Somogyi Néplap, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám)
1956-11-13 / 291. szám
Somogyi Néplap A MEGYcj PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XIII. évfolyam, 291. szám. ÁRA 50 FILLÉR ________Kedd, 1956. november 13. V ILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Azorizág helyzetéről Kádár János, a magyar forradalmi munkás-parasst kormány elnökének rádióké sédé y Munkások! Parasztok! Értelmiségi dolgozók! Honfitársaim! Szólni kívánok az általános helyzetről és ezzel kapcsolatban a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást mind a fővárosban, mind vidéken levertük. Az ellenforradalmi csoportokat megsemmisítettük, nagyrészük eldobálta fegyverét, s a nagytömegű eldobált és megtalált fegyvereket katonai és polgári szerveink most szedik össze. Budapest egyes részein és a Budapesttől északnyugatra vezető utakon még kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és rejtőzködnek, ezek szórványos orvlövéssel még mindig zavarják a tömegek békés életét, nyugalmát és biztonsá» gát, de ezek ártalmatlanná tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken a békés termelő munka megindítása mindenütt rendben megy. A vasutak, bányák, üzemek és közhivatalok jelentős részében a munka megindult. Az iskoládban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten, bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, közintézményekben, a vasútnál, a főváros üzemeiben, és több ezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben is, mint a Ganz Vagon, a Beloiannisz-gyár, a MÁVAG és más üzemekben, de ez még messze elmarad a vidéki helyzethez képest. A törvényes rend helyreállítását illetően is más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén —• egyes Komárom niegyei falvakat kivéve, ahol lövöldözéseket rendeznek a Budapesten székelt és onnan kiszorított _ fegyveres támadó csoportok meglévő^ maradványai — teljesen helyre állt a rend. Budapest egész terül étéről ezt még nem lehet ma sem teljesen elmondani. A megsemmisített támadó csoportokból megmaradt és házak pincéiben, valamint más helyeken rejtőzködő orvlövészek este előbújnak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Ezt péntek este is megismételték. Felgyújtották a Royal Szálló épületét, és kifosztották a Rákóczi úton lévő Gutmann Aruházat. A lakosságban általános az óhaj a békés munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészek, a fosztogatók, a gyűjtogatókkal szemben, akik Budapesten még ma is sok kárt, szenvedést és megpróbáltatást okoznak a békés embereknek. Az általános helyzetről szólva nyíltan meg kell mondani, hogy más súlyos és gyors megoldást kívánó kérdésekkel is meg kell küzdeni a kormányszervek, a helyi hatóságok és az egész dolgozó nép egyesített erőfeszítésével. Énnyit az általános helyzetről, azzal a megjegyzéssel, hoev a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, fosztogatókkal és gyűjtogatókkal, ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes jogrend, a békés építőmunka első nélkülözhetetlen feltétele. Három alapvető feladatról kell nyíltan beszélni: 1. Az ország határállomásain és most már a Budapest felé meginduló vonatokon a testvéri szocialista országokból megsegítésünkre küldött nagymennyiségű élelmiszer- és gyógyszerküldemény van. Az ország területén számos helyen nagymeny- nyiséeű hízottsertést és élelmiszert gyűjtöttek össze Budapest lakossága számára. Ebben becsülettel vett részt dolgozó parasztságunk is, ugyanakkor Budapest népe közellátási nehézségekkel küzdött. 2. Budapesten a harcok során igen sck lakás megrongálódott vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. 3. Az üzemekben-, bányákban, a vasúti és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a dolgozók most szén, olaj és más fűtő- anyaghiánnyal küzdenek. A tüzelőhiány a budapesti háztartásokat is fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében munkához kell haladéktalanul látni teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen egyetértésnek kell lenni? Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népmoagalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, melyeket az ország- és pártvezetésben döntő befolyással bírt Rákosi- klikk követett el az ország dolgozói kárára. Tudni kell azt is, hogy ezekkel a káros cselekedetekkel és módszerekkel fellépő tömeg felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban résztvett tömegeknek nem a magyar nép hatalmának megdöntése, hanem ellenkezőleg, a hibák elleni fellépésén keresztül, annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja. Teljes világos ma már az, hogy a tömegek megmozdulásában tiszta szándékú emberek vettek részt, továbbá az, hogy az egész fegyveres felkelésben résztvevő fiatalok nagy része is a szocialista rendszer és a Magyar Népköztársaság hívének vallja magát. A fegyveres felkelés és tömegmegmozdulás soraiban kezdettől fogva ilyenek voltak, de mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték célul maguk elé, hogy megsemmisítsék szocialista forradalmunk vívmányait, az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást, és ezzel a kapitalista, nagy- birtokos rendszert állítsák vissza hazánkban. Tudnunk kell, hogy az ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is jobboldali színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét is, mint egyedüli kommunistát, felesleges és elavult holmiként kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszenti bíboros fellépése és politikai beszéde minden dolgozóval megértette. A fegyveres felkelés taktikája is közben megváltozott. Miközben kiálltak a harcból a nép hatalmát megdönteni nem kívánó fiatalok és letették a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon túl régen lesben átló volt horthysta katona- és csendőrtisztek. Növelte számukat a börtönből kiszabaduló közönséges bűnözők hada is Ezek fegyverhez jutva, különböző rémtetteket követtek el és növelték az anarchiát, valamint az ellenforradalmárok szándékait segítették elő. De igazi arcukat az el- fenforradalmárok a fehérterrorral fedték fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés tüntetése zajlott le, ezalatt egyes helyeken, így pl. a Dunátúlon de küjönösen Bács megye déli részén, valamint a Győr—Soproni vonalon jól szervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akiket kezükbe kaparinthattak. Ugyanez ismétlődött meg nagyobb mértékben és még brutálisabb rohammal, amikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben a kormánykörökben koalícióról Es demokráciáról folyt a szóbeszéd és elhallgattak a felkeléssel szembeni fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székhazát. Egyes fegyveres csoportok keresték és szólították fel egész Budapesten és Csepelen a haladó embereket. A Városliget fáin megcsonkított és megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy az ellenforradalmi gyilkosok, nem találva lakásukon az általuk keresett személyt, megölték családját^ és a legkisebb gyermeket sem kímélték. Ilyen volt a helyzet az elmúlt hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokon szorították ki a kormányból a kommunistákat és általában még formális demokrácia veit, lent az utcákon már dühöngött az ellenforradalmi terror és végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság minden vívmánya. Tudni kell, hogy i-Nagy Imre-kor- mány teljesen tehetetlenné vált a jobboldali nyomással szemben, túlzottan teret nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép előtt azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt. Ellenkezőleg, úszott a soviniszta árral, feladta a munkás- osztály pozícióit és ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, népünket és rendszerünket megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. Külön kell szólnom arról a fontos kérdésről, amely a legszélesebb töri egeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, ami engem és néhány társamat — a Nagy Imre-kormány volt minisztereit — arra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépjünk ebből a kormányból, és a forradalmi munkás-paraszt kormány í. egalakítását kezdeményezzük. Népi demokratikus rendszerünk és nemzeti függetlenségünk — ami egymástól el nem választható — kérdéséről mondom el nézetem, hozzátéve, hogy tapasztalataink szerint e kérdésről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók tömegei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már az elmúlt hét közepén világossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetben csak két kivezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre-kormány összeomláshoz vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemlélni, hogy az ellenforradalmi fehérterror , lemészárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunisták, munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokonszenvezőket, majd valamennyi demokraf'kus hazafit. Aztán félredobja a Nagy Imre és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tisztán ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó maradványait is, visszaadja a gyárakat, bányákat, bankokat, földeket a régi tulajdonosoknak, visszaültetve a nép nyakára a tőkéseket, arisztokratákat és csendőröket, hogy visszaállítsa hazánkban a kapitalista, földesúri rendet. Végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út: minden erővel — a ' szovjet csapatok segítségét is igénybevévc — gátat vetni az ellenforradalmi hullámnak, megvédeni a munkásosztályt, a parasztságot, egész népünket, népi demokratikus rendszerünk szocialista vívmányait és jövőnket a megsemmisüléstől. Helyreállítani törvényes és alkotmá- ry os rendünket, a békés, normális életet, a jogrendet, és hozzálátni az égető és fontos kérdések megoldásához, a sebek begyógyításához, új és szebb életünk kiépítéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyreállítása után leüljünk tárgyalni a varsói szerződést aláíró államok kormányaival a szovjet csapatok Magyar- ország területéről való kivonásáról. A szocializmus, a népi demokrácia, a népi hatalom megvédése, a nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk teljes biztosítása csak ilyen módon lehetséges. A súlyos helyzetben csak ezt az egy kivezető utat írta elő kötelezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az utat választottuk. Meg kell nyíltan mondani azt is, hogy aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem, az ellenforradalom, az imperialista járom és a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és lehető segítséggel — a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve — zúzzuk szét az ellenforradalom erőit, erősítsük meg népi államunkat, és azután üljünk le megtárgyalni a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még néhány fontos politikai kérdés, amely népünket ma különösen foglalkoztatja. Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth-címer legyen; honvédetek egyenruhája feleljen meg a magyar nemzeti hagyományoknak, és március 15-e ismét a magyar szabadságharc pirosbetűs- ünnepe legyen. A kormány rendeletet adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanulók maguk, szabadon választhassák meg. Szintén hagyományainkhoz híven vissza kell állítani iskoláinkban az osztályozásnak nálunk régen megszokott módját, hogy a legjobb osztályzat az egyes és ne az ötös legyen. Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Rákosi népünk nemzeti érzéseit súlyosan megsértette — és amelyeket nekünk késedelem nélkül helyre kell hozni —, nem a szovjet kormánynak és nem a szovjet nép(Folytatás a következő oldaton.) A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Bulganyin elvtársnak levélváltása Eisenhowerrel, t az Egyesült Államok elnökével Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke november 4-én levéllel for* dúlt Bulganyin elvtárshoz a szovjet csapatoknak Magyarországon való tartózkodása ügyében. Erre á levélre Bulganyin elvtárs november 7-én a következő választ adta; »Elnök Ur! Az Ön november 6-i levelével kapcsolatban szükségesnek tartom leszögezni, hogy az abban felvetett kérdés a szovjet csapatoknak Magyar- országból való kivonását illetően, teljes mértékben a magyar és a szovjet kormányok hatáskörébe tartozik: Emellett meg szeretném jegyezni, hegy önnek valószínűleg már módjában volt megismerkedni a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjával, amelyet a magyar néphez intézett felhívásában fejtett ki. ön megállapíthatta, hogy ez a program teljes tájékoztatást tartalmaz az önt érdeklő kérdésre vonatkozóan. A Szovjetunió Kormányának 1956. október 30-i nyilatkozatát illetően, amely a Szovjetunió és más szocialista államok közötti barátság és együttműködés fejlődésének és további megerősítésének alapjairól szól, amelyet ön levelében érint, nincs semmi ok kételkedni abban, hogy a Szovjet Kormányt politikájában az ebben a nyilatkozatban kifejtett elvek vezérlik és a jövőben is ezek fogják vezérelni. Bulganyin N. A.« A Szabad Európa hazugsága Annyi a rémhír, annyi a valótlan híresztelés ebben a sokat szenvedő országban, hogy nem csoda, ha az emberek azt mondják: »már nem hiszek semmiben^. Hogyan is higy- gyenek az emberek, amikor ma nagyon sokan a legjobb hírforrásnak csak a »Szabad Európa" rádiót fogadják el, amely most már nem tud mást világgá röppenteni, csak rágalmazást, mocskolódást, valótlan híreket. I Hétfőn délután kétségbeesett hang kérdezte Dombóvárról telefonunkban, hogy mi van Kaposvárott? Most mondta be a »Szabad Európa«,, hogy a szabadságharcosok Kaposvárott még tartják magukat. Mit mondjon erre az ember? Jöjjön el. nézze meg. Megnyugtattuk, I hozzátartozója épségben van. A budapestieket nem tudjuk megnyugtatni vagy a más városban lakókat, ha felülnek ennek a »kacsának«. Csak azt tudjuk mondani, gondolkodjunk józanul. Halálosan komoly kérdés most, hogyan fogadjuk azokat a híreket, amelyeket, hallunk. Tudunk-e hinni egymásnak, akik itthon vagyunk és nem ülünk fel a »jólértesült« »Szabad Európa« rádió . »kacsájának«. A francia munkások megvédik a kommunista pártot November 7-én a magyarországi események ürügyét felhasználva, reakciós fasiszta elemek Párizsban utcai tüntetést szerveztek, melynek során megrohanták a Francia Kommunista Párt székiházát és a Francia Kommunista Párt lápjánál?, az Humanitének szerkesztőségét. A reakciónak ez a támadása nagy felháborodást váltott ki a párizsi munkások széles tömegei között, akik válaszként antifasiszta tüntetést szerveztek 8-án estére Párizs egyik központi terén, a Köztársaság téren. A francia rendőrség, amely egyáltalában nem lépett fel a fasiszta tüntetőkkel szemben, betiltotta a munkások tüntetését. Ennek ellenére a kitűzött időben nagy munkástömeg gyűlt össze és hosszú időn át tüntetett »Nem engedünk utat a fasisztáknak!« jelszóval. Ottó királyfi szálláscsinálói »München (DPA). Habsburg Ottó szerdán táviratot intézett Eisenhower amerikai elnökhöz, azzal a kéréssel, hogy »a magyar nemzet szabadon megválasztandó képviselői kapják, vissza legfőbb nemzeti szimbólumukat: Szent István koronáját.« A koronái jelenleg Amerikában őrzik. (MTI) Vajon miért volt pont Habsburg Ottónak legelső gondja a szent korona eljuttatása Magyarországra? ö a modern kor egyik Csipkerózsikú- ja, akinek egész élete, energiája az arra való várakozásban telik, hogy mikor lesz belőle király. Az általa szimbolizált uralkodó osztályok kegyetlen erőlködése volt tapasztalható az elmúlt rettenetes napokban hazánkban. Fasiszta, nyilas, börtönökből kiszabadított bandita bérenceik álltak csatasorba, hogy a nép jogos követeléseinek támogatása ürügyén, végnélküli testvérharcot szítsanak, a vérontás élére álljanak* •5 az egyre felfokozott káoszban szervezkedtek a hatalom átvételére, (A Szabad Nép november 10-i szá-i mólból.) j
