Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-16 / 219. szám
Vasárnap, 1956. szeptember 16. SOMOGYI NÉPLAP s BT Jó lenne példát Az elnöknő szobájában beszélgettünk. Hárman. A társalgás barátságosan indult, úgy is fejeződött be. De a kettő közötti időben, hol elismerő, engedékeny, hol szenvedélyesen tiltakozó hangszín váltogatta egymást. Úgy, ahogy azt beszédtémánk megkövetelte. ö ült velem szemben, a tanácselnök, Dimcvics Pé- terné, és mellettünk Haselbauer József, az MDP-cso- port vezetője. Az első percekben szemmelláthatóan meglepődtek kérdéseimen. Szokatlan dolog ez, kevesen érdeklődtek még felőle ... MDP-csoport a tanácsban? Igen, van ilyen... huszonkét taggal. De ... És ez a »de« még sokszor utunkba állt a beszélgetés alatt. Mert nehéz ügy, mondják, még csak beszélni is róla ... Miért? Hát nem működik ez a csoport? Talán a vezetők se nagyon tudják, hogy mit keEene tenni? De miért nem tudják? Mert senki sem mondta nekik. Egyszer, a kezdet kezdetén hallottak arról, hogy »egységes állásfoglalás«. Ez volt az elvi útmutató. Megértették, de... Nem megy az olyan egyszerűen. Két év alatt talán háromszor volt »igazi« MtDP-cscport ülés. Akkor mindenki megjelent. És -milyen jól sikerült! Alig volt egy-két el-vtárs, aki nem szólt hozzá. Okos javaslataikat később fel is használták.... Am, úgymond, hiába a jó tapasztalat. Ha nem megy, nem megy. Mert nem jönnek el. A tanácsülés előtt hívják őket egy órával. Megpróbálták usrvan másképpen is, de még kevesebb sikerrel. Pedig ez így nem jó! Nem jó, mert a hatvan perc csak fejbólogatásra való, egyébre'álig. Ki meri állítani, hogy lehet véleményt alkotni valamiről, javasolni, vitázni egy óra alatt? Hisz a tájékoztatásra is kevés ez az idő! Nem, ez lehetetlen... De mégha a tanácsülésre eljönnének! Oda se mindenki. Mert távol laknak. Azt mondják, Balatonfenyves, meg Éonyódliget igen messze van a fonyódi tanács-háztól. Ráadásul még dombot is kell mászni... És a vezetők? Eddig belenyugodtak. Tudják ők is, hogy messze van, nem tehetnek semmit. Értesítenek minden kommunistát, de hát ha egyszer nem jönnek el... Nem mehetnek értük külön-külön. Ez a baj. A hiba forrása. És éppen az MDP-cso- port változtathatná meg. Igaz, nem megy könnyen. Tenni kell érte, valahol el kell kezdeni egyszer. Nem egyedül Haselbauer elvtársnak, hanem még néhány kommunistának, akire most is lehet számítani. Ha ők vállalnák, mindig hozhatnának magukkal egy-két embert. A módszerre nem jó semmilyen recept. Mindenkivel a -maga módján. De él kell kezdeni már, legfőbb ideje... Beszélgetünk. S ami eddig elhangzott, még nem minden. Hiba van az elképzelés körül is. Mintha nem is lenne más feladata a csoportnak, mint tanácsülés előtt tanácskozni. Pedig így tudják, de kitől is tudnák másképp? Haselbauer József azt mondja, nincs mit tenni. Kjgnapi témák szerepelnek a tanácsülésen ... ott nincs miben állást foglalni. Igaz, állítani eléjük... hogy én nem mondanám »köznapinak.« az iskolaigazgató beszámolóját, vagy a községfejlesztési alap fel- haszálásával foglalkozó napirendet... De most nem is ezen van a hangsúly. A csoport vezetője azt mondja: majd ha nagyobb hatásköre lesz a tanácsnak ... Majd akkor. Mert, ha ide tartozna a Fonyódi Tőzegtelep, vagy más nyereséges vállalat. Akkor lenne min vitatkozni. Igaza van, nagyobb hatáskört kell adni a tanácsoknak. Ez meg is lesz hamarosan. Dehát van más feladata is az MDP-csoportnak, nem egy, se kettő. Nézzük csak! Megkérdeztem, hányszor számoltatták be az elnökasszonyt? Egyszer sem. Pedig mint az MDF- csoport tagja, köteles beszámolni. De ha nem is kérték, ö nem ajánlhatja. Ez is igaz. íme az egyik teendő. Aztán a többiek, a kommunista tanácstagok mind jól dolgoznak? A, dehogy! Ez a válasz. Elővettük a névsort. A huszonkettőből kilencre lehet számítani. -A többi körzetéiben is hanyag, nem nagyon vonja magára a figyelmet. De sokan nem jönnek el az ülésekre sem:. Ott van pl. Péter József, a pártbizottság instruktoré. Községi tanácstag, választott ember. Még egjrszer sem volt tanácsülésen. -Igaz, sok munkája lehet, vidékre jár De mégis. Kötelessége lenne ott lenni. Mit várhatunk a többiektől, ha ő sem jön? ... Nos, van tennivalója az MDP-csoportnak? De még mennyi! Hát ha még a pártonkívüljek névsorát nézzük. Tizenkét választott embert szinte nem is ismernek. Annyira nem dolgoznak. Jó lenne példát állítani eléjük. Nagy Lajos, Gorái János, Szabó Imre, Koleszár Sándor és a többiek példáját. És azok, akik szíwel-lélekkel dolgoznak, pártfogásukba vehetnék a húzódozókat. Mert nevelni, tanítani kell az embereket. Maguktól nem ismerik meg a tanácstagi munkát... No, rendben van, ebben megegyeztünk ... De mégis. Volt valami gunyorosan megértő vonás mosolyukban. Igen, éreztem ezt, nem először, máskor és másutt is, ahol emberekkel -beszélek. Tudom, mit rejteget ez a mosoly. Röviden ennyit: könnyen -beszél az elvtárs. Csak próbálná meg... Valóban, nem -próbáltam még. De ha akarattal hozzálátnék, menne. Nem nekem, mindenkinek. Haselbauer és a többi elvtársaknak is. Ám igazuk van a fonyódiaknak. Elhanyagolják őket. Pedig ott vannak helyben, a járás székhelyén^ Vagy éppen ezért nem látogatják őket? Nagyon rossz dolc-g ez, kedvét szegi azoknak, akik tudnának, akarnának dolgozni, de egyedül vannak. S a jótanács, elvi útmutatás éppen úgy szükséges munkájukhoz, mint saját elhatározásuk. Beszélgettünk az elnöknő szobájában. S ez a beszélgetés jólesett mindhármunknak.' örömmel jöttem el, pedig nem kaptam ígéretet. Nem is vártam. Többet jelent majd a hír, mélyben beszámolnak ők a munkáról, elhatározásról, s a sikerről... Jávori Béla INTERJÚ Hatos János pártcsoportbizalmival A Központi Vezetőség határozata értelmében a Kaposvári Cukorgyárban is megtörtént a pártcso- portbizalmiak ujjáválasztása. Hatos János elvtársat nem először választották pártcsoportbizalmivá a nyersgyári részleg kommunistái. Télen, a vezetőségválasztáskor is őt tartották erre a legalkalmasabbnak. Nem csalódtak, amikor rászavaztak. A bizalmiak újjáválasz- tásáig jelesre vizsgázott, jól irányította pártcsoportjának munkáját, sokat segített az alapszervezet vezetőségének. Mindezt a pártirodán mondták el érdeklődésünkre. Mi azonban többre is kíváncsiak voltunk, ezért fordultunk kérdéseinkkel Hatos Jánoshoz, a Cukorgyár ma is egyik legjobban dolgozó pártcsopoítbizal- mijához. — Mi a titka annak, hogy ilyen eredményes a pártbizalmi munkája? Magyarázható-e azzal, hogy segíti az alapszervezet vezetősége, illetve az MDP-veze- tőség? — Sokat segít munkabeosztásom is. Én ugyanis a MEO helyettes vezetője vagyok. Ezzel jár, hogy az egész gyár területén van munkám, ismerem és ismernek az emberek, tudom, hogy mi érdekli őket, s hogyan lehet jó irányba befolyásolni a munkásokat. Egyedül azonban mindennek ellenére csak féleredménnyel végezhetném pártbizalmi teendőimet, ha nem segítene az alapszervezet vezetősége. Csoportom tagjai az év nagyobbik felében három műszakban dolgoznak. Ez nehézséget jelent a tag- díjfizetésnél, sajtóterjesztésnél, de különösen éreztem az oktatási év előkészületeinél. Megszoktam, hogy a vezetőség mindig segít. Ebben az esetben is hozzá fordultam. így tudtuk elérni, hogy jó a tagdíjfizetés, hogy pártcsoportomnak mind a tizennégy tagja jelentkezett pártoktatásra. — A pártbizalmiak újjáválasz- tása óta tapasztai-e javulást a bizalmiakkal való foglalkozásban, kapnak-e rendszeres tájékoztatást újabb feladatokat? — Kétségtelenül van javulás. Korábban is úgy volt, hogy a taggyűlések előtt összehívta a vezetőség a pártbizalmiakat, melyen ismertette a taggyűlés anyagát, de ez rendszerint néhány órával a taggyűlés előtt történt, s így nem volt lehetőségünk a taggyűlés jó előkészítésére. Most ez úgy módosult, hogy egy-két nappal a taggyűlés előtt kapjuk a tájékoztatót, sőt egyre gyakoribb lesz, hogy még mielőtt a beszámolót elkészíti a vezetőség, megbíz bennünket, érdeklődjünk a munkásoktól, hogy miről szeretnének hallani a taggyűlé- sen. Rendszeresen kapunk megbízást a pártvezetőségtől az időszerű politikai események magyarázására is. — Mostanában mi érdekli a legjobban a dolgozókat, s hogyan magyarázza meg azokat? — Pártcsoportom 14 tagja között vannak fizikai, adminisztratív és műszaki dolgozók. Ennek megfelelően különböző problémák merülnek fel bennük, amire választ várnak. Egyben mindannyian megegyeznek, a KV július 18—21-i határozata mindenkit egyformán érdekel. Mostanában erről folyt legtöbbet a szó. Hasonló érdeklődés nyilvánul meg a szuezi-kérdés iránt is. Elmondhatom, hogy mire mindenkinek többé-kevésbé kielégítő választ tudtam adni, szinte megtanultam a Szuezi-csatorna keletkezésének történetét. Nagy az érdeklődés a jugoszláv—magyar baráti viszony helyreállítása iránt is. Ahogy erről beszélgettünk — nemcsak nálunk, hanem a többi csoportban is — felmerült, hogy kapcsolatot keresünk egy jugoszláviai cukorgyárral, meglátogatjuk és meg is hívjuk őket a mi gyárunkba egy baráti látogatásra. Reméljük, hogy tavasszal sikerül tervünk végrehajtása. — Mit tesz annak érdekében, hogy pártunk tagjainak száma növekedjék o termelésben kitűnt, osztályhű munkásokkal, műszaki dolgozókkal? — Pártcsoportomban most is van két tagjelölt. Szegfy Júlia tagjelöltsége már meghaladta a hat hónapot, azért nem vettük fel még tagnak, mert hosszabb ideig beteg volt. A másik tagjelölt Kiss Kálmán, ő még csak hárem hónapja az, de mire letelik a hat hónap, alkalmassá válik a tagságra, s fel is vesszük. Hozzásegíti a tagjelölteket a párttagság kiérdemléséhez j az, hogy bevonjuk őket a népnevelőm unkába, megbízzuk sajtó előfizetők szervezésével stb. — A tagjelöltfelvétel pedig úgy történik, ho°y az alapszervezet vezetőségével közösen megbeszéljük, kit látunk alkalmasnak a tagjelöltségre. Miután egyetértünk a személyt illetően, rendszerint a pártcsoportbizalmit bízza meg a vezetőség, hogy foglalkozzon az illetővel. Hosszasan beszélgettünk még Hatos János elvtárssal, miközben elmondta terveit, illetve a pártcsoport terveit: hogyan kívánjál? a kampány alatt biztosítani a termelés segítését, mit szeretnének tenni a pártonkívüliek, különösen a fiatalok nevelésének érdekében. Mindez azt bizonyítja, nem méltánytalanul tartják a legjobb pártbizalmiak egyikének Hatos Jánost. _________________Pócza Jánosné A XX. kongresszus teremtette tiszta levegőt szívjuk, s friss vérkeringés indult meg hazánk szervezetében. Olyan korszak ez, amely nemcsak egészséges fejlődésünkről készít számvetést, de keresi, kutatja a fájó sebeket is, amelyeket helyes politikánk torz végrehajtása vagy igaznak vélt tévedéseink ütöttek hazánk, népünk testén. Mi szükség múltunk, hibáinak elemzésére, a bajok listázására? Nem ártunk-e magunknak, s nem gördítünk-e akadályt a szocialista építés útjába őszinte, igaz önbírálatunkkal? Pártunk átélte és mélységesen átérezte e kérdéseket és így válaszolt: nem fog vissza, hanem előre lendít bennünket tévedéseink feltárása. Nem védjük, nem mentegetjük botladozásainkat, hanem számbavesszük azokat. Számbavesz- szük és kijavítjuk. És éppen ebben van a párt önkritikájának ereje: az elkövetett, felismert, feltárt sérelmek orvoslásában, s abban az őszinte szándékban, hogy a múlt hibáitól megtisztultan megyünk előre. Ebben a szellemben fogant a KV legutóbbi határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről is. ószintén, nyíltan Hogyan fogadta ezt a határozatot Kaposvár értelmisége' orvosok, mérnökök, tanárok, ügyvédek, bírák és mások? Erről vitatkozott városunk számos értelmiségije hétfőn este a TTIT-ban. A vitát Szántó József elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtó- bizottság osztályvezetője vezette. A legtöbb szó e megbeszélésen arról esett, mi az oka annak, amit a KV- határozat így fogalmaz meg: »...az elmúlt 5—6 év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatában, valamint az értelmiség... körében«. Dr. Franki József elvtárs, a kórház főorvosa ennek egyik eredőjét az alkotmánynak abban a megállapításában látja, amely szerint a Magyar Népköztársaság a munkásság és dol- 'gozó parasztság állama. Nincs azonban itt említés az értelmiségről. Ez lenne az igazi ok? Nem. Dr. Légár Béla ügyvéd helyesen fejtegette, miért jó az alkotmány emlíA kölcsönös bizalom helyreállításáért Vita a TTITtett szövegezése. Népi demokráciánk államának jellegéről van szó. Az állam vezető ereje a munkás- osztály, amely a hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a dolgozó parasztságot. Ám az értelmiség nem külön osztály, hanem réteg — az állam jellege pedig az osztályuralmat mutatja. Az értelmiségnek jut osztályrészül, hogy tudásával, szívvel, ésszel, segítse ezt az államot — a tudomány, a kultúra, az egészségügy, a népoktatás és nevelés, a technika fejlesztése posztján álljon őrt. Térjünk vissza a »nyugtalanító jelenségekre«. Mélyen sértette az értelmiségiek igazságérzetét az a gyakorlat, hogy egyes bűncselekményeknél hangsúlyozták: nem munkások és parasztok követték el azokat -— mondotta Dr. Jászai Dezső elvtárs, a Megyei Bíróság elnöke. Helyteleníti a hasznossági elv merev, és egyoldalú érvényesítését is, amely szerint ki- nek-kinek a munkáját úgy értékelték, mennyi anyagi hasznot hoz. Kétségtelen, a mi társadalmunknak is az anyagi javak termelése az alapja, az anyagi javak termelői a népi demokráci tartópillérei. Ez . azonban nem jelenti a szellemi erőfeszítés lebecsülését, vagy éppen semmibevételét. Erről tanúskodnak azok az ismert intézkedések, amelyek az értelmiség egyes rétegeinek anyagi körülményein javítottak, sőt ismeretesek a jövőre vonatkozó hasonló terveink is, melyek lehetőségeink erejéig további javulást eredményeznek az értelmiség életkörülményeiben. Többen kérdezték — pl. Jászai elvtárs és Szigetvári György, a Magasépítő Vállalat főmérnöke is — a káderkiválasztásnál miért nem egyformán nyom a latban a politikai rátermettség és a szakmai hozzáértés, miért elsődleges az előbbi? — Való igaz, a tőkéeektől elvatt gyárak, üzeben a párt értelmiségi politikájáról mek, vállalatok s az államigazgatás vezetésével oly ín embereket bízott meg pártunk és államunk, akiket a kapitalizmus erre nem tanított meg. Az esztergapadok, szerelőasztalok és az eke szarva mellől toborzódtak az állam parancsnoki posztjaira a vezetők, akik bár a kellő szakmai hozzáértésnek híján voltak, de rendelkeztek egy ennél pótolhatatlanabb tulajdonsággal: mélységesen hittek a magyar népi demokrácia jövőjében, elszántan dolgoztak a tőkés maradványok eltisztításán, s hittel-akarat- tal vállalták az új társadalom építését. S ha ma nyugodtan mondhatjuk, hogy rendszerünk megszilárdult, akkor ebben látnunk kell a munkásból, parasztból lett vezetőink áldozatos munkáját is. Ezek a vezetők tudásban ma nem ugyanazok, mint hosz- szú évekkel ezelőtt: a népi demokráciával együtt növekedtek ők is tudásban, tapasztalatban, szakmai hozzáértésben egyaránt. Ezen a helyen azokról szólunk, akik megfeleltek a munkájuk iránt támasztott bizalomnak — és ez a többség. De hadd mondjuk meg azt is: pártunk és államunk ma már mindinkább arra törekszik, hogy a funkcióba állításnál mindkét kiválasztási elv — a politikai is, meg a szakmai is — érvényesüljön. Ez a politika előnyös az értelmiség számára is. Sok szó esett a vitaesten ezzel kapcsolatban a műszaki értelmiség helyzetéről. Nattán Miklós elvtárs, a Magasépítő Vállalat anyagosztály-veze- tője elmondta: a műszakiak nem érnek rá szakmai képességeik kibontakoztatására, továbbfejlesztésére, mert idejük legnagyobb részét az anyagbeszerzés foglalja el. Sebők elvtárs, a Megyei Tanács tervosztályának vezetője a szakirányítás nem elég magas színvonalát tette szóvá. Ennek oka: a tanácsok rossz bérrendszere. Világos, hogy a megyei szerveknél a legképzettebb műszakiakat kellene foglalkoztatni, akik hozzáértően irányítanák a megye gazdasági életét. Am minden üzemben és vállalatnál nagyobb a főmérnökök, a műszaki előadók fizetése, mint a Megyei Tanácsnál. A gyakorlati munkában jártas, az üzemek mindennapjait ismerő, jó elméleti felkészültségű szakemberek kellenek a tanácsokhoz — ez az alapja az önállóság növelésének, s- a mértéktelenül felduzzadt apparátus létszáma csökkentésének. A múlt hibáit így summázták a vita részvevői: nem részesült kellő megbecsülésben az értelmiség; a párt- és állami szervek vezetői ritkán vagy egyáltalán nem hallgatták meg véleményüket; meggyőző észérvek helyett utasításokat kaptak stb. Ez a gyakorlat nemcsak a pár- tonkívüli, hanem még a kommunista értelmiséget is érintette. Erről beszélt Merő Béla elvtárs, a Táncsics Gimnázium igazgatója és Molnár József el /iárs, a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának vezetője. De elmondták azt is, hogy nem ilyen egyért elmű a múlt: vannak már eredmények, előbbre jutottunk már a hibák kijavításában a Megyei Pártbizottság kezdeményezésével és vezetésével. Az elmúlt hónapokban több értelmiségi sérelmét orvosolták, többen visszakapták párttagságukat. Nemrégiben megvitatta a Megyei Pártbizottság a megye egészségügyi helyzetét, s az MB határozatában benne van az orvosok kincset érő, gazdag tapasztalata. Több fórumot teremtettek pártszerveink, ahol az értelmiségiek hallathatták szavukat. A párt és értelmiség írt tehát már sikereket az értelmiségi politika számára nyitott új fejezet első tiszta lapjaira. A KV határozata pedig további eredményeket ígér. Ez a határozat azonbap csak akkor hozza meg a várt sikert, ha pártunk minden tagja összefogva, szót éltve az értelmiséggel, tettekre váltja betűit, s az életbe plántálja bele a határozat szellemét. Az írott és mondott szót a további tettek önkritikája erősíti meg. Hozzáfogtunk, folytassuk hát a hibák helyreigazítását. Pártmunkásaink tanulmányozzák a KV-határozatot, s az legyen már mai munkájuknak is az iránytűje. Értékeljék az értelmiség áldozatos, hivatásszeretettől áthatott tevékenységéj és hogy értékelhessék — umerjék meg azt. Fáradhatatlanul tanuljanak, képezzék magukat — így találják meg az értelmiséggel a közös nyelvet. Tegyék mérlegre a múltat és pártbizottságaink biztatásával, segítségével dobják el messze maguktól a szektásság, az értelmiségi munka lebecsülésének — valljuk meg — elég mélyen beléjük ivódott gyakorlatát. Bízhat-e a pártban az értelmiség, várhatja-e sérelmei orvoslását, munkájának kellő elismerését? Feltétlenül. Ha volt ereje pártunknak a hibák felfedéséhez, van és lesz ereje a hibák kijavításához is. Van és lesz ereje ahhoz, hogy minden tagjával, elsősorban a pártban tisztséget viselő elvtársakkal megértesse: a szocializmus építésében számítunk az értelmiség munkájára. Megoldott-e minden kérdést a TTIT vitája? Nem, ezt nem állítjuk. De azt bizton mondhatjuk: ez az őszinte véleménycsere lépés volt azon az úton, amely a párt és az értelmiség kölcsönös bizalmának helyreállításához: vezet. A párt és az értelmiség kapcsolatának megjavítását, s megnyugtató jelenségek életrekeltését akarja az értelmiség is. A szellemi munkások többsége mindig előre nézett, s az elmúlt években is a haladás szolgálatában állt — mondotta Tabák Lajos elvtárs, a Cukorgyár igazgatója. Ma, a tisztultabb légkörben mégin- kább igenlik pártunk és kormányunk politikáját. Tömören fogalmazta meg ezt a vita egyik részvevője: »Szívvel-lélekkel szolgáljuk azokat a célúkat, amelyeknek jegyében született ez a határozat«. Kutas Jóaseí
