Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

VILÁG PROLETÁR! AI EGYESÜLJETEK! ogyi Néplap hl NDP SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 213. szám. ARA: 3» üFILLER Vasárnap, 1956. szeptember 9. Munkásaink érdekében Második ötéves tervünk sokat fog­lalkozik a bérezés megjavításával, a terv-vita során is sok javaslat hang­zott el a bérezés egyszerűbbé, ösz­tönzőbbé tételére. Kevés helyen tör­tént azonban még komoly változás. A Cukorgyárban például a kar­bantartók munkáját is darabbérben számolják el. Mit jelent ez a gyar- korlatban? Azt, hogy egy-egy mun­kadarab karbantartását előre utal­ványozzák. Ha azonban a szétszedett gépeken ezenfelül még külön javí­tanivaló is akad, azt pótutalványra vezetik. Igen ám, csakhogy a kar­bantartók béralapja ugyanakkora összeg, mint az előző években kifi­zetett munkabér. Vagyis akár több, akár kevesebb munka is adódik egyes darabokon, a béralap nem vál­tozik. Ezért általában úgy osztják fel a meglévő bért, hogy az fedezze a munkát. Tehát nem a tényleges munkaszükséglet, hanem a béralap szerint utalványoznak. Ugyanez volt tapasztalható a Ma­lomipari Egyesülés malmainál is. Itt az is gyakran előfordult, hogy elő' szőr elvégezték a munkát, és csak azután, a végzett munka alapján utalványoztak. A helytelen bérezés miatt itt még arra is volt példa, hogy egy munkadarabon dolgozó brigád egyik tagjának 120 százalékos teljesítményt számoltak el, a másik­nak meg 160 százalékosat. Szeptem­ber 1-től kezdve azonban a karban­tartási munkáknál megszüntették a darabbérezést és most már pré- miumos időbért fizetnek a dolgozók­nak. Vagy ott van a Vaskombinát bér­rendszere. Itt selejtbérezés van, sőt a kiváló munkát végző dolgozókat külön premizálják is. Mégis az a helyzet, hogy az a munkás, aki csak a százalék emelésére törekszik, s a munka minőségére kevés gondot for­dít, többet keres a selejtbírság le­vonása után is, mint azok, akik se- lejtmentes munkájukért még pré­miumot is kapnak. Tehát ez a bére­zés sem ösztönöz a minőség javításá­ra és csak a felületes, rossz munkát végzőknek kedvez. A sütőiparban már hosszabb ideje minőségi bérezés van, ami azt je­lenti, hogy a selejtes árut nem fize­tik ki nekik. A selejtmentes munkát azonban külön nem díjazzák. így ki­fogástalan minőségű munkát végez­ni nem érdek náluk. Legfeljebb csak a selejtes árukat igyekeznek csök­kenteni, legtöbbször úgy, hogy azo­kat bedobálják a jóminőségű kenyér és sütemény közé. Ezért fordul elő azután, hogy sokszor égett kenyeret, vagy két dekás kiflit vásárolhatunk. Sok esetben helytelenül állapítják meg a helyi normákat. Az istvándi pékség például a megye legrosszabb, legelhanyagoltabb sütőüzeme. Nor­máját mégsem a helyszínen állapítot­ták meg, hanem itt, Kaposvárott. Az ilyen norma persze nem lehet reális, mert nem mérlegeli az adott körül­ményeket. A tejiparban meg a tej­átvevők részére olyan bérezést álla­pítottak meg, amiről mindenki tud­ta — a minisztérium is —, hogy helytelen, mégis bevezettették. Általános hiba bérezésünknél, hogy a bérszámfejtés igen bonyolult, ne­hezen ellenőrizhető. A Cukorgyár­ban például a darabbért ötféle át­lagszámmal kell számfejteni. Nem­csoda, ha egyetlen dolgozó sem is­meri ki magát ezen a számításon és sohasem tudja, miért kapott annyi fizetést, amennyit felvett. Üzemeinknek, vállalatainknak min­dent meg kell tenniük, hogy bérrend­szerünknek ezeket a visszásságait megszüntessék, vagy legalább a mi­nimálisra csökkentsék. Vizsgálják felül tüzetesen, hol és mit kellene javítani. Hívják fel újból meg új­ból a felettes szervek figyelmét e fogyatékosságokra. Ahol pedig mód van, ott sürgősen önmaguk intézked­jenek. A szakszervezetek is többet foglalkozzanak a bérezéssel. Segít­sék hozzá üzemüket ahhoz, hogy a dolgozók munkájuknak megfelelő bérezést kapjanak és hogy ez a bé­rezés egyre inkább a minőség javu­lását eredményezze. Szántsunk, vessünkl il Hazafias Népfron! Somogy megye! Bizottságának felhívása Dolgozó parasztok! Mezőgazdasági munkások! Somogyország szorgos népére, akik mór annyiszor adtak példát az országnak, isimét nagy feladat teljesítése: a gabonavetés vár. Az ország, a nép kenyere függ attól, hogy mikor szántunk, vetünk. Nem szabad, hogy ebben akadályozzon bennünket a szárazságra hajló idő, a várako­zás. Esőre várni annyi, mint kockára tenni a tervet, mely 29 millió má­zsa kenyérgabonát vár az ország mezőgazdaságától. Államunk mindent elkövet, hogy a falu népét segítse a biztonságos termelésben, sok új gépet, műtrágyát juttat a föld jó megművelőinek. Használjuk ki ezeket minél gazdaságosabban a több, jobb kenyér érdekében. Évszázadok óta »életnek« hívja a magyar paraszt a búzát, a gabonát. Az »életet« megtermelni pedig szép és nehéz feladat. Ahogyan az orvos is mindent elkövet az életért, tőlünk is azt várja az ország, hogy a leg­jobb tudásunk szerint teremtsük meg a jövő évi .gabonatermés alapjait. Rögös a föld? Hívjuk segítségül a hengert és a- boronát — de a mag­ágynak a legjobbnak kell lenni! j Mint ahogyan az öntő vagy a bányász munkájának is vannak nagy pillanatai, s egy egész nép szeme lesd az eredményt — most ránk is figyel az ország. Hazánk, s a parasztság érdeke is azt kívánja, hogy egy percet se mulasszunk el a jelenlegi jó időből: szántson, vessen min­den fogat, minden traktor és vetőgép. Az idő jár, a földek várnak, ne késlekedjünk, szántsunk, vessünk! — erre szólítja megyénk dolgozó parasztságát, a termelőszövetkezetek tagjait, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóit A HAZAFIAS NÉPFRONT i SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA Megyénk becsületéért A Megyei Párt-VB és a Megyei Tanács VB egy héttel ezelőtt adta ki a jelszót: »Megyénk becsületéért, a Minisztertamáks vándorzászla­jáért!« A legjobb munkát e célért a nagyatádi járásban végezték: szep­tember 5-től 7-i.g — két nap alatt — 251 hízottsertést és 52 vágómarhát gyűjtöttek be. Bizonyos, hogy a végső értékelés napjáig — szeptem­ber 10-ig — a tervből hiányzó 50 hízottsertésnél is többet gyűjtenek még be. A nagyatádiak után következik a tahi járás. Itt hízottsertésből a ter­vezettnek több mint 70 százalékát gyűjtötték be 7-ig. A mai nappal együtt még két nap áll rendelkezésre, hogy az esedékes terv teljesítését mindenütt szorgal­mazzák. E két nap dönti el: első lesz-e Somogy az országos verseny­ben. Folyjon még hevesebb harc ezért. Még sok hízottsertést, vágó­marhát, tojást, baromfit vár az or­szág a megyétől. Legyen a jelszó: Hozzuk el Borsodtól a Miniszter- tanács legjobbnak járó vándorzász­laját. A KAPOSVÁRI JÁRÁS LEGJOBBJAI Kaposhomok ismét első a kapos­vári járás kisközségeinek begyűjtési versenyében. Tervét búzáiból 105, rozsból 102, árpából 103, zabból 110 százalékra; hárcrnnegyedéves tervét pedig szeptember 2-ig tojásból 122, baromfiból 114, sertésből 98, vágó­marhából 100, tejből 110 százalékra teljesítette. Hátralékos nincs a köz­ségben. Ez elsősorban Illés János vb-elnök, Libó Lajos vb-titkár érde­me, akik megtartották a törvényes­séget, jó szóval buzdították a falu lakosságát az alkotmány ünnepi be­gyűjtési verseny megnyeréséért. Megtették a maguk dolgát Somogy hírnevéért. „ÜRES A FÉSZEK, NINCS LAKÓJA..." Kékmellényes, csevegve esi-1 vitelő csacska, fecskék raktak évekkel előbb fészket a lépcső- házban. S azóta minden nyáron hangos a lépcsőház csivitelésülé­itől, kitárt szárnyakkal suhan­nak be az udvar felől, játékosan verdesnek szárnyukkal a fészek, peremén, s minden nyáron újabb és újabb fiókék teszik meg az udvar felé első, bátor­talan szárnycsapásaikat. Ahogy ránk lom bosodott a nyár, most is fecskéink két fió­kát nevelgettek, etettek, tanítot­tak. Megszoktuk őket, ahogy reggel beléptünk a kapu alatt, jólismert csivitelésük volt a fo­gadtatás. A két fióka növeke­dett, szemmel láthatóan napról napra nőttek, bátrabban csa- - pongtak, s láttuk, amikor első nagyobb útjukra indultak a két öreg frakkos féltő tekintetétől kísérve. Tegnap reggel csendes volt a fé­szek. Csendes és üres. Csendes volt egész nap a ka­pualj, nem hallottuk csivogó csevegésük, a takarítónő sem mérgelődött, nem zsörtölődött, hogy megint külön munkát okoztak neki. A sárból ügyesen tapasztott fészekből eltűntek megszokott ismerőseink, fecské­ink. XJtlevél nélküli utasként, or­szághatárokat semmibe véve nekivágtak ismét az útnak, a kéklő messzeségnek. Ha lehetne, elkísérnénk őket féltő tekinte­tünkkel. Üres már a fészek, s utunkon lehull szomorkásán lábunk elé az első sárguló levél. Ez már szeptember, ez már ősz. S ahogy fecskéink nekwitorláztak szár­nyaikkal a távolnak, ahogy a hűvösebb őszi szellő csapja meg arcunkat — érezzük, megint egy kicsit elmúltunk, megint elfogyott valami életünkből. A fecskékkel együtt kiröppent a kalásztérlelő, kacagó nyár is szívünkből. Vajon merre járhatnak most? Merre szárnyalnak, milyen or­szág, milyen emberek fölött, a kék ég alatt? S visszaérnek-e a többi kékmellényessel a mi fecskéink is, üdvözölhet egymást tavasszal ismét, a " vi­szontlátás örömével, a messze­ségből is hazahúzó édes haza szeretetével szivünkben... Most csendes és üres a fé­szek ... • — nt — LIBÓ LAJOS tanácstitkár ILLÉS JÁNOS tanácselnök A boldogabb holnap építője ft Az Építőipari Vállalat központjának egyik iro­dahelyiségében Kosaras elvtárs, munkaügyi elő­adó munkakönyvét ad kezembe. Molnár László született 1933-ban, anyja neve: Hajnal Mária... Belépett 1949-ben ... Azóta itt dolgozik. 1950- ben 150 forint jutalmat kapott... Csupa száraz adat, melyből nem látni sem­mit ... Kimegyünk a munkahelyére. Barna földkupacokat hord fel a gumiszalag, a készülő alapozás mély gödréből. A lapátok sorra megmerülnek, ter­hüket ráhullatják a transzportőrre. Üj épü­let készül. Az alapozás­nál sokan dolgoznak. Egyik felében ásóval igazítják a földet, fé­nyes-barna há t ú embe­rek. Ha odaáll valaki az ásóhányásra, betekinthe­ti az egész telepet. Pi- roscsákós új házak lát­szanak szürke és krém­sárga öltözetben. Tágas hely, festett oszlopos drótkerítés, széles, még kövezetlen utca. Ez a Szántó Imre úti építke­zés. Az egyik aknában, pár lépésnyire a nagy gödörtől, falaznak. Fo­lyik a sárga habarcs, kövéren buggyan elő a téglasorok közül. A fürge kezek nyomán gyorsan nő a fal. Négy gyümölcsfa mellett szin­tén alapot ásnak. A mun­kásoknak vékony, fekete­hajú, élénkszemű fiatal­ember magyaráz. Aztán a falazó kőműveshez lép. ök vannak ketten egy brigádban, mint újoncok. Betanított szakmunkásakká neve­lődtek Nagy Pali bácsi keze alatt. Pali bácsi öreg kőmű­ves. Sok szépet épített már fél évszázad alatt. Legszebbnek mégis a ta­nítást tartja, azért vál­lalta el a négyhónapos tanfolyam vezetését is. Falazásra, vakolásra, ce­mentmunkára tanítot­ta a fiatalokat és sokat mesélt nekik az ő életé­ről, harcairól is. Tőle kérdezem, ki volt a leg­jobb tanítványa? — Mindegyik jól ta­nult, — mondja —, de a legjobban Molnár Laci. — Miért? — Nemcsak a mester­séget tanulta meg. ha­nem a legfontosabbat is: tanítani. Még csak szár­nyait bontogatja, mégis maga mellé vett egy fiatalt. Kőművesnek ké­pezi. Pali bácsi nemsokára nyugdíjba megy, becsü­letes munkáskezéből le­ereszti a kalapácsot, Molnár László pedig fel­veszi, s erős, fiatal kezé­vel tovább folytatja, amit öreg szaktársa el­kezdett. Elsétálunk a fiatal kőművessel a házakig, beszélgetünk. A kérdés magától adódik: Hogyan lett építőmunkás? Molnár Laci komo­lyan felel. — Már kis koromban elhatároztam, minden­áron kitanulom ezt a szakmát. A fonodái épít­kezésnél segédmun­kásként kezdtem, 49- ben. Apám azt mondta útravalóül: »Fiam, be­csülettel dolgozz és ne változtasd a helyedet/« Hát én azóta itt vagyolc a vállalatnál. A Fonodá­nál a Simon brigádba osztottak be, kiváló dolgozók brigádjába. Most önálló brigádom van. Itt is elérem a ki­váló dolgozó szintet. Csak anyag legyen. Mert ez döcög egy kicsit. Ezen javítani kellene. — Mik á tervei á jö­v őre ? — Beiratkoztam a Közgazdasági Techni­kumba, szeretnék tovább tanulni, bekapcsolódom a lakásépítkezési akció­ba és — felsóhajt — ... jövőre megnősülök. De ne haragudjanak, hívnak társaim. Viszont­látásra! — Elszalad. Kosaras elvtárssal a munkásszállásra me­gyünk. Molnár Laciék az emeleti 9-es szobá­ban laknak. Példás rend, tisztaság,, jóleső hűvös fogad. Az ágyak takarói, a paplanok szé­pen kisimítva, eligazít­va várják a munkában elf áradókat. Friss víz a háncsában, tiszta poha­rak. Az ablakon át fák­kal szegélyezeti épüle­teket látunk. A faleve­lek megrebbennek az enyhe nyári szélben, su­sognak, mesélnek. Molnár Laei is itt pi­hen, itt álmodozik a jövőről, terveiről, innen nézi este a várost, mely­ből idehallatszík a vi­dám. pezsgő élet zaja. Sok olyan fiatal életéé, mint ő. Es akkor bizto­san boldog. Néha■ egy csepp víz­ben meglátni a tengert. Sz. I. ft ft ft ft ft Olajat adnak a bnzsáki olajmező kútjai A Balaton alsó szakaszától délre, a nagybereki dombhajlatokban 1954 áprilisában kezdték meg az olajkuta­tó fúrásokat. Ezen a területen a geo­lógusok kutatásai igen gazdag olaj­mezőre engedtek következtetni. A több éven át tartó küzdelem az olaj felszínre hozásáért még sokáig nem hozott eredményt. A fúrósok és a k' tatók azonban töretlenül, néha ' berfeletti munkával harcoltak % mélyének feltárásáért. Kitaxtásu végüli is győzedelmeskedtek a tér szét okozta nehézségek fÁett. Elős az egyes kútból, majd a 11-es, a fc tos és a 12-es kútból tört fel az oló A két első termelőkútnál, Buzsá, határában már megkezdték a folya­matos termelést. A töltőállomáson egyelőre 15—16 köbméter olajat rak­nak vagonba. Számítások szerint az új olajmező kiaknázása a követke­zőkben tovább fokozódik. Vetnek az állami gazdaságokban Gyors ütemben halad a vetés a Somogytarnócai Állami Gazdaság­ban. Pár nap alatt 135 holdon tették földibe a rozs vetőmagját. A legtöbb rozsot vették eddig az állami gazda­ságok közül. Ugyanakkor igyekez­niük kell az őszi árpa vetésével, mert ezzel lemaradtak.: csak 60 hol­dat vetettek el belőle. A Nagybaxáti Állami Gazdaság 432 hold földet vetett be ősziekkel. Ebből 119 hold az őszi árpa, 20 hold a rozs. A megye gazdaságai elvetet­ték a bíbort és repcét. Lassan halad az őszi takarmánykeverékek vetése,, tervüket mostanáig 18 százalékra teljesítették. Mindenütt gyorsítani kell az őszi árpa, rozs vetését, s a vetőszántások ütemét. Dz Országos Mezőgazdasági Kiállítás növénytermesztési eredményeikkel részvevő tsz-ek közül a barcsi Vörös Csillag Tsz >burgomyatermesztésben első díjat nyert száz holdon 165 mázsás terméseredményével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents