Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-09 / 238. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1956. október 9. (Folytatás az előző oldalról.) tátar volt, áldozatot nem kímélve szervezte a pártot, nevelte, tanította az embereket. Igazi kommunista for­radalmár volt. " Szörny! Tibor, Pálffy György, Szalai András elvtársak sorsa egybefonó­dott a dolgozó milliók sorsával. Mindhárman, Rajik elvtárshoz ha­sonlóan, egyéni boldogságukat a mil­liók, a nép boldogságáért vívott harcban találták meg. Eivtársak! Mélységes szomorúság tölt el ben­nünket, amikor búcsúzunk elvitár­sainktól, akik jóvátehetetlen bűnök áldozatai lettek. De ha jóvá nem is tehetjük a múltat, okulnunk kell a jövőre nézve. Az igazságtalanság, amely rajtuk esett, országunkat és egész népünket is sújtotta. A párt el van szánva arra, hogy végérvényesen leszámol a múlt hi­báival és biztosítja, hogy soha töb­bé ne legyen ilyen tragédia. Tisztelt gyászoló családtagok, gyá­szoló közönség! Eivtársak és elivtársnők! Az ünnepélyes búcsú pillanatában re csak arra gondoljunk, hogy sú­Temetés Népünk és hadseregünk, pártunk rzetésével e szent elhatározást, semmi kétség, valóra váltja és tadózunk legméltóbban így mártírjaink (.emlékének. Dolgozó népünkkel szo- wresan eggyéforrva őrizzük hazánk víszabadságát és népünk alkotó béké­siét. Az utolsó tisztelgés lobogóit nép­lyos bűnök és törvénysértések áldó sí zatait temetjük, hanem arra, hogy üf kommunistákat temetünk, akik égés? JÍ életükben a nép ügyének harcosaivJ Simára csiszolt homlokuk voltak, forradalmárok voltak! még most is mily kemény. A halottaktól elbúcsúzunk. Életükéi Keringö> fényes csillagok és haláluk tanulságait megszívlel-^« szallnak 3 sziveil< helyén, jük de az élet megy tovább Mi azW Bordájuk között méq a qondnak elet neveben, a part Központi Veze-« kőtömbnyi iába dübörög, tosege, a kormány a Hazafias Nép-}« Füvekké válnak , felraqyoqnak front neveben szólítunk fel egységre $ a széthuMÓ iszamos rBn«k munkára, harcra minden kommun is- tát, minden magyar hazafit! V" A párt Központi Vezetősége nevé-t ben itt, sírotok előtt megfogadjuk,m -őiomnézésü szemeinkkel hogy viigyázunk a pártra, még szó-szemgödrünkből néznek a kínok. rosabbra zárjuk sorainkat, további ...... , . ——- --------­s zilárdítj'uk a párt elvi esvsésétW Szolnank- de nmcs szánk, szetszakadvaWbennünket, hogy elmondjuk ország­. T . r.í Ö “l* liherf belül z>y ért» lem J1-C«. „lííu -------i. 0-7 o1_ M arx—Engels—'Lenin eszmeivel. hadseregünk mély gyásszal hajtja meg a magyar nép nagy mártírjai előtt. A párt mártírjai barátainak végső üdvözletét Orbán László, a Magyar Dolgozók Pártja tudományos és köz­nevelési osztályának helyettes veze­tője mondotta el. Orbán László beszéde a széthulló iszamos rögök. Fejük felett kihagyó szívvel a cserepes kék égbolt inog .. Elvtársak! ú A barátok és a régi harcostársak ^nevében búcsúzok pártunk hű fiaitól, mártírjaitól, Szőnyi Tibor és Szalai ^András elvtárstól. A bánat és ke- i-serű lelkiismeretfurdalás hozott ide liheg belül az értelem. ... , . ... J Fogadd őket immár magadba Népünk szivébe zarja emlékete-.jj örök békéjű végtelen... st. drága eivtársak! ti­két, drága elvtársak! Az ércnél is maradandóbb emlék-[(1 űvet állítunk, mert megvalósítjuk mindazt, amiért harcoltatok, amiről álmodoztatok, a szocialista Magyar- országot! Ezután Rajk László spanyolországi bajtársai nevében Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság belgrádi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe beszélt. GYŐRÉ IMRE E munkában számtalanszor tett ta­núságot személyes bátorságáról. A felszabadulás után először a ka­tonai politikai osztály vezetője lett, majd a határőrség magszervezésé­vel is megbízták, annak főparancs­noka volt. Ezután 1948ú>an a had­világ előtt most már — amit az el- , múlt időben magunkban annyiszor [{elmondtunk: megkövetjük emlékete­ket, bocsánatot kérünk Tőletek, drá- j*ga elvtársak, barátaink, hogy elhit- a gaz rágalmakat, amelyek be- mccskolták közös harcaink és barát­ságunk emlékét. Búcsúzni jöttek az OIB tagjai, a veit újpesti és vasas ifik, az ifjúsági mozgalomnak annyi sok régi harcosa Szalai Andrástól, a nagyszerű kom­munista vezetőtől, melegszívű feled­hetetlen baráttól, elvtárstól. Szalai András élete már kora ifjúságától kezdve összeforrt a munkásosztály felszabadításáért, a nemzet felemel­kedéséért folytatott harc ügyével. Alig 15 éves és már bekapcsolódik a kommunista ifjúsági mozgalom munkájába. Alig 16 éves és már megismerkedik a fasiszta bírósággal. Ahova vetette a sors, ott dolgozott, harcolt népe, hazája, pártja ügyéért. Ságvári Endre egyik legjobb barátja és harcostársa. A függetlenségi moz­galom kiváió szervezője, ezért 1942- ben letartóztatják és két és fél évi fogházbüntetésre ítélik. A felszaba­dulás után — a kínzások nyomán szerzett súlyos sérüléses betegsége ellenére — különböző feladatkörök­ben a pártközpont oktatási, majd ká­derosztályán dolgozik kiválóan az új haza felépítésén. Dr. Münnich Ferenc beszéde Tisztán ragyog a mártírok becsülete Tisztelt gyászoló közönség! Partizán és spanyolországi magyar harcos bajtársik! Tisztelt elvtársak! A magyar partizánok és a spa­nyolországi magyar harcosok nevé­ben búcsúzom barátunktól és elvtár­sunktól, Rajk Lászlótól. Megrendül­ve állunk ennek a kemény, a szo­cializmus győzelmét hittel hívő elv­társiunknak koporsója mellett. Sokan vele küzdöttük végig a munkásmoz­galom és a szabadságharcok törté­netének egyik dicsőségies szakaszát, a spanyol nép forradalmi háborúját. Együtt harcoltunk az akkoriban Európában előretörő fasizmus sötét erői ellen, egy nagy, bátor nép vé­delmében, a (békéért, egy új világ­háború megakadályozásáért, a Spa- nyól Kommunista Párt vezetése alatt. Becsültük, szerettük Rajk László elvtársumliat az egy ember­ben ritkán találkozó értékekért. Példaadó magatartása erősítette a bátrakat; talpraállította a csüggedő- ket. Ugyanezt a példaadó magatartást becsültük benne a francia reakció koncentrációs táboraiban is, ahol az éhezés, nyomor és megalázás mellett állandó provokációknak voltunk ki­téve. Ott is szervező volt, csüggedet- len agitátora Marx és Lenin nagy tanításainak, magyarázója, népsze­rűsítője az októberi forradalom, a Szovjetunió nagy történelmi jelentő­ségének. Ügyünk győzelmébe vetett bizalma a vereség után is rendíthe­tetlen maradt. Felbecsülhetetlen ér­demiéi vannak abban, hogy nemcsak a spanyol szabadságharc magyar har­cosai, hanem más népek nemzetközi önkénteseinek százai is töretlen er­kölccsel, hittel és harckószséggel ke­rültek ki a koncentrációs táborok háborúnál is nagyobb megpróbálta­tásaiból. Amikor a szovjet hadsereg által felszabadított országunkban kibon­takozhattak népünk demokratikus erői, örömmel és bizalommal láttuk Rajk László eüvtársunkat az épülő új ország, a párt és az állam vezetői­nek sorában. Ismertük hűségét Marx és Lenin tanításaihoz, mély szerete- tót a dolgozó nép iránt, ismertük har­cos múltját, tudtuk, hogy élete kora ifjúságától egybeforrt munkásosztá­lyunknak, kizsákmányolt dolgozóink­nak a Horthy-fasizmius, a kapitaliz­mus béklyói szétzúzásáért vívott nagy küzdelmeivel. Átélte népünk bajait és szenvedéseit, s ezért politi­kai tevékenységét nem az idézetek és tudománytalan élaxiómák, ok- tnányerőre emelt hamis információk, hanem az élet, a gyakorlat ismerete vezette. Ezért lett rövid időn belül épülő népi országunk legnépszerűbb vezetője. Mélyen átgondolt, a leg­egyszerűbb ember gondolatvilágához hozzáférő 'beszédei alkotó erejű ese­mények voltak 'politikai életünkben. Bőik László elvtársat szerette és be­csülte dolgozó népünk, lelkes szere­tettel vette körül dolgozó ifjúságunk. Az a kommunista generáció, amelyhez Rajk László élvtárs is tar­Tisztelt elvtársak! Ezekben az órákiban pártunk és az ország élő lelkiismerete mélységes gyásszal búcsúzik Rajk, Pálffy, Sző­nyi • és Szalai elvtánsaktól, egy tra­gikus eseményekben bővelkedő idő­szak ártatlan áldozataitól. Az áldozatok egyike, Pálffv György altábornagy elvtárs, néphad­seregünk katonája volt és tőle ne­künk, a néphadsereg katonáinak, külön is el kell búcsúznunk. Katona sírjánál állni, aki életét harciban vesztette él, mindig fájdal­mas, de mennyivel fájdalmasabb olyan katonától venni örök búcsút, kinek értékes, nagyrahivatott, népe tozott, rengeteg véráldozatot hozott a dolgozó osztályok felszabadításá­ért, a magyar nép szabadságáért. Rajk László túlélte ezeket a küzdel­meket, neki nem adatott meg a nagyszerű halál, a hősök halála, őt a személyi kultusz mocsarából nap­fényre kúszott szadista bűnözők pusztították el. De ezzel sem eléged­tek meg. Üldözték, háttérbe szorítot­ták Rajk elvtárs harcostársait, a pár' legszebb harcos hagyományainak hordozóit, azokat, akik nem egyszer életük kockáztatásával tettek tanú­ságot pórthűségük mellett. A szemé­lyi kultusz mocsarában termett a történélemihamisítás, a talpnyalás, a karrierizmus, a hagyományok meg­vetése és a törvénytiprás. Ma temetünk és nem ítélünk, mél­tóan akarjuk megadni a végtisztes­séget a párt halottjának, mozgal­munk mártírjának. Nem akarjuk ezt a napot megzavarni jogos felháboro­dásunk és elkeseredésünk kinyilvá­nításával. Azok, akiknek nevében fájdalom­mal búcsúztatom Rajik Lászlót, har­colni akarnak azért, hogy pártunk­ban a legmélyebben érvényesüljön a lenini demokrácia, országunkban megingathatatlanul erős legyen a szocialista demokrácia, a szocialista humanizmus és a törvényesség, mind­az, amire korszakalkotó tevékeny­ségében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rámu­tatott. A partizánok és a spanyol szabadságharc katonái küzdenek a feladatok végrehajtásáért. Küzdenek a párton belül, szakmai és társadal­mi tevékenységük egész területén. Harcolni akarunk a pártegységért, a ■lenini demokrácia érvényesüléséért. Azt akarjuk, hogy soha többé ne le­gyenek Rajk-perek. Azt akarjuk, ho™ a párt tagja, vagy a párton- bívüli dolgozó gátlás nélkül, kriti­kusan vehessen részt építő munkánk­ban. Olyan törvényes garanciákért küzdünk, azokat védelmezzük; ame­lyek biztosítják, hogy csak a tárgyi bizonyítékokkal igazolt bűnösség le­gyen büntetendő. Ez az ünnepélyes temetés és tisz- teletnyilvánátás Rajk László elvtár­sunk emléke iránt nagy politikai je­lentőségű cselekedete pártunknak. Bizonyítéka annak, hogy betört hoz­zánk és terjed a XX. kongresszus éltető levegője, biztató jele annak, hogy most már nyíltan és véglegesen levontuk a következtetéseket Rajk László elvtársunk tragikus halálából, ezzel hozzájárultunk egy nagy törté­nelmi hiba jóvátételéhez Ls, melyet a baráti Jugoszlávia éllen követtünk el, az alávaló hamisításokra felépí­tett Rajk-per felhasználásával. Mély fájdalommal búcsúzunk pár­tunk halottjától, Rajk László elv­társtól. Emlékét szeretettel őrizzük és az örökké fog élni dolgozó népünk szí­vében. , A Magyar Néphadsereg harcosai­nak búcsúját Janza Károly altábor­nagy, honvédelmi miniszterhelyettes tolmácsolta. szabadságának szentelt életét a tör­vénytelenség rabolta éL Pálffy György a régi hadsereg tisztje volt, a fasizmus szörnyűségei azonban már 1939-iben szembefordí­tották az akkori rendszerrel, katonai rendfokozatáról lemondott és kilé­pett a hadseregből. Ekkor már a baloldali mozgalom­nak aktív részvevője és 1942-ber megtalálta a kapcsolatot a párti.'1 A párt 1944-ben a Magyar Nemzeti Ellenállási Mozgalom katonai vona­lának vezetésiével bízta meg. Pálffv eivtárs a második világháború a'aU a Pesten működő partizáncsoportok egyik felső vezetője, irányítója volt. sereg megszervezése lelt a főfelada­ta. mint a honvédség főfelügyelőjé­nek, majd a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki. Kiváló szellemi képességgel ren­delkezett. Műveltsége tiszteletet kel­tett minden munkatársában. Maga­tartását a katonás keménység, az el­vek szigorú megtartása mellett a me- legszívűség jellemezte és ezért általá­nos megbecsülést élvezett. Még a börtönben is magasfokú katonai és emberi erények jellemez­ték magatartását. Onnan is optimiz­must igyekezett családja felé sugá­rozni, amikor üzeneteiben arra biz­tatta családját, hogy ne csüggedje­nek, bízzanak a pártban, dolgozó né­pünkben. Kiképző munkája során számos kiváló katonát, tisztet, nevelt a párt­nak, a hazának. A katonai hivatásnak, a kiképzés­nek valóságos szerelmese volt. így ír erről: »•Nincs szebb munka a kiképzés munkájánál. A kiképző munkája ma­gával hordja jutalmát, miközben jólképzett egységet forrná] a rábízott emberekből, maga is nagyobb érté- tű,_ jólképzett vezetővé válik.« És valóban, Pálffy altábornagy elvtárs a rábízott hadsereggiel úgy foglalkozott, hogy ő maga is mind szélesebben látó vezetővé vált. De abban az időszakban, amely a nemzetközi munkásmozgalomnak és hazánknak is oly súlyos károkat okozott, azok, akiket pártunk azóta súlyosan megbélyegzett, annyi becsü­letes. jó elvtársunk mellett, koholt vádak alapján Pálffy altábornagy elvtársat is kivégeztették. Sírjuk sokáig jeltelen volt, nevü­ket és emléküket a rágalom és ha­zugság mocskolta be népűnk előtt. De, elvtársak, az igazság halhatat­lan és azt, aki megtalálta, még a sírba is elkíséri. így győzött most is az igazság! A temetés gyászpampája a halott­nak van szentelve, de az eltemetett emléke legyen az élők tanulsága. És emléküknek nemcsak Igazsá­got kell szolgáltatnunk, hanem tra­gikus sorsuk tanulságai hozzanak megtisztulást és megnyugvást, mu­tassanak utat szocializmust építő és annyi viszontagságon átment ha­zánknak. Mélyen megvetjük azokat, kiknek önkénye e bűnöket elkövette, de Ugyanakkor előre nézünk és azon igyekezünk dolgozni, hogy jóváte- gyük, amennyire csak lehet, az el­követett törvénytelenségeket és meg­előzzük ismétlődésüket. Erő és biztosíték erre pártunk, amelyet nem lehet hosszabb ideig félrevezetni, amelynek megvan mér­hetetlen erkölcsi ereje, kommunista következetessége, a hibák helyreho­zására. a vétkesek felelősségrevoná- sára. Katonáinkat, tisztjeinket az emberi jogok szellemében neveljük Erő és biztosíték erre _ a kommu­nistáknak mindent, legyőző akarata és cselekvőképessége. De erő és biz­tosíték erre a dolgozó magyar nép humanitása, igazságérzete és demok­ratizmusa, amely a júliusi határoza­tok nyomán igazán uralhatja és kell is uralnia egész állami és társadal­mi életünket. Hadseregünk vezetőinek és tiszti­karának eltökélt szándéka, hogy^ ér­vényre juttatja a Központi Vezetőség júliusi határozatának szellemét és igazságot szolgáltat mindazoknak, akiket a hadseregben törvénytelen­ség okozta sérelem, vagy méltányta­lanság ért és megakadályozza, hogy ilyen a jövőben bárkit is érhessen. Ennek érdekében katonáinkat és tisztjeinket az emberi jogok biztosí­tása. a törvény és szabadság szelle­mében fogjuk nevelni. A nép, a párt ügye iránti odaadás és hűség, igazságszeretet és becsüle­tesség, mélységes emberiesség és ön­zetlenség jellemezték mindenekfölött ennek a kiváló kommunista harcos­nak egész életét és magatartását. Puritán volt a végletekig, szerénysé­ge, egyszerű életmódja, emberi köz­vetlensége különösen vonzóvá tette emberi egyéniségét. Ostorozta azokat, akik elkülönítették magukat a nép életétől, gondjaitól, mélységesen gyű­lölte a hiúságot, a karrierizmust. Ra­jongásig szerette családját, szeme fé­nyét, a Ids Annát. Mi, barátai külö­nösen jól ismertük nagyszerű kom­munista jellemvonásait, példásan tiszta magánéletét: annál mélysége­sebb szégyenünk és bánatunk, hogy mégis elhittük a rászórt rágalmakat. Szalai András tiszta jellemére, nemes emberi tulajdonságaira, puritánságá­ra nemcsak azért emlékezünk most, mert emberi arculatához, kommunis­ta mivoltához az elválaszthatatlanul hozzá tartozott, hanem azért is, mert ezek az igaz embereket, igaz kom­munistákat jellemző erkölcsi tulaj­donságok az elmúlt nehéz évek során háttérbe szorultak és elmosódtak. Szalai András feledhetetlen emléke emlékeztessen arra, hogy kommu­nista harcosnak lenni annyit jelent, mint hűséggel szolgálni népünk, ha­zánk, pártunk ügyét és annyit is je­lent, mint igaz, tisztalelkű embernek lenni, emberséggel, becsülettel élni és dolgozni. Emlékeztessen arra, hogy nincs gyűlöletesebb kommunista szá­mára, mint az embertelenség, az igazságtalanság és a hazugság vétke. Búcsúzom a barátok és harcostár­sak nevében Szőnyi Tibortól, a ki­váló kommunista pártfunkcionárius­tól. Szőnyi Tibor elvtárs szegény szü­lők gyermekeként orvosi tanulmá­nyait nagyrészt önerejéből végezte. Már egyetemi évei alatt kapcsolatba került a kommunista mozgalommal. Élete jelentős részét külföldön töl­tötte, de akárhol is élt: Bécsben, Csehszlovákiában, vagy Svájcban, mindenütt a kommunista mozgalom első soraiban harcolt és mint népé­nek hű fia, soha kapcsolatát a ma­gyar munkásmozgalommal, a ma­gyar párttal el nem vesztette. Svájc­ban élve is a magyar függetlenség ügyéért küzdött, ennek szellemében nevelte a kint élő magyar elvtársa­kat. Külföldön élt, de hazájába vá­gyott vissza és a háborií után az első lehetőséget felhasználta, hogy haza­jöjjön. Kiváló orvos volt, de otthagy­ta hivatását, hogy minden idejét és erejét az egész társadalom betegsé­gének orvoslására, az egész magyar nép boldog, egészséges életének meg­teremtésére fordítsa. Hazatérte után először a párt szer­vezési munkájában vett részt, majd mint a Központi Káderosztály veze­Párizs (MTI). A francia lapok be­számolnak Rajk László, dr. Szőnyi Tibor, Pálffy György és Szalai András nemzeti temetéséről az AFP jelentése alapján. A beszámoló megemlíti, hogy je­len voltak a párt vezetői és a kor­mány tagjai is, A népfront nevében, annak a szervezetnek a nevében — folytatja a Populaire —, amelynek Rajk volt az első elnöke, Apró Antal mondott .gyászbeszédet. Beszéde va­lóságos vádibeszéd volt a sztálini té­vedések ellen. A lap idéz Apró Antal beszédéből. Belgrad (MTI). A Borba hétfői szá­mában az első oldalon közli Altman budapesti tudósítását, amelyben a többi között ez áll: A magyar politikai élet a párt jú­liusi plénuma óta szemmelláthatólag bizonyos fajta purgatóriumon ment át — írja Altman. — A sztálini ma­radványok gyors eltávolítása különö­tője tett tanúbizonyságot kiváló szer­vezőkészségéről, tetterejéről, széles­körű műveltségéről és tudásáról. Éjt nappallá téve, fáradságot nem ismer­ve dolgozott, a párt iránti áldozat- készség és hűség jellemezte minden tettét; ennek szellemében nevelte családját is. Ma,' már tisztán ragyog Szőnyi Ti­bor becsülete, de nekünk, barátainak szívét szomorúság és szégyen tölti el, amikor arra gondolunk, hogy ba­rátságot feledve, az elvtársat cser­benhagyva, elhíttük róla a gaz vá- cTsIccit Eivtársak! Nem volt könnyű pár­tunknak szembenézni az igazsággal és nyíltan feltárni Szőnyi, Szalai és a többi elvtárssal szemben elköve­tett tragikus hibákat és bűnöket. De büszkék vagyunk rá, hogy pártunk­nak igaz kommunista párthoz méltó módon volt ereje véget vetni a hu­zavonának, félretolni az akadályo­kat az igazsághoz vezető úton és kommunista mártírjaink nevét és be­csületét megtisztította a rágalom és a hazugság mocskától. Nem gyen­gébb: erősebb lett ezzel pártunk, mert az igazság feltárásával a párt lemosta egyben saját becsületén ej­tett foltot is. És annál erősebb lesz pártunk, minél bátrabban vonja le a szörnyű áldozatok tanulságait. Már­tírjaink temetése vád és visszavon­hatatlan ítélet az önkényesség, a tör­vénysértés, a személyi kultusz és mind ama hiba és bűn felett, ami drága elvtársaink halálához vezetett, E temetésen fogadjuk meg, elvtár­sak, hogy soha többé nem engedjük visszatérni múltunk e szégyenletes eseményeit, hogy erőnket nem kí­mélve a gyökerét is kitépjük az el­követett hibáknak és bűnöknek. Egész pártunk, népünk oldalán álT- jcn őrt drága halottaink emléke is, hogy viruljon szocialista demokrá­ciánk, legyen szilárd a törvényesség és erős pártunk egysége, mert ezek a biztosítékai annak, hogy az ember­telenség gyűlölt erői és képviselői soha többé fel ne támadjanak, soha többé ne veszélyeztethessék szabad, szocialista hazánk boldogulását, ame­lyért mártírjaink éltek és meghaltak. A gyászbeszédek után ismét meg- perdüítek a fekete drapériával be­vont dobok, s a gyászinduló hangjai mellett a mártírok konorsóját le­emelték a ravatalról. Katonai tisz­teletadás közben, géppisztolyos har­cosok kíséretében vitték át Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Ti­bor és Szalai András fekete kopor­sóját a sírhelyekre. A koporsók mö­gött ott haladtak a mártírok! család­tagjai, a párt és az állam vezetői. A csaoatzászlót meghajtották s a dísz­zászlóalj háromszoros össztüze köz­ben eneedték le a koporsókat a sír­ba, majd felcsendültek az Interna- cionálé hangjai. sen jól kifejezésre jutott a rehabili­tációkban. Egyes emberek, akik éve­ken át börtönben sínylődtek, vagy pedig »elhajlónak« bélyegezték őket, ismét megjelentek a politikai po­rondon. Szakasits Árpádot, a szociál­demokrata párt egykori vezérét, aki később az MDP elnöke lett, ismét felvették a pártba. A magyar sajtó hosszú évek után most először kö­zölte ismét Tildy Zoltán, volt ma­gyar köztársasági elnök, kisgazda- párti politikus nyilatkozatát. Mind­kettőről úgy vélik, hogy beválasztják őket az újjászervezett népfrontba, amelynek tevékenységét a júliusi ha­tározat alapján ki kell bővíteni. Azokkal az újságírókkal, akiket a múlt évben az úgynevezett irodalom­ról szóló határozat alapján kizártak a pártból, közölték, hogy büntetésük téves és alaptalan volt. A rehabili­tált egykori elítéltek mind nagyobb számmal jelennek meg magas álla­mi, párt- és társadalmi funkciókban. Janza Károly altábornagy beszéde Külföldi lapok a mártírok temetéséről

Next

/
Thumbnails
Contents