Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-17 / 13. szám

Csütörtök, 1957. január 17. SOMOGTORSZAG___________________________________________________________ 1

AZ ÉJSZAKAI MUNKA MEGSZÜNTETÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNYUTAK IFJÜ HÄZASOK megsegítése ÉLETKÖRÜLMÉNYEK JAVÍT ÄSA TERMÉSZETBARÁT MOZGALOM

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség még decemberben vitaindító levelet bocsátott közzé. Az Országos Ideiglenes Intéző Bizottság azzal a céllal tette ezt, hogy összefoglalja a fiatalok körében eddig elhangzott javaslatokat, s új ötletek, elképzelések indítékává tegye.

Mit olvashatunk e vitaindító levélben? A levél első pontja a fiatalok múltbeli helyzetét, az októberi eseményeket értékeli, s kifejezésre juttatja: Mi, munkásfiatalok nem a szocializmus ellen, hanem azért harcoltunk és harcolunk, hogy megtisztítsuk a szocializmus eszméjét attól a szennytől, amelyet a r éptől elszakadt vezetők ejtettek r jta. A szocializmus útját választjuk tehát — hangoztatja a levél —, amelynek vívmányait készek vagyunk, ha kell, életünk árán is megvédeni. Mert csak így seperhetjük el a múlt minden bűnét és tehetjük egyre szebbé az ifjúmunkások életét.

A levél második pontjában a következőket olvashatjuk: Súlyos hibának tartjuk, hogy az elmúlt években elsorvasztották az önálló ifjúmunkás mozgalmat. A munkásifjúság érdekvédelme, érdeklődésének 'kielégítései társadalmi szerepének betöltése megköveteli, hogy önálló szervezettel rendelkezzék. A továbbiakban az ideiglenes intéző bizottság hangoztatja, hogy a szövetség munkájában támaszkodni kíván a szakszervezetekre és október 23-a szülöttére, az üzemi munkástanácsokra. Tőlük várja, hogy az ifjúmunkások sok gondja, fájó sérelme megoldást nyerjen. Ezért feltétlenül szükségesnek tartja az intéző bizottság, hogy a munkásfiatalok mindenütt megfelelő arányban helyet kapjanak az üzemi munkástanácsokban.

Mi nem elégszünk meg azzal, hogy elkönyveljük: „az ifjúságé a jövő”, hanem lelkes és lelkesítő tettekre, kezdeményezésre, s lendületre buzdítjuk a fiatalokat: nagy tettekre, termékeny vitákra — írja a harmadik pont bevezetéseként a levél. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség közreműködik minden olyan akcióban, amely az ország rendjének helyreállítását, a szocializmus építését segíti. Ugyanakkor kijelenti: a szövetség legfőbb célkitűzése, hogy képviselje a munkásifjúság érdekeit, harcoljon az ifjúmunkások élet- és munkakörülményeinek megjavításáért.

Az Ideiglenes Országos Intéző Bizottság kilenc pontban foglalja öszaze vitaindító levelében programját, törekvéseit. E pontokat szó szerint közöljük

1.

3.

4.

6.

7.

8.

AZ IFJÚMUNKÁS SZÖVETSÉG TERVEZETÉBEN

Segíteni kívánunk a házasulandó ifjúmunkások lakásgondjain. Azt akarjuk, hogy végre megvalósuljon az ifjúság régi követelése, és az új lakások húsz százalékát fiatal házasok kapják. Ennek elosztását és az elosztás ellenőrzését bízzák az ifjúsági szervezetekre. Bizottságaink társadalmi erővel is segítsék a lakóházak és lakótelepek építését.

2.

A fiatal házasok kapjanak hosszúlejáratú kölcsönt, amely átsegíti őket a kezdeti nehézségeken.

Javasoljuk a kormánynak, hogy a fiatal házasok egy gyermek után is kapjanak családi pótlékot.

A munkástanácsok vessenek véget annak a helyzetnek, hogy a kezdő szakmunkásokat gyakran a legrosszabb munkához osztják be. Szükségesnek tartjuk, hogy a fiatal szakmunkások (ott is, ahol a normát a munkástanács fenntartja) időbérben dolgozzanak. Az üzemek bérrendezésének meghatározásánál szüntessék meg a fiatalokat különösen sértő rendelkezéseket.

5.

Fenntartjuk azt a régi követelésünket is, hogy szüntessék meg a 18 éven aluliak éjszakai munkáját.

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség képviselőit vonják be az iparitanulóképzés új rendszerének kidolgozásába. Az iparitanuló-képzést adják vissza az üzemeknek, ahol a munkástanácsok biztosítják majd a szakmai ismeretek jobb elsajátítását, gondoskodnak a tanulóévek utáni biztos elhelyezkedésről.

fiatal műszaki értelmiségieknek egyaránt, hogy külföldi tanulmányutakra mehessenek.

A továbbiakban sok érdekes, főleg kulturális vonatkozású program szerepel a levélben. A legfőbb törekvés, hogy az új szervezetek olyanok legyenek, amelyben az ifjúmunkások minden kezdeményezése teret kap, s ahol kedvük és érdeklődésük szerint tölthetik el szabadidejüket. A program szerint vezető helyet kell biztosítani a szövetség szervezeteinek az üzemi klubokban, művelődési otthonokban, vagy önálló ifjúsági házakban. Az ifjúmunkások kulturális életét az igényeknek megfelelően a legváltozatosabban akarja fejleszteni a szövetség. Sok segítséget vár e tekintetben a szakszervezetektől. Olyan tervek is szerepelnek, melyek szerint az ifjúság kedvezményes jegyet kapjon színházak és filmszínházak előadásaira. Széleskörű természetbarát mozgalom kialakítását tervezi a szövetség, s már a nyár folyamán sok ezer ifjúmunkás táborozását óhajtja megszervezni. Az utazáshoz joggal várja, hogy a természetjáró csoportok 50 százalékos vasúti kedvezményben részesüljenek. A technikai érdeklődés kielégítésére motoros, rádió, modellező és egyéb szakkörök megalakítására szólítja fel a szövetség tagjait.

A levél befejező pontjában szervezeti kérdésekkel foglalkozik. Közli, hogy a vezetőségek megválasztásáig ideiglenes intéző bizottságok működnek, s az alapszervezeteket ideiglenes vezetőségek vezetik. A létrejövő szervek és szervezetek az ideiglenes bizottságok által kiadott működési engedélyek alapján kezdhetik meg tevékenységüket.

A jelenlegi munkásszállások helyett olyan ifjúmunkás ott______ honok létrehozásáért szálr<•

lünk síkra, amelyek rendjükkel, berendezésükkel, baráti közösségükkel pótolják a esaládi tűzhely melegét.

— Az üzemi szervezetek a szakszervezetek támogatásával állítsák össze és terjesszék a munkástanács elé az ifjúmunkások élet- és munkakörülményeinek javítására vonatkozó helyi javaslatokat, követeléseiket.

Magunkénak valljuk a fiatal 9. értelmiségiek régi követelé______seit, hogy a képesítést igénylő állásokat kössék megfelelő iskolai végzettséghez. Lehetőséget kívánunk teremteni aa ifjúmunkásoknak és a

Végül a levél befejező részében a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség soraiba hív minden becsületes, jószándékú fiatalt, fiatal értelmiségi lányt és fiút, pártállásra való tekintet nélkül, aki egyetért a célkitűzésekkel, s részt kíván venni a szövetség munkájában.

Részleteket közöltünk a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának vitaindító leveléből. A megyei intéző bizottság már elküldte a teljesszövegű levelet a járási székhelyekre és községekbe. Arra kérjük fiataljainkat, tanulmányozzák e levelet, s észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat juttassák el szerkesztőségünkbe. Ezzel is segíteni kívánjuk a munkásfiatalok elképzeléseit és törekvéseit kifejező és valóraváltó ifjúsági szervezetek megalakulását.

ŐSZINTÉN AZ UTAKRÓL

JTgy távola epizódra gondoltaim vissza a n apákban. Tikkasztó nyári délután volt. Az útőr lapátonként terítette az árok földjét a vén falusi országúira. Már úgy látszott, senki sem veszi észtre {megszokott kép), amikor megszólalt egy arrahaladó gavallér, délutáni sétáját róva imádottja oldalán: — Nézd, ezt nevezik magyar útfenntartásnak. .. Azóta mindig eszembe jut e pár szó, ha gépkocsival száguldottam, ha gyalog róttam az onszágút porét, és haliam. most is a gúnyt, amikor belépek a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Somogy megyei kirendeltségére. Hol tart hát a magyar útfenntartás.

Az úthálózat, amilyen fontos, olyan érzékeny is. Óvni kell a naptól, az esőtől, a széltől, és meg kellene védeni — még ha furcsán hangzik is — a túlhajtott közlekedésitől. Milliókba, százmi.iiókba kerül az új útépítkezés, és sajnos milliókba, tízmilliókba a karbantartás.

Mi vezetett az utak leromlásához?

A szakemberek véleménye szerint egy-egy maka/dáimút élettartama (nem túlhajtott közlekedés mellett) 5—6, maximum hét óv. Ekkorra már úgy kikopik, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni az út megtöltését és újrahengerlését. Ezt a műveletet az 1945 után megnövekedett személy- és teherforgalom mellett négyévenként kellett volna megismételni. Kellett volna ... De »-nem volt rá keret«. Vagy tálán ott fenn Budapesten nem volt kellő hozzáértés? Még az «akadt. Lelkiismeret, az ország gazdasági jövője iránt aggódó ilelkrsmeret azonban aligha. Vajon nem tudták-e az illetékesek, hogy a rossz utak nem majd egyszer, hanem ma és tegnap és minden nap megteszik romboló ha+asukat. Mindegy volt azonban, hogy egy gépkocsi csak »fél életet« tudott futni, a sok baleset, a kétszeres üzemanyagfogyasztás, hogy lemaradt az áruszállítás, hogy az ellenőrző szakemberek gépkocsi hiányában sohasem látogathatták átfogóan az irányításuk alá tartozó 2400 kilométeres útszakaszt. A KPM egyik dolgozója 1950 óta egyetlen egyszer kapott gépkocsit, akikor amikor Fabrics Lajos fogadtatására kellett kiutazna. Szinte hetenként hívták őket Pestre, a nagyszerű csehszlovák vépsk megszem!élésére. ígéretet bőven, de útfenntartó gépet nem kaptalr soha.

Hoigy a Somogy megyei utak mégis bírták a megfeszi+ett frawaWi v=TOt. az az útfenntartó munkások mindennapos hőriesiréoéne'k köszönhető. Az elmúlt -'dók folyamán a KPM Somogy megyei kirendeltségének

sikerült olyan útferuntairtó gárdát kinevelnie, amelyre »ellenőrzés« nélkül ás 'bátran és biztosam számíthattak. A nehéz helyzetben a legolcsóbb, de mégis eredményre vezető módszerekhez nyúltak. A meglévő keretből eLsőscrban a legszükségesebbnek látszó feladatokat oldatták meg. Kiszélesítették az útszakasz átlag négy méter kőfelületét hat méterre. így a már kapott rész mély felbontása nélkül is jobb útrészt nyertek. Bevált a nemrég még kísérletként alkalmazott úgynevezett bitumenes hengerlés is: a zúzalék kő közé frecskendezett lehengerelt bitumen-felület igen stabillá és ellenállóvá tette az útburkolatot. Az útőrök munkája a naponként keletkező — időjárás és forgalom okozta — »pillamatinyi« károsodások kijavítására szorítkozott. Ez a jelentéktelennek látszó fenntartási munka szinte kiszámíthatatlanul hosszabbítja -meg az utak életét. A nyári zápormosta kis gödör nagy forgalom idején néhány óra alatt hatalmas! tócsává lehet, majd az útszakasz teljes felbomlásához vezethet. De mindig ott az útőr, éber szeme felfedezi a sérült helyeket és egyszerű vaslapátja máris lódítja oda a »fenntartási kavicsot.«. A tavalyi évben örvendetes dolog köszöntött az útfenntartásra. Akkor ugyanis az eddigi 27 millió forint helyett már 42 millióra emelték fel a KPM útfenntartási hitelét. Mintha rádöbbentek volna Budapesten az utak igazi népgazdasági jelentőségére, ígéretből persze tavaly is akadt bőven, az elmúlt évekhez viszonyítva ez mégis komoly fejlődést jelentett. Megkezdték néhány útszakasznak, így a Dombóvár— Nagykanizsa, Kaposvár—Szántód és a Kaposvártól BalatonbeMéig húzódó főközlekedési utak korszerűsítését.

XT a az októberi események közbe nem szólnak, 11 úgy ezek az építkezések 57-ben jórészt befejeződtek volna Az események persze nemcsak a nevezett utakra hatottak ki, hanem sajnos visszavetették az 56-ban szépen kibontakozó útfenntartásit is. A KPM- mól mégis bizakodó a hangulat. Érthető, hiszen a nehéz gazdasági helyzetiben iis a több szív, a több hozzáértés, több módot talál majd az eredmények elérésére. Fs örvendetes, hogy ma már sokan rádöbbentek azok közül, akikre ez elsősorban tartozik: nem utolsó dolog az állam gazdasági életében az, hogy az útfenntartás harmadrendű kérdés — mostohagyerek-e.

SZ. N.

NEM SAJNÁLJA SENKI A FALUBAN.

Ttthagyta áldott állapotban lévő feleségét, még a tüzelőt is eladta, csakhogy több pénzt vihessen magával. Hátat fordított a szüleinek, akik a tengernyi nélkülözés, áldozatvállalás árán felnevelték, s hátat fordított hazájának, amelynek rögein ringatták bölcsőjét, ahol megtanult szólni és írni a mamjar szót. Elment más hazát keresni. Pasztusics János novemberben itthagyta az országot, úgy hírlik, Londonban tartózkodik jelenleg. A volt magyar tanító most szakácsoknak segédkezik, ebből él.

Pasztusics Jánosnak kétéves tanítóskodása alatt a hosszú éjszakákba nyúló kártyacsatározásaival silcerült közismertté tenni nevét Kéthelyen. A bornak jó barátja volt, s amikor ivott, úgy megeredt a nyelve, türelem kellett a végighallgatáshoz. Azt mondják róla., igen szépen tudott beszélni.

Pusztusics emellett okos ember volt, jól értett a politikai meteorológia nyelvén. A koronát végképpen az októberi események tették fel a fejére, ekkor beteljesedni látta korábbi szép reményeit, elképzeléseit, mármint arról a vágyálmáról, hogy vezetőembernek tudhassa magát. Október 23 után ő szervezte a falu lakóinak felvonulásait, jelszavakat, követeléseket diktált, csakhogy elérje titkon remélt vágyálmát: a gyűlésen — ahol a forradalmi tanács tagjait választották meg — saját magát is jelöltette. Azonnyomban a forradalmi tanács titkárának kiáltatta ki magát és beterjesztette programját is: »Nem vagyok hajlandó Rákosi-bérencehkel e,gyütt dolgozni, le kell váltani az egész régi tanácsapparátust«. S úgy is tett. ő maga betelepedett a tanácsházára, átvette a hivatal teljesjogú vezetését, azt kiabálta: fel kell akasztani a kommunistákat. Fontos megbízatásokat kért,

nemzetőrséget szervezett, hordta a legkülönbözőbb zavartkeltő híreket a községbe, ide-oda szaladgált, teljhatalmú úrnőit képzelte magát a faluban. Hogy két kézzel szórta a közi pénzeket, pl. a Vöröskereszt adományozására összegyűjtött pénzzel és javakkal egyedül rendelkezett, s ki tudja hogyan — ehhez senkinek semmi köze nem volt. ö mondta, amikor a pénz átvételéről akartak papírt kérni tőle: minek ide a nyugta, ellennyugta. Gyulámétól, a tanácstitkártól pedig a községfejlesztési alapban lévő 30 ezer forintot követelte. Természetes, hogy ezt Gyulainé, mint törvénytelen cselekedetet, megtagadta.

Ki tudja, mire nem kapatja magát Pasztusics, ha.l. A falu népének józansága azonban véget vetett Pasztusics gátlástalan úrhatnámságának, megválasztása után három nappal leváltották tisztségéből. Hamar vége lett tehát a pünkösdi királyságnak.

A m fordult a kocka, változtak az idők, változtak a körülmények. Pasztusicq János is а megtxütozott körülmények mintájára igyekezett átgyúmi saját arcképét november 4-e után, mint az eUenformdalom áldozataként szeretett volna tetszelegni. Szerepét azonban végképp eljátszotta a falu népe előtt. Vaion mostani »hazájában« mit akar elhitetni magáról, minek vallja magát? Akármit is mondjon, az itthon maradt tények tükrözik a »forradalmár« disszidens »szilárdságát, gerinces jellemét«, s a becsületes emberek levonták a kellő következtetéseket Kéthelyen is. Nehezen hihető, hogy jelenlegi tartózkodási helyén is hasonló jó sorsban lesz része. Vagy tévednénk? Am legyen.

VARGA JÓZSEF

Iparból hazatért fiatalokkal erősödött a vízvári Vörös Csillag Tsz

»öregek szövetkezete« — így csúfolták sokáig a vízvári Vörös Csillagot a helybeli egyéni parasztok. Volt is alapja a kívülállók csúfolásának, mert valóban ebben a szövetkezetben napokig kellett volna annak időzni, aki harminc éven aluli tagot akart látni. Ilyenek legfeljebb csak látogatóba jöttek haza szombatonként szüleikhez. No azért ne gondolja senki, hogy itt talán »egykés« családok laknának. Dehogyis. Éppen annyi fiatal volt itt is, mint másutt. Csakhogy a vízvári szövetkezeti emberek fiai — és az egyéniekéi is — borúsnak látván a mezőgazdaság jövőjét, aki csak tudott, elmenekült ipari üzembe, vagy ha oda nem vették fel, inkább ment bányásznak, mintsem paraszt nevelődjék belőle. Sok — szerencsére ma már megszűnő — oka volt ennek. Oka volt, hogy a gyerekeknek állandóan azt magyarázták: tanárok, mérnökök, katonatisztek lesznek. Vagy aki eddig nem is viszi, az ipari tanulónak megy. A szövetkezetben pedig sokhelyütt úgy sikerült, hogy csak az év végén jutott a tagnak pénz. Ha elment üzembe vagy máshova dolgozni, minden hónapban egyszer, vagy kétszer megkapta a fizetést, s azt mondta: most már tudom, miért dolgoztam.

Egy szó mint száz, a vízvári Vörös Csillagban az öregekre várt minden munka. Nekik kellett odaállni a hektós zsákok alá is. Téved azonban, aki ezek után azt gondolja, hogy az »öregek szövetkezete« szétoszlott az októberi események során. Nem oszlott fel, annak ellenére sem, hogy az október végi —november eleji napok igen jó étvágyra gerjesztették a helybeli kulákokat. Dragovecz, Kollárovics kulákok is ott leselkedtek a tsz közelében, hogy alkalomadtán, mint az éhes vércse, lecsapva a védtelen csirkére, ők is széthordják a tsz állatállományát. Ám, hogy a vérmes remények nem sikerültek — ez elsősorban a szövetkezetért élnihalni kész emberek helytállásán, akaratán múlott. Azok a tagok, akik 1949-ben létrehozták a szövetkezetei, most megvédték. Az ellenforradalmi napokban melléjük állt a helybeli katolikus plébános. A szövetkezet állatai az ő istállójában voltak elhelyezve. Amikor a régi nagygazdák mentek hozzá kérlelni, vegye vissza a tsz-töl földjeit és istállóját, azt mondta a tsz-tagoknak: dolgozzanak nyugodtan, neki az erdőre, a földre, az istállóra nincs szüksége. A szövetkezeti tagok jóleső érzéssel mesélik, hogy plébánosuk azokban a zavaros napokban éjszakákon át őrizte a szövetkezet állatait, nehogy bárki is kárt okozzon bennük.

A szövetkezetnek életerős gyökerei vannak a vízvári földeken, a vízvári emberekben. Október tisztító tüzében kihullott ugyan néhány család, de a többiek, a szilárd tagok megedződtek, erősödtek. Január 5-i közgyűlésükön — ahol rendezték soraikat — bejelentették, hogy 10 fiatal visszatért a szövetkezetbe. Egyikük, Halavuk István fiatalember kijelentette: ebben a tagságban bízik, s ezért úgy határozott, ő is visszatér.

— Nem konyörgünk senkinek, ezután aki szövetkezeti tag akar lenni, szíwel-Iélekkcl kell dolgoznia a közösségért. Halovuk István bányából, ifj. Dombóvári Mátyás cementüzemből tért vissza a szövetkezetbe.

Ezen a közgyűlésen új alapokra helyezték a szövetkezetét. Hogy csak néhányat említsünk belőlük: a tsz vezetőségéből, brigád- és munkacsapatvezetőkből bizottságot választottak, ez készíti el az ez évi terveket. Hogy még nagyobb kedvet adjanak a fiataloknak, ezután a tsz-ből férjhezmehőknek vagy nősülöknek egy kocasüldőt és bizonyos pénzösszeget adnak ajándékba. Úgy rendezik be a gazdaságot, hogy minden tagnak havonta tudjanak Iiésznénzelőleget osztani. Olyan átgondolt, mindenre kiterjedő tervet akarunk készíteni, amelyért érdemes lesz dolgoznunk — mondták a tsz-tagok. S .most tényleg valamennyien azon törik a feiüket, ki mit tehet a. tervhez, hogy olyan szövetkezetei varázsoljanak a ré n helyén. amelyre a tagok is, kívülállók is elismerő szemmel tekintenek.

A külföld humora

— Vannak egyenes és közvetett adók. Ki tud egy közvetett adót megnevezni? — kérdezte a tanító.

— Az ebadó! — kiáltotta a kis Maxi.

— Az miért közvetett? — kíváncsiskodott a tanító.

— Mert nem közvetlenül a kutya fizeti — magyarázta meg Maxi a tanítónak.

— Nagyon ügyesen csinálta ezeket a százdollárosokat! — dicséri a

hamispénzgyártó a j segédjét. — Karácsonyi ajándékképpen magának is nyomhat néhányat!

Egy idős hölgyet keresztelőre hívnak. A szertartás előtt részt vesz a csecsemő pólyázásánál.

Lornyonján keresztül nézi a babát, majd így szól:

Ez fiúcska — ha az emlékezetem nem csal.