Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-09 / 213. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. szeptember 9. Fáradt, kimerült orvosok — jogosan türelmetlen betegek a Megyei Tanács Kárháza Rendelőintézetében A helyiséghiányon sürgősen változtatni kell! A Megyei Pártbizottság és a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsa ellátogatott az SZTK-val egy épületben lévő MT Rendelőintézetébe, hogy megvizsgálja a biztosított betegek orvosi kezelését, ellátását. Az ellenőrzésen részt vett Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-VB első titkára, Körtés Gábor elvtárs, az SZMT elnöke, valamint Újházi Hona elvtársnő, az Orvosegészségügyi Szak- szervezet Területi Bizottságának titkára. Mik az ellenőrzés tapasztalatai? A gyermekgyógyászatnál kezdtük, ahol a hosszú fapadokon ülve, vagy csecsemővel karján járkálva mintegy 15—20 asszony várakozott a rendelésre. A folyosón kevés a pad, kevés az úgynevezett asztalraépített gyermektartó. így ölben, karon kell az anyák nagy részének gyermekeiket tartani. Két ajtón bocsátják be a gyermekeket, a helyiség túlzsúfolt. Pedig szerda van és ilyenkor nincs is olyan nagy forgalom, mint kedden, vagy pénteken. Mit mondanak az anyák ? Sokat kell várakozni! Galamb Éva például reggel nyolc óra óta vár egy igazolásra. Most 11 óra van és ki tudja még, mikor végez? Édesanyja türelemre inti kislányát, ő is nyugodtan vár, csak azt kifogásolja, néha nem érkezési sorrendben folyik a rendelés. Van aki előbb jön, mégis később kerül sorra. Sokan beíratják nevüket, elmennek közben a városba, aztán ha visszajönnek, hamar bejutnak. Gyürki Andreát a Honvéd utcából hozta be édesanyja. Szintén órák óta vár. Otthon főzni, mosni kellene. Hát még, aki dolgozni jár? Galabár Lajos Gamásról utazott be beteg kisfiával. Egész napot tölthet itt ötperces vizsgálatért. De hiába, gyorsabban az orvosok sem bírják, így is kapkodniok kell. Az anyák elmondják, sokszor az egészséges gyermekek, akik tanácsadáson vannak itt, helyhiány miatt együtt várakoznak a beteg, esetleg fertőző beteg gyermekekkel. A körzeti orvosok nem vizsgálnak csecsemőket, ide küldik őket, akár egy könnyebb gyógyszer felírásáért is. Nem csoda, ha tömve vannak a várófolyosók, rendelők. A gyermekek órák hosszat nem tudnak rendesen táplálkozni, nem lehet a helyszűke miatt rendesen tisztába tenni őket, sírnak, a szülők idegesek, türelmetlenek. A beteg csecsemők panaszos sírása, az anyák aggódó, könyörgő tekintete követeli a jelenlegi állapot megváltoztatását, a rendelők kibővítését. A sebészeten még rosszabb a helyzet ötven ember tolong a folyosón, egy szobában folyik a rendelés. Számokat osztogatnak. Ha nyílik az ajtó, mindenki odarohan elsőbbségét bizonyítani. Egyszerre 5—6 embert hívnak be, de így is nagyon sokáig órákig kell várniuk a betegeknek. Itt sem tud mindenki leülni, ide-oda járkálnak, vagy a falat támasztják, ki hogyan érzi magát. Feltűnő, hogy még a honvédségtől is ide járnak kezelésre, szaporítva az amúgy is nagy létszámot. A honvédségnek pedig módot kellene keresnie a megoldásra. Kacor Mihály munkás könnyebb kezelésre vár fél 8-tól fél 12-ig. A felülvizsgálatra váró betegeket elküldik a folyosó túlsó végére. Onnan félórai várás után visszajönnek. Nincs hely, a felülvizsgálatnak szánt szobába a belgyógyászati kezelésre várók mentek be. A betegek jogosan zúgolódnak. A laboratóriumon keresztül a sebészet rendelőjébe megyünk. A kicsiny helyiségben három orvos, asz- szisztensnők, betegek forgolódnak. Alig férnek el, egymást akadályozzák a munkában. Kintről panaszos hangok hallatszanak. Hogyan lehet itt lelkiismeretes orvosi munkát végezni ? Sehogysem! Baudiss doktor kimutatást mutat, naponta 180—200—220 beteget vizsgálnak meg. Csak reggel 50—60 kötözést végeznek el. Elbeszélgetni a betegekkel panaszukról? Nincs idő. Mint ahogy a vizsgálatokra is alig jut. Idegekkel sem lehet ezt bírni — mondja. Valóban, éppen előttünk bocsátanak be hat beteget. Törés, kézsérülés, üzemi baleset. Tíz perc múlva kijön a hat ember, mehetnek a következők. És még a vizsgálat közben jó pár kimutatást kell elkészíteni, kitölteni, bevezetni, feljegyezni. Szinte képtelenség! A laboratórium előtt is türelmetlen embercsoport áll Nincs orvos! Tizenegy órától van rendelés és fél 12-kor még mindig nincs senki a szobában. (Legalábbis ezt hiszik a betegek.) A cédulákat — mondja Szalai Ferenc téglagyári munkás — már 8 órakor elkérték. Mit csinálnak 11-ig? Tegnap is itt várakoztam. Bemegyünk a laboratóriumba, kiderül, itt 11 óráig szemészet van, 11- től laborszolgálat, vérsejtsüllyedés mérés, vizeletvizsgálat, stb. Délután újra átváltozik a helyiség valami niás szakrendeléssé. A belgyógyászat előtt ugyancsak nagy tömeg vár, a röntgennél szintén. Nem is beszélve a terhes tanácsadásról, nőgyógyászatról. Türelmetlen betegek, fáradt, kimerült orvosok. Klenovits elvtárshoz, az SZTK vezetőjéhez megyünk. Keserű arccal magyaráz. Ezt az épületet 25 ezer biztosított részére építették. Ma már 90—100 ezer a biztosítottak létszáma, de ez még tovább növekszik. Ehhez nem kell kommentár. A számok önmagáért beszélnek. Ugyanezt mondják később a délutáni beszélgetésre összehívott főorvosok, orvosok, egészségügyi dolgozók. A biztosított betegek száma hi- ganyszerűen emelkedik. Csak a szemészeten, ami nem is olyan »keresett« gyógyászati ág, mint a sebészet vagy a belgyógyászat, Kerek főorvos szerint óriási az emelkedés. Míg 1946-ban kb. 2000 biztosított beteget kezeltek, addig 1955-ben kb. 35 ezret. Ugyanígy, vagy még nagyobb mértékben fejlődött más szak- rendelés is. Somogy, mint lényegében mezőgazdasági megye, olyirányú fejlődésnek néz elébe — a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés következtében — mely a biztosítottak számának további növekedésével jár. Ehhez pedig sem a kórház, sem a rendelőintézet kapacitása nem elég. Különösen a megye északi részének (Látrány, Túr, Gamás) lenne köny- nyebbség, ha nem kellene Kaposvárra bejárnia, hanem a környéken létesítendő kórházba, vagy rendelőintézetbe tudna járni. Most Kaposvárra jönnek be, s ez növeli a helyhiányt. Sivó főorvos elvtárs többek között megemlíti: — orvosilag is teljesen helytelen, hogy a gyermekosztályon az egészséges gyermekek a betegekkel együtt lehessenek, illetve érintkezzenek. Viszont ehhez is több szoba kellene. Mi hát a teendő? A második ötéves tervbe előirányozták a rendelőintézet bővítését, mintegy 2,8 millió forintos költséggel. Ez lenne a leglényegesebb segítség, ez a legégetőbb, legsürgősebb feladat, mely megoldaná a problémákat. Azonban egyelőrei csak a tervezete van meg s 1957-re is mindössze 100 ezer forint áll rendelkezésre. A többi költség I958-ra, 1959-re. Ez pedig késői időpont. Addig két és fél év van hátra. Hogy valamennyire enyhíteni lehessen a helyzeten, a Megyei Pártbizottság javaslatára az orvosok megígérték az onkológiai gondozó áttelepítését, hogy ezáltal egy helyiség felszabaduljon az egyéb rendelések céljára. Ezenkívül az SZMT ígéretet tett, hogy három helyiséget az SZTK rendelkezésére bocsát. Az SZTK szintén átadja akkor felszabaduló irodáit. Ez azonban vékony ír a fájó sebre. Ideiglenes könnyítés. Végcél: az épület bővítését előbbrehozni, legalább 1957 végére, vagy 1958 elejére. A Megyei Pártbizottság kellő segítséget nyújtott a hibaforrások feltárásában, s megmutatta a kijavításához vezető utat. A Megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa fáradozzék azon, hogy az épület felépítése minél előbb megvalósuljon s ezzel megszűnjön a jelenlegi áldatlan állapot, a betegek felesleges várakoztatása, a betegek panaszkodása, az orvosok túlzott igénybevétele a Kaposvári Rendelőintézetben. SZÜTS ISTVÁN A jobb áruellátásért Teljesen egyetértünk a Somogyi Néplap 1956. szeptember 2-i számában közölt »Jobb ellátást a város peremén« című cikkel. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat bolt egységeinek ellátása a peremvárosban hiányos. Pedig a vállalatnak a jobb áruellátásra vonatkozó lehetőségei — a szállítóeszközök kivételével — adva vannak. A vállalat vezetőségének és áruforgalmi osztályának nagyobb gondot kell a boltvezetők és az ellenőrök munkájára fordítania. A rendszeres ellenőrzés valóban a mi feladatunk. De amint a cikk is megállapította, ezt a két főből álló csoport rendesen elvégezni nem tudja, bár a jövőben nehézségeink ellenére nagyobb gonddal fogunk ügyelni az áruellátás megjavítására. A kereskedelem munkáját azonban az iparnak is segítenie kell. A sütőipari kiszállítások hiányossága rendszeresen fennáll, a Kaposvári Jéggyár és Szi kvízüzem gyenge kapacitása is sok esetben okoz nehézséget az áruellátás biztosításában. A húsipar is folyamatosan állítsa elő azokat a termékeket, (olcsó kolbászt, 37 forintos szalonnát) amit a vásárlók leginkább keresnek. A MEZÖÉRT-nek is többet és gondosabban kell foglalkoznia a város zöldség- és gyümölcsellátásával. A cikkben tett javaslat alapján a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályával máris tárgyalásokat folytatunk a Városi Tanács Kereskedelmi Csoportjának megerősítéséről. Ha ezek a tárgyalások eredménnyel végződnek és létszámban megerősödünk, úgy a jövőben gyakrabban tudunk ellenőrzéseket végezni és így munkánk sokkal eredményesebb lesz. MÉRŐ IMRE Városi Tanács Kér. Csop. vez. Mi az, ami Siófokon jó volt . . . ... a torta, amelyből 117 ezer szeletet fogyasztottak, a 324 mázsa fagylalt, amelyet a nyár folyamán megettek. ... az új vízijárművek, a vízibicikli, vízibusz, amit sok ezren vettek igénybe, a hajóforgalom, amely közel három millió embert szállított. ... az élelmiszer ellátás, amely az üdülőkben, éttermekben, üzletekben jobb volt a tavalyinál. ... a nap, amely bőségesen ontotta sugarait az üdülő dolgozók ezreire. és ami nem . . . ... hogy porosak voltak az utcák, hiányzott a parkosítás. ... hogy a külföldiek szállodájában, a Délibábban nincs összkomfort. A szobák bútora ahány darab, annyi féle. ... hogy a sörellátás soszor akadozott. ... hogy a mérleg sokhelyütt vékonyan mért, a ceruza meg vastagon fogott. A konzervipari növények termelése igen kifizetődő. A leszerződött terület mentesül mind a termény, mind az állat és átllati termékbeadás alól, és emellett komoly pénzjövedelmet jelent. A patosfai Törekvő Tsz tagjai ez évben 60 holdon termeltek kertészeti növényt. A kis növények visszahálálták a jó munkát, bő termést hoztak. A Szigetvári Konzervgyár szállította el és dolgozta fel termelvényeiket és egész éven keresztül minden hónapban tudtak pénzelőleget osztani a kertészetből kapott pénzből. Jijvőre is kötöttek már szerződést a konzervgyárral: 120 holdon termelnek kertészeti növényt. Egyéni gazdáink is szívesen termelnek kertészeti növényféleségeket. Krásecz Vendel háromfai gazda 400 négyszögöl területről 609 kiló zöldborsót szállított el, melyért 2240 forint készpénzt kapott. Kiss Kálmán patosfai gazdának 557 kiló zöldborsóért 1405 forintot fizetett a konzervgyár. Érdemes tehát szerződést kötni 1 konzervipari növényekre. A Nagyatádi Gépállomás építkezése Ilyen előregyártott elemekből készíti a Somogy megyei Építőipari Vállalat a megyében épülő gépállomásokat. Egy-egy ilyen keret súlya 18 tonna. A műhelyek 53 méter hosszúak és 26 méter szélesek. Jelenleg Nagyatádon és Balaton- kilitin készül új gépállomás. Ezeket a nagy elemeket az országban elsőként ezeken az építkezéseken alkalmazzák. NAQYOBB FIQYELMET A BALATON HALTENYÉSZTÉSÉRE! Miért pusztul a nemeshal-állomány ? kezdte meg egy rész- ág a Balaton szervezett 1945-ig évente átlagosan ágon halat fogtak ki, en- / ;y 20 százaléka volt nemes ' zabadulás után három ati szövetkezet foglalko- lon halászatával, majd az után a Hal- és Nádigaz- xllalat egyik tógazdasága- jködött. 1949-ben lett önálló. Balatoni Halászati Vállalat n működik. logyan dolgoztak az első ötéves terv folyamán ? Amint a vállalat igazgatója, Here elvtárs mondja, 1951—53-ban valóságos rablógazdálkodás folyt a Balatonon. Ez alatt az idő alatt évente 200 vagon halat halásztak. A következő évek eredményei azután már megmutatták, mire vezet a magyar tenger (kizsarolása. A termelés évről évre csökkent, különösen a nemes halak aránya esett vissza. Az 1956- os tervet, minden valószínűség szerint, nem tudják teljesíteni, különösen az első osztályú halakból. Mi történt a Balatonnal ? Hiszen a tenyésztés évről évre nagyobb méreteket ölt, a fogások mégis csökkennek. Hát éppen itt, a tenyésztésnél van a hiba. A Balatoni Halászati Vállalat vagonszám tenyészti a nemes ihalivadékokat. 1949- ben ötmillió süllőikrát tenyésztettek ki. 1955-ben ez a szám 65 millióra emelkedett, 1956-ban pedig már elérte a 80 milliót. A süllő azonban mégis egyre kevesebb. Ugyanez a helyzet a pontynál is. Az egykori részvénytársaság évente csak öt-hat mázsát helyezett ki a Balatonba. A Halászati Vállalat ennek sokszorosát tenyésztette, a pontyfogás mégis csökkent. Ezer hal közül hét marad életben! Mi a hiba tehát? Az, hogy a Hal- kutató Intézet utasítása alapján milliószámra engedik ki a Balatonra az egészen apró kis parányokat, az egy-két dekás halacskákat, amelyek nem bírják ki a Balaton viszontagságait. Ráadásul a haltenyésztő telepek, így a vörsi is, ott fekszik, ahol a Balaton vize a legmélyebb, ahol nincs hínár a vízben. így a bekerülő kis halacskák hideg vízbe jutnak és táplálékot sem találnak eleget. Ez az oka annak, hogy a mesterséges tenyésztéssel bekerült halaknak csak hétezreléke marad életben, illetve növekszik kifogható súlyúvá. Köztudomású dolog az is, hogy a nagy hal megeszi a kis halat. A süllő például saját fajtájával táplálkozik a legszívesebben. így a bekerülő kishalak nagyrésze a nagyobbak martaléka lesz. Kicsik, nem ellenállóképesek a Balatonbá bekerülő ivadékok. A részvénytársaság pl. 10 dekás súlyban engedte csak a halaikat a Balatonba, míg most a kishalak súlya egy-két deka. Pontyon, vagy nem pontyon ? Külön nehézséget okoz a ponty tenyésztése. Ez a kedvelt népélelmezési cikk viszonylag gyorsan növekszik. Egyéves korában már eléri az egy kilót, utána évente fél kilót gyarapodik. A süllő viszont hároméves korában még csak 35 deka súlyú. Célszerű lenne tehát a pontytermelést fokozni. Igen ám, de a Halkutató Intézetben hosszú évekkel ezelőtt elterjedt az a megállapítás, hogy a Balaton »nem .pontyos« víz. így a vállalat nem kap megfelelő segítséget a pontytenyésztés növeléséhez, illetve fejlesztéséhez. 1954-ben például a Halgazdasági Tröszt olyan utasítást adott, hogy csak azokat a pontyivadékokat kell a Balatonba helyezni, amelyekre a tógazdaságokban szükség nincs. így történt meg azután, hogy ebben az évben 842 mázsa ‘két és féldekás súlyú ponty- ivadékokat hoztak össze a vállalathoz, hét-nyolc tógazdaságból. Ezeknek a halaknak egyrésze fertőzött volt. A pontyok súlyos betegségiben, hasvízkórságban szenvedtek. Hiába tiltakozott a különböző helyekről érkező pontyivadékok ellen a vállalat vezetősége, a minisztérium, illetve a Halkutató Intézet, a tröszt úgy vélte, hogy a Balatonban lehetetlen a továbbfertőzés. A később kifogott sebes, elkorcsosodott pontyok tömege bizonyította, hogy a Balatont is megfertőzte a hasvízkór. Amikor a gyakorlat mást mutat, mint az elmélet Mi tehát a teendő? Elsősorban tovább nevelni a kitenyésztett parányokat, legalább 6 dekás súlyúra. Ki tenyészteni egy olyan pontyfajtót, amely gyorsan növekszik, de emellett ellenáll a Balaton viszontagságainak is. Felmerül a kérdés: vajon mindezt eddig nem látta a vállalat vezetősége? De igen, látták. Fel is vetették a trösztnél és a minisztériumbán ezeket a dolgokat. Ott azonban a Halkutató Intézet véleménye volt a mérvadó, amely szerint minél nagyobb tömegű parányokat kell a vízbe ereszteni, nem pedig a halacskákat tovább nevelni. A gyakorlat azonban most már bebizonyíthatta a kétkedőknek, hogy meddő és haszontalan dolog milliószámra tenyészteni a kis halivadékokat akkor, amikor azokból csak hét ezrelék marad meg. A balatoni hal tenyésztés nagy értéket jelent az országnak. Nemcsak fontos népélelmezési cikk, hanem keresett exportcikk is. A Balaton 106 ezer holdnyi területén minden külön takarmányozás nélkül is megél a hal. Akkor változtatni kell az eddigi módszeren Nagyobb figyelmet kell tehát fordítani az Állami Gazdaságok Minisztériumának Is a balatoni haltenyésztésre. A Balatoni Halászati Vállalat elkészítette második ötéves tervét. Eljuttatta a Halgazdasági Tröszthöz és az Állami Gazdaságok Minisztériumához is. Mindeddig azonban nem kapott rá választ, a terv megbeszélésére sem hívták meg őket. Pedig az idő sürget, a vállalatnak még az ősszel meg kell tennie az előkészületeket, hogy a következő évet már jobb tenyésztési politikával kezdhesse. Hogy néz ki ez a terv? Meg akarják valósítani a süllők úgynevezett, rekeszes tenyésztését. Ez nem más, mint a Balatonba kihelyezett rekeszekbe helyezik el a süllő-ikrákat és a kishalak a védett rekeszekben fickándoznak addig, amíg nagyobb súlyt elérve kiúszhatnak a szabad vízre. Ezenkívül uj, nagy tavakat _ akarnak továbbte'- nyésztésre beállítani, ahol a parányokat legalább 6 deka súly úra’ nevelik. Szigligeten 400 holdas, Eger- vízvölgyón 200 holdas tavat akarnak erre a célra készíteni, átvennének néhány állami gazdasági tavat is és így megvalósítanák, hogy a Balatonba nagyobb súlyú halak kerüljenek. És lehetőleg olyan helyen, ahol a Balaton vize sekély és elég élelmet biztosít a kishalaknak. Az újfajta haltenyésztéshez 8 millió forintos beruházásra van szükség. Ez az összeg azonban a vállalat számítása szerint két év alatt teljes egészében visszatérül a nemes htil- fajták ugrásszerű növekedéséből. A felettes szervek körültekintőbb gondosságára van szükség ahhoz, hogy a Balaton kincset érő vizét kiaknázhassuk, hogy egészséges, hasznos haltenyésztést valósítsunk meg. Ne a régi »pontyos—1 nem pontyos« elméleteken rágódjanak, vitázzanak, hanem nézzék meg a tényeket, a szomorú tapasztalatot, amelyet az első ötéves terv eredményei nyújtanak, és olyan tenyésztési politikát valósítsanak meg a második ötéves tervben, amely a halállomány növelésére és nemesítésére vezet. Elég volt a Balaton kiuzsorázásából! Langer Károlyné
