Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)
1956-12-31 / 38. szám
Hétfő. 1956. december 31. ____________________________________________SOMOGVORSZAG ЩWT** : 5 Ki, KINEK, mit kíván az új esztendőre ? Szilveszter estéjén rokonok, barátok, ismerősök rendszerint vidám hangulatban, az új esztendőre való jókívánságokat tolmácsolva búcsúznak egymástól. Bér az idei szilveszter jóval kevesebb vidámságot ígér, mint a múlt esztendők hasonló napja, de a jókívánságok azért ezévben sem maradnak ei. A kiváncsi újságíró körüljárva a megyét és a várost, ellesett néhány jókívánságot. Közöljük a Somogyország olvasóival, hogy 1956 szilveszterén ki, kinek mit kívánt az új esztendőre. A borbarátok: Olyan szesztilalmat, mint a jelenlegi. Az antialkoholisták: Valóban szesztilalmat, amikor a részegek száma nem nagyobb, mint a tilalom előtt. A dohányosok: Tervet és Kossuthtot (fináncláb nem számít). Az eszpresszó vendégek: Caffe! Ohne Franck! Az üzemek — vállalatok: Az áramszünetek megszüntetését. Fiatal szerelmesek: Az esti áramszünetek rendszeresítését. A KIK, amely IKV-re »magyarosította« nevét: Egyetlen élő lakót, aki nem szidja a vállalatot. A fakók az ellenségeiknek: begyein a házigazdájuk az IKV. A mozilátogatók: A Hypipbiliitinál lehetőleg öregebb filmeket. A színházlátogatók: Hogy az előadás után vacsorázni, s ne ebédelni kelljen. A vonaton utazók: Hogy ismét szidhassák a pesti gyorsot, mert 60 percet késett. A diákok: begalább öt évre érvényes (garantáltan) tankönyvet. A lakásigénylők: Hogy csapna a mennydörgős mennykő a ... hivatalba. A fuíballszurkolók: Egy ici-pici gólt, bajnoki futballmeccset, s hogy ismét szidhassák a 'bírót. A siófokiak: Hogy a Minisztertanács revideálja a megye rendezését elodázó határozatát. A balatonbogláriak: Hogy megünnepelhessék a járási székhellyé fejlesztési terv 10 éves jubileumát. (Megvalósítani nem fontos.) A nagyatádiak: Hogy befejezzék a gyógyfürdő építkezését. A pékek: Nehogy valakinek eszébe jusson az, hogy zsemlét, kiflit lehet sütni. A bürokratáit: Az ügyvitelt úgy egyszerűsítsék, mint ezideig. A színészek: Minden darabban főszerepet, a legfőbbet. A totózók: 12 találatot (önmaguknak). A Totó-iroda: Hogy ismét sorba álljanak a totózók a szelvényekért. A fürdőzők: Hogy újabb tervek készüljenek a kaposvári és a fedett uszodáról. A somogyi újságolvasók: Sóik-sok papírt a Somogyországnak, hogy ne kétoldalas legyen az újság. Végül a Somogyország újságírói: Minden tréfálkozástól mentesen, igazán boldog, békességes és eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak lapunk minden olvasójának. cÄkik is dúlgúznak A RENDŐR Sötét és hideg az este. Nyáron ilyenkor zenétől hangos a park, most csend és hó borít mindent. Két ember halad a város felé. A kék egyenruha és a géppisztoly csak a villany fényében látható. Aztán megint belevesznek a sötétbe. A rendőrjárőr megy a kaposvári tisztiőrsből szilveszter éjjeli kőrútjára. Az útvonal ismerős, hiszen többször is végigjárták már éjjel is, nappal is. Csakhogy most mégis másként hat az éjszakai város. Szilveszter éjszaka van. A szolgálatos rendőrök közül többen voltak már tavaly, vagy azelőtt az év utolsó éjszakáján is szolgálatban. Nevetve emlegetik, hogy milyen »munkát« adtak nekik a mulatozók. Itt egy részeg hever az utcasarkon, felsegítik és útnak indítják hazafelé. Valahonnan a Kanizsai utca felől rekedten jön a hang: »Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...« A járőr odamegy az aszfaltos úton и botladozó emberekhez, figyelmezteti őket, hogy vannak, akik pihenni szeretnének... Magyarázkodás, sűrű bocsánatkérés a válasz, letagadhatatlan jele a szilveszternek. Mert máskor feltétlen vitatkoznának. De azért mentükben dúdolva adják a világ tudtára, hogy »Vörös bort ittam az este... « Elsétál a járőr az üzemi szilveszterezók felé vigyázni, hogy se a társadalmi tulajdonban, se a multozóknál baj ne legyen. Benéznek és mennek tovább. Nekik ma éjjel az utcát kell járni, vagy az őrhelyen posztolni, őrizni a várost, a rendet, hogy semmi ne zavarja embertársaikat. AZ ORVOS. A hangos várostól nem is olyan messze van a csend és a tisztaság birodalma: a kórház. A félhomályos kórtermekben bizonyára sokan vannak, akik a tavalyi szilveszterre gondolnak ... És a gyógyulásra... S ha közben nem enyhül a kín, ott az о ív os, aki a mulatás éjszakáján bírókra kel a halállal, ha szükséges. Vagy várja, míg nem jön, illetve nem hozzák a »vendéget«. Szilveszter éjszakáján a Békén kívül tagadhatatlanul a kórház baleseti osztálya a leglátogatottabb. Valóságos kis éjjel-nanpali Közért módra dolgozik. A többéves gyakorlat már kialakította a maga műsorát is: az első részleg már este bekerül. Ezek azok, akiknek mindjárt megárt az ital, s vagy hullára isszák magukat, vagy ölre mennek. Utána szünet, s csak elvétve akad egy-két vendég. Az igazi korhelyek csak hajnalban kerülnek ide. Ők a nagymenők, s őket nemigen lehet egy-két kapoccsal kielégíteni — náluk varrni kell! S míg a beteg nyög vagy magyarázkodik, az orvos, dr. Németh Imre kötözi a sebét vag-w ’ injekciót ad. Az ügyeletes orvos búcsúzik az óévtől... A MENTŐK- Halló! Mentők?! — Igen. Mentőállomás. Kérem, azonnal jöjjenek!, De hova menjünk? Ide! S míg a telefonszolgálatos az ideges emberből kiszedi a szükséges adatokat, közben készül a menetlevél. Két perc sem tellett el a hívás óta, s már úton van a kocsi két emberrel — ha kell mentőorvos, Majoros László orvossal — a beteg felé. Nyolc ember búcsúzik így az 1956-os esztendőtől. Éjjeli vártán, mert hiszen a szilveszter mindig mozgalmas szokott lenni náluk. A fehér autó pedig rohan az éjszakában a betegért. Ismerniük kell a behavazott utak egyhangú labirintusát, ismerni kell a betegekkel való bánást — és sajnos ismerni kell az embereket. Mert ha megkésetté a kocsit a jeges út, ezzel várják: — Miért késtek? Maguk miatt akár meg is halhat a beteg ... S a zászlós autó már hozza is a beteget, közelebb a «-»Wulás felé. A VASUTAS Kicsiny, körülbelül 3x3 méteres szcba. A falon régimódi telefonok, két piros tárcsa, egy plakát kiabáló piros betűkkel: »Első a biztonság! Megtettünk minden intézkedést?« Hátul egy óra, mely hangos tik-takolásával rögtön tudtára adja a szobába belépőnek, hogy majdnem olyan fontos alkalmazottja a MÁV- nak, mint Pemuki József pályaőr, a 35-ös őrház szolgálatosa. Csakhogy míg Pamuki József már több mint 22 éve hordja sapkáján a szárnyaskereket, a jó öreg kronométer legfeljebb társa lehet csak a szilveszter éjszakai virrasztásban, hangos beszéddel közölvén az újesztendő közeledtét. . -Az egyik ablakon kiláthat az ember az állomás felé, ellenőrizni, hogy jön-e már a tartalék az éjjeli tolatással a fonodához. A másikon ellenben megnyugtathatja magát az őr, hogy helyes időpontban engedte-e le a sorompókat, mert azt el kell kerülni, hogy jármű vagy járókelő kerüljön a sorompók közé. (Igaz, a mostani éjjelek nemigen forgalmasak, mivel személyvonatok nem járnak.) Az ajtó üvegén át pedig látni lehet az utcai villanylámpa játékát a Fonyód, Gyékényes és a Tejüzem felé vezető havas vágánysorokon. Kint embeiek járnak. Sietősen vagy ballagva, néha dülöngélve. Szilveszterezők. Bent duruzsol a kis vaskályha, hangoskodik az óra — jár az idő. Majd egy idő múlva zörög a telefon: Pamuki kartárs, éjfél van, boldog újévet kívánok magának! Most pedig adom a forgalmat. Egyes számú forgalom. Közlekedik a 4098— 4099-es. Elmarad a 4052 ... 4059 .:: A TŰZOLTÓ. Trrr! — A riasztócsengő élesen veri fel a ház csendjét. Szürkeruhás emberek rohannak ki a szobákból és eltűnnek a folyosó végén lévő csúszóaknában. A következő pillanatban már lentről hallatszik a zörgés. Majd motcrberregés rázza a falakat. Aztán vijjogó szirénahang tépi szét a város süket csendjét, még messziről is hallani. Csend megint. Kint is, bent is. Az emberek, a készültségi szolgálat tagjai sisakosán, mászóövvel, bontóbaltával, csőkötéllel, vízhatlan köpennyel felvértezve már útban vannak a félelmetes ellenség, a tűz felé. .* Ez játszódott volna le, ha szilveszter éjszakáján tüzet jeleznek valahonnan a tűzoltóknak. Mert szilveszter ide, szilveszter oda, ők készenlétben vannak. Legfeljebb annyi különbséggel a más éjjelektől, hogy ünnep lévén, vacsorára megihatnak fejenként két deci bort. A közösség rendjére, nyugalmára vigyáznak. így köszönt rájuk az új esztendő. Újévi jókívánságul csak ennyit kívánunk nekik: 1957-ben minél kevesebbszer szóljon a riasztócsengő! Király Ernő Amit a király sem tud Oszkár svéd király látogatást tett ■egy leányiskolában. Az egyik növendéknek azt a kérdést adta fel, hogy mondja meg, ki volt Svédország legnagyobb királya? Gusztáv Adolf és XII. Károly király — II. Oszkár király — jelentkerzett váratlanul egy másik leány. A király mosolygott ezen a személyének szóló hízelgésen és megkérdezte a növendéktől, hogy mik az ö hatalmas és történelmi jelentőségű cselekedetei? A leány sokáig törte a fejét, egészen elvörösödött, végre pedig dadogva ennyit mondott: — Nem tudom ... A király megnyugtató mozdulattal kezét a leány vállára tette és fgy szólt: 7— Vigasztalódjál, gyermekem. Én magam sem tudom. Akinek nem maradt már más Trebillon francia drámaírót kortársai »átkozott—nak nevezték, mert minden színdarabjában a félelmes és borzalmas motívumokat kereste. Egy napon megkérdezték tőle, hogy ezen a gyönyörű világon nem talál szebb, vigasztalóbb és örvendetesebb dolgokat? Trebillon ezt az érdekes választ adta: — Nézzék, uraim, a dolog magyarázata végtelen egyszerű! Corneille drámaíró kollégám elvette tőlem az eget, Racine koliégám a földet, nem máradf egyéb hátra az én számomra, mint a pokol! Ww> Családi dialógus Térj: Itt olvasom az újságban, hogy az! amerikai nők kozmetikaszerekre pont a kétszeresét adják ki annak, mint amennyit az állam költ a hadseregre. Hihetetlen! Feleség: Miért?... Hiszen kétszer annyi hódítást is csinálnak! ívevessünk Van úgy, hogy az orvos sem tud segíteni A híres idegorvoshoz beállít a páciens, akinek már az arca elárulja a melankóliát és a kedélybetegséget. Lelki életének vigasztalansága sötétlik a vonásain, semminek sem tud örülni, mindent szomorúnak és szürkének lát. Mindent megpróbált már: száz és száz orvost felkeresett: eredménytelenül. Az életet elviselhetetlen tehernek érzi. Az idegorvos okos ember volt, aki nem pilulákkál, kenőcsökkel és egyéb gyógyszerrel akarta kúrálni a beteget. A városkában akkoriban egy világhíres komikus vendégszerepeit. Az orvos legtöbb gazdag kedélybetegét ennek a komikusnak az előadásaira küldte el, ahol a páciensek újra megtanultak nevetni és egészségesek lettek. Uj páciensének is azt ajánlotta, menjen el ennek a komikusnak az előadására. A beteg azonban búsan lelógatta a fejét. — Doktor úr, akkor rajtam nem segít semmi! Mert az a komikus én magam vagyok!... Ez a bánatos história azt bizonyítja, hogy sok esetben maga az orvos sem tud segíteni. A vakbél legügyesebb operatőrje nem képes a saját vakbelét kioperálni. Vannak lelki tulajdonságok, amelyek másokra nézve gyógyító hatásúak, de magának a »nevettető«-nek nem használnak. Sajt, szerep és gázsi Mark Twain vendégségben volt szomszéd nőjénél, Wynne jogtudor feleségénél. A vacsora végén a leány nagy darab sajtot tett az asztalra és Wynné asszony felszólította kiváló vendégét, hogy vágja fel a sajtot. Mark Twain udvariasan megkérdezte: — Teljesen mindegy önnek, aszszonyom, hogy hol vágom fel ezt a sajtot? — Természetesen — felelte a házi asszony. — Akkor méltóztassák megengedni, hogy otthon vágjam fel — mondta nevetve Mark Twain, bcsomagolta az egész sajtot egy szalvétába és indult. Sarah Bernhardt akkor még nem volt világhírű színésznő, hanem egy kisebb társulat kisfizetésű tagja. Bement egyszer az igazgatóhoz, hogy gázsiemelést kérjen. Az igazgató azonban ingerülten rákiáltott: — Hát ez mi?... Ha jól tudom, én tragikának szerződtettelek, nem pedig naivának!... — Kérem, ügyvéd úr — mondja egy gyanús külsejű alak egy jónevű ügyvédnek —, legyen szíves elvállalni a védelmemet. — Miért? Mit követett el? — kérdezi az ügyvéd. — Én, kérem, semmit, de az ügyész úr azzal vádol, hogy féltucat ezüstkanalat, három tariliánsgyűrűt meg egy duplafedelű aranyórát loptam. És igazán ártatlan? Becsületszavamra, ügyvéd úr. Csak a látszat szól ellenem. — Jó. Dehát van-e valami pénze?- Szegény ember vagyok, kérem.- Igen ám, csakhogy a maga védelme költségbe kerül. Nem tudna valami fedezetet adni? Nem muszáj, hogy készpénz legyen. Jó lesz valami értéktárgy is. A betörő kap a szón: — Ö, kérem ... Van egy féltucat ezüstkanalam, három brilliánsgyűrúm és egy duolafedelű aranyóráin... A ravasz fegyenc Egy betörőt a terhére rótt bűncselekmény miatt ötévi fegyházra ítéltek. Amidőn a büntetését megkezdte, így szólt hozzá a fogházigazgató: — Mi különféle dolgokat hozunk forgalomba. Mily irányban óhajtana tevékenykedni? — Legjobban szeretném — feleli a ravasz fegyenc — az itt készített cikkeket mint utazó, a közönség körében terjeszteni. Az emberségnek tett szolgálat Bernard Shawt felkereste egy fiatal diák és elmondta, hogy abbahagyta orvosi tanulmányait és egész életét írói tevékenységnek fogja szentelni, hogy az emberiségnek szolgálatot tegyen. — Semmi szükség, hogy ön író legyen — válaszolta Shaw. — Miért? — kérdezte kíváncsian a fiatalember. — Egyszerűen azért, — felelte a nagy gúnyolódó, — mert ön már épp elég szolgálatot tett az emberiségnek azzal, hogy abbahagyta orvosi tanulmányait. őnagysága haldoklik A nagyságos asszony nagyon beteg volt. Az orvosok már-már lemondtak az életéről. A haldokló órák óta nem szólt egy szót sem, csak fáradtan lihegett. Odalépett hozzá a férje és gyöngéden szólt: — Édesem, nem ismersz? Én vagyok, a te urad. Odament hozzá egy barnaarcú férfi és szólt: — Irma, nem ismersz? Én vagyok a Péter. És az asszony nem mozdítja meg a szempilláit. Jött végre a legjobb barátnője és szólt: — Drágám, nézz rám! Nézd, milyen szép új kalapom van. Irma felnyitotta szemét, majd félrehúzta a száját és megszólalt: — Ilyen maskarát én nem tennék a fejemre. És a falnak fordult és meghalt. Az idők változása Berkenye a feleségével utazik. Az egyik állomás előtt az asszony megszólal: — Látod hogy változnak az idők!... — Mi történt már megint? — kérdi rosszkedvűen Berkenye. — Azelőtt, ha utaztunk és a vonat egy állomáson megállt, azt mondtad: »Drágám ne menj az ablakhoz. Mert ha az utasok meglátnak, majd mind ide akarnak beszállni.« — Na és most? — Most azt mondod: »Dugd ki a képedet, nehogy valaki beszálljon. NAGY EMBEREK GYERMEKKORÁBÓL Carnot, a nagy francia matematikus, kisdiák korában éppen az algebra terén mutatkozott gyöngének és rászorult édesapja otthoni segítségére. Ha mégis előfordult, hogy a házi feladat megoldása nem sikerült, Carnot fölényesen így vágta ki r»fs<r át* — Az ilyen kis feladatokat már elfelejtette az édesapám. Schopenhauer kisdiák korában alacsony termetű, vézna legényke volt. Egyszer hevesen összekapott egyik, túlságosan kifejlett iskolatársával. — Ha azonnal nem hallgatsz el —üvöltött rá a másik — felkaplak és a mellényzsebembe duglak, te bab-A kis Schopenhauer végtelen nyugalommal így válaszolt: — Legalább több bátorság lesz a mellényed zsebében, mint a szívedben. Richard Wagner, a német zenedráma megteremtője egy nap hazajött az iskolából és megkérdezte anyjától, hogy lehet-e valakit büntetni azért, mert az igazat mondja? — Nem — felelte határozott hangon az anya. A kis Richard erre átölelte édesanyját és így szólt: — Hát akkor miért büntetett meg engem a tanító úr? Hiszen én csak az igazat mondtam, amikor kérdésére azt feleltem, hogy a házifeladatot
