HAZATÉRÉS

Nehezen indult meg a vasúti forgalom az októberi események után. Még elhangzott néha egy-egy fegyverdurranás, de már csak úgy, mintha békés, őszi ködben körvadászat folyna a budai hegyekben. Máté korán kelt aznap, hogy végképp elhatározta az utazást. Az utóbbi hetekben minden összeköttetés megszakadt közte és a határmenti falu között, ahol özvegy anyja meg a testvére élt. Tovább nem tudott várni, elhatározta, hogy útnak indul.

Az állomás jó messze esett pestkörnyéki lakásától, s a vonatok menetrendjét sem ismerte. A rádióból értesült, hogy Szombathely felé is indul egy vonat naponta. így hát csak a legszükségesebbeket pakolta össze, a gyaloglásban csak akadék lenne minden darab.

Hat óra tájt indult el a Farkasréti úton. Sűrű köd szitált a szőlődombokon, s a csipke bokor piros bogyóját fényesre mosta. Itt-ott bozontos verebek csipkedték bögyüket, s riadva röppentek szerte az útmenti bokrokról.

A Farkasréti-temetőig nem találkozott senkivel. A villamossíneken vastag vörös rozsda izzott, s az üzletek előtt kenyérért álltak sorba. Csendesen beszélgettek az emberek, arcuk komorabb volt, mint máskor.

Máté szótlanul ment el mellettük nem sietve, nem is sétálva. Úgyis tudta, miről beszélgetnek. Akármerre nézett, akármerre hallgatózott, mindenütt az eseményeket tárgyalták.

Szeretett volna már otthon lenni, ahol váratlan örömet szerez, ha betoppan. Úgy elképzelte magának, hogy és mint lesz majd, ha hazaér. A szomszédok átjönnek, meg az ismerősök is, s 6 meg csak beszél majd a pesti eseményekről. Talán, ő lesz az, aki elsőnek megy haza a faluba. Meg az anyját is szerette volna már látni. Ijedős, félénk aszszonyka, nem is tudja, hogyan élhette át a legszörnyűbb napokat.

Kicsit meggyorsította lépett. A Böszörményi út sarkán öreg platán kapaszkodott a ködbe. Leveleit lehullatta már. A zörgő avarban kis nemzetiszínű szalagot talált. A tű is benne volt még. Felvette, lefújta róla a harmatot és a kabátja gallérjába tűzte.

Egészen világos volt már, amikor a Déli-pályaudvarra ért. A Vérmezőn apró tüzek lobogtak, körülöttük feketeruhás, kucsmás emberek melegedtek. Orosz katonák. A megbékélt tankok álmosan nyújtóztak a derengésben.

Megváltotta a jegyet, s eltűnt a várakozó tömegben.

Dél felé járt már aes idő, amikor elindult a vonat. A kocsi nemsokára felmelegedett a sistergő gőztől, meg a rengetek utastól. Tele volt a vonat. Máténak is hamarosan akadlak útitársai. Először gyanakodva tekintgeltek csizmájára, de aztán őszszebarátkoztak. Egy tanársegéd, egy újságíró, meg egy hölgy utazott még abban a fülkében. Előkerültek a kártyák, s csakhamar két parti alakult ki

Vidáman hagyták el Budapest határát, miközben erőtlenül, de fényesen kiderült az ég.

Nincs olyan szórakozás, ami unalmassá nem válna. Mátéék se üthették egész nap a kártyát. Jó hosszú ideje mentek már, amikor Máté magukra hagyta útitársait. A folyosó végén egy kopaszodó, meg egy fiatalabb ember állt az ablaknál. Máté megállt mellettük. A fiatalabb izgatottan magyarázott, miközben girbegörbe vonalakat rajzok a párás ablakra.

— Itt könnyen átmegyünk, ha bealkonyul.

Amikor észrevette Mátét, hirtelen letörölte az ablakot kesztyűjével. Máté tudta, mit rejtenek az árulkodó vonalak.

Bent a fülkében azalatt folyt a diskurzus.

— Ávós tiszt ' lehetett — erősítge tie az újságíró.

— Mikor bejöttünk, akkor is olyan gyanakodva tekingetett bennünket — fűzte tovább a fiatal hölgy. Ekkorra már valamennyien szoros barátságot kötöttek. Közös cél vezette őket: a szabad föld mesevilága.

Máté beléptekor újra együgyű témát választottak, majd falatozásra került sor. A fiatal hölgy befőttes üveget vett elő. Az üveg címkéje dicsekedve hirdette a Budapesti Konzervgyár nevét.

Csend. Áz egyetemista elaludt a bőrülésen.

Mély, sóhajszerű lélegzését jól lehetett hallani, amikor megállt a vonat.

Talán az én munkám gyümölcse — törte meg a csendet Máté.

— Igen, ott dolgoztam a Konzervgyárban.

Mint mikor felszakad a köd az őszi pusztán, olyan lett egyszerre a fülke. Nem is a fülle*, a benn ülők lelkiismerete.

— Talán ön is? — hajolt közelebb Ыяактавап a fiatal hölgy.

Máté nem értette ménájért, mire

céloe. Aftán szinte ünnepélyesen jelentette ki.

— Nem, én nem hagyon el a hazámat.

Ettől kezdve már sokkal szabadabban beszélgettek; Máté nem ávós, nem is besúgó.

Közben Máté - egyre közelebb került a szülőföldhöz. A társalgásba nem tudott már egészen bekapcsolódni. Ismerősek lettek a fák, a törpe kis falvak, keresztül dübörögtek a Rábán, s Máté szíve egyre hevesebben dobogott. Egyre többet gondolt otthonára, s úgy érezte,

intha nagyobbra nőtt volna az ülésen.

Nagyot nyújtózkodott, aztán a kabátjáért nyúlt.

Röviden elbúcsúzott útitársaitól, akik sok szerencsét kívántak neki, s amikor kiment a fülkéből, mélyen, nagyon mélyen sajnálta őket. Sírni szeretett volna, de gondjai győztek; lelkében több lett újra az otthon, mint a búcsúzás.

Az állomáson nem várta senki. Az öreg bakter sem ismerhette meg a szürkületben, mert idegenül fogadta köszöntését. Mire hazaért, egészen besötétedett.

Kopogtatás nélkül nyitott a kis konyhába. Köszöntésére üresen, hidegen kongtak a falak. Szörnyű sejtés kapaszkodott leikébe. Félve nyitott be a szobába, ahol ugyancsak némaság fogadta.

— Mi történt itt?! — kérdezte önmagától.

Meggyújtotta a lámpát. A fölforgatott szoba kínozta, gyötörte. Mohón kapott az asztalon lévő boríték után. »Nem győztünk várni, 20-án hajnalban átmentünk.-'-' Tovább nem olvasta, csak állt az asztal mellett. Nem tudta, meddig állt ott...

A nyitott ajtókon beszaladt egy tarka kutya, s szinte emberi hangokat sírva ugrálta körül örömében.

— Csteli! — kiáltott fel Máté, s magához szorította a nyöszörgő ebet. Könnyeit már nem tudta viszszatartani. Mint a májusi áldás a barna felhőkből, úgy záporoztak ketten, ki tudja, meddig.

Kint finom, fehér hó hullt a fekete utcára. Máté arra eszmélt fel, hogy fázik. Eleresztette a kutyát, tüzet rakott. Táskájából apró dobozokat vett elő. A címkék dicsekedve hirdették a Budapesti Konzervgyár nevét. Tebvyitogatta. és egy kis lábasban odatette melegedni.

Néhány pere múlva némán falatoztak, Máté meg Csuli, a hűséges eb.

HORVÁTH JÁNOS