Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-18 / 28. szám

Somogvország AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA *• évfolyam, 28. szám. Kedd. 1956. december 18. ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA rjElW ÄRA 50 FILLÉR ....i '^^íiinijlfilllSilllillllllIlliillllHIIIIIIIIIitilllltllilllilllllllIlllilllllllllilliilllllllilllllllllilüültU^imMlin'.l’fniiUÜKli:! öpf iillll!!lll!lllllllll!llilillll!ll!ll!lll!l!lll!lj!l!|)lllt!!l!llllUI)lllllllll!!!llllll!!llllllll!lllillllllll!ll!!!illlll!llllllll!lllllllllllllll!!llllll!£IIIIIII!!lillll!l!l!!i!i!' Bizalmat, hogy dolgozhassanak, alkothassanak Választóvíz volt az elmúlt időszak minden eseménye. Sokan megmutat­ták igazi arcukat! Megmutatták, hogy eddigi magatartásuk csupán álcázás volt, amely takarta igazi érzéseiket. Sokan, ahogy a legelső alkalom kí­nálkozott, azonnal megmutatták, hogy nem hívei, hanem ellenségei né­pi demokratikus rendszerünknek. így volt ez Kaposvárott is. A népi demokratikus rend elleni ellenforra­dalmi megmozdulásokban, azok szer­vezésében, irányításában, a becsüle­tes kommunisták bebörtönzésében igen nagy szerepük volt Kaposvárott egyes értelmiségi személyeknek. Tzr lán ezért van az, hogy sokan, amikor az értelmiség szerepéről beszélnek, így nyilatkoznak t az értelmiség az ellenforradalom idején kimutatta fo­ga fehérét, nem bízhatunk bennük. Ugyanakkor különböző javaslatokat is tettek, amelyekben a régi értelmi­ségiek eltávolítását kívánják állásuk­ból. Nem értünk egyet ezekkel az( elv­társakkal. Nem értünk egyet azzal, hogy egész értelmiségünket egy ka­lap alá vonják azokkal, alak haza­­áruló ellenforradalmi tevékenységet fejtettek ki, hogy ezért az értelmiség egészét elítéljük.! Nem érthetünk egyet, mert az értelmiség jó része tá­voltartotta magát az ellenforradalmi megmozdulásoktól és elítélte az el­lenforradalmárok tevékenységét. He­lyeseljük és követeljük, hogy azokat, akik fő hangadóik voltak az ellen­­forradalmi megmozdulásoknak, távo­lítsák el felelős állásukból. Nem ad­hatunk bizalmat a Hamvas-féle ta­nároknak, hogy továbbra is méie­­lyezzék gyermekeink lelkét. Nem ad­hatunk bizalmat azoknak a mérnö­köknek, orvosoknak, akik acsarkod­­va követelték a kommunisták és más becsületes hazafiak lcgyilkolását. Nem, ezek az emberek bizalmat a. magyar néptől, a magyar munkás­­osztálytól nem kaphatnak. Nem, mert népellenes tetteikkel eljátszot­ták hitelüket, becsületüket. Választóvíz volt az elmúlt rövid időszak. Választóvíz azért, mert azt is megmutatta, hogy kik azok a be­csületes emberek, akikre mindenkor bizton számíthat dolgozó népünk. Megmutatta ez az időszak, hogy az értelmiség jó részének munkájára a jövőben is bátran számíthatunk. Őszintén kell most beszélnünk. Őszintén, és meg kell azt is monda­nunk, hogy az elmúlt évek során sok értelmiségi dolgozónk nem kapta meg munkájához azt a bizalmat és meg­becsülést, amelyre szüksége lett vol­na. Ezért aztán sok kiváló szakem­ber nem dolgozott teljes szívvel, mert úgy látta, bizalmatlan a rendszer ve­le szemben, nem becsülik szaktudá­sát, nem értékelik, nem hasznosítják tapasztalatait. Ezt a bizalmatlanságot a becsüle­tes, a néphez hű értelmiségiekkel szemben meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni, mert most még nagyobb szükség van minden ember munká­jára, mint az elmúlt évek során. Ta­nítóinkra vár ай a hivatás, hogy pó­tolják az elmúlt hetek, hónapok ki­esett óráit, hogy eltüntessék az isko­lából a személyi kultusz minden ma­radványát. Orvosainkra vár a sok­ezer sebesült beteg meggyógyítása. Mérnökeinkre, tudományos kutató munkásainkra vár az a feladat, hogy most már valóban a nép érdekében, saját érdekünkben alkossanak. Ehhez a munkához teljes szív kell és megnövekedett bizalom. Csak ak­kor lesz teljes szívű, igaz értékű ér­telmiségünk munkája, ha látják a bizalmat a párt, munkásosztályunk, dolgozó népünk részéről. Adjuk meg hát nekik. Véget ért az Olasz Kommunista Párt VIII. országos kongresszusa Róma (MTi). A párt új alapszabály­­tervezetéről szóló vit3 után Luiqi Lonqo mondott zárszót. Lonqo válaszolt a kül­döttek javaslataira és meqjeqyzéseire. A szerkesztőbizottsáq nevében Alicata olvasta fel a konqresszus általános ha­tározati javaslatát. A határozat szöve­­qét eqyhanqúlaq elfoqadták. fzután Spano, a pártvezetőséq tagja köszönetét mondott az Olasz Kommu­nista Párt konqresszusán részvevő test­véri pártok küldötteinek az olasz dol­­qozók iránti proletárszolidaritás általuk kifejezett érzéseiért. Spano beszéde után Toqliatti emelke­dett szólásra. Közölte, hoqy a párt új vezető szervei jelentősen különböznek majd az előbbiektől számbeli összetéte­lüket és funkcióikat Illetve eqyaránt. A konqresszuson Giancarlo Pajetta, a párt központi bízottsáqának taqja tar­tott záróbeszédet. Жг& MSZMP szemezésének hisrei ATTALÄBAN is összeültek már a kommunisták, s megvitatták: hogyan, mikor lehetne megalakítani az MSZMP szervezetet. Kezdetben állami, politikai kérdésekről vitatkoztak. Bánfai elvtárs, az iskola igaz­gatója elmondta, hogy az emberek hangulata még nem eléggé bizakodó a faluban. Sokszor becsapták őket, s most amiatt nyugtalankodnak, hogy a városokban még mindig nem teljes a rend. Ezután átterelődött a szó a pártszervezésre. Győrfi és Máté elvtár­sak is elmondták a kommunisták óhaját: maguk válasszák meg, kik legyenek az MSZMP tagjai. Közölték azt is a járási intézőbizottság kikül­döttével, hogy ne vegyék zokon, ha fenntartással fogadják majd a járási szerv egyes utasításait. Határozottan kifejezésre juttatták, hogy Attala kommunistái mindkét szélsőségtől elhatárolják magukat, elítélik a régi vezetést, de távoltart­ják maguktól azokat a párttagokat is, akik a zavaros események köze­pette bebizonyították, hogy köpönyegforgatók, s nem igaz, eszméhez hű kommunisták. KERCSELIGETEN 15 volt MDP tag gyűlt össze az MSZMP alakuló taggyűlésére. A megváltozott módszereket, az emberek önálló elhatáro­zásának érvényrejuttatását bizonyítja, hogy négy volt párttag tartózko­dását jelentette b,e a további pártmunkától. Az alapszervezet tehát H taggal alakult meg Kercseligeten. A 11 kommunista hosszú, megfontolt vita után Kovács János, Keztyüs Imre és Sólymosi elvtársakat válasz­totta meg az ideiglenes intézőbizottságba. Felisí’hzsplják fi щщйнпЫ A magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elrendelte, hogy az 1948. év után megvont nyugdijakat felülvizsgálják. A Pedagógusok Szabad Szakszer­vezete Somogy megyei vezetősége se­gíteni kíván a felülvizsgálatban. Ezért felhívja mindazon nyugdíjas pedagógus kartárs figyelmét (pedagó­gus-özvegyeket), akiknek nyugdíját 1948 óta megvonták vagy nyugdíját csökkentették, hogy a felülvizsgálat meggyorsítása érdekében keresse fel szakszervezetünk vezetőségét (Kapos­vár, Szabadságparki ált. iskola). Vi­déken a járási vezetőségeket székhe­lyén. A vezetőség minden érdekelt ré­szére a szükséges felvilágosítást és segítséget megadja. Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Somogy megyei vezetősége Jól megnéztük, kire adjuk szavazatunkat" 1%T ovemibesr 3-a .veit és a levegőben vilhar előtti 1 ” csend ur-alkadiatt. Abbain a nehéz időben a legtöbb kaposvári üzemben, nem dcJigoztak a munká­sak. Átmentünk a hídon és ismerősöm meglepve fe­lém fordult: — Nézd! A iNaigymalam még mindig dolgozik. Itt nem zavartatják magukat az emberek. Termelnek. Monoton zúgás hallatszott —1 a gépek békés zené­je. Azóta több mint egy hónap telit eh Áramszünet kivételével egy percre sem állt le a muriba, nem szűnt meg az őrlés a Nagymalomiban. Azt mondhatná valaki — igen, de ez könnyűipari üzam, étólmiiszer­­cibket állítanak elő, tehát ennek miennie kelül. Ez a felfogás. azonban sántít. Nemcsak azért dolgoztak a malom munkásai, mert éietamszert adó üzem a Nagy­­malom, hanem mert volt felelősségérzetük, féltő gon­dolatuk mumkástórsaikról, segítőkészségük a nehézsé­gek legyőzésére. Senki nem állíthatja, ibogy a Nagy­­makxm dolgozói egytől egyig meg voltaic elégedve a bérezéssel, hogy nem volt már semmi, die semmi kí­vánságuk a maguk és az ország portáján történő ese­ményekkel kapcsolatban. Volt, és mégis dolgoztak és dolgoznak. Novemberben 91 százalékra teljesítették tervüket Ha nem lett volna áramszünet — mondja természe­tes hangos Hegedűs elvtárs, az üzem igazgatója meglehetett volna a 100 százalék is. Miit mondanak a dolgozók? FeUcapogunik az eme­letek falépcsőjén Erdős elvtárssal, a munkástanács el­nökével a zsákolókhoz. Öntözik a korpát egy nagy csőbe, ahonnét vagonokban csúszik lefelé. Már megválasztották a végleges munkástanácsot. Demokratikusan, titkosan^ annak rendje, módja sze­rint. örülnek, bíznak a munkástanácsban. Mert a munkástanács mindjárt az első ténykedésieként kije­lentette: Bármi legyen, dolgozni fogunk! Liszt kell, ke­nyér kell az anyáknak, gyermekeiknek, munkások­nak. Minekünk így íkell gondolkodni. — Ez a munká­sok egyöntetű akaratának kifejezése volt. — Mi a véleményük a sztrájkról? — kérdezem. — Ez — mondja az egyik zsákoló munkás és fél­körbe mutat dolgozó társaira. Tömör válasz, igazi vá­lasz, emberséges és becsületes váüiasz. — Mi támogat­juk a munkástanácsot. — A munkástanács tagjai rendes emberek. Jól megnéztük, kire adjuk szavazatunkat — mondja egy másik munkás. — Nem csalódtunk. Visszaállították а vállalat vezetőivel egyetértésben a régein sérelmezett lisztfejadagot. Más különböző természetbeni juttatásói­kat verekedtek ki a dolgozok részéire. 800 farínénál alacsonyabb fizetés már nincs nálunk. Szóval... már van mit megfogni. Persze, még sok mindent várunk a munkástanácstól. Véleményem szerint, hogy nyeresé­ges legyen az üzem, meg kéne szüntetni a vezetés bürokráciáját. A Malomipari Egyesülés felesleges. Tar­tozzon minden malom a helyi tanácsihoz, mi a Városi Tanácshoz. Ez sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne. Persze, ez csak javaslat és lehetnek ellenvélemények is. Az általános bérezést mielőbb hozzák nyilvános­ságra. Mór beadtuk a javaslatunkat, de választ még nem kaptunk rá. Mi megértjük az ország helyzetét. Tudjuk, nem lehet most két kézzel osztogatni a fel­emelt béreket. De valami konkrét dolgot már mond­hatnának. 10 százalék lesz-e vagy 15, vágj- 8, vagy mennyi? Reméljük, a munkástanács elegyengeti eze­ket a kéréseket.( ftjemesak rajtunk múlik — mondja Erdős elv- 1 * társ. — Mi mindent megteszünk azért, hogy a munkástanács megfeleljen igazi hivatásának. Har­colni akarunk a gazdaságos termelésért és a munká­sak jogaiért. Önálló vállalati gazdálkodást folytató üzemek lesznek a gépállomások Mint már hírül adtuk, 1957 ja­nuár 1-töl teljesen önálló vállalatok lesznek a gépállomások. Hogy ez ho­gyan fog beválni, mennyivel lesz jobb a dolgozó parasztság számára — a jövő dönti el. Kétségtelen azon­ban, és ezt már előre lehet látni, hogy a gépállomások munkarendjé­ben bekövetkező változások bizonyos tehertől mentesítik az államháztar­tást, ugyanakkor megnő a gépállo­mások szerepe és felelőssége a mező­­gazdasági termelés fejlesztésében. Mit jelent a gépállomások önállósítása Államunk 1948-ban szervezte a gépállomásokat. Az elmúlt esztendő­ben milliárdokat fordított korszerű gépekkel való felszerelésére. Az ál­lam látta el a gépállomásokat üzem­anyaggal, fizette a beruházást, a munkaerőt, s a gépállomások igazga­tósát. Egyszóval az állam pénzéből gazdálkodtak, jól vagy rosszul. A gépi munkadíjakat központilag álla­pították meg, a gépállomás vezetősé­gét és dolgozóit semmiféle anyagi ér­dekeltség nem kötötte ahhoz, hogy a gépállomást jövedelmezővé te­gyék. Ha ráfizetéssel dolgozott egész esztendőben a gépállomás — ezt is £.z állam fizette meg. Érthető, hogy ez a helyzet nem tartható fenn még akkor sem, ha az ország anyagilag, gazdaságilag jól áll. Ennek a káros gazdaságpolitikának vet véget a kormány új intézkedése. Január 1-től a gépállomások teljesen önálló vállalati gazdálkodást foly­tatnak: állami támogatást nem kap­nak, úgy kell dolgozniuk, hogy saját lábukon megálljának. Beruházásra rövid vagy hosszúlejáratú hitelt kap­hatnak az államtól, ezt azonban visz­­sza kell fizetniük. Gépet, felszerelést is csak pénzért ad az állam a gép­állomásnak. Január 1-től a gépállomásokat ki­vonják a tanácsok irányítása alól és teljesen függetlenek lesznek min­den szervtől. Üzleti viszony áll fenn majd a termelő és egyéb földműves­szövetkezetekkel is. A mezőgazdá­szok sem tartoznak ezentúl a gépál,ta­máshoz. Nem lesz tsz-szervező fel­adatuk sem. Az önálló vállalati gazdálkodási mód meghonosítása folytan az a gép­állomás, amely nem bírja eltartani magát, eladósodik, felszámolja saját üzemét. Kik vezetik a gépállomást Mindezek szükségessé teszik, hogy a gépállomások élén közgazdasági, szakmai képzettségű, üzleti hajlamú, jó szervezőképességű vezetőgárda áll­jon. Természetesen a gépállomásokon is megvalósul a munkásönigazgatás. A munkástanács az igazgatóval és a többi vezetőbeosztású emberrel kö­zösen állapítja meg a gépi munkadí­jakat, a traktorosok, szerelők bérezé­sét. Közösen szervezik meg és biz­tosítják a munkát, a gépek egész esztendőben való üzemeltetését. Kiknek dolgozik a gépállomás A jövőben egyaránt rendelkezésre áll majd a gép a szövetkezetnek és az egyéni parasztoknak. A díjtételekben sem lesz nagy különbség. Sőt, annak az egyéni gazdának, aki 6—10 holdas munkát ad egy tagban a gépállomás­nak, ugyanennyiért munkálják meg, mint a szövetkezetét, tekintve, hogy nagyobb táblán kisebb az üzemelte­tés költsége. Az sem lesz kikötve, melyik köz­ségben melyik gépállomás vállalhat munkát. A dolgozó parasztok, és szö­vetkezetek azzal szerződhetnek, ame­lyik gépállomás olcsóbban, jól és gyorsabban szánt-vet. A dolgozó pa­rasztok jobban megtalálják szövet­ségeseiket, segítőiket a gépállomá­sokban, mert nemcsak szántást, ha­nem kocsijavítást, patkoltatást, szál­lítást stb. végeztethetnek ott. A gépállomásokon az önálló gaz­dálkodás bevezetése nagy felelőssé­get ró a vezetőkre és munkástaná­csokra. Leleményességüktől, szaktu­dásuktól, jó gazdálkodásuktól, a szakmájához jól értő, hivatását sze­rető traktorosoktól függ majd: meg­nyerik-e a dolgozó parasztok bizal­mát, beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Ügy határoztak, hogy együttmaradnak Sok különböző vélemény meg­fordult már üz ecsenyi Előre Tsz tagságának fejében, amíg össze­gyűltek, hogy megbeszéljék: mi lesz, hogyan lesz, Maradnak-e együtt, vagy pedig szétosszák a közös munka gyümölcsét. Bizony sok embernek okozott ez álmatlan éjszakát. Hogyan lenne jobb, hiszen példa — fő­leg rossz — akadt elég a megyé­ben. Sok termelőszövetkezet már felbomlott, a vagyont pedig olyanok vitték el, akiknek a legkevesebb közük volt hozzá. Ez a vívódás azonban hasznos volt, mert megerősítette az em­bereket, megerősítette a tsz-4 és a közgyűlés úgy határozott, hogy együttmaradnak. Továbbra is kö­zösen művelik földjüket. Mind­össze kél család lépett ki négy taggal. Ez a kilépés — mint ahogyan a tagok is mondják — csak erősítette a szövetkezetei. Ugyanakkor pedig egy belépés is akadt. Bauer János, aki eddig egyénileg gazdálkodott, most kér­te a szövetkezetbe felvételét. Nagy a jövőbe vetett bizalma a tagságnak. Eddig sem gazdál­kodtak rosszul, ezután pedig még jobb eredményeket akarnak elérni. Idős Pintér Ernő így mondja el a tagok véleményét: Ikét-három évig talán nem lesz új belépő. De, három-négy év múlva, ha látják majd ered­ményeinket, akkor majd maguk­tól fognak jönni és fogják kérni felvételüket a szövetkezetbe. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata 1. A forradalmi munkás-paraszt kormány felhatalmazza a pénzügy­­minisztert és a földművelésügyi mi­nisztert, hogy a termelőszövetkezetek kérésére — indokolt esetben — egy évre felfüggesszék az esedékes álla­mi kötelezettségeket. A felfüggesz­tés indokoltságát a megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgaz­dasági igazgatója és a Magyar Nem­zeti Bank területi irodájának veze­tője esetenként bírálja el. 2. A forradalmi munkás-paraszt kormány utasítja a földművelésügyi minisztert és a pénzügyminisztert, hogy a zárszámadások elkészítése után tegyenek a felfüggesztendő kö­telezettségek összegére, javaslatot. Kádár János s. k., a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Halálos ítéleteket hoztak a rögtönítélő bíróságok A forradalmi munkás-paraszt kor­mány rendkívüli intézkedése után a miskolci rendőrség december 13-án Lillafüred környékén elfogta Sol­tész József, többszörösen büntetett — legutóbb is 14 évre ítélt — szökött fegyencet és Nagy András büntetett előéletű egyént. A két bűnösnél egy­­egy csőre töltött katonai revolvert és több tár töltényt találtak. Szombaton Miskolcon a budapesti helyőrség katonai bírósága, mint rögtönítélő bíróság vonta felelősség­re Soltész Józsefet és Nagy Andrást. A bíróság megállapította, hpgy a két bűnöző fegyvert és lőszert rejtegetett olyan szándékkal, hogy azt használja is a későbbiek során. A bíróság mind­két vádlottat halálra ítélte. Az elítéltek kegyelmet kértek, ezért a bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át. A tanács Soltész József kegyelmi kérvényét elutasította, Nagy András kegyelmi kérvényét a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elé ter­jesztette döntés végett. Nagy András ítéletét a döntésig felfüggesztették, Soltészen a halálos ítéletet végrehaj­tották. A kecskeméti statáriális törvény­szék mintegy húsz óra hosszat tartó tárgyalás után ítéletet hirdetett ifjú Gobor Ferenc és hét társa bűnügyé­ben. Ifjú Gobor Ferenc és társai de­cember 11-én este fegyverrel támad­ták meg lakásában a családja köré­ben tartózkodó Csik Antalt, a Város­földi Állami Gazdaság igazgatóját. Ifjú Gobor Ferenc több lövést adott le, amelyek azonban célt, tévesztet­tek. A statáriális törvényszék számos tanút hallgatott ki ez ügyben, végül ifjú Gobor Ferencet halálra, társait 10—15 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte. Az ítélethozatal után ifjú Go­bor Ferencet kegyelemre terjesztet­ték fel. (MTI) A VATIKAN BIRÄLATA Párizs (MTI). A Journal de Geneve december 13-i számában közli azt az értesülést, hogy a Vatikán bírálatot gyakorolt Mindszenty nyilatkozata felett, amelyet kiszabadulását köve­tően tett. A Vatikán álláspontja sze­rint ez a nyilatkozat „megfontolat­lan”- volt.

Next

/
Thumbnails
Contents