Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-19 / 29. szám

2 SOAHHHŰitSZAG Szerda, 1956. december 19, — - ----­­- --------­­- ------------­A SOMOGY ORSZÁG POSTÁJÁBÓL Józan ésszel, igaz szívvel A z MSZMP, a magyar kom­munisták új pártja az egy­kori MDP helytelen politikájával szakítva, annak helytelen módsze­reit félretéve, a nép bizalmát meg­nyerve, s vele összefogva, rendet akar teremteni e sokat szenvedett hazában Hallani is jól esett nemrégiben a kormányelnök szavait, hogy a nép jogos követeléseinek teljesítéséről szólott, amint most és a jövőben mindenkit „a nyílt és kertelés nél­küli” igazmondásra int. örömmel tölti el a nép szívét minden igaz szó, ígéret, akár országos, akár he­lyi viszonylatban hangzik el az. Es mekkora volna a nép boldogsága, ha megérhetné azt az időt, amikor olyan nagy és kicsi vezetői lenné­nek, akik mindig őszintén beszél­nek, s méginkább aki minden ígé­retet meg is valósítanának. Hiszen a szavak és tettek széttéphetetlen egysége váltja ki a nép bizalmát. A pergő események igézetéből las­san tér magához a nép és vezető — az ember egyaránt. A káoszból mindinkább tisztul a kép. A nép a véres események hatása alatt áll, hallgat, figyel és vár. Figyeli, hogy ez a pár vezető elismeri-e végre, s nemcsak mondja, hogy ebben az országban g hatalom a népé. Hogy ő bizza meg képviselőit, rajtuk ke­resztül ő nevezi ki legfelső veze­tőit. A vezetők küldöttel, tanács­adói a felséges népnek. így a fele­lősség is a népé lehet. Ahol ez így volt, van, vagy lesz, ott nem vol­tak, nincsenek és nem lesznek vé­res hetek, hónapok, megszenvedett évtizedek, századok. Ott volt, van és lesz humanizmus, szocializmus, igazi demokrácia, — népjólét, népjog, népműveltség, népszabad­ság. A zsarnoknak, akár egyes sze­mély, akár klikk is, zuhannia kell. Mert a nép dolgozik, egyszerűen, természetesen él, szól, gondolkodik, s e körülmények az észt józanul, a szívet igazságban tartják. Jelenünk népe politikailag is­kolázott. Ezt. a népet becsapni már nem lehet, elnyomni is esetleg csak valameddik sikerül. A ma politi­kusának viszonya a néphez nem lehet olyan, mint volt ezelőtt. Ma csak az a politikus vezethet, aki elismeri a nép hatalmát, akit őszin­te, igaz, közvetlen emberi és polgár­társi kapcsolat forraszt egybe a néppel. A nép vágyódik az igazság­ra. Ha figyeljük az embereket, azt látjuk, hogy kapkodják az újságo­kat, izgatottan hallgatják a rádió híreit. Nem fogadnak el semmit fenntartás nélkül, mert nyomós okaik vannak a kétkedésre. A szovjet csapatoknak örök hála felszabadulásunkért. Tudjuk, érez­tük, érezzük, hogy a földesurak, gyárosok, bankosok jármát nél­külük talán soha nem rázhattuk volna le. A nép kifejezhetetlen örömmel fogadta a földosztást, a gyárak, bankok, a nagykereskede­lem, a bányák államosítását. A pa­rasztok és munkások, de az értel­miségiek nagy részének is vérében hordott régi-régi vágya teljesült. Népünk meleg szeretetet érzett az ország minden vezetője iránt, azért, hogy gyermekei előtt megnyílt minden érvényesülési lehetőség. Azért, hogy a szociális intézmények sorozatát hívták létre. A hatalmas arányú építkezésekért, alkotáso­kért. A szinte jóakaróan a népre erőltetett közművelésért. A jó fo­rintért, az ipari munkás jó kerese­téért, a paraszt jövedelméért, a megindult egyéni építkezési lehető­ségekért, az alacsony árakért, a szabadságért, a kibontakozó jó­létért 1949—50-ig. Érzi a nép azt is, hogy mit köszönhet a pártnak. Ezt soha nem tudja vele elfeledtetni semmiféle ellenforradalom. Az igazság igazság marad mindenféle színű lobogók alatt! Az igazság nevében kell monda­nunk azt is, hogy 1949—50-től kezd­ve fokról fokra rohamosan romlott a paraszt, a munkás és értelmiségi életszínvonala. Egészen az elkesere­désig menő testi-szellemi nyomo­rig, mely elvezetett 1956 október 23-ig. Szocializmusa eddig csak a lakosság egy csekély töredékének volt. És mit óhajtott a nép? Óhaj­tották, hogy a föld és hozama a paraszté legyen. Kívánták, követel­ték, hogy a gyár, a bank, stb. igazi tulajdonosává a munkásság legyen, s a nép váljék keze-agya­­munkája gyümölcsének élvezőjévé. Mert ez nem így volt. A munkás, a nép szóban gazdája volt az or­szágnak, valóságban pedig nem volt kellő beleszólása saját sorsá­nak irányításába. A valódi szocializmus megterem­téséért ezeréves történetének is­meretében, hazájának utolsó csepp véréig védelmezni akarásával, más népek és nemzetek jogainak tiszte­­letbentartásával, józan eszével és tiszta szívével a magyar nép való­di szocializmust, igazi törvényeket akar. Ezután a vezetők és vezetettek kapcsolatáról, a vezetők megválasz­tásának módjáról, s az ország ve­zetőinek a nép iránti felelősségéről ír. A sajtó, a rádió és az irodalom legfőbb erényének az igazmondást tartja. Levelét így fejezi be: — Én úgy vélem, hogy amit leírtam, mindaz népünk hőn óhajtott vágya, elszánt akarta. Ez az akarat abban az elhatározásban ölt testet, hogy népünk 1945-ben kapott gyárát, földjét — ezt az országot soha sen­ki által elvenni nem engedi, s min­den erejével megteremti a jólétet, a szocializmust. Éber János. Ráismertünk a mi Kucseránkra Az »Üzem. régi dolgozói« a »Még most sem szeretem Kucserát« c. cikkre válaszolnak. Leírják, hogy rá­ismertek a cikk főhősében vállalatuk főmérnökére, sőt arcképét egy-két vonással ki is egészítik. Figyelemre méltó az a bíráló megjegyzésük is, hegy nincs helyük vezető beosztás­ban az olyan személyeknek, akik ma az ellenforradalom felszámolá­sáért vívott harc orvé alatt nem a munkáshataimat és nem a nép' de­mokrácia vívmánya' так megvédését tekintik feladatuknak, hanem az ok­tóber 23-a előtti vezető 'beosztásukat védelmezik, vagyis egyéni céljaikat a közérdek elé tolják. A »Rendület­­letnffir“ jeligével ellátott levél1 írója két fontos gondolatot fejteget, amely egész népünket foglalkoztatja: ne ismétlődjék meg a párt és a nép kö­zött a múltban kialakult helytelen viszony; biztosítsa kormányunk min­den álfámmá! szemben, a Szovjet­unióval szemben is, -teljes, függet­lenségünket. BÍRÓSÁGI HÍREK Három taranyi fiatalember: Gro­­sics Imre, Fülöp Ödön és Lőczi György — mindhárman húszévesek —- november 11-én az egyik pincé­ben berúgtak. Ittas fővel elhatároz­ták, hogy valami úton-módon fegy­vert szereznek. Az elhatározást tett is követte és elindultak a községtől négy kilométerre lakó Papp Ferenc erdőőr lakására. Felzörgették az er­dészt és követelték, hogy puskáját adja át nekik. Az erdész megtagadta a fegyver átadását, mire a három részeg fiatalember beverte az abla­kokat. A Nagyatádi Járásbíróság szerdán ítéletet hirdetett a fiatalemberek ügyében. Két-két hónapi börtönbün­tetésre ítélte mindhármójukat. Néhány hónappal ezelőtt hírt adott már a Somogyi Néplap a Balaton­­szabadiban történt tragikus halál­esetről, melyet az ottani tanítónő és férje, Tóth Zoltán bűnös gondatlan­sága okozott. Tóth Zoltán villanysze­relő villanyáramot vezetett a lakása Sáraiba, valamint a veteményes ágyá­sok közé és a gyümölcsfákra. Fele­sége pedig két tanítványát lakásába küldte, s közben elfeledkezett róla, hogy' az áramot nem kapcsolták ki a zárból, így az. egyik kislányt agyon­ütötte a villanyáram. Az ügyet a közeljövőben tárgyalja a Siófoki Já­rásbíróság. Üjabb javaslat az ENSZ-ben New York (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, 11 arab ország ENSZ képvise­lői pénteken találkoztak az ENSZ fő­titkárával és megkérték, vizsgálja ki a következő tényeket: 1. Arabok tö­meges legyilkolása Egyiptomban iz­raeli megszálló csapatok által, 2. Ara­bok erőszakos kiűzése Izrael által a gazai övezetből. 3. Az izraeli csapatok tovább folytatódó hatalmas rombolá­sai a Sinai-félszigeten. 4. Izrael mind­eddig nem vonta ki csapatait egyip­tomi területről a két állam közti fegy­verszüneti vonal mögé. Látogatás a Nagyatádi Konzervgyárban Délután négy óra körül érkeztünk a gyár telepére. Az üzem csendes és kihalt volt. önkéntelenül is arra gondoltunk, a .gyár nem dolgozik, a termelés áll. — Talán sztrájkolnak? Vagy áram­szünet van? — Neon — felelte mosolyogva kér­désünkre Leanyák Árpád' villany­­szerelő, a munkástanács elnöke.— Nem sztrájkolunk. Egy műszakban dolgo­zunk reggel 7-tól délután 3-ig. No­vemberben még tudtunk három mű­szakban dolgozni, de most a szénel­látás és az áramkorlátozás nem en­gedi meg a bárom, műszakos terme­lést. Bál- van helyi áramfejlesztője a gyárnak, ki is lehetne gazdaságo­san használni, de a szánhiány miatt le kell mondani erről a lehetőség­ről is. — A munkástanács mit tett annak érdekében, hoqv zavartalanul dol­gozhassanak? — A végleges munkásbanáeset no­vember 19-én választották meg az üzem dolgozói. A gyárnak 256 alkal­mazottja van, a munkástanács lét­száma 21 fő, melyet héttagú intéző­bizottság irányít. A munkástanács már az első időkben is a munka fel­vétele mellett foglalt állást. Azóta kisebb zökkenővel' megy a folyama­tos termelés. Kapcsolatot teremtet­tünk a pécsi szénbányákkal, kaptunk is tőlük szenet. Reméljük, további szénszállításokra kerül sor a közel­jövőben is, s ezzel biztosítaná tudjuk egyelőre az egy műszakos terme­lést, majd a későbbiek folyamán pe­dig a rendes, 'hárem műszakos mun­kát. — Dolgozott ki javaslatokat a mun­kástanács a bérezéssel kapcsolat­ban? —• Igen. Tudvalevő dolog, hogy az éMmiszeripairi üzemekben és gyá­raikban nagyon alacsonyak voltak a bérek a többi iparághoz viszonyítva. Régi sérelmünk volt ez az alacsony bérezés és már régen kértük, hogy javítsanak az életünkön, emeljék fel a ibéreket. Most a beadott javaslat szerint 800 forinton aluli fizetés nem lesz. Hárem vagy négy bérkategó­riát (órabért) dolgoztunk ki, ami át­lagosan az összbér 16,5 százalékos emelésének felelne meg iparági szin­ten. Persze ebiben az emelésben a budapesti üzemek is benne foglal­tatnak. A budapesti üzemekben tud­niillik jelentékenyen magasabb volt a bér, mint vidéken. Az átlagos 16,5 százalékos emelés tehát annyit je­lenítene, hogy vidéken esetleg a bér ­emelés százaléka még efölé a szám föllé is nőne. 'Meg akarjuk valósítani továbbá a szakmai bérezést is a különféle szakmák szerint. A kádár, vagy a lakatos eszerint annyit keresne, mlintha a lakatos munkát egy nehéz­ipari üzemiben végezné. A munka természete és az igazságos bérezés ezt is ildvánja. A felterjesztett tér­rendezésre a jóváhagyást még nem kaptuk meg, és várjuk, hogy ez mi­előbb megtörténjék a munkások á.­­tálános megelégedésére — hangoz­tatta véleményét Lesnyák elvtárs. — Az MSZMP szervezése hogyan halad az üzemben? — Sajnos, csalt a kezdeti tépéseket tették meg — válaszolta a konzerv­gyár igazgatója. —• A járási bizott­ságtól voltak már kint elvtársak, s egyéni beszélgetéseket folytattak a dolgozókká!. Régen körülbelül nyolc­van MDP-tag volt a gyárnál. Ha móaderkire nem is lehet számítani, da az biztos, hegy a szocialista mun­káspárt eszméi, célkitűzései termé­keny talajra találnak a dolgozók kö­rében. Természetesen bizonyos kez­deti nehézségek vannak még. Bi­zonytalanságot és sok téves hiedel­met kéül még eloszlatni ahhoz, hogy a pártszervezés a rendes ütemben meginduljon. Reméljük azonban, az akadályokat közös erővel el tudjuk 'hárítani. Ehhez azonban az is kelle­ne, hogy a szervező elv társak cso­portosan is beszélgessenek a munká­sokkal, menjenek a munkások közé és segítsenek ők is t isztázni a még nem teljes mértékben világos dol­gokat. A Nagyatádi Konzervgyár munká­sai kiállták a próbát az ellenforra­dalom idején. A ilagsnehezebb idők­ben is derekasan helytálltak, meg­védtek a gyárat, a maguk és az egész dolgozó inép érdekében. To­vábbra ás hasonló jó munkát várnak tőlük megyénk dolgozói. Az érdekellek hozzá szólít а к A Somogyország 1 5-i számában a Me­zőgazdasági Igazgatóságot szakmai és politikai munkájáért bírálat érte. Ezzel kapcsolatban válaszunk a ki­vetkező: A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság folyosóin az október 23-i események alatt és azóta sem olt semmiféle plakát vagy röplap kifüggesztve. A Somogyorszáq által és általunk is természetszerűen elitéit és helytelenített szövegű, kézzel, egy füzetlapra írt uszító cédula f. hó tl-én a Meqyei Ta­nács panaszügyi irodájának ablakára volt rajzszeggel felerősítve. A gyümölcsfák tisztogatásával kap­csolatban kiadott rendelkezésünk Igaz ugyan, hogy bőven magyarázó, de erre a jelen körülmények között fokozottab­ban szükség volt, mert az október 23-át követő események folytán sok nagy­üzemi gyümölcsös gazdátlanul maradt, amelynek átmentésére és gondozására a tanácsoknak jelen rendeletben ad­tunk utasítást. A Mezőgazdasági Igazgatóság dolgo­zói kiszállásaik alkalmával a helyszínen tapasztalták, hogy többéves fáradságos munka eredményeként létrehozott gyü­mölcsösök pusztulásra vannak ítélve és ez különösen a kaposvári járás terüle­tén tapasztalható. A bíráló cikk mellett helyesnek véltük volna, ha a sajtó szót emel a nagyüzemi — egyéb házi — gyümölcsösök védel­me érdekében, illetve azok pusztítása ellen. Megítélésünk szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy szükséges-e a járási tanácsokon keresztül a termelőszövetke­zetekkel kapcsolatban adatokat gyűjte­ni, mert csak ezekkel és helyszíni ki­szállásaink alapján tudjuk megállapíta­ni a tényleges helyzetet és akkor a ta­nácsokkal közösen meg tudjuk adni a kívánt segítséget. A termelőszövetkezetekkel kapcsolat­ban igen sok probléma vetődik fel, amelyeknek egy részére a megjelent földművelésügyi minisztériumi rendel­kezés ad tájékoztatást, azonban igen sok részletkérdés marad nyitva. A fel­számolt tsz-eknél a törzsállatállomány átmentése érdekében csak a létszám birtokában tudunk gondoskodni megfe­lelően elhelyezésükről is további sor­sukról. A felmérésre azért is szükség van, mert igen sok helyen — bár felszámol a tsz, helyette azonban kevesebb taggal — új tsz alakul. Ezeknek gazdasági adottságai nagyrészt a felszámolt ter­melőszövetkezetek vagyonából adódik. összegezve: a Mezőgazdasági Igazga­tóság a bü. okrácla letörésére törekszik, ami tapasztalható abból, hogy az októ­ber 23-1 események után csak a leg­szükségesebb, megyét átfogó utasítást adott a járásoknak. Megjegyezni kívánjuk, hogy több tár­gyilagosságot várunk el sajtónktól ak­kor, amikor az események következté­ben megyénk közhangulata amúgyis ki­egyensúlyozatlan. Kérjük a szerkesztőséget, hogy a megyei szikigazgatás problémáival be­hatóan foglalkozzon és ezen keresztül legyen segítségünkre súlyos problé­máink megoldásában. Somogy megyei Tanács VB Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozói (Megjegyzésünk: Megnyugvással vet­tük, hogy a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság válaszolt lapunk velük kapcso­latos bíráló cikkére. Ám Ismét kimond­juk: levelük nem győz meg sem ben­nünket, sem a kaposvári és a többi já­rási mezőgazdasági osztálynak dolgozóit a cikkben említett utasítások kiadásá­nak szükségességéről. 1. Rendelet ki­adása még nem biztosíték a gyümölcsfa védelmére. 2. Ha erre külön rendeletre van szüksége a csurgói és a nagyatádi járási vb-nek, akkor rendeletet lehetne kiadni arra is. hogy a parasztok a lo­vakat mindennap kétszer etessék, va­karják stb. Elvégre vagy kell, vagy nem kell önállóság. 3. Igaz, hogy szükség van a tsz-ekröl statisztikára — ezt nem vi­tatjuk —, de nincs szükség a június 3p és november 1 közti állatváitozásról ké­szült kimutatásra. November 1 előtt és után ugyanis a tsz-ek dolgába sok más körülmény is beleszólt. Véleményünk szerint ez a módszer a bürokráciát duz­zasztja. S csak helyeselni lehet, hogy a kaposvári járási mezőgazdasági osztály dolgozói Ilyen jelentések összegyűjtésé­re, elkészítésére nem pazarolják Idejü­ket. Hisizen van ennél most sokkal fon­tosabb feladat. A régi módon pedig nem lehet dolgozni. Szerk) ©SPORT® A lelkesebb KMTE megérdemelten győzött KMTE—K. Rákóczi 3:2 (2:2) A kellemes decemberi napsütéses idő mintegy másfélezer embert csalogatott ki vasárnap délután a cukorgyári sport­telepre. ahol sor került a KMTE—K. Rá­kóczi barátságos labdarúgó mérkőzésre Pontosan délután 2 órakor Kiss Károly játékvezető sípjelére a két csapat az alábbi összeállításban lépett pályára: KMTE: Boldog Vajda, Biczó, Máté — Nagy, Pammer — Németh, Ruczek, Zsoldos, Papp, Tiszagáti. Rákóczi: Molnár II. — Horváth, Szi­geti, Halfáival — Vigh, Szabó — Szili, Szentgrótí, Hürnyák. Dérfalvi, Stadler. A KMTE lendületes támadásaival kez­dődött a mérkőzés. Már a harmadik percben vezetéshez jutott a megyei baj­nokcsapat Л Rá.kóczi-védők 11-est vé­tettek. A megítélt büntetőt Biczó a ve­tődő kapus alatt á hálóba küldte. A Rá­kóczi látta, hogy ennek fele se tréfa. Helyenként veszélyesen támadott, s kü­lönösen Szili volt1 az, aki elől a védők többlzben is c^ak' nehezen mentettek. Aztán Szentgrotinak nyílt volna alkal­ma a gólszerzésre, a csatár azonban el­­idegeskedte a helyzetet. A 17. percben védelmi hibából egyenlített a Rákóczi. Egy baloldali támadás után a beadás Szili elé szálll, s a jobbszélsö nem hi­bázott. 1:1. Mezőnyjáték alakult ki. melyben inkább a KMTE volt a többet támadó Veszélyesebbek is voltak a KMTE támadásai, mint a zöld-fehér csa­tároké. akik igen sokat pepecseltek. A 37. percben Pammer ritkán látott szép góljával, melyet mintegy 25 méterről rúgott, újból vezetett a KMTE csapata. Az egyenlítés azonban most sem vára­tott sokáig magára, Hornyák a 16-osról küldött szabadrúgásával bevette Boldog kapuját, 2:2. A félidő eseményének szá­mított Zsoldos három nagy helyzete, a csatár azonban minden esetben hibázott. Szünet után megváltozott a csapatok összeállítása. Különösen a Rákóczinál volt sok csere. Ebben a játékszakasz­ban így festett a két csapat: KMTE: Boldog — Takács, Biczó, Má­té — Nagy, Pammer — Benedek, Ru­czek, Szvath, Papp, Tiszagáti. Rákóczi: Mezőfl — Csima. Szigeti, Ko­saras — Vigh, Valkó — Jutási, Szent­­gróti, Hornyák, Gyánó, Stadler. Most már jobban ment a játék a zöld­fehéreknek, mint az első félidőben. A csatársorban azonban most sem volt kellő átütőerő. Még Hornyák volt az, aki megpróbálta feltörni az igen kemé­nyen játszó KMTE-védelmet. Csakhogy sikertelenül. A 60. percben viszont vá­ratlanul a KMTE ért el ismét gólt. Né­­methet a 16-oson belül elkaszálták a Rákóczi-védők. s a megítélt újabb bün­tetőt Biczó Ismét a hálóba juttatta, 3:2. A Rákóczi megpróbált kiegyenlíteni, de a nagy lelkesedéssel küzdő megyei baj­nokcsapat minden egyes tagja szinte tíz körömmel harcolt, hogy megőrizze a vezetést. S ez sikerült is. A találkozó érdekes és helyenként igen izgalmas mérkőzést hozott. A Rá­kóczi csapata kissé könnyelműen, s ta­lán elbizakodottan is játszott, ez aztán megbosszulta magát. A KMTE egyre jobban eggyé kovácsolódó együttese nemcsak ielkesen, hanem helyenként lói is játszott. így aztón a KMTE teljes mér­tékben rászolgált a győzelemre. Ez volt egyébként ez évben az utolsó KMTE—K. Rákóczi mérkőzés, mert a KMTE csapata december 23-án Nagyka­nizsára utazik s ott1 az N. Bányásszal mérkőzik, december 30-án pedig Ka­posvárott találkozik majd a Nagykani­zsai Bányász a KMTE együttesével. A Rákóczi programja még bizonyta­lan. A cukorgyári csapat vasárnapra szeretne egy pécsi együttest megnyerni, hogy végre Kaposvárott idegen csapa­tot is láthasson a labdarúgás népes tá­bora. 0:3-ról nyert a K. Petőfi K. PETŐFI-K. TÖREKVÉS 4:3 (0:2) Kaposvár, 300 néző. Vezette- Kovács Béla. Petőfi: Molnár — Patkó. Güth, Illés — Kutast, Dull — Tóth Tacsi, Dékány, Nagy. Giesz. Törekvés: Háncs — Györki Nagy, Molnár — Vörös, Műdig — Soó’s, Jónás, Bánkuti, Varga. Gelencsér dr. Hosszú időn át úgy tűnt, hogy a Vö­rös Lobogó játékosokkal megerősített Törekvés biztosan nyeri a mérkőzést, hisz Vörös 11-esből rúgott góljával ha­marosan megszerezték a vasutasok a vezetést is. Majd az első félidőben Var­ga, szünet után pedig Susenka góljával már 3:0 arányban vezettek Ekkor rá­kapcsolt a Petőfi s a második félidőben megváltozott és meg is gyengült Törek­vés-védelemmel szemben Nagy, Zombai, Tóth ési Taesi góljaival a mérkőzést is sikerült a maguk javára fordítani Újabb incidensek az arab—izraeli határon Tel Aviv (MTI). Arab egységek az utóbbi időben Jordániából kiindulva támadásokat intéztek izraeli terület ellen — jelenti a DPA izraeli forrá­sokra hivatkozva. HELYREIGAZITÄS Lapunk tegnapi számában a me­gyei pártaktívával foglalkozó egyik levélben hibát ejtettünk. Kropok László nem tagja a Megyei Tanács MSZMP ideiglenes intéző bizottságá­nak KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazoknak, -kik felejthetetlen drága jó férjem, illetve édesapánk temetésén megjelentek, vaqy részvé­tükkel fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek ezúton mondunk häläs kö­szönetét. dzv. Ross Györqyné és gyermekei A Kaposvári Latinka Sándor mező­gazdasági termelőszövetkezet, Ka­posvár, Ivánfahegy 6. sz. (volt »Ba­­lázskert«) udvarán 1956. évi decem­ber 21-én délelőtt 10 órai kezdettel árverést tart. Árverésre kerülnek fe­jőstehenek, növendékmarhák, anya­kocák. HIRDETMÉNY Kiss János nagybajomi lakos 1955. évi márciusi születésű, heréit, csillagos, valamint 1956. március 16-1 születésű csikójának marhalevele elveszett. A marhaleveleket megsemmisítem. — Ka­posvár. 1936. december 4-én. — Nézer Nándor osztályvezető. (23857) KÍÖSZ Béke-mozi 19—20-án 5 órakor: Holnap mái- késő,_________ Száraz és folyadékhoz ürmérték. Kap­ható: földművesszövetkezetnél és az ál­­laml szaküzfetben.__________ (23846) Figyelem! A székesfehérvári trakto­rosgépész szakiskola üiaktoros tanuló­kat vesz fel. Jelentkezhetnek azok a 15 16—17 éves fiatalok, akik az álta­lános iskola VII., illetve VIII osztályát elvégezték. A tanítás 1957. január 2-án kezdődik. Jelentkezni lehet a Járási ta­nácsok munkaerőgazdálkodási csoport­jainál és Kaposvárod, Kossuth L. u. 6. szám alatt, ahol bőyebb felvilágosítást adnak. — Somogy megyei Tanács Mun­­kaerógazdálkodási Osztály. Olcsó, könnyen tisztán tartható, tartós és szép alumínium edény. Uta­zásra ételdoboz. Kapható; földmű­vesszövetkezetekben és az állami szaküzletekben. SOMOGYORSZAG Szerkeszt' a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Az MSZMP megyei Intézőbizottsága. Szerkesztőség: Kaposvár. Március 15. u. 14. sz. Telefon: 15-10, 15-41. Kiadóhivatal: Kaposvár, Latinka Sándor u. 4. sz. Telefon; 15-16, Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. Nyomdáért felel: Hldaa Jánaa.

Next

/
Thumbnails
Contents