Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-31 / 38. szám

4 ____ S_^GYORSZÄG _____ _____________________________Hétfő, 1956. december 31.

Lesz-e kenyerünk ötvenhéfben?

Beszélgetés két egyéni gazdával

A KÖTELEZŐ BEGYŰJTÉSI RENDSZERT eltörölte Й. kormány. Ezzel együtt sok más, a parasztok önállóságát, szakértelmét csorbító, vagy éppen semmibevevő rendelkezés is a lomtárba került. Számos intézkedés serkenti a paraszti termelési kedvet, visszaszerezte értelmét a földműves nép munkája. Bizton remélhetjük: felvirágzik mezőgazdaságunk, a szorgos paraszti kezek mun- Itája nyomán kultúrnövények virulnak ismét az eddig gaztermő tartalékföldeken. Mi ennek az előfeltétele? Az, hogy tartson ki a kormány a parasztságra kedvező intézkedései mellett, s váltsa be a jövőben minden ígéretét. Ám — kérdezhetik sokan . aggódva: lesz-e kenyerünk az új esztendőben és azután is a bérből és fizetésből élőknek? Nemcsak anynyi gabonát termel-e a falu, amenynyiré szüksége van? S ha lesz is fölösleges, átadja-e becsületes áron « városnak? Ezeket a kérdéseket latolgattuk a minap két balatonszentgyörgyi földművessel, Császár Istvánnal és Simon Györggyel.

Császár gazda hét holdat mondhat magáénak a szentgyörgyi határban. A beadás megszüntetése nagy terhei emelt le a válláról: a 20 búza rnázsányi terménnyel is szabadon rendelkezhet ezentúl. Csaknem két és fél holdat kellett kenyérgabonára1, bevetnie, s 870 kg. kenyérnek, valót vitt el tőle a beadás. Most azt mondja: nem csökkenti a gabonatermő területet, de a nyáron nem lesz 6

mázsánál több gabonafeleslege. Ez pedig pár mázsával kevesebb, mint amennyi volt a beadás! Nem tartja ezt helyénvalónak ő sem. Érzi, többet vár tőle az ország. Látja a kibontakozás útját is. Mindenekelőtt a holdankénti hozamot akarja gyarapítani. Ez eddig nem állt módjában. Kevés az állata: 1 lovat, 1 tehenet és 1 borjút tart. Hiába, nem futotta többre a takarmányból, hiszen 8 mázsa kukoricát is beírtak a beadási könyvébe. A sokféle statisztika, kimutatás, tervelőirányzat és a teljesítés nyilvántartása mellé nem csináltak egy olyan rovatot is a mezőgazdaság bürokratikus irányítói, amelybe azt kellett volna beírni, hogy mi lesz a föld sorsa? Ma azonban ez a rubrika vált urállóidévá Lesz elég takarmány, Császár István állít be még egy tehenet és még egy növendéket. így földjeit 3—4 évenként meg tudja trágyázni. Az ilyen jótáperejű talaj 30—40 százalékos

termésnövekedéssel is fizethet. Hogyan alakul így — ha 1957-ben nem is, de a következő években már igen — a gabonafelesieg? Császár gazda hét helyett 14—15 mázsa kenyérmagot adhat a közfogyasztásnak.

A SZINTÉN HÉTHOLDAS Simon György jól forgatja magát, öt is c. gazdálkodásról, a kenyérgabona termeléséről faggatom. — Ha elhiszi, ha nem, — mondja — adott már egy hold búzám 22 mázsát is. Az apó sommal. Persa Istvánnal, aki mintagazda —r biztos ismeri hírből, hiszen

sokat írtak róla az újságok, mindig vitatkozunk, hogy mit és hogyan kell termelni. Kár, hogy télen jött el hozzám, így nem tudom megmutatni a földemet. Mert a földet látni kell, az elárulja, milyen munliát kapott. És aszerint is terem. Én mindig három szántásba vetem az őszi kalászosokat. Most a szárazság miatt azonban a keverőszántás elmaradt. De így is leadja minden 100 öl a 90 kilót.

Gyors fejszámolás és kész az eredmény: holdanként 14 mázsa 40 kg. búza. A rozs kevesebbet ad: három hold kenyérgabonából így is 35 mázsára számít. Mi a siker titka?

— Két ló és két szarvasmarha ad annyi trágyát, hogy négyévenként jut mindegyik földjére. Egy hold vörösheréje van minden évben — utána 16 mázsa búzát vihet haza erről a földről. Eddig 11,5 mázsa gabonát adott be — a nyáron emberi számítás szerint — ha balatoni köd mm szól bele — 15 mázsa feleslege lesz.

KÉT PARASZTEMBER VÉLEMÉNYÉT hallgattuk meg egyik legnagyobb országos gondunk, a kenyérprobléma megoldásáról. Úgy véljük, bizton számíthatunk az ő és egész parasztságunk lelkiismeretes munkájára: ötvenhétben is elegendő kenyeret tesz a nemzet asztalára a falu népe. Célba találd tehát a begyűjtést eltörlő kormányrendelet.

Kutas József.

Miért exükttégee? — Milyen arányú les*? — Mikor hexdődik?

A RACIONALIZÁLÁS

Beszélgetés László István elvtárssal, a Megyei Tanács elnökével

»•Harc a bürokrácia ellen!« Nem jelszóként alkalmazzuk, csupán emlékeztetni akarunk arra, hogy az elmúlt- évek alatt mennyit használtuk, szinte el is koptattuk ezt a jelmondatot. S az eredménye? Sajnos ezzel már . kevésbé dicsekedhetünk. E jelszót leginkább olyanok- hangoztatták, -valósították meg«, akik ellen lényegében irányult. Olyan főosztályok, osztályvezetők, igazgatók és helyettesek, akik nem segítették, hanem hátráltatták, akik nem könnyítették, hanem nehezítették az államigazgatást, a különböző vállalatok, üzemek vezetését, irányítását.

Hogyan is nézett ki az eddigi racionalizálás? Megszüntettek egy-egy gépírónői, takarítónői, vagy egy-egy alacsonybeosztású előadó munkakörét. Mentek ezután a jelentések, amelyben büszkén beszámoltak a bürokrácia elleni eredményes harcról. Közben pedig a magasfizetésű főosztály- és osztályvezetők száma nem csökkent, hanem növekedett. Dolgozóink életszínvonala pedig —■ bármennyire is hangoztattuk — nem emelkedett, hanem csökkent. Csökkent, mert a hatalmas államapparátus, a minden területen felduzzasztott adminisztráció elviselhetetlen teherként nehezedett dolgozóinkra. Látják és tudják dolgozóink, hogy a helyzet gyökeres megváltoztatásához elengedhetetlenül szükséges, hogy ezt a hatalmas apparátust íecsökkentsük. Ezért kerestük fel László elvtársat, hogy nyilatkozzék a rövidesen megvalósításra kerülő . racionalizálásról.

Miért szükséges a racionalizálás? kérdeztük.

—г • Túl bürokratikus volt, és még ma is az a közigazgatás rendszere. Ez a bürokratikus közigazgatás megkövetelte a túlzott apparátust.

Milyen arányú lesz és mikor kezdődik a racionalizálás?

— ,A racionalizálás egyes helyeken 30—40 százalékos lesz. A pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozata alapján országos viszonylatban 30— 32 gte.r dolgozót érint. A felmondólevelek kézbesítését január 1-én kezdik még és a leépítést a hivatalokban.-(február 1-ig kell befejezni. Kivételt képeznek azok az üzemek, ahol a csökkent munka miatt ezt nem tudják végrehajtani. Itt áz elbocsátásokat március 31-ig kell lebonyolítani,.,,

Milyen segítséget kapnak a racionalizált dolgozók?

— ' A pénzügyminiszter nyilatkozata alapján minden dolgozó, akit ezekben a hetekben bocsátanak el, hat Heti fizetést kap, utána pedig, ha nem tud elhelyezkedni, legfeljebb fél évig munkanélküli segélyben részesülhet, ami a fizetésnek általában a 30 százaléka, de nem lehet kevesebb 300 és nem lehet több havi 600 forintnál. Ezenkívül minden családfenntartó ellátásra szoruló családtagjai részére 40 forint segélyt kap.

Kik végzik és milyen szempontok figyelembevételével a racionalizálást?

— Ezt egy kijelölt bizottság végzi majd a szakszervezetek bevonásával. Elsősorban figyelembe veszik a rátermettséget, ugyanakkor pedig az illető szociális helyzetét is. Úgy végzik majd az elbocsátásokat, hogy ahol nincs arra szükség, a családból csak egyik fél dolgozzon.

Milyen javaslatai vannak a racionalizálással kapcsolatban?

— Tapasztalatom alapján az a véleményem, hogy feltétlenül csökkenteni kell a megyei, járási és városi de még a községi tanácsok apparátusát is. Szükségtelen szerintem, hogy négy—ötszáz lelkes községben függetlenített tanácselnök legyen. Az ilyen községekben továbbra is meg kellene hagyni a tanácselnököt és helyettest, de nem függetlenített funkcióban. A különböző okmányok, iratok kezelésére az ilyen kis helyeken elég lenne egy képzett adminisztrátor.

Jelentős költségmegtakarítással járna az is, ha különböző, a tanácsokhoz tartozó területeken lévő vállalatokat, üzemeket a tanácsok jogkörébe adnák. Például az állami gazdaságok most önállóak lesznek, tartozhatnának a tanács mezőgazdasági igazgatóságához. Itt létrehoznának egy kislétszámú osztályt, ugyanakkor meg lehetne szüntetni az állami gazdaságok megyei igazgatóságát. Ugyanígy az Állatforgalmi és a Terményforgalmi Vállalatot a tanács kereskedelmi osztálya alá lehetne rendelni.

Az elmúlt néhány hét azt is igazolta, hogy egyes vállalatok munkáiét akadályozza, hogy felsőbb, intézkedésre jogosult szervük Budapesten van. Ezért több vállalat vezetője — Cukorgyár, Gépjavító, Nagyatádi Konzervgyár — javasolta, hogy helyes lenne, ha vállalatuk is a tanács alá tartozna. Ez könnyítené a munkát, ugyanakkor pedig rengeteg különböző minisztériumi főosztály kiszállási, ellenőrzési költségeit lehetne megtakarítani.

Végezetül nekem is van két kérésem — közli László elvtárs. Egyik a vállalatok, üzemek vezetőinek szól. Kérem azt, hogy a racionalizálás során elbocsátásra kerülő dolgozókat ne tekintsék ellenségnek. Sajnos, ilyen megnyilvánulást már lehet tapasztalni. Ezek az elvtársak, akik most elbocsátásra kerülnek, becsülettel végezték munkájukat, megérdemlik, hogy mindenütt megértéssel fogadják őket, segítsenek elhelyezkedésükben. A másik kérésem a tanácsok és különböző szervek dolgozóihoz szól. Még nem tudjuk, ki kerül elbocsátásra. Azt kérem értsék meg: a racionalizálást saját érdekünk, az egész ország érdeke követeli meg — fejezte be nyilatkozatát László elvtárs.

Tudjuk, szükséges az aránytalanul felduzzasztott apparátus minél előbbi csökkentése. Nem könnyű azonban annak az embernek a helyzete, akit ez érint. Körülnéztünk az elmúlt napokban olyan helyeken, ahol várható az apparátus csökkentése, s beszélgettünk az ottlévő dolgozókkal. Mindenütt azt kérik, hogy közöljék velük minél előbb, hogy kinek a munkájára nem tartanak igényt, mert a bizonytalanság nagyon rossz és csak az idegeket őrli fel. Ez a kérés azt hiszem, teljesen jogos.

Nekünk is lenne egy kérésünk a racionalizálást végrehajtó szervek felé. Amikor sorraveszik a dolgozókat, megnézik rátermettségüket, családi helyzetüket, vegyék figyelembe azt is, nagyon sok olyan ember van, oki húsz, sőt harminc éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Ezek már nem is a legfiatalabbak közé tartoznak. Nehéz lenne nekik új életet kezdeni, esetleg más munkaterületen. Nézzenek körül alaposan, gondoljanak meg mindent jól, hiszen emberek, családok sorsáról határoznak.

SZALAI LÄSZLÖ

KISHÍREK A NAGYVILÁGRÓL

London (MTI). A londoni rádió jelentése szerint Izrael ismét azzal vádolta meg Egyiptomot, hogy sűrűsödnek a támadások Izrael ellen. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője szerint egyiptomi rohamcsapatok ismét betörtek Izrael területére, alig ?4 órával három másik támadás végrehajtása után.

Ben Gurion miniszterelnök az izraeli parlamentben nem volt hajlanszolgálná a köz érdekét, ha a kérdésről az adott pillanatban vitatkoznának. Megismételte korábbi kijelentését, amely szerint Izrael nem egyezik bele abba, hogy az egyiptomi csapatok visszatérjenek a gazai földsávba.

dó hozzájárulni ahhoz, hogy vitát tartsanak a kormány álláspontjáról az izraeli csapatoknak a gazai földsávból történő esetleges visszavonása ügyében. Azt mondotta, hogy nem

Belgrad (MTI). A TANJUG jelenti: Január elején 15 tagú lengyel újságírócsoport látogat el Jugoszláviába, hogv tanulmányozza a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmat és a jugoszláv kommunisták falusi tevékenységét, különösen a szövetkezeti bérezés módját és a parasztok, valamint a földmüvesszövetkezetek együttműködésének formáit.

Az év utolsó napján a legeredményesebb somogyi sportolónál

V~ aposvárott a Zrínyi utca és Sallai utca sarkán egy szerény családi házban Van Döriék lakása. A szakember a kapun belépve rögtön tudja, hol kell kopogtatni, mert az udvarra is kihallik a boxkesztyü csattogása a zsákon. Itt is találjuk Dóri Bandit, aki alig pár napja érkezett haza 47 000 kilométeres útjáról,, bejárva négy világrészt. Bandi barátunk kezén boxkesztyü, s bár az előszoba e hűvös decemberi napon olyan hideg, hogy a lehellel Is jól látható,. Dőriről mégis csorog a verejték.

— Még néhány napig tart a szabadság. s nem akarom ezt az időt tétlenül tölteni — mondja mentegetőzésképpen. Aztán leoldja a boxkesztyűt, s kezeiszorit velünk és egy barátságosabb, meleg szobába tessékel.

Szemben a vitrin. Zsúfolásig vázákkal, érmekkel. Jelvényekkel, zászlókkal, emléklapokkal. Sőt egy másik hasonló szekrénykéből is kiszorultak már Dőri Bandi »kincsei«. Az idegen szemlélőnek is jólesik nézni a sok szép emléket, amely egy- nagyszerű sportember nem minden zökkenőtől mentes, éppen ezért igen értékes és szép sportpályafutásának emlékeit jelzi.

Mire bejön Dóri mama, már kényelmesen elhelyezkedtünk a duruzsoló kályha mellett. Elő is adtuk jövetelünk célját. A Somogy ország olvasóinak szeretnénk bemutatni fiát, az 195F-os esztendő legeredményesebb Somogy megyei sportolóját.

Dóri néni valami olyasmit mormol, hogy hát nincs erre szükség. Bandi ba rátunk is előbb próbálja elhárítani magától az elismerést. Aztán valami olyasmi történik, ami még Dőrivel sohasem fordult elő. Feladja a reménytelen küzdelmet. Hamarosan előkerül egy napló, amely visszapergetl szép sportpályafutásának minden jelentősebb mozzanatát.

jrrgy véljük, az olvasó is szívesen *■' végigkísér bennünket Dőri 8 éves sportpályafutásának útján.

Igen, a történet szálai nyolc évre vezetnek vissza, amikor Dőri Bandi, a harmadikos kerlsta, amolyan nyakigláb. cingár fiúcska volt. Nem látszott erős gyereknek, s az ötven egynéhány kilójával rém Is csoda, hogy »kis, görhesnek« »becézték« osztálytársai.

Egy délután az iskolai sportfoglalkozáson egy markánsarcú fiatalember Jelent meg. — Dévai Zsigmond » nevein —■ mondotta: — Azért jöttem hozzátok, hogy megszerettessem veletek az ökölvívást. Ez a bátrak, a keményszívű embereik sportja — mondotta, s hozzátette, hogy aki annak érzi magát, az közéjük áll. Részt vesz az edzéseken és hamarosan elsajátítja ezt a szép, férfias sportot.

A népszerű »Zsigia« le is vetkőzött, s bemutatta, hogy milyen Is valójában az ökölvívás.

Amint a cingár diákgyerek sportmezben maga előtt látta a kisportolt testű, erőtől duzzadó karú, nehézsúlyú ökölvívót, egy kis irigységféle szálíta meg.

—- Vajon ha én is ökölvívó lennék, én is igy kierősödnék — tette fel önmagának s Dévainak a kérdést. — Úgy bizony, öcsém — válaszolt Dóval. S kezetcsapott a két fiatalember. Dőri még ma Is érzi Dévaj kemény kézszorítását. És ezen a napon Dőri András eljegyezte magát az ököivívósporttal.

Az ökölvívásban különösképpen nem adj ált olcsón a babért. Olyan sportág ez, ahol mint a rossz nyelvek mondják* sokszor még a győztes is kikap. Erre a sportágra is áll az a közmondás, hogy nemcsak az a legény, aki adja, hanem alti állja is. És a »kis görhes« Dőri állta az ütéseket. Persze nemcsak állta, hanem adta is. Úgy, ahogy azt az edzéseken megtanulta. A kerlsták olyannyira kedvei kaptak az ökölvíváshoz, hogy MM9-ben már önálló ökölvivócsapatuk is volt. A Kaposvári Kereskedelmi meg is mérkőzött a Pécsi Fémiparival. E mérkőzésen a harmatsúlyban Dőri András volt az iskolaválogatott.

Hogy valaha más válogatottnak is lesz 6 a tagja, ezt akkor 6 még nem, is remélte. Igaz, hogy a Kaposvári Lokomotív színeiben néhány meglepetésszerű győzelmet is elért. A szakemberele akkor figyeltek fel rá valójában, amikor 1949 ősizén döntetlenül mérkőzött a nagynevű Iglódival. ’

1950- ben rohamos fejlődés jelezte Dőri sportfejlődésének útját. Tagja lett a KMTE csapatának, s az első CsB mérkőzésén legyőzte Vajdát. A magyar bajnokságon a középdöntőig jutott el, itt Farkastól kikapott, s 3. lett.

1951- ben nagy megtiszteltetés érte Dőri Andrást. Tagja lett az Európa bajnokságra készülődő válogatott keretnek. Milánéba azonban nem jutott ki Dőri. Pedig sokan úgy vélték, hogy a harcosszellemü kaposvári fiú Inkább megérdemelte volna az EB-re -a küldetést, mint későbbi nagy vetélytársa. Budai. Ez év őszén azonban mégis elkövetkezett az első külföldi út. Moszkvában a tapasztalatlan, fiatal kaposvári öklöző a hat nemzet versenyén három vereséget és két győzelmet aratott. Mély benyomást tett rá élete első nagy nemzetközi versenye. — Nagyon sokat tanultam ezen a versenyen — emlékezik vissza beszélgetésünk során, amikor lapozgatja a kis pepitatáblás noteszt.

1952- ben megnyerte a magyar bajnokságot a váltósútyban. Az év végén súlycsoportjának rangelsőjeként emlékezett meg róla a szaksajtó.

1953- ban további felfelé ívelés jelzi Dőri sportpályafutásiát. Budai, Záhorszky. Szakács és Marosi voltak kénytelenek meghajolni a lendületesen öklöző kaposvári fiú előtt Debrecenben. Az Európa bajnokságon most már ő volt. aki súlycsoportjában a magyar színeket képviselte. Sikertelenül. Épp úgy, mint később a bukaresti V1T versenyen sein sikerült komoly eredményt elérnie. A balsiker azonban nem keserítette el, s Prágában a válogatott mérkőzésen szép győzelemmel fejezte be az évet.

1954- re boldogan emlékezik ma is vissza. Ez esztendőben augusztusig minden mérkőzését megnyerte, s tarsolyába nem kisebb trófea kerüit, mint a fűisko)ai világbajnokság, a felszabadulási verseny, s a magyar bajnokság győzelmi jelvénye.

A z FVB után azonban megtorpanás ^ következett. — Ma már azt is látom, hogy miért — mondja, amikor lapozgatja emlékkönyvét. — Kovács Károly, az állami edző agyonhajszolt. Papp és Juhász, akik velem együtt főiskolai világbajnokságot nyertek, leálltak. Engem pedig belekényszerítettek három újabb mérkőzéssorozatba. S ebben az évben nem kevesebb, mint 35 mérkőzést1 vívtam. Éreztem, hogy kifáradtam, hogy nem bírom. Ezért kaptam ki például Pavlistól is. — Fz volt az az időszak, amikor sokan eltemették már Dőri Andrást. Vége — mondták még a szakemberek is. A szurkolók legnagyobb része pedig ezidötájt és 1955- ben, amikor ismét kikapott Budaitól a magyar bajnokságon, egy kézlegyintéssel intézték el Dőri sportpályafutását. Nem így Szegfű László edző, aki tudta, hogy mi van valójában Dőriben. Aki lelket próbált önteni a helyenként csüggedő Dőri Andrásba, hogy felkészítse az 1956-os év nagy küzdelmeire.

Л lin.pikon lehetsz, ha szorgalmasin dolgozol — hajtogatta Szegfű edző a hitét vesztett Dörinek. Dőri hitte is, nem is ezeket a szépen csengő szavakat. Aztán felcsillant benne a remény. Amikor január első napjaiban súlycsoport-győztes lett a Budapesti Vasas versenyén. Majd nem sokkal később Lengyelországban érte újabb kellemetlen meglepetés Dőri Andrást. A lengyel Walasek pontozással legyőzte őt. S ekkor ismét valahogy ellkedvetlenedetít. A folytatás azonban már jó volt. Beszámolt már erről a somogyi sportkrónika is. amely elmondotta, hogy Finnországban, Svédországban. Ausztriában, Bulgáriában, Németországban, a magyar csapatbajnokságon, a jugoszláv és ia csehszlovák nemzetek közötti versenyen Dőri. minden ellenfelét legyőzte. Amikor a magyar olimpiai bizottság számbavette az olimpiai küldetésnél szóbajöhető versenyzőket. Dóéi neve Papp László, most már háromszoros olimpiai bajnokunk mögött a második helyen szerepelt._ Amikor nyilvánosságra került iaz olimpiai küldetés, Dőrivel szinte nem lehetett bírni, olyan boldog volt. Micsoda tervek, micsoda remények forogtak agyában, amikor este pihenőre tért a napi edzés után a kis Zrínyi utcai lakásban. Milyen boldogan csomagolta Dőri néni az olimpiai útra készülődő fiának a kis elemózsiát, a szépen vasalt mezeket, nadrágokat. Még meg is simogatta Bandi boxkesztyűjét, s talán csendben egy imát is mormolt, hogy ne essék ennek a fiúnak baja, amikor hazájától húszezer kilométernél messzebbre áll majd szorltóba. S Dőri Bandi megcsókolta édesanyját a távozáskor, s azzal búcsúzott, hogy hirt és dicsőséget fog szerezni hazájának, szülőföldjének, Somogynak, sportkörének, a Kaposvári Dózsának. ,

A Szabadság-hegyi edzőtáborozáson Adler Zsigmond edző elismerően bólintott, amikor Dőri és Papp László, az olimpiára készülődő két versenyző munkáját látta. Még a.kiváló szakember is bizakodott Dőriben, hogy talán, talán sikerül valamit elérnie.

Aztán jött október 23. Az ezt követe napok eseményei felzaklattak minden embert, igy Dórt András idegzetét is. Bizony nem a legkedvezőbb előjelek között Indultak neki Dőriék a melbournei útnak. Az utazásról, a melbournej megérkezésről majd Dőri András hamarosan sorrakerülő útijegyzetei tájékoztatják az olvasókat. Itt talán csak ' annyit, hogy az itthonlévők el sem tudják képzelni, milyen »megnyugtatóiag« hatott, amikor a rossz hírszolgálat s . egy telefcnelértés következtében Dőri hazulról u kővetkező szövegű táviratot kapta- Feleséged (hajadonok fígyoleml Dőri András még nem nős. Szerk.), szüleid (Dőri édesapja már korábban elhunyt. Szerk.) jól vannak.

Ezek után csoda-e. ha Dőri és a többi Dórik hazátoktól húszezer kilométernyire időnként hitelt adtak azoknak u fantasztikusnál fantasztikusabb híreknek. amelyok óráról órára érkeztek a melbourr.ei olimpiai faluba.

— Mintha fej bevertek volna, úgy léptem az első mérkőzésemen szorltoba — Idézi fel az olimpiait emlékeket. Huesaía pakisztáni versenyzőt nem akarom lebecsülni, de idehaza, Magyarországon rajtam kívül még jópáran megvertek volna. Ugyan biztosan győztem, de magam is és Zsiga bácsi is láttuk, hogy nincs rendben a dolog. Nem éreztem az ütőtávolságot, rendre nem jól Indítottam, б bizony nem a legkedvezőbb előjelek között léptem az ausztrállal Hombárt ellen szorítóba. Állítom, hogy .az ausztrál fiút, ha kicsit is formában vagyok, akár egy menet alatt el kellett volna Intéznem. Engem azonban mázsányi súllyal húztak a láthatatlan erők. Nem találtam meg a zártan, sokszor a kettős fedezékbe menekülő, s az Inneu szurkáló versenyző ellenszerét, s valamennyi pontozó szerint egy ponttal kikaptam.

Odalett minden reményem, szertefoszlottak azok a szép álmok, amelyek állítom, hogy az Igen Jónak mondható sorsolás következtében lassan, titokban mégis csak szövődtek elképzeléseimben — emlékezik vissza. Tudja, akkor úgy döntöttem, hogy szegre akasztom a kesztyűt. S akár hiszi, akár nem, tegnap este az edzésen lettem újból szerelmese az ökölvívásnak. Hogy á box mellett döntöttem, az bizonyltja, hogy ma reggel az előszobában már felszereltem a zsákot is. Lelket öntött belém Papp Laci, aki 30 éves korában harmadszor is megszerezte az olimpiai bajnokságot — mondja.

Dőri gondolatai talán már messze szállnak. Nem mondja ki, de titokban biztos kiszámolta, hogy 1960-ban a ro mai olimpián még ő is csak 30 éves lesz. Talán úgy véli, ha most Melbourneben nem sikerült, majd sikerül jóvátenni az elmulasztottakat, ha egyáltalán erről beszélhetünk.

A nagyszerű sportember versenynaplójának végére értünk. Az üresen hagyott lapokra ki tudja még milyen feljegyzések kerülnek. Mi azt reméljük, hogy az 1956-os év, amelyben huszonhárom győzelem és két vereség szerepel, még szebb folytatásra talál 1957- ben

Hirtelenében még néhány számadatot ragadtunk ki a Dőri-naplóból. A nyolcéves sportpályafutást összefoglaló számadatokat vétjük papírra. Dőri 194 mérkőzést vívott. Ebből 15 7-szer győzött, 13 mérkőzés volt döntetlen, 24 ízben, közöttük tíz nemzetközi versenyen szenvedett' vereséget.

Nem tudtuk pontosan, hogy mit mutat a statisztika, de ezek a számadatok azt mutatják, hogy nem tévedtünk, amikor az év utolsó napján a legeredményesebb Somogy megyei sportolót Dőri András személyében véltük megtalálni. Ahogy két óra .alatt egy barátságos és meghitt beszélgetés keretében elvonult előttünk Dőli András ökölvívó sportpályafutása, egyre jobbvan bebizonyosodott, hogy jó helyen kopogtattunk.

A szerény Dőri befejezésül la úgy tett*, ahogy kezdte. Még egyszer igyekezett elhárítani magától az elismerést.

— Nincs ebben semmi különös — mondotta, amikor összecsukta a végiglapozott naplót.

— Ugye nincs, kedves olvasó? 8 ebben a kissé talán hosszúra nyúlt beszámolóban valóban nincs semmi különös. Csak tükröződik Dőri András igazi énje, határtalan sportszeretete, n cseppet sem könnyű, bizony fáradságos munkával elért szép sportsikere.

L iatal somogyi sportolóki AJánl- 1 juk, csináljátok ezt Dőri András

ut'án.

Kovács Sándor