Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

Csütörtök, 1956. szeptember 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 .............................. iiiimiii aemixmincMajmicMmaaBißCi. KÉRDEZ Z — FELELEK! Mit vár a lakosság a Sütőipari Vállalattól ? Jobb minőségű kenyeret! Mit várnak a Sütőipari Vállalat dolgozói? Több segítséget a felettes szervektől! A kenyér legfőbb táplálékunk, nélküle elképzelhetetlen rendszeres étkezés. A kenyér minőségére, sőt ízére, színére, alakjára minden vá­sárló kényes. Éppen ezért szükséges, hogy a sütőipari üzemek jó kenyérrel lássák el a lakosságot. Az elmúlt idő­ben némileg javult a kenyér minő­sége, azonban még mindig sok pa­nasz, bírálat hangzik el, melyben ki­fogásolják a kenyér sületlenségét, valamint a benne található papírda­rabokat, faszálkákat, egyéb nem oda­való anyagokat. Ugyanakkor a meny- nyiségi ellátás sem kielégítő! A Megyei Pártbizottság megvizs­gálta a kenyérellátás nehézségeit, a sütőüzemek munkáját. Mit mutatott a vizsgálat? A 16-os számú Vöröshadsereg úri sütödében folyik az éjjeli munka. Kovács elvtárs, a csoportvezető hosz- szú lapáttal szedi ki a kemencéből a ropogós, meleg kenyereket. A belső helyiségben megdagasztott tészta vár feldolgozásra. A brigád egyik tagja liszttel szórja be a tészta tetejét. A lisst nincs megszitálva Kérjük a szitálógépet. Azt mond­ják rossz, régóta nem használják. Kézzel szitálnak!? ... Végül nagy ne­hezen kiszedjük a sok lim-lom kö­zül, üzem behelyezik ... kiderül, a gép jó. Akkor másik érv bukkan elő: nem jó a gépi szitálás, lassú, »nem fér bele« a normába. Benézünk a lisztraktárba, a helyiség nedves, a falról/ potyog a malter, deszkákat kell a zsákok alá és mellé tenni, hogy megvédjék a vizesedéstől, pe­nészedéstől. Az összes helyiség csak­úgy kínálja magát felújításra, az egész épületnek, »mint egy falat ke­nyér« úgy kellene a tatarozás. Az 5-ös számú sütödébe, a Május 1 utcában, szintén rosszkor toppanunk be. A második műszaknak szánt, ko­vásznak készült liszt itt sincs meg­szitálva. Miért?... Lassú a gép, szűk a norma. A kemence jó, a liszt jobb, mint tavaly, mégis a kenyerek között jó pár sületlent találunk. Hogy a fajlag meglegyen — mondja Gartner Vilmos, a brigád egyik tagja. Ez még érdekesebb érv! Ha nem süti meg eléggé, nehezebb a kenyér, többlet lesz súlyban, amit leadnak a kereskedelemnek, jobb megtakarítást eredményez. A ke­nyér ellenben rosszabb. A vállalat dolgozói nem kapnak jutalmat ezért, a lakosságnak sem jó, akkor miért csinálják? ... A műszaki vezetők na­gyobb gondot fordíthatnának erre. A szakmunkások hiányolják a se­gédmunkásokat. Decsi elvtárs, a vál­lalat igazgatója szerint nem jönnek gj segédmunkásnak, mert kevés a bér. Megnézzük a mosdót, elhanya­golt, piszkos, hull a vakolat a falak­ról. A fárasztó pékmunka után ta­lán jobban esne egy tiszta helyiség­ben megfürödni. Vajon a segédmun­káshiány nincs semmi kapcsolatban ezzel? ... valamint azzal, hogy az augusztusi versenyre fatakarékosság­ra és minőségre kitűzött 2000 forint jutalomból csak ezret lehetett szét­osztani a dolgozók között. (Az MT Éleim. Ip. Osztálya nem adott töb­bet. Viszont akkor miért ígérte meg?) A 4-es számú üzemben — az An- na-iskola mellett — hasonlóak a kö­rülmények. Nem megfelelő a lisst tárolása, raktározása Nincs kenyérraktár, az udvaron vannak az állványok. Esőben mit csinálnak? Itt már szitálják a lisz­tet, de itt sincs segédmunkás. A ké­szítmények minősége közepes. Az üzem melletti boltban több lapos, se­lejt kenyeret találunk. Ezeket is — sajnos — sokszor eladják. A 6-os számú sütödében a Petőfi utcában (a mai napon) talán Kaposvárott a legszebb kenyeret sütötték. Itt nem panaszkodnak a gépszitá­ra, a normába is belefér, az üzem he­lyiségei tiszták, rendesek. Kovács elvtárs, csoportvezető a raktár ned­vességét kifogásolja. A 7-es számú üzemben Kajtai elvtárs a vezető. Szép, jó kenyér, meglepő tisztaság, jó munkakörülmények. Véletlen? ... Nem. Lelkiismeretes munka! A Cserben épülő 6 kemence elkészül­tével talán javulni fog az ellátás, de lényeges javulást csak egy új ke­ni. érgyár felépítése jelentene. Addig is azonban a műszaki vezetők jó irá- nyítására van szükség, a technoló­giai utasítások betartására, nagyobb tisztaságra, több, jobb ellenőrzésre, a társadalmi tulajdon fokozott vé­delmére. A Megyei Pártbizottság javaslatá­ra az ellenőrzés tapasztalatait fel­használva összejöttek a Sütőipari Vállalat vezetői, műszakiak, a Me­gyei Tanács Élelmiszeripari Osztá­lyának, az ÉDOSZ területi bizottsá­gának képviselői, hogy eldöntsék, megvitassák a kenyérellátás problé­máit. A sütőipar műszaki csoportja ki­fogásolta a liszt minőségét és több javaslatot tett megjavítására. Decsi elvtárs, igazgató helytelenítette az új kenyérgyár létesítése körül folyó tűrhetetlen huzavonát. 1951 óta ír­ják, terjesztik fel, jegyzőkönyveznek arról, hogy nem kielégítő a mostani állapot, létesítsenek új kenyérgyá­rat. Kosa elvt'árs, az MT Élelmiszer- ipari Osztályának vezetője elmondja: három év alatt 8 millió forintot le­hetne megtakarítani az új gyárral, megjavulna a kenyér minősége, jobb lenne az ellenőrzés, megszűnne a rá­fizetéses gazdálkodás. Azonban az Élelmiszeripari Minisztérium Sütő­ipari Igazgatósága elvetette a felépí­tés tervét, holott a siófoki 1,5 vago- nos raktár tervrajzait adoptálni le­hetne Kaposvárra, ami komoly meg­takarítást eredményezne. 1958-ra be van ugyan tervezve, de ez késői idő­pont. A tanulságos megbeszélés azt a fel­adatot állította a Sütőipari Vállalat elé, hopv a jelenlegi körülmények között is javítson munkáján, javít­son a kenyér minőségén. A felettes szervek pedig, a Megyei Tanács több segítséget adjon a vállalat dolgozói­nak a szakmunkásképzés, a verseny­jutalmak, az új gyár létesítésének ügyében, s ha kell, hívja meg hely­színi szemlére a minisztérium kép­viselőit és közösen oldják meg Ka­posvár lakosainak megelégedésére a jcbb kenyér előállításának gondját. Szűts István Az első pillanatban furcsának tű­nik a címszó és azt gondolná az em­ber, hogy azonnal választ kap e rö­vid újságcikkben, mert hisz a cím­szó is azt tartalmazza: »Kérdezz — Felelek«. Azonban e Ciliknek nem az a feladna, hogy talán a feltett kér­désekre azonnal válaszoljon, hanem az, hogy i ovidén megismertesse az olvasóval, különösen a DlSZ-tagok- kal, hogy az 1956—57-es DISZ okta­tási évben ilyen oktatási forma is indul. Mi a célja a Kérdezz — Felelek köröknek? Ennek az oktatási formának az a célja, hogy a fiatalok érdeklődésé­nek megfelelően azokat a kérdéseket tárgyalja, amelyek iránt a fiatalok a legjobban érdeklődnek. Pl. iroda­lomtörténet, világtörténelem, művé­szettörténelem, szerelem, házasság és nem utolsó sorban nagyon fontos cél­ja ennek az oktatási formának, hogy az időszerű kül- és belpolitikai kér­désekről rendszeresen tájékoztassa a fiatalokat. Ennek az új oktatási for­mának beindításával kívánjuk elér­ni, hogy ifjúságunk tömegeit bevon­juk az aktuális feladatok megvitatá­sába, hogy fiataljainkat szélesebb körben tájékoztassuk a politikai helyzetről, és hogy a fiatalok szaba­dabb légkörben tegyék fel kérdései­ket. Milyen legyen a Kérdezz — Felelek est? A Kérdezz — Felelek körök a fia­talok problémáira adjanak választ. Ez azért is fontos, mert legtöbb alap­szervezetünkben eddig ismeretlen forma volt és éppen ezért az előké­szítésnél legelső dolog az, hogy meg­magyarázzuk a fiataloknak: milyen céllal indítottuk ezt az oktatási for­mát. El kell mondani a fiataloknak, hogy bármely kérdést feltehetnek a kör foglalkozásán és arra pontos, alapos, kielégítő választ kapnak. Ezért a kör vezetésével olyan kép­zett elvtársat kell megbízni, aki a feltett kérdésekre tud választ adni a fiataloknak. Éppen ezért az a javas­latunk, hogy a gazdasági és politikai kérdéseket párt- vagy DlSZ-funk- cionáriusok, irodalmi és pedagógiai kérdéseket tanár vagy tanító elv­társak, műszaki kérdéseket mérnö­kök vagy technikusok dolgozzanak fel, az egészségügyi kérdéseket pe­dig az orvosok. így lehet biztosítani, hogy minden kérdésre szakember vá­laszol, amely a fiatalokat teljes mér­tékben kielégíti. Ha a fiatalok nem tartják kielégítőnek kérdésükre a választ, módot kell rá adni, hogy a helyszínen tovább kérdezhessenek. Annak érdekében, hogy a Kérdezz — Felelek kör-est jól sikerüljön, egy héttel, vagy három nappal előbb gyűjtsük össze a kérdéseket, lehet úgy is, hogy a fiatalok személyesen viszik be a DISZ oktatási felelősnek, de úgy is lehet, hogy az üzem, vagy hivatal egy kijelölt helyiségében egy ládát állítunk fel és a fiatalok oda cím nélkül bedobhatják kérdéseiket. Ezzel elérjük, hogy a fiatalok sza­badabban, azokat a kérdéseket te­gyék fel, amely őket legjobban ér­dekli. Sárközi László Somogy megyei DISZ VB Levelezőink írják Kaszálógép alkatrész nélkül Lassan elmúlik egy éve annak, hogy eltörött az új kaszálógépünk, emiatt nem is tudtuk egyáltalán használni. A hiba — úgy gondoljuk — ott van, hogy a gyár, miután elkészí­tette a gépet, nem gondoskodott pótalkatrészekről. Hiába is próbálkoz­tunk a hiányzó alkatrész beszerzésével. Már jártunk ez ügyben Kapos­várott, Dcmbóvárott, sőt Budapesten is, utazgatásunk azonban hiábavaló volt. Mindenütt azt a választ kaptuk: nincs. A Somogyi Néplapon keresztül kérdezzük az illetékesektől: mikor lesz kapható, vagy egyáltalán lesz-e kaszálógéphez rángatófej? Vagy az új, alig használt gépet adjuk el a MÉH-nek? Illés István levelező, a göllei Lendület Tsz tagja. $ A PART TANÍTÓJA i\ & A lighogy kilépett a pártiskola kapuján, már ' ' terveket szőtt. Nagyszerű, kedvére való ter­veket. Tudta, hogy élvezi az emberele bizalmát, sze­retik őt és sokat várnak tőle. Viszonozni kell vala­mivel. Nem új dolog ez az ő számára, hiszen párt- titkár az üzemiben. De annyi alkalma sosem volt a közeledésre, az emberek formálására, jellemének alakítására, mint most. Uj oldaláról ismerik majd meg a dolgozók. Tájékoztatni kell őket, vitatkozni velük, többet, mint eddig, s ez nehéz’dolog, felelős­séggel teli hivatás. Igen, hivatás, még ha először szokatlanul hangzik is. Mert embereket tanítani, ne­velni nem lehet pénzért. Szív kell ahhoz, s a mun­ka gyümölcse nem pénz, hanem a rábízott csoport fejlődése, a siker... Propagandista lesz, a párt tanítója. A dolgozók kérték tőle, még az elmúlt oktatási év végén. Ne­kik ilyen barátságos, közvetlen modorú ember leéli, nem zsörtölődő, követelőző... S Dolgos Gyula, a Faipari Vállalat fiatal párttitkára már az iskolán is számított erre. Csak úgy szívta magába az elmé­letet, a módszereket, mások tapasztalatait... Nemrégiben megkezdődött a munka. Nem, nem az oktatás, arra még várni kell. De van mit fenni addig is. Kettős az öröm a vállalatnál, kettős mindkét részről. A dolgozók örülnek, hogy kedvükrevaló propagandistájuk lesz. És nem kisebb öröm, hogy végre olyan dolgokat tanulhatnak, amihez kedvük van, ami érdekli őket. (Hisz van olyan ember nem egy, aki már háromszor tanult alapfokon, mindig ugyanazt. S ez unalmas volt.) Dolgos elvtárs örö­me? Az, hogy ragaszkodnak hozzá. Jobb kedvvel dolgozik, mert nagyobb a remény a sikerre is... 'aggyűlésen beszélt először az oktatásról, s javasolt. A kommunisták megismerték az új oktatási formákat, s csaknem egyhangúan válasz­tották az »Időszerű kérdések« tanfolyamát. Hogy miért éppen ezt? Azóta már megtudhatta Dolgos elvtárs. Mert a taggyűlés óta sűrűén .kopogtatnak a pártiroda ajtaján. De ha nem jönnek, hívja őkét. Hívja egy kis beszélgetésre, eszmecserére az üzem dolgozóit, nemcsak a kommunistákat, a pártankí- vülieket is ... Huszonöt hallgatója van, s már leg­alább hússzal találkozott a pártirodán, hogy kérje véleményüket, jobban megismerje őket. És tapasz­talatokat gyűjt. Nem árt már most tudni,, hogy kit mi érdekel, és mi az, amiben bizonytalankodik. *Ezek a beszélgetések gondolkodóba ejtik és sok új ötletnek adnak tápot... Okosan, meggyőzően vála­szolt, amikor Kelemen elvtárs az egyik ilyen be­szélgetés alkalmával alacsony színvonalúnak tar­totta ezt az oktatási formát. Hogy is mondta akkor? Egyszerűen így: — Olyan lesz a : színvonal, ami­lyennek mi tesszük, ** S a kételkedő igazat adott. De nemcsak ilyen kérdések hangzottak el. Többen is tudakolták, hogy lehet-e érdeklődni majd a rádió­ban elhangzott, vagy a sajtóban megjelent cikkek iránt, hogy jobban megértsék, helyesen értékeljék azt. Fűzi elvtárs, a DISZ-titikár az osztályharcról érdeklődött. S a fiatal propagandista nem mondta, hogy a foglalkozásokon majd úgyis tanulnak erről, hanem beszélt róla. V Nem lesz könnyű dolga, az bizonyos. Hisz egyik kérdésre sem mondhatja majd, hogy »elvtársak, ez nem tartozik az anyaghoz«. Mindenre válaszolni kell, mégpedig okosan, érthetően. KA őst tanul, készül lelkiismeretesen. Nézegeti • pártiskolai jegyzeteit, szépirodalmat olvas, politikai könyveket, s ha újságot vesz a kezébe, annak egyetlen sora sem »panaszkodhat«, hogy el­kerülte Dolgos elvtárs tekintete... És közben egyre- másra születnek elképzelései. Úgy gondolja, hogy a pártbizottságtól kapott tájékoztatóból, s a legfon­tosabb. cikkekből hosszabb-rövidebb tájékoztatót tart majd a foglalkozásokon. Ez elég lesz ahhoz, hogy a hallgatók megismerkedjenek a legfontosabb részletekkel és elmondják véleményüket. Aztán te­hetnek fel kérdéseket is, amire válaszolni fog. A legfőbb terve azonban az, hogy párás vitát kez­deményez. Hagyja, hogy két hallgató szabadon vi­tába szálljon, s a többiek tanulhatnak ebből. Ter­mészetesen e módszer másik előnyére is számít. Arra, hogy a vita hevében olyan elvtársak is meg­szólalnak majd, akik a kötött szemináriumi formá­nál a szó szoros értelmében hallgatók maradnának. Ügyes tervek ezek. S ahogy elmondja Dolgos elvtárs, tűzzel szenvedéllyel, szinte maga előtt látja az ember tervei megvalósulását. Mert az akarat, lelkesedés sem hiányzik az ifjú propagandistából, s ez nagyon fontos... 7"^ tlettára kimeríthetetlen. Tudja, hogy sok-sok ^ félreértés származott már a dolgozók hiá­nyos ismereteiből, s ezen változtatni akar. Azt mondja: — Jó lesz beszélgetni néha a párt, az álla­mi szervek felépítéséről, a szocialista világrendszer országairól, vagy éppen egy-két földrajzi dologról is. Ezek minden időszerű kérdésnél előlbukkannak, s ismereteik hiánya gátolhatja az anyag jó megér­tését. Vagy nem ártana például 10 perces idegen szavak magyarázatát tartani. Hány és hány dol­gozó nem tudja, hogy mit kell érteni a demokra­tizálás, vagy rehabilitálás fogalma alatt... Úgy tervezi, hogy nem mindig ő tartja majd az előadást. Hallgatóit is megkéri erre. Nem, korántsem azért teszi ezt, hogy megkönnyítse saját munkáját, hisz maga is felkészül, s kiegészíti majd az előadást. De azt akarja, hogy hallgatói a foglalkozásokon kívül is érdeklődjenek, kérdezősködjenek, böngésszék a könyveket, újságokat... Nagyszerű dolog ez, s egy­úttal utánpótlást is nevel Dolgos elvtárs. Nem várja meg az oktatási év kezdetét. Már tanít, nevel, nemcsak mint párttitkár, mint pro­pagandista is. Nevel a fényezőben rádióhallgatás után, vitatkozik a vallásról pártirodai beszélgeté­sek alkalmával, s különböző munkahelyeken az ebédszünetet is kihasználja. Hogr mi az eredmény? Az, hogy hallgatói is készülnek, érdeklődnek. S kü­lönösen a pártonkávüliek nyilatkoznak büszke örömmeL Tetszik nekik és új valamennyiük szá­mára, hogy a párttitkár-propagandista kéri javas­lataikat, nemi hagyja magukra őket. Cz már önmagában is biztosíték. Biztosíték *- a jó előkészítő munka, mely minden bi­zonnyal sikerre vezet.... JÁVORI BÉLA Érdemes körülnézni a háromfai földművesszövetkezetben Fél évvel ezelőtt népes szövet­kezeti gyűlésen szavazta meg a tagság, hogy a Három-fai Földmű­vesszövetkezet önálló szövetkezet­té alakuljon át. Azóta az új veze­tőség igen eredményesen irányítja a szövetkezetét. A vásárlóközön­ség elégedett munkájukkal. Külö­nösen sok dicséretet kap nap mint nap a 18-as számú bolt, melynek vezetője Pocsék Pál elvtárs. Az ő vezetése alatt új külsőt is öltött fel a bolt, és a kiszolgálás is első­rendű. Végigjártuk egy alkalom­mal raktárait is, ott is példás rendben sorakozik a bő árukész­let Naponta több száz ember fordul ■meg a boltban, mégsincs torlódás, a gyors kiszolgálással ennek elejét i>eszik. Egyre több árulcészletre is van szükség, megnőtt falunk dol­gozóinak vásárlóereje. Igen kedves, vendégmarasztaló italboltjuk is. A -tisztaság^ rend barátságos külsőt varázsol elénk. Reméljük, a közeljövőben már több lesz a sör és több lesz a bor is. DORCSI SÁNDOR levelező, Háromfa. A kiszolgáló a fogyasztókért — avagy fordítva? A nemrégiben munka után társaim­mal betértem a felsőmocsoládi állomás­nál lévő italboltba. Többen tőlem akar­tak kölcsönözni 10—10 forintot, mivel nem volt náluk pénz. Kértem az ital­bolt vezetőjét Vogronics Istvánt, hogy váltsa fel a százasomat. Ő durván viaz- szautasltott, hogy váltsam fel máshol. Csodálkoztam válaszán, mert nem hi­vatkozhatott arra, hogy nincs aprópén­ze, ennek ellenkezőjéről saját szemem­mel meggyőződhettem. Újból megkér­tem és elmondtam, hogy több mint va­lószínű. nála fogják úgyis elkölteni. Er­re ö még durvábban így válaszolt: »Mit gondol maga, én aprópénz-gyáros vagyok?« Csak akkor volt hajlandó, aráikor italt rendeltem nála. Ezúttal csak azt szeretnénk tudomá­sára hozni Vogronics Istvánnak, hogy úgy tudjuk, ő van a fogyasztókért és nem fordítva. Papp József útőr, Somogyszil A r a d z s a m Réges-régen valamikor élt egy hatalmas radzsa. Nagy serege volt neki és a szomszédos országokat mind meghódította. A nagy hadve­zér híre, neve még a legmesszibb országokat is bejárta. Ezen orszá­gok uralkodói már pusztán a neve hallatára is remegni kezdtek és gyakorta küldtek drága ajándékok­kal megrakott karavánokat a ra- dzsának, hogy kedvében járjanak. A radzsa birodalmában akkori­ban garázdálkodni kezdett egy ret­tenthetetlen bátorságú rabló. Éjjel- napjtal zaklatta, fosztogatta a fal­vakat, kereskedőket, s nagy sze­génységet szenvedett miatta a la­kosság. El-elküldte harcosait a radzsa, hogy elfogják a rablót, de haszta­lan. Hol itt, hol amott bukkant föl, nem tudták meglepni sehol. Egyszer azonban az történt, hogy a rabló ellátogatott szülőfalujába, a húgához. A falusiak megneszel- ték a dolgot és gyorsan hírül ad­ták a radzsának. Fegyveresek vet­ték körül a falut, elfogták, megkö­tözték a rablót, s a radzsa elé hurcolták. A következő érdekes beszélgetés zajlott le kettőjük között: — Mi a neved? — kérdezte a radzsa? — Ram Din a nevem — felelt eg a rabló amaz csípőre tett kézzel hetykén. — Hát a mesterséged mi? — Ugyanaz, ami a tiéd! — Gyalázatos! — förmedt rá mérgesen a radzsa. — Tudod te mit beszélsz? Rabló vagy és tolvaj. Éjjel-nappal gyötrőd a népet, a nekem szánt adó jórészét elrabo­lod. Én pedig király vagyok, ra­dzsa! Alig-alig hunyom álomra a szememet, folyton csak a nép ja­ván, boldogulásán gondolkodom! Hát ki vagyok én és ki vagy te? — Oh, hatalmas radzsa! — vála­szolt a rabló. — Ne haragudjál rám, ehelyett hallgasd meg figyel­mesen szavamat. Te egész országo­kat hódítasz meg, nagy városokat rabolsz ki, seregestől mészárolod le az embereket a csatamezőn! Nézd, nekem nincsenek fegyveres ha­daim, és amikor néha rátörök va­lami kis falura, csak nagy ritkán, ha nincsen más választás, akkor ölök meg egy-két embert. Mi ket­ten teveled uram, egy és ugyan­azon dolgot cselekedjük. A kü­lönbség pedig annyi köztünk, hogy te hatalmas rabló, országhódító vagy, én meg csak egy nyomorult csavargó-rabló. A radzsa elnevette magát és pa­rancsot adott, hogy a rablót bo­csássák szabadon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents