Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1956-11-15 / 293. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. november 15. A népboltok a nép szolgálatában Az elmúlt évek egyik jólsikerült vidám vásárán sárga röplapot nyomtak a kezembe. Nagy betűk hirdették: »A Somogy megyei Népbolt a nép szolgálatában.-« Akkor frázisszerűen hatott rám ez a jelmondat. Az elmúlt hetek azonban meggyőztek arról, hogy igaza volt a Somogy megyei Népbolt röpcédulájának. Most, amikor nagy feladat hárult a Somogy megyei falvakon is a szocialista kereskedelemre, akkor a népboitosok bebizonyították, hogy valóban a nép szolgálatában állnak. A szépen berendezett, korszerű szaküzletek Barcson éppúgy, mint Zamárdiíban, Siófokon, Nagyatádon vagy Marcaliban a kúltúráltabb szocialista kereskedelemnek a bástyái, melyeknek feladata a dolgozó falusi nép megnövekedett' igényeinek maradéktalan kielégítése, vagy — mint az elmúlt napok során a legnehezebb időszakban is — a falunak élelmiszerrel, iparcikkekkel való ellátása. Igen, ezt a feladatát jól töltötte be az elmúlt három hét alatt is a Somogy megyei Népbolt .mintegy, száz üzlete. Amikor a rendkívüli idők szele elért a somogyi falvakba is, megteltek vásárlókkal az üzletek. A népből tok forgalma általában háromszorosára, négyszeresére növekedett, sőt akadt olyan üzlet is, mint például a ibalatonszárszói népbolt, amely normálforgalmának tízszeresét 'bonyolította le. A hatalmas vásárlási láz végigsöpört az egész megyén. — Nem lesz só, petróleum, cukor, liszt — futott végig a hír a somogyi falvakon. S valóban, némelyik népboltban hamarosan kifogyott a készlet fontos J cikkekből. De ami délelőtt kifogyott, az délután már ott volt. A népbolt három pótkocsis tehergépkocsija megállás nélkül, éj jel-nappal szállította az árut a boltoknak. Pintér László gépkocsivezető, Kindler József és Rácz Mihály kocsikísérő akkor is vállalkozott az útra, amikor általában úgy beszélték, hogy »-nem ajánlatos« az országutakra merészkedni. De nemcsak Pintérék, a másik kút jármű is ugyancsak mindvégig derekasan kivette részét az áruszállításiból. Kimerültek a kaposvári sóraktárak. A falusiak pedig mind nagyobb számban jelentkeznek sóért. Hogyisne, hisz közéig a disznóvágások ideje. Ekkor a szokottnál több sóra van szüksége a falusi háztartásnak. A FŰSZERT közölte, hogy Barcson van só, csak a 'raktárból úgy kell kibányászni. A Népbolt Központ tisztviselői vállalkoztak, hogy lemennek Barcsra sót bányászni. E tisztviselők: Ott József, Moldoványi Károly, Papp Ferenc és Simon Lajos gépkocsira ültek, s addig dolgoztak Barcson, amíg a nópboltnak szükséges sómenmyiség szállíthatóvá vált. Mint Ott Józsefék példája mutatja, a Népbolt Központ nem nézte tétlenül a nagyforgalmú időszakot. Nyiri' Ferenc, az áruforgalmi osztály vezetője például állandóan a vidéki boltokat segítette. Ha éppen kellett, még a pult mögé is beállt kiszolgálni; Kádas Pál, a népbolt igazgatója szintén mindig ott volt található, ahol’éppen szükség volt rá. S bizony erre a segítségre sok helyen szükség is volt, mert ismeretes, hogy a Somogy megyei Népbolt épp a közelmúltban vette át a Balatahkörnyéki Kiskereskedelmi Vállalat balatonmenti üzleteit. Ez üzletek egy része eleinte idegenkedve fogadta az új irányítást. Ezek a nehéz napok azonban eggyéforrasztották az új boltokat a népbolt vezetőivel úgy. mint ahogy a régi nópboltok már eggyéforrtak a megyei vezetéssel. — E tekintetben talán jó is volt ez a rendkívül nehéz három hét — mondotta Nyíri Ferenc, az áruforgalmi osztály vezetője, aki Kádas Pál igazgatóval egyetemben lapunkon keresztül is kifejezi köszönetét a Somogy megyei Népbolt valamennyi dolgozójának azért a helytállásért, amelyet jóleső érzéssel vett tudomásul a Somogy megyei Népbolt vásárlóközönsége. Mi e vásárlók köszönetét is szeretnénk tolmácsolni a népboltosofcnak, akik az elmúlt hetekben ismételten bebizonyították, hogy a legnehezebb feladatok megoldására is képesek. Dolgosnak a nagyatádi üzemek Telefonon közölték szerkesztőségünkkel, hogy Nagyatádon minden üzem, vállalat rendben dolgozik. A Konzervgyár három műszakban termel, a szovjet katonai parancsnokság mentesítést adott a gyár dolgozóinak a közlekedési korlátozások alól. Zalaegerszegre, Nagykanizsára, Pécsre útbaindítottak egy-agy vagon konzervet. Paradicsomot, lecsót, zöldborsót, küldtek a rászorulóknak. A gyárnak 8—10 napra van elegendő szene. A komlói bányászokkal felvették a kapcsolatot és szén ellenében konzervet küldenek a bányászoknak. Az üzem dolgozói derekasan helyt álltak, s most is fennakadás nélkül folyik a munka. A munkástanács megalakult, s első ténykedése a nyersanyagkészlet felmérése volt, valamint a termeléshez szükséges alapanyagok biztosítása. A vidéki dolgozókon kívül mindenki rendszeresen megjelenik a gyárban és folytatja a munkát. Ugyancsak értesültünk arról, hogy a Fonalgyár is dolgozik, bár csökkentett műszakban. Termelését zavartalanul folytatja a Téglagyár és a Dohánygyár is. Kinek-kinek végzett munkája szerint Még nagyon sok megoldatlan kérdés vár *eánk az országban. Bajok, sérelmek, igazságtalanságok, amelyeket nekünk, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, vezetőknek és vezetetteknek közösen kell kijavítani, orvosolni, helyrehozni. Hányszor 'mentek el hallgatással gazdaságvezetők a munkások, beosztottak panaszai hallatán, ment vagy sokallták már a bajokat, sérelmeket, és ezek közömbössé tették őket, vagy mert őket sem hallgatták meg »fent«. Hányszor állt be ennek folytán szakadás az egyszerű munkások és munkásból lett gazdasági vezetők között! Munkásnak és vezetőnek együtt kell éreznie örömben, bánatban egyaránt. Arányosu/ljanak jobban a bérek, igazságosabb elv alapján osszák szét a többtermelósi prémiumokat a vezetők és dolgozók között. Régről ittmaradit, megoldásra váró kérdések ezek. A minap hajnalban két erdőmunkás szállt fél Csurgón a vonatra. Munkahelyükre igyekeztek, a szentai erdészetbe. Feiindultan, foántódottan -beszéltek. A vita tárgya az igazságtalan prémiumelosztás sérelmezése volt. Szóba elegyedtünk velük. Horváth József — az egyik erdőmunkás — feiindultan magyarázta: »Mi dolgoztunk sokszor éjt nappallá téve, esőben, hideg időben; a mi érdemünk, munkásoké, hogy az üzemegység túlteljesítette fakitermelési tervét. Most a prémiumosztásnál aztán szépen kidugták a szemünket. Én 105 forintot kaptam, a többi munkás is átlag 80—110 forint prémiumban részesült, ugyanakkor a vezetők, erdészek, irodai beosztottak egyenként több ezer forintot tettek zsebre. Biztosan tudom, hogy az egyik erdész, Kákanyi Sándor pL csaknem 4000 forintot kapott. Hát igazság ez? Ki szenvedett jobban a tervtelj esetésért: ők, vagy mi, munkások?« Gondolkodni lehet és kéll azon, milyen jogon zárják ki a munkásokat a prémiumelosztásból az erdőgazdasági vezetők. Miért nesm állnak a munkások elé, s miért nem beszélik meg velük, hogy ki mennyi jutalmat érdemel? Oktalanság a munkások véleményétől, bíráló hangjától félni. Mert a szenta-kaszópusztai üzemegységben így van. Horváth József, Simon Gyula elmondása szerint hiába kérdik a könyvelőt vagy Bandi József párttátkárt, ő sem tudja, kik és hogyan osm s. el a prémiumot. Ne kerteljenek a gazdasági vezetők a munkások előtt. Legyenek nyíltak, őszinték a dolgozókhoz. Kérjék bíráló, tanácsadó segítségüket, ne mondhassák a munkások: hátunk mögött intézkednek a vezetők. Legyen teljes demokrácia az üzemekben, s legyen teljes felelősség is a munkások iránt és viszont. És honosítsák meg mindenütt a jutalmak elosztásánál is az egyedül igazságos elvet, a »kinek-kinek végzett munkája szerint« elosztási elvet. Külföldi szemmel a magyarországi eseményekről A Pravda közli Ottokár Szvercsina csehszlovák újságíró elbeszélését: Abban az órában indultunk el Budapestre, amikor megkezdődött a zűrzavar. Az úton többször megállítottak bennünket az őrök. Az első napokban korántsem volt a helyzet elég világos. A lakosság többsége nem tudta, hogy melyik oldalra álljon. Hasonló helyzet uralkodott a magyar hadseregben is. Több katona-őr, aki bennünket megállított, igen alaposan átnézte gépkocsinkat. Voltak, akik a felkelők oldalára álltak, mások hűek maradtak a Magyar Népköztársasághoz. Megkülönböztetni őket egymástól csak aszerint lehetett, hogy a felkelőkhöz átállt egységek katonái a Magyar Népköztársaság jelvényét felcserélték háromszínű szalaggal. A katona-őrökön kívül mindkét oldalon megállítottak bennünket egyéb felkelő egységek is, amelyek az utazóktól, elszedték közlekedési eszközeiket. Kb. 30 km-re Budapesttől, Piliscsaba községnél a magyar hadsereg tankjai álltak, melyek megakadályozták a beiutást a fővárosba. Budapest külvárosainak utcáin elkeseredett harcok folytak, ezért zárta le a hadsereg a Budapestre vezető utat. Akkor elhatároztuk, hogy délre fordulunk és a budai hegyeken keresztül jutunk be Magyarország fővárosába. Dűlő- és erdei utakon haladva gazdag szőlőskerteket láttunk, melyeket a rendkívüli események miatt még nem szüreteltek le. Budapesthez közelebb érve nagyszámú olyan emberrel találkoztunk, akik elhagyták a fővárost. Az út, melyen valószínűleg sohasem járt gépkocsi, nagyon nehezen volt járható. Nehezen haladtunk utazásunk célja felé. Végül is Budakeszihez értünk. A falu főterén a helyi lakosok nagy tömege jött össze. Ez nem lepett meg bennünket túlságosan. Majdnem valamennyi városban és falun, melyen keresztüljöttünk, hasonló kép tárult elénk. Figyelmünket a helyi lakosok izgatottsága vonta magára. Az egyik házban, amely a falu közepén állt, állandóan be- és kijártak az emberek. Meggyőződtünk arró^ hogy itt helyezkedett el a körzet ellenforradalmi központja. Ezek az emberek összekötők voltak, akik állandóan közölték a hadihelyzetet Budapest külvárosairól. Beszéltünk az ellenforradalom egyik vezetőjével, megkérdeztük, hogy mi a felkelés tulajdonképpeni politikai célja, amelyről a magyar nép oly keveset tudott. Az ellenforradalmárok első követelése a Magyar Dolgozók Pártjának felszámolása volt. A magyar reakció tudta, hogy a kommunisták sosem engedik meg népellenes politika folytatását, ezért elhatározta a legdurvább fasiszta terrorral megsemmisíteni a pártot és a pártmunkásokat. Az ellenforradalom vezetőinek második követelése az volt, hogy szakítsák k: Magyarországot a szocialista országok családjából, számolják fel a dolgozók vívmányait, fordítsák viszsza az országot a kapitalizmushoz. Ezt a célt fokozatosan akarták elérni. úgy, hogy először ideiglenes kormányt hoztak volna létre, melynek tagjai reakciós horthysta tisztek lettek volna. A második szakaszban hívták volna be az országba az emigrált politikai árulókat. Kb. így nézett ki az ellenforradalom programja, ahogy azt Budakeszin elbeszélték. Az ellenforradalmi vezetők a békés lakosság ellen szervezkedtek, terrorizálták és kivégezték a haladó munkásokat. Budakeszin fegyvert adtak a különböző kalandoroknak, a börtönből kiengedett árulóknak, akik aztán Budapestre és a szomszédos községekbe vették az irányt, hogy a magyar nép ellen vérfürdőt készítsenek elő. Budakeszin ezek a terrorista és a magyar néptől idegen elemek világosan megmutatták, hogyan képzelik el az ő új rendjüket. A felfegyverzett árulók, az ellenforradalom hívei semmiben sem maradtak el a náci SS-gyilkosok mögött. Kikísérték a helyi MDP-szervezet titkárát a főtérre, halálra verték ezt a magyar hazafit, s aztán hiénamódra darabokra tépték. Bárki, aki ezekben a napokban Magyarországon tartózkodott, a fasiszta terrornak száz hasonló példáját tudná elmondani. A magyar főváros lakói nem egyszer voltak szemtanúi annak, hogy az ellenforradalmi banditák Budapest utcáin összekötözött magyar hazafiakat hajtottak, rugdosták őket, és addig ütötték, amíg a védtelen emberek keserves kínok között meg nem haltak. Az ellenforradalmi terroristák kegyetlenkedése fokozódott, mivel Nagy Imre kormánya tehetetlen volt velük szemben. Ellenkezőleg, a kormány helyt adott az ellenforradalom követeléseinek, ténylegesen segítette az ellenforradalmi bandák felfegyverkezését. A bizonytalanság és a félelem érzése lett úrrá a magyar családokon. Az ellenforradalom vezetőinek sikerült a nem öntudatos emberek tömegét megfertőzni a sovinizmus mércével. A Magyarországon lévő szovjet állampolgárok és zsidók lakására is rátörtek. Sokaknak közülük menekülniük kellett, vagy védelmet kerestek ismerőseiknél. A kormány tehetetlen volt, nem tudta megakadályozni a bűnözés és gyilkolás elterjedését. Nagy Imre helyt adott az ellenforradalom újabb és újabb követeléseinek, melyeknek szá-VÉGIG A DUNÁNTÚLON (Tudósítónktól.) Milyen megnyugtató a szemnek a budapesti Nagykörút, a Rákóczi vagy az Üllői út romos házai után sértetlen, csillogó ablakszemű épületeket látni! És az utast, aki elindul a fővárosból a Balaton irányába, Buda déli részétől kezdve egészen Kaposvárig ilyen csendes, békés kép kíséri végig. Úgyszólván ugyanezt írhatom Martonvásárról, Velencéről, Székesfehérvárról, Polgárdiról, Siófokról, Kereki kisközségről vagy Igáiról, Kaposvárról: az emberek békésen járnak az utcákon, az üzletek nyitva, nincsenek a lépések alatt oly kegyetlenül fájdalmasan recsegő üvegcserepek. Bárki bőségesen megebédelhet vagy vacsorázhat, Székesfehérvárott a Szabadság étteremben, Siófokon a Fogasban vagy Kaposvárott a Békében. Élelem, árucikk az üzletekben van elegendő, nem látni sehol sorbanállást. És hogy a kép —• amit csupán szemlélődéssel felfoghatunk — teljes legyen, meg kell írni: a városok, falvak határában mindenütt látni embereket. Szántanak, vetnek, takarítják be a kukoricaszárat, teszik, amit éppen tenniük kell, a mindennapi és a jövőbeni megélhetésért. Székesfehérvár határában beszélgettünk néhány szántó-vető emberrel. Készítik a tavasziak alá a földet (amint mondják: jövőre is enni kell ám!), örülnek a jó időnek, meg a beadás eltörlésének. Pestről kérdezősködnek. Igaz-e, hogy az a szép Országház porig égett, meg csakugyan hármasávalnégyesével lógnak-e az akasztott emberek a villanyoszlopokon? Valami szörnyű vandalizmus híre kering a fővárost illetően a vidéki lakosság között; bolygatja, kavarr ja szívüket-lelkülcet. Hírek? Dehogyis: rémhírek ezek! Mint ahogy már Pesten is lehetett ilyeneket hallani, csali éppen vidékről — például Somogybái — ebből vagy abból a faluból. Elképesztően becstelen, elvetemült és semmiképpen se jószándékú emberek koholmányai ezek, s nyilvánvalóan azzal a szándékkal terjesztik, hogy máso- i kát megfélemlítsenek, zavart keltsenek. Mennyire jelentős hát az ország vérkeringésének megindulása, már csak amiatt is, hogy az igazság hírei jussanak el mindenhova! Ráksiban a földművesszövetkezeti boltban éppen vásárló emberekkel beszélgetve a gazdálkodás, a paraszti életforma néhány gondjáról-bajáról esik szó. Somogybán — úgy mondják — oszladozóban vannak a gyengébb, életképtelen szövetkezetek. Leginkább persze azok, amelyeket annak idején az ismert és eléggé el nem ítélhető bűnös módszerekkel »szerveztek«. De ahol csakugyan a parasztok önkéntes akarata alapján alakultak a közös gazdaságok, ott ez az ősz is olyan, mint a másik, ügy hírlik, hogy példának okáért a barcsi tsz-ből senki nem szándékozik kilépni. Az bizonyos, hogy a ráksi Uj Élet Tsz tagjai — akikkel beszélgettem —> így vélekednek: »■Mi együtt maradunk, a mi gazdaságunk jó, tehát senki kedvéért nem változtatunk az életformánkon.« Nem véletlenül és nemcsak egyedül a ráksiak vagy a barcsiak fogalmazzák így szándékaikat, hogy »senki kedvéért«. Kaposvárott néhány városi lakossal, a helyi üzemek néhány munkásával beszélgetve ugyancsak hallhattunk ilyet: »Senki kedvéért nem mondunk le jogos követeléseink megvalósításáról.« Sok minden érződik ebből a határozott állásfoglalásból. Érződik a volt bűnös vezetés — a Rákosi—G erő-klikk — határtalan gyűlölete és elszántsága egy emberséges, igazságos rend megteremtésére. Vannak, akik még nyíltabban, érthetőbben fejezik ki akaratukat: »Mi nem egyezünk bele semmiféle terrorba. Nem akarjuk látni a régi úri világ embereit sem és az olyan népellenes, hazug politikusokat sem, mint amilyenek Gerő és Rákosi voltak. Megtisztult pártot akarunk, amely képviseli a mi érdekeinket és abban olyan vezetőket, akiket mi választunk, s akik értünk dolgoznak. De ne kísérletezzen itt senki ellenforradalommal, vagy a régi bűnös vezetés helyreállításával, mert megtaláljuk a módját, hogy mindkettőt elfojtsuk«. (A Népszabadság 1956. november 14-i számából.) Megérkeztek a magyar sportolók az olimpia színhelyére Mint ismeretes, sportolóink október 30-án Budapestről útnak indultak Melbourne felé. Csaknem egyhetes prágai tartózkodás után a magyar olimpiai csapat francia repülőgépeken elindult a melbournei olimpiai játékok színhelyére. November 11-én már valamennyi magyar sportoló Melbournebe érkezett. A magyar csapat elfoglalta helyét az olimpiai faluban, s ezt jelzi már az olimpiai falu árbocára felkúszott magyar nemzetiszínű lobogó is. Sportolóink most a kiimával ismerkednek. ma egyre nőtt. Magyarország nyugati határa, ahol a védelem már korábban meggyengült, úgyszólván nyitva állt a külföldi ügynökök előtt, és ezekben a napokban még szélesebbre tárult a magyar nép ellenségei előtt. Az ellenforradalom dühöngése idején Budanest utcáin gyakran lehetett látni ellenforradalmi banditákat, akiket nyugat-németországi táborokban képeztek ki a magyar nép terrorizálása céljából. Találkoztam néhány olyan kalandorral, aki egy Nürnberg melletti városból, a nyugat-németországi amerikai megszállási övezetből való volt. Egyikük elmondta, hogy a táborban szűkös körülmények között a mosodában dolgozott, De amikor Megyarországon kitört az ellenforradalom, az amerikaiak felajánlották a visszatérést a magyar menekülteknek. Az amerikaiak gondoskodtak az úgynevezett felszabadítók gyors hazatéréséről Nyugat-Németországból Ezeket ?.z árulókat felfegyverezték, s bekapcsolódtak az ellenforradalmi bandák tevékenységébe. Mivel ezek az emigránsok meg voltak győződve az ellenforradalom győzelméről, a felszabadítás jelszava alatt raboltak, lakásokat foglaltak el, erőszakoskodtak és gyilkoltak. Az ellenforradalom vezetői soviniszta és szovjetellenes beszédeikben az elejétől végéig hazug tudósításokat adtak, és gyűlöletet akartak kelteni a népben a Szovjetunió és a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok ellen. Pontosan Göbbels receptje szerint híreket terjesztettek bolsevista gyilkosokról, mintha gyermekeket ölnének meg. De mindaz, aki Magyarországon él, tudja, hogy ez szemenszedett hazugság. Szemtanúk Budapestiről, Győrből éu más helyekről, ahol szovjet csapatok voltak — megerősíthetik, hogy a szovjet csapatok jelenléte a viharos helyzetben megnyugtatóan fiatett és a biztonság érzését keltette. NYÍLT tér Kaposvárott többfelé szóbeszéd tárgyát képezte, hogy engem, Lukics Gyulát Hoff er (Homonnai) József volt ÁVH-százados 1949-ben, amikor a Budapesti Vasas (labdarúgócsapatának szovjetunióbeli túrájáról hazaérkeztünk, felvitt az Államvédelmi Hatóság épületéibe, s ott tettleg 'bántalmazott. * Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy e hírek teljesen valótlanok, s minden alapot nélkülöznek. Hoffer Józseffel csak mint sportemberrel volt mindenkor kapcsolatom, sem ő, sem más engem az Államvédelmi Hatóságra fel nem vitt, s fel nem vitetett. így természetes, hogy egy szó sem igaz abból, hogy akár Hoffer József, akár más személy engem tettleg bántalmazott volna. Lukics Gyula, a KDSK és a Bp. Vasas volt labdarúgója. A SOMOGY MEGYEI RÁDIÓ 9, 1 és 17 órakor sugároz műsort a 42,8 méteres rövidhullámon, Lengyel politikusok Moszkvába utaznak Gomulka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkapárt első titkára Czyrankievic és Ochab elvtársak kíséretében a közeljövőben Moszkvába utazik. Babváloqatás f. hó 15-én ismét megindul. Az első műszak 7 órakor, a második műszak 13 órakor kezdődik. Jelentkezni lehet a Terményértékesítő Vállalatnál, Nosztra. (23785) Manqallca-hízó eladó. Marx Károly u. 37,______________________________(23787) Belvárosban vennék 2 szobás lakást, ugyanott elcserélném 1 szobás lakásomat. Berzsenyi u. 47., du. 3-tól. KIOSZ Bcke-mozi (Beloiannisz u. 18.) f. hó 15-én 5 órakor: Félelem bére. Francia—olasz film. <23783) A pálinkafőzde (Berzsenyi u. 49. sz. alatt) éjjel-nappal működik, felerész is megváltható. SOMOGYI NÉPLAP Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Tóth István. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Kaposvár Latinka S. u. 7. Tel.: 18-dl Kiadóhivatal! telefon: 15-1« Somagy megyei Nyomdaipari Vállalat «»dadáért falai: «Idea Jáaaa