Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-24 / 34. szám

4 SOMOGYORSZÁG Hétfő, 1956. december 24.

KARÁCSONYI AJÁNDÉK HELYETT

AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN az októberi események óta gyakran kértük olvasóink türelmét lapunkkal kapcsolatban. Most ezt a türelmet megköszönni szeretnénk, megköszönni, hogy majdnem röplapterjedelemre korlátozott lapunk mellett is kitartottak, vásárolták a Somogyországot, faluról, ahova csak elvétve tudtunk eljuttatni, tömegesen küldték a reklamáló, aggódó leveleket szerkesztőségünknek, hogy miért nem kapnak újságot.

Tudomására hoztuk olvasóinknak az említett közleményekben, hogy milyen súlyos nehézségekkel küzdünk annak érdekében, hogy olvasóink kis százalékát némileg tájékoztatni tudjuk Somogy, az ország és a világ eseményeiről. Egyetlen akadály a papírhiány volt. S bár szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk nem várt a korábban megszokott központi papírellátásra, hiszen jártunk papírszerzés ügyében a Veszprém megyei Fűzfőn, többízben Budapesten, de jobbára sikertelenül. Az elmúlt héten sikerült csak először nagyobb mennyiségű papírt kapnunk, mellyel néhány hétre biztosítani tudjuk a Somogyország normális terjedelmű megjelenését.

Most, ha nagyképűek akarnánk lenni, mivel ma karácsony van, az ajándékozás napja, azt írnánk, hegy a mi kis kollektívánk ajándéka az, hogy mától kezdve ünnepnapokon hatoldalas, hétköznapokon négyoldalas újságot adunk olvasóink kezébe. Mi nem írjuk, nem írhatjuk ezt, mert ellenkezne a valósággal. Mi nem adhatunk ajándékot, hiszen, olvasóink az elmúlt hetekben bennünket ajándékoztak meg nap mint nap. Szűk terjedelmű újságunkat megvásárolták — híreink vannak arról, hogy több helyen megszerették — sokan levé’ben közölték véleményüket a hazánkat ért súlyos eseményekről, lapunkról — mindezt mi kissé ajándéknak is tekintettük.

Igaz, első számunkban fogadtuk, hogy mindig igazat írunk, hogy soha nem adjuk toliunkat arra, hogy drága hazánk érdekei ellen használhassa fel bárki is írásainkat. Ez a szándékunk továbbra is, s korábbi ígéretünket még meg is toldjuk azzal, hogjr- a nagyobb terjedelem adta lehetőséget úgy kamatoztatjuk, hogy többet, alaposabban írunk olvasóink, előfizetőink igényei szerint. Szükségesnek tartjuk, hogy most már nemcsak hírt adjunk üzem; munkástanácsaink tevékenységéről, hanem segítsük! őket munkájukban, hogy minél előbb gondos, jó gazdái lehessenek üzemüknek. Értelmiségi olvasóinknak is sok mindennel adósaik vagyunk, első helyen áll a munkájuk iránti bizalom kibontakoztatásának segítsége. Olvasóink nagy száma falusi. Nekik is többet akdrunk adni a jövőben. Nekik Ígérjük, hogy tanácsainkkal segítjük egyéni parasztságunkat, a termelőszövetkezet; eknek, hogy a szocializmusba vetett szilárd hitükkel megvédjük szővet ke z€ t gí kot.

ÉS ÍGÉRJÜK AZT IS, hogy a Somogyország minden dolgozója, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei lapjának újságírói, mindenkor felemeljük tiltó szavunkat, ha népi hatalmunk ellen bárki, bárhogyan is támad. ígéretünk beváltását ma sokkal inkább lehetővé teszi az, hogy normális terjedelemben jelenik meg lapunk, s az a segítség, melyet olvasóink eddig is adtak munkánkhoz, s reméljük, hogy ezt a jövőben is meg fogjuk kapni.

Régi karácsonyi emlék

NoAnyám

^Ajkáról hallottam először e szót,

;i-E rút, kegyetlen lealázót,

Ä*Egy napon, mikor beteg volt, yis én, a gyermek kenyeret kértem, .j’Kínok gyötörték, éreztem,

ЙЗ arany leikéből sötéten szállt a szó: MNincs.

йШппер volt, tél volt,

•L Minden oly szép volt, yPehelypuhán hullott a hó. ^Társaimnak volt játékszánkó, •üAranydiós karácsonyia, kMind, mind a Jézuska hozta,

JVclt játéklovuk is, kicsike, jS nekem, jaj, semmim sincsen. l'Talán, talán, nincs is nekünk (JSe Jézuskánk, se ünnepünk?

/(Búsan válaszolt az anyám,

(•Majd lesz nekünk is, fiacskám. f Somogyi Pál

fl becsületesség jutalma

'Jl Kedves meglepetés érte Kovács •L Sándort, a zamárdi ifjúsági otthon 'íigazgató-tanítóját. Mint becsületes tílmegtaláló 4700 forintot kapott kéz ’jjkez pénteken a Budapesti Rendőrik kapitányságon.

NoKovács Sándor három hónappal 4( ezelőtt a Baross utcában egy pénztárcát talált, amelyben 4700 forint M készpénzen kívül semmiféle írás nnem volt. pénztárcát az összeggel ;j;együtt beszolgáltatta a rendőrség ^talált tárgyak osztályára. Három hó-I'.nap telt el, de a jogos tulajdonos a (törvényes várakozási idő alatt sem "jelentkezett. A talált tárgyak/ ősz \‘álya néhány nappal ezelőtt értesítette Kovács Sándort, hogy átveheti a ".pénztárcát és a 4700 forintot. A \megtaláló tehát jutalmazva lett be- Icsületességéért, s a többgyermekes (családapának bizonyára jól is jött ez fa nem kisösszegü karácsonyi meg' lepetés.

ELLENFORRADALOM Q AT 17 Л/ff VALUTA» DlttTlTLRA f \\ Г, VI

ELLENTANÁCS *

A nép akarata érvényesült Balatonszentgyörgyön

Némi kesernyés mosoly kíséretében talán azzal is kezdhetném cikkemet, hogy manapság a rémhírek, az alaptalan vádak, s a rossz indulat korszakát éüijük. A bizonytalanság mindig táptalaja volt ez emberhez méltatlan tulajdonságoknak. Am rövid korszak ez, rövidnek kell lennie, mert igazság van a földön, s előbbutóbb előbukkan a rosszindulatú fecsegés mögüB. De e hírek nemcsak a rosszindulat szüleményei, inkább a tájékozatlanságé. Ment mégis csak könnyebb mondani valamit, mint meggyőződni róla ...

Érdeklődéssel és izgalommal figyeltem a híreket, mert különös dolgokat sejtettek. Itt is, ott is suttogták az emberek: Bal atonszentgyörgy... Hallottad? Ott még "-forradalom.-“ van. Lázong a nép ...

Hallottam' a hárt, s továbbadom. Először úgy, aho.^y hallottam, aztán úgy, ahogy meggyőződtem, róla. A rémhíreket röviden így foglalhatnám össze:

"Balatonszentgyörgyön még a forradalmi tanács intézkedik. Leváltották a tanács tagjait és ellentanácsot alakítottak. Az új vezetőszerv nem ismeri el a Megyei Tanácsot, s a munkás-paraszt kormányt. A kibíró nem ddbci\ mert agyonütnék érte A plakátokat nem tépik le, mer: nem is engedik k'iragaszta.ni a.z utcán. A község lakói széthordták az állami erdőt. A pártszervezést meg tiltották. Balatonszentgyörgyön vasutas diktatúra van.“ Egyszóval ellenforradalmi állapotok ura" kodnak megyénk nyugati határán.

Ilyen hírek után uigyen ki gondolna arra, hogy Szentigyörgyön -békésen folyik a munka, hogy nyugodt, megelégedett életet akarnak az emberek és ... és hogy

semmi sem igaz a hírekből,

azaz nem úgy igaz, ahogy mondják

Fiatal, jókedvű és ckosgondolkodású emberrel ismerkedtem meg a községben. Nem akarom őt különösképpen. jeliltemezni, elég, ha annyit mondok: jelenléte, közvetlensége az első pillanatban megnyugvást kelt Amikor elmondtam a "híreket“, mosolygott rajtuk, csodálkozott és faggatott: vajon kitől haírhattam. Egyébként ő ennek az úgynevezett "ellentanácsnak« az eflnöke. Horváth Györgynek hívják, aki azelőtt is községi és járási tanácstag volt.

Mi törtért hót e faluban?

Még a forradalom idején — mint mindenütt — itt is fcímadatai bizottságot választottak. A nép Horváth Györgyöt jelölte az élre, a régi tanácselnököt. Ájngyán Jánost pedig •leváltották. Ám novmlber 4 után a bizottság s elnöke visszavonult, elhagyták a tanácsházat. Pedig működése nem volt népeill'enea, ezt a zavaros napokban is aránylag nyugodt

hangulat igazolja. Az emberek odavalók, a község élére, csak a név, s a szervezeti forrna nem megfelelő. Nem, korántsem volt ez a bizottság valamiféle zavartkeltő gyülekezet, nem volt ellenforradalmi sízerv, h'sz a falu népe később is Horváth Györgyöt akarta. Márpedig az emberek Bállátanszentgyörgycn sem kívánták vissza a kapitalizmust.

Érthető, hegy november 18-a 'körül a néphamgulat .ismét követelte: válasszanak új tanácsot. Az.cn nyomban falugyűlést hívtak össze, s közel háromszáz ember vitatkozott a jövőről. A híresztelésekkel ellentétben meghívták a Vb és tanács tagjait is.

Szó ami szó, Ángyán Jánosit leváltották a község éléről, s a 31 tanácstag is lemondott. Helyettük,

húsz tagú új tanácsot választottak

— nem éppen törvényes keretek között. A régi tanácstagok közül négyen, vagy öten ismét búzáimat kaptak a néptől, s Horváth György lett az új tanácselnök De hadd fűzzek néhány szót e választáshoz. A falugyűlés nem indokolta meg a tanács leváltását. A hangulat ugyan az volt, hogy nem bíznak a régi elnökiben, mert kivételezett, s a papírok körül sincs minden rendben. Az új tanács azonban később elszámoltatta a régit, s mindez nem nyert bebizonyítást. A régi tanács végeredményben tehát csak azért volt rossz, mert régi.

De hosszú .idő után most mondhatták meg a parasztok először őszintén igaz véleményüket, érvényesítették akaratukat, S ha a nép akart új tanácsot, bármilyen okból — márpedig ez kétségtelen —, akkor mindenki hajtson fejet e népakarat ellőtt. Hajtson fejet, mert Balatonszentigyörgyön is a nép az úr, s anélküli, bogy "külön önkormányzatról“ regélnénk, maga .hivatott megválasztani vezetőüt. Csakhogy ennek is megvan a maga törvényes útja. Valljuk he ezt nem vették figyelembe Balatonszentgyörgy lakói. Az új tanács tagjai sértődékenyek és kifogásolják, hogy a járás nem ismeri el őket, csak az elnököt, akii régebbi választott ember. Kifogásuk nem jogos! Meg kell érteniük: a következő választásokig csak úgy bízhatnak meg új vezetőket, ha a régieket választókörzetenként visszahívják, s újaikat választanak. S ha ezt megteszik, továbbra is az ő akaratuk érvényesül, de nem ellentétben népköztársaságunk törvényeivel.

De hadd mondjak néhány szót a többi rémhírről is. Igaz és mindenki tudja, hogy .Balatonszentgyörgyön laknak vasutasok is. Iga®, hogy sokan részt vettek a falugyűlésen, sőt

elmondták kívánságaikat. De ehhez joguk van.', ők is a faluközösség tagjai. A

»vasutas diktatúra"

azonban szemen s zedett hazugság,

alaptalan vád csupán.

Hogy nem dobol a kinbíró, s a plakátokat nem lehet knragasz.tani? Ha vallaki csak egy napot tölt a községiben, meggyőződhet az ellenkezőjéről A falkivágással kapcsolatban^ azonban mindenhogyan hibáztatnunk keld a falu lakóit. De hangsúlyozom: nem a vezetőszervet, nem az új tanácsot!

Közismert dolog, hogy Balatenszentgyörgyöt évek óta nem látták el tűzifává!.. Az októberi zavaros na pókban "végső 'elkeseredésükben“ bizony többen is neíkl'rointottak az er dőnek, s két holld akáőost letaroltak. Később, amikor a új tanács megalakult, ők is segítséget nyújtottak a fakitermeléshez, de törvényes úton, November 18 után 250 ember ritkított a kijelölt erdőben Ott voilt az erdőgazdaság képviselője is, s megállapodtak: egy rakat fáért 70 forintéi fizet a kitermelő Ám a ibehordásnáll ismét eldurvult a dolog. Néhányan megfeledkeztek magukról, s újabb fákat vágtak k: jogtalanul. De képesnek tartom az új tanácsot az intézkedésire, s meggyőződésem: nem nézi el tétlenül a felelőtlen emberek garázdálkodását

Végül még egy a rémhírekről. Lehet, Ihogy valaki gátolni igyekszik a pártszervezést — erről nem 'győződhettem meg. De ha így van, csak egy-két embenrőil lehet szó, s nem a faluközösségről. A nép nem gátolhatja a .pártszervezést, mert nem a párt s célkitűzése, hanem a rég: hibák eilen küzd.

Legyen bárhogy, szórjanak rosszindulatú vádiakat Balatcnszentgyürgy népére, én becsülni tudom ezt a népet. Becsülöm, mert bátran határozott, mert tud élni a joggal, melyet 'alkotmányunk biztosít; becsülöm, mert végre hallatta hangját, s

nem engedett beleszólást saját ügyeibe.

A törvény azonban továbbra r's törvény, s ezt minden bizonnyal elismerik a falu lakói.

De joggal tiltakozik, mert nem az ellenforradalom, nem a vasutas diktatúra, s nem az ellent anács lett úrrá Somogy határán, hanem a nép egységes akarata érvényesült Balatonsiajer.tgyorgyon

Jávori Béla

Felkészültek az önállóságra a Kaposvári Gépállomáson

Traktorok zúgása, overállba öltözött emberek zsivaja töri meg a reggeli csendet a Kaposvári Gépállomáson. Az egyik vontató tárcsával járja körül az udvart, hogy a vaskerekek felvá«atta gidres-gödrös utakat elsimítsák. Az udvarban körös-körül állnak; a gépek: külön-külön felsorakoztatva az ekék, vetőgépele, elevátorok s a többi munkagépek. A gépállomáson felkészülve várják a közelgő leltározást. A műhelyben az egvik gép alatt szerelők dolgoznak. Kodó Kálmánnal, az igazgatóval már útközben találkoztunk. Robogó motorjával járja a környéket — helyi áramfejlesztő agregátort szeretne szerezni. Villamosenergiát nem kap a gépállomás, a gépjavítás pedig néni állhat le. A tavasszal majd, amikor az első nap kibontja sugarát, s a mezőn elejét veszi a szántás-vetés, nem mondhatja a gépre váró szövetkezeti és egyéni parasztoknak: sajnos, gépeink rosszak, nem tudunk dolgozni. Mert mit szólnának majd a bányászok a jövő nyáron, ha a paraszt is azt mondaná nekik: sztrájkoltunk, amiatt nem vetettünk, így nem is arathattunk, várjatok egy esztendőt a kenyérre. Szerencsére

a Kaposvári Gépállomás dolgozói előrelátó emberek, tudják, hogy amit ma elmulasztanak, azt később nehezen lehetne pótolni.

Az októberi események alatt és után sem tették le a munkát egy pillanatra sem. Pedig az ellenforradalmi napokban hozzájuk is egyremásra mentek sztrájkra buzdító, elemek, fegyvereket is felajánlottak a traktorosoknak, de itt az embereknek is, a munkástanácsnak is helyén állt a feje, azt mondták: a sztrájk önmagunk elleni büntetés lenne. A munkástanács kiállta az első próbákat. Itt nem üldöztek el senkit kommunista voltáért, sőt az ideiglenes munkástanács elnökévé is egy régi kommunistát, Horváth Istvánt választották meg.

A munkások cselekedeteik alapján ítélték és ítélik meg vezetőiket. Azoktól, akik szívtelenek, gőgösek, durvák voltak a traktorosokhoz az elmúlt időkben, megvonták a bizalmat.

A volt főagronómus, Becker József pl. még az idén tavasszal és nyáron is azzal fenyegette a traktorosokat, ha valami nem tetszett neki — jöjjön be az irodába, és megkapja a munkakönyvét. Bezzeg a dolgozók nem felejtették ezt el, s a munkástanács-választáson megmutatták: milyen »becsülete« volt Beékernek a gépállomáson. 133 gépállomási dolgozó közül 120-an amellett szavaztak, hogy Becker hagyja el a gépállomást. Felesége, aki a gépállomás főkönyvelője volt — hasonló módon bánt a munkásokkal, évek óta nem fizetett ki sok jogos követelést a traktorosoknak, megvonta tőlük a prémiumot és hűségjutalmat is. A traktorosok róla is csaknem egyhangúlag nyilvánították véleményüket: nincs szükségük az ilyen, a néptől elszakadt, bürokrata vezetőre. Eszerint foglalt állást a gépállomás ideiglenes és a később megválasztott végleges munkástanácsa/ is.

Annál érthetetlenebb azonban, hogy a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetői nem akarnak belenyugodni a munkások akaratába,

mindenáron vissza akarják ültetni Beckeréket előbbi helyükre. Már többször ülésezett a munkástanács. December 20-án összeült a gépállomási dolgozók kollektívája is, ott is úgy döntöttek, ha Beckerék viszszajönnek! a gépállomásra, akkor inkább ők mennek el. Miért nem akarják ezt megértem egyesele a megyénél? Bár Becker és felesége régóta nem dolgozik, még mindig a gépállomásról húzza fizetését. A munkástanács és a munkások azt követelik: jebban bízzanak bennük a megyei szervek.

A gépállomási igazgatók és műnké stanácselnökök csaknem két héttel ezelőtti megyei értekezletén ismertették a gépállomások jövőjéről és önállóságáról készülő kormányprogramot. E két hét óta

a munkástanácstagok, vezetők és mérnökök rengeteg helyes, okos javaslatot készítettek arra, hogyan tehetik majd rentábilissá a gépállomást.

Uj üzemágak kiépítéséről gondolkodtak. Lehetne autó- és motorkerékpárjavító műhelyt, 'kovácsműhelyt létesíteni, ahol patkoltatást, kocsivasalást végeznének és más fontos ágban is segítségükre lehetnének a környező falvak dolgozó parasztjainak. Rendelkeznek jó szakemberekkel. Korszerű műhelyeik is vannak, elképzeléseiket nem lenne nehéz megvalósítani. Kardos Zoltán, a végleges munkástanács elnöke okos gondolatokat mond a gépállomás űj szervezéséről is. Az eddigi nyolc brigád helyett négy maradna, függetlenített brigádvezető és brigádéi számolók nélkül. A jövőben agronómusok sem lennének a gépállomáson.

— Két hét óta még éjszaka is azon törjük a fejünket, mit, hogyan tegyünk. Terveink, elgondolásaink vannak és most újból azt halljuk a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságról: mégsem kapunk önállóságot. A legnagyobb bizonytalanságban élünk, pedig rohamosan közeleg az újév — panaszolja a főagronómus.

— A régi gépállomási rendszer eleve rossz, mert már a tervezés is ráfizetéses gazdálkodásra épült. Csak egy-két példát erre. A gépállomás 115 forintért vállalt egy hold aratást kévekötő-aratógérmel, holott a géphez szükséges kötözőzsineg 90 forintba került holdanként. Hol van ezenkívül az üzemanyag, munkabér és egyéb költség. Lehet, hogy ez a módszer a kézzel végzett aratás költségéhez való hasonlítás céljából jó volt, de az állam kasszájára egyáltalán nem az. Nevetségesen alacsony munkabérért — óránként 18 forintért — végzett a gépállomás szállítást. Ráfizetéssel járt a silózás, aprómagcséplés, darálás. így csak tönkretenni lehet az államot, s ha önállóságot kap a gépállomás, ilyen csekély munkadíjért nem dolgozhat.

Jöttek a gépállomásra a rossz konstrukciójú vetőgépek, aratógépek, kultivátorok, amelyeket drága pénzen legyártottak, de ma is ott, állnak használhatatlanul a gépállomás udvarán. Ha önálló lesz a gépállomás, ilyen mezőgazdasági gépeket nem fogad el — sorolja érveit Szabó Gyula mérnök. Érvek, hasznos érvek, amelyek mind azt bizonyítják: kell az önállóság a gépállomásokon.

Hogy lesznek kisebb-nagyobb bajok? Ki tagadja ezt, a kezdet mindenben nehéz.

Jó, szakszerű vezetéssel, gazdaságos tervezéssel, előrelátó irányítással megoldhatók a nehézségek.

A falu, a gépállomás várja az új kormányprogramot. Enélkül mozdulni is rehéz. Ahol olyan lelkes, gazdag szaktudású munkás- és vezetőgárda van, mint a Kaposvári Gépállomáson, nem kell félni a nehéz munkától sem. S ők a költővel együtt dalolják: "A munkát dalolom, ki a szabadság útjára visz a gyász és romok fölött«.

Vallomásféle Tömörkény Istvánról

Régen vtíüt már az az idő, amikor az egyik szegedi bérház első, s egyetlen emeletén ez a tábla volt olvasható egy szoibaajtóm: "Tömörkény és Koszó, Pisták és szobaurak«. Talán nincs is már mag ez. a ház, Koszó is elment a többiek útján, csak az egykori külvárosi paitífcusigyakornok maradt meg a Halber Förgeteg Jánosok és Deli Haiska Jánosok által.

Szegény emberek annak előtte is lakták az Alföldet: a homokot és a várost egyaránt, csakhogy a szögényemíbörök célszerűségét nem igen fedezte fel senki. Legalábbis nem, úgy, mint Tömörkény István. Folytatója már inkább akadt, Móra Ferenc, a •máfik nagy "Sizöigedi“ személyében.

Mint ahogy a táltosok lebegtetik meg a levegőt a kanalat faragó szárnyé'keimber előtt — elsuhamtván a múltat — úgy jelennek meg ая olvasó előtt szépen, rendiben a Tiszán úszó bárkák, az eszes paraszti emberek és a Bosznia hegyei közt halott fecskéket melengető, hazavágyó katonák.

Emberei nemigen beszélnek, de 'beszélnek helyettük a tárgyak: a 'perzselő 'homok, vagy a kútgém. Az egyszerűség nagy ismerőjének keiTlett annak lenni, aki ugyanúgy képes visszaadni a gerendás szobák embereinek gondolatait, mint ahogy azok valamikor megszülettek a Jánosok vagy Ml.'ihályok fejéiben.

Nagyon szerette a népet. Uigy szerette, mint a kubikos a »kömyérkereső társát«, a talicskát, vagy a bosnyák hegyekből hazavógyódó katona a csiangelieii puszta csordakútjának vizét.,.

Egyik Mihály a Miihályok közül azit mondja egyszer: »Az embörök nem kopnak. Az embör egy állapotban van. Néha eltalálja Isten szava, akkor kimúl, elmegy a föld alá ...«

Tömörkény István ma terme kilencven esztendős. Isten szava azonban már régebben eltalálta, de az emléke nem kopott, kedves minekünk, ezért emlékezünk rá, "... a fődolicg csak az, hogy az emlékezet valódi és tiszta legyen a földben nyugovók iránt...«