Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-24 / 34. szám

‘'•Ai jL'1 ^Рт||| шШ gjfsF^ ^Н" /г'’’ МЮ*иВК4 уШакаВ ДйИйя»»»^ “TM )ИЯ Дра} ЯН ^ el и? тсе karácsonyi йпп4г 1 й§щ! В®® Эй® мР? кШр Noю| ШД1 'Шж'.кгК? НИ gPfffi Noж ёИ1Я11гш1Я ■ 'лШц^В ' ~ ^ pékét kivannak .apunk таШк JÉfw &»Д И[ И Щ Jff -аЖиВ» УкЧК? ДИШ Щш Дк "*nfir m^KiHilnlli THSiiJr^lnif íú ln‘n(/en előfizetőjének, olrasójá-«ül ИНДД ИииМ NwWBy ДВИ^—N» 'SSf Ддмй уДдДд)|дД Шш у пак. tudósit ójának le vele ző­■IIIчип ini.. — тГ2мTM» 5пП i»^— jenek, a Somogyorszag minden !гтг* ~~■■■-■"- 1 Tsi ........ 1 1 1 .....i...==a^~^"'*"w.= дЖ|ЯЯД^Я^Н^Д^^^^^==?1 __ - ------------U torát jának az újságírók, a ki­­­£ adóhivatali dolgozók és a nyom-AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÄmflIV I- 6víoiyam’ 34‘ S7,am’ Hetfo> 1956‘ december 24. Ц dászok! ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA ^SIÖL ARA 50 FILLÉR Ilii...Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll.....inilllllllllll...Illlllllll......................IIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillillllllllllllll ............................................................................................................ BÉKESSÉQ, SZERETET ff arácsony van. Ilyenkor új érzések hatják ív át az emberek szívét. Apák, anyák, gyermekek titokban ajándékokat vásárolnak, hogy ezzel is kifejezésre juttassák hozzátartozóik iránti szeretetüket. Nem volt, nincs és nem is lesz olyan család, — legyen az bármilyen szegény —, ahol ne okozna őszinte örömet még a legcsekélyebb aján­dék is, és ahol ez ne forrasztaná még szorosabbra a kis családot. Karácsonyról eddig is, az elmúlt évek során minden esetben megemlékeztünk. Igaz, hogy egy kissé leszűkítve, mert csupán mint „fenyőfa“ ün­nepet tartottuk számon. Arról, hogy a karácsony a béke és szeretet ünnepe, arról már elfelejtkeztünk, azt már nem igen hangoztattuk. Nem beszéltünk a szerétéiről, mert az elmúlt évek során ez nem volt divat. Nem, mert a bizal­matlanság, a bürokratikus, lélektelen vezetés ezt nem tette lehetővé. Pedig szocializmust építő társadalmunkban igen nagy szükség van nemcsak békességre, hanem a szeretetne is. Szeretet nélkül nincs őszinte bizalom egymással szemben, nincs senkivel szemben sem. Példa erre az elmúlt évek néhány esztendeje is. A bizalmatlanság olyan légkört alakított ki, amely­ben rátermett, különböző vezetőposztokra alkal­mas, becsületes embereket szorítottak ki talpnyaló, hízelgő kisképességű, karrierista elemek. Ezek után nemcsak a dolgozó nép széles tömegeiben, de még egymásban sem bíztak meg. Ebből tanul­tunk. Látjuk és érezzük, hogy a bizalomra ma igen nagy szükség van. Olyan légkört akarunk, ahol az emberek bátran, félelem nélkül el merik mondani véleményüket, fel merik tárni a hibákat, ahol mindezt nem követi a felelős­­ségrevonás, a megtorlás. Az ilyen légkör megterem­téséhez azonban őszinte bizalom, de szeretet is szükséges. Hozzátartozik az egymás iránti szeretethez egymás kölcsönös megbecsülése is. Ez, ha végig­tekintünk az elmúlt pvek tapasztalatain, elmond­hatjuk, hogy a gyakorlatban nem mindenkor való­sult meg. Beszéltünk ugyan róla rengeteget, de az élet már nem igazolta szavainkat. Nem, mert az egyszerűbb emberek kérelmei elintézésének halo­gatása, nélkülözései, mind-mind azt bizonyítják, hogy nem becsültük őket eléggé. Ezt a tarthatat­lan helyzetet meg akarjuk és meg is változtatjuk. Azt akarjuk, hogy eltűnjön a különbség, hogy ne legyenek aránytalanul magas és aránytalanul kicsi fizetések. Azt akarjuk, hogy minden ember érezze: a kormány megbecsüli munkáját, tevékenységét. És azt is akarjuk, hogy ez minden ember kereseté­ben, életében is kifejezésre jusson. Hogy kormá­nyunk ezért harcol, arra már bizonyítékok vannak. A parasztság válláról levette a beszolgáltatás, a mezőgazdaság fejlesztési járulék terhét, megszün­tették a békekölcsönöket, a gyermektelenségi adót stb. Ezeken kívül még igen sok intézkedés van ki­dolgozás alatt. A kormány ezen intézkedései azt is bizonyítják, hogy kormányunk szereti és megbe­csüli népünket. Népünknek éppen ezért kötelessé­ge, hogy kormányunkat, azokért az erőfeszítése­kért, amelyeket a rend helyreállításának érdeké­ben, . népünk anyagi jólétének biztosítása érdeké­ben tesz, megbecsülje és erejéhez mérten támo­gassa is. Békesség, szeretet. Erre ma nagy szükség van országunk minden dolgozójának. Olyan szeretet kell, amely nem tűri meg, hogy igazságtalanul rá­galmazzunk ártatlan embereket, csupán azért, mert nem tetszik nekünk. Nehogy azt higgye vala­ki, hogy most már megalkuvó módon békességet hirdetünk mindenki'el és mindennel szemben. Ez nem jelenti azt, hogy eltűrjük a kétes elemek mesterkedéseit, eltűrjük a bűnözők, a gonosztevők garázdálkodását, eltűrjük a fasiszta ellenforradal­márok rendzavaró kísérleteit. Nem. Ezt nem tűr­jük, nem tűrtük eddig sem, de nem tűrjük a jövő­ben sem. Éppen békés életünk biztosítása követeli meg tőlünk, hogy az ilyenekkel szemben keményen fellépjünk. Nézzünk körül az országban. Az emberek ar­cán még ott ül g bizalmatlanság, a kétkedés. Ez nem is csoda, hiszen az elmúlt néhány esztendő ezt igen mélyen belevéste a lelkűkbe. És az embe­rek nehezen felejtenek. De lássunk ennél tovább is. Lássuk meg a romokat Budapest utcáin, lássuk meg a gyalogló embereket, a sorbanálló asszonyo­kat, a füstnélküli gyárkéményeket, az üres üzlete­ket. Lássuk meg ezeket és gondolkodjunk. Gondol­kodjunk el azon, hova juttatta, országunkat az el­múlt néhány esztendő. Gondoljunk arra, hova ju­tott országunk a néhány heti munkakiesés után, és hova jutna, ha továbbra is hallgatnánk a sztrájk­ra uszítókra. Gondolkodjuk és cselekedjünk. Elég volt a tét­lenségből, a várakozásból. Gondoljunk most már arra, hogyan tudjuk a károkat, a pusztításokat el­tüntetni, hogyan tudjuk az életet, a munkát min­denütt megindítani. A z az ember, aki józanul, mindent megfontol­­tan gondolkodik, csak egy elhatározásra juthat: őszintén akarni, hogy a család, az ország népe békében élhessen, őszintén szeretni a csalá­dot, embertársadalmat egyet jelent: minden erővel támogatni a kormányt, dolgozni, építeni, segíteni a rend és nyugalom helyreállítását. Ezt kívánja meg mindnyájunktól az embertársaink iránti szeretet, ezt kívánja meg tőlünk országunk, népünk béké­je és jövője. Igazságos áruelosztást - ne legyen spekuláció ! Vidékről is érkeznek jelzések arról, hogy fogytán vannak az üzletek fontos létszükségleti cikkei. A Népszabadság december 21-i szamaban beszámolt arról, miért kevés a szappan és a mosópor? Azért, meri az ország négy szappangyára mindössze napi 20 tonna szenet kap, ez pedig igen kevés az üzemeltetéshez — állapítja meg a cikk. Sok a panasz fa­­lun a hiányos petróleumellátásra. Több faluba még ma is kévés, vagy egyáltalán nem jut élesztő. Igaz, hogy e hiányok megszüntetése a bá­nyászoktól függ, de enyhíteni lehet az igazságos elosztással is. Ne kap­jon egyetlen falu sem aránytalanul többet e cikkekből, mint ugyancsa rászoruló más községek. S aztán fontos, hogy a faluba érkező árut ne egy, vagy néhány ember kapja, hanem a falu népének megfelelő, igaz­ságos módon osszák el. Nagy felelősség hárul az árucikkek beszerzese­­ben és helyes elosztásában a földművesszövetkezetekre. Igaz, hogy ^ ma sokkal több utánjárással, fáradozással lehet beszerezni egyes cikkeket, de nem szabad kényelmesnek lenni egyetlen dolgozónak sem. Nemcsak ak­kor kell törődni a faluval, amikor bőség van, hanem a nehézségekkel teli időkben is. A falu meghálálja ezt a kereskedelmi dolgozóknak. Az áruellátásban a másik veszély a spekuláció. Van ilyen tevékeny­ség a mi megyénkben is. Akadnak lelkiismeretlen emberek, akik a mos­tani áruellátási nehézségeket saját céljaikra, méltánytalan haszonszer­zésre használják ki. Somogyszobon pl. Herskovics szövetkezeti boltos árusít ugyan petróleumot, de csak bolton kívül,^ mégpedig csere alapján: öt tojásért ad egy liter petróleumot. Nem tudni, kiknek a megbízásából csinálja ezt, de tény, hogy törvénytelenül. Egy liter petróleum így a tojást a helyi piaci áron számolva — 12,50 forintba kerül — kétszerese a petróleum hatósági árának. A falusiak kénytelenek akármilyen árat ad­ni érte, mert szükségük van a világításra. (Mi történik a tojással? Ta­lán megy a pesti zugkereskedésbe?) Van olyan falu, ahol 1 tojást kérnek 1 deka élesztőért, 2 forintot 1 kg mészért. Nem szabad ezt engedni, mert ilyenformán megeshet, hogy a termelők is felverik az árakat, s ki jár rosszul? Meg kell akadályozni a spekulációt. Kemény leckét kell adni azoknak, akik a dolgozók bőrére spekulálnak! Ezúttal sem feledkeztek meg róluk — Mit kapok karácsonyra? Mit hoz a Jézuska? — Nem tudom, édeském. — Édesanya, nekem egy szép kis falovat hozzon. — Nekem egy kisautót. — Én egy kisrepülőgé­­pet kérek — csacsog a sok kis gyermekszáj. — Maradjatok csak nyugodtan és jók legyetek. Meglátjátok, ak­ikor biztosan kaptok majd sok szé­pet. Az anya tekintete elrévedezik c messzeségbe, ki tudja, hova. Oly nagy öröm, oly nagy boldogság nézni a gyerekeket, különösen a négy kis egyforma csillogó szöszke fejet, amint összebújnak és tervez­getnek. Karácsony! Mily szép erre gondolni, a meleg estére, a jól­­fútött szobában, a gyerekekre, akik ott tapsolnak ugrálnak örülve a szép játékoknak. Az anya szeme azonban elhomályosodik. Négy gyermek, jaj de sok! Négy iker. Es még azon felül három másik! Sok ajándék, sok pénz, sok kiadás. Honnan? Miből? De elkelne most egy kis segítség, oh, de nagy meg­nyugvást hozna. Az ablakból hallani a szánkó­­csilingelést és látni a télkopasztot­­ta fákat. Egyszerre autótülkölésre lesznek figyelmesek. — Édesanyám, bácsik jönnek hozzánk — kiáltja a négy gyermek közül az egyik. Az anya kedvesen fogadja az érkezőket, hát még, amikor megtudja, mi célból jöttek. A Megyei Tanács szociálpolitikai csoportja küldöttei közel 500 fo­rintos karácsonyi ajándékot vittek ki a Nádasdi-erdőbe, a Csordás­családnak. A négy híres ikernek. Segíteni akarnak, hogy ne légyen oly nagy gondjuk. Van is hdlalko­­d&s és meleg köszönöm szó érte. Mi is jó karácsonyt kívánunk a Csordás-családnak. A posfásgyerekek boldog karácsonya MENNYBŐL AZ ANGYAL... lejött hozzátok... pásztorok, pászto­rok ... Cseng a dallam, a vékony szoprán, a félhangok érzéstkeltő ak­kordjai. Csillogó gyermekszemek figyelnek a színpad felé, ahol lassan félrehúzódik a vörös függöny két szárnya. Ragyogó karácsonyfa sziporkázó fénye villan fel a sötét teremben. Kék, lila sugarak teszik láthatóvá a havas hátteret. Két angyalka apró szárnyakkal, hófehér, talpigérő ruhában áll a karácsonyfa mellett. A megilletődött kis arcok boldogan figyelnek az áhítatos csendben. Meleg­ség, szeretet árad mindenfelől. Karácsonyest van. A postásgyerekek ka­rácsonya. A kultúrteremben mintegy 150 gyermek, szülő jött össze a pos­tás szakszervezet által rendezett és ajándékozással egybekötött fenyőfa­ünnepélyre. Az ünnepélyt egy kedves kis játékfilm vetítése vezette be. A vetítés után Ladiszlai elvtársnő, a Posta szakszervezetének kultúrfelelő­­se (kit külön dicséret illet a kiváló rendezésért és sok fáradozásért) üd­vözölte barátságos hangon a jelenlévő gyermekeket és szülőket. Meg­emlékezett a budapesti gyerekekről,' akik szomorú körülmények között ünnepük a karácsonyt. 230 gyereknek vettek ajándékot. Tihanyi Istvánka 9 éves kisfiú egy fűrészkészletet. Kelemen Lacika töltőtollat, Fentös Marika kézimunka­­készletet, mindenki külön »mesemondókönyvet«, és nagy csomag cuk­rot, csokoládét kapott. Az angyalkák osztják ki a szép ajándékokat. A kis lábak gyorsan ki topognak, a kis kezek gyorsan elveszik és a Kis szemek hálásan re­­begnek. Öröm, szeretet, béke! GYERMEKEINK KACAGÁSA erre tanít bennünket is, könnyen szomorkodó, fáradó, sokat szenvedő felnőtteket, örüljünk teljes, kitárt szívvel a gyermekek kacagásának, mert az élet apró örömei jelentik a megelégedést és a boldogságot. A kaposvári posta vezetőségének közleménye A posta dec. 24-én, 25-én és 26-án reggel 8 órától 10 óráig tart nyitva. Az országos rendőrkapitányság r esető jenek közleménye a kijárási tilalom újabb szabályozásáról A mai naptól (december 23-tól) kezdődően a szovjet erők parancs­nokságával! egyetértésben Budapes­ten a kijárási tilalom. 22 órától haj­nali 4 óráig tart. December 24-ről 25-re virradó éj­szaka az egész ország területén az éjféli mise megtartásának biztosítá­sa végett a kijárási tilalmat felfüg­gesztem. December 25-itől! további intézke­désiig a kijárási tilalom a szovjet erők parancsnokaival egyetértésben Budapesten 22 órától hajnali 4 óráig tart. Budapest, 1956. december 23. Garamvölgyi Vilmos rendőrezredes, az ORK vezetője Higgadtan, megfontoltan Október 23-án a dolgozók sok-sok keserve, mint el torlaszolt folyam vize, elemi erővel törte szét a (ko­rábbi politika (hibáival épített mesterséges gátaíkát. Szélesen hömpölygőit tovább az áradat és a (benne (ke­letkezett örvények, tajtékok megforgattak és (kezditek magukkal vinni sok jót is, elsősorban az emberek jó­zanságát, higgadt, tárgyilagos ítélőképességét. Esi amin; a zavaros víz is egyszer csak leülepszik, úgy kezdik visszaryerni az emberek is lelki egyensúlyukat, meg­fontoltságukat . Erre van szükség öreglakom is. Hisaer október végéin, november elején itt sem a józan ész volt egyesek ,tanácsadó ja. .— Tűnjön el minden, ami régi — adták ki a jelszót az önmagukat fonradallrifi bi­zottságnak nyilvánító hanigoskodók. Lemondatták a ta­nácstitkárt, felmondtak az apaállatgondozómak, s la­tolgatták a napközi otthoni szakácsnőjének leváltását is. A történelem szekere azonban, ha néha kátyús is az út, de tovagördül. A kormány törvényein kívül he­lyezte a forradafllmi ibizottságoikat, s az október 23. előtti tanácsokat 'tekinti az áUamhatalom helyi letéte­ményeseinek. Egyes forradalmi bizottsági tagok azon­ban nem akarják ezt belátni. Minden alkalmat meg­ragadnak a szólásra, hamgoskodésira, rendzavarásra. Elmennek a tanácsülésre, ahol tele torokkal mondják a magukét, Leginkább a t iszavi rágéletű vezérkedésük miatti sértett hiúság beszél ‘belőlük. Ma is a nép revét veszik szájukra, s »általános őrségváltást a tanácsok­ban-«, »ki a nőiket a tanácsiból-« jelszavakat harsogják. A nép bízta meg őket, hogy nevében követelőzzenek ? Aligha. A nép a kábító események után kezd magához térni. Jól tudja ő — mindenkinél: jobban —, hogy mit akar, mi a vágyai kívánsága. Bölcsen meg tudja azt is határozni, hogy most, az igazságtevés idején a helyi vezetők közül »lei találtatik könnyűnek« a megmére­tésnél. Mezei Imre öreglaki tanácstitkár munkájáról sem néhány hangoskodó ember mondhatja ki az utolsó szót, hanem a falu népe! Megismerték őt az elmúlt, években, s tudják, hogy nem a legutóbbi nyilvános, ta­nácsülés tközbekiaifcálói a pártatlan bíróik, akiknek tisztánlátását elködösíti a személyi sérelemből táplál­kozó bosszúszomj. Nyilván nem olyan embert követ­nek Öreglakon sem a becsületes dolgozók, aki azért kiabál ma (kígyót, bókát a tanácstitkárra, mert arnak igazságos tanúvallomása miatt vesztett „el egy bírósági -pert. Nem védjük mi mindenáron Mezei Imrét, külö­nösen nem hibáit. Nem a mi jogunk kimondani, hegy méltó-e a fenácstitkári posztra. Ezt is a falu népének kell eldöntenie. Csupán arra emlékeztetjük az öreg­­laikiabait, hogy abban eCsősorbam Mezei Imréé az ér­dem, hegy a faluban semmiféle felisb utasításra pern nyilvánítottak középpamsztoikat kulákká. Helyes lenre-e néhány ember szájaíze szerint ái­­talános őrségváltást végrehajtani a tanácsokban? Úgy véljük, nem. Vannak-e leváltásra érett tanácstagok a faluban? Biztosan vannak. Az igazság kedvéért mond­juk meg azt is, hogy a választás nem mindenütt a nép akarata szerint történt. Említhetnénk több példát arról, hogy a tanácstagot előre kijelölték az irodában, s a kisgyülésnek nem maradt más tennivalója, mint az, hogy a jelöltet sajátjának nyilvánítsa. Mógsimcs igazuk a tömeges leváltások hangos követelőinél-:. Döntse el az a 8—10 ház, amely tanácstagot választót!, hogy megadja-e neki továbbra is a bizalmat, vagy nem. Hibásnak tartjuk, ha a nőket csak azért hívják vissza, mert nők. Ám ha Major Lajosné nem képviseli választóit a tanácsban, helyesen teszik, ha pótválasz­­tással másra ruházzák bizalmukat. Draga árat fizetett népünk azért, hogy tudtára adta az országvezetésnek: nem lehet a nép tudta, meg­kérdezése, akarata, beleegyezése nélkül és ellenére 'politikát csinálni, kormányozni. Októberben és azóta is keményen visszaütődött az elmúlt évek számos riép­­ellénes, a népre rákényszerített intézkedés, így pl a helytelen szövetkezeti politika is. Sok termelőszövet­kezet tagsága mondta ki a tsz feloszlását leginkább azért, mert a szövetkezetibe erőszakkal terelték be őket, mert a szövetkezetiben nem érezték jól magu­kat. De nem mondott csődöt a szövetkezeti eszme, a nagyüzemi .gazdálkodás eszméje! Erről tanúskodik az a tény, ■ hogy eddig mintegy félszáz szövetkezet újjá­alakult a megyében. Ezeknek a tsz-elknek van jövő­jük. Van, mert a legfontosabb, a tagság közös, önkén­tes akarata tartja őket össze. Ma már nincs erőszakos tsz-szervezés és soha többé nem lesz, nem lehet kény­szer a szövetkezetek szülőanyja. A kormány rendelet­ben mondta ki, hogy a parasztok kizárólag saját be­látásuk szennt döntsenek arról, hogy egyénileg, vagy szövetkezetben akarják-e földjüket művelni. Tisztelet és (becsület az egyéni gazdáknak, akik nem voltak szö­vetkezetben. Tisztelet és becsület azoknak a földmű­velőknek, akik tegnap közösen, ma egyénileg dolgoz­nak. Kormányunk teljes termelési .biztonságot teremt számukra, s nem kényszeríti őket sem nyíltam, siem burkoltain a kisparceHák nagy .táblákká való össze­olvasztásra. De tisztelet ési (becsület a ma és a holnap szövetkezeti tagjainak, akik a nagyüzemi gazdálko­dás1 választották, most már valóban önként, saját el­határozásukból. De ahogy elítéli és megakadályozza az országvezetés a kényszert а * szövetkezetszerveaésnél. ugyanúgy elítéli és megakadályozza a (kényszert, meg­félemlítést a szövetkezetek szétkergetésénéí, feloszla­tásánál is. Ez az érem két oldala, Meg kell1 ezt mutat­nunk mindenkinek, mert sokan vannak, akik az egyik oldalról1 szeretnek megfeledkezni. Országunkat, népünket nagy megrázkódtatás érte október 23-a óta. Nehéz gondok nyomják vállainkat. De ki akarunk, ki tudunk lábalni a bajokból, ha jó­szándékkal számbavesszük teendőinket, s higgadtan, megfontoltan cselekszünk. Kutas József

Next

/
Thumbnails
Contents