Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-13 / 24. szám

'M/V'Ovi • '-,‘í ' .Yr MSZMP MEGYEI INTÉZOBIZOTfSAGA •dtoífflV I. évfolyam, 24. szám. О i: törtük, 195G. december 13. ÉS A MEGYE! TAXACS LAPJA ARA 50 FILLÉR I.,í.4iif!:ii!!lllll!i:nillllll!Iillllil!!IIIM!ltllllll!ltNollf!l1l:iiIlilIIiniItlll1l(1imil!ltlIUIIlllllllllIlllliÍIIItlllIlli!IIHIll!iU!ül:lllUH.l)ltIll!llll|||||k гЗййЩГ ,Ш1ШШШ11Ш1ШШ1!|Ш1ШШШ11ШИ|)Ш111!1Ш1Ш1тШ1ШШ1ШШ1!Ш1!1Ш1ШШШ!1П11!1Ш!Ш!11Ш11Ш111Ш!11!!Ш1ШШ1ШПШПШ:!!!Ш111Ш!' ERŐS MBNKÜSTäHÜCSQKAT BECSÜLETES MIMÉSOKBŰU Az október 23-át követő napokban az ország minden termelő üzemében létrejöttek az ideiglenes munkásta­nácsok. Sok helyütt már megválasz­tották a végleges munkástanácsokat is. A demokratikusan megválasztott munkástanácsokban, igazgatási jog­körüknél fogva, érvényesül a mun­kás-önkormányzat. A munkástaná­csok rendszerének kialakítása záloga a régi bürokratikus gazdasági szer­vezés hibái kijavításának. A forra­dalmi munkás-paraszt kormány ép­pen ezért törvényerejű rendeletben szabályozta a munkástanácsok mű­ködését, és támaszkodik a munkások­nak ezekre a szervezeteire. »... A forradalmi munkás-paraszt kormány utasítja az összes ipari minisztériu­mokat, iparigazgatóságokat és taná­csi szerveket, hogy az üzemi munkás­tanácsoknak nyújtsanak messzemenő támogatást gazdasági feladataik el­végzéséhez, a törvényben előírt jo­gaik és kötelességeik gyakorlásá­hoz .. A munkástanácsoknak gazdasági és nem politikai funkcióik vannak. A kormány teljés mértékben egyet­ért azzal, hogy támogatni és erősíte­ni kell a munkástanácsokat gazda­sági funkcióik betöltésében. Nem le­het támogatni azonban azokat a tö­rekvéseket, sőt erélyesen fel kei! lép­ni az ellen, hogy a munkástanácso­kat egyes elleuíórradálmi vagy fele­lőtlen elemek valamiféle államhatal­mi vagy politikai szervvé fejlesszék. Miért? A munkástanácsok többsége az ok­tóber 23-át követő nehéz, súlyos és zavaros napokban született. Az ellen­­forradalom szószólói már az első pil­lanatban felismerték, hogy a mun­kástanácsban való részvétel nagysze­rű ugródeszka lesz a további mun­kásellenes törekvések végrehajtásá­hoz, a termelési fegyelem lazításához, a sztrájkra való uszításhoz és más egyéb akciók keresztülviteléhez. Ép­pen ezért számos üzemben egyes ko­rábban meghúzódó elemek demagóg felszólalásokkal — magukat a mun­kások legjobb és leghűségesebb vé­delmezőinek tüntetve fel — előre­törtek és'bekerültek a munkástaná­csokba, A munkások nagy része ak­koriban szót sem mert emelni ezek ellen az emberek ellen. Volt olyan kaposvári üzem, ahol a kommunis­tákat egyszerűen kiutasították a munkástanács üléséről, Az ideiglenes munkástanácsok egyrészében akkori­ban ilyen zavaros és nehéz volt a helyzet. A végleges munkástanács választá­sok alkalmával bizonyos rostálást már végrehajtottak a munkások, s nem egy nyíltan uszító, rágalmazó úgynevezett hordÓszónok lejárta ma­gát a munkások szemében. Ez a vá­lasztás igazságosabb és tisztább volt, mert ekkor már érvényesült a szo­cializmust és a békés építőmunkát akaró becsületes emberek vélemé­nye is, és sikerrel közösítették ki magukból az oda nem való elemeket. Hozzájárult ehhez a folyamathoz a kormánynak az az intézkedése is, mellyel megszüntette a nagybuda­pesti területi, kerületi és egyéb köz­ponti munkástanácsokat, melyek nem a gazdasági, hanem a politikai funkciók gyakorlását akarták elvé­gezni. A munkástanács üzemen be­lüli szervezet, mely nem lépheti túl az üzem kereteit. A Vaskombinái munkástanácsa például nem szab­hatja meg, hogy mit tegyenek a Nagymalom dolgozói és fordítva. Az üzem munkástanácsa viszont megszabhatja az üzem vezetésének módjait, a bürokrácia csökkentését, a munka jobb megszervezését, a ré­gi, káros, felülről való irányítgatás helyett az üzem termelési menetét a reális lehetőségek figyelembevéte­lével. Ezért és a jobb életért harcol­nak a munkástanácsok becsületes tagjai, ez a munkástanácsok igazi hivatása. De ezt a célt elérni, ezt a hivatást betölteni csak úgy lehet, ha a munkástanácsok tagjai becsületes munaasok, becsületes alkalmazottak. Jobban termelni, jobban élni, s ezt egy üzemben valóraváltani csak erős munkástanáccsal lehet. Olyan mun­kástanáccsal, mely megtisztítja ma­gát az egyes befurakodott, oda nem való elemektől, és harcbaviszi az üzem dolgozóit a jobb munkakörül­ményekért, a nagyobb darab ke­nyérért. Ez a kibontakozás útja! Nyugalmat, rendet, erős karhatalmat! Rendet, nyugalmat akar az ország. Rendet, nyugalmat, hogy megindul­jon az élet, a munka, s hogy kormá­nyunk minél előbb tárgyalásokat kezdhessen a hazánk területén tar­tózkodó szovjet csapat ok kivonásáról. Mindezek a kérdések azonban csak akkor valósíthatók meg, ha megte­remtünk egy olyan erős, egységes karhatalmat, amely híven teljesíti kötelességét, hajtja végre a kormány intézkedéseit a törvényes rend biz­tosítása érdekében. Rendőrök, mun­kások, katonák járják az utcákat. Ahol csak feltűnnek, a rend, nyuga­­’om után sóvárgó emberek szeretettel is bizalommal kísérik lépteiket. Per­sze hiba tenne, ha kijelentenénk, hogy ez a bizalom a jelenlegi karha­talom minden beosztottja iránt meg­nyilvánul. Ez nem igaz. Nem igaz, mert a karhatalom sok beosztottja a rendzavarok előtti meghunyászko­­dással bizalmatlanságot váltott ki a karhatalom munkájával szemben — tegyük hozzá jogosan — dolgozó né­pünkből Hedrehelyen történt. A község egyik kulákja épp a tanácsháza előtt inzultálta a tanács elnökét. A ta­nácsházán tartózkodott ebben az idő­ben egy rendőr járőr. Amikor felhív­ták figyelmüket a rendzavarásra, nem léptek közbe, azzal az érvelés­sel — hátha megfordul a helyzet. Az ilyen magatartási! karhatalmis­­ták nem is érdeméinek bizalmat. Nem, mert meghunyászkodásukkal, gyávaságukkal maguk is akadályoz­zák a rend . és a nyugalom mielőbbi helyreállítását. Az ilyen helyezkedő emberek csak élősködnek, jogtalanul veszik fel a fizetésüket, ugyanakkor pedig kerékkötői az erős, egységes karhatalom megteremtésének. Nagyon sokat beszéltünk már ar­ról, hogy meg kell teremteni az erős, egységes karhatalmat. Kézzelfogható, határozott intézkedések azonban még nem mindenütt történtek. Sokhelyütt még ott vannak azok az emberek, akik nem akarták és nem is akar­ják a kormányt, a népet teljes szív­vel szolgálná. Ott vannak még helyű­6 szakszervezeSek és üzemi munkástanácsok км! anak válivetre miíiden provokáció, zevorlei kísérlet el eo A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének felhívásai Dolgozó népünk nyugalmat, ren­det akar, és várja a kormányprog­ram 15 pontjának végrehajtását. Mindazokkal szemben, akik még ma Is ellenforradalmi eszközökkel: fegy­verrel, uszító röplapokkal, lázító agi­­tációval igyekeznek a kibontakozást meggátolni vagy nehezíteni, az egész lép érdekében határozottan fel kell épni. Éppen ezért a szakszervezetek helyeslik az ellenforradalmi erőkkel és egyé­nekkel szemben a kormány ré­széről foganatosított határozott intézkedéseket. Ugyanakkor a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége felhívja az illetékes hatóságok fi­gyelmét, hogy az ellenforradalmi erők ellen folyamatba tett intézkedé­seknél nagy súlyt helyezzenek arra, hogy őrizetbe vételt csak a nép ér­dekei ellen nyilvánvalóan elkövetett oűncselekmények alapján eszközölje­nek. Eljárásuk során különösen tartsák szem előtt, hogy intézkedéseikkel a munkástanácsok, a munkásosztály új szervei erősítését segítsék elő. A ha­tóságok körültekintő tevékenysége nagymértékben elősegítheti annak megértését, hogy a megtett intézke­dések a dolgozó nép békés munká­jának, a rend megszilárdításának ér­dekében történnek. Az utolsó napokban számos hely­ről kaptunk értesítést, hogy felelőt­len elemek sztrájkra, rendzavarásra izgatnak, nemegyszer úgy, hogy a szakszervezetek nevét is felhasznál­ják céljaik elérésére. Az ellenforra­dalmi elemek romboló tevékenysé­gükhöz segítséget kapnak egyes nyu­gati rádióadók zavarkeltő híradásai­ban is. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége szükségesnek tartja felhívni az ország valamennyi dolgozójának figyelmét arra, hogy a sztrájk ma csak az ellenforra­dalmat segítené és megakadá­lyozná, hogy jogos követeléseink teljesítésének alapfeltétele: a EGYMILLIÓ ALANYVESSZÖ A Baliatoniboigiiáxi Állami Gazda­ságiban szorgos munka folyik. A ve­téseket időben befejezték, s a még hátralévő mélyszántást végzik a gazdaság erőgéped. A szőliőkutató te­lepen munkások: százai szedik az egyéves oltványokat és a , kétéves hazai gyökeres vesszőket, ''valamint a jövő évi aianyinakvalókat. Az eiKhaj'tatóiban szorgalmasan szabdalják 40-—50 cm hosszúságúra az alamyvesszőket, s ebből eddig már mintegy egymilliót készítettek él. Kétszázezer oltványt is kiszedtek már. Ezek egyrésze saját felhaszná­lásira, másrészt társgazdaságok szük­ségletének a kielégítésére, valamint eladásra terül. rend és nyugalom megszilár­duljon. Vajon érdeke-e a munkásosztálynak, hogy az amúgy is meglevő nehézsé­gek, melyek a termelést akadályoz­zák, újabb sztrájkok következtében növekedjenek? Erre minden becsü­letes, hazáját szerető és féltő mun­kás csak azzal válaszolhat, hogy nem! A sztrájkjog a munkásosztály el­idegeníthetetlen joga, de ma nem sztrájkra, hanem fokozott erőfe­szítésre, munkára van szükség, hogy minden nehézséget leküzd­ve biztosítsuk az ország téli el­látását, az üzemek zavartalan munkáját, a rendet és nyugal­mat. A szakszervezetek és üzemi munkás­­tanácsok harcoljanak vállvetve min­den provokáció, zavarkeltő kísérlet ellen. A sztrájk a munkásosztály erős fegyvere. Ne engedjük, hogy ezt a fegyvert az ellenség a munkásosz­tály létérdekei ellen használja fel. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége. kön azok az emberek is, akiket dol­gozóink már az elmúlt években meg­gyűlöltek embertelen, durva maga­tartásuk miatt. Ezekre az emberekre pedig a jelenlegi karhatalom nem alapozhat. Nem alapozhat, mert amíg ezek az emberek helyükön vannak, addig népünk bizalmatlan karhatal­munkkal szemben. Ki legyen az új karhatalom tagja? Ez foglalkoztatja most karhatalmi szerveink vezetőit. Véleményünk az: olyan becsületes, néphez hű embe­rekre van ott szükség, akik bátran és teljes szívvel harcolnák a törvényes rend biztosításáért. Nem arról van szó, hogy teljesen újjá kell szervezni a régi rendőrséget. Ez helytelen és szükségtelen. Az azonban igenis szükséges, hogy eltávolítsák a karha­talom soraiból a megalkuvó, a gyáva, a helyezkedő embereket és azokat, akiket viselt dolgaik miatt az em­berek többsége rpeggyülőit. Ezeket minél előbb el kell távolítani, és helyükre kell tenni azokat a becsü­letes embereket, akik jogosan szá­míthatnak népünk bizalmára. Határozott fellépést, bátor Intézke­dést várnak dolgozóink a karhatal­­mista szolgálatot teljesítőktől. Ahol az megtörténik, ott dolgozóink ma­guk is segítenek karhatalmistáink munkájában, segítenek a rendzava­rok megfékezésében. Az elmúlt hetekben nehéz időket élt át népünk. Még most sem beszél­hetünk rendről, nyugalomról, bizton­ságról. Sok még a fegyver az olyan kezekben, akik azt zavarkeltésre, sőt rablásra, gyilkolásra használják fel. Jogosan vágyik már népünk arra. hogy megszűnjék a lövöldözés, és végre rend, nyugalom legyen az or­szágban. Ehhez azonban az szükséges, hogy népünk is a legmesszebbmenőkig ki­vegye részét az erős karhatalom megteremtésében. Szükséges az is, hogy támogassák azokat a karhatal­mi szerveket, amelyek határozottan fellépnek a rendbontók, a zavargók ellen. Ez közös ügy, ez mindnyájunk, egész népünk érdeke. Kormányrendelet a mezőgazdaság­­fejlesztési járulék megszüntetéséről A magyar forradalmi munkás-pa­­laszt kormány határozatot hozott a mezőgazdaságfejlesztési járulék meg­szüntetéséről. A határozat kimondja, hogy a mezőgazdaságfejlesztési járu­lék újabb szabályozásáról szóló 1004/1954. M. T. sz. határozat január 1-ével hatályát veszti. EGY RÉMHÍR MARGÓJÁRA 'Г'erjed rohamosan, feltar- 1 tózhataUanul, mint égő szalmakazalról a tűz láng-nyel­vei. Terjed és perzsel, megégeti az emberek szívét, s ahogy el­panaszolják egymásnak fájó se­beiket, újabb szíveket fertőznek meg. Mitől vágy kitől gyulladt lángra s kapott 4aárnyakat a hír? Nem kérdi senki. Nem az a fontos. De igaz, mert mond­ják, s ' nem zörög Karászi, ha nem fújja a szél. Hány és hiány embernek zaklatta fel gondola­tait egyik vagy másik borzasz­tó »tény«, hányán rohanták vé­­gig a falut vagy várost segít­ségért kiáltozva, rettegést és fé­lelmet keltve mindenkiben. Tegnap reggel — még fél hét sem volt — tejcsarnokiba igye­keznek a göllei asszonyok, fér­fiak. Ok sem tudták, kitől szár­mazik a »hír«, de jólértesült ember mondhatta, mert »ilyen körülmények között semmi sem lehetetlen«. — Hallotta? Nahát, ez borzasztó! Gyalázat! Mi lesz még ebből, hallja, én magam sem tudom! Szegény gyere­kek... Es a szüleik, akik most bánkódnák miattuk! — Ilyen szófoszlányok úsztak a levegő­ben, s az emberek siettek, hogy minél több társuknak hozzák tu­domására a borzaszó eseményt, — Tegnap nyolc diákot agyon­lőttek Kaposváron. Mert, azt mondják, tüntettek. Már el is temették őket, a szüleik se tud­tak róla... Ez volt a lényege a rémhír­nek, s ettől borsózott a háta a göllei embereiknek. Hát még azok, akiknek gyermekei Kapos­várott járnak iskolába. Azt sem tudták hirtelen, mitévők legye­nek. S a szülői aggódás űzte, hajtotta őket. Ki motoron, M kocsin, ki ahogy tudott, rohant a város felé, megtudni, él-e még gyermeke. .. Es most, egy nappal e gondo­latokat, érzéseket felkorbácsoló hírek után örül a szív. örül, hogy bejöttek a szülők, keres­ték gyermekeiket, s legalább meggyőződhettek az igazságról. Kaposvárott mindenki tudja: csendes tüntetés volt. puskalövés ■nem dördült, s diákjainknak nem esett bántódásuk. Emberek, akik okultatok e vér­­lázító rémhírből, nyugtassátok meg társaitokat. Lázadozzon most szívetek és ítéljétek el, bé­lyegezzétek meg azokat, akik így akarnak pánikot kelteni, akik így akarják békésen dolgo­zó falusi népünk munkásnapjgM megkeseríteni. Okuljatok ti gatok, és ne higgyetek az álnok rágalmakat okádó rémhírterjesz­tőknek. Higgyetek abban, amiről meggyőződhettek, s kérdezzétek meg: ki az és miért vezet félre benneteket. Ez az egyetlen or­vosság. mely gyógyítóan hathat aggódó szívetekre. Legyetek ti az elharapózó lán­gok bátor tűzoltói, s fecskendez­zétek szét az igazság szavát kö­rűiéi tettek, az igazságét, mely szétroncsol minden rosszindula­tú rágalmat BIZTATÓ JELEK a Kaposvári Víz- és Csatornaművek új alapszervezetében Az októberi események előtt 22 MDP-tagot tartottak nyilván a Kaposvári Víz- és Csatomaművek­­nél. Ám itt sem múitak a napok nyom nélkül. Október végén itt is kijutott a kommunistáknak az üldö­zésből, még ma sem tudták teljesen rendezni soraikat. A kommunistákra azonban nem jellemző a megfutamodás. S ahogy november 4-e után — viszonylag za­vartalanul — megkezdődött a ter­melő munka, az új párt szervezése is napirendre került. Igaz, voltak olyan hangok is, hogy egy ilyen kis létszámú üzemben nincs szükség pártszervezetre, de ezeket a hango­kat maguk a józanabb munkások szerelték le. így következett el e hét első munkanapjának estéje, melyre az alapszervezet alakuló ülését tűz­ték ki. Az előkészítést nem a régi pártvezetőség végezte. Úgy vélték a volt párttagok: az elmúlt években bebizonyították alapszervezetük ve­zetői, hogy képtelenek eredményesen irányítani a kis elvi közösség mun­káját, hiszen öt-hat párttagnál több sohasem tevékenykedett. Most is ezek az elvtársak kezdték el az MSZMP .szervezését. Mellőztek minden megszokott, bürokratikus szervezési formát, nem készítettek ívet a volt párttagokról, meghívót sem sokszorosítottak, hanem szemé­lyesen beszélgettek az emberekkel. Négy ember kivételével mindenkivel szót értettek akik meg is ígérték, hogy ott lesznek a gyűlésen. A szer­vezésbe azonban hiba csúszott, mert további négy embernek olyan vidéki elfoglaltsága volt aznap, hogy nem tudott beutazni a vállalat központ­jába. Tizenketten azonban összegyűl­tek a meghatározott időre. Elment közéjük Márton János elvtárs is, a városi intézőbizottság tagja és be­számolt a szombati nagyaktíváról, ő ismertette az ideiglenes Központi Bizottság határozatát is az egybe­­gj ű'tekkel. Tpzután került sor a tulajdon­­képpeni alakuló ülésre. Min­den jelenlévőt külön-külön megkér­tek: nyilatkozzék, eldöntötte-e már magában, hogy belép az új pártba. Hosszasan nem taglalták, mi kész­teti gondolkodásra a volt párttago­kat, milyen aggályaik vannak a jö­vőt illetően, hiszen a gondolkodásra már volt elég idő. Ezt vallotta hat elvtárs, akik határozott igennel vá­laszoltak a kérdésre. A többiek? Azok sem mondtak nemet, hanem gondolkodási időt kértek, mondván; hogy még nem döntöttek. Egyébként úgy érzik, hogy a vállalatnál felütöt­te fejét egy olyan törekvés, hogy mellőzzék a kommunistákat. Meg­értették az indokokat és egyönte­tűen úgy döntöttek, hogy a haladé­kot megadják, és bármi tesz a vég­leges döntésük, továbbra is jó ba­rátságban lesznek égymással. Az intézőbizottság tagjául Rákóczi Ferenc éjjeliőrt, 1945-ös kommunis­tát, Vétek József statisztikust és Horváth Erzsébet mosónőt javasol­ták és választották meg. Az intézőbizottság rögtön munká­hoz látott, megtartotta első ülését és határozatokat is hozott. Legfőbb fel­adatának az ideiglenes Központi Bi­zottság határozatának magyarázását partja, amely máris sok segítséget adott az intézőbizottságnak az ese­mények helyes értékeléséhez. Első ülésükön a párt szervezésével is fog­lalkoztak. Számoltak ugyan ama! hogy alapszervezetük ki,sebt) lesz, mint korábban, de nem mondtak le arról, hogy hamarosan újabb tagok­kal szaporodjék létszámuk. Biztosak benne, hogy a volt párttagok közül többen is — ha aggályaik eloszlatá­séhoz ők is segítenek — kérik felvé­telüket, és vannak olyan pártonkí­­vüliek is, akik párttagok szeretné­nek lenni. Támogatni akarják a munkástaná­csot is. Egyetértenek például a mun­kástanáccsal abban, hogy üzemük­ben nem oldja meg a bérproblémát az országosan elfogadott 15 százalé­kos emelés. Nemcsak a mosónőkre, hanem a többi dolgozóra ís sérelmes­nek és igazságtalannak tartják, hogy ilyen keveset keressenek, mint je­lenleg. A mosónők például. akik egész hónapban a teknő mellett áll­nak, szívják az egészségtelen, lúgos gőzt, az emeléssel együtt is csak 747,50 forintot keresnek. E bérprob­léma megoldását a munkástanács­nak kell megtalálnia, és az intéző­­bizottság tagjai szerint ez hamarabb sikerül, ha segítenek ebben. TQíztató jelek ezek a Kaposvári Víz- és Csatornaművek új alapszervezetében. Az jellemzi első ténykedésüket és a továbbiakra is azt a. célt tűzték maguk elé, hogy minden dolgozóval együtt, minden dolgozó érdekeiért harcolnak. így akarják visszaszerezni a párt, a kommunisták becsületét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents