Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1956-11-13 / 291. szám
SOMOGYI IS ÉP LAP Kedd, 1956. november 13. ■ (Folytatás az előző oldalról.) aefc volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját érdekből, népüktől elszakadva a maguk számára akarták monopolizálni a szovjet nép barátságát. Sokat foglalkoztatja ma a közvélemény egy részét a különböző pártok kérdése is. Nem tudjuk másként jövő íaladataink megoldását elképzelni, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártellásponton és világnézeten lévő emberek részt és felelősséget kapnak, illetve vállalnak az ország úígreiinek vitelében minden vonalon. A legszélesebb nemzeti összefogás, az igazi népfront-politika alapján aduink, ennek megfelelően a munkás-paraszt forradalmi kormány a szó legtisztább értelmében vett nemzeti egységfront kormánya és az is marad. Népköztársaságunk ügyintézésében és joggyakorlásában helyet kapnak mindazok, akik e rend» «er mellett állnak, de ki kell rekeszteni mindazokat, akik demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzéssel viseltetnek. A 'társadalmi munka minden területéin pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készeik népünk légalapvetöbb közös ügyét, a ibóke ügyét velünk együtt védelmezni. Vannak emberek, akiket a forradalmi munkás-paraszt ia/rimány megalakítása után kétség fogott ei, hogy nem akarják-e egyesek .megint visszahozni a régi bürokratüíus párt- és államvezetési módszereket. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországom ma niincs egyetlen ember setm vezető párt- vagy állami poszton, aki a régi hibás 'politikát vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani. De ha még akadna is olyan emíher, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember nincs, aki képes is volna rá, mert a 'tömegek nem akarják a régi hibákat viszszaállítamá, s kíméletlenül elsöpörnék azt. ' | A* vezetés eltökéltségét a régi hibák leküzdésében két példával kívánom megemlíteni. A Magyar Szociálisba Munkáspárt Intézőbizottsága szcihibati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, aki a Rákosi-kliikk politikáját képviselte a párt-, a társadalmi élet vezető posztjain. Ezeket a párt- és állami vezetőket arra köteleztük, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz, és dolgozzanak úgy, mint az ország bármely más állampolgára a termelésben és az építőmunkában. &z állami vezetés bürokratikus, néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és más állami hatóságok összevonására és létszámának csökkentésére — íide értve a volt Államvédelmi Hatóság felszámolását elrendelő B. M. végrehajtási utasítást is, amely már meg is jelent. El vagyunk tökéivé a múlt hibáinak gyökeres telszä molására. Nem vezet közülünk senkit a hosszúállás, és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szerv beosztot fainál sem. Ellenkezőleg, tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát birva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez kötelezővé teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizsgáljuk, és közülük mindazt, ami a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk. ■Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, ás ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni. ■ Elhatároztuk, hogy egy kérdés megoldásához — umíg nincs meg a kellő lehetőség — azt nyíltan és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkiben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekéiben cselekedjünk. A kormány november 10-i ülésén elhatározta, hogy legkésőbb 1957. január 1-i végrehajtási határidővel a munkabéralapot felemeli 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 forintnál kevesebb keresetűeknél 15 százalékkal, míg az 1200—1500 forint közötti fizetéseknél 8—10 százalékkal kell felemelni a munkások bérét. Ugyanezen az ülésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük. Megerősítette a kormány a dolgozó parasztságot sújtó beszolgálta tási rendszer eltörléséről szóló korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk, mert ellenkező esetben az 1945—46-os évekhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne hazánkban, ez pedig nem a dolgozók javát szolgálná, hanem csak szenvedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következtében hajléktalanná vált károsultak lakáskérdésének mielőbbi megoldása érdekében az összevonások révén felszabadult egyes minisztériumi épületeket lakás céljaira kell átadni. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány azt a bejelentést, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt korábban irodáknak használt épületeit a kormányszervek rendelkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segítsük kielégíteni. A kormány látja a rendkívül felgyülemlett és égető kérdéseket, de a tennivalókat nem lehet felülről varázsszavakkal megoldani, csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítse a kormányt a feladatok megoldásában munkás, vasutas, parasztember épp úgy, mint szellemi életünknek azok a képviselői — írók, újságírók, művészek, tudósok, diákok —, akik a múlt hibáinak feltárásában is jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk: a budapesti dolgozókhoz. A Budapesten még mindig' előforduló orvlövészek, rablók és gyújtogatok felszámolása, a még mindig fegyverrel rendelkezők lefegyverzése, a börtönből kiszabadult bűnözők összeszedése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a normális élet- és munkafeltételek teljes helyreállítása ma már nem annyira 'katonai, mint inkább karhatalmi és rendészeti feladat. Ennek gyors 'befejezéséért azonban a lakosság segítsége is szükséges. A házak lakói a sok helyen már alkalmazott öntevékenységgel óvják saját házaikat, életüket és vagyonukat, ne engedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket. Ha ilyenek mutatkoznak, fegyverezzék le őket, és az így összeszedett fegyvert épp úgy, mint az utcáin összeszedett fegyvereket adják át a legközelebbi magyar karhatalmi rendőr vagy szovjét katonai alakulatnak. Honfitársak! Dolgozók! Testvéreink! Igen súlyos napok vannak mögöttünk, és sok nehéz feladat megoldása vár még mindnyájunkra, de nem leküzdhetetlen nehézségek és nem megoldhatatlan feladatok. Ha a nép legöntndatosabb férfiai és női példamutatóan talpraállnak és kezükbe veszik népi hatalmunk megerősítésének ügyét, mindenki egy akarattal munkához lát és szocialista vívmányainkra támaszkodik, kilábolunk a bajokból, és a múlt káros hagyományai után tisztább, boldogabb és barátságosabb élet napjai virradnak népünkre. örvendetes és bíztató jelenség az is, hogy harcunkban nem vagyunk magunkra hagyatva. A testvéri szocialista országokban épp úgy, mint a kapitalista országokban milliók figyelik aggódva, hogy hogyan küzdjük le az ellenforradalmat. Hiszem és tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igazsá" és a haladás ügyét őszintén akaró, igaz emberbarátok, akik népünk javát akarják és nem a reakció felülkerekedését, nemcsak rokonszenvvel néznek felénk az egész világon, hanem kinyújtják segítő kezüket is. Értékes támogatást jelentenek számunkra a nyugati országokból a Vöröskereszt útján hazánkba eljuttatott adományok is. Felhívásunkra a testvéri országok egész sora válaszolt máris jelentős segítséggel. Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Kína, Lengyelország. Mongólia, Németország, Románia éa a Szovjetunió kormányai jelentékeny segítségnyújtást határoztak el és indítottak útnak hazánk felé. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Honfitársaim! Országunk és népünk nem először volt már a maihoz hasonló súlyos helyzetben. Ezeken a nehézségeken népünk összefogott erejével, lelkesedésével, forró hazaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A munkás-paraszt forradalmi kormány rendületlenül bízik népünk alkotó erejében és bizton hiszi, hogy sikeresen leküzdjük mai nehézségünket is, és győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét. Utazás S Magyar S*a5?as8 Szakszervezet javúsiata a amicsaH, illetve az igüzptói tanácsok inonöaeseiöl Az üzemek önállóságának, öntevékenységének biztosítására a 4Magyar Szabad Szakszervezet fontosnak tartja a végleges munkástanácsok megválasztását. A végleges munkástanácsot a dolgozók kétharmad részének jelenlétében lehet megválasztani. Ott, ahol már megtörténtek ugyan a - égleges munkástanácsválasztások, a taglétszám vagy a tagság összetétele azonban nem megfelelő, ott ismételten meg kell választani a végleges munkástanácsot. Százas létszámon aluli üzemben minden dclgozó tagja a munkástanácsnak. Ahol a dolgozók száma a száz ■ főt meghaladja, ott 21—71 létszámú munkástanács választandó. Ügyelni kell arra, hogy a munkástanács tagjainak legalább kétharmad része a termelésben részvevő dolgozók közül kerüljön ki. A választást az üzemi bizottság készíti elő a dolgozók bevonásával. A szakszervezet a javaslatok alapján listát készít a jelöltekről. Nagyobb helyeken a választást üzemrészenként tartják. A, választásokat a műhelyfőnök vagy az ülő-elnök vezesse le. A dolgozóknak joguk van megváltoztatni, illetve kiegészíteni a listákat. Jocuk van a listáról bárkit törölni, s helyette mást jelölni. A dolgozók nem listára, hanem egyes személyekre szavaznak. Az igazgató, főmérnök nem válaszható be a bizottságba, tanácskozási joggal azonban résztvesznek a munkástanács ülésein. A munkástanács az üzem legfontosabb kérdéseiben dönt. A munkástanács tagjai közül igazgatói tanácsot választ. A munkástanácsok. illetve igazgatói tanácsok mint társadalmi szervek működnek, tagjai nem függetlenítettek. A Magyar Szabad Szakszervezet szükségesnek tartja, hogy azokon a helyeken, ahol a munkástanács öszrzetételénél fogva nem tudja betölteni hivatását, azt újjáválasszák. Zárolták a közületi anyagokat A Somogv megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megye területén lévő valamennyi közületi anyagot — tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdonában van — a következő intézkedésig zárolja. A megyéből bárminemű anyagot kiszállítani csak a Megyei Tanács Tervosztályának előzetes engedélyével lehet. A vállalatok és intézmények készletükről tegyenek jelentést a Megyei Tanács Tervosztályára. Az 1956. évben megkezdett. de be nem fejezett beruházásokat csak a Megyei Tanács jóváhagyása után lehet folytatni. László István a Megyei Tanács VB elnöke Dombóvár. Vasútállomás. A máscsendes. Éjszaka van. A vonatok éjjel nem indulnak és nem érkeznek. Aki este jön, reggel megy tovább. A hosszú éjszakát a váróteremben tölti. Itt meleg van, kisgyermekek fekszenek a padokon, néha felsírnak. Akaratlanul is a békés állapotokra gondolok, a tízperces vonatkésések miatt idegeskedő, türelmetlenkedő emberekre. Most órákat kell várni, mégis mindenki csendben van, sőt még örül is annak, ha utazási célja felé egyáltalán megy vonat. A nagy váróterem söntése nyitva van egész éjjel. A két felszolgáló délután 4-től másnap reggel 8-ig méri a sört és a málnát, udvariasan kínálja a konzerveket. A vendégek száma soha nem csappan, sőt növekszik. Csodálom az utasellátó két al- Kalmazottját, aki erejének megfeszítésével szolgálja ki a sok-sok vendéget és mégsem panaszkodik. Lassan pirkad, megvilágosodik kelet felől, felébred a pályaudvar. Megszólal a megafon, és Kaposvár, Tamási, Szekszárd felé elindulnak a vonatok. A miénk, a bátaszéki még fűtetlen, hely alig van, többen állnak a peronon. Senki nem zúgolódik. Ugylátszik, ha baj van, az emberek figyelmessége megnő egymás iránt. Senki nem tolakodik, várja azt a pillanatot, amikor leszállhat a vonatról, s a hosszú utazás után. hazaérhet. A vonatban sok a katona, ki innét, ki onnét jön, megy, utazik haza. Beszélgetnek, mesélnek. Az emberek kíváncsiak. Szinte két ember sincs, aki ne fordulna ezekkel a szavakkal egymás felé: — Hát arrafelé mi újság? — Folyik a munka? A beszélgetések megindulnak, zsibong, csacsog az egész kupé. elemszemben az ablak mellett fiatal ballonkabátos ember ül. Bámul kifelé, az elsuhanó tájra. Komlón dol-Hétfőn reggel ismét pedagógusok, tanulók igyekeztek az iskolák felé. A Sétatér utcai Általános Iskolában is szép számmal megjelentek a növendékek. Itt volt minden diák, aki valahogyan értesült a tanítás folytatásáról. Csupán az iskolától távol lakó gyermekek hiányoztak, a felsőtagozat 270 tanulójából pl. tizennyolcán. Remélhetőleg ma és a követkegozott. Már maga ez a tény is felkelti az érdeklődést. Sok rémhír, igaz iés 'valótlan hír szállongott Komlóról. Feléje fordulok hát: — Mi történt Komlón? — Én tegnap jöttem el onnan — mondja egyáltalán nem izgatott arccal. — A komlói hegyekben, a Mecsekben az éjszaka még dörögtek a fegyverek. Amúgy a városban rend van és békesség. Pécseit is helyreállt a nyugalom. — Kik lövöldöznek? — Több elítélt politikai és közbűntényes egyaránt kiszabadult a forrongás napjaiban, most azok vannak fenn a hegyekben, és nem akarnak visszatérni munkahelyükre. Azok a bányászok és a katonák egy része, akik az első időben csatlakoztak a követelésekhez, már lemorzsolódtak róluk. — A bányászok nem dolgoznak? — Egy-két helyen már megindult a munka. Bizony nagyon nagy szükség van arra, hogy a bányászok leszálltának a bányába, mert a bányák elhanyagolódnak és elvire sédnek. Nem is beszélve arról, hogy szén nélkül egy üzem sem mehet, és a vasút közlekedéséi is különösen hátráltatja a szénhiány. Lassan azonban felveszik a munkát és megindul a termelés. Elhallgatunk, mindegyilaink beletemetkezik saját gondolataiba. A peronon fiatal diákok állnak, Veszprémbe jártak iskolába. — Nálunk is volt »zri« — mondják az utasoknak, és láthatóan nagyon büszkék erre. — Fegyverünk is volt — folytatják — és ezekkel a hatásos szavakkal közmegelégedést akarnak tányérozni. — De most már abbamaradt — fejezik be kis szomorúsággal hangjukban. — Inkább tanultak volna — jegyzi meg az egyik utas, és ez a megjegijzés nagyobb megelégedést vált ki. Csattog a vonat, keresztül szeli a bányavidéket. Nagymányok. Máza- Szászvár, Hidas. A környéken csend van és nyugalom. zó napokban az oktatás megkezdésének hírére mindinkább növekszik az iskolát látogatók száma. A tegnapi napon az eddig tanult anyag ismétléséhez fogtak hozzá, ezen a héten új anyagot nem tanítanak. Ma a szülők és a gyermekek elhatározása alapján eldöntik, ki milyen idegen nyelvet tanul ezután. Megkezdődött a tanítás CjfzaliLii pIllattátképek Usuetyéeéi Úgy látszik, hamarosan beköszönt a tél. A vályúkban, tócsákban lévő víz színén vékony jégréteg képződött az éjszaka. A rétek fűszálain ezüstös fehéren csillog a dér. Itt-ott kopog a föld az ember talpa alatt. A szél is csípősebben, élesebben érinti az arcot. Az cipher önkéntelenül összébb húzza magán a kabátot. A parasztember tudja, mit jelent ez: az idő sürgetése, figyelmeztetése azokhoz, akik megkéstek, vagy késlekednek a vetéssel. Igyekvésre int a lábonálló kukoricaszár, a kupacokban álló répa is. Jön a tél... Békés, munkás napok zajlanak A múlt hetekben sok értékes nap kallódott el Csurgón is munka nélkül. Az országos események nem maradtak hrtás nélkül Csurgón sem. Az emberek tib-láboltak, bizonytalankodtak. A tétlenségnek azonban vége. A hét elejétől kezdve már békesség és nyugodt élet zajlik a faluban. Dolgoznak az üzemekben, hivatalokban, de a parasztok sem akarnak rosszat maguknak. Trágyásszekerek döcögnek a határba, emberek sietnek a mezőre csutát vágni, répát szedni. De a legfontosabb talán az, hogy az emberek egyre tisztábban, világosabban látják: hova vezetett volna az út, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása nem kiáltott volna »állj, s ne tovább«-ot a kapitalizmus, a fasizmus szálláscsinálóinak Magyarországon. A csurgói dolgozók nem kívánják viszsza a tőkés rendszert, ők demokratikus, szabad, független Magyarországot akarnak igazi néphatalommal. A dolgozó parasztok — egyéniek és szövetkezetiek — osztatlan örömmel fogadták a kormány programjába! az eddigi begyűjtési rendszer eltörlését. Újul ást. tisztulást várnak e program alapján a közéletben, a parasztság nagyobb megbecsülését követelik. S iosgal. Beszéltünk a Zrínvi Tsz tagjaival. Elítélik a múlt rendszert, de az október 23 előttit sem kérik vissza. Ebben vaiamenvnvien megegyeznek. Az eevik tsztag. Horváth Laios azt mondta: »Azt a csepp vérempt is kiengedném, amelyik a régi át.kos Horthy-rendszert kívánná vissza, én tudom, mit jelentett a földbirtokos kizsákmányolás, de emberibben, jobban akarunk élni, mint az utóbbi hét-nyolc esztendőben. Tsz-tagok, egyéniek számot vetnek A Zrínyiben nem állt meg a munka az elmúlt hetekben sem. A kukoricájukat betakarították, még egykét napig tartó vetnivalójuk van hátra, készülnek a zárszámadásra. ■Szorgos munka közben találtuk Csurgó. legjobb eovéni gazdáját, Foki Lászlót. Annyi takarmányrépája termett kicsi földecskéjén • hogy egy 25 holdas gazdának is becsületére válna. 600 négyszögölről csaknem négy vagont hordott be. Öt hold földjére hárem szarvasmarha, 15 sertés jut, minden éviben trágyázza a földeket. Valódi kertgazdálkodást folytat. Hogy mit mond a kormány programjáról? Természetesen örül neki. — Tudják, mi jelenti a parasztnak a szabadságot? — kérdi. — Az, hogy azt tesz a terményeivel, amit akar és teljesen a maga szabad elhatározásából dönti el: egyénileg vagy szövetkezeti módon gazdálkodik. Dohát ez a két feltétel már adva van — vetjük közbe. — Igen, több is terem a magyar földeken, mint eddig. Régen a parasztember akár 8—10 évig is pereskedett fiával, vagy testvérével egy nadrágszíj parcellán, annyira ragaszkodott a földhöz. Reméljük, hogy ezután még nagyobb becsülete lesz a földnek a paraszt szemében. Óhajuk máris teljesült Ne térjen vissza a múlt, az új kormány teljesen számolja fel a rég: vezetők által elkövetett hibákat és bűnöket. Ezt kérik, ezt követelik a csurgóiak. Mózes Imrével 'beszélgetünk. Régi ismerősök vagyunk. Pártonkívüli, de egyszerű, köztiszteletben álló ember. Az elmúlt napok eseményei felől kérdezősködünk. Határozottan elítéli azokat, akik a »nép nevében« törvénytelen cselekményekre, hősök emlékművének ledöntésére, halottak emlékének meggyalázására, s egyébre kapatták magukat. Jó pár hónappal ezelőtt a helytelen begyűjtési rendszerről beszélgettünk vele. Most örül, hogy akkori óhaját megvalósította a konmány. Mit várnak még? —• Hogyan vélekedik a falu az új kormányprogramról, a pártról? —■ Meglehetősen sok a rémhír, ellenben a mi sajtószolgálatunk sok esetben gyenge, megkésik. Ha Mindszenty nem szégyellt a magyar nép elé állná követeléseivel, a párt és a kormánynak is bátor, okos érvekkel kell most a nép elé lépni. S így van ez helyi viszonylatban is. A kormány is csalc akkor tudja megnyerni a nép osztatlan bizalmát, ha a nép látja, hogy a meghirdetett program minél előbb valósággá válik. A kommunistáktól, a párttól pedig azt várjuk, egyenrangú partnerekként kezeljen bennünket, pártonkívülieket. Hogy mi is megmondhassuk a pártnak, ami nem tetszik, s győzzük meg egymást nézeteink helyességéről, vagy helytelenségéről. Úgy véljük, sok igazságot mondott Mózes Imre; szívleljük meg hát. elvtársak, kommunisták és mindenki, aki vezető érést töh be. SZÉNPORT bármilyen mennyiségben átveszünk. Elszállításáról gondoskodunk. Somogy megyei Téglagyári Egyesülés, Kaposvár, Május 1 u. 16. sz. Telefon: 14-70. Kétszobás, mellékhelyiséges, disznótartásos lakásomat elcserélném két különálló egyszobás, mellékhelyiségesre, esetleg ráfizetéssel. Cím a Hirdetőben. Puspán Ferenc kőműves kisiparos mindenféle szakmunkát vállal magánosoktól és közületektől egyaránt. Cím: Körtönyei hegy 2.___________________ SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Tóth István. Szerkesztc'ség és kiadóhivatal- Kaposvár Latinka S. u. 7. Tel.: 15111. Kiadóhivatal telefon: 15-16. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Nyomdáért felel: Hidas János.
