Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-21 / 249. szám
s SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. október 21. A GÖRÖG MITOLÓGIA VILÁGÁBÓL Héraklész a szkithák földjén IRTA: JÓLESZ LÁSZLÓ (A mostani történetben megismerkedünk az amazonokkal, ezekkel a férfim ódra harcoló asszonyokkal. Az amazon szó elég közismert, de sokan nem tudják, hogy honnan az eredete. Héraklész mostani kalandjai közül több foglalkozik állatokkal -- hihetőleg ez az állatok megszelídítésének kezdeteire utal, azokra a nehézségekre, amelyekkel az embernek meg kellett birkóznia valamikor. Érdekes az is, hogy Héraklész az egyik feladata elvégzésében mások segítségét is igénybe veszi: az ember megsokszorozza erejét, ha nem marad magára.) Minosz király, Kréta szigetének ura egyszer egy gyönyörű bikát kapott Po* szeidontól, a tengerek istenétől azért, hogy áldozatként ajánlja fel az olüm- poszi isteneknek. IVJinosz azonban sajnálta az istenektől ezt a pompás állatot, ezért saját gulyája közé hajtatta, hadd legelje a szép sziget selyem-füvét. A bika azonban, hogy-hogy- nem, megdühödött, s előbb csak a gulyában tobzódott, tiport és öklelt, de csakhamar nekivadult és az egész környéket félelembe ejtette. Héraklész kapta azt a feladatot, hogy megfékezze a dühöngő jószágot. Hatalmas erejével ez sikerült is, és elevenen vitte, vonszolta magával a kapálódzó bikát Mükénaiba, és adta át Eurüsztheusz királynak. Ezzel a tizenkét feladat közül bevégezte Héraklész a hetediket is. A nyolcadik feladata ugyancsak állatokkal való küzdelem volt. Thrákia királya, Diomedész ugyanis — megcsúfolva mindazt, amit a görögök a vendég- barátságról tartottak — minden idegent, aki országa határát átlépte, elfogatott és lovai elé vettetett. Az elvadult lovak pedig összetiporták, sőt felfalták a szerencsétleneket, akiket balvégzetük ennek az iszonyatos királynak földjére vitt. Héraklész, midőn Eurüsztheusz utasította a lovak összefogására, nem habozott, bár jól tudta: Eurüsztheusz azt reméli, hogy e kalandja az utolsó lesz, hiszen még ember nem szabadult meg Diomedész kegyetlenségétől. A hős más derék, bátor embereket toborzott maga mellé, akik szívesen segítettek a nagyhírű Héraklésznak. így aztán nehéz küzdelem árán sikerült a győzelem. Héraklész leterítette a vezérparipát, de leterítette a gonosz Diomedészt is, és az egész ménest elhajtották a tengerpartra, s onnan hajóba terelvén a vad paripákat, Eurüsztheusz udvarába kényszerítették a pattogó ostorok. A király Lü- kaion hegyének erdőségeiben szabadon bocsátotta őket, s az erdő vadjai hamarosan végeztek velük. A küzdelemnek volt egy áldozata is Héraklész kísérőiből. A derék Abderoszt a vad mének egyike ledöntötte lábáról és agyontaposta. Héraklész az ő emlékére emelte azt a várost, melyet Abderának nevezett el bátor barátjáról. Eurüsztheusz szándéka tehát most sem sikerült. Vajon a következő feladatát meg tudja-e oldani a hős, vagy pedig teljesül a cselszövő király ármánykodása? Vajon az istenek megőrzik-e Héraklészt Héra istennő bosszújától? Az újabb feladata távoli földre, a szküthák — másképpen szkiták vagy szity- tyák — országába vitte a hőst. Itt Hippolüté királynő uralkodott az amazonokon, akik mind kiváló harcos asszonyok voltak, és férfit nem is engedtek tartományukba. Hippolütének remekművű aranyöve volt, amelynek szépségéről a hír messze földekre eljutott. Eurüsztheusz leánya megáhította ezt az övét: Hérak- lésznek tehát mennie kellett. Kedvetlenül indult Héraklész erre a vállalkozásra: hiszen az amazonok, Hippolüté a maguk földjén békésen éltek, legfeljebb idegenek támadását hárították el, büszkén, győzelmesen. De a szolgálata, szolgasága megtiltotta, nogy szívére hallgasson. Elindult tehát és el is jutott Szküthiába. Hippolüté barátságosan fogadta a nagyhírű hőst, és amikor az előadta jövetelének okát, a királynő — bár fájdalmasan — mégis beleegyezett volna abba, hogy odaadja pompás kincsét. Hanem ekkor Héra, aki bosszúját nem felejtette el Héraklész- szal szemben, felvette egy amazon képét és annak külsejében bujtogatta a többieket: »Hát hagyjátok, hogy egy idegen, egy jövevény megfossza királynőnket ékes kincsétől? Vajon nincs már az amazonokban elegendő erő, hogy bosszút álljanak a sérelmekért?« Ezeket és ehhez hasonló szavakat mondott az amazon-termetű Héra, és szavai feltüzelték az amazonok harci kedvét, és dü- hödten támadták meg Héraklészt. A csata hevében Héraklész szándéka ellenére eltalálta a kedves királynőt, halálos sebet ejtve rajta. Ez eldöntötte a csatát is, és Héraklész győzelmesen, de mégis szomorúan vette el a királynő aranyövét, és vitte macjá- val Mükénaiba. A baj nem jár egyedül — így szokták mondani. Héraklész, midőn odafelé tartott, elhaladt Trója mellett is. Ebben a gyönyörű és hatalmas várban, amelyet Poszeidon és Apollón istenek építettek, nagy volt a gyász és szomorúság. Ug>anis Poszeidon nem kapta meg a királytól a várépítésért kialkudott díjat, s ezért egy tengeri szörnyeteget küldött a város megfélemlítésére. A jóshely, amelyet megkérdeztek, azt mondta, hogy az isten haragját csak akkor hárítják el, ha odaadja a király Hészionét, a leányát a szörnynek. Éppen ekkor jött Héraklész, és a király egy csodálatos paripát ígért neki, csak szabadítsa meg leányát, országát a tenger e veszedelmes szörnyetegétől. Héraklész meghallgatta -a királynak, Laometíónnak szavait, nyilat tett íjja húrjára, kiment a tengerpartra és midőn feltűnt a szörnyállat, megpendítette a húrt és a ny.l máris halálra sújtotta a tenger mélyéből felbukkant vadat, s vére vörösre festette maga körül a tanáért. Laomedón azonban csalfa volt, és a megígért díjat — mint annak idején Poszeidonnak — úgy most Hérak lésznek sem adta meg. Héraklész bosszút fogadott, mondván: »Az égiek egyszer betelnek az én szenvedéseimmel, es megszabadulok Eurüszthe- usztól. Akkor még megkereslek, álnok király!« Keserűsége csak növelte bánatát, hogy Hippolüté övét a királynő halála árán szerezhette csak meg. Kis fordítóink munkáiból A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Aki nem törődik a becsületes munkával Egy fiatal férfi áll a bíróság előtt. — Csak nem gondolják, hogy nekem szükségem lett volna arra a tízesre — jelenti ki a bíróság előtt. — Én mint dolgozó gmber becsületes munkával keresem a pénzt. De ahogyan külseje, úgy minden szava csal. Ebben az emberben nem nézve, hogy még csak 26 éves, a tisztesség szikrája sem maradt. Aszinovics — »nagy gyakorlatú« zsebtolvaj. Számtalanszor volt dolga a rendőrséggel nyolc büntetésének letöltése közben. 1953-ban ő is amnesztiában részesült. Aszinovics lehetőséget kapott arra, hogy újra tisztességes ember legyen, új életet kezdve, becsületesen dolgozhasson. De ő nem hagyta abba sötét foglalkozását. Elhelyezkedett mint villamos-szerelő a villamos és trolibusz-pályák építkezésénél, de hamarosan elbocsátották munkakerülés miatt. A munkahelyétől távol levő napokon lopással foglalkozott. Aztán Aszinovics lakatos lett a Vízműveknél, de mint vízvezetékszerelő, nem javított fürdőkályhákat, se vízcsapokat. Állandóan húzódozott a munkától, a »vendégszereplést végezve« Vilniusban, Rigában ... Aszinovics komoly sikereket ért el »szakmájában«. A Belorusziában működő rablóktól és zsebtolvajoktól az »igazgató« nevet kapta. A tolvajok vezetőjévé válva, már nem nyúlt • idegen zsebekbe. »Alattvalói« mindent bőségesen juttattak neki, de egyszer, mikor nagy szüksége volt pénzre, maga ment zsákmányért... és elfogták. Tetten érték, amikor megkísérelte, hogy egy dolgozó zsebéből egy tízrubelest lopjon ki. A népi bíróság Aszinovicsot a javítómunkatáborba töltendő 8 évi börtönbüntetésre ítélte, s állampolgársági jogaitól öt évre megfosztotta. A Pravdából fordította: Bozsánovics Márk. III. c. HÍREK Egy brit Typ »Vulkan« Düsen- atombombázó repülő szétrobbant a londoni repülőtéren és égve zuhant le. A repülő első próbaútjáról tért vissza Uj-Zeelandból és Ausztráliából. * * * Egy robbanásnál az USA torpedó- rombolóján a »J. P. Pierce«-n a francia »Kürte« sziget közelében 18 amerikai tengerész súlyosan megsebesült és egy meghalt. A Volksstimméből fordította Blázer Vilmos a Táncsics Gimn. II. B. o. t. Egy üzem életéből Ha éve Premnitzben az »Engels Frigyes« műselyemgyár dolgozóinak gyermekei számára »Uj Élet« névvel gyermekotthont létesítettek. Azóta naponta csaknem 500 gyermek tölti ott játszással, pihenéssel idejét. A gyermekotthon még az idén bölcsődével bővül, s így 13,3 millió márkára emelkedik az összes beruházások összege. 11 női mérnök és szakmunkás dől* gozik az üzemben, olyan munkakörben, amely a felszabadulás előtt a nők számára elérhetetlen volt. Csak ebben az évben a női személyzet újabb 11 tagját küldik szakmai tanfolyamra, vagy főiskoláig. 1945 előtt egy férfi munkásnak 0,65 márka, egy női munkásnak (aki ugyanazt a munkát végezte) 0.45 márka volt az órabére, ma mindkettői egyformán 1,35 márka. A »Volksstimme«-ből fordította Tormási János III. c. Zittan. A Csehszlovák Köztársaság egy könyvgyűjteményt szállít vissza a Zittani Christian — Weise könyvtár számára. * * * Lipcse. Majdnem háromszor any- nyi könyvet, folyóiratot és újságot fognak kicserélni ebben az évben az NDK és Csehszlovákia között, mint 1953-ban. * * * Látogatás a Fontane Emlékkiállításon Ünnepélyes megnyitó után megnyílt a Fontane-emiékkiállitás Pot- sdamban a brandenburgi főiskolai könyvtár otthonában. A vitrinekben és szekrényekben megtalálható a nagy realista költő, Theodor Fontane hagyatéka. Itt láthatók az értékes kéziratok, tanulóbizonyítványok, levelek épp úgy, mint feleségének háztartásvezető könyvei. A sok érték között vannak a költő rajzai, amelyek családját örökítik meg. A Volksstimeből fordította Svastics Egon. 1200 pár cipő 24 óra alatt A sjánljánszki bőrkombinátban üzembe helyeztek egy új cipőgyártó műhelyt. Az üzemben újfajta gépek vannak. Sok munkafolyamatot automatizáltak. Ez az új műhely többet termel, mint egy egész cipőgyár. így 24 óra alatt 1200 pár mindenféle fazonú cipő hagyja el ezt a modern műhelyt. A Pravdából fordította Kovács Árpád III. c. — FÉLEZER ÉVES JUBILEUM. A toutasi általános iskola a mostani tanéviben ünnepli félezer éves fennállását. Az iskola ötszáz esztendős történetének adatait már gyűjti az iskola igazgatója. Az 1957-es év elején nagyszabású ünnepséget rendeznek a tervek szerint. — ÚJFAJTA MECHANIKUS MIKROSZKÓPOT GYÁRTANAK a Gamma Optikai Művek dolgozói. A készülékeket elsősorban az iparban a minőség ellenőrzésénél alkalmazzák. 1T gy csöndes kis istenhátamögöt- ti somogyi faluban, amelynek egyetlen utcája a Szőlő-dombot fogja félkaréjba, egymás mellett laknak Nagy Pálék és Kiss Jánosék. Nagy Pálék háza hosszan hasal az utcafrontra, nagy ablakai mindig messze fénylenek, messze bámulnak a szőlőhegy felé, ahol a megboldogult Nagy Pál hat hold hazai tőkéjére vigyáz rikító fehérségével a szalmasapkás pince. Kiss \ Jánosék háza szerényen száz-százhúsz lépéssel beljebb fekszik. Apró, félig pakundek- Iwel bélelt ablakaival nem meri az utcafrontra állni. Vaksi ablaksze- meivel nem tud messze nézni, meg ha tudna is, nincs mit néznie. Kiss János egyetlen ingatlana a háztól az utcáig nyújtózkodó zöldgyepes »gyümölcsös«, amelyen néhány szikár akác illatoztatja kései pergament- színűre aszott fürtjeit az alattuk zsongó zsúpkasok szorgosainak. Vasárnap délelőtti csend remeg a koranyári forró levegőben. Nem lehet mást csinálni, csak lustán, gondtalanul végigheverni a fák alatt, az árnyékszeplőzte cirógató pázsiton. Ott hever a szomszéd Balázs, a mindig szomorkás, hol falfehér, hol borpiros szívbajos Balázs is. Nagyék gyerekét, a zsugori Nani fiát mindenki szívbajos Balázsnak csúfolja az iskolában — csak Lackó nem... Kissék Lackója, akivel most együtt bámulják bódultán a nehézillatú akácok ritka lombját, a lombokon átvillanó kékséget, a reszkető, szédítő beláthatatlanságot. Milyen végtelen szelídség tükrözik a máskor mindig nyugtalanul pislogó szívbajos szemében, mennyire tisztán kéklik a máskor ködös, zavaros szemgolyó. Vajon mire gondolhat? Vajon a szelíd tekintet nem rejt-e elfojtott keserűséget, kitörni akaró indulatokat, égető szavakat, óhajt, vágyakozást? ... Mosolyog. Arca borpiros. Lackóra néz hosz- szan, bárgyúan... Emlékezik. Tavaly egy szeles, bolondos kora- tavaszi napon alighogy megérkezett az iskolába, az utána jött »hegyiek« izgatott arccal darálták: — Balázs, azt üzeni idesanyád. hogy rögtön menj ki a hegyre, vigye ki ráfiját!... Istenmégbizony, azt üzeni... Balázs loholt egész a pincéig Vissza se nézett. Eszre se vette hogy lába nyomán magasra ködöz c por, hogy mögötte röhögnek társai, hogy április elseje van. Mikor visz3C(jpait/u&kmikf áttamkiiek Szeretjük, neveljük őket Az új tanévben mi lettünk a nyolcadtkasofc, mi vagyunk iskolánk legidősebb tanulói. Minden cselekedetünknek példaimutatónak kell lennie, hisz tőlünk vesznek példát az alsóbb osztályok diákjai. Jó úttörőhöz méltóan támogatjuk kisebb pajtásainkat. Bekötjük füzeteiket, segítünk nekik az anyag formálásánál, sokszor a nyakkendőkötés módjára is megtanítjuk őket. Szívesen beszélgetünk, játszunk velük. Célunk az, hogy mennél jobban megismerjenek és megszeressenek bennünket. Eddig még jó úton haladunk, s remélem, továbbra is, egész évben kitartóan, szeretettel neveljük a majdan helyünkbe lépő Ids pajtásokat. Kiss Zita, Sétatér utcai iskola VIII. o. „Zárszámadás44 a Micsurin kertben Már az ötödik osztályban arról álmodoztam, milyen jó lenne, ha a mi osztályunk is dolgozna a Micsurin- kertben. Évközben bíztak ránk kisebb munkákat. Ez azonban nem volt elég. Azt szerettük volna, ha az egész kertet mi gondoznánk. A nyári vakáció után teljesült kívánságunk, mert mi vettük át a kert gondozását. Szeretnénk, ha jobb gazdái lennénk a kertnek, mint a tavalyi hatodikosok voltak. Ültettek paradicsomot, paprikát, tököt, babot és még sok más konyhakerti növényt. Voltak ezenkívül gabonaféleségek, kapások, ipari növények s takarmánynövények is a kertben. Egy négyzetméteren termett 37 dekagramm árpa, 13 dekagramm ágasbúza, 3 négyzetméteren 28 dekagramm őszi búza. Ez volt az 1955—56. évi gabonatermésünk. Kiszámítottuk az egy holdra eső gabonatermés átlagát. Búza 5,3 mázsa, árpa 21,3 mázsa, rozs 16,1 mázsa, ágasbúza 7,5 mázsa. Sajnos, a madarak sok magot elcsipegettek. Sok növénytanórát töltöttünk a kertben. Tanulmányoztuk a természetben amit a könyvekben tanultunk. Már nagyrészt elvégeztük az őszi munkákat. A salátát régebben elvetettük, szépen nőnek a palánták. Tizedikén vetettük el az őszi gabonákat. Keresztsoros vetéssel, de próbaképpen/ az ősi, szórt vetéssel is földbe raktunk búzát. Szívesen dolgozunk, mert így sokkal többet tanulunk. Szórakozás, s ráadásul pénzt is keresünk. Tóth Ilona, rajvezető, Hámán Kató iskola VI. oszt. FEJTSD MEG! i 2 3 4 5 6 7 8 ü::i: 9 10 Ili 11 12 13 14 *!ll! 15 16 17 18 19 illlli 22 23 20 24 21 inni — 23 29 26 27 28 Vízszintes: 1. Az állatirtás(l). 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Liz betűi keverve. 10. Orosz igen. 11. Énekel. 13. Vissza: ilyen növény is van. 15. Menyasszony. 17. Ruhadarabot. 18. Majdnem fösvény. 19. Esőn álló. 21. Ürmérték. 22. Szórakoztat. 25. Az okozat eredője. 27. Fadanab. 28. Háziállat. 29. A békák is ilyenek. Függőleges; 1. A hírlapok. 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Ilyen film is van. 4. Testrésze. 5. Mondat része. 6. Ajándékoz. 7. Esti lefekvések a katonáknál. 11. Két szó: 1. Nóta, 2. Véd. 12. Zár. 14. Hőemelkedés. 16. Tesz. 20 Fogkrém márka. 23. I. B. É. 24. Mutatószó. 26. Majdnem kék. 28. Irány. Beküldendők; Vízszintes 1, 29, függőleges 1, 7. Beküldési határidő; október 25. A múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Tiszta szívvel. Irodalmi folyóiratot indítanak a fiatal somogyi írók. Könyvjutalmat nyert: Kovács Árpád, és Burcsa József, Kaposvár. Molnár József: BALÁZS szaért jfalfehéren, arcára i sááyadt porfeketííett könnycsíkokkal, körülállták a vásottabbak — csúfolták, böködték. — Balázs, eriggy a hegyre! — Balázs, kialmuutá!? — Balázs, húzz vizet az itatáshó! — Balázs, markai)j csollánt! Az anyját utánozták... örültek, ha borpirosra vált az arca, és borpirosról ismét falfehérre ... Lackó, aki akkoriban került a faluba: a csupaláb, csupákéz, kevés- szavú, örökké pajkoskodó Lackó is meg szokta tréfálni a bámész szomszédgyereket. Egyszer is átkiabált a csalánt metélő Balázsnak — a fal tövét mutogatva: — Nézd, milyen furcsa bogár! Gyere gyorsan! Siess! (Tudta, hogy a szívbajos egy nagy dobozba gyűjti a bogarakat.) Balázsnak több se kellett. Usgyl! Átkúszott a bodzakerítés alatti lyukon, amit a tyúkok kapartak szélesre. — Hun van? — kérdezte borpirosra nyílt arccal. — Majd előgyün — felelt kajánul és jót kacagott Balázs fehéredésén... TÁ e Lackó akkor sem úgy csú- folta, mint azok a vásottak április elsején... Amint meglátta őket Balázs körül, amint meghallotta csúfondáros hangjukat, megsajnálta a szívbajost, könnymaszatos arcán talán észrevette (megérezte) az árvaságot, a reménytelen kétség- beesést, a bamba beletörődést... vére fejébe szállt, felkapta a Icezeügyé- be akadt méterrudat, és szétkergette a vigyorgókat. A fiú hálásan pislogott rá, ahogy csak eb tud kenyéradójára, és attól kezdve mindig kereste az alkalmat, hogy visszahálálja a jócselekedetet... Attól kezdve valami összefűzte őket, jóbarátok lettek. Alig telt el néhány nap, Balázs átcsálta Lackót játszani, mert any- m tehénhasznot vitt a piacra és előző nap az új istálló építéséhez nagy kupac homokot hoztak. Várat akart építeni, amilyent az iskolaudvaron szoktak a többiek. Balázst nem engedték soha közibük, ügyetlennek, kétbalkezesnek, mindent elrontónak tartották. Pedig szegény fiú, hogy szeretett volna várat tornyozni... Otthon sohasem játszhatott. Mióta apja meghalt, gyerek létére egy nyugodt perce nem volt... anyja, a zsugori Nani nem engedi pajtásai közé ... (»Apád helyett te dogozó má- tu... nem fogadok még egy csélédet — mondta temetésről jövet az alig nyolc éves Balázsnak —: meg különben is, ölég erős vagy má... én is gyerekkoromba kezdtem... apád is... ha másképp csinájuk, kó- disok maradunk, akár Kiss Jánosék ... megértetted!? Balázs nem. értette ... pedig akkor még nem is volt bamba.) Kihasználta hát a ritkán kínálkozó alkalmat. A cseléd ki- alrnolt helyette. A fészerből deszkákat cipeltek elő, sulykot, ékeket. Úgy csináltak, mint háztömésnél látták. Balázs sulykolt, és porpiros arccal fütyült. Fütyült össze-vissza minden dallamot, ami szájára jött... Ferdén, fülsértőn, szűnni nem akaró áradással. Elszabadult lelke buggyant a füttybe, és csurgóit, csurgóit, mint megcsapolt húsvéti nyírfák kristályleve: kesernyésen, édesen... Lackó egy rozsdás öntözőkannával loholt a kerekeskútkoz meg visz- sza. Hosszú lábaival nagyokat szök- delt, mint a rakoncátlan gebék és nagyokat nyerített hozzá ... Hahotára csiklandozta a borpiros sulyj:o- lót... — Tornyot is csinálunk? — Persze! — Jobb lesz mint az iskolai? — Jobb-e? Ezerbilliószor! Az vacak kicsi vöt... ott nem vót ennyi homok, meg deszka se vót... —• Hozz még vizet! Már fejük felett járt a nap, amikor Balázsnak korrogni kezdett a gyomra. Beszaladt a hűvös kamrába és csakhamar egy sapka májusi cseresznyével tért vissza. Ettek. Lackó kettesével, magostól nyelte a scv-kakínálta bordóságokat. A másik kelletlenül, néha nyúlt csak a sapkába. Lackó arcát leste ... Mikor az utolsó szem is eltűnt Lackó ajka mögött, újra telehozta a sapkát. — Akarsz sok cseresznyét? Lackó nem szólt, csak evett. Arca már merő maszat volt, de szeme csillogott. —■Akarsz? — kérdezte újra Balázs. — Ühüm — szólt tele szájjal. — Ha besötétedik, gyere át, hozunk a hegyrű! _? ? ?
