Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-03 / 233. szám
Szerda, 1956. oktébcr 3. SOMOGYI NÉPLAP 3 A tanácstagi fogadóórák nyomában A termelési szerződésekről Soí-solc beszélgetés zajlik le mostanában tanácstagok és választók kö- .zött, a nép és a vezetők között. Mindjobban betöltik szerepüket e beszélgetések, a tanácstagok fogadóórái, így kerül egyre inkább baráti közelségbe a vezető választóival, a néppel, így jutnak el a falu, a választókörzet panaszai, sérelmei, kívánságai a felsőbb szervekhez. így indulhat •eredményes munka az élet minden •területén a júliusi párthatározatok végrehajtásáért. Számos panasz, vélemény vagy javaslat elintézéséhez hosszabb időre, más szervek beavatkozására, gyors cselekvő segítségére van szükség. Ezért elengedhetetlenül kívánatos, hogy a párt-, állami, igazságügyi és gazdasági szervek legyenek a tanácstag segítségére, az általa észlelt hibákat minél hamarabb .javítsák ki, adjanak gyors választ a panaszosnak is, a tanácstagnak is. "Éneikül a fogadóórák nem tölthetik be fontos szerepüket. ¥olí de nines keríiés! Nincs, mert a Csillagpusztai Állami Gazdaság egyik gépkocsivezetője figyelmetlenül közlekedett, s gépkocsijával nekihajtott Grossz Istvánné Balatonboglár, Szabadság út 8. sz. .alatti lakos kerítésének. A kár nem mai keletű — 1955. decemberében keletkezett. A károsult azonnal hívta a gazdaság igazgatóját. Az elismerte, hogy dolgozójuk gondatlansága -okozta a kárt. Rögtön ígéretet is tett: 'hamarosan helyrehozzuk, a hibát. Ez ;a »hamarosan-« mennyit jelent Fro- lyó Imre igazgató elvtárs szótárában, fél évet, egy évet? A kerítés még most is a földön fekszik, ledöntve, •úgy, ahogy ők hagyták több _ mint nyolc hónapja. Noha .Grosszné már 'többízben reklamált Frolyó elvtársnál, azóta sem történt semmi. Vagy tán ők úgy gondolják, semmiség az •egész? Mindenesetre a fogadóórát tartó megyei tanácstag is — mi is — más véleményen vagyunk. Történjék 'hát jóvátétel Grossz Istvánné ügyében. Ne kelljen neki még egyszer tanácstaghoz fordulni emiatt. Jégkárbeeslés — aratás után Nem mese ez, megtörtént Bala- tonbogláron, 1956 nyarán. Jégverés pásztázta végig a határt. Ahol a jég- felhő elvonult — illetve, ahol jégeső ■esett, azon a területen sok árpaszem 'kipergett. Az Állami Biztosító utólagos megállapítása szerint 20 százalékos kár esett őszi árpában, a «dolgozó parasztok és a helyi tanácsi vezető elvtársak véleménye szerint ■a határ egyes részeiben ennél jóval több volt a kár. Miért nem tudtak •akkor zöldágra vergődni a biztosító és a helyi szervek képviselői? Azért, mert a jégverés után az Állami Biztosítótól a tanács kérése ellenére — ki sem mentek, csak amikor már learatták az őszi árpát. S az Állami Biztosító emberei azon közmondás alapján, hogy a veszett fejszének legalább a nyele maradjon — 20 százalékra »becsülték« fel a kárt. A dolgozó parasztok közül sokan méltatlankodnak e döntés miatt, azt kérdik: csak nekünk van kötelezettségünk? A megyei tanácstag elvtárs feljegyezte a, jogos panaszokat, s azt is, hogy az AB még egy fillért sem fizetett kártérítésre a balatonboglári gazdáknak — várjuk, vajon mit tesz az Állami Biztosító a sérelmek or-, vcslásáért. Intessék el helyben as adóügyi panasaokat Mennyi idő kell egy adópanasz elintézéséhez? Ezt még maga Vincze János, a község adóügyi megbízottja sem tudná megmondani. A túlköz- pontosítás az oka ennek. Az adót a járási székhelyen vetik ki, ott tartják az □ dófőkönyvet és ott könyvelik a befizetéseket is — sajnos rosz- szul. Ezért, ha Ralatonbogláron és a járás bármely más falvában is valakinek rosszul írják elő az adóját — ilyen pl. a közsógfejlesztési járulék előírásánál tömegesen előfordult — az adózó más pontatlan munkájából utazzék Fonyódra, ott kiigazítják a hibát., ha egyáltalán otthon találja az illetékeseket. Ha nem, hát akkor hazamegy — dolgavégezetlenül. Vincze János elvtárs saját maga bírálja munkáját, amikor kijelenti: »igaz, hogy Ralatonbogláron nem sok a panasz, de Ordacsehiben — ott is ő az adóügyi megbízott — a panaszok 75 százaléka jogos. Ott például megadják a termelőknek a szarvasmarhára az adókedvezményt, de a könyvelés nem tartja nyilván, s a gazdáktól hátralékot követelnek. Lehet is, kell is ezen segíteni. Kezeljék az adófű-, könyvet a községben, ott történjék a\ kivetés is. Nagyobb önállóságot a' községi tanácsoknak. ’ Könyvespolc-zJ t •VJ t A 'Of } .. ^ * Illusztráció Auezov ,.A költő y útja” c. most megjelent v t regényéből, l S&mogi/Arízáíjt N E M T Ö Nagy drukkban volt az egész ország hónapokig. Jobban mondva a hivatalok: maradunk, vagy megyünk? A területrendezésről van szó. Persze nálunk, Somogybán is ez izgatott sokakat. Mikor aztán nyilvánosságra került a Miniszter- tanácsnak az országgyűlés elé terjesztendő javaslata, nagy volt a megkönnyebbülés. S akkor elkezdte verni mindenki a mellét: én, Én, ÉÉN Voltam, aki megmentettelek benneteket! Foglalkozásomnál fogva tekergek a megyében. Az egyik faluban elém áll egy BAMUVISZ (Bamba Muksók Világszövetsége) ügyvezető. Azt mondja: — Én küldtem fel egy kiáltványt a Minisztertanácshoz, amiben megírtam: a világ ba- mnviszesei sztrájkba lépnek, ha ... — Igen, igen — feleltem neki — ez komoly érv. — De lelkemben megmaradt a gyanú tüskéje: másutt az igazi ok. Másik helyen a JOSZ (Jégaszalók Országos Szövetsége) helyi nagysága teszi le a garast: — Nyílt levélben tártam fel az országvezetés előtt: veszélyben a jégaszalás, ha... — Aha! — mondtam — ez már döntő ok. Tovább vándoroltam: — Tudja-e az elvtárs, hogy a HEZA- BÉRT-nek (Hegyezett Zabéríékesí- tő) köszönhetjük, hogy... stb. Már éppen igazat akartam neki adni, mikor kezembe került a Somogyi Néplap szeptember 30-i száma. És olvasom: A Megyei Művészeti Tanács bírta döntésre a Minisztertanács illetékesen. S akkor felüvölíöttem: ez az! Nem népgazdasági, gazdaságfejlesztési, a Dunántúl területi összefüggése bírta javaslattételre az H-* letékeseket, hanem az etnika, geopolitika és ezeréves hagyomány mindent legázoló érvei. Megvan, ez az!... S most nem tehetek mást, mint lehasalok hódolva: Övék a megye, a hatalom, a dicsőség, ők Somogyország nemtői! — kúszó — Egyes vállalataink és féldolgozó üzemeink áruszükségleteik jelentős részét termelési szerződések megkötésével biztosítják. Ezzel éLérlhető, ihogy a szükségleteknek megfeleid mennyiségű és minőségű mezőgazdasági és ipari növény kerülhessen feldolgozásra, illetve forgalomba. Ilyen, termelési szerződéseket a termeltető vállalatok mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel és egyéni termelőkkel is köthetnek. A szerződéskötéseknél szigorúan az önkéntesség elvének 'betartása mellett kell eljárni. — A múltban sok esetben fordult elő meg nem engedett, erőltetett, a meggyőzés mértékét jóval felülhaladó ráhatás —, de ezek a törvénytelen eljárások a XX. kongresszus irányelveinek megfelelően és párthatározataink következtében megszűntek. A termelést' szerződések általános feltételeit a 1085/1954. sz. minisztertanácsi határozat alapján a 7/1954. Bgy. M. sz. rendelet szabályozza, a netán szükséges különleges feltételek és termelési előírások a földművelésügyi miniszter jóváhagyásához vannak kötve. — Általában a termeltető vállalat előlegül vetőmagot, növényvódöszareket ad a termelőnek, aki elvetni, a talajt megmunkálni és a terményt a megálla- ipított átvételi áron a termeltetőnek átadni köteles. Az előleget a terményeredményiből kell elszámolni, ha pedig a termelő terményét szer- ÉZŐdés ellenére nem adja át, vagy va- ilamilyen okiból a termelés nem járt »sikerrel, az előleget vissza kell térí- i tenie. ) A termelési szerződések betartását ^mindkét fél részéről kötbér biztosítja, ami annyit jelent, hog ha a szerződő felek bármelyike szerződéses kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a másik fél javára kötbért kell fizetnie. Ez a kötbérköt«; egyben általános feltétel is, de a 13/1954. M. T. sz. rendelet külön is szabályozza a szerződések kötbérrel való megerősítését. Kötbérfizetésre csak az a fél köteles, aki szerződéses kötelezettségét szándékosan, vagy gondatlanságból szegi meg. — A bíróság abban az esetben, ha a fél magatartása csak csekély mértékben volt gondatlan és a teljes kötbér aránytalanul súlyos terhet jelentene, mérsékelheti a kötbér összegét. Azt a szerződő felet azonban, aki a teljesítés akadályáról a másik felet nem értesítette, a kötbér alól mentesíteni nem lehet. Ha a szerződő felek egyike kötbért kíván érvényesíteni, köteles a szerződésben kikötött teljesítési határidőtől számított 30 nap alatt, a másik felet erről értesíteni és ha a kötbér fizetésére köteles fél nyolc naipon belül a kötbért el nőm irneri, vagy nem válaszol, úgy ettől számított további 30 nap alatt a kötbért a termelési területhez Igazodó illetéke» járásbíróságnál káresettel kell érvényesítenie. A fent írt határidők elmulasztása a kötbérigény elvesztésével jár. Mindez mutatja, hogy pártunk és kormányunk milyen nagy súlyt helyez a termelési szerződések betartására. ami érthető is, mert a szerződésekkel lekötött terményekre dolgozó népünk számít és annak át nem adása, vagy kiesése népgazdasági tervünknek, közellátásiunknak és életszínvonalunk emelkedésének hátrányára szolgál. AMÍG egy bkbikoűsi euut ódéig ... IC.-------A uezov: A költő útja (Uj Magyar Kiadó). Kb. 688 oldal, kötve 28 Ft. A mű Abaj Kunanbaj, a századfordulón élt nagy kazah költő regényes életrajza, a szovjet széppróza kiemelkedő remekműve.- Auezov olyan hőst választott műve íőalakjául, akiben népe legjobb tulajdonságai egyesülnek. A műiből megismerkedünk a-kazalh nép hajdani. életével, szokásaival, látjuk a lovas- és dalnokversenyeket. Az író rendkívüli művészi erővel kelti életre az igazságot kereső, lázadó költő alakját. NIKLAI JELENTE® Szeptember 28-ával 115 százalékra teljesítettük harmadik negyedévi adófizetési tervünket. Dicséret illet több dolgozó parasztot, akik példamutatóan tettek eleget kötelezettségüknek. Miseta György 7 holdas dolgozó •paraszt tanácstag egész évi adóját kifizette és beadási kötelezettségének is eleget tett. A 10 holdas Balázs János szintén egész évi adóját, beadását rendezte. Példát vehetnének róluk meg a többi jó gazdáról a kötelességüket elhanyagoló parasztok. Péter Antal vb-elnök A Vasipari és Műszaki Ksz többféle munkával foglalkozik. Van egyebek között gumijavító, kerékpárjavító, varrógépjavító, lakatos, bádogos, kárpitos részlege. Ezeken felül autókarosszéria, esztergályos, motorszerelő és gyermekkocsigyártó üzeme. J Tévedne azonban, aki azt hinné, akár Jhárom részleg is egyhelyütt mükö- Jdik. A város különböző utcáiban vannak a telepek, a Május 1 u. 3. szám alatt a központ. Erről majd a későbbiekben. Nézzük' először a nagyobbak közül a gyermekkocsigyártót. A Berzsenyi 'utca 31. szám alatti üzemben készítik a szép, áramvonalas babakocsikat. Az üzem évente 2 millió forint forgalmat bonyolít le, havonta 2—300 kocsit gyárt. Az omladozó, elhanyagolt állapotban lévő helyiségekben harminc munkás dolgozik. A lakatosműhelyből nyílik a mosdóhelyiség, amit úgy lehet felismerni, hogy elolvassák ajtóra írott nevét. Szerencse, mert másképp sem lehetne felismerni a helyiséget. A mosdóból nyílik egy ajtó, rajta a felirat: öltöző!? ... Nem lépek be a sötét, ablaktalan odúba (nem is lehet) a földön heverő vas-, fa-, egyéb hulladékok miatt. Hát persze — gondolhatná bárki — a gyermekkocsigyártás pormentes munka, itt nem fő gond a — Miről akarsz írni? — kérdezték tőlem a napokban Nagyhutádon. Ifjúsági vezetők ülték körül az asztalt, s várakozón néztek rám. Ismerem őket régen, tudom, nehéz a szót kihúzni belőlük, ezért nem válaszoltam. Nem loérde- zek — akkor nehezen megy — majd elmondják ők, mi újság a járásban. Meg is szólalt az egyik: — írj a tagdíjfizetésről... azzal úgyis sok bajunk van. Rendben van. S ha már a téma ■adva van, záporozhatnak a kérdések. Miért van sok baj a tagdíj- fizetéssel? Magyarázatot várok. Nehéz az indoklás. Igen, hát hosz- szú ideig csak ketten dolgoztak a Járási bizottságon. Kevés idő jutott erre. Igaz. De baj van »kint■» is. A gazdasági felelősökkel. Egyikmásik azt mondja: nem szívesen »koldul-», a másk kifizeti saját zsebéből a tagsági bélyeg árát, és így tovább... Szóval nem úgy megy, ahogy kellene. Gyorsan hozzáteszik: azért minden hónapban 60—65 százalékos a tagdíjfizetés. Tehát el tudnak számolni... (A Megyei DISZ Bizottság legalább 30 százalékot követel.) Gondolkozom, ügy rémlik, ixin egy határozata a Megyei DISZ VB- ~nek még múlt év őszéről. Akkor SO százalékban szabták meg az alsó határt. Miért engednek ebből? Ha ezt nem követelik meg, gyengébben megy a munka. Már pedig a határozat, határozat... végre kell hajtani. Hallgatnak. Nézem, a tagáijel- számolási frapíriokat. Egyik-másik helyen megakad a szemem. Mégpedig a visszaküldött bélyegek rubrikájában. Nézzük csak: Ta- rany májusban 43, júniusban 69, júliusban 70 bélyeget küldött visz- sza a kapott nyolcvanból. [A tagTANULSÁQOS PÉLDA A TAQDÍJFIZETÉSRŐL létszám 96 fő.) Mi az oka ennek, miért nem adják el a bélyegeket? Azt mondják, Taranyból sokan vidéken dolgoznák, nem lehet megtalálni őket. (Akkor miért nem jelentkeznek át az ottani szervezetekbe?) Erre nincs válasz. Különben is nehéz elhinni hogy a 96 DISZ-tagból csak 10 van otthon. Másutt van a hiba... Scgesden is ez a helyzet? — kérdem. Aligha. Pedig ott is 50 bélyeget küldenek vissza havonta a 100-ból. Somogy- szobon 60 és még több szervezetben 30—40 bélyeg marad eladatlanul. Vajon miért küldik vissza a fialok a bélyeget? A válasz egyszerű: mert visszáküldhetik. Mert a járási bizottság elfogadja tőlük, mert a megye elfogadja a járástól A megyét nem érdekli, hány DISZ- tag vesz tagsági bélyeget, csak a járási eredmény. Helyes ez? Nem! Éppen megyei szervek teszik lehetővé, hogy oly nagyra duzzadjon a tagdíjlemaiwdás. Változtatni kell ezen ... A gyöngyöző forrás tehát előbukkant a föld alól, csörgedez lefelé, mígnem f olyóvá duzzad ... No lám, a. kiindulópont már megvan: a Megyei DISZ Bizottság. S a járás? Elmondják sorjában: Igaz, nem a tagdíjfizetés a fő- feladatuk, igaz, hogy csak hónap végén érnek rá ezzel foglalkozni, igaz. hogy keveset törődnek a gazdasági felelősök munkájával, dekát... Próbálok érvelni. Tudják ők is, de azért elmondom: csak az mondhatja magát DISZ-tagnák, aki a szervezeti szabályzat szerint él. Az pedig előírja a tagdíj fizetését. Mondják el ezt a fiataloknak! Vagy. Beszéljenek a kulturális, sporteszközökről, melynek egyik fedezete a tagdíj. Ha ez sem megy, hivatkozzanak arra a 30 százalékra, ami a tagdíjból az álapszerve- zetekben marad. Hátha nagyobb kedvet kapnak a fiatalok, hisz saját otthonukat csinosíthatják belőle. De nem. is itt a főhiba; fizetnének a fiatalok, csak lenne kinek ... Megpróbálták. Az egyik vezető elmosolyogta magát. — Igen, próbáltunk mi már több mindent — mondja. S akarva, akaratlanul — nem tudom —, de elárulta magát. Megírom ezt is, mások is tanuljanak belőle... Nos, a nagyatádi bizottság munkatársai próbálkoztak már. Dicséretükre váljék, az igyekezel megvan bennük. De a módszer rossz. Azt mondják, ők is azzal a bizonyos 30 százalékkal próbáltak célt elérni. Hogyan? A.z egyik község — nevezetesen Bolhás — fiataljai taggyűlésen elhatározták, hogy a tagdíjból maradó 30 százalékot a gazdasági, felelősnek adják. (Nehéz elhinni, hogy az ötlet a bolhás iáké, de nem vitatlwzom...) így nagyobb lesz a kedve a bélyegeladáshoz, marad egy kis- fröccsre, vagy cukorkára való ... — gondolták. Igaz. hogy azóta minden bélyeget eladnak, igaz, hogy szép az anyagi érdekeltség elve, de mégsem azért fizetnek tagdíjat a DlSZ-fiatolok, hogy társuknak fröccsre valót gyűjtsenek... A »jó» módszert aztán másutt és másképp is alkalmazták. Hol a tízes-bizalminak ajánlották fel a- 30 százalékot, hol megvonták attól a szervezettől, ahol nem adták el a bélyeget, vagy nem számoltak el időben ... Rossz, nagyon rossz módszer, ha egyáltalán módszernek nevezhető... De tudják ők, mit kéne tenni. Mindegyik ifjúsági vezető tudja. Elmondták. Amikor felsorolták tapasztalataikat. Mert a hibák ma még hibák. De ha kijavítják, nem lesz baj a tagdíjfizetéssel... Milyen példákat mondtak? Hogy Kisgyula Sándor kisbajomi titkár áprilisi, meg májusi bélyegeket küldött vissza az augusztusi elszámolással. Hogy Horváth Vera, a Kutasi Állami Gazdaságban, Tungli Gyula a Konzervgyárban, saját zsebéből fizeti ki a bélyeget. Hogy mások taggyűlésen keresik a diszistákat, s ha elmarad a taggyűlés, megmarad a bélyeg. Hogy egyik-másik gazdasági felelősnek szenvedélye a bélyeggyűjtés, s a nyilvántartókönyvben halmozza fel őket. Ezeket kell megszüntetni. És nincs is szükség tapasztalatcserére más járásokkal. A bélyegeladás egyszerű, csak meg kell találni a módját. Többet törődni vele, min- dia. hónap közben is. No és a határozat! Mert olyan, is van, hogy a következő hónap 11-ig el kell számolni a járási bizottságnak. (Két hónappal most is adós.) Ifjúsági vezetőkkel beszélgettem. ök akarták, hogy a tagdíjfizetésről írjak. S a nagyatádiak példája tanulságos más járásoknak is ... J'ÄVORI BÉLA tisztálkodó helyiség hiánya, azaz a meglévő elhanyagoltsága. Ám Hegyi elvtárs, részlegvezető az udvaron, két kéményseprő kinézésű munkásra hívja fel figyelmemet, a csiszolóban dolgoznak. Bemegyünk a másik üzemrészbe. Itt köszörülik, fényezik, csiszolják a kocsik fémrészeit. Csak úgy száll a sűrű vaspor, belepve mindent. Hol mosdanak? A gőzfürdő udvarúban(!?). Kapnak hetenként jegyet a fürdőbe, de.. ► csak akkor vehetik igénybe, ha nyitva a fürdő, azonban a gőzfürdőben nem szeretik (senki sem csodálhatja), ha ilyen kormosán bemennek. Ennyit a munkáseliátásról! Ami a gyártmánnyal kapcsolatos: megrendelést a Budapesti Sport— Hangszerkereskedelmi Vállalat ad. Ez eljut az OKISZ-hoz, onnan a KI- SZÖV-höz, majd a Vasipari és Műszaki Ksz-hez (ezek a felettesek). A részleg, mint a Dunántúlon legnagyobb gyermekkocsigyártó üzem, elkészíti a kocsikat és leszállítja a kereskedelemnek. Néha közbejön kisebb akadály, például a budapesti Ikarusz autóbuszgyár elkezdi gyártani a babakocsikat, akkor nincs megrendelésük, állnak a munkások, a gépek. Hogy az Ikarusz miért gyárt gyermekkocsikat? Ki tudja? Anyagellátásukat a Vasipari és | Műszaki Ksz intézi. Sok esetben dö- Icög az anyagellátás. Szeretnék, ha az füzem önállóságot kapna! Lényegese* | csökkenteni tudnák a gyártmányok f önköltségét, szállítási költségeket, ♦stb. Nem is beszélve a központi hoz- f záj árulásból, mely szintén tetemes f összeget tesz ki. A sors rnegmagya♦ rázbatatlan keze a Vasipari és Mű♦ szaki Ksz-hez csatolta őket, de ez az J együttműködés nem válik előnyükre. |lgy látják a munkások. Fias elvtárs, a sokoldalú ksz elnö- fke szintén így nyilatkozik. — Én ► összetenném a két kezem — mondája —, ha a gyermekkocsi részleget | elvinnék tőlünk. Úgyis annyiféle ♦ üzemünk van, szinte képtelenség át- Ifogni, irányítani, ellenőrizni őket. ♦Néha 300 ezer forintot termelő részleget is önállósítanak, miért ne lelhetne 2 milliót termelővel ugyanezt £ tenni? Hiányolja, hogy nincs Kaposvárott anyagbeszerzője, maga szaladgál . anyagokért. Pedig a tízféle részleg | ezerféle anyaggal dolgozik. A köziponti helyiség1 nem megfelelő, hóna- Ipc'k óta kérik a tanácsot az udvarba* xlévő lakó elköltöztetésére. A munká- |sok jobb híján a portásfülkében ebé- Időlnek, A ksz rohamosan fejlődött, fazonban a helyiséghiány meggátolja fa munkakörülmények javítását. Felinőtt a gyerek, de a ruhája egy szánalmai kisebb maradt. A babakocsigyár♦ tó részleg önállóságával sok gondtói ♦ szabadulhatnának meg. j Hát akkor miért nem önállósítják? | A KISZÖV-ön múlik! A KISZÖV elgondolásain, az OKISZ-én. f Vizsgálják meg az illetékesek az lön állóság helyességét, tegyenek in- t tézkedéseket a munkásellátás meg- | javításáért, adjanak módot az üze- fmeknek, hogy gyártmányaikat ol- t csobban, a felesleges bürokrácia ki♦ kapcsolásával hozhassák forgalomba la vásárlók örömére.
