Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Vasárnap, 1956. október 7. SOMOGYI NÉPLAP T Vitassuk meg megyénk kulturális életét Kamaraszínházat Kaposvárnak A Csongor és Tünde tizenkét elő­adása sokakkal szemben bebizonyí­totta, hogy van Kaposvárnak ma­gasrendű irodalmi műveket kedvelő közönsége. És nemcsak a városnak, a vidéknek is, hisz a színházba es­ténként igen szép számmal jöttek be a falvakból Magyaratádról, Kapós- mérőből, Taszárról, Toponárról, ezen­kívül a dombóvári ifjúság részére egy teljes előadást adott a színház. Két házat zsúfolásig töltött meg a szépre és tanulságosra éhes kaposvári ifjúság. Csurgó, Nagyatád fiataljai részére október 6-án adta elő szín­házunk a Csongor és Tündét. Mind ez élő bizonyítéka annak, hogyha jó az előadás, jó a darab, van komoly kultúrát igénylő közönség. Vörösmarty költői alkotása után szín­házunk hosszú ideig a Csárdáskirály­nőt játssza, hogy a zenét, operettet táncot kedvelő szórakozni, nevetni vágyó közönség igényét is kielégítse. Ezidő alatt az irodalmi műveket, drámákat kedvelők jelentős tábora szinte színház nélkül marad. És nemcsak a Csárdáskirálynőt fogják hosszabb ideig játszani, de más ha­sonló darabokat is. Éppen ezért szükséges lenne, hogy a város kap­jon kamaraszínházat és színészeink játszanak az operett előadásak ideje alatt kamaraszínpadra alkalmas ki­váló műveket: Ibsentől, Csehovtól, Shavv-tól, de lehetne adni Illyés Gyula Fáklyaláng c. darabját, klasz- szikus egyfelvonásokat, a világroda- lom gyöngyszemeiből stb. Ez kiszé­lesítené és elmélyítené színházkul­túránkat és egyre több magasigényű színházlátogatót nevelne, mégjobban megkedveltetné dolgozóinkkal az oktatóhatású, magasszínvonalú szín­műveket. Van-e Kaposvár központjában ka­maraszínházi előadásokra alkalmas kultúrterem? Van, nem is egy. Csak jó akarat kell a kultúrtermek »gaz­dái« részéről, jó akarat a színházzal és közönséggel szemben. A színház igazgatósága már hangoztatta, hogy akar kamaraszínházat létesíteni, tehát rajtunk a sor hogy ezt a szép és nemes törekvést elősegítsük. Somogyi Pál A HÉT KÖNYVEI Akadémiai Könyvkiadó Bonbiro Virgil—Valló István: Győr városépítész története. 324 old. A díszes kiállítású monográfiát számos művészi fényképfelvétel gazdagítja. 90,— Mikszáth Kálmán összes műved. 4. köt. Regények és nagyobb elbe­szélések. 4. 1891—1892. Galamb a kalitkában. —• A kis prímás. — Fankas a Verhavinán. Függelék: A rcmanticizmus. 259 old. 25,— Ifjúsági Könyvkiadó Kaverin: Két kapitány. 759 old. Az izgalmas, kalandos ifjúsági regényt filmen is nagy sikerrel mutatták be. 36,— Miarék Veronika: A Bem téri gyere­kek. 30 old. 8,— Voynich: Vihar Itália felett (Bögölv) 1—2. köt. 232, 263 old. (Ifjúsági Kiskönyvtár 1956. 16—17.) A világ­hírű, filmen is nagy sikert aratott történelmi regény népszerű kiadá­sa, 6,— Közgazdasági és Jogi Kiadó Mozgó állatkert. Képeskönyv kivág­ható képekkel. 16 old. Újszerű já­tékoskönyv. 13,— Magvető Könyvkiadó Déry Tibor: Nüd. Egy kutya törté­nete. 168 old. Az Uj Hangban megjelent kisregény, könyvalak- ban. 9,50 Reményi Béla: Láthatatlan főnök. 411 old. A kiváló költő 1951—55. között írt novellái. 23,50 Műszaki Könyvkiadó A fényképezés kézikönyve. 528 old. A nagysikerű szakkönyv új kiadá­sa. 56,— Kiss László: Mikrofonok. 71 old. 6 — Tóbiás Lóránd: Tartószerkezetek. 204 old. 36,— Művelt Nép Könyvkiadó Gegesi Kiss Pál—Barta Lajos: Dia­betes mellitus! csecsemő- és gyer­mekkorban. 347 old. 85,— Népszava Könyvkiadó Sásdi Sándor: Hat vidám jelenet. 56 old. (Színjátszók könyvtára 149.) 2,50 Szépirodalmi Könyvkiadó Gyulai Pál válogatott művei 1—2. köt. 573, 446 old. Bírálatok, tanul­mányok, versek, szépprózai 'mun­kák. 65,50 Zelle Zoltán: Alkonyi halászat. 54 old. A Kossuth-díjas költő új ver­sei. 8,— Szikra Könyvkiadó Lukács Imre: A holnap elébe. Élet­rajzi regény. 309 old. A mártír­halált halt Kilián György regé­nyes életrajza. 23,— Nazor: Jugoszláv partizánokkal. (Ér­dekes könyvek. 9.) 191 old. A je­len jugoszláv költő drámai napló­jegyzetei a népi ellenállás hősi epizódjairól. 3,— Vj Magyar Könyvkiadó Granyin: Kutatók. 428 old. Egy tu­dományos feltaláló izgalmas törté­nete. 24,— TÖRÖK LÁSZLÖNÉ: Az ősz kudarca Zihál a park, mintha présujjú marokkal fojtogatnák testét és csak szűk torokkal sopánkodhat sírva, rimánkodhat nyögve, elnyűtt erejéből nem telik már többre. Nyerít a szél! Halál ül a hátán, s gyötör: fát kopaszt, bokrot nyúz és kajánul töröl mindent, mi szép, meleg, mi szín és mi illat. A park ifjúsága a semmibe sikkad. Tarol az ősz, s nevet: — Ni, meghalt a virág! En törtem derékba! Megöltem a csírát, mi a földben lapul, s új életre mászna ... A hőt lefetyelem mohó számat tátva! Kacag a csók, a nagy szerelem gyermeke: — Vad hideg, fagy, szélvész nem tehet ellene, ha ajkakra duzzad a vágy, s csókká robban... így győzlek le őszöm! En harcolok jobban! Lesz-e tsz-üdülő a Balaton partján? Jó két hónapja, hogy cikket írtunk: helyes-e, hogy a magyar tenger part­ján éppen a nép nagyobb része, a parasztság nem található? A cikk végén reméltük, hogy illetékesek el­gondolkodnak majd a dolgokról. So­mogybán Antal elvtárs a legilletéke­sebb, tekintve, hogy ő a Termelőszö­vetkezeti Tanács megyei megbízott­ja. Kiderül, nem is olvasta a cikket, csak úgy valami- rémlik neki a prob­lémáról. S ott helyben elkezd rögtö- é nözni. Hogy így is lehetne meg úgy is. De még egyetlen tsz-szel sem be­szélt a dologról. Végül megállapítja, hogy nagyon nehéz dolog ez, mert nem áll rendelkezésére autó, anél­kül pedig bajos. Ismételten megkér­jük Antal elvtársat, vegyék fontoló­ra javaslatunkat, váltsák valóra az egyébként helyes elképzeléseiket. A GÖRÖG MITOLÓGíi VILÁGÁBÓL JÖLESZ LÁSZLÓ: Augiász istállója Héraklész hőstettei (Már említettük Héraklész hőstetteiről szól- 1 va Áu-giász istállóját: ezt a kifejezést szokták 1 használni, mikor amikor valamilyen közintéz- ' menyben zűrzavar, romlott, szennyes állapotok ' uralkodnak, és erős kéz szükséges a rend meg­teremtéséhez. Elisz földjén ural­kodott Augiász király. Ez az uralkodó nem nagyszerű tetteivel írta be nevét a görög nép történetébe, hanem egé­szen mással. Hatalmas marhacsordája volt, há­romezer jószág, és ezek mind egyetlen nagy is­tállóban tanyáztak a királyi palota közvet­len szomszédságában. És meg kell mondani, hogy Augiászl már évek óta nem takaríttatta ki az istállót, és ed lehet képzelni, mennyi sok trágya, szenny gyűlt össze az állatok mellett, és szerte, ahol görögök laktak, szóbeszéd tár­gya volt a király és a derűs görög nép sokat bánkódott, szégyenke­zett miatta. Ide küldte hát Eurüsztheusz Hé- ráklészt, takarítsa ki a szerencsétlen állatok borzalmas istállóját. Augiász azt kívánta Héraklésztől, hogy egyetlen nap alatt tisz­títsa ki az istállót, és alig tudta visszafojtani nevetését, amikor Hé­raklész vállalta ezt a lehetetlen feladatot. Sőt a király abban a hi- szemban, hogy úgysem lehet készen Héraklész egy nap alatt vele — így szólt: »Hallgass ide idegen! Ha meg tudod tenni, és'egy nap alatt kitakarítod az istállóból a trágyát, jutalmul ak­kor neked adom a jó­szágok egy tizedét.« Héraklész elfogadta a feltételt — háromszáz marha nem kevés, és jutalomnak meg éppen szép! Az ígéretnek ta­núja is volt: Phüleusz. Augiász fia. És a hős hozzálátott a munkához: kiszakí­totta az istálló egyik falát, majd egy csator­nát ásott, és azon ke­resztül odavezette az Alpheiosz és Kladeosz folyó vizét. A zúgó ár — amely addig tisztán tükrözte az eget és a parti fákat — most fel­vette az istálló minden szennyét és a szemközti falon utat törve vitte magával. Bizony Augi- ásznak nem volt kedve már nevetni, amikor látnia kellett, hogy még el sem telt a nap, és az istálló tiszta volt, s az állatok békésen kérődztek a szokatlan rendiben, tisztaságban. Nem volt azonban Augiásznak kedvére, hogy a díjat -kiadja Héraklésznek, -hanem azt mondta, hogy nem jár neki a jutalom, mert csak Eurüsztheusz pa­rancsára, Eurüsztheusz szolgálatában ment oda és végezte el a felada­tot. Ezért mindössze egy patát hajított oda a hősnek: »Elég ez ne­ked« —- mondta gúnyo­san a király — »úgyis elég kárt okoztál azzal, hogy az istálló falát megbontottad, -most azt is- meg kell csináltat­nom ...« Héraklész eltávo­zott, de megfenyegette a királyt: »Még vissza­térek, és akkor nem lesz kedved nevetni rajtam!« A király azonban nem félt, mert bízott emberei erejében, külö­nösen a Mollon idákban. Ezek ikertestvérek vol­tak, és arról neve­zetesek, ho-gy csípőtől lefelé közös volt a tes­tük, csípőtől felfelé pe­dig erőteljes férfiak voltak. Amikor -Hé­raklész megtámadta őket, két karddal, két pajzzsal védekeztek és a kemény -küzdelem egy ideig nem hozott döntést, sőt Héraklész- mek vissza kellett vo­nulnia. Amikor azon­ban a testvérpár büsz­kén és kérkedve ment volna az iszthmoszi birkózó és egyéb játé­kokra, fitogtatva ere­jüket, ismét megtámad­ta őket Héraklész és Argoliszba-n legyőzte őket. Most visszatért Hé­raklész Eurüsztheusz- hoz és mindjárt meg­kapta új feladatát, sor­ban a hatodikat. Ár­kádiában, Sztümphalosz mocsaras erdőségeiben -tanyáztak a sztümpha- lidák: óriási ragadozó madarak voltak ezek. Sztümphalosz vidé­kén nem is volt már nyugta sem embernek, sem állatnak miattuk. Amikor Héraklész oda­ért ahhoz a mocsárhoz, amelynek partjait va- lósájggal ellepték ezek a félelmetes madarak, tanácstalanság fogta el, és talán először fogta el szívét a kétség: va­jon meg tudja-e oldani feladatát. És ekkor Athéné istennőhöz fo­hászkodott, aki a -böl­csesség diadalmas is­tene volt, és kérte, ad­jon neki tanácsot, se­gítséget. És Athéné nem késlekedett. Nesz­telen lépteivel közele­dett a hőshöz és egy kereplőt adott neki, majd eltűnt Héraklész szeme elöl. Héraklész nyomban tudta, mit. kell -tennie. A kereplőt megforgatta kezében és a szokatlan zaj any- nyira megriasztotta a borzasztó madarakat, hogy tüstént felemel­kedtek a levegőibe. Ek­kor Héraklész elővette íját, nyilait és sorra le- nyilazta a ragadozókat. Alig egynéhány tudott csak elmenekülni, de ezek is a világ másik végébe szöktek és attól kezdve Sztümphalosz vidékén az ember ki­száríthatta a mocsara­kat, feltörhette a földet és békén arathatott, s áldva emlegette Hérak­lész nevét. A jó buzsákiak ilyenkor csépe- '/1 lik a napraforgót. Szomszé­dok, rokonok még a másik utcából, a túlsó faluvégről is eljönnek ez al­kalomra. Dolgozni, meg persze tere­ferélni. Körbeülnek. Kézbekapják, a marokravaló, vagy negyven centis keményfabotot, az ütleget, s azzal verik ki a magot a tányérból. Közé­pen nagy halomban az érett, maggal teli, mögöttük meg egyre magasabb csomóban az üres tányérok. Sok mindenről esik szó. Beszélnek erről is, arról is. Mindegy hogy mi­ről, csak egy a fontos: vidám legyen a téma, nevetni lehessen rajt. Talán épp ezért is terelődött a szó múltkor este Takácséknál a babonákra. Mert hiszen ma már ezen is csak nevetni lehet. Hiszen ki hiszi azt el példá­nak okáért, hogy svábbogarak lepik el annak házát, aki nagypénteken elsőnek füstölten kéményét a falu­ban ... Fiatalok csak kevesen jöttek, inkább idősebbek ülik körül az ala­csony zsámolyokon, padkákon a nagy halmot. S mégis másról alig esik szó, mint szerelemről, meg há­zasságról. Az öregek mesélik, hogyan volt az ő idejükben. Mert persze nem úgy volt, mint ma. Egész másként. Akkoriban ha megtetszett egy le­génynek valamelyik falubeli lány, este a bálban füttyentett egyet, vagy intett neki: táncol vele. Megcsípdes- te, megcsókolgatta. így kezdődött, és ha minden jól ment, egymáséi lettek, megtartották a lakodalmat, jöttek a gyerekek. ■,Együtt öregedtek. Igen. ha minden jól ment. De ez volt a rit­kább, mert annyi mindenféle ron­tásnak volt kitéve a legény, vagy a lány, hogy még elmondani is sok. Ott van mindjárt a megismerkedés. Nem mindig kölcsönös a szimpátia. Ha a legénynek tetszett is a lány, nem biztos, hogy a lánynak is a le­gény. Ezért aztán sok mindent kel­lett kifundálni, mit hogyan kell ten­nie ennek, vagy annak, hogy mégis­csak rendjén menjen a fiatalok dol­ga. KÉZFOQÓ • LAKODALOM • BÖLCSŐ A BABONÁK TÜKRÉBEN T egkönnyebben a lány úgy tud­ja meg, hogy mikor megy férjhez, ha karácsony éjfélkor meg­kerüli a disznóólát, megrúgja a deszkaoldalt. Ahányadik rúgásra megröffen a disznó, annyi év múlva lesz az esküvő. Csak győzze kivárni. Ha türelmes, ki is várja... Ki tudja, mit hoz a jövő. Mert mi tagadás, ki­váncsi természetűek a fehérnépek. Nos, arra is van »csalhatatlan« ba­bona, hogy cseppnyi kis rés támad­jon a jövő fátylán. A szövés befész­tékor a szövőfát két kézre kell kap­ni a végein. Aztán usgyi, rohanvást az utcára a nagykapun. Ugyanaz lesz a férj neve, ami azé a férfié, aki először jön arra... Ha a sóvár- gó lány még pontosabban akarja ismerni jövendőbelijét, András nap előtti napon ne egyen, ne igyon sem­mi mást, mint három szem búzái és három csepp vizet, este pedig férfi­nadrágot, sapkát meg egy tükröt te­gyen a feje alá. Biztos, hogy a maj­dani férjével álmodik ... •.. Tompán pufognak az ütésekre a napraforgók, akár a liszteszsák. A lámpa halvány fénye csak sejtetni engedi az arcvonásokat.., Repked a mag s&erteszéjjel... — Dánykoromban én is megpróbál­tam. Aztán csak azt álmodtam, hogy éhes vagyok ... Egész éjjel korgott a gyomrom... Nevetés harsan. Amint elül a vi­dámság, valaki más újra beszélni kezd. András napkor, ahol ruhák száradnak a kerítésen, a gatyából ki kell húzni a madzagot, elégelni is elrakni jól a hamuját. Aztán Vnrá- csonykor rászórja a lány a hamut a legényre. Az lesz a férj. Persze, legényfogó van már, is, sok is. Mindenki tud mást, de a leg biz­tosabbnak mégis csak azt tartották, hogy a legény hajszálát pogácsába süti az eladó lány, s megeszi. Még azt, hogy kiszúrják a csibe szemét, s azzal traktálják a legényt. Amelyik megeszi a vakcsibét, az már kész. Abból biztos, hogy vőlegény lesz. De az még mindig nem bizonyos, hogy házasság lesz a kézfogából. Mert az is lehet, hogy a lány nem szereti meg a legényt. Nos akkor csak azt lehet tenni, hogy karácso­nyi mézzel megétetUi a meny­asszonyt. Utána megszereti menten. De amint hogy minden akadályt el lehet gördíteni az útból, meg is le­het gátolni a lakodalmat. Ha valaki nem akarja, hogy egymáséi legyenek, titokban levágja a lány haját, s a lé­pése nyomával együtt elássa. Ez a tétemény. Ettől hamarosan meghal a menyasszony... Elhallgat a mesélő ... Szaporán lendülnek a kezek, pattog szerte a napraforgó- mag. Pufog az ütteg... Senki sem szól. Elmerengnek ... — Bizony, másképp volt a mi időnkben — töri meg a csendet egy öreges hang az egyik fekete fej­kendő alól. Másképp bizony. Hol volt akkori­ban az orvos, aki megállapította volna, hogy például vakbélgyulladása van a szerencsétlennek. Valami ma­gyarázat kellett, ezért susogtak falu- szerte a — téteményről... Sok babo­na volt a lakodalommal kapcsolat­ban is, fontos eseménynek számí­tót ez, vigyázni kellett mindenre, mit hogyan tesznek, nehogy maguk­ra haragítsák a rosszakat. Még az időjárástól is sok függött. Ha az esküvő napján délelőtt fújt a szél, akkor a legény a szélhámos, ha meg délután, aklcor a leány. Ha esik az eső, az még nagyobb baj. — Az Imréék esküvőjén egész nap esett. Csak úgy szakadt. Min­denki mondta, hogy sok könnyet hullat még Irénke! Úgy is lett. Há­rom hónap múlva meghalt az Im­re.., Amikor az esküvőre mennek, a menyasszony és a vőlegény dereká­ra egy hétéves leány fonalat fon. Nem ronthatják meg őket. Hogy na­gyobb legyen a szerencséjük, peme- tet és pénzt is tesznek a menyasz- szony cipőjébe, s hogy a házasság jó is legyen, két galambot zárnak ösz- sze a kemencében. Még csak arra kellett vigyázni, hogy ne ugyanazon az úton jöjjenek vissza, mint ame­lyiken elmentek. Akkor nem talál­nak rájuk a gonoszok, a szellemek. Már közben itt is, ott is kacagás hangzott, de most hogy belefáradt a mesélő, kitört a nevetés. — Mit meg nem csináltak, miket nem hittek!... Kicsit talán meg is sértődtek az öregek. Hiába, ezek a fiatalok!... Most egy ifjabb asszony veszi át a mese fonalát. Dévajkodva szól itt-ott, de így a jó. Több a nevetés, nagyobb a jókedv, jobban halad a munka. A mikor az esküvőről vissza- mennek, nem szól egyik sem. Amelyik előbb megszólal, az hízeleg azontúl mindig a másiknak. — Na, nem kell sokáig várniuk —: Miért? — Egy asszony sem bírja kr, hogy ne szóljon. — Nem úgy van az! A^férfi szól előbb, mert mindnek hízelgős a ter­mészete. — A férjednek is? — Annak leginkább! Nagy a nevetés. Valaki tréfásan megfenyegeti a cserfes fehérnépet. Biztos a férj. — Tudják-e, hogy miért bújik el az anyós, ha bemegy a vőlegényei házba az újdonsült menye? — Hogy azután is úgy keresse a kedvét a menye, mint akkor a lako­dalom napján őt. — En még akkor nem tudtam. Bi­zony még furcsálltám is, hogy nem fogad az anyósom... Jó, ha van gyerek, de szegény he­lyen mégis csak a gond nő vele. Ezért azt is jó tudni, mikorra lesz. Hadd készüljenek fel rá. A ház végibe létrát támasztanak. Felmegy rá az ifjú menyecske, s ahányadik fokról leugrik, annyi évig nem lesz jgyerek.,.. — S ha valaki a tetejéről ugrik le? — Annak sose lesz.-—- Miért? — fiiért kitörik a nyaka ... De ha már mégis lesz, akkor leg­alább fiú legyen. Ezért fiúgyereket tesznek az ölébe, aztán pedig kiveze­tik az újasszonyt a ház sarkához. Tojást tesznek a földre. Rálép. Ami­lyen könnyen törik, olyan könnyű lesz a szülése ... Szeretik errefelé a bogárfekete szemű gyereket. Hát hogy az legyen, folyós zsírba kell nézni. Biztos módszer ... Tpogytán már középen a halom. Igaz, ideje is már, hisz las­san éjfélre jár az idő. Elálmosodtak. Egyre kevesebbet beszélnek. Fárad­tak. Mintha ritkábban puffannának az ütlegek is és nem olyan szaporán pattannak a magok sem. Hosszabb a szünet a beszédben is ___ G yerek született, lapickát, kést és fokhagymát tettek az ágyba az öre­gek. Ne vigyék el a gyereket a bo­szorkák. Azt mondják, sok -váltott gyerek volt akkoriban. Erős, egész­séges szülők, a gyereknek meg olyan a feje, mint a hordó ... így mondták: kicserélték a boszorkák ... Rontás ellen legjobb piros szala­got kötni a gyerek kezére. A szalag­ba persze szamárszőrt kellett varr­ni... — A faluban már nem tud senki babonáim. Meg nem is hisznek ba­bonáikban. Tanültabbák az emberek — mondja nagyon csendesen a nap- raforgócséplés végeztével az egyik idősebb néne. Aztán hallgat, s csak jó sokára te­szi hozzá: — Bezzeg a mi időnkben... I SZÁNTÓ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents