Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

Aj MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA * II. Óviolyam. 5. szám. Kedd. 1951. január 8. £g A MEGYEI TANACS LAPJA JbBJL ÄRA 50 FILLÉR ................................................11Ш1111Ч1111Ш111шшш1тт11тш1П1шт11Ш1шшш1шм11Ш1мм||шт .liii:Miiii:!iii!!ii!iiiii!>;iiiiii!iiiiiiiiiiiiiii!illilll!!l!ll!iillll!illllililll!!li!!!!!lllll![!lll!llll!l!!!!!ilillllll!li!!!!l!!l!i!li!!!l!!!i!lll!IIII!!lll!!!!:!i!li!!!!ii!:!i< II forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról November 4-én döntő fordulat kö­vetkezett be az ellenforradalmi erők ellen folytatott harcban; megalakult a forradalmi munkás-paraszt kor­mány. A kormány tevékenységét sú­lyos körülmények között kezdte meg. A Nagy Imre-kormány árulása megnyitotta az utat az ellenforrada­lom előtt, mely ezekben a napokban embertelenül gyilkolta a szocialista forradalom hű fiait és leányait, a békés állampolgárok élet- és vagyon­biztonságát fenyegette, a fejetlenség és zűrzavar állapotába taszította az országot: megbénította az életet ha­zánkban. Az ellenforradalmi erők meg akarták dönteni a Magyar Nép­­köztársaság államát; a nemzetközi imperialista nagytőkétől függő és az által támogatott fasiszta, földesúri­kapitalista államot akartak teremte­ni és — az imperialista erőkre tá­maszkodva — háborús tűzfészekké akarták tenni hazánk területét. Ilyen körülmények között a forra­dalmi munkás-paraszt kormány leg­főbb feladata a Magyar Népköztár­saság állami rendjének, s szocialista forradalmunk vívmányainak megvé­dése volt. Szét kellett zúzni az ellen­forradalom fegyveres erejét, vissza kellett verni politikai támadásait és provokációit,. helyre kellett állítani a törvényes rendet, meg kellett terem­teni a normális élet, a békés alkotó munka feltételeit. A kormány sikerrel oldotta még rendkívül nehéz feladatát. Az ellen­­forradalom fő fegyveres erőit néhány nap alatt megsemmisítettük, marad­ványait pedig szétvertük. A kor­mány (kérésére s szerződéses kötele­zettségek és a proletárnemzetköziség elve alapján nagy segítségünkre volt a szovjet nadsereg, majd pe­­z új magyar honvéd és rend­karhatalmi erők forradalmi fel­­.^pése, s a magyar dolgozók támoga­tása. A nemzetközi imperializmus, mely durván beleavatkozott Magyar­­ország belügyébe, s az általa támo­gatott magyar ellenforradalom en­nek következtében döntő vereséget szenvedett. A gazdasági élet, a termelő munka helyreállítására irányuló kormányin­tézkedéseket napról napra, hétről hétre fokozódó mértékben támogat­ták a leleplezett ellenforradalommal szembenálló munkás- és paraszttö­megek, valamint az értelmiségiek legöntudatosabb rétege, mely nem­csak szavaiban, hanem tetteiben is hű maradt a néphez. Politikai és gazdasági téren felbecsülhetetlen az a segítség, melyet a szocialista tá­bor kormányai és népei, valamint az egész világ haladó és forradalmi erői nyújtottak népünknek. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány föllépését és tevékenységét természetesen féktelen haraggal és gyűlölettel fogadta a magyar ellen­­forradalom és gazdája, a nemzetközi imperializmus. Haragjuk és gyűlö­letük forrása abban rejlik, hogy kor­mányunk nem a nagybirtokosok, a nagytőkések, a dollár-imperialisták, hanem a szocialista forradalom, a munkások és parasztok: a proletár­­diktatúra kormánya. Az ellenforra­dalmárok, miután a fegyveres harc­ban vereséget szenvedtek, álnok és csaló módon a »szabadságot-« és a »demokráciát« kezdték számonkérni és követelni kormányunktól. Mi eb­ben a kérdésben is világosan és fél­reérthetetlenül beszéltünk, amikor kijelentettük: Magyarországon pro­letárdiktatúra van. Kormányunk és népünk az eddigi eredményeket is az ellenforradalom és imperializmus erői ellen folytatott nyílt és követ­kezetes harcban tudta csak elérni. A magyar proletárdiktatúra munkás­paraszt államában demokrácia és szabadság illeti meg a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hű értelmiséget, minden törvénytisztelő magyar állampolgárt. Az ellenforra­dalmároknak, az imperialista ügynö­köknek, a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és alapvető intéz­ményei ellen támadó és uszító ele­meknek azonban nincs és nem is le­het része szabadságban még akkor sem, ha demokratikus jelszavakkal álcázzák is ellenforradalmi törekvé­seiket. Ezek osztályrésze mindenkor a törvény legszigorúbb büntetése lesz. Mindebből következik, hogy a for­radalmi munkás-paraszt kormány tevékenységében elsősorban a mun­kásosztályra, s általában a dolgozó tömegekre támaszkodik. Hazánk alapvető kérdéseinek megoldását — mint azt a november 4-i nyilatkoza­tunk 15. pontjában is leszögeztük — a Magyar Népköztársaság demokra­tizmusának elmélyítése és kiszélesí­tése útján kívánjuk megoldani. Soha többé nem engedjük meg, hogy a közügyek vezetésébe visszatérjenek a Rákosi—Gerő-klikk antileninista vezetési módszerei, a személyi kul­tusz, s a tömegek érdekeinek figyel­men kívül hagyása. Kormányunk in­tézkedéseinek egyetlen célja a dolgo­zó nép és a szocializmus teljesen azonos érdekeinek védelme és szol­gálata. Meggyőzően bizonyítottuk ezt eddigi munkánkkal és harcunk­kal is. A kormány tevékenységének kez­deti szakaszában — a szocialista for­radalom érdekeinek megfelelően — jelentős részét képezte a katonai és karhatalmi feladatok megoldása, az imperialisták hazánk belügyeibe va­ló beavatkozási kísérleteinek vissza­verése, a termelő munka, a közleke­dés megindítása, s a törvényes rend helyreállítása a fővárosban és az or­szág egész területén. De az államve­zetés munkájának már ebben az igen nehéz szakaszában is megoldottunk egy sor igen fontos politikai és gaz­dasági kérdést. Ezekből az intézkedésekből már eddig is mindenki világosan láthatta: a forradalmi munkás-paraszt kor­mány el van szánva nemcsak arra, hogy minden erejével megvédi az el­múlt 12 év vívmányait, hanem arra is, hogy határozottan szakít minden olyan hibával, amely az elmúlt évek­ben a szocializmus építését kísérte és hátráltatta hazánkban. Ilyen in­tézkedések voltak pl.: az ipari mun­kások, bányászok és más dolgozó rétegek bérének emelése, a munka­szüneti napok rendezése, az üzemi munkástanácsokról szóló rendelet, a termelőszövetkezetek, az állami gaz­daságok, a gépállomások vagyoná­nak védelméről szóló rendelet, a be­gyűjtés, a kötelező biztosítás, a me­zőgazdasági fejlesztési járulék, a kis­iparosok és kiskereskedők alkalma­zottai után fizetett külön jövedelem­adó, a gyermektelenségi adó eltörlé­se, a korábban jogtalanul megvont nyugdíjak rendezése, stb. Tudatában vagyunk annak, hogy sok súlyos, megoldásra váró feladat áll még előttünk, különösen gazda­sági téren. Mielőtt azonban tovább­mennénk, híven ahhoz az elvünkhöz, hogy a szocializmus építése népköz­­társaságunkban a tömegek legsajá­tosabb ügye, a forradalmi munkás­paraszt kormány szükségesnek tart­ja, hogy a munka újabb szakaszának kezdetén nyilatkozatban ismertesse az egész nép előtt, milyen elgondo­lásai vannak a legfontosabb időszerű térdések megoldására. I. Az államhatalom erősítése és további demokratisálása 1. Az imperialisták és az ellenfor­radalmárok fegyveres felkeléssel, majd ennek meghiúsulása után de­magóg jelszavakkal folytatott politi­kai támadásokkal és provokációkkal minden erejüket arra összpontosí­tották, hogy megsemmisítsék, vagy legalábbis bomlasszák és gyengítsék a magyar munkás-paraszt államot, annak központi és helyi szerveit. Ezzel egyűdőbeni anarchikus, kis­polgári nézeteket képviselő emberek is, akik nem átallották magukat marxistáknak nevezni, valójában ál­lami és társadalmi rendünk bomlasz­­tásáit és felforgatását tűzték célul maguk elé »demokratizálás,«, »sztá­­lintaíianiítás« és más ehhez hasonló jelszavakkal Ezekkel a törekvésekkel szemben első és legfontosabb feladatunk volt és lesz a jövőben is, hogy minden erővel védelmezzük és erősítsük szocialista típusú, népi demokratikus munkás-paraszt államunk intézmé­nyeit és szerveit, mert csak ez az állam testesíti meg a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkásosz­tály hatalmát, a proletárdiktatúrát, s biztosítja hazánkban a szocializ­mus építését és végleges győzel­mét. Az ellenforradalmi, valamint a za­varos anarchista, kispolgári néze­tekkel és törekvésekkel szemben most és a jövőben következetesen érvényesíteni kell a proletárdiktatú­ra lenini élveit: a dolgozók túlnyo­mó többségét képviselő tömegeinek diktatúráját a megdöntött kizsákmá­nyoló, népelnycmó kisebbség, a volr gyárosok, bankárok, földbirtokosok és fasisztáik felett. Érvényesíteni kell mindazokkal szemben, akik bármi módon, bármilyen eszközökkel a ka­pitalista, földesúri rendszer vissza­állítására törekedve a munkás-pa­raszt államot támadják és gyengí­tik. 2. Fontos kötelességünknek tart­juk azt isi, hogy a proletárdiktatúra feladatait betöltő népi demokratikus államunk minden erejével, a dolgo­zó tömegek támogatáséval védjük a dolgozó népnek az alkotmányban biztosított jogait, s a felszabadulás óta elért szocialista vívmányait. Biztosítsuk az össznépi tulajdonban lévő üzemek, bányák, bankok, szö­vetkezetek, áRami gazdaságok, gép­állomások védelmét és erősítését, a parasztság földjének, a kisemberek raujnkiávaili szerzett tulajdonénak vé­delmét minden- ellenforradalmi res­­tautrációs kísérlettel szemben, éppen úgy, mint az anarchikus felforga­tókkal és uszítókikal szemben, 3. Népi államunk demokratizmu­sának egyik legfontosabb biztosíté­kát abban látjuk, hogy a nép által választott államhatalmi szervek: az országgyűlés, a megyei, városi, járá­si, kerületi és falusi tanácsok rend­szeresen ülésezzenek és döntsenek az alkotmány által reájuk ruházott jogkörben, az ország és a nép érde­kében határozatokat hozzanak. A kormány tevékenységének fő irányvonalát a megfelelő törvények, törvényerejű rendetetek és döntések útján az országgyűlés; a helyi végre­hajtó szervekét pedig a tanácsok határozzák meg. 4. A kormány fontos feladatának tekinti államrendszerünk, kormány­zati szerveink munkája demokratiz­musénak továbbfejlesztését. Az ál­lami szervezetet úgy kell fejleszte­ni, hogy legjobiban, megfeleljen a szocialista építés feladatainak, a mi viszonyaink között, lehetővé tegye a dolgozók tevékeny részvételét az ál­lami ügyek intézésében, saját gazda­sági, kulturális, szociális körülmé­nyeik alakításában-. Ott, ahol eddig a közü-gyek intézését nagyszámú hÉ vatalnokka-1 oldották meg, most ezt kevesebb fizetett alkalmazottal, a la­kosság széles rétegeinek bevonásá­val, a munka jobb magszervezésével valósítjuk meg. Népi demokratikus államszerveze­tünk fejlesztésével nagy körültekin­téssel, gondossággal, tudományos megalapozottsággal ikell foglalkoz­nunk. Szakítanunk kell az ötletszerű, meggondolatlan szervezgetésekkel, vagy a külföldi példák gépies má­solásával. Az államszervezet tovább­fejlesztésében is elsősorban a ma­gyar sajátosságokból, jó és rossz tapasztalataink helyes elemzéséből kell kiindulni, figyelembe véve a baráti országok gyakorlatban bevált tapasztalatait, vezetési módszereit. 5. A kormány egyik legfontosabb feladata az államapparátus egysze­rűsítése, az évek során felduzzadt bürokratikus apparátus létszámának nagymérvű csökkentése. Államszer­vezetünk demokratikus, népi jelle­gének érvén-yrejuttatása parancsoló­­ain írja elő, hogy az eddigi túlmére­tezett, a munkásoknak nagy terhet jelentő államapparátust leépítsük. A kormány ennek érdekében- több minisiztérium és országos hivatal összevonásét, illetve megszüntetését határozta el 6. A központi szervek összevoná­sával, szervezetük egyszerűsítésével párhuzamosain fokozatosain növeked­nie kell az éUemhatailorn helyi szer­vei, a megyei, járási, városi és köz» ségá tanácsok — mint a lakosság legszélesebb képviseleti szervei — hatáskörének, gazdasági önállóságá­nak. Éppen ezért szükséges, hogy az évek óta tartó halogatás után a ha­táskörök leadása, a decentralizálás ténylegesen megtörténjék. Ennek során módot kell adni arra, hogy a tanácsok a területükön működő he­lyi jellegű vállalatok, intézmények feltett tényleges hatásk ;ya,karol­hassanak. 7. Az állami szervek ’4*'v*jánák gyök- es megjí ......ében a kom. . ka vejxezet esem biztosítja, hogy эйзйп szerveinkben a dolgozók 'Jgyeinek intézésével a népi demok­ratikus rendszerünkhöz hű, a szo­cializmus építésének ügyét híven szolgáló szakképzett munkások, pa­rasztok és értelmiségiek foglalkoz­zanak. Ezért a ikermóny arra törek­szik, hogy az államapparátust poli­tikailag és szakszerűség tekinteté­ben egyaránt megerősítse. 8. A kormány határozott szándéka az államvezetcs demokratizmusának kibontakoztatása, valamint a népi demokrácia állami fegyelmének egyidejű biztosítása. Ez a két fel­adat különösen most, de a kédőbt biek folyamán sem választható .el egymástól. Szilárd állami [egyetem az apparátusban, a kormány hatá­rozatainak maradéktalan megvald­­sítása mindem területen, a dcíicjozok hatékony részvétele a gazdasé és -kulturális élet irányításéban - n tó­éit ja, hogy népi államunk dem; : ra­­tikus tartalma miinél teljesebb, i t ér­vényre jusson, 9. A magva"- forradalmi miumikás­­paraszt -kormány fontos kötelességé­nek tartja a szocialista törvényesség megszilárdítását, az édampolgáirok jogainak és törvényes érdekeinek védelmét. A kormány -biztosítja, hogy minden becsületes, a nép, a haza érdekeit védelmező, s a h«ea javára dolgozó magyar állampolgár törvémyeimk védelme alatt, félelem nélkül élhessen-. 10. A kormány a törvényes remid, a békés alkotó munka feltételeinek megteremtéséiben, a gazdasági és po­litikai feladataink megoldásában éppúgy, mint a szocialista társv.da­lom felépítése történelmi feladatá­nak megvalósításában a munkás­­osztályra, a dolgozó parasztságra, a néphez hű érteim iségr- -aks-zer­­vezetefcre, a munkástanácsokra, aj ifjúság demokratikus tervezeteire és mia becsülcti s hazafi­akra támaszkodik, aluk inajílamdók a magyar nép boldogulásáért, a mun­kás-panaszt hatalom felvirágoztatá­sáért, a szocialista Magyaromsaág felépítéséért szíwel-létekkel 'harcol­ni. Vezető erőnek a munkásosztály pártját: a Magyar Szocialista Mun­káspártot, mint a kemmunisták szervezett erejét, az összes- demok­ratikus erőt egyesítő szervnek pe­dig a munkásosztály politikai, for­radalmi pártja által irányított Haza­­zafias Népfrontot tekinti. II. Napirenden lévő átmeneti gazdasági intézkedések At. ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban elpusztult másfél mil­liárd forint értékű árukészlet. A ma­gán- és középületekben esett kár to­vábbi több mint 1 milliárd forint. Még ennél is nagyobb anyagi kárt okozott az ország népgazdaságának, s maguknak a dolgozóknak az a hosszú heteken át tartó sztrájk, me­lyet az ellenforradalom kezdetben sokakat megtévesztve szociális és po­litikai demagógiával szított, azután pedig fegyveres provokációkkal, a dolgozni akaró munkásokkal, bányá­szokkal és alkalmazottakkal szemben alkalmazott terrorral hosszabbított meg. A sztrájk miatt a bányászatban és az iparban bekövetkezett terme­léskiesés mintegy 9 milliárd forinttal csökkenti Magyarország 1956-os nem­zeti jövedelmét. De bármilyen nagyok is az ország jelenlegi gazdasági nehézségei, ezek leküzdhető nehézségek és le is fogjuk küzdeni őket. Az imperialisták által támogatott ellenforradalmárok a fegyveres felkelés kudarca után a sztrájkkal nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dönteni orszá­gunkat és népünket, hogy ebből is­mét politikai fegyvert kovácsoljanak a népi hatalom ellen. Az ellenforra­dalmi erők azonban itt is elszámit­­ják magukat. Ha dolgozó népünk félresöpri az útból a gáncsvetőket, s közös akarattal halad a szocializ­mus építésének útján, minden gaz­dasági nehézséget le fogunk küzde­ni. s az átmeneti nehézségek leküz­dése után a gazdasági építés és a dolgozók életszínvonalának emelése terén is a fellendülés és az előreha­ladás útjára fogunk lépni. A nyugati kapitalista országokban most ismét az 1945—46-os években egyszer már hallott módon érvelnek. Azt mondják, hogy nyugati kölcsön nélkül Magyarország nem boldogul­hat. Természetesen mi minden köl­csönt igénybe veszünk — még kapi­talista államtól is —, amely nincs politikai feltételhez kötve, de sem­miféle politikai feltételhez kötött köl­csönt nem kérünk és nem is foga­dunk el. Mi jó emlékszünk arra, hegy a kölcsönök körül csapott nagy lárma mögött a valóság az volt a fel­­szabadulás után is, hogy a magyar nép egyetlen dollár kölcsönt sem ka­pott nyugatról, mégis a magyar mun­kások, parasztok és értelmiségiek a saját erejükből és a testvéri szocia­lista országok, elsősorban a Szovjet­unió segítségével helyrehozták a há­borús károkat és az ország népgaz­daságát az 1938-as színvonalnál sok­kal magasabbra emelték. Ma is erről van szó, azzal a kü­lönbséggel, hogy most sokkal jobbak gazdasági lehetőségeink, mint 1945- ben voltak. A magyar népnek ma saját komoly gazdasági erői vannak: van fejlett iparunk, van mezőgazda­ságunk és vannak önzetlen barátaink is. A nyugati dollár-imperialisták szívesen pénzelték a magyar ellen­forradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munkás-paraszt állam gazdasági támogatásáról van szó. Ezzel szemben igen jelentős gazdasági segítséget kaptunk már eddig is a Szovjetuniótól, Kínától és a szocialista tábor valamennyi test­véri országának kormányaitól és né­peitől. Ha mi magunk is megteszünk mindent, ami rajtunk múlik gazda­sági nehézségeink leküzdésére, a jö­vőben is számíthatunk a testvéri or­szágok kormányai és népei támoga­tására. Most az a feladat áll előttünk, hegy kidolgozzuk azokat a gazdasági tennivalókat, amelyekkel leküzdhet­jük az átmeneti nehézségeket és rá­léphetünk a fejlődés egyenes útjára Hogy az átmeneti nehézségek leküz­dése mennyi ideig tart, az elsősor­ban saját magunkon múlik. Milyen feladatok állanak előttünk ezen a téren? 1. Gazdaságunk kulcskérdése ma a széntermelés növelése. A kormány segítsége mellett e feladat elvégzé­se, s az ezzel kapcsolatos felelősség is elsősorban a bányászokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés je­lentős mértékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az energiahiány következtében egyes üzemek terme­lését korlátozni, másokét átmeneti­leg leállítani. Ezenkívül szigorú ta­karékossági intézkedéseket kell életbeléptetnünk a szén- és energia­fogyasztás terén. 2. A kormány mindent megtesz az inflációs veszély elhárítására. Maxi­mális takarékosságot kíván érvénye­síteni az államháztartásban. Komoly mértékben csökkenteni fogja az ál­lamapparátust. Ezzel az intézkedés­sel, mely nem sorolható az átmeneti szükségrendszabályok közé, egyrészt eleget tesz a legszélesebb dolgozó ré­tegek régi követelésének, másrészt levonja a következtetéseket a gazda­sági szervezetben és vezetésben be­következett változásokból. Egyedül a kormány erőfeszítései azonban nem elegendők az infláció elhárítására. Két hónapon keresztül — jóllehet alig volt termelés — az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munkabért fizet­tek ki. A termeléskiesés igen nagy mértékben csökkentette az állami bevételeket. Ha az állami kiadáso­kat és bevételeket nem tudnánk egy­mással összhangba hozni, az infláció elkerülhetetlenné válna. Az infláció elhárításához szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelmezett magatartására, s emel­lett sokféle ep-»éb intézkedésre is. így, bár a kormány politikájának alapvető célja a dolgozók életszín­vonalának emelése és számos ilyen irányú intézkedést már el is hatá­rozott vagy kidolgozott, további bér­emelésekre, vagy juttatások kiter­jesztésére nem kerülhet sor mindad­dig, amíg a termelés lényeges eme­lésével ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvényesül­het az eddig megtett intézkedések kedvező hatása is. Lehetetlen eltűr­ni, hosy egyes vállalatok az egész nén vagyonát felelőtlenül kezeljék. Mindent'meg kell tennünk a terme­lés Gazdaságosságának és az állami kiadások és bevételek egyensúlya­­(Folytatás a következő olöalov )

Next

/
Thumbnails
Contents