Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

2 • SOMOGYORSZÄG Kedd, 1957. január 8.

' mii

i lamwf* м^^мяиннвнна in 11 ■ |ищ|Щ||М|Ц|^мш————i—i >ИИ^—

—i——11РЯИ 11

(Folytatás az előző oldalról.)

nak biztosítására. A legszigorúbb takarékosságot kell érvényesíteni minden nem létfontosságú kiadásnál. Átmenetileg csak igen csekély összegeket fordíthatunk beruházásra. Biztosítanunk kell, hogy mind a vállalatok, mind az egyének eleget tegyenek adófizetési kötelezettségeiknek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol további béreket fizessenek ki anélkül, hogy ezért megfelelő munkát teljesítenének és mielőbb el kell érni, hogy az üzemek valóban önállóan gazdálkodj a tehát kiadásaikat bevételeikből fedezzék.

Az átmeneti gazdasági nehézségek leküzdésének döntő kérdése, hogy a dolgozók világosan lássák és tudják: az élet alapja az az érték, melvet megtermelünk. Jobb minőségű árut gyorsabban és olcsóbban kell termelnünk, mint eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat és a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a termelés fejlesztésében; Olyan, a dolgozók által könynven érthető és áttekinthető bérezést kell a termelésben meghonosítani — például a darab- és minőségi bért —, mely biztosítja, hogy aki többet és jobbat termel, az többet is keressen és jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül időbért fizessenek ki.

3. Az államapparátusban bekövetkező létszámcsökkenés és a termelés átmeneti csökkenése következtében egy idei bizonyos munkanélküliséggel kell számolni. A kormány tőle telhetőén igyekszik új munkaalkalmakat teremtem és számít a magánkezdeményezés segítségére is, emellett azonban legutóbbi intézkedéseivel: a munkanélküli segély bevezetésével, a felmondási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók helyzetét könnyíti.

Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — szemben a kapitalizrr.ussal, ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—50-es években felszámoltuk. Az átmeneti és részleges munkanélküliség is, amely az ellenforradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében előállott szén, energia, részben nyersanyag és félkész gyártmány hiánya miatt áll elő, s amellyel a kormánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbehozatalától függően murtkánk és erőfeszítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni.

III. Feladatok a% ipar terén

A kormány közvetíerí mjézkedesei elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeket legyőzze, hathatós rendszabályokat foganatosítson az infláció és a munkanélküliség fenyegető veszélye ellen. Arra törekszik, hogy a normális helyzetre való átmenet idejét minél lővidebbé tegye, a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyarország teljes felépítésének megfelelő iparfejlesztési politikát folytasson. A forradalmi munkás-paraszt kormány újból leszögezi, hogy egész gazdaságpolitikájában a szocialista társadalom felépítésére törekszik. Ennek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével őrködik az állami tulajdont képező vállalatok, bányák, üzemek, gazdaságok, természeti kincsek stb., továbbá az önkéntes társuláson alapuló különböző szövetkezetek birto- Itában lévő termelési eszközök épségén és gyarapításán.

I. A kormány felfogása szerint a termelőerők legésszerűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló felhasználására átfogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósoknak és a termelőknek a tervezésbe való széleskörű bevonásával kell biztosítani, hegy ez a terv a korábban készített tervektől eltérően valóban az ország adottságainak legjobb kihasználását ' biztosítsa.

A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban elkészült második ötéves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra és az 1957-es évre készüljön terv az átmeneti nehézségek leküzdésére. Az azután következő időszakra, esetleg három évre, új tervét kell készíteni. Ennek főfeladata a dolgozók életszínvonalának emelése legyen. Egyelőre a beruházás alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazdaságunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddiginél többet kell fordítani a zavartalan termelést és ellátást biztosító aryjgi tartalékok képzésére. Népgazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósulása azt szolgálja, ha a termelőerők elosztásénál, az üzemek termelésének megállaDÍtásánál, valamint beruházásainknál, továbbá külkereskedelmünkben maximálisan érvényesítjük a gazdaság szempontjait.

2 Hazai adottságainknak ilyen módon való figyelembe vétele egy-I úttal hozzá fog járulni ahhoz, hogy ' egész iparunk szerkezete megjavulj&í~'-Tfe?y°bbaránуú változás csak hosszabb iao .löket létre, de

máris meg kell indiilnia annak a folyamatnak, melynek егейгйй1£®кеР~ pen Magyarországon az iparöäü^ mint minden téren, elsősorban azt fogjuk termelni, amit nálunk olcsóbban. jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben sok felesleges beruházást elkerülhetünk, s ipari termelésünk fejlődését nagyban elősegíthetjük, ha saját adottságaink alapján fejlesztett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista államok kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésében. A tartalékok növelésével és a sokszor helytelen irányban ösztönző prémiumrendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk iparunk lázgörbéjét, biztosítanunk kell a termelés egyenletes, normális menetét, melyet nem zavar lépten-nyomon anyaghiány. A szakemberek, tudósok és a műszaki értelmiség tudásának és képességének igénybevételével, aminek együtt kell járnia fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel, jelentős mértékben emelni kell termelésünk műszaki színvonalát, illetve el kell érnünk, hogy ne csak néhány kivételes területen, hanem lehetőleg mindenütt elérjük vagy megközelítsük a nemzetközileg legjobb műszaki teljesítményt. Bér- és árrendszerünk megfelelő átalakításával el kell érnünk, hogy a termelési eszközök és fogyasztási cikkek minőségét egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön, vagy a kivitel céljaira valóban szükség van, s hogy a fogyasztóknak megfelelő választék álljon rendelkezésére. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztönzésnek megfelelő alkalmazásával el kell érni a munka termelékenységének következetes emelését és az önköltség következetes csökkentését. ,

3. A lakosság szükségleteinek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielégítésére a kormány indokoltnak tartja a magánkisipar és a kisipari szövetkezetek tevékenységének kiszélesítését. A kisipari áraknak a tényleges költségek figyelembe vétele alapján történő megállapításával a kisiparost anyagilag érdekeltté kell tenni a többtermelésben. Lehetővé kell tenni, hogy a közületek szükség esetén a kisiparosokat az eddiginél nagyobb mértékben vehessék igénybe.

IV. Feladatok a mezőgazdaságban

A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése a munkásosztály politikai támogatása és az ipar segítése nélkül nem volna lehetséges. Ugyanakkor a munkásság és az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti viszonytól, s a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Sok jel azt mutatja, hogy maga a dolgozó parasztság nagyra becsüli a munkás-paraszt szövetséget és helyesen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét.

Áz ellenforradalom támadásának napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti, •mind pedig az egyénileg dolgozó láthatta, hogy Mindszenty, Eszterházy, Takách-Tolvaj és a többi gróf és kapitalista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megművelik. A munkás—paraszt szövetség azonban újból kiállta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe, a munkásosztály és a kommunisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltak szembe az első sorban az ellenforradalommal és segítették ismét megvédeni a földet. Kiküszöböltük azokat a hibákat, amelyek az elmúlt években zavarták a két alapvető dolgozó osztály barátságát és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét megszilárdítottuk a munkás—paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkások és a dolgozó parasztok eredményes, közös munkát végezhetnek a mezőgazdaság szocialista építése és a mezőgazdasági termelés emelése terén

1. A kormány a mezőgazdasági termelés minél teljesebb összhangjának megteremtésére .törekszik. A tudomány messzemenő felhasználásával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. Ennek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és a gépimport növelésével — az eddiginél sokkal több gépet kell biztosítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja mozdítani az állattenyésztés fejlesztését, különösen az állatállomány és az állati termékek minőségének javítását, s az ehhez szükséges megfelelő takarmánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag, zöldség, gyümölcs, csemegeszőlő, minőségi borok — a leginkább bevált ipari növények termesztését.

2. A kormány a szocialista társadalmi rend megteremtése érdekében egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Minden támogatást megad a dolgozó parasztoknak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó szövetkezeteket hezzanak létre. Biztosítja a szövetkezetek önállóságát és megakadályozza a szövetkezetek ügyeibe történő erőszakos, külső beavatkozást. Helyesli a hazánkban már korábban elterjedt társulási és szövetkezeti formát — pl. rizstermelő, géphasználati, vízhasználati, vízhasznosítási társulások, hegyközségek, állattenyésztők szövetsége, tejszövetkezetek stb. — felelevenedését.

3. A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságoknak, a paraszti gazdaságok jóminőségű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszerellátásában.

4. A kormány továbbra is fenntartja a gépállomások rendszerét, mert a gépállomások jelentős technikai ereje nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Lehetővé teszi, hogy az elegendő gépi és fogaterővel nem rendelkező szövetkezetek és egyéni termelők igénybevehessék — akár kikölcsönzés, akár bérlet útján is — a gépállomások technikai felszerelését.

5. A kormány a proletárdiktatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és ^gépállomások vagyonának megsértése ellen.” Az állami gazdaságok és meglévő termelőszövetkezetek tagosított földterületéhez senki büntetlenül hozzá nem nyúlhat.

6. A bürokratikus vezetés megszüntetésével egyszerűsíteni kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállóságot kell biztosítani a gazdálkodás minden kérdésében. A mezőgazdaság tervszerű irányítását (a mezőgazdaság számára szükséges mezőgazdasági termékek megtermelését) a kormány a jövőben elsősorban a termelők anyagi érdekeltségén alapuló gazdaságpolitikai intézkedésekkel, a helyes árpolitikával, a szükséges anyagok és eszközök biztosításával, szaktanácsadással és oktatással kívánja elérni.

7. A kormány azok számára, akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlanforgalmat. A földbirtokszerzés felső határát akként kívánja megállapítani, hogy az a családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres kizsákmányolás lehetőségét. A családi birtok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezenkívül mindenki számára biztosítja, hogy a földjét akár haszonbérbe, akár részesművelés útján, kölcsönösen megállapított feltételek mellett szabadon hasznosíthassa.

8. A kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésén túlmenően lehetővé kívánja tenni, hogy a termelők az általuk termelt mezőgazdasági termékeket — az állami monopóliumot képező termékek kivételével — akár egyénileg, akár szövetkezeteik útján szabadon értékesíthessék. Az értékesítés biztonsága szempontjából szükségesnek tartja a termelési és szállítási szerződések rendszerének kiterjesztését olyan feltételek alapián, amellyel ésszerű, gf zdaságos termelés esetén biztosítják a jövedelmezőséget.

9. A kormány az egyes kis- és középparasztokat ért legkirívóbb törvénysértések orvoslása céljából — ahol erre lehetőség van — állami földalapot képez, elsősorban a községi tartalékföldekből, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok által bérelt tartalékterületekből, ha az azokra vonatkozó haszonbérleti szerződés határideje lejárt.

10. A kormány lehetőséget kíván biztosítani a magyar föld minden művelőjének, hogy szakmai tudását növelje és így gazdaságának szakszerű vezetésével többet, jobban és olcsóbban termeljen.

V. Kereskedelem

1. A szocialista kereskedelem az elmúlt nehéz hetekben is általában jól helytállt és működésével enyhítette a más okok következtében beállt zavart, segített a viszonyokat normalizálni. Semmivel sem csökken a szocialista kereskedelem jelentősége a jövőben sem. A belkereskedelemben a kötelező beadás megszűnésével jelentősen kibővül az állami felvásárlás feladatköre. Nagyrészt felvásárlás útján kell a legközelebbi jövőben biztosítani, hogy az állam megfelelő készletekkel rendelkezzék az őstermeléssel nem foglalkozó/ lakosság ellátására. A szövetkezeti kereskedelemben növelni kell a szövetkezeti tagság érdekeltségét, fokozni kell a szövetkezet népi mozgalmi jellegét.

2. A kormány szükségesnek tartja a magánkereskedelem tevékenységének bizonyos fokú kiterjesztését, elsősorban olyan területeken, ahol ez növeli a lakosság rendelkezésére álló

árumennyiséget, például egyes különleges mezőgazdasági termékek felvásárlásánál, melyekben az állami és szövetkezeti kereskedelem az elmúlt években sem tudta megfelelően pótolni a korábbi magáhkereskedelmi tevékenységet.

3. Népgazdaságunkban semmiképpen sem csökken a külkereskedelem fontossága, mert nehéz- és könnyűiparunk egyaránt külföldi nyersanyagokra szorul. Az ország gazdasági kapcsolatainak a külföldi országokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kell nyugodniok. Külkereskedelmi kapcsolatunkat a kormány fenntartani és fejleszteni kívánja minden országgal. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országokkal való kapcsolatainkat országunk nemzeti sajátosságainak megfelelően továbbfejlesszük. Az egészséges nemzetközi munkamegosztás alapján be akarunk kapcsolódni a nemzetközi gazdasági forgalomba és ennek keretében szívesen létesítünk kapcsolatokat bármely külföldi országgal. A közvetlen kereskedelmi forgalmon túlmenően ezek a kapcsolatok egyéb hasznos gazdasági formákat is magukban foglalhatnának, például produktív beruházásoknál igénybevehető'

együttműködést, bérmunkát és más gazdasági kapcsolatokat. A kormány a szocialista gazdálkodás egyik alapjának tekinti a külkereskedelmi mohopóliumot, ezen belül azonban kívánatosnak tartja, hogy a külkereskedelmi forgalomba az eddiginél több ipari vállalat kapcsolódjék be, s hogy a külkereskedelmi tevékenységben több kezdeményezés és nagyobb rugalmasság érvényesüljön.

VI. A gazdasági vezetésZmódszereiről

A helyes gazdasági célok megvalósításához szükséges a gazdasági vezetés módszereinek megjavítása és fejlesztése is.

A kormánynak az a nézete, hogy a történelmi tapasztalatok által igazolt lenini demokratikus centralizáció a szocialista építőmunkában a gazdasági vezetésnek is legjobb ismert módszere. A szocialista állam központi irányító szerepe a szocialista gazdasági építésnek nagy jelentőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szükséges központosítása nélkül anarchia, s végső fokon a kapitalizmus újraéledése következne be. A központi irányítást azonban ki kell, hogy egészítse a tömegek aktív részvétele a szocialista gazdasági építés tudatos és tervszerű irányításában. Az utóbbi években nálunk túlzott központosítás érvényesült a gazdasági vezetésben, ami károsan éreztette hatását egész népgazdaságunkban. A gazdasági vezetés túlzott központosításának csökkentése nem a központi irányítás megsemmisítését, hanem valójában annak hatékonyabbá tételét kell hogy eredményezze.

Ennek megfelelően fontos feladataink vannak a gazdasági vezetés módszereinek megváltoztatása és megjavítása terén.

1. A minisztériumok, a középfokú állami, gazdasági irányítószervek (igazgatóságok, trösztök) apparátusát csökkenteni, tevékenységüket pedig mentessé kell tenni a bürokráciától, mindezt azonban olymódon, hogy a gazdasági vezetésben a központi állami irányítás az eddigiekhez képest hatékonyabb legyen. A központi irányításnak a legfontosabb kérdésekben kell érvényesülnie. Ugyanakkor azonban nagyobb önállóságot kell biztosítani az üzemeknek egyrészről, másrészről a helyi államigazgatási (tanács) szerveknek, a helyi jellegű ipar irányításában.

A vállalati igazgató (üzemigazgató) a törvényben biztosított jogkörben érvényesíti az állami vezetés irányelveit és az össznépi érdekeket az egyes üzemeken belül. Köteles a központi rendelkezéseket végrehajtani, ugyanakkor a munkástanácsok határozatát érvényesíteni az üzem vezetésében, amennyiben azok a fennálló jogszabályokat nem sértik. Az igazgatót az állam nevezi ki és személyében felelős az üzem gazdasági irányításáért. Amennyire köteles az üzemi munkástanács törvényes határozatait végrehajtani, ugyanúgy köteles a munkástanács törvénybe vagy jogszabályba ütköző határozatainak végrehajtását — ha

ilyenek születnének — meggátolni és visszautasítani.

2. Az Elnöki Tanács a kormány javaslatára törvényerejű rendeletben szabályozta az iparvállalatoknál megválasztott munkástanácsok működését. A munkástanácsok azok a szervek, amelyeken keresztül a termelők jogot kaptak arra, hogy választott képviselőik útján résztvegyenek az üzemek gazdasági irányításában. Az ipar vezetésében — ahogy ezt az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták — jelentős bürokratikus vonások alakultak ki és ez hátráltatta a vállalatok termelőmunkáját. A törvény előírásai alapján működő munkástanácsok hivatottak az üzemvezetést bürokráciamentessé tenni, ugyanakkor az ipar szocialista állami vezetésének segítséget nyújtani.

3. A munkástanácsok saját üzemeikben tegyék érdekeltté a munkásokat a termelésben és a kormányszervekkel, valamint a szakszervezetekkel együtt olyan bér- és prémiumrendszert dolgozzanak ki, amely a dolgozók anyagi érdekeltségén keresztül elősegíti a legfontosabb gazdasági feladatok megoldását.

A munkástanácsok akadályozzák meg az üzem vagyonának bűnös elherdálását, szigorúan tartsák és tartassák be a munkaviszonyra, bérezésre, értékesítésre, stb. vonatkozó kormányhatározatokat.

4. Az üzemek nagyobb önállósága a gazdasági vezetés terén, az igazgatók és munkástanácsok megnövekedett jogköre lehetővé teszi, hogy a különféle felsőbb irányító szervek száma és apparátusa jelentősen csökkenjen. Ugyanakkor a kormány tanulmányozza olyan szakmai szervek létrehozását, amelyek alkalmasak arra, hogy az üzemek szakmai irányítását, a dolgozók közvetlenebb és hatékonyabb bevonásával javítsa.

5. A jelenlegi gazdasági nehézségek miatt elkerülhetetlen és szükséges — különösen az anyag és energia legcélszerűbb felhasználása érdekében — a központi irányítást olyan kérdésekben is biztosítani, amelyek később decentralizálás-irányítással is megoldhatók lesznek.

A kormány bízik abban, hogy a munkástanácsok képesek lesznek felelősségteljes feladatuk ellátására és minden segítséget megad ahhoz, hogy a munkástanácsok beváltsák azt a reményt, amelyet a dolgozók összessége és a dolgozók állama működésükhöz fűz.

VII.

A művelődés ügyéri

A szocialista társadalom felépítésének hatékony előmozdítása érdekében, s annak igen fontos részeként a kormány kötelességének tartja a tudomány és kultúra fejlődésének, s a magyar nép kulturális felemelkedésének hathatós elősegítését. Ez sokoldalú munkát ró mindazokra az állami és társadalmi szervekre és Intézményekre, amelyek a tudomány és kultúra területén fejtik ki tevékenységüket. Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek ezen a területen megoldásra várnak, a kormány szükségesnek tartja kijelenteni:

1. A kormány biztosítja a haladást szolgáló tudományos és művészi alkotó munka szabadságát, a tudományos és művészeti meggyőződés tiszteletbentartását. A tudományos és művészeti életben helyet kell kapnia minden haladó irányzatnak és felfogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését. Szabadságot és támogatást biztosít politikai pártállásra való tekintet nélkül minden tudósnak, írónak és művésznek, kivéve a szabadság és a szocializmus ellenségeit. A tudósok, műszaki értelmiségiek, írók, művészek és általában az értelmiségi szakemberek munkájának megítélésében elsősorban a képesség, a szaktudás és az legyen a döntő szempont, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal az egész dolgozó magyar nép anyagi és kulturális értékeinek növeléséhez, a haza, a dolgozó nép felemelkedéséhez.

2. A kormány tovább kívánja fejleszteni szocialista kultúránkat. Ennek érdéit ében építeni akar mindazokra a kulturális eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta élért. Ápolni és tovább kívánja fejleszteni haladó nemzeti hagyományainkat. A nemzetközi kulturális kapcsolatok széles hálózatának megteremtésével, tudósaink, íróink, művészeink külföldi utazásaival, vendégszerepléseivel biztosítja, hogy nemzeti kultúránk a szocialista és kapitalista országok haladó kulturális eredményeivel szüntelenül gazdagodjék és ezek nemzeti kultúránk szerves részévé váljanak.

3. A szocializmus megválásét fsának egész társadalmi életünkben — az államigazgatásban, ipari, me(Folytatás a következő oldalon.)