Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-09 / 213. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. szeptember 9. HORVÁTH JÁNOS: ( /TKETETENQERI HAJÓC/T II. KAPOSVÁRTÓL — KONSTANCÁIQ »Feketetengeri körutazása engedélyezve... indulás augusztus 7-ém 20 órakor a Nyugati pályaudvarról ...« Biztos, mindenki izgalommal fogná kezébe azt a táviratot, amelyben arról értesítik, hogy külföldre utazhat. Érthető volt az én izgalmam is, hisz először indultam az ország határán túlra, a több mint 4500 km-es útra. S bármennyire is elcsépelt forma, az útleírásokban az érzelmet nem lehet kikapcsolni, mikor az indulásról adunk számot. Ha kedves valakinek Kaposvár, nekem, aki itt születtem, itt éltem, sokszorosan kedves. És én innét indultam a hosszú útra, a Feketetengerre. Családom aggódása, barátaim, munkatársaim szeretete kísért az állomásra. A búcsú tőlük, a kedves várostól egész úton bennem élt, hogy annál örömtelibb legyen majd a viszontlátás. Szerencsés utat! A viszontlátásra! Ezzel búcsúztattak Kaposvárról, ezzel váltunk el Budapesttől is. A hajnal ébresztgette már a határt, amikor vonatunk Biharkeresztesre, a magyar határállomásra ért. Hiába nyomott bennünket ez álom, ébren akartunk lenni, mikor vonatunk elhagyja az országot. Ez már román terület! — mondják az utasok és vonatunk begördül Biharpüspükire, a román határállomásra. Lassan elült az izgalom, érdeklődve tekingettünk szét a »szomszéd« városban. Nagykarimájn, tányérsapkás román vasutasok vették szemügyre vonatunkat, s a kétórás késéssel induló expressz újaibb % órát vesztegelt. Két hálókocsit íékhiba miatt lekapcsoltak, ami igen kellemetlen volt a zsúfolt vonaton, ürömmel töltötte meg néhány utas örömét. Augusztus 8-án Erdélyben csókolt meg bennünket a napsugár, vidámságot, frisseséget lopva közénk. Mindenki az ablakhoz szorult, látni akarta az idegen tájat, az embereket. Amikor Nagyváradon megállt vonatunk, s figyeltük az utasokat, nem tudtuk meghatottság nélkül nézni azt a jelenetet, amikor a rég nem látott gyermek anyja nyakába borul. Jó dolog, hogy utazni lehet a szomszédos országokba, ezt éreztük többször is, ilyen találkozások alkalmával további útunk ”5 NAGYVÁRADI KÉPESLAP alatt. Az állomásról egy képeslapot küldtünk haza a történelmi városból, útunk első érdekes állomásáról. Nagyváradon sokan beszélnek magyarul s gondoltuk, a vásárlás nem okoz gondot. Ám tévedtünk. Egyik utas 3 képeslapért 9 leit fizetett. Ez 18 forint. Kicsit drágáll- tuk, de Kolozsvárott is csaknem ennyit kértek, s csak Bukarestben derült ki, hogy háromszorosát fizették a lap árának. Ez egy kis tanulópénz volt, megtanultunk a lei-vei és bani-val bánni. Nagyváradot elhagyva a Királyhágó vonta magára érdeklődésünket. Akik már jártak erre, forró szavakkal ecsetelték e vidék szépségét, s a táj is megszólalt. Meredek sziklafalak, gyorsvízű patakok — mindmegannyi felejthetetlen látvány. Meredek emelkedőkön, alagutakon keresztül halad vonatunk, szuszog mozdo- 'unk. Halvány- és sötétzöld üde színek váltakoznak a 4 y „ A EONCZA-HÁZ CSÚCSÁN vörös és szürke sziklák színeivel. Kis mesébeillő házikók lapulnak meg a hegyek oldalán. Karókon száradó hegyi széna illatát hozza felénk a szél, mosolygó gyermekarcok kísérnek bennünket. Gyönyörű a természet a Királyhágóban, itt ő az úr. Kattognak a fényképezőgépek, egy-egy szép részletet örökítve meg, élénkíteni az emlékezetet, melybe mélyen vésődik a táj képe. Fáradt mozdonyunk Csúcsán pihen meg. (Ez különben is a csúcsa ennek az útnak.) S míg szomját oltja, ismerkedünk a hely nevezetességével. Adyt idézi a táj, ide járt a költő a Boncza-családhoz, Csinszkához, akit feleségül vett. A kis kastélyszerű ház szerényen húzódik meg a hegyoldalban, őrizve a költő emlékét. Elhoztam én is, ki arra jár, majd felismeri. Újból lankák között fut vonatunk és Kolozsvár kelt érdeklődést az utasokban. Nagy tömeg várakozása közben fut be vonatunk a pályaudvarra. Tarka zsibongás fogad bennünket. Magyarnyelvű újságot és képeslapot vásárolunk, míg áll a vonatunk. Beszélgetünk kolozsvári magyarokkal, szeretnénk megtekinteni a várost. Akkor még nem gondoltuk, hogy hazafelé lesz erre módunk. Ezért talán én is akkor mutatom be Kolozsvárt, ahogy fél nap alatt megtekintettük. Vonatunk mellett egymásután .suhannak el az erdélyi városok, falvak. Gyönyörködünk a Székelyföld öreg falvaiban, megcsodáljuk a Kis- és Nagyküküllőt, a kékrefestett apró házacskákat, a bivalyokat, amint lustán elnyúlnak a folyó sekély vizében. Érdeklődésünket egy-egy ősi templom ragadja meg, öreg tornya vajon mit láthatott a történelem során? Megcsodáljuk a lakosok sokféle szalmakalapját, melyekkel a nyár heve ellen védekeznek. Integetünk a juhokat őrző pász- torfiúnak, átadjuk magunkat az utazásnak. SEGESVÁR, CIONTA-KERT Segesvár! Egyszerre felélénkülünk. Kíváncsi szemmel tekintünk a város felé, amely nagy költőnk, Petőfi emlékét idézi. Mi hír Petőfi sírjáról? — érdeklődünk az állomáson. A vonatból megláthatjuk a csatateret — mondják — és a Cionta-kertet is, ahol az ásatások folynak. S a békés kukorjcaföldeken képzeletünkben csatatér jelenik meg, Petőfi verse dübörög: »Ott,essem el én a harc mezején«... Feltűnnek az állványok, az ásatások helyén, s ha halványan is, fényképezőgépünk megörökíti a helyet, hol nagy költőnk sírja után kutatnak. Vonatunk ismét hegynek kapaszkodik. Két mozdony húzza és egy tolja a Déli Kárpátok erdőkoszorúzta hegyei között. S ha szép volt a Királyhágó, a Déli Kárpátok hófedte bércei fenségesen szépek. A hegyek varázsa már megfogott, s később, amikor a Kaukázus pipázó csúcsaiban gyönyörködtem, értettem meg a hegyek szerelmeseit. Brassó, és Sinaia stílusos hegyi üdülői, a festői környezet felejthetetlen képet nyújtottak. S mire leszállt az est, yonatunk szikrázva szaladt le a völgybe, Ploestit érintve Bukarestbe. A román fővárosban szálltunk meg egy éjszakára, s másnap folytattuk útunkat a Fekete-tenger felé, Konstancáig. Hatalmas hidakon robogott vonatunk keresztül. A Duna deltája erre óriási árterületet képez, s áradás idején fákat sodor el, szigetet alkot hordalékából. KONSTANCA — TÖRÖK MINARET Konstanca. Fekete-tenger. Élénk nyüzsgéssel fogad bennünket a kikötőváros. Az állomásra odalatszik hajónk, a »Nagy Péter« is. Ott a tenger! Nézd, milyen szép a hajó! — hangzott innen is, onnan is. S mire beköszöntött az éj, hajónk kerek ablakából néztünk ki a tengerre, gyönyörködtünk a kivilágított hajókban, a hullámokon megtörő fénysugarakban. Célhoz értünk. Ezután kezdődött a csodálatos tengeri utazás, amelyről jövő vasárnapi lapunkban számolok be. ÜJ SPORTKÖNYVEK A magyar sport az eredmények tükrében Most látott napviláqot a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadásában a magyar sport 1955-ös évkönyve, amely 31 sportág országos bajnokságának, v.a- lamint a nemzetközi es nemzetek közötti viadalok eredményeit tartalmazza. A könyv bevezetőjében értékeli test- nevelési- és sportmozgalmunknak az utolsó esztendőben elért eredményeit. Bemutatja, hogy mit valósítottunk meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a sportra vonatkozó ha- tározotaiból. Megmutatja a számok tűk-. Könyvespolc rében a tömegsport és a minőségi sport kapcsolatát. Bizonyítja testnevelési es sportmozgalmunk mélyülő szocialista tartalmát. Megismerteti a könyv az Olvasóval a nemzetközi versenyeken elért eredményeinket. összehasonlítást tesz a különböző világ-, Európa- és országos csúcseredményekkel. A könyv szerzői azonban ennél Jóval többre törekedtek. Szöveqes értékelésükkel hozzásegítik az olvasót ahhoz, hogy testnevelési- és sportmozgalmunk helyzetéről és fejlődéséről az olvasó reális képet alkothasson magának. A 464 oldalon megjelenő dokumentációs szakmű szinte nélkülözhetetlen sportvezetők, sportolók számára. A keménykötésben megjelent, könnyen áttekinthető adatgyűjteményt iqen sok illusztráció teszi változatossá, élvezetessé. IFJ. TILDY ZOLTÁN: NAPSÜTÉSBEN (Művelt Nép Kiadó) A mű nem szak könyv, nem is »csak« képeskönyv, hanem a kettőnek szerencsés és hasznos keveréke. A könyv a közölt 93 képet elemzi, vagy fényképezésíiik körülményeit írja le és ami igen fontos, közli az egyes kéipék fényképezési adatait. 3Ch4*a ftáiúkttak, ítt&mkuek A tanév kezdetén Szeptember 1-ét nem piros betűvel jelölik a naptárban. — Nekünk diákoknak mégis nagy ünnep. Ezen a napon volt a tanévnyitó, ezen a napon vezették a kis elsősöket első ízben az iskolába. Már nyáron, az úttörő-táborban szövögettem a terveket, s azon töprengtem, miként fogok megbarátkozni a VI. osztály új tantárgyaival. Harmadikán megkezdődött a tanítás. Kíváncsian kérdezgették egymástól a gyerekek: ki lesz az osztályfőnökünk, vajon ki lesz a történelem- tanár? Sok kíváncsi kérdés járt szájról szájra. E kérdésekre már mindre választ kaptunk. Még az első napon megválasztottuk az úttörő-csapat vezetőit, rajvezetőket és őrsvezetőket. Pajtásaink megválasztottak őrsvezetőnek és én méltó szeretnék lenni ezen tisztségemre. Pajtások, felfrissülve, újult erővel léptük át szeptember 1-én a tantermek küszöbét. Most kipihenten és szorgalmasan kezdjünk a tanuláshoz, és kitartóan dolgozzunk mindvégig a tanév során. Kis első osztályosok, szeressétek meg ti is a könyveket, legyetek a tollszárnak, ceruzának jó gazdái! Jobban Zsuzsa őrsvezető. CSEHORSZÁGI EMLÉK A nap még aranysárga sugarait szórta a tájra, amikor elhagytuk a magyar határt. A Vág völgyében haladtunk. Amint kipillantottunk az ablakon, szemünk elé hatalmas hegyek tűntek. A vonat gyorsan robogott velünk. Egyre feljebb és feljebb kúszott mozdonyunk a hegyóriások között. Két oldalról a fák lombjai kacsintgattak le ránk a szédítő magasból. Itt-ott csobogó, kristálytiszta patakocskák is előbukkantak. A táj szépsége úgy elbűvölt mindnyájunkat, hogy el is feledkeztünk korgó gyomrunkról, sőt még azt sem vettük észre, hogy vonatunk megérkezett Piestanyba. Leszálltunk. Gyönyörű csillagos este volt. Elindultunk vendéglátóink háza felé. Másnap a reggeli után sétát tettünk a szép fürdővárosban. Megtekintettük a híres melegvízű gyógyforrásokat. Rengeteg külföldi kiránduló, turista, köztük igen sok beteg látogatta a város festői szépségű környékét. A város vonzóerejét a gyógyhatású nyitott és zárt fürdőinek köszönheti. Átmentünk a Vág hídján. Elhívtuk a szomszéd szlovák kislányokat is, kikkel útközben sokat beszélgettünk. Hogyan társalogtunk? Oroszul! Milyen jó, hogy az iskolában tanultam az orosz nyelvet. A sok szép természeti táj látán arra gondoltam, hogy cseh pajtásaimnak milyen sok alkalmuk nyílik nagyszerű kirándulásokat tenni. Igaz, mi magyarok sem panaszkodhatunk. Még aznap hatalmas erdőben is jártunk. Egy erdei ösvényen sétáltunk. Mellettünk fürgevízű patakocska csobogott. Őzikével is találkoztunk. Megálltunk, hogy ne zavarjuk, de az észrevett miniket, s mint a villám, eltűnt az erdő sűrűjében. Mint egy szép álom, úgy elszállt az a két hét amit a szomszédos baráti országban, Csehszlovákiában töltöttem. Fájó szívvel búcsúztam a kedves városkától, a hegyektől, a végtelennek tűnő erdőktől, a patakoktól, s a szlovák pajtásoktól, s most olyan szívesen, olyan örömmel gondolok vissza az ott töltött két hétre, mintha nem is tizennégy napot, hanem hónapokat töltöttem volna Piestanyban. Fekete Marianna Hámán Kató isk. Kaposvár. Bekopog a szüret Bekopog a szüret halkan, szól az ének, száll a dallam! Peckes puttony penderül, Izmos hátra felkerül. Uccu lányka, szedd a lábad, vígan töltsd a puttonyt, kádat! Pöttyös kendő felkacag, Kislány fejre felszalad. Szőlőszemek, kövér cseppek napfény csóktól megérhettek! Nagy szőlőben munka vár, Szüretel már a határ. Olló tátog, fürgén nyisszen, szőlőtőke sírva zizzen! Fürttől fosztva üldögél, Nyarat többé nem remél. Szőlőt majszol Évi, Jutka, jó termésből bőven futja! Mustot kortyol Piriké, Becsíp tőle ízibe. Itt a szüret, dolgozz, hajolj, nagyot kurjants, vígan dalolj! S hogyha tetszett szüretünk, Jövőre is jer velünk! ZSÓFI NÉNI Gyújtsd a papírt! A siófoki járás általános iskoláiban szeptember 1. és 20-a között papírgyűjtési verseny indul. A pajtások kiselejtezett füzeteket, újságokat, könyveket, s mindenféle hulladékpapírt gyűjtenek. A MÉH helyi megbízottjai a papír árát kifizetik a tanulóknak: egy kg. hulladékpapírért 70 fillért, egy kg újságért 2 forintot, egy kg könyvért 1 forintot. Ezenkívül a MÉH Vállalat járási központja a három legjobb eredményt elérő iskolának pénzjutalmat is ad. Első díj 150 forint, II. díj 100 forint, III. díj pedig 50 forint lesz. Igen dicséretes a siófoki pajtások lelkes munkája. Több új könyv, füzet és más fontos használati tárgy jut a hulladékpapír gyűjtése során a tanulóknak. Ezért fontos, hogy az úttörők is szívügyüknek tekintsék a papírgyűjtést. . Reméljük, versenyre kel a többi járás és a többi iskola is a siófoki iskolákkal a papírgyűjtésben. FEJTSD MEG! 1 2 3 4 T" 6 7 8 1 9 iiiii: :::::: :::::: 10 V 11 !::::: 12 13 iiiüi 14 15 16 17 :::::: 18 19 20 iiiüi 21 22 iiiüi :::::: 23 24 25 iiiüi 26 27 :::::: üli!! 28 29 30 31 iiiii: 32 jjjjji 33 34 iiiÜ: 35 A 36 íiii; »7 38 <Vízszintes: 1. Megkezdődött úttörők az új tanév. (Körben, a nyíl irányában.) 9. Fa részei. 10. Befejeződött a sakkjátszma. 11. Mocsaras terület. 12. Tizenkét hónapja, 14. G.T.A. 15. Félig kész óra. 16. Nem oda be. 180 000. 19. Nem dszinti. 21. Érdes ellentéte. 23. író Íme. 25. Női név. 26. Sáska fele. 28. úttörő-csapat része. 29. Majdnem d. 30. Üzenetet küldött. 32. Gát máshangzói. 33. A daloló. 35. Ritka hern 37. Középkori büntetés. . Függőleges; 2. Kutyafajta. 3. Vallas ostola. 4. U.K. 5. Tanítókat. 6. Muta- izó 7. Beiratkozott a szervezetbe. 8. i-fi név. 12. N-nel a végén paradi- >m. 13. szerszám. 16. Fohász. 17. Mu- ószó. 19. Lemarad része. 20. Éri be- keverve. 22. Elszalad felettünk. 24. 1-més. 26. Mondott valamit. 27. Betű- esleggel: a vízinövény. 30. Vissza: ha- 31 Vissza: sportöltözet. 33. A.H.E. időmérő. 36. Ilyen lap is van. 38. jsza: kicsinyítőképző. Beküldendők: Vízszintes 1. Beküldés határideje: szeptember 13. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes :gfejtése: Jó tanulást és sok sikert az tanulási évben. Szorgalmas keresztrejtvény megfejtéin megdicsérjük Orsolics Anna so- jgyaszalói, Wertenbach Gyula kapos- ri, Szemler István kaposvári és Lénél Magdolna mernyei pajtásokat. Könyvjutalmat nyert: Kiss Pál Kapos- r. Felhívjuk felnőtt megfejtőink figyel- st, hogy megfejtéseiket nem vesszük yelembe.
