Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-24 / 34. szám

2 SOMOGYORSZAG Hétfő, 1956. december 24. Az amerikai elnökválasztás végeredménye New Yodk (MTI). A TASZSZ je­lenti: Az amerikai sajtóban közzé­tették a november 26-án, megtartott elnökválasztás lés komigrassz^äi váj lasEtás hivatalos végeredményét. Ezen adatok szerint Eisenhower, a köztársasági párt jelöltje .32 582 236 szavazatot kapott és az Egyesüli! Ál­lamok elinökévé választottak. Ste­venson, a demokrata párt iefJöltje 26 028 887 szavazatot kapott; Á vá­lasztások eredményeiként a demokra­ta .párt többséget szerzett a fcong­­resEzueban. A kongresszus 1957. ja­nuárjában kezdi meg mimikáját. A saanátiístoan a demokratáknak 49, a köztársasági: aktnak 47, a iképviselő­­házbain a demokratáknak 234, a köz­társaságiaknak 201 mandáturrjuk van. A választásokon 62 118 963 válasz­tó szavazott, a választó jogosultok alig több mint 60 százaléka. A mos­tani választásokon körülbelül 3 szá­zalékkal! kevesebben szavaztak, mint 1952-ibein. Ccimmager amerikai törté­nész ezzel kapcsolatban a New York Times mellékletéiben nemrég megje­lent cikkében aggodalmát fejezte 'ki amiatt, hogy az amerikai választók naigyrésze tartózkodik a választá­son való részvételtől. Nyilvánvaló — írta —, hogy sok állampolgár inam lát lényeges különbséget a nagy pár­tok (a demokrata és a köztársasági párt — a szeirk.) között és egyik mel­lett sem foglal állást. A választók­nak nines reális eszközük arra, hogy megmutassák elégedetlenségü­ket. A jemeni kormány tiltakozott, mert a brit flotta megsértette felségvizeit Kairó (MTI). Az AFP jelenti: A jemeni kormány megbízta ENSZ-kűl­­döttségét, hogy tiltakozzék a Bizton­sági Tanácsnál, mert a brit flotta megsértette a jemeni felségvizeket —­­közölte Jemen kairói nagykövetsé­ge. A belga hírügynökség tudósítója szerint Jemen kairói követe kijelen­tette, hogy a tiltakozás egyben arra a támadásra is vonatkozik, amelyet az angolok a jemeni határnál követ­tek el. Mint ismeretes, Jemen és Nagy- Britannia régóta viszályban áll a Jemen déli határánál lévő protekto­rátusok és emirátusok miatt. Javul a vasúti forgalom — már több mint 1200 személyvonat közlekedik A vasútnál napról napra javul a forgalom. Szombaton például már 1242 személyvonat közlekedett, mint­egy háromszázzal több, mint az el­múlt héten. A teheiVonatok száma 631. Szom­baton 532Ö kocsit raktak meg a vasút dolgozói, ebből 950 cukorrépát szál-A javuló forgalom egyre több üres vagont igényel. A helyzet az, hogy a MÁV kocsiparkjának több mint a fele várakozik rakottan, ami annál súlyosabb, mivel ezek között sok külföldi kocsi is van, amiért devizát kell fizetnünk. A MÁV kéri a szál­líttató feleket, a fuvarozó vállalato­kat, tegyenek meg mindent a vago­nok gyors kiürítéséért. (MTI) Hammarskjöld állítólag Kairóba készül New York (MTI). Az AFP jóJérte­­sült ENSZ-körökre hivatkozva közli, hogy Dag Hammarskjöld, ENSZ fő­titkár állítólag a közeli napokban Kairóba utazik, hogy hozzájáruljon a csatorna hajózhatóvá tételére irá­­n> utó erőfeszítésekhez. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Bonn (MTI). Heuiss szövetségi el­mük sexMobaitcin aláírta a Saar-vidék csatijai1,nozásáról szóló nemet—framc'a egyezmén■ -' — jeleníti a DPA. — A Sear-vidék így január 1-én rétege­sen a szövetségi köztársaság részévé váilük Tokió (MTI). A DPA jetenti, Tan­­zan Isibasi, az új japán miniisztar­­étaöi: mnegailiákítotita kormányát. 3écs (MTI). Fritz Kíer.ner, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség fő­­tiSkárhelyettese Bécsiben sajtóérte­kezleten. számolt 'be az. osztrák szakszervezetek első magyarországi seigéuv'küJidfc'mén.yéinek ssétosetásiáról. Ab c* ,:írák szakszervezetek 26 000 k'S élelmiszert tartalmazó első se­­gKí.vküdoménye, amelyet maga K6em­­ner kísért, decemiber 19-én érkezeit! meg Budapestre. Ezt az élelmiszert másnap a budapesti Ganz Elektro­mos és Vízművek dolgozói között osztották szét. Klemmer a sajtóérte­kezleten bejelentette. hogy az Osztrák Szakszervezeti Szövetség el­ső magyarországi segélyszállítmá­nyát s jövő héten újabb nagy kül­­ríomiény és később további segéüy­­szá'lLítmánj’oIk fogjáik követni. Portsaid (MTI). Az angol—francia haderők szombaton befejezték Port­said kiürítését — jelenti a Reuter. Róma (MTI). A TASZSZ közli: Sajtójelentések szerint az olasz köz­lekedési minisztérium a városok gépkocsiforgalommal foglalkozó vál­lalatok kívánságára engedélyezte a díjtételek 15 százalékos emelését. A vállalkozók kívánságukat azzal in­dokolták, hogy a Szuezi-csatornai ha­józás megszűnése miatt csökkentek a ben'.'nszállítmfnyok és emelkedtek a benzinárak. Bécs (MTI). Az október 23-át kö­vető események során igen sok autó­buszt, személy- és tehergépkocsit, va­lamint motorkerékpárt hurcoltak Magyarországról Ausztriába. A bécsi magyar követség jegyzékben felkérte az osztrák külügyminisztériumot, hegy az osztrák hatóságok tegyék le­hetővé az elhurcolt járművek felku­tat ását, összeírását és visszajuttatá­sát Magyarországra. Orvosolják a közalkalmazottak jogos panaszait A Magyar Közalkalmazottak Sza­­ibaid Szakszervezetének héttagú kül­döttsége kereste fel Kossá István pénzügyminisztert. A megbeszélés során a miniszter ígéretet tett arcra, hogy ismét megadják — 1957 már­ciustól — az 50 százalékos kedvez­ményes utazásra jogosító arcképe" i^aaolványcikat. Fegyverrejtegetésért 15 évi börtön Meggörnyedt, törtarcú ember áil a kapasvári tárgyalóteremben a rög­­tönítélö bíróság előtt. Az elnök kér­déseire halkhangú dadogással vála­szol. D írvasi Sándor 54 éves kadar­kút! lakos fegyver- és laszerrejtege­­tás büntette miatt került staíáriális bíróság elé. A kihallgatás sorá l el­lentmondásokba keveredik. Tagad, majd helyesbiti szavait, igyekszik megtéveszteni a bíróságot. A bíróság asztalán hever a bűnjel: egy amerikai gyártmányú ismétlő rendszerű, 12 mm űrméretű hadi­­pisztoly és hét hozzávaló töltény. A kash iialmistik december 18-án ház­kutatás során találták a fegyvert Barvasi Sándor lakásának padlásán. — ismerte a kormány rendeletét a statáriumról? —■ hangzik az elnök kérdése. — Nem ismertem — felelt a vád­lott bizonytalanul. — A heiyi tanács háromszor kido­­holtatía, ugyanakkor falragaszok út­ján ismertette. Mindenki tudomást szerzett róla, csak éppen ön nem? — Valamit... valamit hallottam róla — mondja Darvasi. A ' cselnök megmagyarázza, hogy a törvények nem ismerése nem mentesít a felelőssé ’inás alól. Figyelmezteti a vádlott:, ., hogy töre­delmes vallomásával enyhíthet hely­zetén. Arra a kérdésre, hogy megbánta-e tettét, igennel felelt és elérzékenyül­­ten, sírásra görbül a szája. A tárgya­lás folyamán azonban isméi hazug­ságba keveredik. Azt állítja, hogy augusztus óta nem is nyúlt a pisz­tolyhoz, meg sem tisztította. A fegy­­verszakértok és a tanúvallomás után viszont beismeri, hogy még két hét­tel eze’őtt is gondosan rendbeteíte a padláson. Rendre, nyugalomra vágynak az emberek. Mindenkinek elege van mar a bizonytalanságból. F,z késztet­te a kormányt is arra, hagy a tör­vény legteljesebb szigorával lépjen fel azok ellen, akik nem akar iák megérteni a becsületes többség aka­ratát, akik sanda mészáros módjára máshová akarnak ütni, mint ahová nezneK Sok szülő, feleség, rokon gyá­szol. Siratják a gyermeket, apát, a hozzátartozót, akinek életét a fegy­veres gyilkosok kioltották. Lchet-p vajon megtévedt embernek nevezn1 azt, alu meg december 11-e után v fepwert rejteget? A legjobb akarat­ba, sem! Ezért nincs irgalom azok szánéra, akik játékot űznek a tör­vényből. Darvasi Sándort fegyver- é« lő­­szerrejtegetés bűntette miatt r> évi bori sure mint főbüntetésre, és 10 évi jo «ztésre ítélte a kecskeméti ,.T ""vés számú rögtön­ítélő ~ várott. FURCSA VÉLETLENEK avagy: Meddig kell még félniük a kommunistáknak a Baromfifeldolgozó Vállalatnál ? Október 30-a volt. A nemzet egén sötét felhőket kergetett a szél. Az el­lenforradalom 12 éven keresztül meg­húzódó tagjai mind jobban kezdtek Budapest után vidéken is kibújni rejtekhelyükből és Kaposvárott is hangzatos szavak bóditó kíséretében átvették a hatalmat. Az üzemekben leállt a munka és a munkások kény­szerű tétlenségben várták a jövőt. Az egyszerű párttagok ezreinek meg­próbáltatása elkezdődött, s kenye­rük, létük, megélhetésük a bizonyta­lan pillanatoktól, egyes személyek jó- vagy rosszindulatától függött. A korszerű „vesszőfutás* Nem egy kaposvári üzemben a hangoskodók vették át a tényleges irányítást és első dolguk természe­tesen a volt MDP-tagok és főleg ezek közül az aktív, a tényleges pórtmun­­kát végzők pellengérre állítása volt. Egyik helyen sem történt azonban olyan elítélendő esemény, mint a Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Mik­lós Ferencné, a volt alapszervezeti párttitkár helyettese erről így be­szél. Azon a napon, amikor Vidovics beszélt a Kossuth téren, nálunk is felélénkült az ellenforradalmi tevé­kenység. Az első szélsőséges hangot Boródi Lajos főkönyvelő, volt bank­­igazgató ütötte meg, aki átvette a vállalat irányítását, összejöttek a dolgozók egy teremben, Boródi nem engedett senkit sem dolgozni, s gyű­lést. tartottak. A gyűlésen felszólalt a főkönyvelő és szűk körével együtt követelte:... álljanak fel a pódiumra a párttagok és mondják el bűneiket, jelentsék ki, hajlandók-e politika­­mentesen dolgozni. A vesszőfutás ez­zel elkezdődött. Sorba járultak a do­bogóra Ostoros István, a vállalat igazgatója, Darula János termelési osztályvezető, én, Miklós Ferencné, Máté Istvánné szakmunkás. Kovács­­né a csomagolóból. Mindenkinek nyi­latkoznia kellett. Én azt mondtam, nem vagyok Hajlandó másképp érez­ni és beszélni, mint eddig. Kommu­nista voltam, az vagyok és leszek, amíg életemet ki nem oltják. Erre kizavartak a teremből, többen kü­lönböző sértéseket kiáltoztak felém. — Boródi Lajos és az ideiglenes munkástanács több tagja szította a munkásokat és követelték a pártiroda, valamint a pártfelszere­lések átadását az ideiglenes munkás­­tanács kezébe. Én az üzemből eljöt­tem, mert ilyen körülmények között az ottmaradás életveszélyessé válh.a­­tott volna számomra. November 4-e után visszatértem. Azt hittem, a helyzet gyökeresen megváltozott. Sajnos azonban most sem szűnt meg a kommunisták elleni hajsza, és ha nem is nyílt szóval, de igyekeznek mindent megtenni, hogy lehetetlenné tegyék munkám. így járnak a régi volt MDP-tagok is. Nem beszélve ■arról, hogy az új párt szervezése is komoly akadályokba ütközik. Mitől és kiktől fél Kovácsáé az egyszerű munkásasszony? Az üzemben felkerestük a másik pódiumon állókat is. Az egyik a munkapad mellől jött el. Szomorú, fáradt és megtört arccal nyújtotta kezét. Kováckné vagyok! — mondja halkan, de nem akar nyilatkozni. Miért? — Nézze elvtárs! Én annyi min­denen mentem keresztül ezekben a napokban, és azóta is, hogy már ide­gileg nem bírom tovább. Én nem akarok kikerülni az utcára, nekem családom van, kell a kereset. — Magának mi volt a »-bűne«? Nekem? Egyszerű párttag vol­tam! Ott áll mellettünk Csordás János elvtárs is, villanyszerelő, a végleges munkástanács elnöke. Kovácsné Csordás Jánosra mutat. — Ő volt az. aki megvédett ben­nünket. Csordás elvtárs kiállt ér­tünk és igvekszik most is megnyug­tatni bennünket, hogy nem lesz hán­­tódásunk. Máténé szintén a munkája mellől jön el,- megerősíteni az elmondotta­kat. Ö is egyike volt azoknak, akik­től színvallást kértek. — Nemcsak Boródi Lajos főköny­velő viselkedett ellenségesen ezekben a szörnyű napokban -— mondja. — K.ühár József konyhafelelős is segí­tett neki ebben a munkában. Hal­latszanak olyan hangok is, hogy ha racionalizálás lesz, Langer elvtársai is el akarják bocsátani, ö is voll párttag. Ez már nem lehet véletlen Itt a kommunisták elj^n folyik a hajsza. Éljünk békében E szónak két értelme van és sok feltétele. A szakszervezet elnökének véleményét kérem. Pártatlanok, nem elfogultak senkivel szemben. Csor­dás elvtárs is megerősíti a Máténé által elmondott eseményeket. És azt mondja: — Nehéz a helyzetünk. Én szerintem azonban itt nem kifejezet­ten a párttagok ellen megy a haj­sza, hanem különböző személyi el­lentétek támadtak fel. Horváth ek­­társ is ezt állítja. Éljünk békesség­ben, majd elülnek ezek a viszályok, megnyugszanak a kedélyek. Nem sza­bad újra elkezdeni a bosszúhadjára­tot. Ez semmi jóra nem vezet. Ha már megtörtént a pódiumra állítás, elég szégyen, de le kell zárni már ezeket a dolgokat, ezeket az esemé­nyeket és menni a kijelölt új úton — mondja ki véleményét Horváth Mihály. Hát igen, a békesség, a szeretet nagyon szép tulajdonságok. De itt nem erről van szó. Sajnos a volt régi párttagok különböző címeken törté­nő kitessékelése üzemekből már ten­dencia, nem egyedülálló dolog és szinte titkos jelszó. Ezt pedig nem lehet megengedni vagy elnézni. Nem lehet azt megengedni, hogy bárhol, bárkit meggyőződése miatt üldözze­nek, zaklassanak, s véleményünk sze­rint ennek véget kell vetni a Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál is. Szűts István KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL % Genf. A svájci kormány úgy dön­tött, hogy 100 millió frankért angol gyártmányú Centurion harckocsikat rendel. London. Az Egyesült Államok ex­port-import bankja közölte, hogy 500 millió dolláros hitelt nyújt az angol kormánynak. Anglia négy és fél év alatt fizeti majd vissza a kölcsönt 4,5 százalékos kamatláb mellett. Dzsakarta. Indonézia közép-szu­­mátrai tartományában felkelés tört ki, s: Ahjnad Husszein ezredes veze­tésével katonai forradalmi tanács alakult, amely átvette a tartomány közigazgatását. Párizs. A benzinhiány következté­ben csökkentették a francia gépko­csitulajdonosok benzinjárandóságát: a négylóerős kocsik januárban 15 li­tert, tíz lóerőig 20 litert, a nagyobbak 25 litert kapnak. Bonn. Heuss szövetségi elnök szom­baton aláírta a Saar-vidék csatlako­zásáról szóló nőmet—francia egyez­ményt. így a Saar-vidék január 1-én véglegesen a szövetségi köztársaság részévé válik. Prága. Csehszlovákiában kormány­­határozatot hoztak nyilvánosságra, mely szerint 1957-től kezdve vala­mennyi várandós anya szülőotthon­ban hozhatja világra gyermekét min­den kórházi költség nélkül, akár biz­tosított, akár nem. Karlsruhe. A szövetségi legfőbb bíróság a szövetser,i köztársaság kül­ső biztonsága elleni összeesküvésért négyévi börtönre ítélte dr. Ottó Johnt, a szövetségi közt ár,saság pol­gári hírszerzési szervének volt veze­tőjét. John 1954 júniusában átment Kelet-Németországba, s 1955 decem­berében tért onnan vissza a szövet­ségi köztársaságba. Móra Ferenc: Szép karácsony szép zöld jaja NYOLCÉVES VOLTAM, a har­­’ madik elemibe jártam és elő­ször léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templo­­munk volt. UH divatot kezdtek vá­rosunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett, s kerestek valami alkalmas kis ron­gyost, aki a mennyei fenyőt felkö­­szöntse. No, szegény gyereket ak­kor se kellett Félegyházív.ak Sze­gedtől kölcsönkérni. Futotta a kis­­: kunoknak a maguk emberségéből is. ; De a bibliai példázat szerint sokan '■ voltak a hivatalosak, kevesen a ki­­: választhatók. Az egyik selypített, a • másikat nagyon kamaszaitok, a har- i módikat csak segédlettel lehetett : volna a karácsonyfa elé állítani, tud- Iniillik olyan körültekintő személlyel, •aki orrocskáját rendbentartsa, ami : azonban mégsem szokásos ilyen ün­­: népi alkalommal. A legtöbbnél meg : az v&lt a baj, hogy az ijedtségtől el­vált a szavuk, ami ugyan bajuszos ’.ünnepi szónokokkal is megesik, de : azok nem fakadnak sírva, hanem ; köhögéssel segítenek magukon. TMol­­í iára bennem összpontosult a közbi­­í zailom. Elég rongyosnak találtak, sá­­; r>adt kis arcom volt és fésűt nem í illő vad, fekete hajam, s csengett a > tangóm, mint valami úri kisasszo­nyé. Aztán nem félsz majd, kisfiú? — emelte fel az állam valamelyik anító úr. — Nem félek, csak a kutyáktól — vonat am önérzetesen, s kicsit hal­­' abbra vettem a szót — meg a •akteroktól. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik a templomba, s kezembe ráták a köszöntőverset, amit Fehér tanító írt, Isten nyugtassa a haló varában. Szép (hosszú vers volt, a két első sorát még akkor is el tu­dom mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozom a tanító úrral. Szép karácsony szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen sose hallott furcsa szó volt benne, mint a mondsza, meg a jövel, s ezekkel ríhattam meg leg­jobban a Daru utcai nemzetet a pró­­*baszavalásakon. Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig ak­kor éri el a legnagyobb hatást‘ ha olyant mond, amit maga sem ért meg. MINDEN PROGRAM SZERINT ment, még az idő is előíráso­san viselte magát. Karácsony böjtje reggelen akkora jégcsapok lógtak a letöltőn, hogy a feldobott sapkám­mal le bírtam tömi a hegyüket. Az­óta se szopogattam jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadtzsindelyzamatú volt, amilyent semmiféle cukrász sem tud produkálni. Amellett a tor­kot is edzette és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom, a jégé sav szopo­gat ást ól elmúlik a lámpaláz. Azt nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édes­anyám rámadta a nagykendőjét, cso­móra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat harapdosta a hideg. Dehát nem. szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, tanítónőiké is azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony áldott szeme. — Attól félek — mosolyodon el, amikor meglátott —, hogy ez a kis­gyerek egy kicsit túlozza a rongyos­­sápot. Mégis csak kellene rá valami kabátot adni. Mindenki igazat adott neki, dehát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy az ün­nep után majd Szente tanító úr el­visz a Stross szomszéd boltjába és ott felruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Sze­rencsére az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsagaUéros ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták az égi maga­sak a lelkét. — En odaadnám a gyeröknek ad­dig a bekecsemet — mondta egy ki­csit vontatva, mint csodálná önma­gát. • No, ezt megfizeti az Isten, Ká­roly bácsi — repkedett Berta kis­asszony, s mindjárt nekifogott a jó embert kihámozni a bekecsből. — Jaj, kérem, én nem ezt gondol­tam — hőkölt vissza ijedten az öreg­ember —, hanem a hétköznaplót. Már hozom is, kérem. Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihoz­ta a hét köz-naplót. Azt, amiben söp­­reni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mo­solygott rám, aki meglátott benne. Csakugyan egészen eltakarta a ron­gyosságomat, alul csak a csizmács­­kám hegye látszott ki belőle, a ke­zem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezemfeje a könyökéig érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon fi­nom petróleumszaga volt az első úri Icabátnak, amit viseltem, egészen más, mint az otthoni petróleumé — ma is mindig érzem ezt a finom sza­got, valahányszor díszmagyart látok. Д ZSÚFOLT TEMPLOMOT sem felejtem el soha, ahová alig tudtunk utat tömi, elöl az úri rendek, aztán a subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendős öreg­asszonyok, a sötét oltárolcon csillo­gó viaszgyertyák szaga összekevere­dett a karácsonyi füstöltével, a mé­zes foghagy máé va l — olyan nagy volt minden és én olyan kicsike! Igen, ez a taníró úrnak szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodt.uk ma­gunkat a szentélybe és közölte ag­godalmát Agócs főtisztelendő úrral.

Next

/
Thumbnails
Contents