Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 9. SOMOGYI NÉPLAP s ■ um ix* maumuum mmhí A berzenceí Új Barázda tsz őszí terveiről Interjú Fekete Sándor agronómussal A dohogó traktor mellett találtak Fekete Sándor agronómust, a földek nagy-nagy szerelmesét a berzencei Uj Barázda portáján. A másfél ölnyi széles traktorvontatású vetőgépen egy-két szerkezetet igazgatott, s traktorosnak magyarázott. Meg­kértük, szakítson néhány percet, mondja el, hogyan készültek fel az őszre, lesz-e több termés, több ke­nyér jövőre? — Hány holdon akar őszi gabo­nát vetni az Uj Barázda? — Eddigi terveink szerint őszi ár­pából 40 holdat vetünk be. Három holdas új telepítésű gyümölcsösünk­be is őszi árpát, felülvetésként pe­dig lucernát vetünk. Búzából, rozs­ból együttesen 170 holdat vetünk. — Mint aqronómus, milyen ta­pasztalatot szűrt le az idei viszony­lag gyenge átlagtermésből? — Idei kalászosaink terméshoza­ma a tavalyiaknál lényegesen ala­csonyabb volt. Sokat gondolkodtam már azon, mi volt ennek az oka. Őszi árpából például hat mázsát ta­karítottunk be. Az egyénieknél még rosszabb a helyzet. Része van ebben a múlt évi kedvezőtlen ősznek, amikor az eső miatt a magokat úgy kellett belopni a földbe. Közreját­szott az idei rendkívüli kemény tél, a fagykár, utána a késői kitavaszo­dás, majd a nyári esős napok utáni hirtelen forróság. Véleményem sze­rint azonban az időjárás viszontag­ságai ellen lehet védekezni, s a leg­jobb orvosság a korai vetés, a jó táperőben levő magágy, a jó vető­mag. — Hogyan biztosítják a korai vetést, hány nap alatt és mikorra fejeződik be a kalászosok vetése? — Az őszi árpa vetését már meg­kezdtük. Ilyen nagyteljesítményű, Zetor-vontatású vetőgéppel négy nap alatt könnyűszerrel földbe kerül a mag. Utána azonnal fogatos magta­karót járatunk. 18 holdon már a rozs alá is előkészítettük a talajt. Minden attól függ, milyen gyors ütemben ta­karítjuk le a földekről a burgonyát, mert az lesz az előveteménye. Meg­kérjük a Magtermeltető V.-ot, engedje időben felszedni a szersződéses bur­gonyát. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy minden esztendőben ez késlel­teti a vetőszántást, vetést. Vélemé­nyem szerint nem helyes, hogy a Magtermeltető csak akkor engedi meg a vetést, ha a burgonya szára teljesen megsárgult. Hiszen minden parasztember tudja, hogy a burgo­nya akkor érett, ha a héját már nem lehet ledörzsölni. Jól bevált ta­pasztalatunk, hogy egy-egy fontos munkára egybevonjuk a traktoros- brigádba tartozó erő- és munkagé­peket, s így1 6—7 traktor egy-kettőre felszánt 40—50 holdas táblát. Kiszá­mítottam, hogy a rendelkezésre álló gépi erővel mindennap 28 holdat tudunk felszántani és bevetni. A vetésre hozunk el gépeket az erdő- gazdaságtól is. Ott kevesebb a vetni- való, hamarabb is végeznek. Ilyen­formán 4 nap alatt a rozsot és 3 nap alatt a búzát is földbe tesszük. Október 15-e után nem lesz vetni- való őszi kalászosunk. — Milyen előtalajba vetik a ka­lászosokat? — Arra törekszünk, hogy lehető­leg kalászosok után ne kerüljön is­mét kalászos. Területünk egyharma- dát csak azután tagosítjuk, emiatt őszi árpánk egyrészét — 28 holdat — búza után kell vetnünk. Reméljük azonban, hogy a jó talajmunka meghozza gyümölcsét. Az aratást követte a tarlóhántás. Ezt követően egy hónapra 24 cm. mélységű ke­verőszántást végeztünk. Majd hen­gereltük a szántást. A vetés előtt 8—10 cm. mélyen tárcsáztunk. A rozsot burgonyaföldbe, a búzát múlt ősszel istállótrágyázott kukori­caföldbe vetjük. Az őszi árpa alá holdanként 70 kiló szuperfoszfátot dolgozunk be. Műtrágyakészletünk elegendő, van 110 mázsa szuperfosz­fát és 70 mázsa pétisónk. — Vetőmaggal hogyan állnak? — Csak nemesített, ólomzárolt ve­tőmagot vetünk. Nekünk csak csá­vázni és vetni kell a magot. Ajánlot­tam a tagoknak Linkhardt-féle ko- saras-csávázást. Ennek az az előnye, hegy minden magot érint a Higosan- oldat, s a mag védve van az üszök- fertőzés ellen. Megmondom azonban őszintén, ma félfüllel hallottam egyik-másik tagtól: jó lesz nekünk a régimódi csávázás is, mi nem ve­sződünk a kosarazással. Szóval erről is meg kell győzni a tagokat. Hiszen saját érdekükről van szó. — A jelenlegi szárazság nem gátolja az őszi munkát? — Ahol felszántották a tarlót idő­ben, ott az eke másodszor is ned­ves földet forgat. Lehet jó magágyat készíteni — persze ehhez az átlagos­nál valamivel több talajmunka szük­séges. De megéri. A korai és jó munka a dús növényzetben, de leg­főképpen a jövő évi aratáskor lát­tatja hatását. V. J. Cikkünk nyomán A panasz jogos, de nem illet bennünket A Somogyi Néplap »Választ várunk« cím alatt a Kadarkúti Földművesszövet­kezet ügyvezetőjétől választ kért a kő­kút! kenyérellátási panasszal kapcsola­tosan. íme a válasz: »A községben lévő sütőüzem már nem a földművesszövetkezet felügyele­te alá, hanem a Kaposvári Sütőipari Vállalathoz tartozik. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy a felmerült pa­naszokat helyben orvosoljuk. A kenyér minősége valóban sokszor nem megfe­lelő. A sütőüzem vezetője kérésemre több esetben Is megmutatta a lisztet, amely bizony minőségileg kívánni valót hagy maga után. Nem is csodálkozunk tehál, hogy a dolgozók panaszkodnak a rossz kenyér miatt, mert nincs rá mód, hogy jobbat, a kívánalmaknak megfelelő kenyeret1 állítsanak elő. Ha Kadarkúton jobb a kenyér, annak az az oka. hogy Kaposvárról is kapunk ke­nyérszállítmányt. Itt megjegyezzük, hogy előfordul az is, hogy ez a kenyér rosszabb minőségű, mint amit Itt állí­tanak elő. Hibás a Sütőipari Vállalat, mert nem hatórás kenyeret, hanem meleget küld ki. Erre a panaszunkra azt a választ kaptuk a vállalattól, hogy az üzem adottságai miatt nem tudják betartani a rendelkezéseket1. Van azonban olyan rendelkezés, amelyet be lehetne tar­tani. Pl. munkaidő alatt és munka köz­ben tilos a sütőüzem dolgozóinak sze­szes italt fogyasztani, ennek ellenére előfordul, hogy a részegség miatt1 a jó lisztből is rossz kenyér készül és a ke nyérbe zsákdarab, pénz, szeg, stb. is belekerül. Tehát a Sütőipari Vállalatnak nagyobb ellenőrzést kellene végeznie kadarkúti üzeménél. Csernits István ig. elnök. Kadarkút. Minket igen, de nem tehetünk róla... Kadarkúti üzemünkben 'naponta 12 mázsa kenyeret állítanak elő és telje­sen azonos lisztből készül egy-egy napi kenyér. Ha Kadarkúton nem fogy el, Kőkútra is szállítanak. A valóság az le­het, hogy a boltos ragaszkodik a telje­sen friss, meleg kenyérhez, és mivel korszerű szállítóeszközzel nem rendel­kezünk, parasztkocsival, ponyva közé csomagolva történik a kenyér szállítá­sa. így a friss kenyér összenyomódik, befullad. Vállalatunk a következő évben korszerű szállítóeszközt kap, így rész­ben megoldódik a vidéki kenyérszállí­tás problémája. Sütőipari Vállalat. Megjegyezni kívánjuk: Nem értünk teljes egészében egyet egyik válasszal sem, mert volt rá eset, amikor tanúi voltunk Kadarkúton annak, amikor nemcsak a kőkufiak, de a kadarkút! dolgozók is zúgolódtak. Előfordult, hogy naphosszat nem adtak ki a ka­darkúti boltoknak kenyeret, azért, mert az éjjeli sütés »elsikerült«, újat sütnek, ezt pedig Kőkútra »elsózzák«. Csak késő este sült ki a kenyér, melyet más­nap reggel kezdtek árusítani. Bizonyára ilyen esetről számolhatott be panaszosunk is. (Szerk.) Polgárjogot nyert a szakcsoport Csököíyhen A falu tönkretevőjének nevezték neon is olyan régen még Szép Imrét Csökölyben. Pedig azelőtt nemigen szólhattak ellene az em­berek, jó gazda hírében állott, szép jószágai voltait — szóval nem volt vele »baj.« Csakhogy, amikor okos gondolatait a többi gazdatár­saival is szerette volna megosztani: burgonya termelési szakcsopor­tot alakított — ez már a rossz jele! De azért a szakcsoport megalakult. Hatan voltaik az alapítótagok: ifjú Tóth Lajos, Tankovics János, Tóth Lajos, Fodor Ferenc, Bog­nár Gyula, meg ő. Be kellett a megyéhez is menni, hogy hivata­losan is elismerjék őket, ide már magával hívta Faggyas János tsz- elnököt, — mondván: — Te, Jancsikám gyere, mert. itt már sok a kilincs. Szakcsoport tilakításához tudvalevőleg 20—25 ember kell, dehát mit csináljanak, ha, nincsenek ennyien. Hányán vannak? — kérdezték. i — Húszán — vágta rá Szép Imre. Na, most jöhet a munka. Mert Ők tényekkel akartál? igazolni magukat, nem szóval. Erre először július 28-án nyílott alkalom. Ekkor szállították el az első vagon export-burgonyát, melyért má­zsánként 220 forintot kaptak, 80 forinttal többet, mint a többiek. Ez aztán megmozgatta az embereket. r — Hadd jöjjön a vagon — mondta a szakcsoport. De jött más is, jöttek a gazdák! Most 156 név sorakozik a papíron. 156 gazda határozta el, hogy jövőre másodfokú Merkúrt és Gülbaba burgonyát vet, ezért ilyen vetőmagot hozattak. A 160 hold minőségi és 200 hold szokvány- burgonyájukra 222 mázsa pétisót és 77 mázsa kálisót írattak. Most azt akarják, hogy szerződést kössön velük a Magtenmeltető Vállalat, — itt a Földművelésügyi Minisztérium segíthetne — mert ez még jövedelmezőbb: az őszi szállításnál 30 százalékos felárt kapnának, venmelés esetén pedig 40 forintot egy mázsára. — Csináljunk gépi társulást! — vetette fel valaki. Csináltak. Nem külön, hanem az eddigi szakcsoporton belül. — Legalább nem kell annyi vesződség, — így gondolkoztak. Megegyeztek egymással, hogy 77 hold földjükre őszi mélyszántásra szerződést kötnek a Segesdi Gépállomással. Igen ám, de a gépállo­más nem vállalta el azzal, hogy nem bírja. Megcsinálná a nagyba­jami, dehát az már más járás. (Kőkúton meg a Nagybajami Gépál­lomással nincsenek megelégedve, s a segesdieket kéri!?. Ide el is ígérkeztek. Ugylátszik, azt győzik erővel.) Szeptember 5-én este megint léptek egyet. 14 gazda, 19 tehén­nel állattenyésztési szakcsoportot alakított. Ha lenne határidőnap­lójuk, akkor azonnal elintézendőnek írták volna bele a községben kihasználatlanul álló tejszeparátor ügyét. Mert Csökölyben többen is az itatásos borjúnevelést alkalmazzák, s helyesen úgy gondolják, hogy meginná a borjú akkor is a tejet, ha a színét leszednék. Ez pedig kettős haszon: haszon az országnak a tejszín és haszon a pa­rasztnak, mert pénzt kap érte. Igazi feladatul az állatállomány számszerű és minőségi szaporítását tűzték ki. Ez itt a szakcsoporton (belül lehetséges is, mert olyan előnyöket élveznek, melyet a kí­vülállók nem: a Cukorgyártól melaszt, száraz- és nyers répaszeletet kapnak. Itt aztán megint új gond, uj terv bukkanik elő. Silózni kellene, de nincs hava, Faggyas János tsz-elnök próbál segíteni, mint any- nyiszor már: — Építsetek közösen egyet. Belegen is úgy van. Maradt ott egy urasági siló, ebbe hordták a parasztok. Lemérték, ki mennyit ho­zott, aztán aszerint vitt is el belőle. Csakhogy minden »közöstől« félnek még Csökölyben, mint an­nak idején a szakcsoporttól, de amely azóta már polgárjogot nyert a faluban. í Király Ernő. A TIZENKÉT HOLD LATOQATÄSA A NYOLCSZAZNAL / 4GER JANOS, a kisgyaláni Népfront-bizottság elnöke 12 hold földön gazdálkodik. A felsza­badulás előtt kettő volt neki. Gazda­sági cselédként másfél évtizeden át koplalta, szűkölködte ki az árát. S 45-<ben egy virágnyitó tavaszi napon leverte a cöveket még tíz hold vé­gébe. Most búzát, rozsot, árpát, cukor­répát, kukoricát, burgonyát, napra­forgót termel. És vetett szálastakar­mányt. Tart két lovat, egy tehenet, két növendéket, négy süldőt. Mindez elég állam iránti kötelezettségének teljesítésére, negyedmagának rendes kosztra, öltözködésre. S a gazdálko­dási eszközök időnként szükséges felújítására. De mennyi mindenre nem elég! Elsősorban még egy tehénre nem. Ami most van, az kitűnő törzsköny­ves jószág. Húsz literrel fejték be. Ám ez is adna 25—26-ot is, ha ... Ha lenne kielégítő mennyiségű és válto­zatos takarmány. De nincs, mert 1. Két szép jóltáplált lovát — a gyalá- ni határ kis távolságait figyelembe véve — 25—30 holdon tudná csak jól kihasználni. így az egyik csak amolyan „lógós”. Pontosan egy te­hén elől eszi el a takarmányt. 2. Té­len jobbadán szárazát etet. A répa nem tart ki tavaszig. A siló kitarta­na, dehát nem bír ő tárolóhelyet épí­teni. (Legalább is egyedül nem.) 3. Két éve például jól fizetett a lóhere. De a kis darab földeken nagy kínnal kialakított döcögő vetésforgó tavaly savanyú, sovány talajba juttatta a takarmányt. Annak a földnek bizony mész és trágya kellett volna. De ez évben is alig két holdat trágyázott. (Többet nem tud, kevés a jószág.) Ez azt jelenti, hogy egy-egy darab föld­nek hat évenként juttat táplálékot. Egyszóval: kevés takarmány = kevés jószág — sovány föld. Ebben a körben forog Jäger János már 11 éve. Ebből következik aztán, hogy öreg házát nem tudja felújítani. Évek óta készül, hogy legalább az avétt zsúpot kicseréld. De valahogy mindig elmarad. 800 forintos rádió­ja viszont van. Az is véletlen sze­rencse folytán: nyert a békekölcsön húzásán. S megelégedett? Ha kérdezed tő­le, igennel válaszol. De ha a szemé­be nézel, beszédét hallgatod, rájössz: ki szeretne törni ebből. Látja ma már, hogy a 45-ben elért magaslat nem a legfelső csúcs ... Azt mondja: „52-ben, mikor ná­lunk megalakult a tsz, két lóval, két csikóval, egy tehénnel és egy növen­dékkel léptem be. Sokan azt mond­ták: mit csinálsz? Hisz talán te bír­nád legjobban közülünk egyéniben.” Akkor azt feleltem nekik: „bolond az, aki akkor gyalogol, mikor ott a vonat, beszállhat.” Dehát nem sikerült az új Kisgya- lánban. A többség fejében még nem érett meg a közös gondolata. Nem dolgoztak szívvel, nem törődtek a gazdasággal, aztán egymást okolták. Szétszéledtek. Jáger János örült, hogy megszabadult a veszekedéstől, fejetlenségtől. Nagy lett benne a gyanakvás. A kezdéstől való félelem, ami azonban fájó vággyal keveredik lelkében, szívében. Mire vágyik? Néha tudja: az idén 400 négyszögöl napraforgót vetett tarlóba. Neim új dolog ez a faluban. Mások is vetik, — takarmánynak. Csakhogy ő magot akar (belőle! Né­ha viszont csak sejti ezt a vágyat: esténkint, mikor az egész napi fára­dozás után kinyújtóztatja tagjait, be­kapcsolja a rádiót: „Nagyon szere­tem a magyar nótákat. Mikor szín­darabot közvetítenek, hát éjfélig is elhallgatom.. Ttf ALTER IMRE, a Ráksi Üj Élet Tsz elnöke 800 holdon gazdálkodik. No nem egyedül, hanem egy összeforrott kollektívával. Hat évvel ezelőtt még tíz holdas egyéni gazda volt. S így beszéltek róla a fa­luban: „Walter? Aki olyan szép disz­nókat nevel, hizlal?” Ő a múlt vasárnap, amikor Jáger János ellátogatott Ráksiba, ezt mondta: — Régi gazdacsalád a mienk. Apámnak kilenc hold földje volt. 28-ban vett hozzá még egvet. S azt az egy holdat majd tíz éven át nyögtük. A felszabadulás után figyelni kezdtem: Mit is mon­danak nekünk hol jól, hol rosszul? Mit tegyünk, hogy az új világban va­lóban új életet kezdhessünk? Mert a pár holdon való forgolódás nem új élet. Még akkor sem, ha most a szo­cialista állam segíti a parasztokat. A kisgazdaságban nincs meg az, ami... ami... No dehát jöjjön, nézzen kö­rül nálunk. S járják a határt, a nagy táblákat. „Itt nyolcvan hold búza volt, kapott egy buktatást, holdanként 150 mázsa trágyát, meg egy keverőszántást. Jö­vőre kukorica jön bele. Amott 25 hold árpa földjét trágyázzuk meg.” Dehát, ez nem is olyan érdekes. Hi­szen Jáger János uradalmi cseléd volt 15 évig. Látott táblás gazdálko­dást. Nagy tábla kukoricához érkeznek. Érdekes 25 hold ez. Ha repülőgépről néznék, akkor kockásnak látnák az egészet. Mert 5—5 holdas táblákban a következő fajták vannak itt: ame­rikai hibrid, Óvári 5-ös, magyar hib­rid, szokványfajta, silókukorica. Ke­resztben pedig: egy sávon semmi műtrágya, a másodikon egy adag, harmadikon két adag, negyediken három adag. A tudomány szövetke­zett itt a gyakorlattal. Kikíséirietezik, hogy melyik fajta válik be legjobban ezen a vidéken. — Ahogy látni, — mondja Walter elvtárs, — jövőre Óvári 5-öst vetünk. (A legtöbb száron kettő-három, né­melyiken hét-nyolc cső is van!) Ezen a talajon ez hoz legtöbbet — jelenleg! Igen, jelenleg, mert nézze: Ott, a villanyoszlopok mellett van egy földhányás, a Kaposvár Talajkutató Intézet ásatta fel. Megállapítják, milyen a mi talajunk, mit kíván. Megadjuk neki, aztán már nem talá­lomra vetegetünk bele, hanem azt mondjuk: ismerünk, ki vagy, mit óhajtasz. Hát most megkaptad, te pe­dig ennyit és ennyit adsz. D EÉRNEK A TSZ MAJORJÄ- BA. Balkéz felöl hosszú épület, még csak félig befedve palával. Százférőhelyes istálló az idén építették. Mire megjön a tél benne áll 83 db. szarvasmarha. Az épület előtt öt nagy gödör, téglával kirakva, cementtel behúzva. Egyen­ként 125 köbméter siló megy bele. Há­rom most is le van fedve. Egy még tavalyról maradt meg, kettőt már az idén töltöttek tele. — Megtömjük még ezt a kettőt is, — mondja Walter elvtárs. — És jö­vőre még .gyorsan építünk mellé vagy kettőt, mert ez is kevés lesz. — 625 köbméter kevés?! — tolja fel a kalapot Jáger János. Aztán kö­rülnéz. 200—300 mázsás takarmány­kazlak sorakoznak szabályos rend­ben az udvaron. — Mennyi jószág van? — kérdi. — Még nagyon kevés. 30 fejőste­hén, 53 növendék, 260 sertés. De egy­re szaporodik. A járási Statisztikai Hivatal pl. még csak 77 szarvasmar­hát és 238 sertést tart nyilván. — És lovat? — Azt 27-et. Pedig már csak hu­szonkettő van és az is sok. Jáger János hitetlenül néz. — Nyolcvan hold jut egy párra — folytatja Walter elvtárs — de itt a gépállomás. Meg van teherautónk. Aztán most veszünk egy zetoros von­tatót. Volt nekünk 90 lovunk is a felfejlődés idején. Dehát minek? Minden eladott ló legalább egy te­hénnek hagy takarmányt! A ZTÄN MEGNÉZIK a 20 fe- hér hússertés kocát. Egytől egyig törzskönyves! Most 15 alatt van átlag 10—10 malac. Walter elvtárs megáll az egyik­nél: — Ez elit-rekord. Az any­ját én hoztam be. Tavaly ez nyert díjat a kiállításon, most pedig a lá­nya hozta el nekünk a tenyésztési nagydíjat. — Hallgat egy kicsit, majd elgondolkodva folytatja: — Sok fo­rintot hoz nekünk ez a húsz anya. De minden pénznél többet ér, iogy ezt mi csináltuk, öt év alatt az ország első tenyészkocáját neveltük ki!... Jáger János most már az emberek­re kíváncsi. Az elnök meghívja: néz­zen be először hozzájuk. Frissen va­kolt, cserepezett ház. Belül új búto­rok. A vendég figyelmét azonban egy dolog köti le. Testes rádió a szo­bában. Lemezjátszóval együtt! (2909 forintért vették a házigazdáék.) Egy darabig elhallgatják a lemezeket, de Jáger Jánosnak mehetnékje vaa. Nyilván ez forog a fejében. Elvégre ez az elnök, neki mehet jól. De lás­suk a tagokat! — Menjünk, — mondja Walter elvtárs. — Én nem is szólók egy szót se. Ahol újonnan csinosított házat lát, az tsz-tag, bemehetünk nyugodtan. Nem jutnak messzire. Jáger János hamar befordul egy kapun. Ez is frissen cserepezett, bepucolt ház. Rá­adásul még egy veranda is épült elé­je. Megáll, nézi: — Ez igen! — mondja. Ilyet sze­retnék én is. Szép nagy ablakokkal. Ide előre meg szőlőlugast. — Hát hiszen úgy akarom azt én is! — nyújtja a kezét Borbély Gyula. Elmondja, hogy mióta tsz-tag húszez­ret költött a házra, harmincat a be­rendezésre. — De egy jó pár lóért azért kilép­ne! — mondja incselkedve, kicsit ta­lán igenlő választ várva a látogató. Nagyot nevet erre Borbély Gyula: — Dehogy lépnék! Még hetven pár aranyozott lóért sem. Éppen most akarjuk eladni a háztáji tehenet is. Minek bajlódjunk vele a napi mun­ka után. Hisz a tsz-ből kapunk te­jet, amennyi kell. Nem az én lovam, az én tehenem tesz boldoggá engem, hanem a közös vagyon, meg a közös munkánk!... Jáger János egész úton hazafelé csendben ül. Egyszer hirtelen hátra­néz, mintha még egyszer látni akar­ná a falut, a tsz-t. És talán azt az embert, ki ugyanolyan húsból, vér­ből való, mint ő. MEGÉRKEZÉSKOR KIEGYEN- GETI A DEREKAT, körül­néz. Majd bosszúsan, lemondóan le­gyint a kezével. Ám aztán nagyot lé­legzik és házának zsúpfedelét szem- lélgetve azt mondja: — Nehéz, nagyon nehéz a kisgya- lániakkal szót érteni... KUNSZABÓ FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents