Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-25 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Sr iogyi Néplap ? SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 226. szám. Ara so filler Kedd, 1956. szeptember 25. flz IKV munkájáról és a lakáshelyzetről tárgyalt a Városi Tanács ülése A Városi Tanács csütörtököm dél­után megtartott ülésére már napok­kal előbb készültek a tanácstagok és. városunk dolgozóinak nagy része. Amikor megtudták a dolgozók, hogy a tanácsülésen az IKV munkájáról és a lakásproblémáról lesz szó, szin­te az egész városban ez volt a leg­főbb beszédtéma és egyre több ilyen megjegyzés hangzott él: »-Mi is ott le­szünk, megmondjuk a magunkét«. Igen viharosnak ígérkezett tehát a tanácsülés. És valóban az is volt. Felszínre kerültek a hibák és javas­latok is hangzottak él azok kijavítá­sára. A tanácsülés beszámolójából és a hozzászólásokból megismerhették a jelenlévők az Ingatlankezelő Válla­lat munkáját: eredményeit, hibáit egyaránt. Mert nem minden rossz az IKV-nál, vannak eredményeik is. Kétségtelen, követnek el ‘hibát dol­gozói, de nagyon sok esetben jogta­lan, indokolatlan panaszokkal zak­latják őket. Felelős munkát végez­nék ők, és — (mondjuk meg őszin­tén — a legkényesebb, legnehezebb problémával, a lakáskérdés megol­dásával győzködnek. Az Ingatlankezelő Vállalathoz hat házfelügyelőség ezen belül 548 la­kás, 3576 .bérlemény tartozik. A la­kások 80 százaléka kisebb-nagyobb javításra szarul Lakásfelújításra a vállalat ez évben 3 227 000 forintot, karbantartásra pedig 2 200 000 forin­tot kapott. Ennek az összegnek nagy­részét már felhasználták, lakásokat javítottak alakitóttak át, kályhákat, tűzhelyeket vásároltak, mégsem tudták kielégíteni a szükségletet. Anyagi nehézségekkel, munkaerő­hiánnyal küszködik a vállalat. Anyagi nehézségeiket nagyban fo­kozza, hogy bevételi tervüket csak 99,6 százalékra tudták teljesíteni, mivel a bérek befizetése nagyon ké­sedelmes. Hasznos javaslat hangzott el a ta­nácsülésen a kiadás csökkentésére. Vizsgálja meg a vállalat a vízfo­gyasztást a lakásokban. Igen sok csap, fürdőkád folyik, amely fo­gyasztja a vizet, növeli a költséget. Sok felesleges kiadást okoznak a vállalatnak a lelkiismeretlen, ha­nyag lakók, akik nem vigyáznak az állam tulajdonára, a parkettás szo­bában, a lekövezett konyhában vág­ják a fát és utána követelőznek, hogy csináltassa meg a vállalat a parkettot, vagy a konyhakövet. So­kan eltulajdonítják a kályhákat, tűzhelyeket. (Úgy véljük, helyes lesz az ilyen lakókkal* szemben eré­lyesen és szigorúan fellépni.) Hogyan és mikor intézik el a panaszokat a vállalat dolgozói? — felmerült ez a kérdés is a tanácsülésen. A jogos panaszok nagynészét időben, becsü­letesen elintézik. Erről a tanácsta­gokból alakult bizottság is meggyő­ződött. Nagyon sok fölösleges, mond­hatni semmiséggel zaklatják azon­ban az IKV-t. a lakók. Csak egy példát említsünk. Elromlott az egyik lakásban a zár és a redőny. A lakó elment a vállalathoz, köve- telödzött, hogy azonnal csináltassák meg. Annyi jóindulat azonban már nem volt benne, hogy ezt a csekély munkát maga elvégezze, vagy ,pár forintért megcsináltassa. Gyakran előfordul hogy ■ “ártat­lanul« szidják az IKV-t. Például a Damjanich utcában nemrégiben fel­épült a Textilművek egyik 'bérhá­za, amelyet az IKV vett át kezelés­re. Az átvételkor a vállalat vezetői kifogásolták, hogy a központi fűtéses kazán nem működik. A felsőbb szervek utasítására mégis át kellett venniük, persze a kazán azóta sem jó, s emiatt, a “KIK«-et szidják a lakók. Pedig erről nem az IKV, ha­nem az építtető vállalat tehet. Ilyen és ehhez hasonló számtalan problémával küszködik az Ingatlan­kezelő Vállalat. Miből adódik mind- ea? Abból hogy egyes szervek sok esetben átnyúlnak a vállalat veze­tőinek feje fölött, megsértik önáÉó- sáf$ikat, rosszul intézkednék. Jó lese sokaknak megszívlelniük Hor­tobágyi elvtársnak, a Városi Párt- bizottság titkárának javaslatát: fo­gadja el az IKV a felsőbb szervek utasításait, de küszöböljék ki azok­ból, ami rossz, ami sérti önállóságu­kat. Sok szó esett a tanácsülésen a gazdaságos lakás-felhasználásról, ami annyit jelent: olcsón és jól át­alakítani, megjavítani a lakásokat. A vizsgálatokból azonban kitűnik, hogy az IKV nem elég gazdaságo­san használta fel a rendelkezésére álló összeget. Sok lakás átépítésé­ért kifizettek 30—40 ezer forintot — egy-egy új lakás árát — és ezek a lakások mégsem jók, rövid életűek. Sok kevésbé fontos dolgot csináltat­tak meg a fontosabbak rovására. Nagyon hanyag, lelkiismeretlen munkát végeznek több helyen a la­kásépítéseknél, javításoknál az IKV és a Tatarozó Vállalat szak­munkásai. Felvetődött a kérdés, miért veszik át a műszakiak a mun­kát, ha az nem megfelelő? A Dózsa György utcai színészházat is átala­kították, jó munkát végeztek itt a dolgozók, arra azonban már nem volt gondjuk, hogy á lépcsőházba korlátot csináljanak. Életveszélyben vannak ott a kisgyermekek emiatt. Számtalan javaslat elhangzott ar­ra, hogy a jövőben az átalakítások hibáit . hogyan' lehet éLkerülnd. Úgy, hogy a műszakiak fokozottabban el­lenőrizzék a munkát és a dolgozó­kat pedig anyagilag’ érdekeltebbé kell .tenni a jó munkában. Igen nagy szüksége van a vállalatnak fő­mérnökre, akinek beállítására a ta­nácsülés határozatot is hozott. Java­solták azt is a tanácsülésen, hogy emeljék fel a fizikai dolgozók lét­számát és az átépítési, tatarozási költségvetést terjesszéle a tanács­ülés elé megvitatásra. így nem for­dul élő, hogy olyan lakásokat is át­építenek, vagy megjavítanák, ami­re egyelőre nincs szükség. A lakások elosztásáról is sok szó esett a tanácsülésen. Ezen a területen nagyon sok nehézség van, ibár a Városi Tanács a tőle tel­hetőt megteszi a lakásínség enyhíté­sére. Még ebben az évben és a jövő­ben is épülnek új lakások és az ar­ra leginkább rászorulók otthonhoz jutnak. A tanácstagok sürgetésére hamarosan létrehoznak egy lakás­elosztó bizottságot, amely elbírálja az igényléseket, és kizárólag olya­noknak juttatnak lakást, akiknek nagy szükségük van rá. Jó lesz, ha a tanácsülésen elhangzott, javaslatokat, amelyek az épületanyag pótlására, a lakásprobléma enyhítésére irá­nyulnak, megszívleli és hasznosítja a Városi Tanács. Szabad legyen megjegyeznünk vé­gül azonban, hogy a Városi Tanács vezetői és egyes osztályai között fo­lyó vita a Kertész utca 2. szám és a Berzsenyi utca 20. szám alatti la­kók elhelyezéséről, a lakás lebontá­sáról vagy tatarozásáról nem vezet jóna. E két ház állandó veszélyben lévő lakói nem várhatnak sokáig. Sürgős segítségre van szükségük. Hajdú Györgyire TISZTA MAGOT VAGY GYOMOT AKARNAK VETNI a szennai Hajnal Tsz tagjai jövőre lucernából? Miért nem akarják át­adni a 250 kiló lucernamagot a Mag­termeltetőnek? Hiszen az állam jó árat fizet érte, mázsánként 3500 fo­rintot és három mázsa abrakjutta­tásban részesíti a tsz-t. A vetőmag se legyen probléma, ha szükségük van vetőmagra, az állam a beadott magnak felét visszaadja ólomzárol­va, tisztán. Csak így védekezhetnek a lucerna legveszélyesebb növényi kártevője, az aranka ellen. Az állam­nak is, nekik is érdekük, hogy a lu­cernaföldben jövőre és az elkövet­kező esztendőkben ne gyomot, ha­nem lucernát termeljenek. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Jól halad a mákgubó gyűjtése Megyénk földművesszövetkezetei jól foglalkoznak a fontos gyógyszer- alapanyagot tartalmazó mákgubó gyűjtésével. A Marcali Földművesszövetkezet például eddig már 400 mázsa mák­gubót vásárolt fel, ami jelentős mennyiséget tesz ki, figyelembe vé­ve a mákgubó fajsúlyát. A felvásár­lók közül személy szerint Kálmán Ferenc somogyvári felvásárló érde­méi dicséretet. 130 mázsa mákgubót vásárolt fel eddig a faluban és a földművesszövetkezethez tartozó köz­ségekben. Derekasan kiveszik részüket a gyűjtésből a kis úttörők, szinte a megye valamennyi községében ők adják él a legtöbb gubót a földmű- vesszövetkezeteknék. Újabb halastavakat létesítenek tsz-eink Megyénk több termelőszövetkeze­tében létesítenek halastavat a jövő évben. Jó jövedelmi forrásnak szá­mát tsz-einknek egy-egy jól gondo­zott halastó, mivel a pénzjövedelem nagy részét teszi ki az az összeg, mélyet a halakért kapnak. A télén és a jövő tavaszig újabb 120 kát. hold területű halastó létesül me­gyénk tsz-eiben. Többek között Bu­zsákon 31, Kürtöspusztán 15, Iharos- berényben, Csurgón és más helyeken 4—5 holdmyi területre terveznek ha­lastavakat. A tervező és irányító munkát a Pécsi Vízügyi Igazgatóság szakemberei végzik állami költségen, a tsz-ek pedig kézi erővel járulnak hozzá az építéshez. A halastavak létesítése újabb pénzjövedelemmel gazdagítja a tsz-éket. Az ország egyik legkorszerűbben felszerelt malma épült Barcson A múlt év októberé­iben kezdték el a bar­csi malom újjáépíté­sét, kibővítését. Bár a raktárhelyiségek, a für­dő, öltöző és az iroda építése még nem feje­ződött be, a termelési részleg már július 25- én megkezdte a mun­kát. A malom órán­ként 300 mázsa őrle­ményt tud előállítani. Lényeges újítás a lég­szívó berendezés, mely az összes anyagot a (rendeltetési helyére viszi Hidegebb az őr­lemény, jobb az őrlés .is az új gépek munká­ja nyomán. A kaptatót elválasztották, külön' helyiségben van s így a malom üzemeltetése tűzbiztosabb. Egyelőre két műszakban dol­goznak. de így is kellő mennyiségű őrleményt tudnak előállítani. Az új malom lénye­gesen megkönnyíti a (barcsi járás lisztellátá­sát BIGOR . i Ujságírókörökben azt állítják, hogy a témák nem szoktak házhoz jönni. Pedig hát éppen velem tör­tént meg nemrégiben, hogy témám mosolyogva besétált a kapun, vé­gigjött a göröngyös kerti úton és megállt portosan írásra kikészített papírom előtt. Igaz, hogy első percben idegenül néztem reá és arra a másik három férfira, aki tétován követte. A tol­mács kezdte a beszélgetést udvarias kérdezősködéssel, de azután már nem volt szükség tolmácsra. Bigor állt előttem, az egykori sovány kis katona, aki tizenegy év­vel ezelőtt néhány hétig nálunk la kott és fiatalos lelkesedéssel ver seket irt. Hogy versei milyenek vol tak, nem tudom, hiszen sohasem értettem bolgárul, csak annyit fog­tam fel belőlük, amennyit ö német —francia keveréknyelven lefordí­tott. Most is kerestük a szavakat és nevettünk ha nem találtuk a meg­felelő kifejezést. Mégis volt valami idegenszerű mindebben. Tévedtem, mikor azt áil/tottam, hogy a régi kis Bigor jött látogatóba! Sztojanov szófiai filmember állt előttem szür­ke zakóban, kissé, hízásnak indul­tán, fényképezőgéppel az oldalán. Miért is gondoltam Bigorra? Igaz, hogy a szeme és a hangja ugyan­az! A mosolya és a bizonytalan szókeresése is! De a többi .. ... És kezdtem elhinni, hogy csak Sztojánovnak hívják és sem­mi köze sincs a régi kis Bigorhoz. Bigor elveszett valahol a békés esz­tendők elején. Letette a fegyvert és zakóval cserélte fel a katonaruhát. Abbahagyta a versírást és reálisabb foglalkozást keresett. És ezzel egy­szerűen megsemmisítette önmagát. De azért volt annyi bátorságom, hogy búcsúzáskor felemlítsem e verseket, amelyeket Bigor írt an­nak idején. Sajnos, Sztojanov ki­térően válaszolt. Hagyjuk hát, gon­doltam magamban. És mivel siet­tek, már csak a kapuból kiáltot­tam utána, hogy: — Bon voyage! Jó utazást! így történt. Bigorról szerettem volna írni és mégis többet írtam Sztojanovról. És bevallhatom-e, hogy talán Jobb lett volna ha nem találkozom Sztojanovval? Maradt volna a házunkban egy kép a csu- . pa-láz, csupa-lángolás Bigorról, aki önmagát akarta széttépni a vilá­gért. Ezt a képet törte most össze Sztojanov, aki inkább a világot gyűrte maga alá. Lehet, hogy Sztojanovnak van igaza, vagyis jobban mondva őt igazolja az élet. De élt-e valóban Bigor? Nem a képzelet űzött-e velem furcsa tré­fát? Talán csak Sztojanov lakott nálunk akkor is és rossz verseket irt a szerelemről? S. SZABÓ IBOLYA Csaknem húsz társulás alakult Somogybán Napjainkban mind (több és több egyéni termelőt foglalkoztat az a gondolat., hogy: n is tudna többet termelni, javítani gazdálkodásának eredményességét. Hasonló gondolat foglalkoztatja a földművesszövetkezetek vezetőit is. Latolgatják, hogy az egyéni terme­lők óhaját hogyan tudnák a megva­lósulás felé segíteni. Ezeknek a tö­rekvéseknek eredménye az, hogy pL csak az utolsó hetekben közel 20 új társulás alakult megyénkben. A tár­sulások legkülönbözőbb formáit. va­lósítják meg a dolgozó parasztok. Mint ismeretes, eddig főként mé­hész, szőlő-, gyümölcs^ és zöldség- termelő, valamint állattenyésztő tár­sulások működtek, azonban az utóbbi időben új jellegű társulások jöttek létre. A csökölyiek, a csoko- nyavisontaiak, a barcsiak, a burgo­nya, illetve dohánytermelés fejlesz­tésére alakítottak társulást. A ko­rdái és and öcsi termelők megalakí­tották géphasználati társulásukat. Balatonbogláron és Ordacsehiben sástermelői társulást hoztak létre. A csurgói járás több községében máris tervbe vették nemesített fűzvessző- termelői társulás alakítását. Zicsen kertimag-tenmelői és gyógynövény- termelői társulási alakításának gon­dolatával foglalkoznak. Adándon, a szeszfőzde üzemeltetésére alakult társulás tagjai 10 000 forint értékű célrészjegyet jegyeztek a szeszfőzde kapacitásának bővítéséhez. Több köz­ségben talált kedvező megértésire az az intézkedés, hogy a társulások tag­jai által termelt és szabadon értéke­sített áruféleségek után a MEZŐÉRT 3—5, illetve 10 százalékos felárat fi­zet. 0 Rinyaújlaki Tégláit dolgszöf befejeztek nyersgydrlási tervüket A Rihyaújlaki Téglagyár dolgozói 1956. évi (nyersgyártási tervüket szeptember 18-ára befejezték. A tég ­lagyár munkásai megszívlelve a Köz­ponti Vezetőség határozatát, ígéretet tettek, hogy még ebben az évben terven felül félmillió téglát gyárta­nak, ami 20 kislakás fel építésébe:/ elegendő. Akiket érdemes követni Eckeit András, ifj. Szukics István, Kohner Józsefné, Bráchman József bőszénfai dolgozó parasztok már ki­fizették egész évi adójukat. A falu lakosságának többsége sem tartozik a harmadik negyedévre. Ám akadnak olyanok is, akik több száz forinttal adósak még. Közeledik a negyedév vége, rendezze adósságát minden gazda, ettől függ, hogy Bőszénfán mindenki elmondhassa: megtettük kötelességünket. Néhány sor a szombati Csongor és Tündéről Minden embernek van valami szenvedélye. Az egyik horgászik, a másik bélyeget gyűjt, a harma­dik lepkére vadászik. Én a színházzal vagyok így, meg a verssel. A Csongor és Tünde számomra kettős élveze­tet'ígért. Bocsássák meg nekem, hogy ilyen szub­jektív vagyak, de vala­miben mindenki az. (Iga­zam van, kedves labda­rúgószurkolók?) A szombati előadás különösen csemegének számított nekem, mert azt hallottam, hogy ez a fiatalok előadása lesz. Na, gondoltam magam­ban, ha így van, nekem ott kell lennem és gyor­san átírattam egyébként keddre szóló bérletemet szombat estére. Ezt an­nál inkább is könnyű szívvel tettem, mert az »első« szereposztást lát­tam már és így a Cson­gor és Tünde »fiataljai­nak« vonzása könnyen érvényesült. Szóval ott voltam szombaton este a szín­házban, hála istennek. Mert megérte. És úgy látszik, sokan voltak úgy, minit én, mert az oldalkarzat kivételével minden széken ültek. Hába, Kaposvár nem­csak az operettet, a vi­dám, nevettető előadáso­kat szereti, hanem a leg­komolyabb műfajt is, ha igazi, élményt jelentő előadást lát. És hogy a közönség is úgy érezte, hogy megérte, azt az első felvonás után látni és hallani lehetett. Mert akár a színház előtt ci­garettázó, akár a büfé­ben zsongó emberek kö­zött voltam, ilyeneket lehetett hallani: »Ki az a kislány, aki a Tündét játssza?« »Hiába, az ősin csak kiüt a balett­táncos. Hogy mozog?« »Meg kell halni, amit azok az ördögfiókák csi­nálnak!« (Pedig, fogadni mernék, egyéni szándé­ka minden volt, csak nem a halál annak a szép kislánynak, aki így nyilatkozott.) »Hát a Kö- rösztös, az Körösztös.« És minek soroljam to­vább? örültem neki, mert eszembe jutottak azok az aggodalmak, melyek a darabválasztás után a színházat kedvelő embe­rek között lábrákaptak. Vörösmarty, klasszikus, éretlen a kaposvári kö­zönség, két-három fél­házzal ha mennek és kampec stb., stb. És íme, a hetedik elő­adás és majdnem táblás a ház. Na, de szombat van, a mozit már látták. Gyorsan felkerestem az egyik ruhatárost. — Mi­lyen közönség volt a hé­ten? — kérdeztem — »Majdnem ilyen ház miniden este. Hogy tet­szik?« — Ühüm — mondtam szívből jövő őszinteséggel és egy ki­csit meghatódtam. Hát hogyne. Kaposvár, ope­rett, esztrádműsor, hu­mor és táblás ház. És most Vörösmartynak, a klasszikus magyar szín­játéknak és egy nagyon kitűnően sikerült elő­adásnak. tapsol. Hiába, érzékeny higany szál a közönség. Ami jó, azt megnézi. Valahogyan olyan érzésem volt szom­bat este, hogy nem túl­zott a műsorterv, ami­kor tizenöt előadást irányzott elő. Lehet a végén ebből táblás ház. Hisz még vannak, akik nem látták. De ha azok­kal beszélnek, akik már látták, biztosan elmen­nek. És jól járnak. Mert hogy a Mákmyai a Mirigyben egyre for- rottább és érettebb, az Ilma bájosabb, az ördö­gök vidámabbak, az ter­mészetes és helyén vedé. De a fiatalok! Olyan tehetségesek, hogy az külön öröm. Igaáún nehéz eldönteni, hogy a Horno- kay volt-e nagyobb a kalmárban, vagy a fia­tal Gyulay. A megtöri kalmárja egyenesen ka­binetalakítás volt. No és a Fillár. Ez igen! Nagy nyereség. És nagy nyereség az a művészi bátorság, ahogy a színházunk ve­zetősége a fiatalok hóna alá nyúl és komoly, mű­vészi feladatot jelentő szerepben foglalkoztatja őket. Mert az a fiatéi gárda, amely szombaton este bemutatkozott, igen tehetséges, szerepet ér­demlő, a közönségnek i még igen sok örömet szerző művész. Köszönet és elismerés ezért a művészi bátor­ságáért Zách Jánosnak és Németh, Antal tfc.- nak, akiknek szeme meglátta őket és akik­nek gondos és bizonyára sok türelmet jelentő és: önbizalmat adó munkája ilyen művészi élvezetei jelentett. Vörösmartyval ■ mon­dom és nem hiszem, hogy bárki is ne értene velem egyet: »Ez jó mu­latság, férfimunka vök.« PELLÉRD1 GYVíA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents