Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-09 / 238. szám
VILÁG PROLETARJ AI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Jövőre még többet várhatunk gépállomásainktól A szép értesse meg velünk az életet... Uj szereposztásban a Csárdáskirálynő Időnként biztatóan játszott a Kinizsi A MAGYAR DOLC-OT^K PÁRT]A SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 238. szám. ÁKA 50 FILLÉR Kedd, 1956. október 9, Pártunk, népünk szívébe zárja a vértanúk emlékét Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt ^ és a munkásmozgalom nagy halottal . közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-mauzóleum előtti téren ravatalozták fel a mártírok koporsóját. Nemzetiszínű, vörös és fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; ■ mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényéi helyezték el. A koporsók előtt vörös bársonypámán nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szálat András kitüntetései, amelyeket a haza és a párt szolgálatában szereztek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja. Géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek álltak sorfalat a ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg díszzászlóalja sorakozott fel, gyász- szalagos csapatzászlóval. A gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban, végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói — mintegy 150 000-en haladtak el a ravatal előtt. Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett a Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak díszőrséget: Apró Antal, Ács Lajos, Hegedűs András, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órákor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és kulturális élet kiváló személyiségei, a tábornoki kar tagjai. Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik és barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabadságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszédet az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében. Az ércnél is maradandóbb emlékművet állítunk: megvalósítjuk amiről álmodtatok Apró Antal beszéde Tisztelt gyászoló közönség! Tisztelt elvtársak és elvtársnők! Soha nehezebb és tragikusabb kötelességet nem teljesítettünk, mint most, amikor pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nevében búcsút veszünk kiváló elvtársainktól, barátainktól, Rajk Lászlótól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, S.zalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra ítéltek. Becsületbeli, elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most, amikor elvtársaink földi maradványait a magyar munkásmozgalom, az 1919- es proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok 'hősi halottjainak sírjai mellé temetjük. Utolsó aiktusát végezzük el annak a rehabilitációnak, amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez bennünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabilitáció sem teheti -meg nem történtté azt, ami történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármenynyire megadjuk is emléküknek a nekik kijáró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozóban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasabbrendű erkölcsében és igazságában. Keserűség és bánat tölti el szívünket, amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt állunk, mert hitelt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmaiknak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza, a -párt' üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elvtársaink tragédiájához vezettek. Az ő mártírhaláluk is hozzájárul Ahoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szocializmus, az új Magyarország építése során elért nagyszerű eredményei mellett építőmunkánfcban mélyreható, komoly politikai hibák jelentkeztek. 1953 előtt pártunk, államunk vezetésében sok esetben a szocializmustól teljesen idegen vezetési gyakorlat kerekedett felül, sokszor megszegték a szocialista törvényességet, megsértették alkotmányunkat, az emberi szabadságot és ennek következtében a szocializmus építésének ügye és a szocialista humanizmus eszméi sok esetben elváltak egymástól. Ez mérhetetlen károkat okozott nemcsak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő 'barátaink, jóakaróink között is. A pórt- és állami vezetésiben felelősségre vontuk és vonjuk azokat, akik ezeket a szégyenteljes törvénytelenségeket elkövették. Mártírjaink haló porai örök emlékeztetést jelentenek Rajk László és mártírtársai haló porai is örök emlékeztetést jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden időben a humanizmus teljes győzelmét is magával kell hoznia az élet minden területén. A mi pártunk hosszú évtizedeken át az elnyomatás legnehezebb esztendeiben is mindig élenjárt a magyar haladásnak, a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelemnek. Sok áldozatot hoztak a magyar kommunisták a nép szabadságáért. A felszabadulás után egyetlen párt. voltunk, amelynek világos programja volt, amely nem ingadozott, szervezte, vezette a munkásosztály, az egész dolgozó nép harcát, hogy a háborút vesztett, lerombolt ország talpraálljon. A dolgozó nép részéről tisztelet, megbecsülés övezte a pártot, mert soha nem volt a pártnak a nép érdekeitől eltérő politikája. Mindig bátor hirdetői voltunk a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke megvédése ügyének is. Annál fájdalmasabb, hogy ilyen jelentős sikerek után olyan tragédiák fordulhattak elő, mint amelyeknek mártírhalált halt elvtársaink áldozatul estek. De most sem fél a párt kimondani az igazat, nyíltan beszélünk, rámutatunk a hibákra, visszaélésekre. A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amilyeneknek drága elvtársaink áldozatul estek. Elvtársak! Tudjuk jól, hogy amikor pártunk Központi Vezetősége nyíltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szocializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás- és- paraszt-államot irányító pártnak vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. Voltak, akiit elvesztették a jövőbe vetett hitüket és a szocializmushoz vezető utunk helyességét, alapvető irányvonalát vonták kétségbe. Sok százezres párttagságunk, munkásosztályunk, népünk többsége azonban nem ingott meg. Az erőseket, akik továbbra is urai és építői akarnak lenni a szocialista hazának, ha meg is rendítette, meg is rázta az, anu történt, egyben meg is edzette, fel is vértezte. A kommunista munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen sopánkodott, siránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jövőbe nézve kereste annak biztosítékait, hogy a Rajk elvtárssal és a többi mártírhalált halt elvtárssal ■történtek többé soha ne fordulhassanak elő. Mi a biztosíték? Sokakban felmerül a kérdés, hogy »vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvény- sértések a jövőben nem fordulnak elő?« — Ez jogos kérdés. Erre a kérdésre népünk színe előtt 'kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték, erre a párt, a biztosíték mi vagyunk, kommunisták, pártunk sok százezres tagsága, mert megvan bennünk a képesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások —■ mert voltak — ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Bizonyíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehajtása. A mi pártunkban megvan az a képesség és akarat, hogy nyíltan beszél hibáiról, ugyanakkor előremutat, vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt a törekvésünket segíti, támogatja minden hazáját szerető dolgozó. Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos és szükséges. Biztosíték továbbá közéletünkben a szocialista demokrácia széleskörű kibontakoztatása és erőteljes folytatása a szocializmus építésének. Biztosítani kell a néptömegek kezdeményezését és ellenőrzését társadalmi életünk minden területén. Ugyanakkor fokozzuk éberségünket nemcsak népi demokratikus rendünk még meglévő ellenségeinek aknamunkájával szemben, hanem azokkal szemben is, akik gátolni próbálják a következtetések bátor levonását az elkövetett hibákból, valamint azokkal szemben is, akik az elkövetett hibákat ürügyül akarják felhasználni a szocialista demokratizmus kereteinek áttörésére, hogy így utat nyissanak a polgári demokrácia és véle a kapitalizmus visszaállítására. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtárs sírja előtt, mindent megteszünk a biztosítékok megteremtésére, hogy hasonló törvénysértések soha töibbé ne fordulhassanak elő, hogy a párt és a nemzet — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha ne válhasson el egymástól. De ez a fogadalom, elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól, hogy választ adjunk: hogyan történhetett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kultusz volt az oka, akkor igazat mondunk ugyan, de az igazság túl általános Ahoz, hogy valóbA megmagyarázza a történteket. Nyilvánvaló, hogy a történtek egyik fő oka a sztálini hibákban, azoknA lemásolásában keresendő. Ezzel magyarázható döntően az is, hogy a Rajk elvtárs elleni rágaknAat összekapcsolták Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége más kiváló vezetői elleni rágalmakkal. További oka volt a történteknek az osztályharc állandó élesedésének torz elmélete, közéletünkben a demokratizmus fejlődésének elmaradása, a tömegek igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebecsülése párt- és állami életünkben egyaránt. De nem szabad megfeledkezni az okok felsorolásánál a személyi kultuszra épülő vezetésnek arról a törekvéséről sem, amely nem tűrte a véleménynyilvánítást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát, a választott testületekben a kollektív vezetést. 'Mindehhez járult még az is, amit ma mái világosan látunk, hogy számos kérdésben elméletileg is helytelenül fogtuk fel a népi demokratikus fejlődés első polgári demokratikus szakaszáról való áttérést, a szocialista átalakulás szakaszára, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a diktatúra erősítése és a polgári demokratikus szakasz formáinak mellőzése a jellemRajk László elvtárs a kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt Tisztelt gyászoló közönség! Rajk László elvtárs a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldozatkész, féléimet nem ismerő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép életével, törekvéseivel. Rajk László elvtárs szegény csizmadiamester fia volt, aki saját erejéből, nagy szorgalommal végezte el iskoláit. Az Eötvös Kollégium tagjaként már kora ifjúságéban kapcsolatba került a forradalmi munkás- mozgalommA Mint kommunista értelmiségi a későbbi években hivatásos forradelmár lett. 1930 óta tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, megjárta a Horthy-rendszer börtöneit. Ott találjuk őt a harmincas évek derekán az építőmunkások nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetőjét. A háború alatt újból börtönbe került Rajk elvtárs. 1945-ben hosszas, keserves fogság utA szabadult. Azonnal bekapcsolódott a pártmunkába. Az illegAs kommunista pár! központi titkárAént folytatta a harcot a németek ellen, a hazaáruló Horthy-rezsim ellen. Fáradhatatlanul dolgozott a munkásosztály felszabadításáért. Kezdeményezője volt a kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egyesítéséért folyó harcnak és az antifasiszta népfront létrehozásának, a demokratikus erők tömörítésének a háború alatt. Szervezte, vezette az ellenállási mozgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kiss János altábomaggyA A háború utolsó évében ismét elfogták. Németországba hurcolták. 1945. májuséban tért vissza hazájába. Tagja volt a Központi Vezetőségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dolgozott. Neve, tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott az új, független, szabad, demokratikus Magyarország megszilárdításával. Vezette a közigazgatás átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint a népfrontpolitika következetes szószólóját, harcosét, 1948. március 15-én a népfront főtitkárává választották. Rajk László elvtársat még törvénytelen letartóztatása előtt egyesek megpróbálták rágalmazni, kétségbe vonták internacionalizmusát. Annak az elvtársnak az intenna- cionAzanusát, vonták kétségbe, A1 tettekkel volt internacionalista és az első hívó szóra Spanyolországba ment harcolni a fasizmus ellen. Rajk elv társ a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként vett részt a spanyol szabadságharcban, így a többi között a hónapokig tartó ebrói csatában, tudva, hogy spanyol földön nemcsak a spanyol nép szabadságáért harcol, hanem egyben a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szabadságáért is. Rajk László mindig hangsúlyozta: a magyar munkásosztály, a magyar- kommunisták sajátos feladatait, mindig számiba vette a magyar népi.demokrácia ki ai Áldásának és fejlődésének azt a sajátosságát, hogy a német elnyomók elleni nemzeti ellenállásban született meg, és hogy a nemzeti függetlenségért síkraszáll ó demokratikus erők egységfrontja volt a bázisa. Rajk elvtárs nem feledkezett meg a népi erők egységfromtjAak szükségességéről akkor sem, amikor Magyarországon a fordulat éve után már a szociAzmus építésének. feladatai kerültek napirendre. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt a magyar népi demokrácia ellen, őt, a népi demokrácia keménykezű .belügyminiszterét, aki kérlelhetetlen és erélyes üldözője volt minden rendű és rangú reakciónak, Ai a munkásosztály ha- talomrajutásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb állami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz megállta a hélyét. Drága Rajk elvtársunk! Emlékszünk Rád, sohasem felejtjük áldozatos és eredményes munkádat. Mint kiváló pártmunkást, mint -bátor hazafit, mint a tömegekkel összeforrt politikust példAép.pen állítunk a kommunisták és különösen ifjúságunk elé. Emlékezzünk Szőnyi Tiborra, Pálffy Györgyre, Szalai Andrásra Tisztelt gyászoló közönség, elvtár- sA! Rajk László elvtárssal együtt temetjük ma Szőnyi Tibor, Pálffy György és Szalai András elvtársakat. EmlékezzüA Szőnyi Tibor elvtársra, Ai a néphez hű értelmiségiek sorából került a Magyar Kommunista Párt vezetői közé, Ai 1930 óta becsületes harcosa volt a magyar kom- munistA pártjAA. Hosszú éveken át külföldön vett részt a munkás- mozgalomban. Mindig kapcsolatban állt az illegális magyar párttal. A felszabadulás utA, hazatérve, szív- vel-lélekkel kapcsolódott be a párt- munkába, az ország újjáépítésébe Felelős beosztásban, mint a pAf káderosztályának a vezetője dolgozott. Munkája elismeréséül a pAt Központi Vezetőségébe választotta a kongresszus. Munkatársai szerették, becsülték lelkiismeretes, szorgalmas munkájáért. Emlékezzünk Pálffy György elv- tAsra, a Központi Vezetőség tagjára, aki hivatásos tisztből lett í orrad a i mái, amikor a háború alatt íelis merte, hogy a Horthy-rendszer vesztébe viszi az országot. Pálffy György tehetséges katona volt. A hábori legnehezebb időszakában kapcsoló dctt be a békepárt munkájába, a; ellenállási mozgalomba. A felszabadulás utA, mint néphadseregül: !• tábornokAA jelentős érdemei vol- tA a hadsereg megszervezésében Mindenkor igyekezett jól szolgálni párt, a haza, a munkásosztály ügyét EmlékezzAk Szalai András elvtársra, akj kora if jóságától részt vet' a munkásmozgalomban, A . 1932-tó tagja volt a Magyar Kommunist PártnA. Harcos, áldozatkész ifjúmunkásként dolgozott a vasmunkások között, később az Országos Ifjúsági Bizottságban. Többször volt letartóztatva. A felszabadulás utA felelős vezető pártbe osztásban dolgozol: éveken át. Munkatársai, ejvtársai mindig nagyra becsülték. Harcos agi(Folytatás a következő oldalon.)