Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-09 / 6. szám
Szerda, 1957. január 9. SOMOGYORSZAG * Legren a munkástanács a munkásoké ügy idő óta emberek, nézetek egymásközti vívódásának, öszszecsapásának, a kibékíthetetlen belső ellentétek színtere a Bárdibü'kki Állami Gazdaság. Mint égő gyertya a tükörben, úgy látjuk visszavetítve a bárdi bükki példában az október 23-a óta lezajlott országos forradalmi, ellenforradalmi eseményeket. Jogos követelések, a mil It ban elkövetett hibák, havi hatszaz forintos keresetek, nélkülözések, helytelen, a dolgozóktól elszakadt rossz vezetési mód szinte ösztönszerűleg hajtotta, hevítette itt is az embereket október 23-án valami jobbat akarásra. Azt akarták, hogy valóban legyen beleszólásuk üzemük ügyeibe, hogy tényleges gazdái legyenek a gazdaságnak. Megalakult a forradalmi bizottság, amelynek elnökévé népszerű embert, párttagot, párt vezetőségi taget, Fábos Jánost választják meg. Legelső ténykedésként a hat év óta a gazdaság élén álló igazgató elmozdítását tűzik célul és végre is hajtják. így akarnak biztosítékot keresni és találni arra, hogy többé ne kelljen hatszáz forintos fizetésből tengetni az életet, nem akarnak önkényes vezetést. Arra inár nem gondolnak ezekben a szenvedéllyel túlfűtött, zavaros napokban, hogy hisz az igazgató ugyanolyan füstösfalú cselédházban látta meg a napvilágot, mint ők, s hogy végeredményben nem és elsősorban nem az ő, hanem a felső párt- és országvezetés bűne, a Rákosi—Gerő-féle gazdaságpolitika bűne a rossz bérezési rendszer, az alacsony fizetések. Ehhez persze tetéződik a hatéves igazgatói ténykedés összes kis és nagy hibái, a jogos és jogtalan, elintézett és elintézetlen egyéni és csoportos sérelmek. Ezek mind nagy felhőkké dagadtak és valakinek csak kicsit meg kellett pendíteni a puskaporos, véres levegőtől amúgyis túlfűtött húrokat, s könnyedén kimondódott az ítélet: Horváth István igazgatót is leváltásra javasolták. Nem vitatjuk ennek jogosságát, hisz a felettes minisztérium is egyetértett a munkástanács követelésével, s azóta leváltotta őt funkciójából. Ekkor a munkások részben megnyugodtak. Ám ezelőtt és ezzel egyidőben viharos száguldásában itt is felszínre kerültek az ellenforradalomra nagyon is emlékeztető cselekedetek és nézetek. Földbirtokosok s egyéb, a munkáshatalom szemszögéből nézve eléggé kifogásolható elemek tolakodtak a dolgozók bizalmából megválasztott munkástanácsba. Mint már elöljáróban említettük, voltak és még ma is vannak a munkásoknak jogos követeléseik, sérelmeik. Könynyű volt akkor és most is ezeket a nehézségeket hangoztatva előtérbe lépni, népszerűségre hajhászni. Egyáltalán nem lehetett nehéz Őrfi Lászlónak, a 870 holdas földbirtokos csemetének a munkások előtt szép szavakkal tetszelegni, s a munkástanácsba választatni magát. Hogy ő mit akart? Nehezen hihető, hogy a szocialista társadalom felépítésének eszméje hajtotta. Az október 23 utáni események tragikuma éppen abban rejlik, hogy munkások, egyszerű emberek tudatlanul estek áldozatul az ellenforradalomnak. Akaratlanul olyat támogattak, ami eleve boldog íövendőjük, életük ellen tört, olyanokat választottak Bárdibükkön is vezetőik soraiba, akik érdemtelenek a bizalomra, akik osztályhelyzetüknél fogva nem tudják méltóképpen képviselni a dolgozókat. Vajon meggondolt döntés, a józan ész parancsszavára került-e be a munkástanácsba Strylc György, aki ugyan most tagadja báró származását, noha apjának a kisgátpusztai egykori birtokán volt cselédei nem nagyon emlékeznek olyan esetre, mintha apja valaha is tiltakozott volna a »báró úr« megszólítás ellen. Nem is ismerhetik Stryk Györgyöt, hiszen alig néhány hónap óta dolgozik a gazdaságban — egyébként az ő megválasztása egybeütközik az idevonatkozó törvényes rendelkezésekkel is. Akármennyire is bizonygatják most sokan a munkástanácsválasztás állítólagos nyílt, demokratikus voltát, a munkások előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy a munkástanácsok nem azért teremtődtek meg, hogy ezen a jogcímen földbirtokosok és egyéb elemek kaparintsák kezükbe a vezetést. A munkástanácsok legyenek valóban a munkásoké és a velük együtt dolgozó, hozzájuk hű értelmiségieké. Jogot, lehetőséget kell adni a becsületes munkához minden tisztaszándékú embernek tehetségének megfelelő helyen, aki kész közreműködni a szocialista haza építésében. Lapunkban december 8-án terjedelmes cikk jelent meg a bárdibükki példáról. A cikknek súlyos hibája, hogy vétett az igazmondás ellen a hatásosság elérésére törekedve, egyszerű, becsületes munkásokat, olyanokat, mint Czibere Józsefet, Pólyák Ferencet, Gál Imrét, Beck Lajost és Fábos Jánost egy kalap alá vett a földbirtokos Örfivel és másokkal, és olyan rágalmazásokat közölt róluk, amelyek nem. felelnek meg a valóságnak. A munkástanácsban nem adhatnak helyet a munkások volt kizsákmányoló uraiknak, hajcsároknak, akik egy-két hónappal ezelőtt is bebizonyították: a kapitalista restaurációra törekszenek. Érdemes mélyen magukba szállni, s alaposan elgondolkodni ezen a Bártíibükki Állami Gazdaság munkásainak. Gondolkodjanak azon: vajon akkor is ilyen »hűek« lettek volna hozzájuk az örfi Lászlók és társaik, ha sikerül visszaállítaniuk a régi nagybirtokos rendszert? Aligha. Ma még megtalálható a konkoly a tiszta búza között. Még vannak, akiknek sikerül megzavarni a munkások ébredő tisztánlátását, de reméljük, nem sokáig. S vajon megtettek-e mindent a nép tisztánlátásáért, felvilágosításáért azok, akikre ez tartozik? Eddig még nem. pf állassák hát szavukat a kommunisták, s a többi becsületes dolgozók. Legyen a szó legszorosabb értelmében vett munkástanács a Bárdibükki Állami Gazdaságban is olyan, amely valóban a munkásoké, amely nemcsak szavakkal, de tettekkel is a munkások érdekeiért, a nép jólétéért, a gazdaság igazságos, eredményes vezetéséért küzd. Varga József A baráti országok hazánk megsegítéséért Országunk megsegítésére nagyösszegű adományokat küldenek a népi demokráciák. Szomszédaink közül Csehszlovákia 90 millió cseh korona értékben építőanyagot, gyógyszert és közszükségleti cikkeket ajándékoz hazánknak. Jugoszlávia adománya 150 millió dinár értékben építőanyag és fogyasztási cikk. Románia sót, fűtő- és építőanyagot küldött, amelynek értéke 13 millió lejt tett ki. A Német Demokratikus Köztársaság 22 millió márkát ajánlott fel Magyarország megsegítésére és ezért az összegért ablaküveget, Dieselgépekhez üzemanyagot és közfogyasztási cikkeket kapunk. Albánia félmillió rubel segélyt ajánlott fel és ezt részben devizában bocsátja rendelkezésünkre. A lengyel kormány képviselői a napokban jártak Budapesten és megbeszélték, hogy a segélyként felajánlott száz millió zlotyért milyen árucikkeket küldjenek. A tárgyaláson részvevő magyar kereskedelmi megbízottak a teljes összegért fogyasztási cikket, főleg ruhaneműt kértek. A lengyel áruk szállítása januárban kezdődik meg. A Szovjetunió 40 millió rubel értékben élelmiszereket, építőanyagot, út- és házépítő gépeket küldött a segélyszállítmányokban. A Kínai Népköztársaság az elsők között sietett segítségünkre. 30 millió rubel értékben szabad devizát adományoz országunknak. A 270 000 angol fent már kereskedelmi szerveink rendelkezésére áll. Ezért a nyugati országokból tudunk fontos árukat beszerezni. A távoli testvéri országok is támogatást nyújtanak hazánknak. A népi vietnami kormány a nagy távolság miatt Romániában vásárolt számunkra építőanyagot és tüzelőanyagot a felajánlott 3 millió rubelért. Koreából 10 ezer tonna cementet és 100 ezer négyzetméter üveget kapunk. Mongóliából 2000 tonna gabonát és 115 tonna húsárut küldenek ajándékba. (MTI) A tanács iparügyi osztálya előtt több szorongó várakozó adja egymásnak a kilincset. Alacsony, hatvan év körüli, párnásarcú emberke marad utoljára. Kissé izgatott. Kilép az utolsó előtti. Egymásra néznek. — Nem kell! Belőlem senki sem fog bolondot csinálni!... — kardoskodik a belülitől jövő. — Tönkre nem teszem magam... fontold meg te is; Lajos Ibácsd, nagyon fontáld meg. . Lajos bá’ maga élez néz: — Beteg a feleségem — suttogja. — Ott a két kis unokám... Nem akarok nagyot, csak ici-j5ici, alig pár méter, igazi kis boltot. — Nincs több senki? — hangzik toemtrffl. —• Vállalom — mondja Lajos bá’ és átlépi a küszöböt. Mire leér a lépcsőn, addig tízszer is élolvassa azt a fehér lapot, amelyet ottbent kapott, amelyet oly szeretettel szorongat: »Somogyi Lajos működési engedélye. Kelt 1953.« Somogyi Lajos három évet öregedett azóta. Közben visszafizette az államtól kapott tízezer forintos kölcsönt. Berendezte vegyeskereskedőiét és a kereskedő szakmában jártasabb lett, mint valaha. Somogyi bácsi most éM életének ezüst, kereskedői tevékenységének arany korát. Ide, a Zalka Máté utca sarkára hozta a véletlen, vagy talán a kereskedelmi jó érzék. Itt, ahol három utca találkozik, szól tele Somogyi bá’ a cukorgyári, a vasúid munkások és a környékbeli lakók életébe. Hozzátartozik a naphoz, a reggelihez, a vacsorához, ő tudja megmondani, mikor- jön citrom, lesz-e kenyér, meg hogy mi újság a sportban. Még alszanak a munkások, ő már útrakél, öt órakor tejet hoz, hogy hétre reggeli legyen az ébredő kis szobáikban. Ha belép az ember Somogyi bácsi kis vegyes-* kereskedésébe, úgy érzi magát, mintha haza jött volna. Mosolyt, derűt, kedvességet sugároz körülötte minden. Mindenki gyermek itt, kedves; gyermek, akinek elő kell teremteni a kért »csecsebecsét«, a jó árut, ha a föld alól is. Elfogyott valami odabben a nagy üzletekben, hiánycikket keresnek: egy mosoly, egy huncut »ihm«, egy ujjesettintés a levegőben ési minden jóra fordul. Somogyi bácsi segített megintcsak. Hogy ez így van, bizony nem macától értetődő. Nehéz napok, átaatfan éjszakák vezettek el oda, ahová^ három év után eljutott. Amikor a munkaideje után érdeklődtem, mosolyogva 'közölte a 15 órát Délben nem megy haza. Itt ebédel. Somogyi bácsi hihetetlenül leleményes. Minden érkező árun nagyszerű (Somogyi Jlajús kiiktftíkídÁ Űíalka. JHáJti idea. 39. érzékkel »rajta van«. Akkor is lebonyolította a 60 000 forintos 'áruforgalmat, amikor a kiskereskedelemnek még mostoha bánásmód jutott osztályrészül. Fürkészve járja a piacot, kinyitja a szemét a nagykereskedelmi vállalatoknál, gyümölcsöt, zöldségfélét vesz a termelőktől. Amit megígér, megadja. Nem fordult elő még soha, hogy valamelyik vevőjét válaha is feleslegesen feübiztatta volna. Ha szétnéz a piacon, titkos gondolata: mivel örvendeztethetné meg a Zalka Máté utcai vásárlókat. Havi jövedelméből szépein eltartja feleségét, segíti leányát és két kis unokáját. Hatvan év távlatából két dologban látja a siker titkát: az udvariasságban és a leleményességben, amelyet mint fő kereskedő törvényt hirdet és vall'. — Nézzen önmagába, aki a kiskereskedő furcsa, de érdekes hivatását választja — mondja — és ho meggyőződött róla, hogy a fenti két dolgot bírja,, úgy vágjon neki, de bátran. — Memé-e újra kezdeni azzal a 'húszezer forintos kölcsönnel, amellyel a kormány az űj kisipari, illetve kiskereskedői kezdeményezéseket támogatja? — Minden különösebb nehézség nélkül. Nekik már könnyebb lesz, mert hiszen a kiskereskedelem a jövőben szerephez jut, színesíti, gazdagítja a magyar kereskedelmet. Ha egyenlő rangú félként kezelik a raagykereskedélhii vállalatok, úgy könnyen megteheti ezt. Megérkezett a kenyér. Ügyes mozdulattal csomagolja a felvágott darabokat. Udvariassága utolérhetetlen. Egy férfi visszalép és visszaadja a csomagolópapírt. Hálából, udvariasságból. Hány papír maradt meg így, mennyit nyert Somogyi ibá’ rajtuk — nem tudom. De nyert. Jók az emberek. Bánni kell tudni velük. Közben megtelik a kis helyiség, dél van. Lajos ibá’ már 'két kézzel ossza a kenyeret. Kopott micije olyan a feje búbján, mint a jóság koronája. Mi lesz, ha egyszer nem lesz többé? Sokóiig hiányolni fogják. De ha olyan lép helyébe, mint ő volt, akkor megnyugszanak majd a környék lakói, vásárlói, mert ügyes lesz az, mint Somogyi bácsi volt, és jó, mint egy falat kenyér. Szegedi Nándor Móricz Béla levele nyomán: A Balaton idegenforgalmáról Az 1957-es év Magyarország nagy lidegenforgalmi lehetőségének éve. Az utóbbi évek részleges elzárkózása után a elkövetkezendő hónapokban a külföldiek százezrei fogják hazánkat felkeresni. Erre fel kell készülnünk, hacsak el nem akarjuk szalasztani azt az alkalmat, hogy megalapozzuk a jövendő nagyszabású idegenforgalmát országunkban. Ezt a felkészülést nagymértékben megkívánja hazánk valutáris szükséglete is. A vendégek legnagyobb tömegeit a Balaton két partja fogadja és a statisztikai adatok szerint is a déli oldal országos viszonylatban vezet a vendégek számát illetően. Mégis utolsó helyen áll megyénk idegenforgalmi látnivalók és kulturális berendezések terén! Az ország mai súlyos gazdasági helyzetében az idegenforgalomban rejlő különleges anyagi lehetőséget minden vezetőnek fel kell ismerni és minden eszközzel elő kell segíteni. A vezetők nemcsak azért felelősek, amit tettek, de azért is, amit tenni elmulasztottak. A döntő szempontokat a természeti adottságok és a közlekedés szempontjai adják meg. Ki kell választanunk a déli partokon azokat a helyeket, melyek a legalkalmasabbak. Ilyen például Fonyód, mely egyesíti magában mindazon kellékeket, melyek sikeres idegenforgalmi góc kiépüléséhez szükségesek. Az a lehetőség, hogy a Balaton mellett közvetlenül meleg gyógyfürdőt létesíthetünk, európai viszonylatban egyedülálló volna. A külföld felajánlotta, hogy bizonyos koncessziók mellett szállodákat épít Magyarország üdülőhelyein. A kellő pillanat tehát itt van. Csak meg kell ragadnunk erélyes kézzel. A legsürgősebb mindenekelőtt az. hogy rendet teremtsünk szervezeti téren. 1. Bízza a megye hozzáértő, képzett, lelkes emberre ennek — a minisztérium által is latolgatott lehetőségnek — ügyét, aki azt a megye számára kiharcolhatja. 2. Szervezze át a megyei idegenforgalmat oly módon, hogy annak minden járásban és érintett balatonmenti fürdőhelyen legyen szakképzett, kellő műveltséggel és körültekintéssel rendelkező lelkes vezetője. 3. Szükséges, hogy a megye szakembereidből: történészből, régészből, mérnökből álló bizottsággal elkészíttesse a külföldi idegenforgalomban tekintetbe jövő helyek fejlesztési terveit, megakadályozza a belső területek felaprózódását és engedélyhez kösse ezek felhasználási módját. 4. A balatonmenti községeket kötelezni kell, hogy költségvetésüknek bizonyos százalékát fürdőhelyi fejlesztésre fordítsák. 5. Be kell vezetni a kötelező kurtaxát, mint az mindenütt a világon szokásos, éppen a fejlesztés érdekében. 6. A SZOT adja át a birtokában lévő épületek legreprezentatívebbjeit a külföldi vendégforgalom céljaira, ípv Siófokon, Földváron, Leilén, Fonyódon. Fonyódi viszonylatban elsőrendű érdek, hogy a romlásnak induló 150 éves présházat megmentsük, kézbevegyük, borkóstolóvá alakítsuk, a környezetét képező várterü letet karbahelyezzük, különös tekintettel arra, hogy a melegfúrásoknak is ez a mintegy 15—20 holdas még beépítetlen belső terület lenne a helye. A fonyódi törökkorabeli várárok az ország legépebb ilynemű árokrendszere. Oly kulturális érték tehát, melyet nagyszerűen lehetne az idegenforgalomban kamatoztatni. Ezek volnának azok a konkrét javaslatok, melyekkel Somogy megye idegenforgalmát a Balaton mellett ismét fel lehetne virágoztatni. Nem szabad sohasem elfelejteni, hogy az idegenforgalmi beruházásokra fordított kiadások a leghamarabb és legbusásabban térülnek vissza és valutáris szempontból versenytárs nélkül állnak. Ugyanakkor nem szabad szem elöl téveszteni azt sem, hogy Magyarország, a Balaton megismertetése a külföldiek által nem közömbös hazánk hírnevére sem. Uj gazdasági politikáink mellett, mintegy szerves részként, új alapokra kell fektetni idegenforgalmunkat is, és ha lehetséges, nem szabad visszariadni a külföldi segítségtől sem ennek érdekében. HARC A TERVÉRT!! Persze, a kedves olvasó — e cím nyomón — mindjárt az üzemi normákra, a túlfeszített, nem feszített normáikra gondol és arra, hoav most »csupa nagybetűvel« felhívást fogunk iköizzé tenni, melyben arra kérjük: harcoljon a tervért... ugyebár, mert a terv a jólét, a (kultúra stib. Hát nemi Tévedés me essék, nem erről van szó. A cím viszont mégis helyes, mert Kaposvárom harc folyiki a »tervért«. 'Bekötött szemmel jár, aki nem veszi észre. Akii nem hiszi el, álljon velem, sorban szombaton a Bajcsty- Zsiliiinszky utcai trafik előtt. Itt fdiyik az ádáz, tyúkszemrememő küzdelem a »Terv« cigarettáért. Tagbaszakadt hústororny áll előttem. Holdvilág fején stüszi kalap. Azzal szórakozik, hogy nyom, lökdös. Hátra, hátrébb, előre, előrébb, oldalt. Társa közben haragosan méltatlankodik. — Micsoda világ! Még cigaretta sincs! A hústorcmy fokozza a hajszát: —• Na hallod! Sztrájkolnak a dohánygyáriak. — A fenét... — szól közbe egy néni. — Csak felvásárolják egyesek... A gyár sem 'győzi még. — Ugyan, asszonyom! Maga ezt honnan szedi? — torkolja le a pocakos. — Én biztosan tudom, eigy hónap múlva még ennyi se lesz! Falura megyünk dohánylevélért ... — A dohánygyárak is átálltak lőszerre — suttogja a társ; ’és mindenki hallja. Besodró'dumk, morzsolódunk. — Két csomag Terv. tessék — mondja az eladó és kinyomódumk az ajtón. A hústorony mellettem van, kifolyik ő is, magával sodor, mint egy pely- Ihet. Az utcán egy csinos, zöü'tísapkás, bundád hölgy várja. — Apucili. .. csucsorát a kövérre, s hadarni kezd iboldog-pircsan — Voltam hat trafikban, eredmény 12 csomag. És te? — Három trafik, hat csomag. Ezzel együtt már 278 csomagunk van. Karonfctgják egymást, gllötyöignek. Az egy óra múlva jövőknek már nem juä Tervr. Szidják a dohánygyárat, az államot, pedig.... — ts •— Ismét előfizethetik az újságok A posta február 1-től ismét rendszeresen házhoz kézbesíti az olvasók kívánságára a napilapokat. Előfizetni a postás kézbesítőknél, vagy a postahivatalokban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelőlapon is kérhetik a Somogyország házhoz kézbesítését. Figyelem! Itt levágni! 1. A pontos adatokkal és jól olvasható írással kiállított megrendelő lapot át lehet adni a levélkézbesítő postásnak, vagy azt bérmentesítés nélkül el lehet juttatni a postahivatalhoz. 2. A megrendelőlap alapján az előfizetési dijat a megjelölt lakáscímen a postakézbesítő beszedi. 3. A díjak előzetes megfizetése nélkül a posta az előfizetést nem indítja meg. A lap kézbesítését február 1-vel indítjuk meg, addig is azonban kérheti a lapot, hogy a postás azt az előfizetés megkezdéséig, mint áruspéldányt juttassa el. Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Posta vezérigazgatóság. HIRLAPMEGRENDELÉS POSTAHIVATAL hírlapfelelős.
