Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Somo AZ MDP )MT TSAGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIII. évfolyam, 219 .uia 50 FILLÉR Vasárnap, 1956. szeptember 16. n KÖZÖS GüZDÍLKODfiS ELŐISKOÜÜ A dolgozó parasztokat nagyon sok gazdasági szál, anyagi érdek fűzi a földművesszövetkezetekhez. A falu áruellátása, a dolgozó parasztok ter­ményeinek és termékeinek begyűj­tése és felvásárlása egyik fontos fel­adata a falusi földművesszövetkeze­teknek. Ám ebben nem merül ki hi­vatásuk. Ugyanilyen fontos feladat­körük az is, hogy a termelésben, a földek alapos megművelésében, mű­trágya és nemesített vetőmag jutta­tással is segítsék a falu dolgozó pa­rasztságát. A második ötéves terv­ben megszabott 27 százalékos mező- gazdasági hozam-növelésért is sokat tehetnek a földművesszövetkezetek. A jó földművesszövetkezet közös ösz- szefogásra neveli az embereket, így válhat előiskolává az idővel termelő­szövetkezeti gazdálkodást választó egyéni gazdák számára. A földművesszövetkezetek vezetői törődjenek az egyénileg dolgozó pa­rasztok termelési gondjaival — anya­gi eszközökkel, különböző társulások szervezésével segítsék őket a több­termelésben, a biztonságosabb gaz­dálkodásban, nagyobb jövedelem- szerzésben. A földművesszövetkeze­tek kebelében jelenleg 70 egyszerű szövetkezeti társulás, szakcsoport működik Somogy megyében. Van már szőlő-, gyümölcs-, burgonya-, dohánytermelő, állattenyésztő, se­lyemgubótermelő szakcsoportunk. Működnek méhész-szakcsoportok, ön­álló méhész-társulások is. Balaton- szentgyörgyön pl. nemrégiben 31 csa­lád önálló méhész-szövetkezetet ala­kított. Számos formája, faja van ezeknek a társulásoknak. Ha még ki­sebb nézőpontról is, de már sokan látják a dolgozó parasztok közül, hogy összefogással, egyszerű szakcso­portban való tömörüléssel is többre mennek, mint egyedül, egyénileg. Csökölyben pl. csak páran alakítot­ták meg a burgonyatermelő szakcso­portot a helybeli dolgozó parasztok. Ma már százötvennél is több tagja van a szakcsoportnak. Most már azon tanakodnak, hogy a földműves­szövetkezet segítségével újfajta bur­gonyavetőmagot hozatnak, s ezt ve­tik el a jövő évben. Azon is gondol­kodnak közülük sokan, hogy elő­nyös lenne, ha a jövő évben egy kö­zös táblába ültetnék valamennyiük burgonyáját, mert így könnyebben lehetne megművelni. íme, ez is jó bizonyság a párt ta­nítása mellett, a dolgozó parasztok egyre jobban megértik: a nagy tábla, a nagyüzemi gazdálkodás többet ér a kisparcellás, egyéni gazdálkodás­nál. S ha ma és holnap még nem is határozzák el magukat a termelőszö­vetkezetbe való belépésre, de egészen bizonyos, hogy a termelőszövetkeze­tek következő három-négry esztendős munkája, eredményei meggyőzik ha­zánk dolgozó parasztjainak zömét, s a második ötéves terv végéig a ter­melőszövetkezetben találják meg ők is jövőjüket, létük alapját. Az egy­szerű szövetkezeti társulások, szak­csoportok tehát nagy szerepet játsza­nak a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében, a szocialista átszervezés­ben is. A múlt vasárnap közzétett kor­mányhatározat is leszögezi: »-...a már működő szakcsoportok tovább­fejlesztésével — az egyszerű terme­lési társulások újabb formáinak a kialakítását is elő kell mozdítani-«. A határozat azt is kimondja, hogy a termelési társulásokat, szakcsopor­tokat a szerződéskötéseknél, a terme­lést elősegítő, továbbá a közös léte­sítményekhez szükséges anyagok be­szerzésénél (műtrágya, növényvédő­Hírek az országból A népfront-mozgalom jelvényének tervezésére a Hazafias Népfront Országos Taná­csa pályázatot írt ki. I. díj 3000, II. díj 2000, III. díj 1000 forint. A pá­lyaműveket 1956. november 1-ig kell eljuttatni a Hazafias Népfront Or­szágos Irodájához (Budapest, V., Belgrád rakpart 24.). Eredményhirde­tés 1956. november 10-én. A részle­tes pályázati feltételekről a Hazafias Népfront titkársága (telefon 387-130) nyújt felvilágosítást. Szeptember 23-án megszűnnek a hétvégi különvonatok Az IBUSZ felhívja az utazóközön­ség figyelmét, hogy szeptember 23- tól a hétvégi különvónatok nem köz­lekednek. szer, melegágyi felszerelés, szárító és feldolgozó épületekhez szükséges anyagok stb.), takarmányjuttatások, naposcsibe, tenyészállat és egyéb ak­cióknál az egyéni termelők előtt sor­rendi előnyben kell részesíteni. Ezen­túl a gépállomások főmezőgazdászai szaktanácsadással kötelesek támogat­ni a szakcsoportokat. A termelési társulások a beadáson felüli saját termékeiket közösen feldolgozhatják, csomagolhatják és közvetlenül a fel­használóknak szállíthatják. A kor­mány lehetővé teszi, hogy az egysze­rű termelői társulások tagjai földte­rületüket közös művelés céljából ön­kéntes csere alapján összefüggő táb­lákba vonhassák egybe. Azt jelentik vajon e kedvezmé­nyek, hogy most már lemondunk a termelőszövetkezeti mozgalom szám­szerű fejlesztéséről? Rosszul, eleve hibásan gondolkodnak, akik ilyen következtetésre jutnak. A párt és a kormány továbbra is a termelőszö­vetkezetekben látja a mezőgazdaság szecialista átszervezésének útját. Hi­szen a tsz-ek még nagyobb segítsé­get, állami támogatást kapnak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a párt és a kormány ragaszkodva a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének le­nini önkéntesség és fokozatosság el­vén való végrehajtásához, megenge­di, hogy azok az egyéni dolgozó pa­rasztok, akik ma még nem elég éret­tek arra, hogy a legfejlettebb szövet­kezeti típust válasszák, az alacso­nyabb fokon, társulásban ismerked­jenek a szövetkezés előnyeivel. Ter­mészetesen párt- és állami szerveink egy pillanatra sem mondhatnak le a termelőszövetkezeti mozgalom nép­szerűsítéséről, a tsz-ek számszerű fej­lesztéséről. Ezt világosan kell látni minden vezetőnek és párttagnak. Azért, hogy' országunkban néhány év alatt elérjük az évi 30 millió mázsa kenyérgabona termést, hogy ki tud­juk elégíteni egyéb közszükségleti, népélelmezési cikkekből is a belső fo­gyasztást, s az exportkötelezettsé­günknek is eleget tegyünk, s hogy ezzel együtt parasztságunk többsége 1960-ig a termelőszövetkezeti utat válassza, minden okunk megvan ar­ra, hogy elősegítsük és biztosítsuk: a mostaninál sokkal több jól működő társulás, szakcsoport dolgozzék me­gyénkben. SZÁNTANI, VETNI Végeztünk az árpavetéssel ősszel porba, tavasszal sárba! Ezt a régi igazságot mi nemcsak han­goztatjuk. hanem be is tartjuk. A so- mogyszili Kossuth Tsz tagjai megelő­zik a falu egyéni gazdáit is a vetés­ben. Nem érdemes esőre várni, hi­szen most aránylag könnyebben le­het jó magágyat készíteni, mintha esetleg két-három hétig se lesz eső — vetni akkor mégis1 kellene. Eddig el­vetettünk 16 hold repcét, 8 hold ta­karmánykeveréket és 42 hóid őszi árpát. Rövidesen földbe tesszük a rozs vetőmagját is. A búza alá is erő­teljesen készítjük a földeket. A hen­ger és a borona jó rögtörő eszköz, perhanyóssá teszi a talajt — írják levelükben Horváth János agronómus és Hegedűs János instruktor a so- mogyszili Kossuth Tsz-ből. 235 hold vetőszántás várja a magot a balatonkiliti Dózsa Tsz-ben. A fel­szántott területet gyűrűshengerrel já­ratták végig, így a talaj szerkezetét morzsalékossá tettük. Az ősziek alá holdanként 50 kiló szemcsés szuper­foszfátot szórtunk ki. Istállótrágyát 30 holdon szántottunk le eddig, 30 holdra most hordjuk a trágyát. Szét- teregetés után azt is azonnal le­szántjuk. Tizenkettedikén megkezd­tük a vetést is. Gondoskodtunk az állatok bőséges téli ellátásáról. Ifjúsági munkacsa­patunk 252 köbméter silót készített, ezt hatszázra növeljük. Tagságunk két részben saját gépkocsinkkal el­látogatott az Országos Mezőgazdasági Kiállításra, sok szépet láttunk (ott. Tagságunkban nagy a lendület, tud­juk, hogy azért dolgozunk, hogy még több jövedelmünk legyen. A napok­ban 72 ezer forint prémiumot és 32 ezer forint értékű textilutalványt osztottunk ki a tagok között. Ezt a rostlenért kaptuk. (Dudás Károly brigádvezető leveléből.) Örülnek, kacagnak, énekelnek.. »Körben áll egy kislányka...« — száll a dal a tipegő, nevetősze­mű csöppségek ajkáról a balat'onboglári községi bölcsőde udvarán. Fogják egymás kezét, s vigyázva, hogy lépést ne tévesszenek, jár­nak körbe-körbe, csengő hangon dalolva az apró fiúk és lányok. A napsütötte udvaron, a selymes gyepen még a kései nyárnak, az utolsó meleg napsugaraknak örülnek, s kacagva kergetőznek a las­san már lombjukat hullató fák alatt. Vigyázó, szerető szemek kísérik féltve minden léptüket, s mint második édesanyjukat, úgy ölelik, szeretik a bogiári bölcsőde gyermekei óvónőjüket is. Selypítve -cse­vegnek, hancuroznak, míg édesanyjuk, édesapjuk a földeken nyu­godtan dolgozik, tudva, hogy gondosan vigyáznak gyermekeikre. S este, amikor hazatérnek, csillogó szemmel mesélnek a bölcsőde örömeiről, s a szülőkben ott él a bizonyság gondolata: milyen szép, s milyen jó, hogy ez így van ... Megyénk becsületéért Ki lesz az első az adófizetésben? Legjobb két járásunk — a marcali és siófoki — között dúl a harc az el­sőségért. Már mindegyik járás volt első is meg második is. Most mind a kettő első, ugyanis a teljesítésük kö­zött nincs egyetlen tizednyi eltérés sem. Közbenáll a kaposvári járás is, amely elég jól nyomul előre, már csak 5 százalék választja el az el­sőktől. Meglehet, hogy lehagyja a két elsőt is, ha még jobban gyorsít­Járás: Százalék 1. siófoki 75,2 2. marcali 75,2 3. kaposvári 70,4 4. fonyódi 69,8 5. tabi 68,9 6. barcsi 60,9 7^ csurgói 55 8. nagyatádi 52 ják az adófizetés ütemét. Az eddig harmadik helyezett tabi járás vi­szont engedett az iramból, most az ötödik már. Reméljük, nem a nyol­cadik hely felé »tör« megint, mint az előző negyedévben. Nincs sok változás a nagyatádi, csurgói, barcsi járásban sem, itt a súlyos lemaradás változatlanul fennáll, sőt tovább nö­vekszik. A járások sorrendje 14-én: Pénzügyi osztályvezető: Horváth József Szolga András Szentes József Lantos János Vörös Lajos Vincze Géza Navracsics László Fodor Gyula Űpéjiífettftfc az árvíz sújtotta Siúag rdct Szeptember 20-án adják át ünnepé­lyesen az árvíz sújtotta Sióagárd község 152 újjáépült, illetve helyre­állított házát. A helyreállítási mun­Zenend Ferenc most egy éve aggódva nézett. Jóska fiára, amikor az elhatározta, hogy felesé­gével együtt belép a ter­me löszövetkeze the. — Jól meggondoltad, fiam? ... Nehogy meg­bánd ... Kevés jót mon­danak a csoportról —- magyarázta Zenend bá­csi. — Ugyan már, édes­apám, hát most jut any- nyi nekünk, mint akár­melyik tsz-családnak?... Biztos, hogy nem. Pedig a tizenegy hold föld megművelése mellett még a vasútra is járok dolgozni. A közösben a feleségemmel többre vi­hetjük. Jobban tenné édesapám is, ha velünk tartana — sorolta egy- szuszra Jóska. — Még hogy én? Azért, hogy öregségem­re semmim se legyen? — Ne haragudjon, édesapám, de akkor el­válnak útjaink. Biztos, maga is meggondolja majd magát — mondta meggyőződéssel Jóska. * * * Zenend Ferenc nem. tudta eltitkolni, hogy egyre jobban érdekli a szövetkezet. Ezen a nyá­ron mind gyakrabban járt el fiához. Nem kér­dezősködött a közösről, de látni akarta, hogyan él Jóska családja. S va­lahányszor átment a fiához, majdnem mindig valami új, s jóleső meg­lepetés érte. Egyik alka­lommal, amikor betop­pant Jóskáikhoz, csak elámult azon. amit lá­tott, hallott. Éppen ak­kor fordult be egy sze­kér Jóskáék kapuján, Boldog találkozás kövér zsákokkal megpú­pozva. Zenend bácsi örült is, de kicsit szégyenkezett is. — Nézze, nagyapa!... Van új biciklim, meg apunak is. Rádiót is vettünk — dicsekedett a kis unoka, s ez olyan jólesett Zenend bácsi­nak, hogy valami meleg nedvesség szökött a sze­me sarkába. Hirtelen szólni sem tudott, s nem is a kis unokára, hanem a zsákos szekérre né­zett. De annyira szem­lélte a kövér zsákokat, mintha még sohasem lá­tott volna olyant. A fia hangja ébresztette fel merengéséből. — Meghoztuk a búza­előleget ... — mondta Jóska — Harmincöt kiló híján tíz mázsa ... — Látom, most már a kenyeretek meglesz . — jegyezte meg csend­ben Zenend bácsi. — Hogy meglesz? Még eladásra is jut — ma­gyarázta Jóska. — Ez csak előleg. A zárszám­adáskor még ugyaneny- nyit kapunk. Hiába mond akárki akármit, de a gépi munka és a táblás művelés eredmé­nyesebb. A Búzakalász­nak mindenből jobb a termése, mint bármelyik kercseligeti egyéni gaz­dáé. Éppen néztük a ta­nácsnál ... Búzából és rozsból másfél mázsá­val, tavaszi árpából meg két mázsával földéi a tsz átlagtermése az egyé­niekét — mondta. — Tudja mit? — fordult apjához biztatóan Jós­ka. — Ha még most szeptember elején be­lép, a zárszámadásig még szépen kereshetne ma­ga is. — Aztán mit dolgoz­hatnék én ott? — villant fel az. öreg tekintete. — Ha akar, fogatos is lehet. — Az jó lenne, nem vagyak én olyan idős ... elkocsikázok még szíve­sen — magyarázta, s ar­cán öröm, bizakodás su­gárzott. * * * Zenend bácsi kimond­hatatlanul boldog volt, amikor első nap a kö­zösben összetalálkozott fiával. Este együtt men­tek haza. Már útközben sok mindenről kérdezős­ködött Jóskától, otthon ■ pedig soká beszélgettek. Most már minden érde­kelte, ami a szövetkezet­ben van. — Aztán pénzt oszta­nak-e? — kérdezte. — Már hogyne oszta­nának — biztatta Jóska, s aztán hosszabb magya­rázatba fogott. — Most. adott el a tsz ötvenhat hízottsertést. Ebből 85 ezer forint jött a közös kasszába. De a zárszám­adásig még pénzzé te­szünk harmincöt hízót és kilenc hízottbikát. Úgy mondta Kovács elv­társ, az elnök, hogy eze­kért is kapunk olyan 75 ezer forint körül. El­adunk hat csikólovat is. Lóheremagból majdnem 26 ezer forintot veszünk be. Es ez mind bejön a zárszámadásig. Futja osztalékra is, meg még egy Zetorra is. Aztán szóba hozta Ze­nend József, hogy a ta­vasszal motorkerékpárt, meg bútort akarnak venni. — Aztán futja ennyi mindenre a keltőtök ke­resetéből? — Óh édesapám, hi­szen számolgattunk 'mi már — mondta Jóska mosolyogva. — Kettőnk­nek lesz zárszámadásig 500 munkaegységünk. Egy-egy munkaegység értéke, ahogy az elnök mondja, megüti az öt- veh forintot. Akkor pe­dig a kettőnk évi kere­sete 25 ezer forint lesz. Es a háztájiban is meg­terem hat mázsa krump­link, legalább 25 mázsa kukoricánk, 10 akó bo­runk is. A tehéntől meg visszük a tejet a csar­nokba, szabad áron. Hát kell ennél több? ... — Nagyon szép, na­gyon jó — mondja Ze­nend bácsi — csak leg­alább én is veletek, tar­tottam volna már ta­valy ... — Tudja mit. édes­apám? — nézett szeretet­tel apjára Jóska. — Most már úgyis együtt járunk dolgozni, költöz­zünk össze, legyen egvütt a család ... Erre Zenend. bácsi ar­ca egyszerre rózsás lett. olyan jóleső érzés fogta el, hogy csak annyit tu­dott mondani: — Ahogy akarod, édes fiam... SZŰCS FERENC. •sogpz kálatokat a Város- és Községgazdál­kodási Minisztérium irányítása alá tartozó falusi lakóházépítési iroda műszaki dolgozói végezték. Hem ilyen segítségadást várunk Nemrégiben mi, a büssüi Zalka Máté Tsz vezetői vontatóval útrakel­tünk, a cukorgyári célgazdaság tá- tompusztai üzemegységébe tartot­tunk. Azzal az elhatározással indul­tunk el, hogy kölcsönkérjük a gazda­ság egy silótpltőgépét egy napra. Ez a gondolatunk úgy támadt, hogy elő­zőleg már sokat hallottuk: minden­ben segítenek az állami gazdaságok a termelőszövetkezeteknek. Mivel a gépállomás gépei mind használatban voltak, a silózásra kerülő takarmá­nyunk pedig nem várhatott, felkeres­tük hát a gazdaságot. Bizony jól megjártuk. Amilyen fogadtatásban részesítettek bennünket, abban bi­zony nem volt köszönet. Az irodába belépve így szóltak: »A kalapot itt le szokták venni«. Flegmán, durván beszélt velünk az adminisztrátor. Amikor a gazdaság vezetője iránt érdeklődtünk, kiküldtek bennünket a jó két kilométerre lévő Igali-tanyá- ra. Mondani sem kell ezek után, a gazdaság vezetője kérésünket nem teljesítette. Nem adott gépet, azzal’ a kifogással, hogy javítás alatt van­nak. Ennek ellenkezőjéről azonban saját szemünkkel meggyőződtünk, amikoris Túli elvtárs, gépész sorban megmutogátta nekünk a teljesen ki­javított, szép sorrendben sorakozó silótöltőgépeket. Mi ennek ellenére gép nélkül mehettünk haza. Még csak annyit: igen embertele­nül jártak el. Úgy gondoltuk, okulás végett érdemes ezt megírni a Somo­gyi Néplapnak. Legalább ilyen töb­bet nem fordul elő. . Ifj. Becsi János, a büssüi Zalka Máté Tsz elnöke — ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG ALAKULT. A néphadsereg ’ napja méltó megünneplésére megyénkben a Megyei -Pártbizottság, DISZ • Bi­zottság, a-Hazafias Népiront 'és; a MÖHOSZ megyei elnöksége, Vála- mint a Helyőrség parancsnokság ve­zetőiből előkészítő bizottság ’ alakült.

Next

/
Thumbnails
Contents