Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-28 / 11. szám

2 SOMOGYORSZAG Szerda, 19S6> november 28.

Mégy atlétika!, egy vivő és nyolc evezős számban dőlt el az olimpiai bajnokság sorsa a keddi napon

EZ TÖRTÉNT MÉG HÉTFŐN ESTE AZ OLIMPIÁN

Hétfőn a késő esti órákban fejezték be Melbourneben a súlyemelés utolsó két számát. Még egyetlen súlyemelő versenyen sem volt olyan óriási küzdelem, mint a mostani olimpiai versenyek során, amikor minden számot új csúcseredménnyel nyertek meg. Hétfőn a félnehézsúly és a nehézsúly küzdelmeire került sor. Az utolsó két súlycsoportban a mindvégig fej-fej melletti küzdelmet vívó amerikai és szovjet súlyemelők megosztozkodtak az olimpiai bajnokságon. Félnehézsúlyban a szovjet Vorobjev, nehézsúlyban az amerikai Anderson lett az első. A két súlycsoport küzdelmeivel egyidejűleg befejeződtek az olimpiai súlyemelő versenyek. A hét szám közül négy amerikai és három szovjet győzelem született.

Eredmények:

Félnehézsúly: Olimpiai bajnok: Arkagyi Vorobjev (szovjet). 462,5 kg, új világ- és olimpiai csúcs. A régi világcsúcsot is Vorobjev állította fel még 1954-ben, 460 kilogrammos teljesítménnyel. A régi olimpiai csúcsot az amerikai Schemansky tartotta 445 kilogrammal, melyet 1952-ben Helsinkiben ért el.

2. Sheppard (USA), 3. Debuf (francia).

Nehézsúly: Olimpiai bajnok: Paul Anderson (USA) 500 kilogramm. (Uj olimpiai csúcseredmény. Régi: Davis (USA) 460 kg, .1952.) 2. Silvetti (argentin), 3. Pigaini (olasz).

Hűvös, borús időre ébredt kedden Melbourne. Reggel nyolc órakor a versenyek megkezdésekor a hőmérséklet alig 15 celzius fokot ért el. Időnként erősödő szél is fújt. Pedig a meteorológusok azt jósolták, hogy kedden az időjárás a hétfőihez hasonló lesz és többek között 23—24 fokos meleget ígértek a sportolóknak.

A keddi versenynap műsorán kilenc sportág küzdelmei szerepeltek. Az atléták négy számban döntötték el az elsőség kérdését. Ezenkívül nagyfontosságúnak ígérkezett a 3000 méteres akadályfutás valamennyi előfutama. A vívók közül a férfi tőrözők léptek pástra, hogy eldöntsék az egyéni elsőség kérdését. Az evezős versenyek döntői — mint az előrelátható volt — az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külön párviadalát hozták. Az egyes versenyekről a Magyar Távirati Iroda jelentése a következőkben számol be:

3000 M AKADÄLYFUTÄS:

Csaknem zsúfolásig telt meg a nagy stadion nézőtere, amikor sor került a 3000 méteres akadályfutás első előfutamára. E versenyek aztán igazolták is a nagy érdeklődést. Különösen az első előfutamban volt nagyszerű verseny, s a világcsúcstartó Rozsnyóinak egészen kitűnő időt kellett futnia ahhoz, hogy elsőként érjen a célba. A másodiknak beérkező angol Disley, Rozsnyóival azonos időt futott. De a harmadiknak futó norvég Larsen ideje is csak 0.2 mp-vel volt gyengébb. A célbírák nem is tudtak dönteni a befutó megállapításánál, hanem csak a célfotó előhívása után hirdettek erédményt. Ebben a futamban indult az amerikai Ashenfelter, a helsinki olimpia akadályfutó bajnoka. Az amerikai olimpikon azonban csak a hatodik helyen tudott végezni, s ezzel kiesett a további versenyből.

Jeszenszki szereplését már nem kísérte szerencse. Bár Jeszenszki sokáig versenyben volt, végül is azonban csak 9:04 perces időeredményt ért el előfutamában, nyolcadik lett, s ezzel kiesett.

200 MÉTERES FÉRFI SIKFUTÄS:

Olimpiai bajnok: Bobby Morrow (amerikai) 20.6 mp. (Uj olimpiai csúcs. Régi: Owens és Stanfield, mindkettő amerikai, 20.7 mp, 1936, illetve 1952.)

2. Stanfield (amerikai) 20.7, 3. Baker (amerikai) 20,8 mp.

A 200-as döntő az USA atlétáinak lenyűgöző fölénye jegyében zajlott le. Morrowék egymás között döntötték el az elsőség kérdését. És nem is tudta senki sem veszélyeztetni még csak helyezésüket sem.

FÉRFI DISZKOSZVETÉS:

Olimpiai bajnok: Alfred Oerter (amerikai) 56,36 m. (Uj olimpiai csúcs. Régi: Innes (amerikai) 55,03. 1952.) 2. Gordien (amerikai) 54,81, 3. Koch (amerikai) 54,40 m.

A magyar Klics Ferenc 51,82 m-es eredményével a 7. helyen végzett. Egyébként ez a szám is az amerikai versenyzők »háziversenye« lett. Csak

mint érdekességet említjük meg. hogy a világcsúcstartó Gordien miként Helsinkiben, úgy most Melbourneben is elidegeskedte a versenyt s ismét kénytelen volt a második hellyel megelégedni.

HÁRMASUGRÁS:

Olimpiai bajnok: Athemar Ferraira da Silva (brazil) 16,35 m. Uj olimpiai csúcseredmény. A régi csúcsot ugyanő tartotta 16,22 méterrel, mely eredményt 1952-ben Helsinkiben érte el.

2. Einarsson (izlandi) 16,25. 3. Krejer (szovjet) 16,02 m.

A brazil da Silva mint az várható volt, biztosan győzött a hármasugrásban. Itt a meglepetést a Szovjetunió nagynevű versenyzője Scserbakov okozta, aki nem tudott a dobogóra feljutni.

NŐI TÁVOLUGRÁS:

Olimpiai bajnok: Jelizaveta Dunska Krzezinska (lengyel) 6,35 m. Világcsúcs beállítás és új olimpiai rekord. A régi olimpiai csúcsot az újzélandi Williams állította fel 1952- ben 6,24 méteres ugrással. 2. White (amerikai) 6,09 m, 3. Dvalisvili (szovjet) 6,07 m. A Budapesten is közismert, s oly népszerű lengyel fiatalasszony nagy fölényének jegyében zajlott le a verseny, s Dunska beállította ez évben Budapesten elért világcsúcs eredményét. A magyar Gyarmati Olga kiábrándítóan szerepelt. Kisebbet ugrott, mint a selejtezőben. A döntőben elért 5,66 m-es eredményével a 11. lett.

EVEZÉS:

Hét számban bonyolították le az evezős versenyeket. Mikorra az evezős számok sorra kerültek, már kellemes jó volt -az idő. Ennek megfelelően pompásak voltak az időeredmények is. A hét aranyérem a következőképp oszlott meg: Egyesült Államok 3, Szovjetunió 2, Olaszország 1, Kanada 1. Kanadának ez volt Melbourneben az első aranyérme.

ÖTTUSA

Az öttusa versenyek negyedik napján a 300 méteres úszásban mérték össze erejüket a versenyzők. Sajnos e számban a magyar öttusázók várakozáson alul szerepltek. S szinte minden esélyüket elvesztették, hogy az első három közé jussanak. Egyedül Benedeknek van reménye még arra, hogy bronz érmet szerezhessen.

Az úszásban Moldrich szerepelt a legjobban, aki 4. helyet ért el. Benedeie 18. lett.

Az összesített versenyben Benedek az 5. helyen áll. Bódi a 10. helyre csúszott le. Csapatversenyben továbbra is az USA csapata vezet a Szovjetunió és Finnország előtt. Ez utóbbi csaknem 400 ponttal előzi meg a 4. helyen álló magyar együttest.

Beszámoló a magyar sportolók hétfői olimpiai szerepléséről

Egynapos szünet után hétfőn ismét nagyüzem volt a melbournei olimpiai játékokon. A hideg, szeles időben lebonyolított versenyeken bennünket magyarokat elsősorban az ötezresek szereplése érdekelt. Mint már hírül adtuk, Kovács nem állt rajthoz. Kitűnő távfutónkat igen igénybevette a két nap előtti 10 000 méteres verseny. Egy régebbi sérülése is kiújult, úgyhogy nem vállalta a versenyzést. Szabó és Tábori külön előfutamban küzdött a döntőbe jutásért.

Az előfutamokat általában a taktikázás jellemezte, így aztán nem voltak nagy idők. Mindegyik versenyző csak arra tartogatta erejét, hogy biztosítsa helyét az első öt között. Az ötödik hely ugyanis még a továbbjutást jelentette.

HW.. -Versenyzőink közül Táborinak volt nehezebb dolga. Ö igen erős mezőnybe került, s különösen az ausztrál Lawrencevel, valamint a szovjet Kuccal kellett heves csatát vívnia a továbbjutásért. A szakemberek egyöntetű megállapítása volt, hogy Tábori kitűnő formában van, '' jól is taktikázott s a szakértők szerint Táborinak, ha némi szerencséje lesz a mai döntőn, akkor odakerülhet a dobogóra. Különösen Tábori hajrája volt pompás. Szabó Miklós a harmadik előfutamban állt rajthoz, ahol az angol Chataway-el kellett nagy taktikai versenyt vívnia. Chataway pompás formában van. Az előfutamok alapján a közvélemény őt, a szovjet Kucpt, s a magyar Táborit emlegeti, mint esélyest. Általános az a vélemény is, hogy a kitűnően taktikázó Szabó, aki nyilván Táborival evyütt tud majd futni az egész verseny alatt, helvet biztosíthat magának az első hat között.

Goldoványitól nem vártunk Melbourneben csodát. Á selejtezőben mutatott futása azonban pillanatokra megcsillantotta a reményt. Sajnos a középfutamban Goldoványi nem a tőle megszokott lendülettel versenyzett. Darabos volt, s az utolsó tíz méteren hárman is megelőzték.

A gerelyvető Krasznai teljesen formán kívül van.

Hogyan pontoznak az olimpián?

A nagy világversenyek idején sokfelé szóbeszéd tárgyát képezi, hogy valójában milyen pontozási rendszer alapján is döntik el a nemzetek helyezési sorrendjét az olimpián.

Nos, erre a kérdésre a válasz igen egyszerű. Az olimpiai játékokon semmiféle pontozási rendszer nincs. Tudniillik az olimpia nem csapat-, hanem egyéni versenv.

Csakhogy a különböző sajtóirodák, tudósítók, a különböző újságok és rádiótársaságok erről nemigen vesznek tudomást. Szinte valamennyi világverseny alkalmával a legkülönbözőbb pontozási módok látnak napvilágot. Rendszerint olyanok, amelyek az illető érdekelt nemzet szempontjából a legkedvezőbbek.

A leggyakoribb pontozási mód mégis az, amikor az elért aranyérmek számát veszik sorrendnek. Ugyancsak gyakori, hogy az arany, ezüst és bronz érmek alapján állítanak fel ranglistát.

Olvasóinkra bízzuk, hogy melyik rendszer alapján kívánják, értékelni az olimpiai játékok nemzetek közötti versenyét. Ezért közöljük hétfő estig bezárólag, hogy mely államok szereztek arany, ezüst, illetve brenz érmet és mennyit.

Részvevő állam neve: ar. ez. br.

USA 11 6 2

Szovjetunió 4 7 4

Ausztrália 113

Olaszország 1 — 2

Ncrvégia 1 — 1

Csehszlovákia 1 — —

Ujzéland 1 — —

Magyarország — 1

Franciaország — 11

Lengyelország — 11

Németország — 1 —

Anglia — 1 —

Argentína — 1 —

Görögország — — 1

Dél-Korea — — 1

Svédország — — *

Irán — — 1

Dóriról nem kaptunk hírt

Dóri András hétfői mérkőzéséről nem tudott hírt szerezni az MTI. A Népakarat s az OTSB sem tudott sem Dóri, sem Papp László eredményéről.

Egy külföldi rádióállomás meg nem erősített híranyaga szerint Dőri ellenfele feladta a hétfői mérkőzést s Dőri már a legjobb négy között van. E hírt azonban sehol nem tudták megerősíteni.

A Somogy megyei Moziüzemi Vállalat felhívja a megye területén lévő összes filmszínház üzemvezetőjét, hogy amennyiben film áll rendelkezésükre, a legközelebb eső filmszínházzal filmjeiket cseréljék lei, hogy változatosabbá tudják tenni a filmszínházak műsorát.

Városi Mozi 3 és 5 órakor: Hyppolít, a lakáj. Magyar film. Főszereplők: Kabos, Csortos, Gózon.

Szabad Ifjúság 3 és 5 órakor: Mexikói lány.

KiOSZ Béke-mozi (Beloiannisz u. 13.) 28—29-én 5 órakor: Római lányok.

A Kaposvári Textilművek egyszobás, összkomfortos lakást keres megvételre lehetőleg a belvárosban. Ajánlatot a gyár Jutái úti telepére

kér.

Négy év körüli kislány felügyeletére vállalkozom. Cím a Hirdetőben. (23811)

A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát szakképzett festőt vesz fel

mezőgazdasági kisgépek festésére.

SOMOGYORSZAG

Szerkeszt! a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Az MSZMP megye! intézőbizottsága. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Latinka S. u. 7. Tel.: 15-11 Kiadóhivatal! telefon; 15-10. Somogy megyei Nyomdaipari Vállai»' Nyemdáárt felel: Hidas János

A So mogyorsxág postájából

Lépjünk a cselekedetek útjára!

A SomogyoTSzág tisztelt Szerkesztőségének, Kaposvár.

1Гezembe került la.vjuk 5. és 6. száma. Nagy figyelemmel olvastam el, jóformán minden sorát megrágtam. Kissé megnyugodtam.: megindult az élet! Legalább Kaposvárott megindult. Mert itt nálunk alszik minden. Pedig annyi megbeszélni, tennivaló volna. Az idő nap-nap után halad, nap kél, nap nyugszik, s minden elvesztett perc — pótoíha tatlan.

Leírok két példát arról, hogy itt nálunk mennyire szunnyadozik minden. Vagy két hete bementem a községi tanácshoz, s egy diófa kivágására kértem engedélyt. Rám néztek: »Éppen most?«

»Hát mikor, most van az ideje! Az élet nem állt meg, s engedély nélkül nem vághatom ki a fát.« így érvellem. Végre megértettek, s megadták az útmutatást. Két héttel később, múlt pénteken aztán már szabályos módon engedélyezték. (Itt jegyzem meg, a H.-ak nem sokat törődnek a dolgokkal, s nyugodtan vágnak fát, ott, ahol éppen jólesik nekik. Egy asszonynak egy pár csizmát akartam eladni, s azt felelte, pénze nincsen, de fával fizet. Ezek voltak a szavai: »Most miénk az egész határ, csak soká tartson ez a világ (értsd: a bizonytalanság!), s acid,ig adja el csizmáját, míg fával tudom kifizetni.« Természetesen nem, adtam el lopott fáért.

Bementem a bíróságra. Kétszer is. Valami iratot kértem. Úgy néztek rám, mint akinek nincs helyén az esze. Hát nem dolgoznak? Egyik azt válaszolta: »A legnagyobb erősségünk, hogy nem dolgozunk!« A másik: »Íít vagyunk, de nem teszünk semmit!« (Gondolom, elsején a fizetésüket szó nélkül felveszik.) Beszélni akartam az állami végrehajtóval. Nagy kedvesen fogadott, szívélyesen elbeszélgetett erről-arról is, de mikor arra leértem, hogy egy ügyet intézzen el, feldühödött és majdnem kidobott. Hogy képzelem, most ebben az időben végrehajtani?! Mikor itt vannak az oroszok! Folytattam kérelmemet. Van egy befizetett tétel, azt utalja ki. Hát azt se akarta, csak amikor összeveszett velem és én vele, végre elővette a befizetési és kifizetési tömböt, s egy héttel később megkaptam a két hónapja befizetett pénzemet.

S így van ez a statisztikánál másutt is.

КГет azért írom le, mintha akárkinek kellemetlenkedni akarnék, nem azért vetem papírra, hogy akárki is jelentgetésnek vegye e sorokat, csalc azért írom le, mert ez nincs rendjén! A világ halad, az élet nem állt meg, s itt az ideje, hogy mindenki ő.olgozzék, éspedig nemcsak ott, ahol eddig dolgozott, hanem vegyük elő terveinket, beszélgessünk egymással értekezzünk, mi volna a jó, mi volna a helyes, mi a legfontosabb teendő.

En a forradalmi eseményekben nem vettem részt; sok mindent helyeseltem, ami történt, sok mindent kifogásoltam., helytelenítettem; de legjobban bánt az emberek nemtörődömsége. Minden hazafias érzésű ember tudja, hogy szükség volt a forradalomra, hogy végre függetlenek lehessünk, s azt telpjük kicsi országunkban, amit mi akarunk, s most már egyszer igazán elmondhassuk: »Tied az ország, magadnak építed/« Sajnos, a múltban ez csak üres szólam volt sokszor, és legszebb sikereinket is elhomályosította gyakran a hibák tömkelegé. De mit írom ezt én újságíróknak, becsületes magyar hazafiaknak, akik ezt éppen olyan jól tudják, mint én. Inkább azt kell írnom, lépjünk a cselekedetek útjára!

Nem tudom eldönteni, hogy megszállásunk mennyire válik hasznunkra, mennyire kárunkra, az események forgatagát annyira nem ismertem; tény az, hogy építő munkák megindítását akadályozza az a tudat, hogy idegen — még ha baráti, akkor se magyar — haderő tartja országunkat megszállva. Én már mondtam néhány embernek, majd megoldódik a ikérdés, úgy kell vermünk, mintha nem állanánk megszállás alatt.

C itt a sajtónak nagy szerepe van. Fel' kell rázni az embereket a tespedésből, s rá kell mutatni, hogy az élet nem. állt meg egy percre sem. Az idő halad, s mi lemaradunk, ha ölhetett kézzel várjuk, hogy szánkba repüljön a sült galamb.

Ш senki se beszél a mezőgazdasági kérdésekről, a tavaszra való felkészülésről. A besecdeáltatási rendszer eltörlése termelésünket és értékesítésünket alapvető m>ódon megváltoztatja. Hogyan fogja a mezőgazdaság ae egész ország ellátását biztosítani kötelező beszolgáltatás nélkül? Hogyan fogja ez a helyes intézkedés serkentem a parasztságot többtermelésre ? Hogyan fogunk szembeszállni az esztelen árdrágítással, úgy, hogy nem avatkozunk be a paraszt életébe és áralakító tevékenységébe, s mégis minden jobb legyen, mint volt?! A mi piacunk elcsendesedett, a termények eltűntek a piacról, se kukorica, se krumpli, se gabonái Csak a zöldségpiac virágzik, szerencsére változatlan árakkal. Én még két hete 150 forintért vettem egy mázsa csöves tengerit, tegnap háznál láttam eladást, 200 forintos árban, anyósom pedig tegnap vett levelében azt írja, hogy egy hete 255 forintért vett csöves tengerit Kaposvárott. Hát itt semmiféle pénzért nem lehet, mert nincs piaci felhozatal.

En a mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezését \ mosd sürgősebbnek és fontosabbnak tartom, mint az ipari termelést, mert iparcikket az év bármely időszakában tudunk, s kevesebb korlátok között termelni, de a mezőgazdasági termelés forgása egy év, s itt az elkövetett hibákat esetleg egy év múlva, esetleg csak évek múlva leihet helyrehozni. Amint hogy a múlt hibáit se lehel egy-kettőre helyreigazítani.

Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy nincs elég kenyárgabonatermésünk, s újig nincs hazai készletekből fedezve liszt- és kenyérszükségletünk.

Nem is tudom elképzelni, hogyan jutottunk ide. A. belső fogyasztás a demokráciában erősen emelkedett, mégse elég magyarázat ahhoz, hogy az elmúlt negyedszázad alatt voltak évek, így 1925., 1929., 1932., 1936. és 1941. évek, amikor 10 millió métermázsa kenyérgabona-felesleget szállítottunk Ausztriába, Svájcba és Olaszországba. Földjeink kizsaroltak, ke veset teremnek. Igaza van Vieres Péternek a magyar szűzföldekről írt cikkében, hogy mennyi értékes termőföld ment tönkre, menynyi a vetetten terület, mennyi a kiirtott szőlő és gyümölcsös, s mennyi az erotált föld. Mindhárom és félmillió tonna istállótrágya helyett csak két és negyeddel rendelkezünk, mivel megfelelő műtrágyát ez évben és a jövő év első felében nem igen termelhetünk, marad a zöldtrágyázás. Tudatosítani , kell a zöldtrágyanövények elterjesztésének fontosságát.

Jó volna tehát, ha a Somogyország ezekkel a termelési és szervezési kérdésekkel foglalkozna, javasolná értekezletek összehívását, megbeszéléseket, melyeken nemcsak a hivatalban lévő szakemberek vennének részt, hanem a termelők színe-java, eleje, s olyan szakemberek is, akiket a Jlákosi- korszak mellőzött, pedig de sok hibát észleltünk és láttuk az esztelenségeket, s tudtuk a következményeket előre! De azt még csak nem is álmodtuk volna, hogy ilyen mélyre süllyedjen mezőgazdaságunk!

Tó lenne, ha télen a fálvak“ ban kiépítenénk a hitelszervezeteket. Az egész járásban csak egy Nemzeti Bank-fiók és egy Országos Takarékpénztár-fiók van. Pedig volt hitelszövetkezet Kéthelyen, Balatonkeresztúron, Tapsonyban, Vesén, s ott maguk a parasztok és kisiparosok döntötték el, kinek (mennyi hitelre van szüksége, s ki érdemli meg, hogy melléje álljanak. A vésel hitelszövetkezet életében húsz éven át dolgoztam mint felügyelőbizottsági tag, majd mint igazgatósági tag és később annak elnöke, még később mint ügyésze, s tudom, milyen hasznos volt egy vasárnapi megbeszélés és vita arról, hogy ennyi és ennyi pénzre jó-e a kölcsönkérő, s ki tudja egy, vagy ki három, év alatt visszafizetni. De sok állatot vettek a gazdák hitelből, de sok tatarozásI végeztek! S ezt a szép intézményt 1950. éviben megszüntették. Most életre kellene hozni.

De sokat lehetne és kellene még írni hasonlókról. Egy a fontos: haladéktalanul fel a munkára! S a sajtó ebben a törekvésünkben segítsen minket.

Marcali, 1956. november hó 26. napján.

Hazafias üdvözlettel: DR. LEHN ER JANOS