Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-29 / 12. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^ ^ I. évfolyam, 12. szám. Csütörtök, 1956. november 29. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA JS f dL ÄKA 50 FILLÉR .............. .......... ................................„пи',и,mi Минин,i„ii,'im,it.iiriimmiii!:, ............................................... A szövetkezetekről Manapság sok falusi emberben vetődik fel a kérdés: hogyan to­vább, szükség van-e a termelőszö­vetkezetekre, és milyen legyen a szövetkezet formája, gazdálkodá­sa? A tsz-szervezés során az el­múlt években elkövetett súlyos tör­vénysértések, az önkéntesség leni­ni elvének felrúgása, eltorzítása a szorgos paraszti nép érdeklődé­sét nem közelebb, hanem inkább messzebb vitte a szövetkezettől. A számszerűséget hajhászó, a pa­rasztokat a szövétkezetbe kénysze­rítő bűnös módszerek ekozták, hagy sokhelyütt : a rosszul szerve­zett, gyenge gazdasági alappal ren­delkező szövetkezetekből most ki­lépnek dolgozó j parasztok, hogy olyan hely is van, ahol a szövet­kezet feloszlatását szavazta meg a tagság. Sokhelyütt megingott a paraszt­ságnak a szövetkezetek iránt táp­lált rokonszenve, bizalma. Azoké­­ban is, akik Pedig hittel, meggyő­ződéssel álltak á szövetkezeti ta­gok sorába. Jól kihasználják ezt a falu tsz-eileneá, dolgozó paraszt­ellenes elemei. Számos községből érkeznek jelentések arról, hogy ezek az elemek rágalmazással, ígér­getéssel akarják eltántorítani a szövetkezéshez hű embereket. Csö­­kölyben, Ráksibán, Nagyberkiben pl. »árulóknak« nevezik azokat az embereket, akik a szövetkezésben látják jövő felemelkedésük útját. De miféle »árulás«, »egységbon­tás« az, ha valaki továbbra is a neki tetsző módon akar gazdálkod­ni? A párt, a kormány kemény íté­letet mondott a szövetkezetszerve­zés régi, népellenes módjáról. A kormány a dolgozó parasztok be­látására bízza gazdálkodási mód­juk megválasztását, ugyanakkor azt is kinyilvánította: továbbra is messzemenő erkölcsi, anyagi támo­gatási kíván adni a szövetkezetbe tömörülő gazdáknak. Akik most azt kérdezik: kell-e egyáltalán a szövetkezet, azt taná­csolhatjuk: olyan szövetkezetek kellenek, amelyeke valóban a dol­gozó parasztokéi, amelyebben a legfőbb gazda — a tagok összessé­ge — dönt az üzemtervről, a ve­téstervről, a jövedelmi ágak fej­lesztéséről és mindenről, nem pe­dig a felsőbb és állami szervek és mások szabják meg, hogyan gaz­dálkodjon, mit termeljen a tsz. A tagok saját maguk döntsék el: kikkel akarnak szövetkezni és mi­lyen formát választanak, kit akar­nak vezetőjüknek megválasztani. A mezőgazdaság fejlesztésének iránya világszerte a nagyüzem télé halad. Továbbra is igaz az, hogy a gépesítéssel olcsóbbá, köny­­nyebbé lehet tenni a földművelést. A gépesítésnek pedig nagyüzem­ben, nagy táblákban van igazán eredménye. Amikor szövetkezetről beszélünk, a teljes önkéntességen alapuló, va­lóban jövedelmező, a parasztság teljes demokráciáján álló szövet­kezetre gondolunk, olyan típusra, amilyet a parasztság elfogad és szívvel, lélekkel támogat. Nincs semmi akadálya, hogy a jövőben csak ilyen szövetkezetek működje­nek. Higgadtan, megfontoltan gondolkodjanak mindenütt a szö­vetkezetből való kilépésről, vagy feloszlatásról. Gondoljanak arra is: milyen nagy kár lenne a sok munkával, áldozattal megteremtett gazdasági épületeket lerombolni, vagy az értékes] törzstenyészetet szétaprózni. Szükség van most ar­ra, hogy mindenki meggondoltan és felelősségérzettel úgy gondol­kodjék: sorsáról, jövőjéről dönt! A fegyveres erők miniszterének közleménye A forradalmi munkás-paraszt kor­mány, mint ismeretes, elrendelte a volt Államvédelmi Hatóság feloszla­tását. A rendelkezés folytán a volt államvédelmi beosztottak elbocsátá­sa folyik, s rövid időn belül befeje­ződik. Az elbocsátások megkezdése óta eltelt rövid idő bizonyítja, hogy a volt államvédelmi beosztottakat a lakosságnak egy jelentős része teljes egészében súlyos törvénysértéseket elkövető, törvénytipró, hivatali ha­talommal visszaélő személyeknek könyveli el. Ez a magatartás abban mutatkozik meg, hogy- ezek az elbo­csátott emberek nem tudtak a pol­gári életben elhelyezkedni, vala­mennyien mint megbélyegzettek sze­repeltek. E helyzet megszüntetése érdekében elrendeltem valamennyi volt állam­­védelmi beosztott tevékenységének felülvizsgálását. A felülvizsgálat cél­ja az, hogy egyrészt azok a volt államvédelmi beosz­tottak, akik törvénysértéseket követtek el, az igazságszolgálta­tás kezére jussanak, másrészt azok, akik ilyennek részesei nem voltak, az állami és polgári élet bármely területén el tudjanak he­lyezkedni. A felülvizsgálásokat e célra létrehozott bizottságok végzik. A bizottságokban részt vesz a Leg­főbb Ügyészség és a megyei taná­csok képviselője is. A bizottságok munkájához kérem a lakosság segít­ségét. Az olyan személyek. akiknek tudomásuk van egyes államvédelmi beosztottak által elkövetett törvénytelenségekről, azt írásban közöljék a Legfőbb Ügyészséggel, a megyei rendőr­­kapitányságokkal, amely szervek ezeket a bejelentése­ket el fogják juttatni az illetékes ha­tóságoknak. Amennyiben a bizottsá­gok szükségesnek látják, úgy a be­jelentő személyeket meg fogják hall­gatni. A bizottságok munkájukat decem­ber 5-én megkezdik, és minden felül­vizsgált személy ügyében határozatot hoznak. Amennyiben a vizsgálat eredménye azt bizonyítja, hogy a volt államvédelmi beosztott törvény­telenségeket követett el, az illető személyt a büntető eljárás lefolyta­tása végett az ügyészségnek adják át. Amennyiben a vizsgálat azt álla­pítja meg, hogy a volt államvédelmi beosztott törvénytelenségeket nem követett el, erről számára a bizott­ság írást ad ki. Az ilyen igazolással rendelkezőknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy képességüknek megfelelően elhelyezkedhessenek, őket bármely állami, gazdasági szerv alkalmazza. Felülvizsgálatuk befeje­zésével végrehajtjuk a kormány ha­tározatát és egyben igazságot szol­gáltatunk ebben a kérdésben. Megalakult ax MSZMP csurgói járási ideiglenes intésőbixottsága November 27-én értekezletre gyűl­tek össze a csurgói járás legjobb kommunistái, hogy megválasszák az MSZMP járási- ideiglenes intézőbi­zottságát. Megjelentek az üzemek, gépállomások, állami gazdaságok, tsz-eík, hivatalok és intézmények, falvak képviselői, mintegy 80—100 kommunista a járásból. 1 Tartalmában, hangjában, más volt ez, mint a régi, megszokott érte­kezletek. Bátorság, őszinteség, a párt, a nép ügye iránti felelősségérzet csendült ki a felszólalók hangjából. Bátran és őszintén mondták el az elvtársak véleményüket az elköve­tett hibákról és egyes elvtársiakról a járás vezetői közül. Ugyanakkor hangot adtak annak is, hogy bíznak az új, megalakulandó pártban, mely harcolni fog az elkövetett hibák ki­javításáért, a valóban népi hatalom, a szocialista Magyarország megte­remtéséért. Egyemifoerként vallottált, hogy vállalják azt a nehéz feladatot, amely ma és a jövőben minden be­csületes kommunistára vár. Az aktí­vaülés hosszas és élénk, őszinte vi­ta után a következő elvtársakat vá­lasztotta az ideiglenes járási intéző­­bizottságba: Peti Sándorné, Tursics János, Tú­ri Imre, Borók Ferencné, Nyitrai Jó­zsef, Küher János, Viaiss Lajos, Tóta László, Parlag András, Molnár Jó­zsef, Várhelyi Gyula, Süvegjártó Ernő, Rudics József, Benczes László, Kiss F. László, Jáger János, Ágos­ton István. Az aktíva elhatározta, hogy a já­rás területén azonnal hozzákezd a párt szervezetéhez. Münnich Ferenc Ki szállíthat tűzifát? Az utóbbi' időben nagyon elszaporod­tak az erdei lopások. Ezek megakadá­lyozására intézkedések történtek. Ezzé' kapcsolatban a következőket közöljük-A tűzifa szállításához engedély to­vábbra sem kell. A szállított tűzifa származását azonban az ellenőrző kö­zegek előtt igazolni kell. Aki a szállí­tott tűzifa származását kellőképpen iga­zolni nem tucja, attól a hatóságok a fát lefoglalják Felhívjuk tehát a tűzifát- szállító sze­mélyeket, hogy az erdőgazdaságoktól, illetve a községi tanácsoktól beszerzett igazolások nélkül — amelyek bizonyít­ják, hogy a szállító személyeié a törvé­nyesen szerzett, jogos tulajdonukat ké­pező fát szállítják — fát ne szállítsa­nak. Az erdőgazdaságok és a községi ta­nácsok pedig a tűzifaszállításhoz a ko­rábbi rendelkezések szerinti származási, illetve szállítási igazolásokat adják ki. Somogy megyei Tanács VE Igazgatási Osztálya Egy jogos követelés A megbetegedett, meghibásodott traktornak a legjobb orvosság: a szakmájához jól értő szerelő. Műhely­­munkások, szerelők néllcül nem vé­gezhetnek jó munkát a traktorosok sem. A műhelymunkások egy fájó pont­jának orvoslására hívta fel most a figyelmet a Kaposvári Gépállomás munkástanácsa. Jobb bérezést, na­gyobb megbecsülést kérnek a szere­lőknek. Az eddigi bérrendszer kor­rigálását javasolják a következők szerint: Az I. kategóriába besorolt szere­lők órabére 7,50 forint, a II. kategó­riába besorolt szerelők órabére 6,78 forint, a III. kategóriába besorolt szerelők órabére 5,77 forint legyen. Ily módon a 200 órát ledolgozó szerelő havi bére 1500—1356, illetve 1154. forint lesz. A munkástanács kéri a gépállomás felsőbb szerveit: tegyék lehetővé, hogy a műhelymun­kások bérkategóriába való besorolá­sát ezentúl ne a központ, hanem a gépállomás munkástanácsa az igaz­gatóval egyetemben végezze. Java­solják, hogy az üzemanyagraktáros, a kőműves, a segédmunkások és a gondnok béralapja ne függjön a mű­helymunkásokétól. A munkástanács javaslatával kap­csolatban megkérdeztük Nagy Árpá­dot, a Gépállomások Megyei Igazga­tósága vezetőjét: jogosnak tartja-e a kaposváriak követelését. Nagy Árpád azt felelte: egyetért velük, szüksé­ges a mfihelymunkások fizetését emelni és a régi bérezés módját megváltoztatni. Azonban rájuk is vonatkozik a kormány . rendelete, hogy a béremelést január elsejével kell életbeléptetni. Reméljük, hamarosan megvalósul a gépállomás dolgozóinak jogos kö­vetelése. Amnesztia-rendelet készül A Magyar Távirati Iroda munka­társának értesülése szerint rövidesen rendelet jelenik meg, amely amnesz­tiát biztosít mindazoknak a magyar állampolgároknak, akik 1956. októ­ber 23-a után — tiltott határátlépés­sel — hagyták el az országot. A rendelkezés mindazokra vonat­kozik, akik ez év végéig önként visz­­szatérnek Magyarországra. Hasonló rendelet készül többfajta más cselekményre is. A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Most a munkára van a legnagyobb szükség /IT egdöbbenéssel hallgattam Kádár János kormányelnök vasárnap esti rádióbeszédének azt a részét, amelyben elmondta, hogy az ellenforradalmárok milyen mó­don kapcsolódlak be a Rákosi— Gerő-klíkk bűnös politikája ellen felkeli magyar nép hazafias moz­galmába. Beszélt arról is, hogy az úri világ hívei szervezetten igye­keztek felhasználni a felháboro­dott nép forradalmiságát a tőkés érdekek visszaállítására. Azt hiszem, hogy a hazánkban most lejátszódott tragédia örök figyelmeztetés lesz a magyar munkásság, dolgozó parasztság és minden becsületes, hazáját, népét szerető magyar ember számára. Október 23-a megmutatta, hogy nem lehet a nép nélkül, a nép érdekeinek ellenére vezetni az or­szágot. Október 30-a viszont arról tett tanúbizonyságot, hogy vannak nálunk erők, amelyek 1945 előttre akarják visszaforgatni a történe­lem kerekét. Úgy vélem, ma már az eddig kétkedők előtt is világos, hogy Kaposváron is felütötte fe­jét az ellenforradalom. Városunk­ban is likvidálni akarták a pártot, vezetőit bebörtönözték. Másutt vi­szont kommunistákat gyilkoltak meg családostól. Ha csak a név­ellenes politika miatt méltán fel­háborodott tömeg változást köve­telő akarata nyilvánult volna meg, akkor elsöpörte volna ugyan e mozgalom a múlt hibáiért, bűnei­ért felelős személyeket, de nem törlek volna a hibás, de nem bű­nös, főleg pedig egyes ártatlan emberek szabadságára és éleiére. Nem kétséges, hogy vannak ná­lunk a múlthoz visszahúzó erők, akik a munkás-paraszt hatalom megdöntését akarták, akarjak és akarni f ogják a jövőben is, ha en­gedjük. Éppen az ő mesterkedése­ik meghiúsítására kell most össze­fognia minden becsületes munkás­nak, parasztnak és szellemi dolgo­zónak. Munkálkodjunk vállvetve azon, hogy országunkat e szörnyű katasztrófából kivezessük. Dolgoz­zék mindenki becsülettel a maga helyén, mert csak az alkotó, te­remtő munkával űzhetjük el fe­jünk fölül a gazdasági összeom­lással fenyegető infláció veszélyét. Nem azt mondom, hogy ne vitat­kozzunk. Kezdeményezzünk vitá­kat, folytassunk eszmecseréket, keressük meg a legjobb módot ar­ra, hogy hazánkat a régi hibák­tól mentesen tovább építsük a szocializmus útján. De közben dol­gozzunk, fogjuk meg keményen a szerszám, nyelét, mert most arra van a legnagyobb szükség. NAGY PÁL famunkás, Kaposvár. Utaíjsn&k ki faíiás? a posta műszaki deipzóinak is A/T1, a posta műszaki dolgozói éjt nappallá téve dolgozunk, hogy biztositsiuk a megye hírszolgálatának éllátását. Munkánk jó el­végzéséhez emberihez méltó lakáskörülmények szükségesek. Rólunk azonban megfeledkezett a lakáshiva tai és a lakásélosztó bizottság. Ti­zeinkét dolgozónk van, akik családju kkal egészségtelen pincehelyiségek­ben, portásfülkékben, magas lakbérű albérleti szobákban laknak, vagy lakás nélkül vannak. Közülük többen a kérvények özönével halmozták el bosszú évek alatt a kaposvári la feáshivatalt, de még csak ígéretet sem kaptak jogos kérésük teljesítésére. Most a lakás céljára felszabadított hivatali helyiségek szétosztásá­nál sem törődték velünk. Négyszáz fős üzemünk képviselőjét meg sem hallgatta a lakásélosztó bizottság múlt szambát! ülése. Munkástaná­csunk felülvizsgálata alapján indokolt lenne tizenkét dolgozónkat lakás­hoz juttatni. Ml alávetjük magunkat a törvényes rendelkezéseknek, s nem is az a kívánságunk, hogy mán den igényjogosult posta műszaki dolr igozó -részére azonnal és egyszerre utaljanak ki lakást. Csupán azt kér­jük, hogy a bizottság a jövőben juttasson lakáshoz a mi dolgozóink kö­zül is néhányat, majd pedig folyamatosan, mind a tizenkét posta mű­szaki munkáficsalád részére utaljon ki lakást. A Postás Dolgozók Szabad Szakszervezete és a kaposvári posta-műszak munkástanácsa. A TALÁLKOZÁS »^oszladoznak a felhők, kelet felől szürke fény derenq. Pára száll az égnek, a vasúti sín deres-fehér. A hórongyok alatt pisz­kos-feketén folydoqál a víz. Szél támad, enyhe, inkább simogató, mint csípős. Ott áll a kis állomáson és várja a vonatot. Felqyűrt gallérú, kopot­tas kabátban, sapkáját az egyi'i füléra húzva. Vörösen izzik a ci­­qaretta parazsa, ahoqy utolsót szip­pant belőle. A sorompót eresztő vasutas hozzáfordul. — A Jóska még mindiq nem jön? — Nem! Elfordul, elnéz a derenqő világos­ság irányába. De sokszor állt így itt, várva a vonatot, bejáróként. Évek óta íqy utazik munkahelyére. Ugyanabban az órában ke! fel. in­dul el hazulról, megcsókolja felesé­gét, a gyereket. Este jön vissza. De soha ígv. egyedül még nem járt. A társa hiányzik. Ők barátok, ketten a falujából. Jóska a fiatalabb, ő az idősebb. Mindia ketten mentek а gyárba, s ketten jöttek vissza. Be­ültek a vonatba, elővették a tás­kát, s reggeliztek. Nagyon meg­szokták egymást, s most persze hiányzik a qyerek. Rossz így egye­dül menni és jönni. Egy idő óta a Jóska elmaradt. Pedig már a gyár­ban is kérdezték. De ő nem tudja, hol van. Nem akarta azt mondani, hogy a Jóskának nem áll szándéká­ban a munka felvétele. Sípol a vonat, pöfög, füstölög, bejár az állomásra. Felszáll szomo­rúan és leül. Ismerősök az arcok, ismerős a keretezett reklámkép a kocsi falán. Feláll, szokott mozdu­lattal odamegy az ablakhoz, letörli a párát róla, hogy kilásson. Kipil­lant. Az emberek szállnak fel a vonatra. Egy asszony széles kosa­rát felsegítik társai, s ő azután lép fel a lépcsőre. Mindjárt indulnak. Az állomás bejáratához ebben a pillanatban futva érkezik egy fia­talember. Bekecs van rajta, fején sötétkék sapka. Lábán csizma. Nem kerülgeti a pocsolyákat, csak szalad a vonathoz. Felugrik. Fúj­tat, homlokát törölgeti, vigyorog. Á Jóska. Társa megfordul, s mosolyogva üdvözli a gyereket. Szeme körül ráncba szalad a nevetés, a hango­san ki nem mondott öröm játszado­zik arcán. Kemény kezét nyújtja. — Szervusz! — Szervusz! — Dolgozni? A másik csak bólint. Többet ak­kor nem is szólnak. így van ez jól. A vonat elindul és zakatolva szeli át a rétet. Két kéz a fekete táska felé nyúl, és papirosba csavart ke­nyeret, szalonnát vesz elő. Hétköz­nap van . . . üi Nom! Egyházügyi Kivaial közleménye A sajtó és a rádió útján többen érdeklődtek arról, hogy mi a jelen­legi helyzet az állam és az egyházak viszonyában. Az Állami Egyházügyi Hivatal a ■ közvélemény tájékoztatá­sára közli, hogy a forradalmi mun­kás-paraszt kormány a Magyar Népköztársaság alkotmányában le­fektetett szabad vallásgyakorlat alap­ján áll, az iskolákban továbbra is biztosítja a fakultatív hitoktatást, magára nézve kötelezőnek tartja az egyházakkal kötött megállapodáso­kat az 1956. október 23-i állapotok­nak megfelelően. Az állam és az egyházak között felmerülő kérdése­ket a jövőben is tárgyalások és meg­egyezések alapján kívánja rendezni. (MTI) A londoni Opera előadása a magyarországi segélyalap javára London. A londoni Opera balett­­társulata előadást tart a magyaror­szági segélyalap javára. Az előadá­son megjelenik Margit főhercegnő is. „VELETEK ÉRZÜNK, MAGYAROK“ Lengyel lap cikke a magyar forradalomról Varsó. A Zycie Warsaawy című varsói lap hétfői száma a követke­zőket írja: »Veletek vagyunk, ma­gyar testvérek ... visszafojtott léleg­zettel, teljes szívünkkel, amely vál­takozva volt telve őszinte rokon­­szenwel, csodálattal és irtózottal, ott ültünk napról napra és estéről estére rádiókészülékeink mellett. Hallgattuk az országotokból érkező híreket, amely ország a történelem folyamán hozzánk, mindig különösen közelálló és nekünk mindig kedves ország volt- és mindig is az lesz. A magyarországi tragikus napok során nem volt Lengyelországban egyetlen фаг, egyetlen szervezet, egyetlen intézmény vagy iskola, amelyben spontánul ne alakult volna egy-egy segélybizottság Magyarország szá­mára és ahol ne folytattak volna élelmiszer- és gyógyszergyűjtést. Veletek é'rzünk, meg vagyunk győ­ződve, hagy a testvén Magyaror­szág el fogja érni azt, amiért a leg­magasabb árat fizette.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents