Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-28 / 11. szám

'fyPQSÜP' AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^ g I. évfolyam, 11. szám. Szerda, 1056. november 28. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA pHOL ÄRA 50 FILLÉR A nemzetnek élni kell! Réssietek Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-parasst kormány elnökének november 26-i rádióbeszédéből Magyar munkások, parasztok, ér­telmiségi dolgozók, elvtársak! Néhány időszerű kérdésről kívánok szólni. Először a törvényes rend helyreállításának kérdéséről. Mint ismeretes, az eliénfonradaiom szer­vezett fegyverfes erőit a november 4-ét követő néhány napon belül szét­vertük. Ezek egyrésze fegyverleté­telre kényszerült, másrésze megsem­misült, Hasonló sorsra jutottak ké­sőbb azok a főleg Budapesten garáz­dálkodó néhány főből álló kis fegy­veres csoportok is, amelyek időnként feltűntek a gyárak, ez üzemek kör­nyékén, és fegyveres terrorral igye­keztek meggátolni a dolgozni akaró­kat a munkában. Ma a fővárosban a fegyveres összetűzések befejeződése után a közbiztonság fenntartásának és megszilárdításának feladata mind­inkább a magyar forradalmi ezredek járőreire és a rendőrség szerveire, vidéken a rendőrség szerveire hárul. Hozzá lehet tenni, hogy honvédegy­ségeink és rendőrségi szerveink nap­ról napra kielégítőbb módon telje­sítik rendkívül fontos feladatukat — mondotta a kormányelnök, majd a többi között ezeket mondotta: A törvényes rend teljes és követ­kezetes helyreállításának elengedhe­tetlen követelménye az is, hogy a ki­nevezett, s a munkáért személyükben felelős vezetőknek — mint a minisz­tériumok, főhatóságok vezetőinek — a tanácsi végrehajtó bizottságok el­nökeinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazgatóinak, a mérnökök­nek és művezetőkhek és minden más felelős1 vezetőnek az utasításait min­denki köteles betartani és végrehaj­­tani. A törvényes rend kérdésével kap­csolatban meg kell mondanom azt is: kormányunk el van tökélve arra, hogy az egész társadalmi élet de­mokratizmusát fejlessze, az álla­mi és gazdasági vezetés bürokra­tikus módszereit felszámolja, a hivatalok, intézmények és válla­latok demokratikus vonásait erő­sítse. Meg kell azonban nyíltan és őszin­tén mondani, a demokráciának is megvan a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fejetlenséget, a fe­lelős vezetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki de­mokráciának, mert mindez a demok­ráciától merőben idegen. Az ország törvényes rendjének helyenként di­vatba jött lazítása mindenkor — az adott viszonyok között pedig különö­sen — nem a nép és a demokrácia, hanem ellenkezően, a nép ellenségei javát és érdekeit szolgálja. A törvé­nyes rend lazítása vagy lazításának tűrése — bármilyen nagy hangon kimondott forradalmi jelszavak kí­séretében történik; is — a valóságban nem a nép, hanem az ellenforrada­lom malmára hajtja a vizet. Az utóbbi években sokszor el­hangzott a félelem nélküli élet köve­telménye. Mi azt kívánjuk és azért dolgozunk, hogy a törvényes rend mielőbb és teljés’ mértékben helyre­álljon az egész országban és az élet minden vonatkozásában. Ennek az alapfeltételei máris adva vannak. Úgy érezzük, hogy valamennyi tör­vénytisztelő, a közrendet és köznyu­galmat óhajtó becsületes állampolgár támogatásával rövid idő múlva ab­ban a helyzetben leszünk, hogy el­mondhatjuk, megoldottuk ezt a fel­adatot is. Kádár János ezíután így folytatta: — Még mindig :gyakori jelenség, hegy a tisztességes és becsületes, a munka és a rend' érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukka­nó és magukat egyideig mindig fel­színen tartó zavaros elemek. Látni fogjátok, hogy a hivatalokban is. gyárakban is sok az olyan mostaná­ban felbukkant újkeletű, azelőtt so­ha nem látott, önmagát demokratá­nak nevező személy, akiket ha köze­lebbről megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak sem mun­kások, sem demokraták, hanem gyár­vagy malomtulajdonosok, esetleg Horthy hivatásos j .'tisztjei, és mind­ezeken túl fasiszták. Helyre kell iga­zítani ezt a néhol még mindig meg­lévő fordított világot. Mindenkinek meg kell értenie, .hogy a népi de­mokratikus rendszer olyan rendszer, amely demokrácia a munkásokb a pa­rasztok és szellemi dolgozók számá­ra, de .diktatúra az ellenforradalmó­­rok és fasiszták számára. Második kérdésként az élet alap­jait képező munkáról kell szólnom — folytatta Kádár János. — A hely­zet hazánkban ismeretes. Egy közel háromhetes bénultság és sztrájk után hazánk majd' minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésné! külön és tisztelettel kell megemlé­kezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztem­berek egyaránt becsülettel tel­jesítették a haza iránti kötele­zettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dol­goztak. Becsülettel be kell vallani, hogy minden központi irányítás nélkül el­végezték az őszi szántás-vetés nyolc­­van-kilencven százalékát, és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hoz­zájuk is száguldoztak olyan embe­rek, akiknek az elmúlt hetekben leg­főbb gondjuk az volt, hogy a mun­kások ne dolgozzanak. Ezek az iz­gága elemek felszólították a parasz­tokat is arra, hogy ne szántsanak és né vessenek. Ök azonban egyönte­tűen, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is van kor­mány, jövőre is lesz. A kormány munkájáról vagy jellegéről majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz ke­nyér, és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz min vitatkozni sem, mert ha kenyér nem lesz, akkori élet sem lesz. Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, keres­kedelemben, a szállításnál megkezdő­dött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatosságának bizto­sítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül — helyenként és időnként — visszaesések vannak. A nehezen fejlődő termelés frontján he­lyi és időleges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hullámzanak. Mi ezeknek az egyre gyengülő, de tel­jesen meg nem szűnő sztrájkhullá­moknak az oka? Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — a leg­vadabb rémhírek terjesztésével, a leg képtelenebb követelések be­vetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a lehető leg­nagyobb kárt okozzák az ország­nak, hogy a gazdasági nehézsé­gek nyomán újabb támadást in­tézhessenek népi demokratikus rendszerünk ellen. Második akadálya helyenként a munka teljes beindításának az, hogy gyákran a jóhiszemű dolgozók sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, amikor olyan feltéte­lekhez akarják kötni a munka fel­vételét, amelyek ma még nem való­síthatók meg. Ezeknek a követelé­seknek egy része olyan helyekről in­dul ki. amelyek a munkásosztály ér­dekeitől idegenek. Előfordult, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen vagy olyan gazda­sági követelések kielégítése után dol­goznak. Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanoknak nevezni, per­sze akadnak jogtalanok is. De a jo­gos követeléseknek is az a baja, hegy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy a kormány által hozott döntéssel az ipari munkások és bányászok részére megszavazott béremeléssel elmentünk addig a ha­lárig, amelyen túl ma nem mehe­tünk, ha csak nem akarjuk megsza­vazni az’ inflációt, a pénzromlást. Megszavazni béremeléseket: ez egy pillanat műve, pénzt nyomtatni, ez papír dolga. De szabad ezt csinálni í Nem szabad, nem lehet, nem fogjuk megcsinálni. Minden gondolkodó ember tud­ja, hogy annak a béremelésnek van csak reális értéke és értel­me a dolgozó számára, amelynek van fedezete megtermelt áruban, különben csak több pénzt kap és több pénzért kevesebb árat. Ezt már kipróbálták keservesen a magyar dolgozók -1945—46-ban és 1 gondolom, egyetlen munkás sem kí­vánja vissza az inflációt, .a pénzrom­lást. Ha a mai súlyos gazdasági helyze­tünkben semmi mást nem nézünk, mint a villamos energiával, a szénnel is olajjal kapcsolatos bajokat, akkor is fel kell hívnom a dolgozók figyel­mét arra a veszélyre, hogy ha to­vábbra is ilyen vontatottan megy a termelés beindítása egyes helyeken — különösen a bányákban —, akkor előállhat az a helyzet, amikor a dol­gozók egy része átmenetileg még ak­kor sem dolgozhatna, ha különben ikarna is. Világos, hogy ezt minden módon el kell kerülni. Remélem, az öntudatos magyar dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az igen jelen­tős külföldi segélyek csak az átme­neti nehézségek leküzdéséhez adnak nagy segítséget, de népünk életét és jövőjét csak két kezünk munkájával biztosíthatjuk. Az úgynevezett Nagy Imre-ügyről Kádár János többek között a követ­kezőket mondotta: , Nagy Imre volt szerepéről még annyit: lehetséges, hogy az ellenfor­radalmárok számára kevés volt az, amiben nekik Nagy Imre akarva­­nem akarva segítséget nyújtott, de a Magyar Népköztársaságnak, a ma­gyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt. A továbbiakról pedig annyit, hogy az a Nagy Imre, aki a jugoszláv követségre belépve elhagyta a Ma­gyar Népköztársaság szuverenitása alatt álló területet és jogilag idegen ország területére lépett, néhány nap múlva diplomáciai úton közölte kí­vánságát, hogy el akarja hagyni a Magyar Népköztársaság területét. Nagy Imre és társai eredeti saját kívánságát számbavéve, lehetővé tet­tük, hogy elhagyják a Magyar Nép­­köztársaság területét, miután a Ro­mán Népköztársaság kormánya kész volt arra, hogy Románia területén számukra menedéket adjon, novem­ber 23-án Románia területére távoz­tak. Mi ígéretet tettünk, hogy ve­lük szemben az általuk utólag is el­ismert múltbeli súlyos cselekmé­nyeikért büntető eljárást nem indí­tunk. Ezt be is tartjuk. Távozásukat sem tekintjük örök időre szólónak, de a jelenlegi helyzetben úgy véltük, hogy helyesebb, ha egy időre elhagy­ják Nagy Imréék az ország területét. Erre külön okot adott az is, hogy a még nem kevés bújkáló ellenforra­dalmár részéről joggal tarthattunk provokációtól. Az eilenforradalmárok nagyon szívesen megtették volna, hogy a Nagy Imre csoportból kettőt, hármat meggyilkoljanak azzal a provokatív céllal, hogy ezért a Magyar Népköztársaság kormá­nyát tehessék felelőssé. Nekünk ilyen viszonyok között ele­mi kötelességünk volt, hogy az or­szág érdekeit megvédelmezzük, és ennek megfelelően is jártunk el. Kádár János végezetül ezeket mon­dotta: Ma az a helyzet, hogy az el­lenforradalom • szervezett fegyveres ereje Magyarország területén szét van zúzva. A háborús tűzfészek el van fojtva. Most elsősorban a ma­gyar munkások, azonkívül pedig a magyar parasztok és értelmiségiek eltökéltségén és akaratán múlik, hogy hazánkban a munka teljes erővel meginduljon, a törvényes rend helyreálljon, a néphatalom megszi­lárduljon, és népünk békés élete biztosítva legyen. Vannak fájdalmas sebeink, de ezeket be tudjuk és be is kell gyógyítanunk, mert) a nemzet­nek élnie kell. Egyedül rajtunk mú­lik, hogy szociális kérdéseinket s a nemzeti szuverenitásunkkal kapcso­latos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani a demokratizmus továbbfejlesztése és a teljes nemzeti függetlenség alapján. Ismétlem, bár az egész világ haladó erői támogat­nak bennünket, mégis mindez első­sorban saját magunkon, elhatározá­sunkon, akaratunkon és erőfeszíté­seinken múlik. Munkára fel, hogy a fájdalmas események e napjaiból mi­előbb a napfényes jövő útjára lép­jünk. (MTI) Kaposvár vezetői is kezdjék шед a múlt hibáinak kijavítását A Somogyország 5. számában meg­elégedéssel olvastam »A múlt hibái­nak kijavítása útján« c. cikket. Négy esztendei hibát hoznak helyre a barcsi és a csurgói járásban. Ilyen hibák Kaposvárott is történtek, ezek is orvoslásra várnak. 1952-ben itt is volt kitelepítés, amikor nemcsak az ún. »osztályidegen elemek«, hanem kisiparosok, kistisztviselők és közép­parasztok is áldozatul estek az ak­kori vezetők személyeskedésének és hatalmi túltengésének. A kitelepítettek egy része azóta már szerzett vagy vásárolt magá­nak hajlékot, viszont jónéhány csa­lád még ma is lakás nélkül él, albér­letben vagy »vendégként« ismerős­nél, rokonnál. Városunkban is szabadulnak fel la­kások az irodahelyiségek áthelye­zésével és összevonásával. Köztudo­mású, hogy jónéhány család jutott már emberi lakáshoz ezzel az intéz­kedéssel, továbbá az, hogy jóval több a jogos igénylő, mint a lakás. Mégis üdvös és a sérelmezettek részére megnyugtató lenne, ha a la­kásjuttatásoknál a lehetőségekhez képest módot nyújtanának arra, hogy a múlt hibáinak kijavítása Kaposvárott is napirendre kerüljön. Kérem a Szerkesztőséget, hogy emlékeztesse a város vezetőit: kö­vessék ők is a barcsi és a csurgói járás vezetőit a múlt hibáinak kija­vításában. Kohner Antal, az OMMI talajlab. dolgozója. ,Zavarosban halászóku-.ukrán hallunk felőlük, ta­­'-7y tálkozunk velük.. Ez nem véletlen. Létüknek alapja min­denkor a gazdasági és politikai körülmények változása, alakulá­sa, vagyis meglazulása. A törté­nelem bármely korszakában minden forradalomnak voltak és vannak ma is kellemetlen ízű kihatásai. E kihatásokat kell megfékezni, érvénytelenné ten­ni, hiszen ezelcet minden becsü­letes munkás és egyszerű pa­­rcusztember igazságérzete, meg­fontolt józansága is elítéli. Ezek megnyilvánulnak számtalan for­mában, de közülük csak kettőt említek. Nem egy esetben pa­naszkodnak az emberek ható­ságnál, ismerősnél, hogy egye­sek támadással fenyegetik. Ezek a felelőtlen fenyegetések nem egy embert félelemben, rettegés­ben tartanak. Ez nyilván az em­ber személyi biztonságérzetét sérti, és a leghatározottabban el kell ítélnünk. Akadnak olya­nok is, akik gazdasági síkon ön­hatalmúlag szereznek érvényt az általuk jogosnak vélt igénynek. Különösen a köztulajdon sérel­mére: tsz-vagyon erőszakos szétharácsolásával, állami erdő­vágással stb. Ezek az elemek, kihasználva országunk nehéz helyzetét, visszaélnek az emberi méltóság érzetével, gátolják a (mindannyiunk által óhajtott rend helyreállítását. Jelenleg állami szerveink a sokrétű, bo­nyolult ügyek mellett még ne­hezen jutnak el mindenhova, de az igazságügy keze élőbb vagy utóbb minden önkényeskedőre le fog sújtani. Addig is legyen uralkodó a józan, igazságérző emberek gondolata, amely képes meggátolni a forrófejű anarchis­ták társadalmi és gazdasági éle­tünk rendjét beszennyező cse­lekményeit. Mindenki minden­kor jól gondolja meg, mit mi­lyen módszerrel csinál, mert az igazság elől nem lehet kitérni senkinek. BAKONYI IMRE, Barcs, Járási Ügyészség MSZMP alapszervezet alakult a Kaposvári Gépállomáson Tegnap reggel ültek össze a Ka­posvári Gépállomás volt MDP-tag­­jai, hogy megalakítsák az MSZMP helyi szervezetét. Váncze Sándor volt párttitíkár megállapítva, hogy a párt régi vezetői visszaéltek a dolgozók bizalmával, s az MDP nem képvi­selte a nép érdekeit, ahogy kellett volna, a gépállomás alapszervi veze­tőségének nevében lemondott. Horváth István vezető-mechanikus az új párt új célkitűzéseiről, a jö­vőben várható tiszta pártéletxől be­szélt. Hangsúlyozta: »Nem azért be­szélek, hogy utána egyöntetűen fel­­álljon mindenki, mondván: az MSZMP tagja akarok lenni. Nem. Mi mindenkátniek lelkiismeretére, ér­zéseire s önkéntes elhatározására bízzuk, tagja kíván-e lenni a Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak. S akik most kimaradnak sorainkból; továbbra is ugyanolyan megbecsült dolgozói lesznek gépállomásunknak, mint eddig.« Ezután 16 taggal megalakult az MSZMP-alapszervezet. Az ideigle­nes elnökségbe — mely a választá­sokig hivatott intézni a szervezet ügyeit — Stark Ferenc vezető me­zőgazdászt, Karácsonyi István szere­lőt, Vinczie Sándor üzemanyagraktá­rost és Horváth István vezető­­mechanikust választották meg. öt ház felépítéséhez elegendő téglát égetnek naponta a Somogy megyei Téglagyári Egyesüléshez tartozó üzemek A Somoqv megye Téglagyári Egyesü­léshez tartozó kilenc üzem dolgozói 48 millió nyerstégla égetését végzik most a gyárakban — ez két millióval több, mint amennyit korábban terveztek — és naponta 200 000 égetett tégla kerül ki a kemencékből. Az Egyesülés dolgozói eddig mintegy három millió jóminőségű téglát égettek ki és elhatározták, hogy ha szükséges, Budapest újjáépítéséhez is nagyobb mennyiséget adnak. Szénkészletük egy hónapra elegendő, tehát a folyamatos termelés egyelőre biztosított. Januártól kezdve vonják le a novemberi félhavi fizetéselőleget Többen kérdéssel fordultak lapunk­­hoz, hogy a november elején kifizetett félhavi fizetéselőleqeket mikor vonják le. A Megyei Tanács tájékoztatása nyo­mán közöljük, hogy a pénzügyminisz­terrel történt megbeszélés alapján a fi­zetéselőlegeket január elsejétől Öt havi egyenlő részletben vonják le a fizetés­ből. Most decemberben tehát még nem kerül sor az előleg részleges levonásá­ra. A TEXTILMŰVEKBEN MEGVÁLASZTOTTÁK A VÉGLEGES MUNKÁSTANÁCSOT A Textilművek végleges munkás­tanácsának mintegy hetven tagja gyűlt össze tegnapelőtt az irodaház második emeleti nagytermében, hogy megválassza, a 15 tagú intézőbizott­ságot, valamint a munkástanács el­nökét, elnökhelyettesét és titkárát. A szótöbbséges nyílt és a titkos szavazásról folyt először vita, majd amikor a titkos szavazás mellett döntöttek, az egybegyűltek öt főt. javasoltak elnökinek. Cédulákat osz­tottak tó, melyekre az öt főből min­denki annak a személynek a nevét írhatta rá, aki neki legjobban meg­felel, akit az elnöki tisztségre óhajt. A szavazatok összes,zámlálása után a dolgozók nagy helyeslése kö­zepette jelentette be a .gyűlés vezető­je, hogy egyhangúlag Királyház: Ferenc MEO-vezetőt választották meg a munkástanács elnökévé. — Királyházi Fgrencben megbí­zunk, ő mindig kiállt a dolgozók jo­gaiért, panaszaik, sérelmeik orvoslá­sáért — mondta egy munkásasszoojy a többiek helyeslésétől kísérve. Elnökhelyettesnek Tatárvári Gyu­lát, titkárnak Ferincz Józsefet vá­lasztották meg, szintén a legdemok­ratikusabb formában; titkos szava« zással. A munkástanács vezetői, valamint. Róna Imre, a Textilművek igazgató­ja elmondotta, hogy az üzem terme­lése kényszerűségből, áramkorláto­zás miatt áll. Arra vonatkozóan, hogy mikorra várható javulás az energiaellátásiban, választ nem tud­tak adni. Még az Áramszolgáltató Vállalat vezetőd sem tudják ezt — hangsúlyozta az igazgató. Feldolgo­zásra váró anyag pedig van, mert kilenc vagon . .gyapotot kaptak a Szovjetunióból, de energia nélkül feldolgozni nem tudják. Ez az anyag elegendő lenne ahhoz, hogy a ter­melés két műszakiban meginduljon. Jelenleg a munkások kétharmada bejár az üzemibe; a többiek vonat­­korlátozás és egyéb mezőgazdasági munka miatt otthon maradtak. Ter­mészetesen ennek a kényszerű mun­kaszünetnek az okozói nem a mun­kások, hanem az áramhiány, így bé­rüket rendesen folyósítani kell: A munkástanács bérrendezési javasla­tokat dolgozott ki, de ezt bevezetni csak akkor lehet, ha a termelés meg­indul,

Next

/
Thumbnails
Contents