Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 2. SOMOGYI NÉPLAP A tanácsok ereje a tömegekkel való kapcsolatukban rejlik Csurgói tapasztalatok A legutóbbi tainácsválasztáskor 107 279 munkás, dolgozó paraszt, ér­telmiségi, kisiparos, kiskereskedő, alkalmazott került a tanácsokba és a tanácsok élére. A több mint 107 ezer tanácstag csaknem 10 millió em­bert — hazánk lakosságát képviseli, s az őket megválasztó emberekkel összeforrva tevékeny részesei az ál­lam irányításának, igazgatásának, a hatalom gyakorlásának. Végered­ményben minden azon dől él: a 107 279 tanácstag hogyan tudja tet­tekre sarkaltai, mozgósítani a lakos­ságot. Bizalom s ami ennek előfel­tétele: a tanács életerős tömegkap- csolata nélkül nem dolgozhat jól egyetlen állami szerv sem. A tömegkapcsolat fenntartásának, szilárdításának nagyon sok útja, módja van. Hiszen a tanácstag ott él az emberek, választókörzetének pol­gárai sűrűjében, éli az ő életüket, sorsuk az ő sorsa 's. Csakis eleven, az életet vizsgáló, mindent meglátó tanácstag iránt van bizalom, aki ért az emíberék nyelvén, meglátja és fel­karolja azok helyes, okos gondola­tait. A jó tanácstag szót emel, ha úgy látja, sérelem érte választóját, de nem siklik el a néha »kényes« kér­dések megmagyarázása fedett sem, érvel, vitatkozik az emberekkel. Per­sze, mint ahogy mondani szokták: »ahány ház, annyi szokás«, nem le­het előre elkészített sémák, recep­tek szerint kialakítani egy-egy köz­ségben a tanács tömegkapcsolatát. Üres padsorok a tanácsüléseken A múlt héten ellátoeiattunk me­gyénk egyik nagyközségébe, Csur­góra, hogy megvizsgálju-k: hogyan tölti be feladatát a községi tanács, milyen a kapcsolat a tanács és a la­kosság között. A tanács egyik tag­ja, Máté József nemrégiben egy be­szélgetés során elmondta, hogy a ta­nácsülések iránt érdektelenség ta­pasztalható, még a tanácstagok sem járnak el rendszeresen az ülésekre. Máté József szerint ez azért van így, mert a tanácstagók már megunták a sok ígérgetést, ezért inkább el sem mennek az ülésekre. Ezt az állítást Módos Géza elvtárs, a községi tanács elnöke is megerősítette. A valóság — mint mondotta — az, hogy ebben az esztendőben csak egyetlen — a ja­nuári — tanácsülés volt első értesí­tésre határozatképes. A májusi ta­nácsülés elmaradt, az augusztusul pedig másodszori összehívás ellenére is kevesebb tanácstag jelent meg, mint amennyi a határozathozatalhoz szükséges lett volna. íme, röviden ez a helyzetkép. Módos elvtárs nemré­gen került a községi tanács elnöki tisztébe. Azóta sokszor gondolkodott már azon, mit lehetne tenni, hogyan válhatna érdekesebbé a tanácsülés. — Minden hónapban más és -más napirendet tűztünk a tanácsülésre, nemrégen személyesen felkerestem az el-elmaradozó tanácstagokat, ezek ígéretet ás tettek, hogy eljönnek, ám a legközelebbi tanácsülésen ismét üresek maradtak a padsorok. Csur­gón tehát baj van nemcsak a tanács és a tömegek, de a vb és a tanács közíti kapcsolatban is. „Megidézem.. Hiányosan — néha öt-hat fővel — ülésezik a tíz tagot számláló végre­hajtó bizottság. Márpedig ahol a végrehajtóbizottsági tagok nem mu­tatnak példát, ott nem lehet mást várni a tanácstagoktól sem. A vb há­rem tagja — Csabai Istvánná, Réti Istvánná, Nagy Ferenc — igen rit­kán látogatja a vb-ülést, de még a tanácsülésre sem járnak el. Ez az egyik magyarázata a tanácsülések iránti részvétlenségnek. A másik ok, amit Máté József tanácstag mondott el, a vb«n.ek a határozatok végre­hajtásához való viszonyában kere­sendő. Az egyik tanácsülés kötelezte a vlb-t, hogy a mezőőrök beosztását változtassa meg, s az egyik mezőőrt, Pintér Ferencet más határrészbe osz- szák. A vb a tanácsülés határozatát a mai napig sem hajtotta végre. Ál­lítólag a járási tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének tiltakozására. (A községi tanácsülés határozatát csók a járási tanácsülés változtathatja meg.) A dolgozó parasztok pedig méltatlan­kodnak. Sokat lehetne javítani a ta­nácsülések előkészítésének módsze­rén is. Kondor József elvtárs, aki a mezőgazdasági állandó-bizottság el­nöke és a vlb-mék is tagja, jogos sé­relemmel mondja el, hogy Lázár elv­társ, a vb elnökhelyettese szabályos idézéssel hívatta be a legutóbbi ta­nácsülés egyik napirendi beszámoló­jának elkészítésére. Semmivel sem rpenthető, hogy a község területén lévő, a lakosság szükségleteit ellátó szervek vezetői munkájukról a ta­nácsülésen nem szívesen számolnak be. A júliusi tanácsülésen Berkes Sándor szövetkezeti ügyvezetőnek a község áruellátásáról kellett volna beszámolnia. Nem jelent meg a ta­nácsülésen. Áz augusztusi tanácsülé­sen. pedig a TÜZÉP munkájáról, a lakosság téli tüzelőellátásáról kel­lett volna számot adni. Marék József, a TÜZÉP vezetője azonban nem tartotta erre érdemesnek a tanács­ülést, fel sem készült, el sem rríenf. Ez persze fényt vet a vb szervező munkájára is. Kétoldali kötelességteljesítési Nem elég a határozatokat meg­hozná, utána is vissza kell térni azokra, meg kell vizsgálni, mi féke­zi, mi akadályozza a határozatok végrehajtását. Ha ezt megtennék, a tanácstagok inagy-cbb felelősséget éreznének a tanácsülésekért. Már­ciusban például megvitatták a köz- EÓgfejlesztési tervet, s erre 214 650 forintot irányoztak elő. A terv meg­van, a végrehajtás azonban késik. Persze közbeszól itt az anyaghiány is. De a jnehézségéket ismertetni kel­lene a tanácstagokkal. Akkor nem mondanák a tanácstagok: hiába ja­vasolunk, hiába hozunk határozato­kat, úgysem valósulnak meg. A Bé­ke utcaiak régi vágya utcájuk jár- dáztatása. Ez eddig elmaradt tégla­hiány miatt. Előreláthatólag idén sem valósul meg. Miért nem tárják az okokat a tanácstagok elé? Régóta hangoztatott kérés a Márjás-patak medrének tisztítása. Persze ezért ha­dakozni kellene a felsőbb szervek­nél, a Vízügyi Igazgatóságnál, s ak­kor 150—200 család kerülne köze­lebb a tanácshoz, nagyobb lenne a községi tanács tekintélye. Tetteikre, kétoldalú kötelességtelje- sítésne van szükség. És arra is, hogy a tanácstagok méltóan képviseljék választóik akaratát, rendszeresen megtartsák beszámolóikat a körzet­ben. Minden alkalommal tegyék vita színhelyévé a tanácsülést, bírálják meg a végrehajtó bizottságot mulasz­tásaiért, hibáiért. A csurgód tanácstagok sokat te­hetnek azért, hogy minél több dől gozó vállaljon részt a hatalom, az államigazgatás gyakorlásában. Azo­kat pedig, akik továbbra sem felel­nek meg választóik bizalmának, el­maradoznak a tanácsülésekről, az ő: megválasztó körzet lakosai hívják vissza a tanácsiból. Joguk van hozzá. Varga József D fl magyar mezőgazdaság színe-java — 62 holdon Bemutatták az Országos Mezőgazdasági Kiállítást a sajtó képviselőinek Pántokén délben a Földművelésügyi Minisztérium és a kiállítási iro­da bemutatta a kiállítást a sajtó képviselőinek. Az első látogatókat Ma- tolesi János földművelésügyi miniszter tájékoztatta a látnivalókról. hetnek a cukorgyártás különböző mozzanataival, amit egy kis »gyár« mutat be. A pavilon végében labo­ratórium működik, ahol répamag- vizsgálatokat mutatnak be. Ezen­kívül kis vetítőberendezéssel szak­mai filmeket pergetnek. A burgonyatermelésben csakúgy, mint a többi növénykultúrákban a legjobbak eredményeit olvashatjuk a táblákon. Az ibrányi Alkotmány Tsz 160 mázsa burgonyát termelt egy holdon. A Bácsalmási Állami Gazdaság földjén 11,90 mázsa napra­forgó termett. Másutt a dohány fel­dolgozásának részletei láthatók a kis fermentáló modelljén. A nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb eszköze—cigép A kiállítás fő pavilonjában né­hány kép és szám szemlélteti agrái> gazdálkodásumk helyzetét. A főpavi­lontól jobbra, a gépesítési pavilon egyik felirata ezt hirdeti: A máso­dik ötéves tervben mintegy 4,4 mil­liárd forintot fordítunk mezőgazda- sági gépek berszerzésére. Az első öt­éves tervben ez az összeg 2,3 mil­liárd forint volt. A következőkben pedig olvashatjuk, mit jelent ez a 2,1 milliárd fo­rintnyi különbség. Azt, hogy többek között — 19 009 új trak­tort, 3800 kombájnt, 1400 arató­gépet és 3000 kukoricabetaka­rítógépet kap a mezőgazdaság az ipartól. A gépek egy részét már ismerik falun, a legújabbakat itt a kiállítá­son nézhetik, tanulmányozhatják a látogatók. A legfontosabb, legérde­kesebb gépek közül néhányat meg­említünk. A bemutató ezüstszínű kombájnja a legújabb típusú arató­cséplőgépek egyike. A pelyvát egy fúvószerkezet a tartályba gyűjti, a szalma bálákban hull ki a gépből. Itt van az új kukorica-kombájn, a talajművelő gépek sorozata, a DT—413-as magyar lánctalpas és az M—25-ös univerzális traktor. Erre az erőgépre 27 féle munkaeszközt szerelhetnek fel. Igen tanuságos a gépbemutató mellett levő mezőgazdasági újító ki­állítás, ahol több mint 300 házi újí­tást mutatnak be. Ipari növénytermelésünk a kiállításon Sok hasznos tapasztalatot, jó ered­ményt ismerhetnek meg a termelő- szövetkezetek és az állami gazdasá­gok dolgozói az ipari növények pa­vilonjában. A cukorrépatermelés egyes módszerein kívül megismenked­jKertészet és erdészet A kertészeti gazdaságok és szövet­kezetek az idén is kitettek magu­kért. A hatalmas- paprikatövek, a dinnye-, káposztahalmok szép sor­jában helyezkednek el a legjobb termelőket bemutató fényképek és feliratok alatt. A Taksonyi Állami Gazdaság kései kelkáposztát és vöröská­posztát hozott a kiállításra. Az egyikből 1X4, a másikból 117 mázsát termeltek egy-egy hol­don. A szenttőninckátai Uj Világ Tsz ta­valy holdanként 160 mázsa paprikát termelt. A pavilon polcain ugyanak­kor a zöldfélék konzervkészítményei láthatók. Az erdészet szép, üvegezett csar­nokában erdőgazdálkodásunk és fa­iparunk munkájáról kapunk képet. A szabad téren A pavilonokat elhagyva, a »valódi szántóföldön« érezheti magát az em­ber. Kétméteres kukorica hajladozik a szélben, zödell a dohány, a cukor­répa, csillog a víz a rizsföldön. A kis bemutatókertek valamennyi nö­vénye jól érzi magát a nagy meleg­ben. Igaz, vízágyúk gondoskodnak a kedvező »időjárásról«. A szőlő- és gyümölcskertek is vi­rulnak, s itt-ott már pircslik a ter­més. Tavaly is sok nézője volt a kis házikertnek, s az ottani szakembe­rek az idén is szívesen adnak taná­csokat. Állattenyésztésünk seregszemléje Állattenyésztésünk fejlődésének »eleven« bizonysága az itt levő 2500 kiváló tenyészállat. A szakértők megállapítása szerint az idei kiállítás állatállományá­nak minősége 30—40 százalék­kal jobb, mint a tavalyi. Különösen jó az eredmény a szarvasmarha-tenyésztésiben. Egyre jobban kitűnik, milyen nagy lehe­tőségei vannak a magyartarka te­nyésztésének. Ezt a fejlődést erősí­tik az újabb keresztezési eljárások is, amelyekkel kosztromai, dán vörös és jersey fajtákkal javítják a hazait. A szép tenyészállatokat, a díjat nyert jószágokat a kiállítás közönsé­ge nemcsak az istállókban, hanem a bemutatóik alkalmával is szemügyre veheti. Igen értékes része az állatkiállí­tásnak még a szarvasmarhákon és a lovakon kívül a kis állatok, a pré­mesek és a baromfiak bemutatója. Ez utóbbinál az idén is állandóan működnek a keltetőgépek és a hely­színen lehet vásárolni a csibékből. A megnyitó műsorából Mindez csak ízelítő a kiállítás sok ezernyi látnivalójából. A bemutató­kon kívül pedig még jelentős helyet kapott a kereskedelem sok újdonsá­ga is. Szórakozásban sem lesz hiány. S végül: a vasárnapi megnyitó mű­sorából közlünk néhány érdekessé­get. A kutyabemutató után a gödöllői Agrártudományi Egyetem lovasszak­osztálya mutatja be tudását. Izgal­masnak ígérkezik a lovas kosárlab­dajáték. A lovasversenyek után a solymászok következnek, majd is­mét lovas labdajáték, s azt követi a Traktor Sportegyesület lovasbajnok­ságának ünnepélyes megnyitója. Jlméi ttyif nikLai hL&jLcLíuj,hoz rága Gyermekem! Hoílófekete fürtjeidben, k ék szemedben mór gyönyörködtem, mikor egyszer nálatok vendégesked tem. Akkor is szerettem volna, ha elcsevegünk egy kicsit képeidről, képeskönyveidről, meséidről. Lát­tam, milyen ügyesen ki,betűzted a szövegeket. Nagymama vezette közben kezedet, ujjaidat. Az első olvasás édes lázát örven­dezve vettem észre rajtad. Jaj, mondtad csak úgy odavetve, jövőre már iskolába mégy! Üdeséged, becsvágyad, mézízű ifjú életed ébredő sok sejtelme mindemképen megkapó volt. Hiszen egyszer észrevet­tem, hogy a tükörbe is belepislogtál. Vis-szabőmult rád onnan a pi­ros arcocska közepéibe pöttyentett, kettévágott szamóca alakú kis aj­kad. Te meg visszamosolyogtál saját mosolyodra... A tündért fia­talság így ünnepli önmagát. És ez bizony jól állott neked, tagadhatat­lan! Ám az még jobban állt, mikor a játék új heve máshová vitt tége­det. Keresztes József, a te édesapád, Nilkla-Takácslhegy egyik legjobb gazdája Bálámnál sokkal ügyesebben kényeztetett és mulattatott: mo- tcaibiciklire ültetett — nem is egyj de jó sok fordulóra! S biz’ az szá­modra pompásabb szórakozás volt mindenféle csivitalésnél... Bizony, nagy változás szír helye ez a Takácshegy. A szomszédos Jánosi Jó­zsefeknek vagy Jancsék Lajoséknak is telik, hogy apróságaikat szá­guldó Csepellel szórakoztassák. Á telep megalakulása idején — vagy százharminc esztendővel ezelőtt — -dédapád és nagyapád fagerende- lyes ekéje itt még technikai vívmánynak számított. Tégedet pedig, a telepítőik dédunokáját, a technika ma már köznapi csodájával, a Cse­pel motcrbiciiklivel visznek f aluvé gi túrára ... Akkor nem cseveghettünk. írom hát levelem egyenest neked Ta- kácshegy végibe. E levél egész nyel vezetőt szeretném zsenge életedhez illő gyöngéd hangon végigvinni. Nem sikerül? Akkor bontsa fel le­velem nagymamád és nagyapád me g édesapád gyermeki fogalmakra. Értessék meg veled, s értessék még magukkal is-: honnan ért idáig Takácshegy élete, .ahol most tart? Hogyan juthatnak tovább, s mi­lyen jövő vár gyermekükre, unokájukra? Képzeleted szárnya téged még úgyis könnyen visz mesés távolsá­gokba! Menjünk hát együtt vissza a csak két emiberöltőnyivel előbbi időkbe. Akikor is volt itt emberi település, ház és a házakban gerenda, a gerendák fölött szalufa és afölött zsindely? És ilyen gépekkel fel­szerelt posta, mint a tiétek? Nem. Akikor csak pinceodukban húzód­tak itt meg elöregedett zsellérek, vincellérek, tücsiki-hajcski jobbágy- félék, napszámosok. Olcsó vtakó termett az emberkéznemfarmálta dombbajíatck tövén. »Hol becses bor nem terem — idézte nagymamád Berzsenyi Dánielnek, annak az akkori niiklai földes-úrnak és költő­nek ízes régi szavait, akinek dédapád felesjuhásza volt —, hol vinkó sem terem, ott jó nedűt kap az ember, ha a szőlőt lugasszerű műve­lésben részesíti — olaszok módjára... Honunk perkelt pusztáit éke­sítsük fel hát országszerte mielőbb ilyen szőlőkoszorúkkal!...« Hallgatott is rá a nép. A takácshegyi szőlőlugasok ma bőven ontják a hegy levét. Mert ilyen furfangosam még a talián vincellérek se tudnak bánni a szőlcmetsző kés sei, mint a tieid ... Igaz, akikor, ab­ban az ősidőben a táj is vad, nomád és elmaradott volt. Hisz dombjai tövétől fel a Balatonig víz 'borította a berkeket, mezőket. Végtelen tükrét zöld szigetek tarkították. A tehenek úszva keresték föl ezeket a pázsitos legelő-szigeteiket. Pásztor és kutyája ladikból terelte az eleséget kereső szelíd csordát szigeteiktől szigetekiig. A költő azonban jövőbe látott: Az ember — közös erővel — majd ezt is megfordítja. Mert »a mezei gazdaság szorgos óraműve tar!tősan jól csak egyesüléssel mehet«. M a már Takácshegy táján nincs láp, se mocsarat nem látsz. Lecsapolták. Ott van a lápi talajt pompásan kihasználó me­zőgazdasági tudósok hona! Kertész-nagyüzem 'lett manapság. Ez az országos hírű Balta toonagyberek-i Állami'Gazdaság. És mi vár itt rád ma, amikor szüleid, rokonaid, az egész Takács­ihegy szorgos népe tenyerében van az ország kenyere. Ha kinyitják tenyerüket, jóízűen eszik az ország. Ha -bezárják és szűklátókörűén csak önmagukat akarják ellátni, megfcevesfoedik az ország kenyere. Ök ugyan még nagyrészt a régi világ szülöttei. Dédapádat még nem várta a hideg télben jól felszerelt, fűtött iskola. Tábla és kréta helyett sokszor úgy tanulta meg a betűvetést — nagymamád meséli —, hogy meleg ajkával az ablak jégvirágéiba fútta bele az O -betűt, vagy bicskával karcolta ki rajta az Á-t vagy B-t. De a mezőn már véghetetlen paraszti szorgalommal okosodtak a természet nagy, nap­sütötte ÁBC-s könyvéiből. És édesapád — a második letelepedett ta­kácshegyi nemzedék — és a 32 ottani család kerti magvakból, puly­kából, mézből, libamájból már olyan világmárkát tud megtermelni, hogy — merészebb elhatározással, táblákon gazdálkodva, baromfi- farmon, mindenből nagyüzemet vezetve — könnyen' a világtermelés élvonalába kerülhetnének. Hiszen kis országunk határai mindenkép­pen- kitágulták. Te is olvashattad a m-últ hónapokban a mi lapuink­ban, hogy a Nílus fölött magyar munkások és mérnökök húznak új 'hidakat. D-ieselmotorjaimk ott futnak tengerentúli országokban, hír­adó gépeinket mindenütt keresik a világpiacon, Kandó-mozdonyunkiat ismerik világszerte. De gyáraink mellett nem keli szégyenkeznünk mezeink terményei miatt sem. A takácshegyi mákból, digitálisból ké­sz-ült gyógyszert a földgömb túlsó oldalán is várják halálos nagybete- gek, s a nemzetközi gyógyszergyártást forradalmasító orvosságaink­kal kiverik a halál kézéiből a nagy kaszát, s megújult egészséggel kezdenek ismét örömteli munkáiba. Nos hát, elérkeztem levelem végére. Eddig csak céloztam, de vég­re -már úgy írom meg most, hogy nocsak te, hanem szüleid, nagy­szüleid is értsenek belőle. Neked n e-mcsak ákkor van sasszemed, ami­kor a tükörben szembemosolyogsz aranyos arcocskáddal. Akkor is messzire előreláttál, amikor jóval iskola előtt kézbeveszed a könyve­ket, s megismerkedel a -betűk, a tu dás birodalmával. Bezzeg neked már nem a jeges ablaküvegre hu hogva kell tanulnod az ÄBC-, mint dédapádnak. Pompásan felszerelt, kényelmes általános iskolák, -gim­náziumok, egyetemek vannak, tágas ra nyitva előtted kapuikat. S mire te már kikerülsz az életre felikészí tő tudományos fellegváraikból, min­den elképzelhető tudás tarsolyodban lesz, hogy a takácshegyi mezők napsütötte nagy ÁBC-jében necsak szimatára, ösztönre tudjál eligazod­ni, hanem terv szerint, pentosan a zt hozd ki belőle, melynek a világ­piacon legnagyobb a kelendősége! Nézz szembe hát. szüléiddel, hozzátartozóiddal kis sasszemeddel, s kérdezd meg. elfeledték Berzsenyi 132 éves üzenetét arról, hogy a »mezei gazdaság szorgos óraműve tartósan csak egyesüléssel me­het«?! Tágítsd ki szemhatárukat. Súgd meg nékik, hogy Somogy megye a közös -gazdálkodás, az egyesülés előnyeit már több mint egy félóvtized óta bebizonyította. Tavaly is még csak 13, most 23 szarvasmarha megy tőlünk az or szagos kiállításra. Hat tsz. kapások­kal rukkol ki, mások meg kalászosokkal. Egyik szövetkezet tizenkét- féle paradicsommal, hétféle paprikával-, gesztenyével, borsóval áll a világ szeme elé, s az idén az or^á gos kiállításon bemutatott sertés­állomány egyhatodát megyénkből szállítják fel! S úgd meg nékik: a-kko.r, ha a takácshegyiek a mákkal, a méz- kafö1dek zugolyából, s tártai, zöldségfélékkel, szőlővel? De mikor kapnak helyet ott ők, kiiemelkedinek az elaprózott pán-tli- zel, a pulykával, zellerrel, karfiol sas összefogással -tábláikban gazdál­kodnak! Te drága kis sasszemű gyermek, tedd ama 32 takácshegyi család szemét országlátóvá és vUághírává. Mert a világ kenyere az ő tenyerükben is ottrejtezik. De igazán csak akkor, ha erős, szorgos, munkabíró kezeiket összefogják. Mert akkor nagyobb lesz a tenyér —- nagyobb lesz az erő, nagyobb a kenyér!... SZERETETTEL KÉR ÖREG BARÁTOD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents