Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-17 / 2. szám

i . 4 - *&. __ь— . -Г7

# vb .:Va.-*c."•' v- -r* *,

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBi^^^^GJl ÉS A íffiGYEI TÄHÄCS LÄPJA

I. évfolyam, 2. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1956. november 17.

SOMOGYORSZÁG

Az új párt Somogy ország névvel új lapot indított. Sokak kívánságának figyelembevételével fogadta el az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága a lap nevét. A Somogyország nehéz körülmények között, nehéz feladatot vállalt magára. Az igazságnak megfelelően tájékoztatni a közvéleményt, helyt adni a közvélemény hangjának, betölteni Somogy népének hírmondója feladatát ma nem könnyű. Annyi év után érthető is, hogy nehéz hinni, hogy ez a lap most az igazat írja, az igazat tolmácsolja. Az elmúlt tíz esztendő alatt az ország vezetőinek megbocsáthatatlan bűne volt, hogy a népet, a nép véleményét semmibe vették. Úgy bántak vele, mint kiskorúval, ki önállóan lépni sem tud, aki helyett gondolkozni kell, aki helyett beszélni kell. A nép ezek szerint azt sem tudta, mi a jó és mi a rossz, és ezért meg lehet piagyarázni neki, hogy amit ő jónak vél, az valójában rossz, s amit ő rossznak tart, az valójában csak jó lehet.

De ezen is túlmentek. Elkezdték kategorizálni a népet, még a munkásosztályt Is, amely ennek az országnak a birtokosa és megteremtették a maguk szájaíze szerint az »öntudatos« munkás kategóriáját. Aztán mintegy fenyegetésként mindent ennek a szegény, csak nyomokban fellelhető »öntudatos« munkásnak a nyakába varrtak. Az »öntudatos« munkás »örömmel és megelégedéssel« fogadta a normarendezést, »büszkén és boldogan« jegyezte le fizetését békekölcsönre. Az »öntudatos« munkás keményen kidüllesztett mellel, mosolyogva mondott le az élet minden szépségéről, mert »nem akarta megenni azt a tyúkot, amely holnap aranytojást tojik«. Az újságíró' pedig, ki a pusztán kollektív agitátorrá és kollektív szervezővé leszűkített sajtó képviseletében kereste fel az üzemeket, nagyítóüvegge! kereste az ilyen öntudatos munkást, hogy vonalas nyilatkozatot csikarjon ki tőle. Néha talált. Vagy olyant, akiből még nem veszett ki az akasztófahumor és betéve elmondta a legutóbbi Szabad Nép vezércikket, megtévesztve * a hiszékeny újságírói, vagy olyant, aki nagyon is tisztában volt azzal, hogy a sajtó népszerűsítésén át — akinek szerencséje van — érvényesülhet, ráléphet arra a lépcsőfokra, amely az érvényesüléshez vezet. De talált olyat is az újságíró, aki önmagából kiindulva becsületesnek nézte a világot, hitte, amit a vezetők mondtak, hitte, hogy a nadrágszíj szorosabbra húzása a szocialista építés velejárója. S ezek az emberek voltak többségben. Ezt gondolta az újságíró is, amikor megírta cikkét, amikor nevét adta egy íöbbé-kevésbé jól vagy rosszul sikerült íráshoz.

S ezekre az emberekre építette egész rendszerét, saját jó életét a Rákosi—Gerő-klikk és belerágta a

kisebb vezetők szájába is, hogy ez a nép, ez a munkásosztály, s a többi semmi. Kiskorúvá silányították, semmibevették a népet, akivel — ha esetleg rosszalkodik — úgy kell bánni, mint a gyerekkel. Egy-két pofont adni neki, majd megjavul. A nép azonban megúnta, hogy őt kiskorúnak nézzék, mert a nép meglett, nagykorú már réges-rég: igazi, öntudatának teljében. Nem ismer sértőbbet magára nézve, mintha valaki szembekötősdit játszik vele. Nyitott szemmel, mindenre felfigyelő értelemmel, és a sokat csalódott ember bizalmatlanságával járkál az életben és elvárja, hogy tiszta kezekkel, nyílt kártyákkal játsszék előtte a párt és a kormány, s ezeknek szócsöve, a sajtó. S ma nem lehet nagyobb bűnt elkövetni űjraépülő szocialista államunk ellen, a nép bizalma ellen, mintha bármilyen politikai megnyilvánulásban nem mondunk igazat. Bár az igazság nagyon szubjektív fogalom. Mindenki, aki beszél vagy ír, azt tartja, hogy igazat mond, igazat ír, mert ő így hallotta, így tudja. De jön valaki más, aki másképpen beszél, másképpen ír, s azt mondja, aki előttem beszélt, írt, az hazudott. Mégis vállalni keli a szólást, az írást, őszintén, meggyőződéssel, a nép iránti bizalommal. Nagy megnyugvással fogadtuk Kádár János vasárnapi beszédét, melyben hangsúlyozta: »Felfogásunk szerint nem azért vagyunk felelős poszton a jelenlegi időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk«. JJ szavak megnyugtatóak. Reméljük, nem kényszerülünk arra a jövőben, hog»y olyant kelljen leírnunk, ami nem igaz, amivel nem értünk egyet. Bármennyire is fáj néha az igazság, ki kell mondanunk, mert csak úgy tudjuk a nagykorú nép bizalmát megszerezni. Bízunk abban, hogy népi demokráciánk következő életében a sajtó visszanyeri eredeti szerepét, s azon túl, amit a párt megszab számára, hogy kollektív agitátor és propagandista legyen, betöltheti társadalmi ellenőrző, a közvélemény hangulatát híven tükröző szerepét, s a Rákosi-uralom szűkreszabott cellájából kilépve az igazság kérlelhetetlen harcosa lesz. Világos, hogy az ilyen sajtó nem áll ellentétben a szocialista rendszer gondolatával, sőt belőle fakad igazán. S ha minden vezető felismeri, hogy a nép, a magyar munkásosztály, a parasztság és minden más réteg felnőtt, önálló, gondolkozó ember, akkor a sajtó is ilyen lesz.

E sorokkal kívánjuk útjára bocsátani a Somogy országot, s kérni Somogy népét, segítse, támogassa ezt a lapot. Ma még sok nehézség áll előttünk, hogy betöltsük igazi szerepünket, ehhez rendre, nyugalomra van szükség. De ez rajtunk áll, az elkövetkező napok eseményein.

Egységes új karhatalom a népi demokratikus rendszer megvédésére

Teljesen új, erkölcsileg és politikailag is szilárd . karhatalmat szervez a magyar fegyveres erők főparancsnoksága. EzZel kapcsolatban a főparancsnokság az alábbi tájékoztatást adta ki:

Az új karhatalmi egységek honvédtiszti és rendőri alakulatokból állnak. Budapest jó néhány kerületében már ezek az egységek vették át a rend fenntartását, s rövidesen egész Budapest területén látni lehet majd a rendfenntartó magyar karhatalmi alakulatokat. Az ellenforradalmi veszély —1 amely a múlt hetekben nagyon is hathatósan jelentkezett — szükségessé teszi, hogy a rend megszilárdítására, a népi demokratikus rendszer megvédésére szilárd karhatalcjim jöjjön létre. A szovjet csapatoktól ugyanis fokozatosan át kell mifijd venni a rend fenntartását.

Az új karhatalmi egységek egyébként a~ főváros j különböző helyein nagyon sok eldobált, vagy pincékben összegyűjtött fegyvert, lőszert szedtek össze. Számos esetben fogtak el fegyveres fosztogatókat, akik áruházakat, üzleteket,: lakásokat raboltak ki. Ezeket bíróság elé fogják állítani.

Megtervezték már a honvédség és a rendőrség sajkáját is. Amennyiben ez elfogadásra kerül, az új sapkaiviselet hasonló lesz az 1945 előtti honvédsapkához. A tervezett rangjelzések körülbelül megegyeznek a

jelenleg már kialakult viselettel, vagyis a galléron sima paroli — a fegyvernem színeknek megfelelően — rajta a rangot jelentő csillag.

A fegyveres erők főparancsnoksága ezúton is tudomására hozza a lakosságnak: Budapesten még kószálnak olyan fegyveresek, akik fosztogatnak, lakásokat törnek fel. A rendőrség éppen ezért kéri a lakosságot, hogy az ilyen eseteket azonnal jelentsék a kerületi kapitányságnak.

Munkásbeenületünk parancsolja...

15-én munkásküldöttség kereste fel Kádár János, a munkás-paraszt forradalmi kormány elnökét. A megbeszélés után Balázs János, a Magyar Acélárugyár munkástanácsának elnöke az alábbi nyilatkozatot tette a rádióiban:

»Hazánk és népünk iránti kötelességérzetünk és felelősségünk tudatában úgy látjuk, hogy nemzetgazdasági, emberi és szociális szempontból feltétlenül szükséges a termelő munka haladéktalan megindítása. Lelkiismeretűnk, munkás szívünk parancsolóan írja elő, hogy í7-én reggel a munkát vegyük fel, a sztrájkjog fenntartása mellett. Ez nem jelenti azt, hogy jottányit is engedtünk volna a forradalomban kivívott, vagy még megvalósításra váró forradalmi követeléseinkből.«

Ismét közlekednek a helyijellegű vonatok

Kérésünkre a kaposvári vasútállomás illetékesei közölték, hogy ismét megindult a helyi jellegű vonatközlekedés. Ezekben a napokban sok rémhír terjedt el a vonatközlekedéssel kapcsolatban is. Többen arról tudtak, hogy a vasutasok nem hajlandók dolgozni és továbbítani a szerelvényeket. Számos jólértesült ember azt is állította, hogy a vasutasok sztrájkja országos méretű. Mindezekből a híresztelésekből egy szó sem igaz. Más megyékben is rendesem megindult a vonatközlekedés és ma már alig van az országnak olyan területe, ahol, természetesen korlátozással, ne mennének a vonatok. Az igaz és megfelel a valóságnak, hogy hosszú távolsági járatok nem közlekednek, de remény van arra is, hogy a főbb vonálakon rövidesen megindul a közlekedés.

A kaposvári vasútállomás forgalmi irodájának nyilatkozata szerint újra köriekednek a személyvonatok, 'bár a meglévő szénmemnyiséggél erősen takarékoskodni kell. Ebből a célból motorvonatokat közlekedtetnek. Csak a dombóvári állomásról indított vonatok közlekednek szénfűtéses gépekkel. Kaposvárról az alábbi vonatok indulnak:

Fonyódra 14.28-kor, Siófokra 13.30-kor. Barcsra 14.13-kor. Sziqetvárra 13.55-kor. Dombóvárra 14.40-kor, Gyékényesre 17.18-kor.

Mindezek a vonatok a reggeli órákban érkeznek Kaposvárra és a fenti időpontokban indulnak vissza végállomásaikra. A vasút dolgozói kérik a lakosságot, hogy csak a legsürgősebb és nélkülözhetetlen esetiben vegyék igénybe a MÁV utazási szolgálatát.

Tito elvtárs beszédet mondott a nemzetközi politika mai kérdéseiről

Joszip Broz-Titö, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének nagyaktíva ülésén Pólában szerdán este kétórás beszédet tartott. Tito elvtárs mélyrehatóan elemezte a nemzetközi politikai helyzetet. Hosszasan kitért a magyarországi eseményekre. Elmondotta véleményét mindazokról a körülményekről, amelyek elindítói voltak a magyarországi eseményeknek. Tito elvtárs rámutatott a Rákosi— Gerő-klikk bűnös politikájára, arra, hogy hogyan halmozott Rákosi és Gerő hibát-hibára, míg végül eljutottunk október 23-hoz.

Tito elvtárs beszédét lapunk holnapi számában fogjuk közölni.

ÍÍJSÁGfi&é SZEMMEL

Zűrzavaros volt Kaposvár csütörtöki hangulata. Olyannak tűnt a város, mint a megbolygatott méhkas. Az idegesség ugyanis nem ismert határt.

Mindezek okát vizsgálva hamarosan megtaláltuk a. magyarázatot. A rémhírek kavarták fel a város már-már rendes kerékvágásba lendülő életét.

— Hallotta, tüntetni fognak a vaskombvríátosok? — \ mondták többfelé. A Kombinátnál úgy hallatták, hogy a vasutasok készülődnek tüntetésre. A MÁV-nál az AKÖV-ről tudták a tüntetést. Mások a Cukorgyárról, vagy a Textilmüvekről beszélték ugyanezt. Természetes minden ala.p nélkül. Kaposvár ekkor már régen lehiggadt. Dolgoztak az üzemek. Tanultak az iskolákban a diákok. Csak a kereskedelmi üzletek forgalma, volt, ha lehet, még nagyobb az eddigi csúcsforgalomnál is.

De azért rémhír a rémhír, hogy pánikot keltsen. Volt olyan szülő, aki rohant az iskolába gyermekéért, mert hátha történik valami. Az utcák is korábban néptelenedtek el a szokottnál. Mindenki várt,

hátha mégis csak történik majd valami rendkívüli.

Mondani sem kell, semmi különös nem történt. Pénteken reggel ugyan ködös, esős reggelre ébredt Kaposvár és Somogy népe. Ahogy azonban lassan felszállt a köd, úgy oszlottak el az emberek kósza gondolatai is.

Dél felé már szinte vidáman zsongott az utca a járókelők zajától. Néhány ! kíváncsi azonban még mindig nem akart hinni a szemének. Miután azonban péntek délután sem hozott semmi rendkívüli eseményt, már a kétkedők is megnyugodtak.

Majd gyorsan híre futott, hogy tovább javul vasúti közlekedésünk. Pestről is olyan hírek érkeztek, hogy egyre több üzemben veszik fel a munkát. Ismét megnyugodott a város. Ezt mutatta az esti korzó, s az is, hogy benépesüli a mozi második előadása is.

Ma már mint rossz emléket hozzuk szóba a csütörtöki napot, amikor azért gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal. Azzal, hogy a rémhíreknek nem szabad felülni.

В Somogyország

szerkesztőiének közleménye *

Közöljük kedves előfizetőinkkel és olvasóinkkal, hogy lapunk terjedelme papírhiány miatt 2 oldalas. Amint megfelelő mennyiségű papírunk lesz, 4 oldalban jelenünk meg. Közöljük egyben, hogy a Somogyi Néplapra történt előfizetésük a Somogyországra érvényes.

(Szerk.)

Dolgoznunk kell!

Fazekas János, az Újpesti Bányagépgyár esztergályosának felhívása: A nagybudape&ti dolgozók késő éjszakáig tartó megbeszélése után történt az a megállapítás, hogy felvegyük a munkát. Komoly felelősséget vállaltunk a tárgyalás és az elhatározás miatt. Ezt nem mint a munkástanács tagja, hanem mint egyszerű ember, esztergályos jelentem ki. Látom Budapest népét, a hosszú sorban álló embereket, beszéltem gyűléseken emberekkel, akikben felmerült, hogy dolgozni kellene, mert esik az eső, itt a tél, sonbanállás van, s gyermekeink nem járhatnak iskoláiba. Sokan mondják, hogy a munkásak utolsó fegyvere a sztrájk. Ez a nép, az egész emberiség elismerését elnyerte, és ezt az erőt nem vitathatja el tőle senki. Ezt az erőt fejlesszük olyan nemzeti erővé, hogy fegyverek nélkül is félreállíthassuk azokat a vezetőket, akik nem végzik feladatukat a nép érdekében.

й nyugati-pályaudvarról

több irányban indultak vonatok, így többek között Debrecenbe, Ceglédre és Vácra. A Nyugati-pályaudvarra igen hosszú tehervonat is futott be, amely húst, cukrot és egyéb élelmiszert hozott.

Hammarskjöld ENSZ főtitkár megérkezett Egyiptomba

Nasszer elnökkel fog tárgyalásokat folytatni az egyiptomi helyzetről, az ENSZ-erők egyiptomi alkalmazásáról. Svájci repülőgépek megkezdték az ENSZ-csapatok szállítását Egyiptomba, 200 fő katonát szállítanak naponta. Az ENSZ-csapatok a rend helyreállítása után az egyiptomi határon helyezkednek el és Nasszernek az a kívánsága, hogy ezután továbbra is kizárólag az egyiptomi ellenőrzés alatt maradjon a Szuezi-csatorna.

Az angol és a francia csapatok kivonása Egyiptomból teljesen Hammarskjöld ENSZ-főtitkór határozatától függ.

Szovjet levél az angol miniszterelnökhöz

Bécs. Bulganyin és Hruscsov elvtársak levelet intéztek az angol miniszterelnökhöz. Ebben megemlítik, hogy az angoloknak és franciáknak kártérítést kell fizetniük az egyiptomi károkért.

A szovjet kormány aggódását fejezte ki amiatt, hogy újabb angol és francia erősítést küldtek Egyiptomba.

Bulganyin visszautasított minden olyan lépést, amely megpróbál beavatkozni Magyarország belügyeibe, valamint Magyarország és a Szovjetunió kapcsolataiba

BUDAPESTI RIPORT

Akik a kenyérről gondoskodnak

Állj meg a Szent István körút 6-os számú ház előtt. Hosszú, gyorsan mozgó sort látsz, az emberek nem tülekednek, nem békétlenkednek, bizakodva mondják: »Van kenyér, s már sütemény is.« Itt van а XIII. kerületi Sütőipari Vállalat 1302-es számú üzeme. Aki csak az üzletet látja, s a nagy zajban is mosolyogva kiszolgáló fehér köpenyes eladókat — cl. sem hiszi, milyen megfeszített hősi munka folyik néhány lépéssel beljebb. Harc folyik itt a lakosságért, a kenyérért/ az életért. Október 23-a óta a kemencékben állandóan ég a tűz, sül a friss kenyér, súlyos nehézségek közepette is teljesítették feladatukat az üzem dolgozói.

Kik dolgoznak a sütödében? Takács Ferenc vető, aki а VII. kerületben lakik, 50 éves, de 5-én 10 órától В-én este 6 óráig egyhuzamban talpon állt, dolgozott. Mosolyogva mondja: »Mlndtenes voltam itt, sütöttem, intézkedtem a vezető helyett, a pénzre vigyáztam, csak kétszer aludtam három órát, egyszer pedig négy órát. A veszély nagy volt, igen sűrűn lövöldöztek, számítani kellett arra is, hogy az üzemet kifosztják a liszt miatt.« De nemcsak ő állt talpon. Hável Antal 6-án kezdte, s azóta dolgozik éjjel-nappal. Gál Rudolf az első volt, aki bekovászolt, s K. Nagy József is azt tette, amire éppen szükség volt. Senki sem mondta, hogy neki más a beosztása, hisz sütni kellett. A fiatalok is kitettek magukért: Ekés -Katalin, Müller

Hedvig, Seibert László éjjel-nappal dolgoztak. Nagy Benő nem is ennek az üzemnek a dolgozója, de mivel a közelben lakik, azonnal bejött, mert látta, hogy sürgősen kell a lakossá,gnak a kenyér. Élesztő nélkül, utcai harc közben is sütöttek és hordták ki a kenyereket. Az üzlet előtt nem először sorbanálló emberek már ismerik őket, s úgy tisztelők, mint hősöket. Szeretettel köszöntik Pclner Ödönt is, tudják, hogy meszsziről, Pesthidegkútról jön be.

Ma mér az üzem minden munkása dolgozik, az üzletben is árusítanak és nemcsak kenyeret, hanem különböző süteményt: zsemlét, kiflit, zsemlecipóit is — összesen 50 000-et sütöttek. Az épületet nem érte belövés, vagy rongálásból eredő kár, emiatt zavartalan lehet a munka. Az üzem vezetője bizakodón mondja: »Lisztünk van, kenyériőszt nyolc-tíz napi készlet, nullás pedig egy hónapra is elég. Csak a szenünk kevés, a bányászoktól várunk sürgős segítséget, mert ha fűtőanyagunk nem lesz, sütni sem tudunk, s nem lesz kenyér.«

Szó esik az aktuális politikai kérdésekről is. Bár a munka sürget, az üzlet előtt hosszú sorok állnak, néhány szót mégis lehet váltani. »Szeretnénk már, ha nyugalom lenné« — mondják. Egyesek szidják a közlekedés vezetőit, hogy miért nem indulnak meg az autóbuszok, azok elől nem szedték fel a sínt, sem a vezetékeket nem szakították le, »Meddig

járjunk még gyalog?« Valaki közbeszól, s mondja: az autóbuszvezetők azért nem akarnak munkába állni, mert olyan hírek terjedtek el, hogy a szovjet csapatok rájuk lőttek. Szinte egyöntetűen cáfolják meg: »Nem igaz! Fegyveres civilek garázdálkodnak. A gyárakban is a munkásokra lőttek, amikor meg akarták kezdeni a termelést. Azt követelik ezek, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki azonnal.« Takács Ferenc közbeszól: »És mi a biztosítéka annak, hogy akkor rend lesz? Talán ezek a lövöldöző fegyveresek teremtik majd meg a rendet?«

Ez az, amit mi sem hiszünk, mint ahogyan sok ezrei! mások. Csütörtök este éppen ilyen fegyveresek rabolták ki a Thököly út és a Murányi utca sarkán lévő áruházat, s hétfőn éjjel ők is gyújtották fel. A fosztogatók aligha képesek rendcsinálásra. A sütőüzem dolgozói úgy gondolják, hogy az ilyen terrorista, fosztogató és más csoportokra erélyes kézzel kell lecsapni. Ezt kívánja minden becsületes ember.

A sütőüzemek, kenyérgyárak, KÖZÉRT-ek és más élelmiszeripari üzemek dolgozói az első puskalövés óta a helyükön állnak, megfeszített erővel dolgoznak, hogy a lakosság élelmiszerszüksógletát kielégítsék.

Vállalnak minden veszélyt, minden nehéz munkát. Sohase feledkezünk meg e forrongó, dicsőséges, veszélyes és sanyarú napok egyszerű munkahőséiről;