Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)
1956-12-05 / 17. szám
SomogvorgMff AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA I. évfolyam, 17. szám. Szerda, 1956. december 5. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA jH|l|L * ARA 50 FILLÉR mi.':lllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllillllllllllllllNIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lll!l!l!l!i;i!i;i!l!|ii;!lllllllllllh .illllllli!ll!l!llllinilllll!lllll!ll!!l!llllllllllllllllllllllllll!llll!lllllllllllllllllllllll!linillllllllllllllllllllülllllllllll!UII!|llllllllllllllllllllllllllllllllllN Milyen pártba vagyok hajlandó belépni? Riss Istvánnak a Somogyország 1956. december 2-i számában megjelent levele adta kezembe a tollat, hogy papírra vessem azokat a gondolatokat, amelyek engem is aggasztanak. Belépjek-e az új pártba? Ezt kérdi 6, s ezen vívódok jó magam is. Nem most jelentkezem először a párt kapujánál. Fiatal — alig 18 éves gyermekember — voltam 1949 őszén, amikor az alapszervezeti taggyűlés elé álltam és elmondtam, miért kérem felvételemet a pártba? »Az emberek legjobbjai sorába akarok lenni, az emberiség szebb, boldogabb ügyéért akarok harcolni, úgy, mint 1919-ben és a Horthy-rendszerben az illegális kommunisták tették« — mondtam akkor. Hosszú évekig életem legszebb napjaként tartottam számon azt a napot, amikor a kommunisták maguk közé fogadtak. Hittel, meggyőződéssel szolgáltam a pártot. De sok csalódás is ért. Nagyon sokszor keserű szívvel éreztem, mennyire eltávolodott a párt a néptől. Sokszor láttam, hogy a fordítottját csináltatják annak, amit hirdettek és tanítottak velünk. Keserű szájízzel hallgattuk végig, hogy az »életszínvonal állandóan emelkedik«, hogy »a dolgozó parasztok helyeslik az — őket tönkretevő — begyűjtési rendszert«, és hogy »önként, tiszta meggyőződésből választják a termelőszövetkezetet«, akkor, amikor — mi, akik a nép között éltünk és jól ismertük szenvedéseit — tudtuk, hogy ez nem így van. Csatáztunk önmagunkkal, háborgó lelkiismeretűnkkel. S ím. idejutottunk. A régi párt romjain új, tiszta marxista—leninista szellemű, becsületes pártot kell felépíteni, olyan pártot, amilyet a dolgozók legteljesebb elismerése, szeretete övez. Olyan pártot, amely mentes a hazugságtól, önkénytől, személyi kultusztól. Ahol virágzik a szó legszorosabb értelmében vett demokrácia. Én csak ilyen pártba vagyok hajlandó belépni. Soha többé nem fordulhat elő olyan helyzet a pártban, az országban, mint amilyet az MDP régi, bűnös vezetői előidéztek. Soha többé? Ehhez új alapokra kell helyezni a pártot. Aggodalommal látom, hogy az új pártba^ megint csak belépnek nemrendes emberek is, olyanok, akik még most is egy követ fújnak a Rákosi—Gerő-féle szakadékpolitikusokkal, és mindenáron restaurálni akarják a régit, a rosszat. Ezek az emberek szajkózzák most is csendben, titokban önigazolásként: »Rákosinak mégis csak igaza volt, stb.« A magam nevében — és azt hiszem másokéban is — azt kívánom, hogy az MSZMP-be ne léphessenek be itt Kaposvárott és vidéken se azok az emberek, akik a múlt bűnös politikáját saját intézkedéseikkel, embertelenségükkel tetézték. Csak így határolhatja el magát az MSZMP az MDP bűnös politikájától, és csak így állhatunk ellent a sztálini íta—rákosista restaurációs kísérleteknek. Kívánom még, hogy mind a pártban, mind a közéletben legyen szabad véleménynyilvánítás és 'szólásszabadság, ne kényszerítsenek bennünket érzéseink eltitkolására, hazudozásra. Ne fordulhasson elő, hogy a párt akárkire is rákényszerítse akaratát. Feltétlenül érvényesüljön minden szavukban, minden tettükben az igazmondás. Ne legyenek a párttagság és a nép nyakán élősködő — a néptől elszakadt funkcionárius-hivatalnokok, akik az elmúlt években a nép nyelvén nemcsak hogy beszélni, de érteni sem tudtak. Ezek az emberek lejáratták, tönkretették a párt tekintélyét. Tudom, hogy nehéz lesz az új pártnak a magyar nép elismerését kivívni, bizalmát megszerezni, de ha az igazságot és becsületességet kereső kommunisták az élre állnak, az igaz ság a mi oldalunkon lesz. Ezt a szándékot akarom képviselni én is minden erőmmel a jövőben. Ezért döntöttem úgy: belépek az MSZMP- be. PAPP BÉLA Új pártot szervezünk, és nem a régit szervezzük újjá Újába 15 községben kezdődött meg az MSZMP szervezése a kaposvári járásban Tizenöt községből egy-egy kommunistát hívott meg rövid megbeszélésre az MSZMP kaposvári járási ideiglenes intézőbizottsága azzal a céllal, hogy ezekben a községekben is megalakuljanak a pártszervezetek. A jelenlévők között akadt volt párttitkár, pedagógus, parasztember, tszelnök, szóval a falusi élet minden rétege képviseltette magát. Uj vonás volt, hogy az értekezletre egybegyűltek nem névreszóló meghívóval utaztak Kaposvárra, most azok jöttek el, akiket a falusi kommunisták megbíztak. Másban is különbözött a régebben halálra unt, semmitmondó, órákat elraboló értekezletektől a mostani. Hiányzott az előre leírt, frázisoktól hemzsegő, »minden kérdésre« kiterjedő, beszámoló. Sutyor elvjárs mégis szólt mindarról, ami most a pártszervezésben a legfontosabb. Néhány gondolatot az elhangzottakból: Uj pártot szervezünk, és nem a régit szervezzük újjá. Ez nemcsak a név különbözőségében, hanem módszerében is más legyen. Öva intette az elvtársakat, hogy a pártszervezésben, a tagfelvételben is kerüljék el a múlt hibáit. Magyarán: ne papíron, hanem a valóságban szervezzék a pártot, és elsősorban ne arra törekedjenek, hogy sokan legyünk, hanem hogy erős szervezeteink legyenek, melyekre mindig bizton támaszkodhatunk. Többen kifogásolják, hogy a pártszervezéshez csak irányelvek állnak rendelkezésre, és nincs kidolgozva a párt programja. Könnyebb lenne e munka, ha önálló pártprogramunk lenne, de az elmúlt hetek ennek kidolgozására nem voltak alkalmasak. A normális élet helyreállításában azonban részt kell venniük a kommunistáknak, az alakuló pártszervezeteknek is. A Kádár-kormány programja ebben a munkában ad segítséget a szervezeteknek, a párt végleges programját valószínűleg csak a pártkongresszus fogja jóváhagyni. Arról is beszélt, hogy különösen falun megkérdezik: van-e helye a parasztságnak a Magyar Szocialista Munkáspártban. Kérdésüket az indokolja — mondta —, hogy a pórt nevében csak a munkások szerepelnek. Helyette javasolják, hogy a pánt neve magyar szocialista munkás-parasztpárt legyen. Erre vonatkozólag Sutyor elvtárs közölte a jelenlévőkkel, hogy a pártszervezetek megalakulása után összeülő kongresszus elé tartozik a párt nevének megváltoztatása is, de ettől függetlenül a parasztságnak van helye a pártban. Az államhatalmat továbbra is a parasztsággal szövetséges munkásosztály gyakorolja, ezt fejezi ki a forradalmi munkás-paraszt kormány is, tehát a parasztság — amennyiben a párt elveivel egyetért — nyugodtan lépjen be a pártba. A továbbiakban szervezési problémákról beszélt. Az ideiglenes intézőbizottság nevében javasolta a falusi kommunistáknak, hogy ne aprózzák szét a pártot, és ahol eddig külön alapszervezete volt a rendőrségnek, a földművesszövetikezetnek, esetleg a ktsz-nek, ahelyett most szervezzenek egyetlen, erős községi pártszervezetet. Kivételt képezzenek a gépállomások, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, ezekben a jövőben is működjenek külön alapszervezetek. Ezután került sor a vitára. A legtöbb felszólaló egyetértett abban, hogy meg kell kezdeni a községekben a pártszervező munkát, azonban óva intették egymást, nehogy elsiessék a dolgot. Ezt összefüggőbe hozták azzal az elvvel: nézzük meg, hogy kit veszünk be a pártba. Hangoztatták: abban, hogy országunkban az események eddig fajultak, sok részük van a pártba .befurakodott karrierista elemeknek, a Rákosi—Gerő-féle embertelen politikát »túlteljesítő«, népellenes embereknek. Többen — pl. Szíjártó János Gölléből — aggályukat fejezték ki afelett, hogy van-e biztosíték arra vonatkozólag, hogy a hibák többé ne ismétlődjenek meg. Szíjártó János szerint erre még a Kádár-kormány sem adott megnyugtató biztosítékot. Igen érdekes veit és elgondolkoztató az a megállapítás is, hogy községükben — és tudomása szerint másutt is — a korábban úgynevezett passzív párttagok milyen szilárdan a párt mellett álltak az ellenforradalmi napokban. Vörös Ferenc, a nagyberki pártszervezet ideiglenes intézőbizottságának tagja arról beszélt, hogy milyen nagy iskola volt az elmúlt néhány év a kommunistáknak. Megemlítette, hogy ő a legutóbbi hetekben, napokban többet tanult, mint az elmúlt évek brosúráiból. Az a fő most, hogy ezt az iskolát soha ne feledjék el a vezetők, akkor van biztosíték, hogy a hibákat nem követik el újra. Végül a jelenlévők mindegyike nyilatkozott, hogy vállalja-e az MSZMP szervezését. Mindössze ketten nem vállalták, de megígérték, hogy segítenek a pártszervezésben. Ezzel az őszinte hangú beszélgetés véget ért. S az eredmény? A kaposvári járásban újabb 15 községben megkezdődött az MSZMP szervezése. Lezárult egy rosszemlékű korszak a magyar szakszervezeti mozgalom történetében, és megindult egy új A Szaktanács munkájába bekapcsolódtak a terrorral eltávolított régi vezetők is A szakszervezeti élet megújhodása már jóval az októberi események előtt megkezdődött, a teljes kibontakozásra mégis csaik ezután kerülhet sor. Annáik viszont, hogy ma már a szabad szakszervezetek valóiban szabadok, valóban csak a munkásosztály, a dolgozók érdekeit képviselik, máris számtalan je’e tapasztalható. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségében éppúgy, mint az egyes szakszervezetek vezetőségében, egyre gyakrabban találkozhatunk olyan vezetőkkel, szakszervezeti emberekkel, akiket még a Rákosi—Gerő-klikk távolított el évekkel ezelőtt a mozgalom éléről. Ezeket a vezetőket a szervezett munkások akarata állította helyükre, és az önkény tette lehetetlenné, hogy hosszú éveken át szót emelhessenek, dolgozhassanak választóik érdekében. Most azonban egyre több szakszervezeti vezetőség, e’rnökség bővíti ki demokratikusan sorait a munkásmozgalom régi harcosaival, hogy a meginduló demokratikus újraválasztások befejezéséig is a szervezett munkásokat egységes mozgalom képviselje. I;gy vesz ismét részt a szaktanács vezetésének munkájában Somogyi Miklós mint elnök, Vas-Witteg Miklós elnökhelyettes. Kisházi Ödön mint a főtitkár első helyettese. A. vasas szakszervezetben Háner József és Bartha Bertalan. A vasutasoknál Szabó Antal, a bőrösöknél Thurzó István, a postásoknál Horn Dezső, az építőknél Próka Pál, Cser Sándor, Ács Sándor, a közlekedési©kinél Földvári Aladár, a művészetieknél Bőr Kálmán és Ajtai Andor. így lehetne tovább sorolni a közismert neveket. Ez a névsor sokkal többet jelenít a szakszervezeti mozgalom egységénél, megerősödésénél, a régi, köztiszteletben álló mozgalmi emberek visszatérésénél. Jelzi azt is, hogy valóban lezárult egy rosszemlékű korszak a magyar szakszervezeti mozgalom történelmében, és megnyílt egy új. Jelzi a rendkívüli jelentőségű munkásegység kialakulásának kezdetét, a munkásegységet, amelyre minden becsületes ember 1948 óta várt, és amelyet Rákosiék még csak formálisan sem valósítottak meg. Igen, csak most kerül sor a munkásegység kialakítására, megteremtésére. S nem véletlen, hogy éppen a szabad, független szakszervezetek megteremtésével egy időben. Az egyes szakmák és a szaktanács vezetésének demokratikus kibővítése jelentős lépés, sőt biztosíték, hogy a munkástanácsok mellett és velük együttműködve a szervezett munkások egységesen, eggyéferrva védjék és erősítsék szocialista vívmányaikat. Nemcsak elengedni, hanem fizetni is kell az adót 0 Pénzügyminisztérium fel Hívása az adótartozások rendezésére A Pénzügyminisztérium a kormány utasítására több azonnali módosítást hajtott végre a lakosság adóztatási rendszerében. A már eddig megjelent rendelet szerint január 1-vel megszűnik a 4 százalékos gyermektelenségi adó. Ugyancsak január 1-vel megszüntették a mezőgazdasági lakosság egyes rétegeit sújtó mezőgazdaságfcjlesztési járulék fizetését. Eltörölték a magánkisiparosoknak az építőipari munkával kapcsolatos forgalmi adófizetési kötelezettségét. További intézkedések is folyamatban vannak az adóztatás egyszerűbbé és igazságosabbá tételére. A minisztérium szükségesnek tartja azonban felhívni a lakosság figyelmét az állampolgári kötelezettségek teljesítésére. A begyűjtési rendszer megszüntetése jelentősen növeli a parasztság bevételeit, tehát könnyebben ' tehetnek eleget adófizetési kötelezettségüknek. A szociá-1 lis és kulturális intézmények fenn-' tartása, továbbá a kárt szenvedett.1 lakosság közvetlen megsegítése elen-' gedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a lakosság az esedékes adókat beíi-1 zesse. Felhívás a kisiparossághoz A KIOSZ Somogy megyei titkársága felhívja megyénk valamennyi dolgozó kisiparosát és a KIOSZ helyi szervezeteit, hogy Budapestről és egyéb más megyékből egyes gyanús személyek jelennek meg, akik magukat a KIOSZ országos vezetőségi tagjának adják ki. Ezek a személyek úgy próbálnak a becsületes dolgozó kisiparosok bizalmába férkőzni, hogy Budapest újjáépítésére építőiparosokat toboroznak, gyűléseket* szerveznek. A valóság az, hogy a kisiparosság sorait igyekeznek megbontani. Dolgozó kisiparosok! KlOSZ-szervezetek! Minden személy, aki a KIOSZ Országos Központ, vagy a Somogy megyei KIOSZ titkárság nevében van kiküldve, bélyegzővel ellátott megbízólevéllel utazik ki, amelyre a megbízatás célja fel van tüntetve. A kisiparosság körében megjelenő személyek más szervezetek által kiállított megbízólevelei érvénytelenek. KIOSZ Somogy megyei Titkárság“ fl Nagvbudapestl Központi Munkástanács tiltakozása a sztrájkra szólító röpcédulák elien A fővárosban és az ország külön-1 bűző helyein sztrájkra és fegyveres | megmozdulásra felhívó röpcédulákat ( terjesztenek. Ezek ellen a leghatá-1 rozoítabban tiltakozunk. Az ilyen ( egyéni megmozdulások nem a ma- ( gyár nép érdekét szolgálják. Felhív- ( juk az ország összes munkástaná- < csait és minden becsületes dolgozót, 1 hogy ezeket a kísérleteket szereljék ‘ le. Budapest, 1956. december X. Nagybudapesti Központi Munkástanács ERZSIKÉHEZ JÖN A MIKULÁS L"1 rzsike olyan, mint a többi Erzsiké. Azzal a különbséggel, hogy ő az általános iskola második éves hallgatója. Néha komoly nagylánynak számítja magát. Ez a néha akkor van, amikor mosni meg takarítani kell. Vagy ha pulóvert köt apunak — mint az utóbbi időben. Ha szőke fejét reggelente kidugja az ágyból, már tudja a család a kérdést: — Anyu, hányat alszunk még a Mikulásig? Ö ugyanis közvetlen levelezési összeköttetésiben van Mikulás bácsival, akinek lelkére ikötötte, hogy hócipőt meg meleg sálat okvetlen hozzon neki. Esetleg még töltőtollat is. Cserébe megígéri, hogy saját maga kitisztítja cipőjét esténként. E komoly, hajatfehérítő gondok mellé született egy harmadik gond is, nyilvánvalóan az Erzsikék és Pistikék klub-termében, az iskolában. így adta fel a rejtvényt otthon: — Haldoklik a Télapó, azt mondta a tanító bácsi. Hiszen tavaly — emlékszel, anyu — a Télapó jött hozzánk az iskolába. Most mi lesz? Az anyunak nyíltan meg kell vallani erre politikai nézeteit. — Nem baj, kislányom, ha a Télapó haldoklik. Holnap este hozzád jön a Mikxdás. Vasúti menetrend Budapestre Kaposvárról indul (Dombóváron átszállással) 7.40 órakor. E vonat a Bp Déli pályaudvarra délután 15—16 őré között érkezik. Kaposvárról indul Fonyódon át 7.35 kor. Siófokon át 8.45-kor. E vonalok : nagykanizsai személyvonathoz csatla koznak, amely szintén 15—16 óra kö zött érkezik a Délibe. Visszautazni is Dombóváron, illetve Fonyódon át lehet. Mind a Dombóvár, mind a Fonyód felé induló személyvonat reggel 7 és 8 óra között indul a Déliből. Dombóváron át 17.10 órakor, Fonyódon keresztül pedig 18.45 órakor lehet megérkezni Budapestről Kaposvár' ra. f Az első könyvújdonságok — október 23 óta Az utóbbi hetek eseményei imiatt a nyomdák munkája is szünetelt, és így csak most hozhatják forgalomba a már régebben esedékes .könyvújdonságokat. A legközelebbi napokban már valamennyi könyvesboltban és árusítóhelyein megvásárolhatják Kosztolányi Dezső válogatott verseinek új kiadását, Racine Phedra drámáját és a Szerelem című antológiát. Megjelent Katkó István Opálka és. a Forgószél című szatirikus regénye is. Megjelenik Bartók Béla élete képekben és a Fejezetek a zene történetéből című munka is. Számos ifjúsági, könyv is forgatóimba kerül. Az Olcsó Könyvtár újdonsága Pratolini hamarosan filmen is bemutatásra kerülő Szegény szerelmesek krónikája című nagysikerű regénye és Mikszáth Kálmán Különös házassága. Mindkettő két kötetben. „Szintén zenész" Annyi »világmegváltó« jelentkezett az utóbbi hetekben kis országunkban, hogy csak az Isten a megmondhatója. A zaklatott lelkű nép már tényleg azt sem tudja, kinek higgyen. Hogy nézhet ez ki egy olyan eldugott kis faluban, mint Somogysámson, ahova még a végrehajtók is ritkán vetődtek el. Pedig azok nem kényes emberek. Most az a hír járja Sámsonról, hogy sztrájkot szerveznek. Valami pesti »apostol« hirdeti a szent »eszmét«: nem ismerni el a Kádárkormányt, helyette Bartók Béla vezetésével űj kormányt követelni. Ezért hirdetnek néhányan sztrájkot, s tárják crszág-világ elé Somogysámson követelését. Ha nem volna halálosan komoly az ügy, bizony elhumorizálnánk, de a világért sem akarjuk e néhány vakbuzgó miatt a jó sámsoniakat megsérteni. A világmegváltó apostolok úgy látszik hallottak valamit a külföldi rádióból, hogy Kodály Zoltánt szemelték ki egyesek miniszterelnöknek. S talán elfeledték nevét, gondolván, Bartók Béla »szintén zenész«, legyen ő a magyar kormány elnöke. Csúnya tréfát űznek a sámsoni néppel, amikor egy halott művészt háborgatnak e sztrájk szervezői. A hamis hang nagyon kicsendül e játékból. Igaz, nem könnyű most a sok zenész hangolása közben — különösen avatatlan zenészeknek nem — a tiszta hangra stimmelni, de ilyen fals hangot fogni még Somogysámsonban sem szabad.
