Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1956-11-16 / 1. szám
2 ' r SOMOGYORSZÄG Péntek, 1956. november 16. A HSUNKÁ TOVÁBBI HALOGATÁSA EGYENLŐ A NEMZETGYILKOSSÁGGAL Gáspár Sándor, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke rádióbeszédet intézett a munkássághoz. A beszéd így hangzott: Magyar munkások, szervezett dolgozók, kedves szaktársak! A legutóbbi napokban is számos munkásküldöttség keresett fel bennünket, hogy mondjuk meg, mi a Magyar Szabad Szakszervezetek véleménye a jelenlegi helyzetről, a munkásokat, a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. Itt több kisebb és nagyobb politikai és gazdasági kérdésről van szó. A munkásosztály soraiban általános a félelem a régi, sok vonatkozásban a népellenes politika viszszatérésétől. Ezzel kapcsolatban látni kell azt, hogy a Rákosi—Gerő klikk által gyakorolt politika, amely önkényuralmat, terrort és létbizonytalanságot teremtett, amely a magyar nép véleményét semmibevette, nemzeti hagyományainkat lábbal tiporta és az egész népünk önérzetét mélyen megsértette, életképtelennek bizonyult. Ezt még egyszer rákényszeríteni a magyar népre senki nem tudná. Látni kell azonban azt is, hogy a garanciát a dolgozóknak kell biztosítaniok a normális élet megindításával. A régi politika káros következményei annál tovább hatnak életünk minden területén, minél tovább tart e rendkívüli állapot. Sem a kormány intézkedéseit, sem a Szabad Szakszervezetek javaslatait nem lehet addig megvalósítani az üzemekben, a munkahelyeken, míg meg nem indul a munka. Ez vonatkozik a kis és nagy kérdésekre egyaránt. A Szabad Szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, azonosítják magukat a magyar nép azon követelésével, hogy hazánk független, önálló ország legyen és mielőbb vonják ki Budapestről és az ország területéről a szovjet csapatokat. A kormány azon van, hogy határozott intézkedések történjenek az ország valódi függetlenségének megteremtése, nemzeti sajátosságaink szabad kibontakozására. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy a normális élet meginduljon, dolgozzanak az üzemek, hivatalok, legyen közbiztonság, fel legyenek számolva azok az ellenséges erők, melyek eddigi vívmányainkat, népi demokratikus rendszerünket fenyegetik. Tudjuk: nekünk, szakszervezeteknek és az egész dolgozó népnek elég oka van arra, hogy bizalmatlan legyen az ígéretekkel szemben. De most nincs más, mint bíznunk kell abban, hogy a munka megindulása, a rend és fegyelem helyreállása után a kormány teljesíti ígéretét, illetve programjának azt a részét, amely a nemzeti függetlenségre s a szovjet csapatok kivonására vonatkozik. Bíznunk kell ebben és meg kell adnunk a lehetőséget ahhoz, hogy a kormány dolgozni tudjon. A másik ilyen nagyobb kérdés, amelyben le akarjuk szögezni álláspontunkat, ez a pártok kérdése. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ami eddig volt, az tovább nem tartható. Nem is tételezhetjük fel, hogy bármely politikai párt egyedül vállalhatná az ország irányításáért a felelősséget. Vannak e téren szomorú tapasztalataink és ezt még egyszer megismételni lehetetlenség. Határozott álláspontunk az. hogy mind a társadalmi, gazdasági élet minden területén be kell vonni felelős beosztásba pártonkívüli és más pártállású dolgozókat. A rátermettség mellett csupán csak azt az egy feltételt lehet megszabni, hogy híve legyen népi demokratikus rendszerünknek, élvezze a dolgozók bizalmát. Csakis ezen az alapon bontakozhat ki az a széles népi, nemzeti összefogás, amely egész jövőnknek, életünknek alapja, záloga. Igen nagy az érdeklődés a dolgozók között a munkástanácsok működésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy ma a kormány a Szabad Szakszervezetek javaslatára rendeletet hozott a munkástanácsok választásáról és működéséről. A munkástanácsok megválasztásával megvalósul a munkás önkormányzat. A dolgozók érvényesíteni tudják Gáspár Sándor rádióbeszéde akaratukat az üzemek vezetésében, hisz maguk döntenek az üzem életével kapcsolatos minden kérdésben. A munkástanácsok döntenek az üzem sajátosságának legjobban megfelelő bérrendszer kialakításában, a béralap felhasználásában, az erőltetett normarendszer felülvizsgálásában és korrigálásában. Bízzunk benne, hogy a végleges munkástanácsok öntevékenysége, meggondolt, intézkedései meg .tudják szüntetni azokat az üzemen belüli hibákat, amelyek a munkásokat sújtotta és sértették a dolgozók igazságérzetét. Meggyőződésünk, hogy a munkástanácsok létrejötte nemcsak az egyes üzemeken belül hoznak változásokat, hanem egész gazdasági rendszerünkre messzemenően kihat. Egészségesebbé, ncrmálisaibbá teszi népgazdaságunk szerkezetét is. Nagyon sok dolgozóban felvetődik a kérdés, vajon a szakszervezeti mozgalom valóban képes lesz-e a 'Pártoktól és a kormánytól független, szabad szakszervezet lenni? Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a szakszervezetek szabadságát, a pártoktól és a kormánytól való függetlenségét mi nagyon komolyan vesszük és csírájában fojtunk el minden olyan megnyilvánulást, amely ezeket az elveket megsérti. Bátran elmondhatom, hogy ma a Szabad Szakszervezetek munkáját valóban a, dolgozók érdekeiért, a munkásosztály ügyéért mély felelősiség hatja át. Mi nem vonunk vissza semmit azokból a követelésekből és állásfoglalásokból, amelyeket eddig nyilvánosságra hoztunk. Ez a felelősségérzet, a munkásosztály jövőjéért való aggodalom késztet bennünket arra, hogy állást foglaljunk a jelenlegi legfontosabb kérdésben: a munka felvételében. Budapesten immár három hete tart a tragikus helyzet. Házaink, lakásaink jelentős része rombaöőirt. Családok százai és ezrei dideregnek ablaktalan, fűtetlen lakásokban, a gyárak nagy része áU, a kalapácsok, a gépek hallgatnak, megállt az életet adó munka. Elsősorban a munkáscsaládokat sújtja, ha most a tél küszöbén a romos lakásokat nem tudjuk felépíteni. A munkásgyermekek fáznak, éheznek és a munkások fogják legjobban megérezni, ha a termelés további kiesése, a nemzeti vagyon pusztulása esetleg komolyabb méretű inflációt okoz. Nem kell erről bővebben beszélni, hiszen alig tíz évvel ezelőtt mindenki a maga bőrén érezte, hogy mit jelent az infláció. Úgy gondolom ez a felismerés családjuk és gyermekeik féltése — vezette azokat a munkásokat, akik tegnap reggel elindultak, hogy bemenjenek az üzemükbe dolgozni. A vidéki üzemek túlnyomó többségében már dolgoznak és Budapesten is egyik másik helyen kisebbnagyobb létszámmal megindult a munka. A munkásosztályért érzett felelősség, a munkáscsaládok jövőjéért érzett aggodalom késztet bennünket arra, hogy felemeljük szavunkat azok ellen, akik megakadályozzák a munka felvételét. Nyíltan és világosan kijelentjük, hogy nemzetgyilkosok volnánk, ha ezt a sztrájkot támogatnánk. Nem lehet nemzeti célkitűzésnek nevezni azt, ami a nemzet pusztulásához vezet. Mi tudjuk ezt, hiszen kivétel nélkül minden munkásküldöttség elmondotta, hogy a dolgozók nagy többsége látja a fenyegető veszélyt, és dolgozni akar. De egyes csoportok felelőtlenül akadályozzák a munka felvételét. Talán tudatosan, talán félrevezetve, nem gondolnak arra, hogy a lakások jelentős része rombadőlt, amit fel kell építeni, hogy a családok, gyermekek tízezrei fáznak, éheznek, nem látják azt, 'hogy a testvéri szocialista és más országok baráti segítsége csak ideig-óráig tud enyhíteni valamit ezen a tragikus helyzeten. Ha nem indul meg az életet adó munka, feltartóztathatatlanul rohanunk egy olyan tragédia felé, amilyent népünk történelme még sohasem élt át. A Szabad Szakszervezetek ezt a sztrájkot már nem támogathatják. Mi nem akarunk sírásók lenni, ásói annak a gödörnek, hol nemzet sülylyed el. Minden józanul gondolkodó munkásnak, minden családját és gyermekét féltő, szerető embernek, mindenkinek, akit ehhez a néphez és nemzethez valami is fűz, meg kell értenie, hogy a munka további halogatása egyenlő a nemzetgyilkossággal. Milyen hazafias és milyen nemzeti követelés és célkitűzés az, amely a nemzetet pusztulásra ítéli. Meg kell indulnia a munkának, munka nélkül nincs élet. A Rákosi—Gerő-féle gyűlölt népellenes politika kihatásait mindaddig nem lehet megszüntetni, a nemzeti függetlenséget, a nép szabadságát mindaddig nem lehet megvalósítani, míg meg nem indul az élet, helyre nem áll a rend, a fegyelem, hogy az egész dolgozó nép támogatásával fokozatosan megvalósítsuk a magyar nép és a Szabad Szakszervezetek követeléseit. Ez a Szabad Szakszervezetek véleménye és ez az én határozott egyéni meggyőződésem is. Ezért szólítalak fel benneteket, munkások, szervezett dolgozók, szaktársak — lássunk munkához. Van elég dolgunk! (MTI.) PILLANATFELVÉTEL BUDAPEST UTCÁIN Rom, pusztulás, üszkös, kiégett házaik, betört kirakatok, kifosztott üzletek. A lágyan fújó szél felkavarja az utca szemétjét. A por belepi az emberek arcát és ruháját. Senki sem törődik vele. S a járókelők, mint1 az alvajárók piszkosan, szurtosan, cél nélkül róják az utcát. A szemek döbbenten tekintik a szörnyű látványt. A Palace szálló kapujában vagyunk. Hat nap után újra az utcán. Súlyos harcok dúltak ezen a környéken. A szálló is lángokban állt, több találatot is kapott. Mégis elképeszt a látvány, ami fogad. A bejárat előtt kiégett páncélautó. Körötte mindig nagy tömeg. Velünk szemben a szerkesztőségünk »több sebből vérzik". Összeszorul a Szívünk. Az egyik sarok a tetőtől a földszintig leszakadt. A másik oldalán is több találat. Az elhagyott ház ablakait kísértetiesen lengeti a szél. A szerkesztőség mellett egyemeletes ház állt. Ma csak három omladozó fal jelzi a helyét, s a romok, amelyek az úttest jó részét is elfoglalják. Az omladozó falak között most is füstcsíkok törnek elő. Lakói hajléktalanok. Életük munkája semmisült meg. Mi lesz velük? A Rákóczi út harckocsikkal teli. Nyitott tornyaikban szovjet harcosok. A pusztulást nézik. Azokból az ablakokból lőttek rájuk, amelyek ma már nincsenek... A Baross tér felé indulunk. A Szövetség utca sarkán hatalmas tömeg. Szinte eltorlaszolják a széles úttestet. A főváros legnagyobb áruháza helyén füstös falak. Közötte emberek járnak ki-be. Hónuk alatt csomagok. A pincéből hozzák — a raktárból. Fosztogatók ők — mások bajának kihasználói. Ruhájukról csurog a víz, cipőjük cuppog. De ők csak rendületlenül hordják a vízzel borított árut a pince mélyéről. Már nem saját maguknak, hanem spekulációra. Egy férfi lép ki a kiégett kirakatból. Kezében egy köteg ing. Lehet vagy tíz darab. Társa tömött zsákkal várja a sarkon. A zsákból télikalbát csüng ki. Pillanatok alatt tömeg veszi körül őket. A két tolvaj arcán diadalittas, nagyképű mosoly. Mindenünnen ingerült hangok csattannak fel: — Nem szégyellik magukat? Hiénák! — Ők először tréfának veszik. Majd mikor látják, hogy komoly a dolog, gyorsan kereket oldanak. A tömeg szitka kíséri őket. Köztársaság tér A földkotró éhesen meredő vasfogai békésen ásítanak az aszfalton. Néhány napja még vadul marcangolták az úttestet. Egyesek kopogtatásokat hallottak lentről. Különböző lehetetlenségekről ábrándoztak. A volt budapesti pártbizottság épülete előtt fegyveres őr. Csak ma állították oda. A ház teljesen kifosztva. Arrább, a tér évszázados fái alatt tábori konyha füstöl. Körülötte szovjet páncélosok sokasága. Rákóczi út 86. Négyemeletes bérház. Füstös, kormos falai, kiégett üzletei, lakásai elkeseredett harcokról tanúskodnak. Tizenkét család maД kormány intézkedései megnyugtatnak bennünket Vajda Vendel gazdával beszélgetünk a paraszti élet jövendőjéről. Ha arról akarunk megbizonyosodni, hogyan fogadták ők, Űj vári Alván a kormány mezőgazdasági programját, óhatatlanul vissza kell kanyarodnunk a mögöttünk hagyott évekhez. — Nyolc-tíz esztendővel ezelőtt búzgott bennünk a szorgalom. Dolgoztunk, termeltünk, s jól ment az ország sorsa, a falusi népé is. Aztán minden év újabb terhét akasztott a nyakunkba. El is veszett a földművelés varázsa. Mint harapós kutyától az ember, úgy menekült a paraszt a földtől. Egyre inkább vesztébe rohant a magyar mezőgazdaság. A pusztulás alól nem volt kivétel sem az állami gazdaság, sem a termelőszövetkezet, sem a kisparaszti birtok. Én mindvégig megmaradtam a magam 18 holdján, de figyeltem a közös gazdaságok sorsát is. Mit tapasztaltaim? — A múlt évben a Nagybajomi Állami Gazdaság kukoricaföidjei mellett vitt el utam. Megérdeklődtem, s megtudtam, hogy azért szép ez a tábla, azért hozott csaknem minden szár két nagy csövet, mert harmadosán kapáltatták meg. Anynyi kukoricája termett a gazdaságnak, hogy nem tudta födél alatt tárolni, prizmába rakták, mint a krumplit. Később meghallottam, hogy részes művelés miatt megbüntették az agronámust. Az idén aztán nincs tárolási gondja a gazdaságnak. Felverte a gaz a kukoricát, se géppel, se kézzel nem adták meg neki a szükséges növényápolási munkát, Mit tehettek mást, mint hogy lekaszálták a kukoricát gazzal együtt. Erre azt mondták, hogy silónak vetették. Ostoba dolog ilyent állítani, nem, is hittük el, hiszen láttuk hogy rendes sortávolságban vetették ezt az oly fontos abrak takarmányt. Ilyen gazdálkodás bizony nem vezethetett jóra. — Ismerem a környék termelőszövetkezeteit is. Áll rájuk az a közmondás — bár nem akarok egyetlen tsz-tagot sem emberi méltóságában megsérteni —, hogy amelyik kutyát bottal űzik a nyúl után, az sohasem fog nyulat. így volt sok paraszt a szövetkezéssel. A termelőszövetkezetbe nem a saját j «szántukból léptek be, hanem valamilyen nyomás, erőltetés hatására. Az erő-szak aztán visszaütött, kiölte a munkakedvet a parasztemberekből, akiket pedig sohasem kellett a dologra biztatni. Az is nagy baj volt náluk, -hogy sok ura-gazdája volt a szövetkezetnek. Mindenki: járási és megyei kiküldött, a Nemzeti Bank képviselője, a Magtermeltető Vállalat szerződtetóje, vagy az Állatforgalmi megbízottja beleszólt a gazdálkodásiba. csak éppen a leghivatottabbaknak, a szövetkezet tagjainak az akarata érvényesült a legkevésbé. Az igaz, hogy a táblás gazdálkodással többre viheti az ember, mint a kisparcellán. De erre módot kell adni a szövetkezett parasztoknak. —■ A legtöbbet az egyéni parasztok gondjairól, bajairól tudnék mondani, hiszen részese voltam én magam is ennek a sorsnak. Életünknek csak néhány legjellemzőbb vonásáról szólok. Kezdjük a beadással. Hát ezt bizony nagyon fájlaltuk. Sok mindent be kellett szolgáltatnunk, s alig kaptunk érte valami kis pénzt. Főhetett -a fejünk, hogy miből rendezzük a pénzesadónkat is. Nem szégyellem, megválton, hogy évenként több mint 20 mázsa kenyérgabona-beadást róttak rám, én meg a városiból vittem haza a pékikenyeret a családomnak. Az idén a kukoricabeadást is megváltoztatták. Nem a vetésterület, hanem a földterület arányában vetették ki a kötelezettséget. Azt nem nézték, hogy marad-e nekünk is kukoricáink állattartáshoz. Nem törődtek vele, hogy vágásra szánt sertésünket teljesen fel tudjuk-e hizlalni, vagy pedig eleség hiányálban féllhízottan kell levágnunk. A kukoricát elvitték, de a jövő évi sertésbeadás határidejét mégis jó előre hozták. —■ Ilyen meggondolatlan gazdaságpolitika mellett bizony művésznek kellett volna lennünk, hogy a szépszavú programokat • valóraválthassufc. Beszéltek nekünk a termelés emeléséről, de arról megfeledkeztek, hogy ennek az az alapja, hogy minden hold földet bevessünk. — Legfőbb ideje, hogy vége szakadt ennek a helytelen politikának. Az új kormány eltörölte a beadást, megtiltja, hogy kényszerrel szervezzék a szövetkezeteiket. Ezek az intézkedések megnyugtatnak bennünket. Úgy érzem, most ismét visszanyeri becsületét a föld, s lesz kedve a munkához a parasztnak. Ennek pedig az egész ország hasznát látja. SOMOGYORSZÄG Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Az MSZMP megyei intézőbizottsága. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Kaposvár, Lstinka S. u. 7. Tel.: 15W1. Kiadóhivatali telefon: 15-16. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Nyomdáért felel: Hidas János. radt itt lakás nélkül. A folyosók bútorokkal teli. A lakók fázósan bújnak össze a zord, világításnélküli, épen maradt néhány lakásban. Hajléktalanok. Tönkrementek. Vajon mi lesz a sorsuk? A Baross teret tankok szántották fel. Kidöntött villany póznák, leszakadt vezetékek, öszszelőtt házak jelzik útjukat. A Debrecen étterem kapuja alatt halott férfi fekszik. Körülötte tömeg. A pestiek — kíváncsiak, A mellékutcák csendesek. Csa'k a sok járó-kelő, batyús férfi, kenyérrel hóna alatt, a mindenfelé cirkáló páncélkocsik, s az itt-ott ősszel 3tt falak mutatják, hogy történt valami. A volt Király utcán legtöbb helyen leszakadt a trolibusz felső vezetéke. A házak oldalában a lőtt sebek sötéten tátongansk. A kirakatüvegek betörve. Mögöttük üresek az üzletek. A gyalogjárón önkéntes romeltakarítók lapátolnak, söpörnek. Az üzletek előtt hosszú sorok. Az utcáf. egy tűzoltókocsi száguld végig n'Jy vijjogással. Még mindig ég a Royal Szálló. A Hársfa utcai bejárónál több tűzoltókocsi. A ház még füstöl. A vízsugarak az izzó gócokat ostromolják. Az Oktogonon az Abbázia-kávéház kiégett, füstös falai, összetört és utcára kiszórt berendezése. Arrább már nyílott eszpresszók, éttermek hívogatják a járókelőket. A Nyugatinál kilőtt töltények sokasága. A pályaudvar összetörtén, tépetten áll a forgatagban. Itt még nem indult meg az élett A Lenin kőrúton nagy a forgalom. Mindenütt barikád, felszedett kövekből, üres ládákból, s mindenből, ami az utcán csak található. A Pátria eszpresszó előtt az úttesten, földbeszúrt karó, cédulával: »Vigyázat, akna!" A 60—62. számú ház egy része földig omlott. Körülötte lakói: síró nők, komortekintetű férfiak; maradék holmijuk után kutatnak. Szomorú látvány. S a Belváros, az óváros — szinte csodával határosán — érintetlen. Mintha semmi sem történt volna Budapesten. A Vörösmarty-cukrászdában, a népszerű Gerbeaud-nál hidegvérűen iszogatják feketéjüket a betévedők. A Váci utcán csillognak a kirakatok, s az utca járókelői, úgy mint régen, ott-ottfeledkeznek az árukkal telt üzletek előtt. Csak az emberek arca más. Gondterheltebb, mint máskor. Kossuth Lajos utca És újra a Rákóczi út. Mindenütt tönkrelőtt lakások, üres üzletele Szörnyű rágondolni. Tél eleje, lakás nélkül! Szomorú ez mindannyiunknak. Segítség kellene, méghozzá sürgősen! Hivatalokba, iskolákba s a honvédség által nemrég kiürített laktanyákba, épületekbe kellene elhelyezni a hajléktalanokat. Alkonyodik. Lassan elnéptelenedik a város. Mindenki — már akinek van — biztonságos lakásának falai mögé búvik. S az utcán már csak a rendfenntartók róják fáradhatatlanul az aszfaltot. Vigyázzák gondterhes, nyugtalan álmunkat. SPORT Megszűnik az OTSB Az OTSB elnöksége és forradalmi tanácsa rendkívüli ülésen foglalkozott a legfelsőbb sportszerv jövőbeni szerepével. A megbeszélésen elhatározták, hogy javaslatot terjesztenek a Minisztertanács elé, amelyben a jelenlegi szervezeti felépítés megszüntetését és a hivatal elnevezésének megváltoztatását is kérik. Értesüléseink szerint az új sportfőhatóság a jelenleginél lényegesen kisebb létszámmal működne, s élén háromtagú vezetőség állna. A versenysport felépítése a jövőben a már kialakulóban lévő sportszövetségekre alapszik, mely szövetségek messzemenő önállóságra számíthatnak. Az OTSB a Minisztertanács elé terjeszti javaslatait. Labdarúgó mérkőzések lesznek vasárnap Kaposvárott Vasárnap előreláthatólag ismét pályára lépnek a kaposvári labdarúgók. Természetes, hogy egyelőre csak barátságos mérkőzéseket láthatnak majd a legnépszerűbb sportág hívei. A tervek szerint vasárnap délelőtt a K. Dózsa а К. V. Lobogó csapatával játszik 10 órakor a Dózsa sporttelepen. A Kinizsi-pályán délután 2 órakor kezdődik a K. Kinizsi, К. V. Meteor barátságos labdarúgómérkőzés.
