Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-19 / 29. szám

Somogvország AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA /ЙмА* *• évfolyam, 29. szán:. Szerda. 1956. december 19. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA ARA 50 FILLÉR „ ...... .!((!ын!Ш1!ШNoШЩ111Ш!ШШ11Ш1Ш11111ШШ11|111111ШШ1111Ш111111111Ш1111Ш11Ш111111111Ш111!1!ШШ1ШШ1:111(Ш1111Ш1111 -|И1111111111111111111НН11|1!1Ш11111111П1ПШ11«Н11111иШ1111Ш111111Ш111111111111Ш111И111111111МН1111111Н111111!1111111111111111111111111!1111111Ш111111111111' Este 9 óráig lehet közlekedni MEGVÁLTOZOTT A KIMENÉSI TILALOM A Megyei Rendőrkapitányság közli a megye lakóival, hogy mától kezdve a kimenési tilalmat este 21 órától reggel 1 óráig tart. Egyben figyelmez­teti a lakosságot, hogy a tilalom meg­szegőivel szemben szigorúan el fog járni. Megyei Rendőrkapitányság. Újra megnyitja kapuit a Kaposvári У>’ ‘ Csiky Gergely Színház Hosszú kényszerű hallgatás utár újra megnyitja I kapuit a kaposvári színház. A színjház kapuinak meg­nyitásával ismét nagy lépést teszünk előre kulturális ! életünk normalizálá­sa felé. Köszöntjük színészeinket és kívánjuk, szerezzenek minél több örömet közönségünknek, a város és a megye dolgozóinak. A színház műsora a következő: 22- én (szombaton) du. 4 órai kezdet­tel: Kacsóh Pongrác: János vitéz. 23- án (vasárnap) du. 4 órai kezdettel: Kacsóh Pongrác: János vitéz. 25- én (kedden) de. 10 és du. 4 órakor: Kacsóh Por.qrác: János vitéz. 26- án (szerdán) de. 10 és du. 4. óra­kor: Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. 29-, 30-, 31-én: Haltai Jenő: A néma levente. Az október 2j3-i eseményele miatt elmaradt előadások jegyeit a színház jegyirodája kicseréli. A | színház igazgatósága Az amerikai rádió jelentése Eisenhower elnök és Nehru indiai miniszterelnök találkozásáról Washington (MTI), Eisenhower el­nök Nehru indiai miniszterelnök kí­séretében az eliiök farmjára, a Penn­sylvania állambeli Gettisburgba uta­zott, ahol folytatni fogják tanácsko­zásaikat. Úgy tudják — hangzik a jelentés —, hogy ezek a tanácskozá­sok a nemzetközi kérdések széles kö­rét ölelik majd! fel, beleértve a Kö­zép-Keletet és Magyarországot is — hangzik az amerikai rádiójelentés. Nehru kedden visszatért Washing­tonba és az amerikai rádióban és te­levízióban beszédet intézett az Egye­sült Államok népéhez. (MTI) Mi lesz-az országoshirü barcsi Vörös Csillaggal? A forrásnak induló borhoz lehetne hasonlítani ma a falusi nép lelki ví­vódását. Kutatva keresi a jóléthez, a neki legjobban tetsző gazdálkodáshoz vezető utat. Több áramlat küzd most egymással. Az egyik a régi, évszáza­dok alatt kitaposott, sokak szemében már-már elavult, idejétmúlta mód: az egyéni kisparcellás gazdálkodás. Csillogása meg nagyon sok parasztra — még szövetkezetiekre is — csábító­­lag hat. A másik áramlat: a még ki­­taposatlan, — de már sokan hiszik, hogy ez a boldog jövendő — a szövet­kezés. A kezdet ezen az úton is sok­szor buktatókkal jár. A szövetkezés­ben új utak, új formák, új változa­­ok keresése — ez a harmadik áram­at. Hogy melyik győz? — ezt a jövő, : a parasztság dönti el. Ki lesz a iyőztes? — ezt kérdezik mostanában naguktól is, másoktól is igen sokan 3arcson. Mi lesz az országoshirü bar­­:si Vörös Csillaggal? \ „forrás” a Vörös Csillagban is negkezdődött október 23 után. Mi történt a Vörös Csillaggal, azzal í több ezerholdas, több milliós va­gyonú szövetkezettel, amelyről azt hittük: olyan erős család, ahol a ta­gok boldogok, megelégedettek, s a legnagyobb egyetértés van köztük. A tsz irodájában két fiatalember üldögél. Ök is a tsz sorsát, jövendő­jét latolgatják. D. J. az október 23 után következő eseményekről beszél. — Még rágondolni is rossz — mond­ja. Egyik este éppen vezetőségi ülést tartottunk, amikor egy csoport ban­dita módjára berontott az irodába. A munkástanács megalakítását követel­ték. Ezt követték a később: esemé­nyek: megérkezik a községbe egy Vi­da nevű bőrkabátos horthysta száza­dos, .mint a járási fegyveres erők pa­rancsnoka. Halálra keresik és üldö­zik Losonczi Pált, a szövetkezet el­nökét, börtönbe zárják az itt állomá­sozó határőri alakulat tisztjeit és tiszthelyetteseit, lecsukják Vincze János asztalost, a tsz valamikori párttitkárát, kivégzendőkről listát készítenek. Az emberek félnek meg­mondani, hogy ők tsz-tagok. Vida százados lefoglalja a tsz összvagyo­­nát. Legjobb emberei: kupecok, do­logkerülők, megfélemlített, elbolon­­dított elemek. Borzalmas időszak volt ez — mondja D. J. — féltünk ki­menni az utcára is. Az ellenség ekkor megkezdte a tsz aláaknázását Most sokan bizonytalankodnak, a tagok egyrésze kilépésre gondol, más­része új szövetkezetei akar. Varrnak akik spekulálnak: milyen jó lesz a közös vagyont elprédálni. A leghan­gosabban azok követelik a tsz fel­oszlatását, akik egy fillérrel sem já­rultak hozzá a milliós szövetkezeti vagyon megteremtéséhez. Hogyan fordulhat elő ilyen visszás helyzet a barcsi Vörös Csillagban? Hát itt is voltak afféle, csak féllábbal szövetkezeti emberek? A feleletet erre és a többire az ebédről éppen visszaérkező elnök, Losonczi Pál adja meg. — Elhamarkodott és hibás voit a tavaszi felfejlesztés 2300 holdon gazdálkodtunk addig. Jól összeforrott a régi 340 tag. Ekkor azonban egyes megyei és járási veze­tő nekibuzdultak a tsz fejlesztésnek. Először ellenkeztem, akkor „befelé­­fordulással” bélyegeztek meg ben­nünket, később én is engedtem. Bejött hozzánk újabb 80 család 700 hold földdel, jobbára középparasztok. Egy­­részüket adminisztratív eszközök hozták be a tsz-be. Természetesen magukkal hozták a szilárd tagok kö­zé a bizonytalanságot, kedvetlensé­get is. Az erőszak megbosszulta ma­gát. Október 23 után nagyrészük, ahogy jött, úgy el is hagyta a tsz-t. De ez sok becsületes tsz-tagban is megin­gatta a bizalmat. Sok kár okozója volt a régi, merev mintaalapszabály is. Most látják milyen helytelen volt a jövedelemelosztás régi módszere. Nem volt érdekelve a tag a termelés növekedésében, a rábízott anyagok, felszerelések megvédésében. Senki nc-m számolta például, hogy mibe ke­rül a tehén takarmányozása, gondo­zása, összhangban van-e a tejterme­léssel, a gondozó ettől függetlenül kapta a munkaegységet. Vagy pl. a növénytermelésben az egyik brigád 148, míg a másik brigád ugyanennyi, vagy néha több munkaegységjóváírás mellett 228 Ft értékű gépmunkát fordított 1—1 hold földre. Azt, hogy mennyibe került egy-egy hold ter­melése, csak a következő évben kezdtük el vizsgálni. Ez hiba volt. Sokan kifogásolták a munkaegység, — vagyis a norma — rendszert. So­kan nem becsülték, mert nem érez­ték magukénak a közös vagyont. — Ezért az a véleményünk, hogy a régi alapon nem működhet a tsz — mondja Losonczi elvtárs. — Most, hogy elkészült a zárszámadás, rövi­desen a közgyűlés elé terjesztjük a mérleget, s ha a tagság úgy akarja, igazságosan — lei hogyan járult hoz­zá — felosztjuk a közös vagyonból a ráeső tiszta részt. Akik a szövetke­zetben maradnak, ezzel a résszel já­rulnak hozzá a közös vagyonhoz. Itt dől el: ki hűséges tagja a szövetke­zetnek, s ki csal: pillanatnyi haszon­lesésre vágyik. Mindenesetre, nagyon jól meg kell fontolni mindenkinek a döntést, hi­szen további sorsáról van szó. Mély­ségesen csalódni fog az, alá most а közös vagyonból való részesedés csá­bítására hagyja ott a szövetkezetei. Őszintén ki kell mondani: a barcsi Vörös Csillag vagyonát szétaprózni: halálos vétek. Gondolkodjanak a ki­lépni szándékozók: ló csak a tagság egyötödének jutna. Mivel munkálják meg a földet? Losonczi elvtárs számos vélemény, javaslat alapján új szabályzattervezetet dolgozott ki. Ha a közgyűlés azt elfogadja, a jövő esztendőben ez lesz a szövetkezet alaptörvénye, eszerint fognak gaz­dálkodni. Az új alapszabály legfőbb célja: lehetőséget találni a régi hi­bák elkerülésére. A főbb elvek: 1. Mindenki azzal dolgozzon, akivel akar. 2. Érdekelté tenni a tagokat a termelésben, állattenyésztésben. 3. Valóban magáénak érezze a tag a rábízott szövetkezeti tulajdont. 4. Uj jövedelemelosztás. Ez az alapszabály szabad teret ad a tagságnak, hogy saját maga határozza meg működésé­nek és fejlődésének irányát, igényli az igazi demokráciát, megjavítja a szövetkezet vezetését. Egész biztos, hogy sok emberrel kedvelteti meg a szövetkezetei. Mert Losonczi elvtárs szavaival élve — a legmakacsabb pa­rasztember is látja: a szövetkezés igaz és hasznos eszme, de jogot, le­hetőséget kell adni ahhoz, hogy az tényleg segítse a parasztot a terme­lésben, alkotókedvében. JÓLSIKERÜLT „VILÄQKÖRÜLI ОТ" OTÄN ITTHON Mar hatodik napja dagasztották apró lábaikkal a cuppogás sarat. Szinte elképesztő sebességgel haladtak. Igaz, közben lovaskocsira, vontatóra és egyéb alkalmatosságra is felkérezkedték, de hát sietni kel­lett. A hosszú út így is kimerítő volt, sajgóit a lábuk, s fázós kezei­ket zsebükbe gyömöszölték. Hosszú kilométereket maguk mögött hagyva, korgó gyomorral kuporodtak le egy­­egy fa tövébe. Ilyenkoi• iskolatáská­juk mélyéről előkerült a hazulról elcsent lekvárosüveg. Kicsit unal­mas volt reggel, délben, este lekvá­­roskenyeret enni, de annál izgalma­sabb az út, veszélyes és kalandos a vállalkozás ... Közel a célhoz egy parasztember­rel találkoztak, — Ne is mondjátok, hová mentek — szólt az öreg. — Úgyis tudom. Hanem hallgassatok rám. Térjetek le erről az útiól. Itt bálra találtok egy dűlőt, azon menjetek. A fiúk szót fogadtak. Mert térkép ide, térkép oda, azért csak jó hall­gatni az idevalósira. Az jobban is­meri a járást. Megköszönték a szíves útmutatást, s elindultak. — Most már 'igazán nem lehetünk messze — vigasztal­­gatták magukat. De azért az izgalom mellé valami fnás, valami nyugtala­nító érzés is költözött. Ekkor gon­doltak először az otthonra... A csá­bító ikalandvágy azonban felülkere­kedett. — Most már mindegy, gye­rünk tovább ... Előttük párszáz méterre hajladozó emberek körvonalai rajzolódtak ki. Valami földhányásféle is látszott a távolban. Nem is sejtették, mi lehet az. De ahogy közelebb értek, az em­berek eltűntek szemük elől, s csak egy lapáthoz hasonlító valami emel­kedett-ki a földhányásból. Legalább­is ők annak hitték. — Gyerünk csak, nem lesz sem­mi baj — bátorította a nagyobbik fiú a többieket. De bizony neki is el­­csempült a szájasz éle, amikor kato­nák bújtak elő, s körülvették a há­rom fiút. — Hová mentek? — kérdezte az egyik tört magyarsággal. TTazudni próbáltak. Hogy Kör­­mendről jöttek, meg hogy vá­sáron voltak, s a szomszéd faluba igyekeznek. De hiábavaló volt min­den fondorlat. Felpakolták őket egy gépkocsira, s mielőtt még gondol­kodhattak volna a történteken, Körmenden, a rendőrségen találták magukat... Sokan voltak itt fiatalok, de ők a legifjabbak. Még gyerekek. Csakha­mar megindult a kérdezősködés, a mese. Mert bizony hosszú története van a három fiú kalandos útjának. Hat napja volt, hogy elindultak. Előtte többször is összedugták bor­zas fejüket, tervezgettek, megbe­szélték a »harchelyzetet«. Szombaton reggel aztán — mintha mi sem történt volna — elindultak az »iskolába«... K. Laci édesanyja átment a boltba, P. Jóska szülei már munkahelyükre mentek. Egy­szerű volt hát könyveiket észrevét­lenül kicsempészni a táskából s lekvárosüveggel, kenyérrel, töpör­­tywvel pótolni azt. Jóska a 45 forint spórolt pénzét is elrejtette, jó lesz majd kenyérre ... Így indult útnak a három diák: P. Jóska, K. Tibi és K. Laci, a Pető­fi utcai iskola tanulói. Azt mondták, nyugatra mennek, ott talán jobb ... Jóska számított a nehéz útra, há­rom Ikabátot vitt magával. A másik kettő csak úgy, ahogy iskolába szo­kott menni. A jutái úton szaporáz­­ták lépteiket, de csakhamar akadt kocsi, ami felvette őket. Hetesig Ze­­torral, aztán gyalogosan, teher­autón és megint csak gyalog. Mesél­tek erről is, arról is, hogy hova ké­szülnek (persze, az igazi cél titok maradt), s itt-ott szállást, meg élel­met is kaptak. Aludtak istállóban, kukoricaszár között, és sétáltak Keszthely utcáin, majszolva a spó­rolt pénzből vásárolt friss kenye­ret Zalában már könnyebb volt a helyzet. Ott kérdezés nélkül is sej­tették az emberek, hova igyekszik a három diák. S ezek az emberek utat mutattak, tanácsot osztogattak és lelkiismeretlenül segítették a gyerekeket... Győrváron — négy nap után először — főtt ételt, meg forraltbort is kaptak, s a vendég­látók átsegítették őket az igazoltatá­sokon is... De mit mondjam tovább? Végül a körmendi rendőrségen kötöttek ki. Aztán Zalaegerszegre vitték a kis szökevényeket. S amikor éppen »la­kótársaiktól« érdeklődtek, hogyan kellett volna ügyesebben csinálni, kinyílt az ajtó, s az édesapák köny­­nyes szemmel szorították magúkhoz kisfiáikat... Tstrnét itthon van a három ne­­■L buló. P. Jóska és K. Laci már iskolába jár, a harmadik még piheni fáradalmait... S ahogy Jós­ka és Laci az igazgatóhelyettessel beszélgetnek az irodában, türelmet­lenül figyelem minden szavukat. Mi lesz most? Miért akartak elmenni? Miért választották ezt az utat, ho­gyan gondolkodnak most, a vissza­térés után?- Hány évesek vagytok, kisfiam? — kérdezi szeretettel az igazgató­­helyettes. — Én 15 éves — feleli a legidő­sebb, feketehajú, szúrósszemű fiú a Tibi 14, a Laci meg 13. — Gondoltatok-e édesanyátokra, testvéretekre, amikor elindultatok? — Nem gondoltunk senkire, csak mentünk .,. — Jóska megtoldja: — Nekem nincs kire gondolni. A szüleim elhagytak, a szomszédiknál vagyok. Megmondtam előre, hogy ! megyek nyugatra — mondja vall-, rándítva a fiú. — Nekem mindegy! hol vagyok, itt sincs senkim, meg! odaát sem... — De mégis, miért mentetek?! Rossz helyetek van itt, vagy bánta-! пак a szüléitek? ; — Nem. De sokat hallottuk, hogy] ott talán ennél is jobb... j — Édesanyád mit mondott, mikor A hazajöttél? 1 — Sírt. Meg kérdezte, hogy miért} mentem el. De nem tudtam válaszol-} ni neki... } — Az úton senki se próbált lebe-} szólni benneteket a szökésről? < — Hiába is próbált volna. Ha azt( mondják, hogy mindenkit elfognák i a határon, talán visszafordultunk | volna — Nem féltetek, hogy rossz he-I lyetek lesz odakint? 1 — Azt mesélték, hogy nagyon jó* ott. Hogy szeretettel várják az is-* kolásokat. Hathónapos nyelvtanfo- • lyam lesz, meg minden. Egy paraszt- * bácsi mondta, hogy a Szabad Euró-] púból hallotta... Meg aztán meg-1 beszéltük, ha nem lesz jó, még már-, dúsig visszajöhetünk... | Kicsit csibészek, kicsit kalandvá-1 gyók, kicsit szimpatikus fiúk ők j Nem bűnösök. Csak hatott rájuk a ( vélt romantika. A gyermekszíveket I megragadó, vonzó hírek csodaszép,• rózsaszín képet festettek előttük egy] kalandos »világkörüli« útról. Elme- ( sélnek mindent őszintén, magabiztos I fölénnyel. Úgy beszélnek e néhány1 napról, mint egy jólsikerült kirán-. dülásról, mely szerencsésen végző- ( dött. ( fsak Laci jegyzi meg a beszél-1 getés végén megfontoltan: Én nem indulnék el többet Menjünk tovább egy lépéssel a paragrafusnál Bánkút! Sándor idős, x&ncmkié­­pű munkás. Hót .gyermeke van. 1945 óta doBgozik a Ruhaüzem­ben. Éveik, óta 130—140 százalékra teíjjesítette normáját. Szeptember elején a fűrész ott­hon átvágta a mutatóujját. Majd­nem csonka tett. Három hétig volt táppénzes. Ebben a hónapban mindössze hét napot dolgozott. Be­teg kezével még akkor sem tudott úgy teljesíteni, mint korábban. És ebiből kerekedett minden baj, ezért jött panaszával szerkesztő­ségünkbe. November havi fizetését a szeptember havi átlag alapján számfejtették. Előzőleg hónapokon keresztül 1350—1400 forintot kere­sett. így azonban, a hétnapos átla­got fiigyelemibevéve, 427 forinttal kapott kevesebbet, mint egyébként. Amikor megkapta a borítékot, csodálkozott, majd megpróbált or­voslást keresni. Először közvetlen főnökéhez fordult, majd a vállalat igazgatójához, Müller elvtárshoz. Az igazgató (közölte vele, hogy csak abban az esetben hajlandó megmásítaná a dolgot, (ha erre a Megyei Tanács Ipari Osztálya uta­sítást ad. Bánkuti Sándor elment a Megyei Tanácsra is, ahol meg­tudta, hogy a vállalat már nem tartozik hozzájuk, hanem a Köiny­­nyűipari Misztériumhoz, mint azelőtt. Beszélt Novak etvtárssial, a munkástanács elnökével is. Ö új­ra az igazgatóhoz küldte, aki azon­ban hajthatatlan maradt. Amikor Bánkuti azt kérdezte az igazgató­tól, ihoigy felhívhatja-e ügyében a Könnyűipari Minisztériumát, Mül­ler igazgató azt válaszolta, felhív­hatja, de előbb fizessen 45 forint teteiönköltséget. Elment a szakszervezethez. Ott senkit nem talált. Végső útja a Somogy országhoz hozta, szerkesz­tőségünkbe. Ügyében beszéltünk Novak elvtárssal, a munkástanács elnökiévéi'. — A helyzet a következő — mondta Novak elvtárs. — A ren­dítetek szerint a novemberi és decemberi béreket vagy a harma­dik negyedévi átlag, vagy a szep­tember havi fizetések alapján kel­tett számfejteni. A vállalat mun­kástanácsa úgy döntött, hoigy a szeptember havit veszi alapul, mert így a dolgozók mintegy tíz­ezer forinttal több bért kapnak. 31 táppénzes akadt, akinél nehéz­ség mutatkozott. A 31 emberből 16 ember még így is több pénzt ka­pott. 15-en fizettek rá erre az el­számolásra. Az cstor Bánkuti Sán­doron csattant legnagyobbat, aki 427 forinttal károsult. Sajnos, amíg valamelyik felettes szerv utasítást nem ad, ezen változtatni nem le­het. A munkástanács iraem támo­gathat törvénybe ütköző dolgokat. Természetesen az igazgatónak is elsőrendű feladata a törvények betartása. Ez ellen nem lehet szót emelni. Bánkuti Sándor, a kétgyer­mekes apa mégis itt áll. Gyűri ke­zében a kalapját és panaszkodik. A 427 forint neki az egész kará­csonyt jelenti. Szinte mindent, ami pillanatnyilag az életben érdekli. Beteg kézzel dolgozni a régi nor­ma szerint nehéz. Most mégsem látja ibe senki, hogy igaza van, hogy jogosan követeli a pénzt, ha­nem mindenki rendetetekre hivat­kozik. Meg kellene vizsgálniuk a Ru­haüzem vezetőinek és a munkás­tanácsnak, hogy miiképpen lehet­ne segíteni Bánikiuti Sándoron. Meg kellene vizsgáim, hogy ebben az esetiben — éppen a rendelet héza­gos vclta miatt — nem tehetne-e miás módon számfejteni Bánkuti Sándor bérét. Ezt követeli az em­berség, a lelkiismeret, a munka­társi szolidaritás, minden paragra­fuson túlmenően. Sigemicu japán külügyminiszter távirata D. T. Sepilovhoz I Moszkva (MTI). Mint a TASZSZ £ közli, Sigemicu az alábbi táviratot rintézte Sepilovhoz: r Köszönetét mondok a Szovjetunió *és Japán diplomáciai viszonyának ^visszaállítása alkalmából küldött szi- Г vélyes táviratáért. Nevezetes ténynek F tartom, hogy az Ön táviratát éppen [New Yorkban kaptam meg, ahová •azért érkeztem, hogy részt vegyek az • ENSZ közgyűlésének ülésén. • Moszkvában és Londonban végzett •közös munkánkra visszaemlékezve, [úriból mély hálámat fejezem ki az (Ön által tanúsított figyelmességért. (Osztom azt a meggyőződésemet, (hogy a Szovjetunió és Japán baráti .viszonyának helyreállítása nemcsak (népeink érdekeinek felel meg, hanem >az egész világ békéjéhez is jelentő­lsen hozzájárul. I E nevezetes eseményekben bővel­­ikedő év végén engedje meg, hogy jó (egészséget kívánja önnek. ) Mamoru Sigemicu Japán külügyminisztere.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents