Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

í

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1956. szeptember 16.

Legyen több hús 1957-ben vagy ne legyen?.

ÉDES

DOLGOK

Léptek dobogásától hangos a Megyei Tanács Élelmiszeripari Ősz-\ szeretem az édességet a csokolá- íálya. Gondterhelt arccal, egymásután érkeznek meg a Megyei Tanács Jüét fagyiaitot édes süteményt. A tervosztályának, kereskedelmi osztályának, az Éleimiszerkiskereskedel- ,narattern' arra hogy én mi Vállalat, a Húsipari Vállalat, a Mezőgazdasági Termékeket Értéke-Jnia m is vagyok Komoly em- sítő Szövetkezet és a Népbolt képviselői, hogy megtárgyalják az 1957. bertöl hallottam a Május 1 utcai

évi jelentősen megnövekedett húsipari termelés és elosztás zavaltalan ihúsbolt egyik eladójától. Ö mondta

halk-(inekem kiszolgálás közben: »Édesem«.

csend,

lebonyolítását, tervszámainak kialakítását. Ünnepélyes

szavú bejelentések nyitják meg az értekezletet. )Éz az egyetlen édesség amit nem

Ám, ha valaki fél óra múlva benyitna, csodálkozva látná: hogy a$ re+ek sűrű füstfelhőbe burkolódzó szobában vitatkozó, hadonászó emberek* ugrálnak fel székükről, s kipirult arccal bizonyítják a hangzavarban megdönthetetlen igazukat. Miről is van szó?

Ott ülsz a Béke Szálló cukrászdájának udvarán. Előtted a sok finom képviselőinek jajszava hallatszik, mert nem tud választékos húsáruval |^cs^bífva3 Wnálja ’ ma

Nincs hús, nem lehet jól elosztani, megtervezni? A kereskedelem

gát. És az illat, az orma, amely ezt körüllengi«! Szinte varázslatos. Mintha az ördögök varázsolták volna nehéz, fojtó bűzzé. Pedig ez az. Onnan jön, a szomszéd házak disznóóljaiból. Finom, illatos, fekete!

* * *

Kislány. Vagy hét-nyolc éves. Ott ^ áll a pénztárnál és fizet. Két forintot ad, 15 fillér járna vissza. De [csak 10-et kap. A kislány áll és vár. [(Mit tud ő még a szokásokról!) Az- [után megszólal: »Kérem a pénzt«. A [pénztárosnő mosolyog: »Hiszen kaptál, édes«. Az édes keserűen elmegy. [Naiv gyerekek!

A TERVTELJESÍTÉSÉRT

szolgálni vevőinek?

... Ö, dehogy! Mélységesen tévedne, aki ezt hinné. A Belkereskedelmi Minisztérium az 1956. évi mennyiséggel szemben az Élelmiszer- ipari Minisztériumon keresztül sokkal többet kíván a megyének juttatni, engedélyezni és nagyobb választékban, jobb minőségben. A keret megvan, nincs más hátra, mint eldönteni a sok egybegyültnek, miképpen, hogyan osszák el a szép mennyiséget.

Azonban a küldöttek egy része nem így látja a dolgokat. A Húsipari Vállalat kapacitása elbírja a nagyobb mennyiség feldolgozását, mindössze 3 gépkocsit kér és a munkatöbblethez létszámemelést, amit a tanácsi küldöttek meg is ígérnek. Az eladó vállalatok képviselői viszont szinte késhegyre menő harcot folytatnak a felemelt mennyiség kirovása ellen. Szóbahoznak nyomós indokai mindent. A vidéken nem vásárolnak elég húst... (ha nem kínálják?)... nem lehet eladni... (ha nem is akarják?)... a külvárosi üzletekbe felesleges nagyobb választékot vinni, úgysem veszik meg ... (ha nincs, hogy vegyék?)... kevés a hűtőszekrény... (tél jön)... falun sok a kényszervágás... (ha lenne

elég hús, biztosan kevesebb lenne)... stb. Szóval mindent, mindent, „T . . ,, .. , wí

»csak a keretet ne emeljék«! f ..Nem értettem :miért csmalnak ku

Különösen a Kiskereskedelmi Vállalat képviselőit kellett végül isflön edesseg-hetet es ku on ve »rábeszélni« a nagyobb mennyiségű, többféle hús árusítására, amifnapot- *?at a,kf!5.s,^®leket A '

meghökkentette a hallgatóságot. Legyen több hús 1957-ben, vagy ne le-< nf, az edessegfelekhez sorol gyen? Nyilvánvaló, minden kereskedelmi szerv azt akarja, legyen! De f u.tan vettem 10 deka nap° - , '

akkori miért kell mesterségesen akadályokat keresni, jól megindult út-<,-,otte!|n: lí?aza van a e a . , . '

jában? (lennek nem sok köze van az edessegNemcsak hivatkozni kell az »objektiv« nehézségekre, hanem meg!*^®2- inkább a tisztasági hónappal is kell keresni kijavításuk, megszüntetésük módjait. A sok szerv végüll1'ehetne összehangolni. Annyua szap- is megtalálta a jó ellátás reális számait, s ez annyit jelent: 1955-höz?pamzu viszonyítva húsból 45 százalékos, töltelékáruból 100 százalékos lesz az

emelkedés. A Kiskereskedelmi Vállalat és a többi vállalat is vegye átf ■ Megkezdi működését örömmel a tervezett mennyiséget, mert ezzel segíti a dolgozókat, a vá- f ® , . ., r

) az uj jeggyar

— Szűts —

ros áruellátását.

Tájigények kielégítése a kereskedelemben

A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a jövőben az eddiginél nagyobb figyelmet kíván fordítani a vidéki lakosság, elsősorban a parasztság tájigényeire és módszeres piackutató munkával kívánja felkutatni azokat a hagyományos népviseleti, paraszti cikkeket, amelyekben ma is lenne kerestet, azonban az ipar azokat nem gyártotta.

Erre a nagykereskedelmi vállalat mcst külön részleget állít fel, mely szoros kapcsolatot fog tartani az orHi)l!!il!!l!llll!!lllltllllll!llllllll!lIIIIIIHIIIIIillllllllI)flHi!lllllllllllllllllllll

szag minden vidéki gócpontjában működő piackutató aktívákkal. Mozgósítani kívánja azonban egyidejűleg a hagyományos népi öltözködést szerető vásárlóközönséget is, és szívesen fogad mindenkitől javaslatokat, hogy egyes vidékek milyen hagyományos népviseleti, paraszti cikkek gyártását kívánják.

A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a címére beküldött javaslatokat újításként kezeli és díjazni fogja.

Kaposváron mindezideig nem volt ^kielégítő a jégellátás. Számos italboltban nehézségek voltak nyáron a jégellátás körül, az élelmiszerüzletekben pedig jéghiány miatt az áru romlásnak volt kitéve. Most elkészült a Hűtőházban lévő teljesen korszerű jéggyár, amely nemcsak Kaposvár, hanem az egész megye jégszükségletét ki fogja elégíteni. Persze, nemcsak most az őszi és téli hónapokban, hanem a következő nyárban is megoldódik ezzel az üzletek. üzemek, háziasszonyok gondja. Az új jéggyár egyelőre próba- üzemeltetést tart és a jövő héten már megkezdi, működését.

!llllllillllllllll!lllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllll!lllllllllllllll|||||||||illllllllllllllllllll!!lllllllll||||||lllll!lllllll!lllll!l!l!lll!lllllllllllll!llllllllll:!lil!l

Az első eredmények —

Kaposvár vízellátásának megjavításában

Az utóbbi időben érezhetően javult a város vízellátása. Uj kutakat fúrtak ás kapcsoltak be a vízhálózatba. Lehetett tehát javítani a nehézségen, csak nagyobb aktivitás kellett hozzá. Igaz ugyan, hogy a Csatorna- és Vízművek igazgatója már a múltban is felvetette az egyre növekvő vízhiányt, a vízhálózat bővítésének fontosságát, a Megyei Tanács VKG Osztálya is beszélt erről a kérdésről, lényeges változás azonban nem történt. A Megyei és Városi Pártbizottságnak kellett közbelépnie, hogy végre komoly intézkedések szülessenek és megoldódjék a vízhiány.

A Megyei Pártbizottság számtalan esetben hívta össze megbeszélésre a megyei VKG-csztály és a Vízművek vezetőit. Itt megtárgyalták, mit kellene és mit kell tenni a vízhiány megszüntetésére. Ezek a szervek állandóan beszámoltak arról, hogyan hajtották végre a feladatokat, milyen nehézségeik vannak. Ilyen nehézség volt az új kutak fúrásához szükséges anyagi fedezet megteremtése. Hevesi János elvtárs, a Megyei Párt- bizottság titkára és László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke ezért Budapestre utaztak a VKG Minisztérium Vízügyi Igazgatóságához. Itt tüzetesen megtárgyalták a kaposvári vízhiányt, megbeszélték a megoldási lehetőségeket és elintézték, hogy a VKG-osztály megkapja a kutak fúrásához és üzembehelyezéséhez szükséges összeget. Megbeszélésük nyomán egy vízügyi mérnök ás leutazott Kaposvárra, aki nagy segítséget adott az új kutak építéséhez. Ilyen előzmények után indult meg három új kút fúrása a Cserben.

Az új kutak közül kettőt már el is készítettek. Az elsőnek bekötését már a kútfúrás elkészülte után két najppal elvégezte a Vízmű Vállalat. A második kutat jelenleg tisztítják, a harmadik kút fúrása pedig most folyik. A Megyei Pártbizottság közbenjárására a Patyolat Vállalat mellett már régen készen álló kutat is bekapcsolták a vízhálózatba. A IV. számú vízmű eddig be nem kötött kútjának csövezését is elkezdték.

Az eddig bekötött kutak máris mintegy 10 százalékkal növelték, a (másik három csövezés, illetve fúrás alatt álló kút pedig előreláthatólag további 15 százalékkal fogja emelni az elhasználható vízmennyiséget.

Ezek voltak az első lépések, melyet a Megyei és a Városi Pártbizottság az ügyben tett. A vízhiány megszüntetésével azonban továbbra is foglalkoznak. Kidolgoztatták Kaposvár jelenlegi és távlati vízfejlesztési tervét. Gosztonyi elvtárs, az Építőipari Vállalat vízügy mérnöke már el is készítette a tervet és most már annak alapján történik a város vízhálózatának további fejlesztése, amely majd teljes mértékben megoldja a vízhiányt.

Hogyan készült fel a kaposvári állomás az őszi forgalomra

Az őszi forgalmat a vasutasok csúcsforgalomnak hívják, mivel ebben az időszakban mozgatják meg a legnagyobb árutömeget. A mezőgazdaság ilyenkor szállíttatja betakarított terményeit, a szénbányák üyenkor látják el egységeiket, az építőipar alapanyagait szállíttatja a rossz idő beállta előtt. Különösen növeli az állomás forgalmát a Cukorgyár szállításai a répa, répaszelet, cukor továbbításával

A legjobban begyakorolt dolgozók közül többet kihelyezünk a Cukorgyárba, s a bentmaradók végzik el a megnövekedett munkát. Ebben az időszakban a vasutasok fizetésükön felül minden hónapban 100—120 forint úgynevezett csúcsforgalmi pénzt kapnak. A vasutasok tudják, hogy most rajtuk a dolgozó nép szeme és igyekeznek kötelességüket a legjobban elvégezni.

Kiss Ferenc, Szabó József és Gondos Gyula oktatók képezik ki a szükséges embereket és tartalékokat. A tanításban sokat segített Kovács Imre árupénztáros is, aki kilenc dolgozót készített elő árupénztárosi vizsgára. Tizenegy raktármunkás és egyéb fizikai dolgozó tette le sikerrel a raktámoki, fékező, vonatvezetői vagy kezelői vizsgát, akiket már szaktudásuknak megfelelő beosztásba helyeztünk, és részben a jövőben fogjuk szakmunkába helyezni. Tavaly máshonnan kellett kisegítőket kérni az őszi csúcsforgalomra, az idén mi adunk máshová.

Jól dolgozik a pályafenntartás is. Most építik át a szigetvári vonalat a Hűtőházig nagyobb teherbírásúvá, hogy kocsijainkat jobban ki tudjuk használni. Doma József, az utazószemélyzet vezénylőtisztje vállalta, hogy az őszi forgalom három hónapjában helyettesíti a tanfolyamra távozó üb-elnököt. Ebben a munkában segítséget nyújt Petrovics István segédvezénylő is.

Nagy a versenylendület a forgalmi brigádok között is. Gallovics József és Nyulász László jár az élen, példát mutatva az elmaradóknak. Horváth István szolgálat- tevő is a legjobbak között szerepel A munka jó megszervezéséért köszönet illeti a pártszervezetet, a népnevelőket és a szakszervezeti bizalmiakat is. Király János raktármunkás bátran bírálja a hibákat, segit kijavításukban. A DISZ munkája is komoly javulást mutat, és a fiatalok élen járnak a termelésben. Kert Sándor, Dóri János, Miseta László, Molnár Pál, Cser- tei József érdemel dicséretet szorgalmáért.

Jobbak a kapcsolataink a szállíttató felekkel is. I,omnici István üzemgazdász patronáló mozgalmat szervezett az őszi forgalomra. Minden vállalatot egy forgalmi és egy kereskedelmi dolgozó patronál, segíti őket ügyes-bajos dolgaik elintézésében, a vasúti szállításnál.

Fel kell hívnunk azonban egyes vállalatok figyelmét, hogy még jobban igyekezzenek munkánkat segíteni és megkönnyíteni. ígérjük, a vasút dolgozói is ezen lesznek.

Varga Károly felügyelő, állomásfőnök.

Mit kell tenni, hogy Somogy megye ipara becsülettel teljesíthesse, sőt túlteljesítse évi tervét? Mi akadályozza a tervszerű munkát, hogyan lehet ezeket az akadályokat megszüntetni? Ezeknek a kérdéseknek megvitatására hívta össze a Megyei Pártbizottság Ipari Osztálya megyénk üzemeinek vezetőit, párttitká- rait, üb-elnökeit.

Az értekezleten Kutas János elvtárs, a Megyei Pártbizottság Ipari Osztályának vezetője ismertette az első félév eredményeit. Azt, hogy megyénk ipara csak 99.1 százalékra teljesítette féléves tervét. Ezen belül különösképpen az élelmiszeripar és a szövetkezeti ipar lemaradása volt súlyos, de jelentős adóssággal zárta a félévet a téglaipar is.

Mik a tervlemaradás okai? Amint a beszámolóból kitűnt, az élelmiszer- ipar lemaradását nagyrészt a begyűjtő és feldolgozó vállalatok közötti rossz együttműködés okozta. Itt is. de minden iparágnál jelentkezik a termelés egyenlőtlensége, a hóvégi vagy negyedévi hajrá. Ennek kirívó példáját a Mezőgazdasagi Gépjavító Vállalat szolgáltatja, amely az első negyed harmadik hónapjában nég5r- szer annyit termelt, mint az első két hónapban együttvéve. A második negyedben pedig az utolsó hónap termelése kétszerese vplt az előző kettőnek. Az üzemekben az utóbbi időben lazult a munkafegyelem is. Sok helyen azt gondolták, hogy a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás egyben azt is jelenti, hogy el kell nézni a késéseket, igazolatlan mulasztásokat, munkaidő alatti beszélgetéseket. A laza munkafegyelem eredményezte azt, hogy az első félévben elég nagy volt a munkásván- dcrlás. A Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalatnál ezen idő alatt a munkások 23 százaiéira cserélődött ki. A Tejüzemnél 25,3, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál 21,3 százalékos voit a munkaerő-hullámzás.

Igen elmaradt megyénk ipara a termelékenységi terv teljesítésében. Előirányzatát mindössze 95,4 százalékra teljesítette. Túlléptük a tervezett munkóslétszámot és ebből adódóan természetesen a munkabéralapot is, vagyis az előirányzottnál több emberrel sem tudta megyénk ipara tervét teljesíteni.

Mindezeknek ellenére kedvezően alakult az üzemek önköltsége. Eredménytervüket globálisan 111,9 százalékra teljesítették, vagyis a tervezettnél magasabb nyereséget, illetve alacsonyabb veszteséget értek el. A legjobb eredménnyel a minisztériumi vállalatok dicsekedhetnek. Mégis egves gvártmányoknál elég jelentős költségemelkedés állott elő. így pl. az égetett tégla előállítási ára 0,8 százalékkal, a tejé pedig 0,7 százalék kai emelkedett.

A műszaki színvonal emelésében megyénk ipara nem érte el a kitűzött célokat. Az év elején ugyan nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a műszaki fejlesztési tervek elkészítéséhez, megvalósításuk azonban már korántsem folyik olyan nagy lendülettel. A pártszervezetek és szak- szervezetek sem fordítottak erre elég gondot. A különböző mozgalmak szervezése, újítási mozgalom, munkaverseny. ugyancsak nem volt megfelelő. A szakszervezetek elhanyagolták ebbeli kötelezettségüket. Ahol volt murkaverseny, ott is általában a régi, sematikus papirverseny folyt. Rendszerint csak a termelés növelésére tett vállalást tartották fontosnak és nem foglalkoztak eleget az új módszerek elterjesztésével, az üzemi demokrácia kiszélesítésével. Ezekben a hibákban látta nagyrészt a Megyei Pártbizottság a tervlemaradás okát, a termelékenységi terv nem teljesítését.

Mit mondanak a vállalatok vezetői? »Nagyobb önállóságot, nagyobb hatáskört az igazgatóknak«. Ez az, amit minden felszólaló elmondott. »Megszüntetni a diktált számokat, az örökös tervmódosítást!« Ez volt a második kérés, amit az igazgatók hangoztattak.

A megbeszélésen sok szó esett a munkaversenyekről, a versenyek újfajta szervezéséről, illetve tartalmáról. Róna elvtárs, a Textilművek igazgatója azt javasolta, hogy a dolgozók lehetőleg a kiváló cím elnyerésére tegyenek vállalást. Ez nemcsak magasabb termelésre, hanem jobb minőségre, kevesebb selejtre, anyagtakarékosságra és műszaki fejlesztésre is ösztönöz. Csanádi elvtárs, az ÉDOSZ Területi Bizottságálnak elnöke szerint az eddigi munkaversenyek legnagyobb hibája a sematizmus volt. Minden vállalatnál, mindenkivel egyforma vállalást akartak tétetni és csak az volt a cél, hogy egy-egy üzemben minél többen versenyezzenek. Még a portásokat is beszervezték.

Többen felvetették, hogy rossz a

tervezés, az állandó tervmódosítás mennyire gátolja a termelést. A Textilművekben pl. az utóbbi időben havonta változtatják a terveket. Ez az állandó módosítás nem ösztönzi a dolgozókat — különösen a műszakiakat — jobb munkára, mert azt mondják, úgyis más lesz a végleges terv. A Kaposvári Nagymalom vezetője ugyancsak panaszkodott az állandó tervmódosítás miatt. A múlt negyedben a negyedév befejezése után 11 nappal változtatták meg a már befejezett tervet. Ez az eljárás érthetően igen rossz hangulatot vált ki a dolgozókból. Nem kevesebb bajt okoz a rossz tervezés sem. A Nagy- bereki Tőzegkitermelő Vállalat pl. a második negyedben mindössze ezer forint anyagköltséget kapott akkor, amikor első negyedévi tényszáma 840 000 forint volt. Az ilyen nevetséges tervszámok nem ösztönöznek anyagtakarékosságra, hiszen mindenki tudja, hogy a tervezet előírásait úgysem lehet elérni.

Az anyagellátás nehézsége ugyancsak akadályozza a tervteljesitést. A Kaposvári Ruhaüzem vezetői elmondták, hogy addig, amíg a múlt negyedben élüzem címet kaptak, most ebben a negyedben előreláthatólag még a tervüket sem fogják teljesíteni. Pedig a dolgozók most is becsülettel helyt akarnak állni. Csakhogy az anyagszállító vállalat, a kisebb ruhaüzemeknek nem a dekádonkénti termeléshez ütemezett anyagot szállítja, hanem akkor küldi, amikor az neki a negyedév folyamán a legkedvezőbb. így megtörténik az, hogy a ne^edév végére ér ide az az anyag, amiből már a negyedév elején kellett volna ruhákat készíteni. Ezért természetesen súlyos lemaradás következik be és elkerülhetetlen lesz a hóvégi, illetve negyedévi hajrá. Sokan foglalkoztak bérkérdésekkel, a bérezés hiányosságaival. A rossz bérezés nem serkent jobb munkára, fokozza a munkásvándorlást is, amint az a Hűtőipari Vállalatnál történik. A Somogy megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója a prémiumrendszer helyességét vitatta, amely szerinte sokszor nem segítője, hanem hátráltatója a tervszerű gazdálkodásnak.

A bürokratikus intézkedések sokszor megnehezítik a dolgozók szociális körülményeinek megjavítását — mondta Tabák „Lajos, a Cukorgyár igazgatója. Nemrégiben történt, hogy a Cukorgyár 1959. évre 19 millió forintos beruházást kapott munkás- szállás építésére. Csakhogy a Cukorgyárnak elég jó állapotban lévő munkásszállása van. Nincs viszont rendes fürdője, orvosi rendelője. Ezt meg is mondták a minisztériumban. Most mégis munkásszállásra kaptak pénzt. Hiába erősködnek, hogy nem az kell nekik, inkább rendelőre van szükségük, a minisztérium nem törődik reklamálásukkal. A rendelő más beruházási rovatra tartozik, nekik pedig ezen a rovaton van pénzük. Építsenek hát még egy munkásszállást. Az ilyen bürokratikus gondolkodás azután megnehezíti a dolgozók szociális helyzetének javítását. A jó munkakörülmény, a jó munkakedv pedig a tervteljesítés egyik elengedhetetlen feltétele.

Az értekezlet részvevői még számos példát/hoztak fel, amely megnehezíti a tervteljesítést, akadályozza az egyenletes termelést, a munkafegyelem megszilárdítását, a műszaki színvonal emelését. Kevés szó esett azonban arról, mégis mit kívánnak tenni az üzemek vezetői a tervtelje- síiés biztosításáért, illetve túlteljesítéséért. Hogyan akarják, hogyan szeretnék a műszaki színvonalat — viszonylag kevés beruházással — növelni, hogy a pártszervezet és a szak- szervezet miként kívánja ezeket az erőfeszítéseket segíteni.

Az kétségtelen, hogy a fennálló nehézségek jórésze a felsőbb szervek intézkedéseiből, a helytelen tervezésből, a vállalatok viszonylag kis hatásköréből fakad. De ha ezeket a nehézségeket itt a helyszínen teljesen nem is tudják megszüntetni, mégis van mód a hibák csökkentésére. Ezeket a lehetőségeket kellett volna alaposabban megtárgyalnia az egybegyűlt igazgatóknak, párttitkároknak, üb-elnököknek. Megtárgyalhatták volna pl. azt, hogy a gazdaságosság javítására mikor vettek igénybe önköltségcsökkentési hitelt, avagy hogyan emelték fel tiltakozó szavukat egyik vagy másik helytelen intézkedés ellen, kérték-e nagyobb problémák megoldásához a pártbizottság segítségét. Ez és még sok minden van, amit a gazdasági vezetők megtehettek volna a munka javításáért, és amit feltétlenül meg kell tenniük az eredmények további javításáért, az 1956-os évi terv teljesítéséért.

Langer Károlyné