Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-15 / 293. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA íaü'H í flßV XIII. évfolyam, 293. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1956. november 15. Egymásért, önmagunkért üj életet kezdünk. Ez az élet a régi hibáktól és bűnöktől mentes, új, igaz, szabad élet lesz. Annak kell lennie. Ahhoz azonban, hogy ez meg­valósuljon, most már nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Első­sorban munkára. Hogyan akarjak megvalósítani szebb, boldogabb életünket, ha nem teremtjük meg ehhez a szükséges anyagi feltételt? Hiába hozott a kor­mány határozatot a kisfizetésű mun­kások bérének felemeléséről, hiába növelték megyeszerte az alacsony besorolású dolgozók fizetését, hiába törölték el a gyermektelenségi adót és hoztak még egy sor intézkedést, amely népünk pillanatnyi nehézsé­gein igyekszik könnyíteni, ha a pén­zért nem lesz mit vásárolni, ha egy­re kevesebb lesz az áru, az élelmi­szer és ha emiatt ismét megkezdő­dik a boltok előtt a sorbaállás, fel­üti fejét az infláció. Mindannyian jól emlékszünk az 1945—46-os infláció­ra, a sok nélkülözésre, szenvedésre. Emlékszünk, amikor félnapokat áll­tunk sorba egy kiló kenyérért, ami­kor utolsó kabátunkat is elcseréltük kevéske zsírért, eukorért. Emlék­szünk a millpengőre, az adópengőrc és az akkori világ számos jellemző­jére, amely olyan szörnyűvé tette életünket. Ezt a világot senki sem akarja. Ezért dolgoznak ma már a munkások megyénk üzemeiben, a Textilművekben, a Vaskombinátban, a Cukorgyárban, az élelmiszeripari vállalatoknál, az építőiparban. Ezért foglalják el most már egyre többen helyüket a vidékről bejáró dolgozók is. A munka felvétele azonban csak az első lépés. A termelésnek is foko­zatosan növekednie kell, hogy minél előbb előállíthassuk azokat a java­kat, amelyekre országunknak, me­gyénknek, saját magunknak szfikse­­’ <k váií.-Persze iví számos aka­dályt kell leküzdeni, elsősorban az aryaghiányt. Megyénk legtöbb üze­mében csak néhány napra, legjobb esetben néhány hétre való anyag tá­rol. A Textilmfivek egy szakmány­bán dolgozva körülbelül 20 napig tud termelni készletéből, a Vaskom­binátnak csökkentett kapacitás mel­lett 7—8 napra elegendő anyaga van. A Cukoré—ár termelését megnehezíti, hogy a hiányos áramellátás miatt ők adnak áramot a Nagymalomnak is, így csak csökkentett kapacitással dolgozhatnak. Ezenkívül a feldolgo­zandó répa nagyrésze még Dunántúl különböző vasútállomásain vár be­szállításra. Ez pedig vasutasainkra ró nagy feladatot és kötelességet. Nem engedhetik meg, hogy ilyen nagy mennyiségű cukor essék ki az ország cukoreliátásának biztosításá­ból. A nehézségek leküzdésére, a mun­ka megszervezésére az üzemi dolgo­zok, munkástanácsok teljes összefo­gására van szükség. A Vaskombinat például a munkástanács javaslatara a kornyék gépállomásain összegyűj­tötte a geponivenytoredekeket es ezt a mozgalmat megyeszerte tovabD szélesíti, nogy így is csökkentse az anyagmanyt. I ojsozottauoan segítik egymást a vaiiaiatok, üzemek anyag, szerszám, szamtoeszkozok koicsonze­­sevei is. A tsomogy megyei Tégla­gyári jkgyesuies üzemeinek legiouto­­sam> alapanyaga, az agyag, Biztosít­va van. itt az eimuit netekoen ren­desen folyt is a munka. Derek tég­lásaink lelkiismeretesen gyártották és gyártják a tégiat, cserepet. 'Tud­jak, hogy munkájukká! sok család­nak biztosítanak majd otthont, te­szik boldogabbá életüket. Ez a gondolat, az egymásért, ön­magunkért való kiállás, az égéssé nép érdeke vezesse megyénk üzemeinek dolgozóit. Ne felejtsék soha, hogy a munka, a termelés gazdasági éle­tünk alapja, hogy önmagunknak ár­tunk, ha ezt az alapot gyengítjük. Induljon meg hát teljes egészében a termelő munka, segítsük hozzá so­kat szenvedett népünket a boldo­gabb élet kialakításához. A sztrájkkal ma csak magunkat tehetjük tönkre Nincs ember e hasaiban, akit ne rendített volna meg az a tragédia, amelyet népünk a legutóbbi hetek­ben átélt. Évezredes történelmünk egyik legsúlyosabb megpróbáltatása zúdult ránk ezekben a napokban. Az áldozat, amelyet megkövetelt tőlünk, hatalmas, a tét, amely kockán fo­rog, mindnyájunk számára a legszen­tebb: szabadságunkról, függetlensé­günkről és nemzeti felemelkedésünk­ről van szó. Nem lehet igaz hazafi az, aki nem látja és nem érzi át ezt tel­jes felelősséggel, aki felismerve az országot fenyegető veszélye­ket, nem tesz semmit, hogy so­kat szenvedett népünket megóvja a romlástól, az újabb csapások­tól. A legnagyobb veszedelem a fővá­rosban az immár hetek óta húzódó munkaszünet, illetve sztrájk. Míg az országban általában folyik a mun­ka, Budapesten még mindig sok az olyan üzem, ahol nem, vagy csak kevesen vették fel a munkát. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ez az állapot — ha nem tudunk raj­ta változtatni — előbb-utóbb inflá­cióhoz, nyomorhoz vezet. Miért van még mindig — ha sok helyen már csak részlegesen is — sztrájk, milyen politikai célokat szolgál a munka to­vábbi szüneteltetése? S kinek az akarata érvényesül abban, hogy sok fővárosi üzem még mindig nem kezdte meg a munkát? Feleljünk először az utóbbi kér­désre. A főváros utcáira kiragasztott széphangzású röpiratok úgy tűn­tetik fel a dolgot, mintha a sztrájk további folytatása a ma­gyar munkásosztály és az egész magyar nép egységes akarata volna. Ez nem igaz, ez szemen­­szedett hazugság. A becsületes munkásság, a munkásosztály szí­­ne-java dolgozni akar. Nemcsak azért, mert van munka­önérzete, a munkájából és nem ke­gyelemkenyéren akar élni, hanem azért is, mivel tudja, hogy az inflá­ció, amelybe különféle felelőtlen ele­mek belerántanák az országot, az ő asszonyait és gyermekeit sújtaná leg­jobban. A munkásosztály emlékszik még 1945-re és 46-ra, amikor saját bőrén érezte, hogy az infláció a spe­kulánsokat hizlalja csak, a dolgozó, becsületes emberéket nyomorba dön­ti. A becsületes munkások mélyre­ható változásokat, emberibb éle­tet akarnak, el vannak tökélve arra, hogy a Rákosi—Gerő-féle klikk uralma soha többé ne tér­hessen vissza, de józan és felelős fővel azt is látják, hogy egyet­len, legfontosabb fegyver ma, amivel kiharcolt jogaikat meg­védhetik: a munka. Nem a munkásság többsége akarja és tartja fenn továbbra is a sztráj­kot, hanem egy felelőtlen, agresszív kisebbség, amely nem riad vissza a legterrorisztikusabb eszközöktől sem, hogy akaratát érvényesítse. A leg­utóbbi napok zűrzavarában elég volt az, hogy száz ember közül egy­valaki — aki mindig is jobban sze­rette a handabandázást, mint a mun­kát — teli torokból elkiáltsa: »Mi pedig nem dolgozunk!« S a többiek mindjárt hozzá igazodtak, sokan csak azért, mert féltek. S ma már egyre nehezebb a dolguk ezeknek a demagóg álforradalmároknak, az inflációs veszély egyre jobban összetömöríti a tisztességes mun­kások sorait, egyre hangosabban mer és tud szólni az, aki józanul, okosan és felelősségteljesen be­szél. A sztrájk folytatásának hívei leg­inkább azzal érvelnek, hogy azért nem kell felvenni a munkát, mert ezzel siettethetjük a szovjet csapa­tok hazánkból való kivonását. Ami a szovjet csapatok távozását illeti, ezt — néhány megátalkodot rákosis­ta kivételével — mindenki óhajtja és akarja. Nincs hazáját szerető ma­gyar ember, akinek tetszene az, hogy szovjet tankok cirkálnak, fel, s alá a magyar fővárosban. A szovjet kormány bejelentette: a szovjet csa­patok addig nem vonulnak ki a fő­városból és hazánkból, amíg a rend helyre nem áll. Sztrájkkal ezt az el­határozást nem változtathatjuk meg, a sztrájkkal ma csak magunkat te­hetjük tönkre. Ahelyett, hogy meg­gyorsítanánk — tovább késleltetjük a szovjet csapatok kivonását s végső fokon hátráltatjuk azt a demokra­tikus politikai kibontakozást Is. amelynek hazánkban végbe keli mennie. A sztrájk hívei nem egyszer azt hangoztatják, hogy az infláció ve­szélye nem áll fenn, ez a veszély csak falra festett ördög. Kibírjuk a sztrájkot — mondják ők —, hiszen rengeteg segély érkezik külföldről. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy ez a felfogás mennyire vesze­delmes. Egy kilencmilliós nép ezer- és miilióféle szükségletét nem lehet fedezni segélyekkel. Villanyt, gázt, fűtőanyagot, elégséges élel­met csak magyar munkáskezek adhatnak a magyar népnek. Szétlőtt házainkat, szétrombolt villamoshálózatunkat nekünk magunknak kell újjáépítenünk, a megtépázott magyar földön magyar kéznek kell új életet te­remtenie. Sokan megértették ezt. Míg a Cor­vin Áruház körül vég szövetekért állnak sorban azok, akik oly harsá­nyan beszélnek hazafiságukról s közben az a legfőbb gondjuk, hogy a pénzüket mentsék, addig az igaz hazafiak, a munkások már a síneket javítják. Nekik nincsenek féltenivaló ezreseik, de van féltenivaló jövőjük. Nem azért harcoltak az önkény és a nyomorúság ellen, hogy még na­gyobb nyomorra ébredjenek. Van és lesz erejük, hogy ennek elejét ve­gyék. (MTI) (A Népszabadság novem­ber 14-i számából.) Kaposvár és Somogy megye lakosai, Ismeretessé vált, hogy egyes pro­vokátorok és más ellenséges elemek, akik gyűlölettel vannak a jelenlegi munkás-paraszt forradalmi kormány iránt, népellenes agitációt folytatnak. Bujtogatnak, megtévesztik, becsap­ják a munkásokat és parasztokat. Sztrájkra és provokációra szítják a dolgozókat, amely nem csupán a vá­ros és a megye dolgozóinak normális életét zavarja, hanem ezzel véron­tást, pusztulást akarnak előidézni. Kiindulva a kialakult helyzetből, kötelességemnek tartom, hogy meg­akadályozzam a vérontást. A dolgo­zók ne hallgassanak a provokátorok­ra. Ne hagyják abba a munkát, ne vegyenek részt azokon a gyűléseken, felvonulásokon, tüntetéseken, ame­lyeket a provokátorok szerveznek, Ilyen rendellenesség megnyilvánu­lása esetén a város cs a megye te­rületén a rendbontókat le fogják tar­tóztatni és minden erűt, eszközt fel­használunk a rend fenntartására. Kaposvár, 1956. XI. 14. CSŐKE PÉTER r. őrnagy, a Megyei Rendőrkapitányság vezetője. Rendre, nyugalomra van szükség! A provokátorok vért akarnak. Ne engedjük, hogy szóhoz jussanak, megtévesszenek bennünket, hogy gyilkos golyók emberéletet oltsanak ki. Ne engedjük a provokátorok esz­közéül gyermekeinket. Emberek, az élet nevében szólunk, re veszítsék el józanságukat. Eddig elkerüitük a vérontást, nem enged­hetjük, hegy Kaposváron, a mi me­gyénkben vér folyjon. Tartsuk be a rendőrség utasításait. Nyugalomra, rendre van szükség. Akik saját hibájukból nem dolgoznak, nem kapnak fizetést A magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány a termelés mielőbbi megindítása, az inflációs veszély el­kerülése érdekében határozatot ho­zott, hogy az üzemek, intézmények, hivatalok azon dolgozóinak, alkalma­zottainak, akik saját hibájukból no­vember 10-ig nem vették és tovább­ra sem veszik fel a munkát, vala­mint egyénileg vagy csoportosan megtagadják a munka felvételét, a le nem dolgozott napokra bért, fi­zetést kiadni nem szabad. Ahol az összes dolgozók, alkalma­zottak munkáiba állítása az üzem, in­tézmény, hivatal megsérülése miatt, valamint nem az üzem dolgozóitól függő okok miatt nem lehetséges, ott a dolgozókat az elmúlt hetekben ke­letkezett károk helyreállítására kell szervezetten irányítani és ebben az esetben a munkabér, illetve a fizetés folyósítható. A lengyel szejm ülése A jelenlegi ülésszakon több fontos törvényjavaslat került a képviselők elé, így a többi között az áílambiz­­tonsági bizottság (az ottani államvé­delmi hatóság) megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. Egy másik törvényjavaslat a munkástanácsok létesítésiére vonatkozik és előírja, hogy a munkások maguk döntsenék a vállalatvezetés legjobb módszeré­ről (MTI) Újabb hírek a külföldi segélyekről Soldatic budapesti jugoszláv nagy­követ közölte, hogy kormánya 150 millió dinár összegyűlt segélyt aján­lott fel a magyar kormánynak. Mint a belgrádi rádió bejelenti, a jugo­szláv segély nagy része élelmiszer­ből, szappanból üvegáruból és építő­anyagból fog állná. A pozsonyi rádió tegnap esti adá­sában közölte, hogy a pozsonyi vasútigazgatóság 15 szakembert küld Magyarországra a megrongált vasút­vonalak és vagonok helyreállításá­nak céljából. Svédországból tíz teherautó indult el Magyarországra élelmiszer- és. gyógyszerszállítmánnyal. A svéd női szervezeték határozatot hoztak ma­gyar gyermekek befogadására. (MTÍ) A magyar kormány köaxönete Az ENSZ segéLyajánlatára a ma­gyar kormány köszönettel nyugtázza az ENSZ főtitkárának november 10-i jegyzékét, amelyben adatokat kér a magyar nép gyógyszer-, éleim iszer- és ruhaneműszüksógletéről külföld­ről A magyar kormány tisztelettel közli hogy a jelenlegi felmérések alapján a legsürgősebb szükségletek a következők: Gyógyszerek, antibiotikumok, se­bészeti varróanyagok, kötszeréit:, röntgenfilmek, műszerek, kórházi felszerelés, textíliák, szappan, mosó­szerek, tejpor, sűrített tej, zsír, ga­bona, liszt, benzin, gázolaj, szép, üveg, fa, teher- és mentőgépkocsii:. gumiabroncs. A magyar kormány ismételten közli, hogy nagyra értékeli az ENSZ felajánlott segítségét és kész a fótit* kár javaslata érteimében tárgyalást folytatni a segélynyújtás legalkalma­sabb módszereiről valamint arról, hogy az ENSZ főtitkára által kijelölt megbízottai a helyszínen hogyan kapcsolódhatnak be a segélyakció megszervezésébe, A magyar kormány válasza az EKSZ főtitkárának Az ENSZ főtitkárának a közgyű­lés november 4-í és november 10-i határozataival kapcsolatos közléseire vonatkozóan a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-paraszt kor­mánya november 12-én válaszüzene­tet küldött. Az üzenet a többi . között leszögezi hogy Magyarországén, az elmúlt hetekben tömegmegmozdulá­sok zajlottak le, amelyeknek demok­ratikus és hazafias követelései^; .\a forradalmi munkás-paraszt kormány magáévá tette. Ugyanakkor e tömeg­­megmozdulások részvevődnek sorai­ban kezdettől fogva jelen voltak és a későbbiek során előtérbe kerültek szervezett fasiszta elemek, majd uitóbb börtönből kiszabadult közön­séges bűnözők, akik százával hurcol­tak el és gyilkoltak meg hailadó embereket és hozzátartozóikat, Az így előállott helyzetben első­rendű feladat volt a törvényes rend helyreállítása, a fasizmus visszaállí­tása veszélyének elhárítása, amire egyébként a magyar békeszerződés negyedik cikkelyében Magyarország kötelezettséget vállalt. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány az előtte álló súlyos helyzet­ben a törvényes rend helyreállítását csak úgy tudta megoldani, hogy se­gítségül hívta a szovjet csapatokat. A rend teljes helyreállítása után a magyar • kormány haladéktalanul tárgyalásokat kezd a Szovjetunió kormányával a csapatok Magyaror­szágról történő kivonása érdekében. A magyar kormány a fentiek alap­ján a leghatározottabban leszögezi, hogy a Magyarországon előállott helyzet rendezése kizárólag a ma­gyar állam belső joghatóságának kö­rébe tartozik. Ennélfogva a közgyű­lésnek minden, a magyar 'belpoliti­kai helyzettel kapcsolatos határoza­ta beavatkozást jelent a magyar bei­­ügyekbe, ellentétben áll az alapok­mány 2. cikkelye 7. pontjában fog­laltakkal. Az üzenet további része rámutat arra, hogy a magyar kormány és a szovjet kormány illetékes arra, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet csapatoknak Magyarországról törté­nő kivonásáról Tekintettel arra — mondja az üzenet —, hogy a szovjet csapatok­nak Magyarországon való tartózko­dása a magyar kormány kérésére történt, a magyar kormány azon a határozott véleményen van, hogy nem indokolt az ENSZ főtitkára, ál­tal kinevezendő megbízottaknak Ma­gyarországra való utazása. A Ma­gyarországon lefolytatandó választá­sok lebonyolítása kizárólag a magyar hatóságok hatáskörébe tartozik, A közgyűlésnek a magyarországi menekültekre vonatkozó határozatá­val kapcsolatban a magyar kormány le kívánja szögezni, hogy a hadiese­mények következtében külföldre menekült magyar állampolgárok sza­bad és büntetlen hazatérését lehető­vé teszik. A magyar kormány nagy köszö­nettel fogadja a közgyűlésnek az ENSZ alapokmány 1. sz. cikkelye 3. pontjának megfelelő, a magyar nép megsegítésére irányuló emberbarát i vonatkozású határozatait és közli, hogy a magyar népnek szánt élelmi­szerek és gyógyszerek fogadását és szétosztását minden eszközzel meg­könnyíti, és jelenleg is együttműkö­dik'a Vöröskereszt nemzetközi bi­zottságának képviselőivel. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok a segélyakciókat semmilyen vonatkozásban nem aka­dályozzák. E feladat megvalósításá­ra a magyar kormány kész az ENSZ szerveivel való legteljesebb együtt­működésre és ennek keretében tár­gyalások folytatására arról, hogy az ENSZ megbízottai a helyszínen kap­csolódhassanak be a segélyakciók le­bonyolításába. , A károk felbecsülése folyamatban van. A magyar kormány a szükség­letek végleges megállapítása után azokról az ENSZ főtitkárát tájékoz­tatná fogja. A tél előtt álló magva:­­családok részére addig is köszönetü l fogad élelmiszert, ruházati és gyógy­szeradományt. (MTI) R Megyei Tanács VB rendeleté a fizetési előlegekről A Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága határozatot hozott, hogy azon bérből és fizetésből élők részé­re, akik a munkát november 12-én felvették és azóta folyamatosan dol­goznak, havi alapbérüknek 50 száza­lékát fizetési előlegként folyósítani lehet. A fizetési előleg elszámolásá­ról később történik intézkedés, l. A fizetési előleg kifizetése csak az alapbérre vonatkozik, tehát a pré­mium, korpótlék, egyéb kiegészítő fizetést figyelembe venni nem lehet. A munkás állománycsoportban az előlegfizetés az 1956. aug., szept., okt. havi bér átlagából számítandó, prémium, kor pótlék stb. nélkül, i-* Műszaki és adminisztratív dolgo­zóknál viszont az október havi törzs­bér 50 százaléka fizethető ki. Kaposvár, 1956. november 14. Somogy megyei Tanács VB

Next

/
Thumbnails
Contents