Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

4 KOBÍOGYI NVP&A» Vasárnap, 1956. szeptember 9. ü Minisztertanács rendelete a volt déli határsáv létesítésével érintett egyes személyek vagyonjogi igényeinek érvényesftéséríii A Minisztertanács rendeletet adott ki a volt déli határsáv létesítésével érintett egyes személyek vagyonjogi igényeinek érvényesítéséről. A. volt déli határsáv létesítése mi­att lakóhelyükről eltávozni kénysze­rült személyek korábbi lakóhelyükre korlátozás nélkül visszatérhetnek. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azok­ra a személyekre, akiket a bíróság bűntett miatt lakóhelyükről kiutasí­tott (kitiltott). SEGÉLYEK, KÖLCSÖNÖK A visszatért személyeket — szociá­lis körülményeik, továbbá jelenlegi vagyoni és kereseti viszonyaik figye­lembevételével — családonkint öt­ezer forintig terjedhető segélyben le­het részesíteni. A segély összegét a visszatért személy lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végre­hajtó bizottsága állapítja meg és utal­ja ki. A visszatért személy részére a ter­melés megindításához szükséges fel­tételek biztosítása, illetőleg házának rendbehozása céljából — amennyiben a lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága javasolja — az Országos Takarék- pénztár megyei fiókja családonkint tízezer forintig terjedhető kölcsönt nyújt. A HÁZINGATLANOK í VAGYONJOGA A volt déli határsáv létesítése miatt annakidején lakóhelyükről el­távozni kényszerült személyek va­gyonjogi igényeiket — kártérítés iránti igény kizárásával — a követ­kezők szerint érvényesíthetik: Ha az állami tulajdonba vétel nem felelt meg az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. számú törvényerejű ren­delet feltételeinek, az eltávozni kény­szerült személy állami tulajdonba vett házingatlana helyett csereingat­lanként igényt tarthat hasonló érté­kű más házingatlanra. Ha azonban a ház a mostani rendelet hatályba­lépésekor is még állami tulajdonban van és abban magánszemély lakik, a házat tulajdonába vissza kell adni. Ha a volt tulajdonos részére régi lakóhelyén az állami házalapnak megfelelő csereingatlan nincs, a já­rás lehetőleg közeli más községében kell részére házingatlant tulajdonba adni. A házingatlan tulajdonának vissza­adása (csereházingatlan adása) a házban lévő lakásra létesített bérleti jogviszonyt nem érinti. A kérelem felől, úgyszintén a cse­reingatlan adása kérdésében az ál­lami tulajdonba vett házingatlan fekvése szerint illetékes járási (vá­rosi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. A FÖLDTULAJDONRÓL Az eltávozni kényszerült személy tulajdonában, illetőleg használatá­ban állott földet — a rendeletben foglalt kivételekkel — részére vissza kell adni. Ha a föld állami gazdaság vagy termelőszövetkezet használatában van, illetőleg a földet állami gazda­ság vagy termelőszövetkezet területé­hez csatolták, vagy a föld ilyen terü­lethez csatlakozik és a földre az ál­lami gazdaság vagy termelőszövetke­zet igényt tart, a korábbi tulajdonos­nak (korábbi használónak) csereföl­det kell tulajdonba adni. Ha a földet időközben haszonbér- let útján hasznosították, a tulajdonos (korábbi használó) a haszonbérlet tartamára csereföld használatba adá­sát kérheti. A föld visszaadása, illetőleg csere- ingatlan adása kérdésében a föld fek­vése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. A korábbi tulajdonos és a korábbi használó között a föld használata, il­letőleg tulajdonloga tekintetében fel­merült vita eldöntése a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ha az eltávozni kényszerült sze­mély korábbi lakóhelyére nem kíván visszatérni, kérheti, hogy földje, il­letőleg háza helyett jelenlegi lakó­helyén — amennyiben ez ott nem Párizs (MTI). Csütörtökön délben Dieppe francia város felett pusztító erejű ciklon vonult el. A hihetetlen erejű szélroham egyetlen perc lefor­gása alatt száz és száz lakóház tete­jét sodorta le, tövestől csavarta ki a fákat. Dieppe vasútállomásának rak­tárai egyetlen romhalmazzá váltak. Emberéletben nem esett kár, de so­kan megsebesültek. A ciklon annyi kárt okozott, mint a világháborúban a várost ért légitámadás. * * * Párizs (MTI). Az Humanité be­számol arrifl. hogy a Dolgozó Nők Világszövetségének budapesti kong­lehetséges, a járás területén adjanak tulajdonába csereföldet illetőleg cse­re házingatlant. A kérelem felől az eltávozni kény­szerült személy jelenlegi lakóhelye szerint illetékes járási (városi, fővá­rosi kerületi) tanács végrehajtó bi­zottsága a kérelmező volt lakóhelye járási (városi) tanács végrehajtó bi­zottságának meghallgatásával dönt. AZ ADÓ- ÉS BEGYŰJTÉSI HÁTRALÉKOK RENDEZÉSE Ha az eltávozni kényszerült sze­mély házát vagy földjét nem hasz­nálhatta, illetőleg azok jövedelme hozzá nem folyt be, az erre az időre esedékes adót törölni kell. Törölni kell az eltávozni kényszerült személy beadási kötelezettségét is. Az eltá­vozás előtti időről esedékes adót, illetőleg beadási hátralékot az ösz- szes körülmények figyelembevételé­vel törölni lehet. Az adó törlése kérdésében a ház, illetőleg a föld fekvése szerint ille­tékes járási (városi) tanács végrehaj­tó bizottsága, a beadási kötelezettség törlése felől pedig a föld fekvése sze­rint illetékes járási (városi) begyűj­tési szerv határoz. A járási (városi) tanács végrehaj­tó bizottságának illetőleg a járási (városi) begyűjtési szervnek a ren­deletén alapuló igények tárgyában hozott határozat ellen fellebezésnek vagy bírósági eljárási igénybevétel­nek nincs helye. A rendeletén alapuló igényeket 1957. december 31-ig kell érvényesí­teni. A Minisztertanácsi rendelet ren­delkezéseit 1956. szeptember elsejé­től kell alkalmazni. resszusán részt vett Kaimuruni kül­dött, Emilie Ngo Toum letartóztatá­sának híre Franciaországban heves tiltakozást váltott ki. * * * Párizs (MTI). A londoni és a New Yorík-i árutőzsde pénteki nagymére­tű árzuhanását, amit a kairói tár­gyalások kudarcának tulajdoníta­nak, a párizsi tőzsde is erősen meg­érezte. A Szuezi-csatorna részvé­nyek árfolyama öt százalékkal esett és a rézrészvények árfolyama általá­ban erősen lemorzsolódott. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Ax angol sxahsxervexeti kongresszus Az angol szakszervezetek évi kongresszusa, akárcsak a munkás­párt évente megismétlődő értekezle­te, jelentős esemény Anglia politikai életében. A kötelező és kincstári ízű optimizmus esztendőkön át megkö­vetelte tőlünk, hogy ezeket a kong­resszusokat mindig a brit munkás- mozgalom 'balra tolódásának határ­köveként értékelj üli, még akkor is, ha ennek nem voltak, vagy alig-alig voltak ténylegesen fellelhető jelei. Most, megszabadulván a múltak hibáitól, a dogmatizmus teremtette kötelező optimizmustól, megint csak balra tolódásról kell írnunk az angol szákszervezetek idei kongresz- szusa kapcsán, de ezúttal azért, mert van ilyen, éspedig nem várt, vagy legalább is ekkora méretekben nem várt balra tolódás. Az angol szakszervezetek kong­resszusa mindig is tükrözte az or­szág hangulatát, a munkásosztály követeléseit, mindig is hangot adott az angol politikai és gazdasági élet legfőbb problémáinak. Míg azonban a múltban a valódi problémákat ál­talában csak a határozati javaslatok és a küldötti felszólalások érintették és azok nem emelkedhettek a nagy többségre támaszkodó, vagy egyhan­gú hátározatok rangjára, most há­rom-négy rendkívül fontos, az angol gazdasági és politikai élet és külpo­litika szempontjából átfogó jelentő­ségű, baloldali tartalmú és szándé­kú határozati javaslat az angol szakszervezeti kongresszus határo­zata lett. Egyhangú határozatban utasította el a sok millió szakszervezeti tagot képviselő kongresszus az angol kor­mány bérrögzítési politikáját. A ha­tározat jelentőségét mutatja, hogy a szakszervezeti kongresszus a második világháború óta először foglal el egyhangúlag ilyen álláspontot. A kongresszus utasította az országos tanácsot, gyakoroljon nyomást a kormányra, hogy az «-térjen vissza a hatékony gazdasági ellenőrzésen ala­puló tervgazdasághoz«. Az angol polgári sajtó riadalma világosan mu­tatja, milyen óriási hatást gyakorolt a hrightoni kongresszus bérhatáro­zata az egész közvéleményre. A Daily Mail ezzel a címmel adott hírt a határozatról: »A szakszervezeti kongresszus -ultimátumot intéz — a nemzet a leghevesebb ipari össze­csapáshoz közeledik — a jövő héten kezdődik a munkabér-csata«. A News Chronicle a többi között meg­állapítja, hogy «a szakszervezeti kongresszus döntése eltolta a hatal­mi egyensúlyt a mozgalom kebelé­iben ... A javaslatot támogatták a jobb-, a baloldali és a centrumhoz tartozó szakszervezetek egyaránt.« Elképzelhetjük, mekkora nyomás nehezedik alulról a szakszervezeti mozgalom vezetőire, ha indíttatva érezték magukat a bérhatározat megszavazására. Hasonlóképpen a balra tolódást mutatja a leszerelés kérdésében ho­Egy oldalon ax < Amikor e sorokat papírra vetjük, még nem ismerjük a Menzies. vezet­te úgynevezett ötös bizottság és a kairói kormány tárgyalásainak ered­ményeit. Néhány következtetést azonban már az eddigi tárgyalások alapján is levonhatunk. Az egyik következtetés az, hogy a Menzies- bizottságot enyhény szólva korláto­zott felhatalmazással indították el Egyiptomiba. Hatásköre mindössze arra terjedt ki, hogy ismertesse a londoni «18« úgynevezett Dulles- tervét, de arra már nem kapott fel­hatalmazást, hogy ebből bármit en­gedjen. így tehát az angol és a fran­cia kormány saját elgondolását akarta rákényszeríteni Egyiptomra, anélkül, hogy jottányi engedményre hajlandó lett volna. A másik következtetés az, hogy Anglia és Franciaország eleve az ötös bizottság küldetésének kudar­cára számítva, de bizonyos tekintet­ben a küldetés hatékonyságának «alátámasztásaként« a tárgyalások hetében látta jónak fokozni a kard- csörtetést, a katonai előkészülete­ket. Franciaország csapatokat kül­dött Ciprusra, a Szuezi-csatorna Társaság pedig megtette a lépése­ket, hogy a csatornán működő euró­pai révkalauzok otthagyják szolgá­latukat. Az egyiptomi kormány higgadtsá­gának, önmérsékletének és meg­zott kedvező tartalmú határozat, va­lamint a szuezi kérdésben hozott az a döntés, hogy a szuezi vitát az ENSZ elé kell terjeszteni, amennyi­ben e heti kairói tárgyalások ered­ménytelenül végződnek. A határozat szerint az ENSZ beleegyezése nélkül semmiféle erőszakot nem szabad al­kalmazni a szuezi kérdésben. Az angol szakszervezetek idei kongresszusáról tehát joggal állapít­hatjuk meg: megmutatta, hogy az angol gazdasági élet romlásának ha­tása alatt mólóban van a kispolgári illúzióknak az angol munkásosztály­ra gyakorolt hatása és szükségkép­pen erős balra tolódás érezhető az egész angol szakszervezeti mozga­lomban. rő és ax igazság egyezési készségének köszönhető, hogy a helyzet a szombaton bevégző­dött tárgyalások után sem lesz vál­ságosabb. Nasszer miniszterelnök tett ugyanis olyan újabb javaslato­kat, amelyek Egyiptom részéről értesüléseink szerint némi en­gedményt jelentenek — természete­sen a szuverénitás és a csatorna fe­letti tulajdonjog csorbítása nélkül — és amelyek lehetővé teszik a nyugati hatalmaknak, hogy kijussanak a maguk teremtette zsákutcából és folytassák a tárgyalásokat. Ritkán fordult elő a történelem­ben, hogy erő és igazság egyazon oldalon legyen. Karunkban azonban ennek mind többször tanúi vagyunk. Anglia és Franciaország katonai erő­vel fenyeget, de nemcsak az igazság nem áll oldalán, hanem az erő sem. Anglia és Franciaország, ha így foly­tatja, politikailag is teljesen elszi­getelődik, nem is szólva arról, hogy aligha akad olyan állam, amely vál­lalná Anglia és Franciaország olda­lán egy katonai akció nagyon is koc­kázatos kalandját. Az új naptári héttel új szakaszba lép a szuezi kérdés. A reálpolitika és a józanság azt diktálja, hogy ez a hét újabb tárgyalásokat, újabb esz­mecseréket hozzon és ne tegye vál­ságosabbá, ne élezze ki a Szuezi- csatorna problémáját. EGYIPTOMI AKTUALITÁSOK T egutóbbi, 1937-ik évi egyip- tömi tanulmányútunk al­kalmával, útban Memphis-felé, be­szédbe elegyedtem arab dragomá- nommal. — De hiszen Kitchener lord, s általában az angolok csupa elő­nyöset hoztak Egyiptom számára — mondom neki, hogy megtudjam, hogyan vélekedik. . — Megengedem, azonban nem volna szabad annyira lealázni ma­gunkat, hogy a királyunk részéről adott estélyen I. Fouad az angol haut-comissaire feleségének kezét megcsókolja, ön, uram, bizonyára nem tudja, hogy Egyiptom, külö­nösen Kairó lakosságának négy­ötöde erősen nacionalista-zaglou- lista. Nemcsak Al-Azhar kairói egyetemünk — ahol az egész izlám világ képviselve van — hallgatói, tudást szomjazó fiaink, de mi, a már öntudatra ébredt bennszülött nép is teljes függetlenség és sza­badság után vágyunk! Megelégel­tük már, hogy idegen járom alatt nyögjünk, s nem lehetünk szabad akaratunk urai. — De hiszen az angolok — pró­bálom a szenvedélytől átízzott fér­fit megnyugtatni — az évszáza­dokig eltespedt egyiptomi életbe új vérkeringést hoztak; ott van töb­bek közt a világcsodaszámba sorol­ható asszuáni és makvari gát, mely a Nílus vizét ma már kitűnően szabályozni tudja; ott van a jól bevált gyapottermelés, a nagysze­rűen karbantartott öntözőcsatomá- zás, utak, vasutak, a kereskedel­mi és ipari ugrásszerű fejlődés! — Jó, jó, uram, de önök, ide­genek csupán a külső után ítélik meg a helyzetet s nem látják, mi játszódik le a kulisszák mögött. Nincs minisztériumunk, hivatalunk s mondhatnám vállalatunk sem, ahol ne angol lenne a vezető s így mindenütt a British Empire érde­ke tolul előtérbe. Magasabb isko­lát végzett fiaink képtelenek bol­dogulni, karriert csinálni; ezek- után nem csodálható, ha politikai hyugtalanság és aláaknázott szen­vedélyesség uralja a lelkeket. Arabom még tovább folytatta volna a felvilágosultság eszméinek fejtegetését, ha nem terelem más­ra a szót. Magamba befelé tekint­ve, sok vonatkozásban meg tud­tam érteni az egyiptomiak Tibor- cának elkeseredését; hiszen a XX. században élünk, s így a fejlődés törvényeinek útja elé senki nem emelhet mesterséges gátakat... Mi érdekelte mérnökeinket és orvosainkat? Egyiptomban nagy előszere- tettel foglalkoztatnak ma­gyar technikusokat. A Ganz Danu­bius nagyszabású munkálatokat végzett a Nílus-deltában. Az óriási szikes területet a Nílus vízével mosták át éveken keresztül és az elhasznált vizet a tengerbe vezet­ték. Ekként rendkívül nagy terület vált aránylag rövid idő alatt föld­művelés céljaira alkalmassá, me­lyen előbb rizst, majd gyapotot, vagy gabonát termelnek. A munká­latok fontosságáról, a Ganz Danu­bius hatalmas gépeinek működésé­ről, a munkálatok akkori vezetői: Hochstein igazgató és Petri főmér­nök honfitársaink tartottak a hely­színen szakszerű és érdekes elő­adást. E látottakon kívül nagyon érde­kelték még mérnökeinket többek között a szinte gombnyomásra ket­tényílható nílusi acélhidak. A vízi forgalom lebonyolítása céljából a híd fele a széles aszfaltozott kocsi- úttal, járdákkal, korlátokkal együtt menetrendhez igazítottan lassan, méltóságteljesen megfordul a rajta esetleg veszteglő fehér expresszel. A másik érdekesség a közel két ki­lométer hosszú és 180 vasajtóval ellátott asszuáni gát, mely amíg a Kairó melletti voltaképpen vízduz­zasztó gát, addig utóbbi hatalmas víztároló medence, mely rezervoár jellegű, gyűjti a vizet s a megsza­bott időben ereszti azt le. Mind az asszuáni. mind a makvari nagy alkotásokról még lesz szó. Az orvosokat az Egyiptomban előforduló szembetegségek, lepra, tuberkulózis betegségek tanulmá­nyozásán kívül különösen a Bill- harz német professzorról elneve­zett mikroszkopikus baktériumok: a billharziák érdekelték. A Nílus vize különösen Alsó-Egyiptomban, a Delta vidékén veszedelmes az ivásra, európaiaknál pedig még a fürdésre is. Az élősdiek az ember bőrén keresztül a vérkeringésbe juthatnak, megtámadják a beleket, májat, vesét és húgyhólyagot. Eu­rópai orvosok nem ismerik s nem is tudják kezelni e bajt; az egyip­tomi bennszülötteknél ez a kór úgy látszik, mintha idültté vált volna. Amikor mérnökcsoportommal Mansuránál — az előbb említett sótalanítási munkálatoknál — jár­tam, hallottam, hogy a hatóságok által ásatott jóvízű kutakat a benn­szülöttek betemették, mert az éle­tet adó Nílus előttük szent folyó, ebben jobban bíznak, mint a nemi tehetetlenséget és örökölhető be­tegségeket okozó hatósági kutak­ban. Nem egyszer láttam magában Kairóban, hogy a park növényzetét nílusi vízzel locsoló munkás ahe­lyett, hogy a szomszédos házban lévő, egészséges vizet szolgáltató csaphoz fordulna, — szomjúságát az «életet adó« zavaros vízzel olt­ja el. Males! Males!... Allah aka­rata érvényesül. Egyelőre a benn­szülött elmaradottsága és tudatlan­sága mellett az egészségügyi szer­vek által ajánlt pórusos agyagedé­nyek használata is hiábavalónak bizonyul. Miért kell Egyiptomnak külföldről behoznia gabonát? Az egyiptomi fellah már ko- rán feleszmélt arra, hogy az időjárás jelenségei: a szárazság, a szentnek tartott. Nílus áradása és visszahúzódása szabályos időközök­höz alkalmazkodik. Az áradás, ve­tés és aratás idejének megfigyelé­seiből alakult ki aztán az egyipto­mi 365 napból álló esztendő: a nap­tár, mely időszámítás Julius Cae­sar révén némi javítással eljutott hozzánk is. Amikor utazásaink alatt a nagy cukornádtáblákat, hófehér gyapot- ültetvényeket, rizsterületeket néz­zük, önként vetődik fel az otthon hallott kérdés: hogyan arathatnak Egyiptomban háromszor évente, hiszen a Nílus minden év nyár de­rekán megduzzad, kilép medréből és elárasztja mindkét partját; ja­nuárig is eltart, míg a folyó lassan visszahúzódik medrébe? Minden növény termelésének megvan a maga szezonja; igaz ugyan háromszor aratnak, de nem úgy, ahogyan nálunk elképzelik, háromszor egymásután búzát!... Ó, búza, te áldásos búza!... bezzeg kevés van itt be­lőled! ... Mindjárt megindokolom ezt is, de előbb megmagyarázom a háromszori aratás elképzelését: tegyük fel, hogy búzát vetnek előbb a termékeny talajba, ám utána már nem búzát, hanem ku­koricát, végül pedig másfajta ve- teményt, kölest, vagy mondjuk zöldséget, vagy takarmányfélét. És a világ e legtermékenyebb területén, ahol nem az állati, vagy műtrágya táplálja a földet, hanem a hordalék iszapja: miért van visz- szaszorítva a rendkívül sűrű lakos­ság olyannyira szükséges búzater­melése? ... Miért kell Egyiptom­nak külföldről behozatnia gabonát, hogy lakossága Ínséget ne szenved­jen? ... Nem a gizehi nagy Szfinx oldja meg ezt a rejtélyt, hanem az angol hatalomvágy érdeke!... A British Empire függetlenítette ma­gát az amerikai gyapottermelők­től, ezért arra kényszerítette az egyiptomi fellahot, hogy gabona helyett Anglia számára gyapotot termesszen. Ezidőszerint tehát a gyapot alkotja az egyiptomi ex­port közel nyolcvan százalékát, így megértjük, hogy az asszuáni gát létesítése sem tisztán a benn­szülöttek kedvéért, hanem angol érdekből történt 1903-ban. Gyárak építése, az ország iparosítása, az aránylag alacsony munkabérek, az analfabétizmus, a tudatlanság ápo­lása a legutóbbi kormányok tehe­tetlensége mellett, természetesen öntudatra ébreszti a haladóbb szel­lemű bennszülöttek ifjabb generá­cióit s így válik ez a réteg a kiéle­zett nacionalizmus hordozójává ... Uj társadalmi erők bontakoznak ki, s minden jel arra mutat, hogy az évezredes rabszolgaéletet köve­tő szintén nehéz idők után a tár­sadalmi átalakulások küszöbén áll az őskultúra magját magában hor­dozó Egyiptom népe ... (Szemelvények dr. Paulovlts Sándor készülő regényéből.)

Next

/
Thumbnails
Contents