Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)
1956-12-22 / 32. szám
Somogvország AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ZStotók *• évfolyam. 32. szám. Szombat, 1956. december 22. fiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ilL ARA 50 FILLÉR iifll!IIUIIIIIIIIIIIIIinilllllll!llllllllllllllillilllllllllll1lllllllllllillllllllllllll!lllllllllllllllllllillilll!ll!llllllllllllllllllllll!lllllillllllllllll!lllllllllllllllllll!ll С Щг .ilHilllffieHüllllllHUhlllliUÜUflHmiHIHllimillllHHWlüiminilllllIHllIIHIlUHimHIIilHIHlUlllUllllllillllUllilllllllUIIKlHimilltBlimmiUKin Lépjenek ki a munkástanácsok a napi gondok szűk köréből A végleges munkástanácsok megyeszerte általában megalakultak. Megválasztásuk titkosan, demokratikusan, a fennálló rendelkezések értelmében történt. Kevés kivételtől eltekintve a munkások többsége bízik a munkástanácsokban, s tőle várja, hogy a zavaros idők után kivezetik az üzem, gyár, vállalat munkáját a «■holtpontról« és megindítja a termelést, melynek nyomán biztosítva lesz a rendes megélhetés, a jó kereset és az emberibb élet. A munkástanácsok október 23-a után jöttek létre, születésüknél ott bábáskodott az ellenforradalmi irányzat is. Emiatt bizony sokhelyütt nem megfelelő emberek kerültek a munkástanácsokba. Mindezt lapunkban is kifejezésre juttattuk, de mindeddig keveset foglalkoztunk igazi hivatásuk segítésével, hogy jobban, demokratikusabban tudják ellátni komoly és felelősséget kívánó feladataikat. A munkásoknak kevés gyakorlatuk van a munkástanácsok választásában. Még kevesebb gyakorlat hiányáról tanúskodhatnak a munkástanács tagjai, szűkebb értelemben az intézőbizottság tagjai. És éppen azért, mert maguk is »újak« a feladatok végzésében, a nehézségek áthidalásában, számolni kell a munkástanácsok munkájának kezdeti gyermekbetegségeivel. Mik ezek a kezdeti gyermekbetegségek? A munkástanácsok tagjai Kaposvárott éppen úgy, mint a megye üzemeiben, nagyon helyesen, első ténykedésüknek a munka azonnali felvételét, illetve továbbfolytatását, a termelés teljes beindítását tekintették. Az első lépéssel a munkások részéről lényeges bizalom-előleget könyvelhettek el. Az első lépés tehát jó volt, kifejezte a munkások többségének akaratát. A második ténykedésük szinten erősítette a bizalmat, ez a bérezés általános rendezése. Több helyen azonban túlzott követeléseket támasztottak. Voltak munkástanácsok, amelyek kétszeresére kívánták emelni a munkabéreket. Ez túlzott követelés és nem veszi figyelembe az ország súlyos gazdasági helyzetét. A lényeg viszont, a pozitív vonás, mely jellemzi a bérrendezés munkáját az, hogy az üzemek többségében a reális lehetőségekhez mérten igyekeztek a béremelést megoldani. De ma és a közeli napokban azonban már újabb célt kell maga elé tűznie minden munkástanácsnak: jobb bér, több bár = több termelés, jobb minőség, olcsóbb áru. Sajnos itt még nem sok elvégzett munkáról szólhatunk. A munkástanácsok tagjai sötétben tapogatóznak, nem tudják, hol induljanak el, merre tartsanak. Nem egy helyen a munkástanács, illetve az intézőbizottság tagjai megkerülik ezt a problémát és helyette mással foglalkoznak. Főleg a szakszervezet feladatköréből, az üzemi bizottság munkájából csipegetnek maguknak. Például egyes helyeken a munkástanács tagjai a visszaadott természetbeni juttatásokért szaladgálnak, különböző árukat: fát, cukrot, zsírt, tojást, sőt néha cigarettát is szereznek, arra gondolva, ez most időszerű dolog és közvetlen érdeke a munkásoknak. Vannak helyek, ahol elvégzik a jutalomkiosztást is, segélyeket adnak, vagy árut cserélnek. Természetesen ezek a ténykedések, ha közvetlenül jók is a munkásoknak, távolabbra nézve azonban nem szolgálják a dolgozók érdekeit, s ezzel beavatkoznak a szakszervezet munkájába. Korábban hiba volt, hogy a szakszervezetre olyan gazdasági feladatokat hárítottak, amely ellenkezett a szakszervezettel, mint érdekvédelmi szervvel. A szociális ellátottság, az érdekvédelem továbbra is a szakszervezeté. A munkástanácsok gazdasági feladata pedig az egész üzemet érintő dolgok, pl. reális anyagfelmérés, gazdaságos termelés, önköltségcsökkentés, takarékosság stb. A munkástanácsok jól indultak, munkájuk értékes. De itt nem szabad megállni. A követelmények nőnek, sokasodik az elvégzésre váró munka. Olcsóbb iparcikket vár a falu lakossága. Jobb, bürokrácia nélküli gazdaságvezetést vár az ipari munkásság. Nagyon szép, nagyon komoly hivatás az, melyet a munkástanácsok vállaltak. Induljanak meg ezen az úton és ebben a munkában a legmesszebbmenőkig segítsék őket a vállalat régi szakemberei, a mérnökök, technikusok, igazgatók és számviteli dolgozók. Együttes munkájuk nyomán siker támad. „Adjanak munkát, de minél többet!" Látogatás a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál A SiófoiM Kőolajvezeték VáöLailat azok közé a kevesek közé 'tartozik, amelyeknek mnnikásaá leghamarabb megértették, ihogy muníka nélkül nllmcis ©lieft, a sztrájkkal csak önmaguknak ártanának. Az üzem november 8-a óta egyfolytában dolgozik, az ellet normálisan folyik. Az ügyeket már a véglegesen megválasztott munkástanács intézi. Azért prcMórniáhan itt sincs hiány. Gyorsok Istvántól, a munkástanács tagjától megtudjuk, hegy a vállalat jelenleg mostoha gyermeke a hazának. Nincs felelős felsőbb szerve, amely ügyelt intézné. Azalatt a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumhoz, később a Vegyipari Minisztériumhoz tartoztak, ma padiig gazda nélküli állnak. Ez az oka, hogy megkezdett munkáikat nem folytathatják. Nincs olyan illetékes szerv, mely például a Tiiszapalkonyi Erőműhöz szükséges vezetékcső-mennyiséget szorgalmazná számúikra, Egyelőre a szalmiunfcásiokat még el tudják látni munkával, de néhány segédmunkás elbocsátására már sor került. A munkásoknak ez a véleménye: »Adjanak munkát, de minél többet!'* A munkástanács minden igyekezetével teljesíteni próbálja ezt a kérdést, de nemcsak ezen műtőik, hogy meddig lesz kenyér sok száz válla1 ati munkás családjának asztalán. Csepeli Vasmű Csőgyárának dolgozói! Hozzátok fordulunk, elsősorban a Kőolajvezeték Vállalat munkása: és az egész ország érdekében. Fokozzátok az olajvezetékhez szükségecsőtermelést, biztosítsátok a nyers anyagot a munkához. iEz most a; igazi munkásszcliidaritás, és ettől ifügg az ország energiaszükségleté nek mánéíl előbbi megoldása. Iz Ellsz közgyűlés bizottságainak mnnkáiáról New Yobk (MTI), A TASZSZ jelenti: Az ENSZ-közgyűiés megtár gyialta két bizottságának, a jogi, va lammt az adminisztratív és költség vetést bizottságának a jelentését, s ezek alapján elhatározta, hegy < nemzetközi jogi bizottság taglétszámát 15-iről 21-re emeli. A bizottság tagjaivá választották a Szovjet unió, az Egyesült á " amok, Angis a, Fran ciaország. Csehsztovákia, Jugoszlávia, India, Szíria, Egyiptom. Görögöt szág, Japán és több más ország képviselőjét. A közgyűlés jóváhagyta továbbá azt az indítványt, hogy legyen állandó jellegű a különleges politikai bizottság. _____ A leszerelésben nem a javaslatok, hanem a bizalom hiánya jelenti a problémát Nehru washingtoni sajtóértekezlete Washington (MTI). Mint az AP közli, Nehru indiai miniszterelnök szerdán sajtóértekezletet tartott Washingtonban. Az Indiai miniszterelnök válaszolt az amerikai újsáqírók kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy Nehru hozott-e Elsenhower elnök számára üzenetet Csou En-lajtól, és hogy mi a véleménye a kínai miniszterelnökről, az indiai miniszterelnök ezt mondotta: »Semmilyen különösebb üzenetet nem hoztam magamma! Csou En-lajtól, de természetesen tanácskoztam vele és erről tájékoztattam az elnököt is, elmondtam neki beszélgetéseink lényegét néhány bennünket közösen érintő kérdésre vonatkozóan. Miként önök közül sokan tudják, Csou En-laj igen figyelemreméltó ember, olyan, aki hatást gyakorol az emberre. Ö elmondta nekünk Kína nézetét Ázsia bizonyos kérdéseiről és én ezt közöltem az elnökkel, nem Csou Enlajtól származó üzenet formájában, hanem előadtam, hogy miként gondolkodnak a kínaiak. A Newsweek tudósítójának arra a kérdésére, hogy India miért nem volt hajlandó elítélni a Szovjetunió magyarországi íópsseit, Nehru így válaszolt: »Nem arról van szó, hogy; India hajlandó vagy nem hajlandó bármit is elítélni ... lényeqében arról volt szó, hogy megelégszünk-e erélyes megbélyegzéssel vagy elítéléssel, vagy pediq valamiféle konstruktív megközelítés! módot keresünk a problémához. India konstruktív megközelítési módot keresett, ami lényeqében abból állt, hogy az ENSZ főtitkára a világszervezet nevében maga tegyen lépéseket, hogy a dolgok működésbe lépjenek, máskülönben az emberek egymástól elkülönülnek, elítélik egymást és semmi sem történik. Az itt felmerült kérdés Igen komoly ügy. Segíteni akarunk Magyarországon, sok mindent akarunk tenni. Nos, hogyan tegyük ezt? Ha az a vélemény, hogy az elítéléssel a dolog önmaqától megoldódik, ám legyen. Mi azonban ügy véltük, hogy valamilyen más konstruktív megközelítési módra van szükség, kifejezésre juttattuk a Magyarországon történtekkel kapcsolatos helytelenítésünket, méghozzá igen erős szavakkal«. A következő kérdés a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságára vonatkozott. »Nos, ami azt illeti, törvényes és alkotmányjogi szempontból nézve a dolgot — mondotta Nehru —, csupán egy Vannak akik így képzelték A ^.^F^^EOMASOK jövőbeni önállósításáról, s a mezőgazdaság jövőjéről beszélgetünk. Esőköpenyes, svájcisapkás fiatalember csatlakozik hozzánk. Bekapcsolódik a beszélgetésbe. Először csak szép finoman kérdezősködik: igaz, hogy a gépállomások és állami gazdaságok adnak el gépeket? Igaz, mondom. Minden termelőszövetkezet vásárolhat a jövőben traktort és más talajmunkáló gépeket, feltéve, ha a gépállomás birtokában fölös gép van. A gépállomások fennmaradását látnivalóan fájlalja, mindjárt el is mondja »aggályait«, így: Azokt-cn úgysem lesz köszönet, befulladnak saját zsírjukba és nem is lesz kinek dolgozniuk. — Hát a szövetkezeteknek meg az egyéni parasztoknak? — Ah — gúnyos mosolyra húzza száját — a szövetkezetek megbuktak, nem lesz itt más, csak magángazdálkodás. Annál jobb nincs. — Igaz, hogy oszlottak fel szövetkezetek, de rr ár 48 újjá is alakult. A szövetkezés eszméje nem bukott el és nem is fog elbukni. Fiatal barátom tovább kérdez: — No és magánember nem vásárolhat traktort, cséplőgépet a jövőben? — Miért, maga venne, ha lehetne? Mit csinálna vele, maga készakarva saját zsírjába akar fulladni? — kérdem tőle. — Ha lehetne, bizony vennék, találnék én munkát a gépnek, amenynyi csak kellene. Egyébként is az igazság az lenne, ha a gépeket az kapná meg, akié volt. — Miért, talán magától is vettek el gépet? — teszem fel a kérdést, miután valami szöget ütött a fejembe. — Bizony elvittek tőlünk is egy traktort és egy cséplőgépet potom pénzért. — És hol van a traktor? — Segesdre vitték, de onnan átkerült Nagyatádra. Egy évvel ezelőtt jártam ott, akkor láttam utoljára, azóta szétroncsolták hulladékvas gyanánt. Hát akkor mit akar — kifizették és kész, úgyis tönkrement volna, ha magánál marad. — Adjanak helyette egy másikat, az sem baj, ha nem egészen újat. Elvégre ezért volt a forradalom. — Erről bizony kár álmodozni, fiatalember — nyugtatom meg —, mert ahogy sem gyárat, sem földet nem adunk vissza régi birtokosaiknak, úgy a gép is azé marad, akit illet: a népé. Fiatal barátunknak ez nem tetszik, és egyre csak ezt hajtogatja: hát minden marad a régiben, ezért nem volt érdemes harcolniuk a munkásoknak ... _ ??! Bizony, a munkások nem is ezért harcoltak október 23-án. Éppen ellenkezőleg: bármennyire is fájdalmas ez fiatal barátunknak, de egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni: a munkások nem kapitalizmust, nem kizsákmányolást akartak és akarnak, a munkások százszor, ezerszer jobb társadalmi rendet akarnak a kapitalizmusnál. A munkások gyárosok, bankárok, földbirtokosok és egyéb kizsákmányolok nélküli szocialista országban valósíthatják csak meg többi dolgozó testvéreikkel együtt az igazi boldogságot, a zsarnokságmentes munkás-paraszt hatalmat. A munkások, egyetemisták ezért a szent célért mentek az utcára október 23-án. IVE AKARJA hát semmilyen tőkés, volt géptulajdonos az ő ne- 1 ’ mes tüzükben sütögetni a maga pecsenyéjét. Intő figyelmeztetés ez. Munkások, parasztok! íme: vannak, akik így képzelték el az ellenforradalmat. Vannak, akik a ti nevetekben beszélnek, de a saját kizsákmányoló múltjukra sandítanak. Ezektől féltsük, őrizzük a munkásosztálynak az elmúlt 12 esztendő alatt elért vívmányait. Ezek veszélyeztetik a forradalmi vívmányokat. Legyünk éberek! Kína van. Arról beszélek, hogy a kínai szárazföld országa nem ismer különálk formóza! kormányt és a formózai kor mány sem ismeri eS a másik kormányt. Eqylkük sem beszélt kettőről, mindegyikük egyről beszélt. Nem hiszem, hog> a mai körülmények között, vagy a történelmi összefüggésekben valószínűség van arra, hegy továbbra is két kormám működhet Nyilvánvaló, hogy a formózai kormány — és ez a legtöbb, ami mondható — Formóza kormánya, nem pedig Kínáé«. Az American Broadcasting Company képviselőjének arra a kérdésére, hog> a Szovjetunió jelenlegi politikája Nehrc megítélése szerint »a jó erejének« te kinthető-e a világban, Nehru többek között ezt válaszolta: »Ami a Szovjetuniót illeti és ez á! minden országra, Indiát is beleértve úgy gondolom, hogy sok jót es sok rószszat log egyaránt találni benne. Az ará nyok változhatnak. Nem tudom, azt kívánja-e tőlem, hogy a kommunizmusról mint olyanról beszéljek, vagy annak al «almazásáról, ezek nagy kérdések. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióban mind a múltban, mind a jelenben sok olyan dolog volt és van, amelyekkel nem értek egyet. Sok minden történt. De én úgy tapasztaltam, hogy a Szovjetunió népei rendkívül barátságosak, vendégszeretők cs szenvedélyesen kívánják a békét. Ezenkívül azt is hiszem, hogy a Szovjetunióban a közelmúltban kialakult sok irányzat a liberalizálódás, a demokratizálódás helyes irányában indult meg és én azt szeretném, ha ezek az irányzatok fokozódó mértékben fejlődnének és működnének. Hiszem, hogy így lesz. A részletekről aligha tudnék beszélni — mondotta — és úgy gondolom, hogy a leszerelésről folytatott oly hosszú vitázás után a két fő érdekelt fél rendkívül közel van egymáshoz, amit előterjesztettek, az nem nagyon tér el egymástól és könnyen el is tüntethető az ellentét. Természetesen a háttérben ott van a bizalom hiánya és ez jelenti az igazi problémát, nem pediq a javaslatok«. INKOGNITÓ Valaki még azt hihetne, hagy egy »-magas-« személyiségről írunk, aki rangrejtve, álruhában elvegyült a nép között, hogy megismerje annak titkos kívánságait. Nem, nem erről van szó. Nem volt ott sem álruha, sem titkos kívánság. De hogy mégis mi van e rejtélyes cím mögött, mindjárt elmondjuk. Még , anynyit. E történet 1956. december 18-án, kedden este jtászódott le, valahol a Balaton partján — mondjuk Siófokon — a vendéglátó-ipari vállalat egyik vendéglőjében, szesztilalom idején. íme a történet. Kellemes cigányzene fogad bennünket, amikor belépünk a fent már említett vendéglő helyiségébe. Az asztaloknál pirosarcú, jókedvű emberek. Lám, ilyen a magyar — gondoljuk — szesztilalom van, nem illatnak bort, mégis milyen jókedvre hangolja ölcet a feketekávé, meg az egy pohár málna. Karhatalmisták, TEFU-sofőrök, nők, férfiak csillogó szemmel hallgatják a kellemes cigányzenét. Csupán az gondolkoztatott el bennünket, mi lehet azokban az üvegekben, amelyeket majd minden asztal alól egy-egy vendég időnként a magasba emelt, majd tartalmából teletöltő tte az asztalokon lévő poharakat. Rövid idő múlva ezt is megtudtuk ... Leültünk. Hamarosan megjelent az üzlet egyik fiatal pincére. Vacsora után érdeklődnénk, de nem hagy szóhoz jutni bennünket. Szeme neki is túlzottan csillog, nehezen forgó nyelve elárulja, hogy helyteleníti és nem is tartja be a szesztilalmat előíró kormányrendeletet. Amit szavaiból megjegyeztünk: — Tudják, én megértem az embereket, szomjasak, de hiába, a rendelet az rendelet, ha mégis valamit lehetne lenni, azt is csupán inkognito, inkognito... Nem értettük a rejtélyes beszédet, mindamellett megrendeltük vacsoránkat, amit ő tudomásul véve eltávozott. Kis idő múlva megjelent, s ekkor fény derűit, mit ért a »inkognito« alatt. Zsebéből egy palack Csopakit hozott, amit megszokott, mozdulattal helyezett asztalunk alá. Vacsoránkról ugyan elfeledkezet, de hát kit érdekel az ennivaló szesztilalom- ideién, mikor inni lehet. Szomjunkat eloltva, fizetés után éhesen távoztunk a vendéglőből. E baráti helyre mindössze két tanácsot küldünk. Egyik- a helyi karhatalmi szerveknek szól: szerezzenek jobban érvényt a kormány rendeletéinek, bármire is vonatkozzon. A másikat a vendeglátóipari vállalat vezetőségének: ne tűrjék, még inkognitóban sem, hogy egyes üzleteiben semmibevegyék a kormány rendeletéit. Akiket véletlenül érint e cikk tartalma, ne keressék, ki írta, mert inkognitóban írtam. Frankfurtban döntetlent játszott az MTK Szerdán este Frankfurtban derült sor az MTK utolsó nyugat-németországi vendégjátékára. A magyar együttes villanyfényes mérkőzésen, szép játékkal 3:3 (3:1) arányú döntetlen eredményt ért el. Könyvek és emberek Ablak a könyvüzlet kirakata előtt. Karácsony közeledik, indokolt a tervszerű szemlélődés. Azon gondolkozom, hogy jó lenne megvenni a bibliofil Vajda-kötetet, vagy inkább Reymont: Par asztok-ját vigyem haza? ... — Hát lőhetne választani ... — ráz fel, s mondja ki -hangosan a gondolatomat egy kucsmái atyafi, inkább túl, mint innen az ötvenen. — Csak drágállom- egy kicsit az árt. Nono, lehetne olcsóbb is — bólintok a szentenciára. — Maga melyiket választaná, ha most választani kellene — adom fel a szót — Hát... van egypár vastag, nem mondom. De én leginkább a Petőfiét vinném el, mert az nagyon szép verseket írt. Hadd tanuljon belőle az onokám Naponta százszor nyílik a hl egyet Könyvtár kölcsönzőjének ajtaja. Aktatáskák, kosarak vagy szatyrok jönnek teherért. Van, aki előre elkészített listát nyújt be, megakadályozandó a helybeli töprengés, ha esetlegesen a kívánt könyv »házon kívül« lenne. De sokan csak a könyvtárosra bízzák a választást: — Valami jót... Magára bízom, hogy mit ad. S míg a könyvtárosnő visszahajtogatja a lelketlenül begyűri oldalakat, sorolja az írókat és a címeket. Egy vasutas a viszszahozott könyvek között babrál. Végül rábök egyre: — Ez jó lesz. —• A címe: Ausztrália, Útleírás. Általában keresettek az ilyenfajta könyvek. Hanzelka és Sigmund: Afrika című könyve például nem igen pihen a polcon. Nénike ballag az asztalhoz. — Tessék, néniké m — így a könyvtárosnő— Valami jó könyv kellene. A könyvtárosnő kihúz egyet a csomóból. — Jaj, ez vastag, nem fér a szatyromba. — Talán ez ... — óh, lelkem, ezt két este elolvasom. — Nézzük akkor ezt a másikat. Ez talán meg is felelne, de... 1954-ben adták ki. — Valami régit adjon nekem. — Hozok Vas Gereben, egy pillanat. — Jaj, az meg nagyon régi, annál fiatalabbat hozzon, aranyoskám S mint mások se, a néni se üres szatyorral ment el. Csak egyedül én jöttem el egy órai ott-tartózkodás után kicsit ilres lélekkel: sem Petőfit, sem más költő verseskönyvét nem kérte az égvilágon senki •,,
