Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-18 / 3. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

I. évfolyam, 3. szám. ÄKA 50 FILLÉR Vasárnap, 1956. november IS.

Г

Mi hír as Eleimis serkiskereskedelmi Vállalatnál?

A Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat boltjaiban pillanatnyilag több hiánycikk mutatkozik. Érdeklődtünk a vállalat központjában. Ott azt a választ kaptuk, hogy ennek oka, hogy a kereslet igen nagy és az áru pótlására legtöbbször nincs idő és egyébként is különböző akadályokba ütközik.

Kaposvárott igen nagy mennyiségű liszt és cukor van raktáron. Ezekből a cikkekből tehát semmiesetre sem lesz hiány. Ugyanúgy hús és húskészítmények is bőségesen vannak raktáron.

Igaz, nem is ezekkel a cikkekkel van baj, hanem a mosószerekkel. Ezek csaknem teljes egészében kifogytak a boltokból. A Kiskereskedelmi Vállalat központja érdeklődésére azt a választ kapta Budapestről, hogy a gyárban igen nagy mennyiségű mosószer áll Kaposvár rendelkezésére, az árut csupán el kell szállítani. A vállalat központja ezért gépkocsikat .küld Budapestre a mosószer szállítmányért. A boltokban a vaj és sajt fölös mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére.

Néhány szó az új lakáselosztásról

Számos intézkedés bizonyítja, hogy Kaposvárott az illetékes szervek demokratikusabban, szólesebbkörű megtárgyalás útján döntenek a lakások elosztásáról. A vállalatok. intézmények, illetve a munkástanácsok küldöttei éppen úgy helyet foglalnak a 24 tagú bizottságiján, mint a Városi Tanács képviselői. A felszabadult nagy épületek, volt irodák helyiségeiben máris 36 család kapott emberibb, jobb. egészségesebb otthont. A kiutalások alapos vizsgálat útján tovább folytatódnak. Az alapos vizsgálatra azért van szükség, hogy csakis a rászorultaknak, a többgyermekes családoknak, a romos, életveszélyes helyen lakóknak juttassák a szép, tiszta lakásokat.

A helyes módszerű kiutalásokat azonban helytelen, törvénytelen cselekedetek zavarják. A szakszervezet székházának felszabadult helyiségeibe például gyermektelen házaspárok is beköltöztek, minden kiutalás nélkül. Ezek az emberek nem is gondolnak arra, hogy esetleg olyan többgyermekes családok elől foglalják el a helyet, akik jobban rászorulnak. Feltétlen szükséges tehát,

hogy minden lakásra váró dolgozó betartsa a lakáskiutalások törvényes módját és a lakáselosztó bizottság rendelkezéseit.

Vannak még olyan vállalatok, intézmények is, amelyek gátolják a lakások céljára kiutalt helyiségek átadását. Például a Magtermeltető Vállalat. A vállalatnak az Ady Endre utca 14. számú házban két parkettes szobája van, amit magtárnak használ. Amikor az illetékes szervek megvizsgálták a helyiségek felszabadításának lehetőségét, a vállalat tiltakozott. Fellebbezett hivataloknál, Közelbiz-nél, mindenhol. Azonban még a Közelbiz is elutasította követelésüket. Most mégsem hajlandók átadni a helyiséget, annak ellenére, hogy már másik helyiséget kiutalt részükre a tanács raktár céljára. Az a család pedig, akinek ki van utalva a lakás, nem tud beköltözni. Ideje, hogy a Magtermeltető Vállalat vezetői gyorsan megváltoztassák álláspontjukat és a legsürgősebben átadják felesleges helyiségeiket. Ezt kívánja a lakásnélküli dolgozók súlyos helyzete.

Ismét játszanak megyénkben a mozik

Néhány napig filmhiány miatt szüneteltek megyénkben a mozik előadásai. A napokban azonban a Moziüzemi Vállalat képkocsival hozott filmeket Budapestről, a normál mozik részére, így ismét megkezdhetik megyénkben a filmszínházak a vetítést.

Kaposvárott mától a Városi Moziban a Mágnás Miska című magyar filmet, 23—27-ig pedig Király lány a feleségem című francia filmvígjátékot játsszák. A Szabad Ifjúság 17—19-ig a Traviatát, 20-tól 23-ig

pedig a Janika című magyar filmet vetíti.

A vidéki mozik közül a csurgói, barcsi, siófoki, balatonboglári, lengyeltóti, buzsáki, tabi, karádi, kadarkúti, nagybajomi és balatonszárszói mozik játszanak.

A filmek szállításával még nehézségek vannak. így a megyénk filmszínházai még nem a megszokott időközönként cserélik filmjeiket. Amint a közlekedés megjavul, ismét a kialakult szokás szerint kapják filmjeiket.

Válasz a Sütőipari Vállalat dolgozóinak panaszára

Több vállalati dolgozó — köztük a sütőipar alkalmazottai — panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz, ők a legbizonytalanabb Időben és ezen a héten is ugyanúgy kivették részüket a munkából, mnt azelőtt, s jó munkájuk nyomán — bárki meggyőződhetett róla — kenyérhiány Kaposvárott nem volt. Sok üzemben a meglazult munkafegyelem mellett megtehetik a dolgozók, hogy elmenjenek délelőtt, vagy a koradélutáni órákban vásárolni, de ők ugyanezt a gyakorlatot nem folytathatják.

Éppen emiatt panaszkodnak. Nem tudnak vásárolni. Délelőtt nincs idejük, délután a munka befejezése után pedig nem lehet, mert a nagyáruház és még más üzletek is idő előtt bezárnak. Sok dolgozó nem tud zsírhoz, vagy egyéb nagyon fontos élelmiszercikkhez Jutni. A vidékiek, a városba bejáró sok falusi ember vásárlási inváziót rendez, megvesznek mindent és pont azoknak a kaposvári munkásoknak, akik most is állandóan dolgoznak, nem Jut elegendő mennyiségű áru. Kérik ezért a kereskedelmi szervek segítségét.

A panasz nyomán felkerestük a Városi Tanács kereskedelmi osztályát és az elhangzottakkal kapcsolatban kértük nyilatkozatukat. Mérő elvtárs a következőket mondta:

— Péntek délután azért kellett számos üzietet, többek között a nagyáruházát is idő előtt bezárni, mert teljesen kimerültek a készletek, a vásárló közönség már Jóformán semmi választékot nem talált és az eladók sem tudták

volna kielégíteni az igényeket. A késő órákban vételezett az üzlet anyagot a nagykereskedelmi vállalattól, azért, hogy szombaton reggel újból rendes, választékos készlettel árusítani tudjon Más üzletek is hasonló körülmények közé jutottak a vásárlási láz folytán.

— A Sütőipari Vállalat dolgozói panaszkodnak a falusiak vásárlására. Erre csak annyit mondhatok — semmi különböztetést az eladásnál nem tehetünk — részben azért, mert úgysem ismerné fel senki péídául azt a vidéki parasztembert, aki a levágott sertése mellett még zsírt vásárol (ez nincs senkinek az arcára írva), részben pedig azért, mert van áru bőven, rendes mennyiségben minden üzletben, s a vásárlók előbb-utóbb úgyis rájönnek, felesleges annyi mindent felhalmozniok. A zsírnál bevezettek korlátozást, csak fél kilót adhatnak el egy személynek a kereskedelem alkalmazottai. így bizonyos takarékoskodás és az elosztás helyessége elérhető. Más korlátozást bevezetni a kereskedelmi osztálynak nem áll módjában.

Azt tanácsolhatjuk a Sütőipari Vállalat dolgozóinak — tekintettel a rendkívüli helyzetre —. hogy nappal felváltva egy-egy órára menjeneK el vásárolni és így biztosítani tudják családjuk részére a szükséges élelmiszereket. A vállalat vezetői engedélyezzék a napközbeni vásárlást és az egy-egy órára eltávozó személyek munkavégzését helyes szervezéssel oldják meg*

Elégedő árut várnak a kaposvári kereskedelmi vállalatok

A nagy vásárlási láz ellenére a kaposvári boltokban előreláthatólag nem lesz különösebb fennakadás, hisz ha a kaposváiji készletek ki is merülnek, a központi raktárakban még mindig elegendő készlet van a vásárlók kielégítésére.

Pénteken este ismét két teherautó rakomány áru érkezett. Pamut- és szövetféleségekből hatezer métert, valamint 2000 pár cipőt hoztak Pécsről. Pillanatnyilag még Pécsett a raktárakban tetemes mennyiségű áru vár a szétszállításra. Ez azonban még a kisebb raktár, mert főleg Budapestről a központi nagy raktárakból szállítanak még a közeljövőben, a jövő hét elején, vagy. közepén újabb árut Kaposvárra.

Pécsről kedden nagyobb szállítmány játékféleség érkezik, Budapestről pedig konfekcionált és méterárukat, valamint igen nagy menynyiségű cipőt hoznak Kaposvárra.

A napokban több, eddig keresett áruféleséget hoztak gépkocsival a budapesti gyárakból és központi raktárakból Kaposvárra, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz, így most nagymennyiségű fűrész és reszelő, lapos elem, valamint kéziszerszám áll a kaposvári vásárlók rendelkezésére. Ugyanúgy igen sok különböző villamossági cikket, villamosfűtőt, villanyvasalót, főzőlapot és egyéb keresett villamossági cikket hoztak.

Joszip Broz-Tito elvtárs beszéde az Időszerű nemzetközi eseményekről

és problémákról

Elhangzott a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége isztriai aktívája előtt

Elvtársak és elvitársnők!

Tegnap azt az óhajomat fejeztem ki, hogy brioni üdülésemet kihasználom arra, hogy itt veletek ismertessem a nagyon bonyolult nemzetköai problémákkal kapcsolatos nézeteikkel. Olvastok újságokat, de azokban nem lehet mindent ismertetni és mindent, minden oldalról megvilágítaná. Az újságok, különösen annak az okát nem világíthatják meg, ami Magyarországon és Egyiptomiban történik, ahol sor került az izrael—francia—angol agresszióra.

A helyzet ma meglehetősen bonyolult és nem mondható, hogy nincs különösebb veszély arra, hogy nagyoblr összetűzésekre kerüljön sor.

De a világ toékeszereíő erői — amelyek közé hazánk is tartozik — megmutatták az Egytoült Nemzetek Szervezetében, hogy tántoríthatatlan síkraszállásukikál csökkenthetik a nemzetközi összeütközések lehetőségét és már oda hatottak, hogy a adlág reméilhetii, hogy a békét mégis megőrizheti.

Mindenekelőtt szeretnék visszatekinteni arra, ami Magyarországgal és Lengyelországgal történt, hogy pontos nézeteink legyenek ezekről az eseményekről. Ezek nagyon bonyolultak, különösen Magyarországon, ahol az történt, hogy a munkásosztály és a haladó szellemű emberek nagy része fegyverrel a kezében küzdött az utcákon a szovjet fegyveres erők ellen.

Araikor a magyar munkások és haladó erők tüntetni kezdtek, majd később ellenállást tanúsítottak és fegyveres akciót indítottak a Rákosi-féie módszer és a Rákosi-féle irányvonal további fenntartása ellen, mély meggyőződésem szerint, akkor nem lehetett ellenforradalmi törekvésekről beszélni.

Mondhatná, szomorú és tragikus, hogy a reakció itt nagyon termékeny talajra talált és az ügyek folyását fokozatosan saját maguk • felé igyekeztek kihasználni, a maguk céljaira azt az indokolt felháborodást, ami Magyarországon valóiban fennállott.

Nagyjából tudhatjátok, hogy milyen okok vezettek a magyarországi és lengyelországi eseményekhez. Vissza kell térni az 1948-as időkre, amikor Jugoszlávia először adott erélyes választ Sztálinnak és megmondotta, hogy független akar maradni, életét és a szocializmust hazájának különös adottságai szerint akarja építeni és nem engedi meg senkinek, hogy belügyeibe beavatkozzék. Természetesen akitor nem került sor fegyveres közbelépésre, mert Jugoszlávia egységes volt, a külföldi reakciós elemek — mivel fő erejüket a népfelszábadító háborúiban felszámoltuk — nem hajíthatták végre külföldi kihívásukat. Másodszor, nekünk nagyon erős, egységes és száklaszilárd kommunista pártunk volt. amely a háború előtti időszakban és a népfelszábadító háborúban edződött meg. Erős és szervezett hadseregünk is volt és ami a legfontosabb, meg volt népünk egysége, ami mindezt formába öntötte.

Amikor a hazánkra vonatkozó igazság győzött és megkezdődött a viszonyok rendezése azokkal az országokkal, amelyek a rosszemlékezetű határozat után megszakították velünk kapcsolataikat, a keleti országok vezetői azt az óhajukat fejezték ki. hogy ne emlegessük azt, amit ellenünk vétettek, feledjük el azt, ami ellenímk történt. Erre majd késeibb vissza térek.

Mi ebbe beleegyeztünk csak azért, hegy az említett országokkal a helyzet mielőbb megjavuljon.

De a bizonyos embereket — akik ma ismét rágalmazni kezdik hazánkat és akik a keleti és nyugati kommunista pártok élén állnak — továbbra is szükséges figyelmeztetni arra, amit Jugoszlávia ellen tettek ez alatt a 4—5, sőt több év alatt, amikor Jugoszlávia egyes egyedül

állott szemben az óriási hírverő gépezettel, amikor .minden irányból küzdeni kellett, hogy megőrizzük népi forradalmunk vívmányait, és azt, amit már építeni kezdtünk, a szocializmus alapjait. Egyszóval, hogy letöröljük a szennyet, amit különféle rágalmak ránk akartak kenni, és hogy bebizonyítsuk, hogy hol is az igazság. Figyelmeztetni kell őket és meg kell mondani, hogy akkor és ugyanazok az emberek minden lehetséges módon azzal vádoltak bennünket, hogy mi fasiszták vagyunk, hogy mi vérszomjasak vagyunk, hogy tönkretesszük népünket, és hogy népünk nincs velünk. Figyelmeztetni kell őket, hogy emlékezzenek és ne felejtsék, amikor most ránk akarják terelni azokat az eseményeket, amelyek Magyarországon és Lengyelországban történtek. Ez az alapvető törekvés azoktól a megrögzött sztálinista elemektől ered, akiknek népüket még sikerült megtéveszteni, és akik újra meg akarják szilárdítani uralmukat és ezeket a sztálinista törekvéseket rá akarják kényszeríteni népükre, sőt más népekre is.

Most csak azt akarom mondani, hogy

a magyarországi eseményeket, ennek az egész fejlődésnek a megvilágításában kell szemlélni.

A Szovjetunióval annak kívánságára és kezdeményezésére mi normaiizáltuk viszonyainkat. Amikor Sztálin meghalt, az új szovjet vezetőség látta, hogy a Szovjetunió Sztálin ostobasága miatt nagyon súlyos helyzetbe, zsákutcába került, mind kül- és mind belpolitikai téren és Sztálin módszereinek erőltetésével így jártak a népi demokrácia többi országai is. Megértették, hogy mindezeknek a nehézségeknek mi a való oka.

A XX. kongresszuson elítélték Sztálin eljárásait és az addigi politikát, de helytelenül érveltek, hogy ez az egész dolog a személyi kultusz kérdése, nem pedig a rendszer kérdése. Már pedig a személyi kultusz tisztán egy rendszer produktuma.

Ök nem indítottak harcot a rendszer ellen, és ha harcoltak is ellene, inkább hallgatólag tették, mondván, hogy egészében véve minden jó volt, csak Sztálin az utóbbi időben, mivel megöregedett, kicsit bolondozni kezdett, és különféle hibákat követett el.

Mi már kezdettől fogva megmondottuk, hogy nemcsupán a személyi kultuszról, hanem a rendszerről van szó, ainl lehetővé tette a személyi kultusz kialakulását.

Itt vannak a gyökerek. Eszerint tehát szakadatlanul és makacsul ezt a dolgot kell irtani, márpedig ez a legnehezebb. Hol vannak ezek a gyökerek? A bürokratikus gépezetben, az irányítás módjában, és az úgynevezett egyenlőségben, a dolgozó tömegek szerepének, törekvéseinek lebecsülésében és semmibevételében. Enver Hodzsa és más nyugati kommunista pártok vezetőiben, akik szembeszegülnek a demokratizmussal, s a XX. kongreszszus határozataival és akik sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a sztálini rendszer megszilárduljon, ma pedig azon munkálkodnak, hogy az a rendszer ismét feléledjen és uralomra jusson. Itt vannak a gyökerek és ezeket a hibákat kell kijavítani. Ami magunkat illet, mi meglehetősen messze mentünk a Szovjetunióval való viszonyunkban. Megjavítottuk ezeket a viszonyokat, és sok gazdasági szerződést kötöttünk, ránknézve igen hasznosakat, nagyon kedvező feltételek mellett és így tovább. Két nyilatkozatot is tettünk, az egyiket Belgrádban, a másikat Moszkvában. Mindkét deklarációnak tulajdonképpen nemcsak a mi kölcsönös viszonyainkra, hanem minden szocialista ország viszonyaira nézve is jelentősnek kellett volna lennie. Sajnos azonban nem így fogták fel őket. Úgy vélték, jól van, valóban a jugoszlávok annyira makacsok, hogy majd tisztelni fogják ezeket a nyilatkozatodat és mi végrehajtjuk, de ezek másokra nem vonatkoznak, mert ott más a helyzet, mint Jugoszláviában.

Jugoszlávia szervezett és fegyelmezett állam. A jugoszlávok megmutatták értéküket, mert a legsúlyosabb órákban is sikerült fenntartaniuk magukat és nem engedték, hogy a tőkésrendszer visszaállítására kerüljön sor. Azt hitték, hogy a határozat azt jelenti, hogy a jugoszlávok, valahogy mások mint azok ott a Kelet-Európai országokban, márpedig ez téves. Amikor mi Moszkvában a deklarációt fogalmaztuk pártviszonyainkról, főleg a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti viszonyainkról, ez kissé nehezen ment. Itt nem tudtunk egészen megegyezni. Mégis meghoztuk a deklarációt, mert a mi véleményünk szerint ez Jugoszlávia és a Szovjetunión kívül szélesebb kör számára szól. Mi figyelmeztettük őket, hogy ezek a törekvések, amelyek azelőtt Jugoszláviában olyan erőteljes ellenállást idéztek elő, fennállnak a többi országokban is és egy napon kifejezésre jutnak más országokban is, s akkor sokkal nehezebb lesz kijavítani.

Tudjátok, hogy Hruscsov itt volt pihenni, akkor itt is beszélgettünk, de Belgrádban még sokkal többet. Mivel engem Rankovics elvtárssal meghívtak a Kremlbe, elmentünk oda és folytattuk a beszélgetést. Láttuk, hogy a többi ország tekintetében a dolog elég nehezen megy. Láttuk, hogy a többi ország tekintetében más álláspontjuk van és a Szovjetunió vezetőinek bizonyos hamis, ferde felfogásaik voltak az illető országokkal, Lengyelországgal és Magyarországgal való viszonyuk tekintetében. Mi ezt nem fogtuk fel tragikusan, mert láttuk, hogy ez nem az egész szovjet vezetőség, hanem csak a vezetőség egy részének álláspontja. Ezt az álláspontot bizonyos körök rákény.szerítétték a másikra is. Mi láttuk, hogy ezt az állásfoglalást azok az emberek kényszerítik a többire, akik sztálini állásponton voltak, sőt még most is azon állnak. De még mindig van lehetőség, hogy a Szovjetunió vezetőségének belső fejlődésében azok az elemek győzzenek, akik a demokratizmus irányában. az erőteljesebb és gyorsabb fejlődés hívei, és akik meg akarnak tagadni minden sztálini módszert, hogy új viszonyokat teremtsenek a szocialista államok között, és azt- akarják, hogy a politikai fejlődés ebben az irányban haladjon. Bizonyos jelekből és,a beszélgetésekből is láttuk, hogy ezek az elemek nem gyengék, sőt erősek, de azért a fejlődésnek ez a belső folyamata, amely a progresszív irányban, a sztálini módszerek elhagyásának irányában halad, meg van vádolva bizonyos nyugati országok részéről is, melyek propagandájukkal és annak szakadatlan ismétlésével, hogy ezeket az országokat fel kell szabadítani, beavatkoznak ezeknek az országoknak belügyeibe, zavarják a gyorsabb fejlődést, s az említett országok közötti viszonyok javulását. Mível a belügyekbe való beavatkozás, továbvá a rádión át való hírverés és a léggömbakciók küldése, amely meglehetősen nagy arányokat öltött, a Szovjetunióban úgy vélik, hogy esetleg kellemetlen körülményekre kerülne sor, ha a szovjet csapatok teljesen elhagynák ezeket az országokat, és mondjuk olyan státust adnának a szovjetek nekik, mint ami Jugoszláviában van,