Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-07 / 211. szám

Péntek, 1956. szeptember 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS II Központi Vezetőség júliust határozata nyomán javul a tagfelvétel a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban Magas pénzjutalom a begyűjtési verseny élenjáróinak Az alkotmányünnepi begyűjtési versen yszakasxban győztes nagyobb városok és községek 35—35 000 forint községfejlesztési jutalomban része­sülnek. A közepes nagyságú városok és községeit között az eiső helyezet­tek jut akna 30—30 000 forint, kisebb városoknál 20 000, kisebb községek­nél' pedig 25 000 forint. A nagyközsé­gek között országosan második helye­zett 30 000, a harmadik helyezett 25 000; a közepes nagyságú községek között országosan második helyezett 25 000, a harmadik helyezett 20 000; a kisközségek közötti második helye­zett 15 000, a harmadik helyezett pe­dig 10 000 forint községfejlesztési jutalmat kap. A méhész szövetkezet célja, hogy elősegítse a dolgozó parasztok, a tsz- tagok, alkalmazottak, nyugdíjasok és más dolgozóki egyéni, háztáji mé­hészetének fejlesztését; a méhészke­désnek, mint az egyes dolgozók mel­lékfoglalkozásának elterjesztését, a méhcsaládok számának gyors növe­lését. A szövetkezet a következőképpen segíti tagjait: 1. Megszervezi a méz, viasz, méh­családok és rajok előnyös értékesí­tését, a mézszállítási szerződések megkötését. 2. Elősegíti a tagok méhészeti te­vékenységéhez szükséges anyagok és eszközök beszerzését és a saját mű­helyükben való feldolgozását, előállí­3. Oktató, felvilágosító munka megszervezésével biztosítja, hogy a méhész szövetkezet tagjai a gyakor­latban bevmt, s a helyi viszonyok­nak legjobban megfelelő méhészeti módszereket alkalmazzák. 4. Méh-egészségügyi felelős ÚJ RENDSZERŰ TÁLAJMŰVELÖGÉP A kötött, nehezen művelhető tala­jok megmunkálására szükségessé vált egy nagy munkaszélességű tár­csás ta'.ajművelcgóp kialakítása. A DT—413-as lánctalpas traktor kibo­csátása lehetővé tette az egyirányú tárcsa alkalmazását. A tartóhántás, a másodvetés elő­készítése és az őszi kalászosok alá történő tatajeiőkészítés az egyirányú tárcsával (kiegészítő talajművelő esz­közök rákapcsolásával, henger, fogas- bcrona) a legnehezebben művelhető talajokon is jól elvégezhető. A géppel a művelési mélység 13 cm-ig állítható. Munkaszélessége 2,1—2,4 méter. A napi teljesítmény 14—16 kát. hold. Jelenleg 30 darabból álló O-soro- zaitiban gyártott gép üzemel az ország különböző talajú vidékein. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A gép so­rozatgyártása 1957-ben kezdődik Ezenkívül minden megyében a leg­jobb helyezést elért község 6000, a második helyezett 5000, a harmadik helyezett 4000 forint jutalmat kap, ugyancsak községfejlesztési célra. A termelőszövetkezetek versenyé­ben a nagy termelőszövetkezetek kö­zül az első, második és harmadik he­lyezett 30—25—20 000 forint jutal­mat, a közepes nagyságú tsz-eknéi 25—20—15 000 forint, a kis tsz-ek közül pedig 15—13—10 000 forint ju­talmat kap. Ezenkívül minden me­gye legjobb termelőszövetkezete 4000, a második helyezést elért termelő- szövetkezet pedig 3500 forint juta­lomban részesül'. Jól fizetett a sarjúszéna Porrogon Megyeszerte most gyűjtik a sarjú- szénát. Az időjárás kedvező volt, úgyhogy mindenfelé vastag rende­ket hagyott a kasza. A parasztember nyugodtan gondol ilyenkor a télre: nem kell a jószág miatt aggódni. A porrogi rétek is csúcsosodnak a szé­naboglyáktól, errefelé is megvannak elégedve a terméssel. Gyótár József 2 holdas parasztgazda 2000 négyszög- öles rétjén 12 boglyát rakott — nem is akármekkorát — és úgy véli, hogy »... ez megad sarjában is annyit, mint elejére«. Gyótár Józsefnek 5 darab marhája várja az istállóban a jó szénát. Fe­jőstehenei jótejelők, kettővel szeke- rez ugyan, de mégis megadják a 10 —12 litert. A növendékborjak ismét csak akkor váltják be a reményt, ha nem szűkösen kapják a takarmányt. Gyótáréknál pedig nem lesz ebben hiány. fl Vízügyi Igazgatóság válasza a csurgói tanácstagoknak A csurgói Márjás-patak metszési munkáinak elvégzése iránt — a csur­gói tanácstagok panasza alapján — levelet írtunk a Pécsi Vízügyi Igaz­gatóságnak. Az alábbi választ kapta szerkesztőségünk: »A csurgói Márjás-patak jó karba- helyezése ügyében küldött levelére közlöm, hogy a patak rendezési ter­vét barcsi szakaszmérnökségünk el­készítette. A munka kivitelezésére azonban költségfedezet ebben az év­ben nem áll rendelkezésre, mert el­sősorban az úgynevezett Dombó-csa- tcrna magyar—jugoszláv határmen­ti szakaszát kell szabályoznunk. Ez a csatorna veszi fel, illetve vezeti le a Csurgó, Berzence és a többi köz­ségek felől érkező kisebb folyók vi­zét. A Csurgói Községi Tanács VB elnökével tárgyaltunk és abban álla­podtunk meg, hogy részben község­fejlesztési járulékból, részben pedig társadalmi munkával ebben az esz­tendőben a Márjás-patak mintegy másfél kilométeres szelvényének tisztogatását el tudjuk végezni. A másik felét 1957-ben állami költsé­gen tisztogatnánk ki. Gombás Lukács vízügyi igazgató.« Falolvajt ítélt el a bíróság Zsodér Gábor, törökkoppányi la­kos a törökkoppányi állami erdőből egy űrméter akác dorongfát lopott el. Az eltulajdonított fa értéke 480 forint. A vádlott a tárgyaláson beis­merte a terhére rótt bűncselekményt. Azzal védekezett, hogy ittas állapot­ban követte el tettét. A Tabi Járás- bíróság 300 forint pénzbüntetésre ítélte. — BECSÜLETSÉRTÉS MIATT PÉNZBÜNTETÉS. Orbán József so- mogyfajszi lakos sértegette a községi tanács adóügyi megbízottét. A járás- bíróság becsületsértés miatt 300 fo­rint pénzbüntetésre ítélte. — ORSZÁGOS állat- és kirakodó- vásár lesz szeptember 10-én Nagy­atádon, 12-én Segesden, 16-án pedig Gamáson. Jól ismeri a Balatomnagybereki Állami Gazdaság pártbizottsága, alapszervezeteinek vezetőségi tagjai pártunknak azt a határozatát, mely elsősorban .a termelő üzemek párt­szervezetei elé azt a feladatot tűzte célul, hogy a termelésiben kitűnt dol­gozókkal szüntelenül erősítsék, nö­veljék a párt tagjainak számát. Ezért nem éri készületlenül az elvtársakat, amikor e határozat helyzetéről tuda­kozódunk a gazdaságban. Kérdéseinkre —■ hogy vdlágosabib képet alkothassunk a hét alapszer­vezet jelenlegi tag- és tagjelöltfel- vételi munkájáról, kissé visszakanya­rodunk az elmúlt évekhez. Példákat, taggyűléseket, pártbizottsági üléseket, jegyzőkönyveket idéznek fel a párt- bizottsági, alapszervi vezetőségi ta­gok, hogy 1953—54-ben mi volt a helyzet a tagfelvételben. Mindebből az bontakozik ki, hogy az állami gazdaság pártszerveze­te létezése óta fontos feladatának tartja a párt számszerű erősíté­sét és több-kevesebb eredményt ért el e fontos területen. Úgyszólván alig volt kommunista dolgozója a gazda­ságnak, amikor megalakult a párt- szervezet — ma a tagok és tagjelöl­tek száma meghaladja a kétszázat. Persze, számszerűleg nem kielégítő az eredmény, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy télen sincs kevesebb munkása a gazdaság­nak, mint ezer, nyáron pedig eléri a másfél ezret is. De ha arra gondo­lunk, hogy — fiatal állami gazdaság­ról lévén szó — évről évre hány deklasszált elem talált megélhetési lehetőségre, hány önmagát likvidált kuiák és családja kapott munkát és kenyeret, akkor jíiak értékelhetjük a tagfelvételi munkát. Mert azt meg kell hagyni, hogy minden időben igein nagy gondot for­dítottak arra, hogy tisztamúltú, szár­mazásánál fogva is hozzánk tartozó dolgozókat vegyenek fel a párt tag­jai, illetve tagjelöltjei sorába. Igyekeztek abban is, hogy necsak a származás és a büntetlen elő­élet legyen ajánlólevél a párttag­sághoz, hanem a gazdaságban végzett termelő munka, hogy ki milyen állatgondozó, milyen növénytermelő. S mivel éppen idáig jutottunk el a kérdezősfcödésben, ezt a dolgot boncolgatjuk tovább Csóka Anna elvtársnővel, a pártbizottság tagjá­val, az imremajori üzemegység alap- szervezeti titkárával. Arról beszél Csóka elvtársinő, nem volt könnyű dolog — különösen a növénytermesz­tőknél nem —, hogy termelő munká­juk alapján bírálják el a dolgozókat. Itt ugyanis az elavult »banda« rend­szer van még ma is, így az egyes dolgozók munkaeredményeit rjem tudja figyelemmel kísérni a pártve­zetőség. Ezért, amikor a taggyűlés egy-egy dolgozó tagj elöl tf elvé teli ké­kárhelyettessel — nagyobb gondot fordít az utóbbi időben a tag- és tagjedöltfelvételre. Alig másfél hete tárgyalt erről a párt«végrehajtófeá- zottság, amikor a kertészeti alapszer­vezet tag- és tagjelöltfelvételi mun­káját értékelte. A kertészeti alapszervezet ebben az évben 2 tagot és négy tagje­löltet vett fel. A tagjelöltek mindegyike fiatal, 20—35 év kö­zötti. Mindegyikük legjobb ajánlólevele a termelésben való kiváló helytállása volt. A végrehajtó bizottság megfelelő­nek tartotta a kertészeti alapszerve­zet munkáját, határozatában azt a feladatot adta az alapszervezet veze­tőinek, hogy a jövőben is így foglal­kozzanak a pártonkívüliek nevelésé­vel, s egyben határozattá emelkedett az a javaslat is: a vezetőség hasson oda, hogy a DISZ-alapszervezet és az üzemi bizottság is többet tevé­kenykedjen a párt számszerű növe­lése érdekében. Meg kell említeni, hogy a párt- végrehajtófoizottság magára nézve is hozhatna hasonló határozatot, mert sem a DISZ-bizottság, sem a szak- szervezeti bizottság tevékenysége nem kielégítő az új tagjelöltek neve­lésében. A DISZ-toizottságnak & alapszervezeteknek nemcsak az len­ne a feladatuk, hogy a fiataloknak ajánlója legyen a taggyűlésen, ha­nem hogy minél több fiatal dolgozó elérje azt a fejlettségi fokot, hogy alkalnjassá váljon a párttagságra. A szakszervezeti bizottságnak, a hét üzemi bizottságnak pedig úgy kelle­ne irányítania aktivistáinak fejlődé­sét, hogy közel vigye őket a párt­hoz, hogy nyugodt szívvel javasol­hassa az alapszervezeteknek a velük való. foglalkozást, pártba való felvé­telüket. Még tovább javulhatna a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság párt- szervezeteinek tag- és tagjelöltfelvé­tele, ha tovább mélyítenék az SZKP XX. kongresszusa tanulságait, a mi Központi Vezetőségünk júliusi ha­tározatának szellemét a párt szám­szerű erősítésében. Van már kezde­ményezés, van már változás. Az utóbbi hónapokban felvett tagjelöltek információinak be­szerzése közben nem volt bizal­matlanság, gyanakvás, elsősor­ban a gazdaságban tanúsított magatartása, munkája, szárma­zás alapján foglalkozott vele az alapszervezet és javasolta felvé­telét. S hogy ez milyen kedvezően hat a párt és a tömegek kapcsolatára, a bizalom növekedésére, elég egyetlen példa, Györkös Lajos elivtárs példája. Györkös elvtársat évekkel ezelőtt egy borjú engedély nélküli levágá­sáért 6 hónapi börtönre ítélték. Ä gazdaság vezető kommunistái a XX. kongresszus előtt elképzelhetetlen­31 taggal önálló méhész szövetkezet alakult Balatonszentgyörgyön irá­meg. Az ÁKÖV segítene — segítsen a Városi Tanács is nyitásával megszervezi a fertőző be­tegségek elleni védekezést, intézke­dik, hogy a permetezést és porozást az előírásoknak megfelelően úgy folytassák, hogy az a méhekre ne le­gyen káros. 5. Megszervezi a vándoroltatást, mint a méhészkedés legtöbb hasznot biztosító módját. 6. Nagy gondot fordít a tagok vi­asztermelő módszereinek alkalmazá­sára, nagy hatásfokú viaszolvasztók és sajtolok szövetkezeti üzemelteté­sére. 7. A méhlegelők javítása céljából mézelő fák és növények ültetésére mozgósítja a tagságot. 8. Intézkedéseket tesz a szövetke­zeti méhészet fenntartására, anyane­velésre, rajoztatásra. A 31 taggal és 405 méhcsaláddal megalakult önálló méhész szövetke­zet megválasztotta az intéző és ellen­őrző bizottságot. Kovács János \ előadó. Magyar teklagyöngy halpikkelyből Alig pár centiméterre nő meg a szélhajtó küsz nevű kis hal. Azelőtt ezt teljesen értéktelennek tartották, nem is halászták. Ebben az évben azonban hirtelen megnőtt a kis hal jelentősége és ma már a Balatoni Halászati Vállalatnál örülnek, ha ezeket a kis halacskákat fogják. En­nek a pikkelyéből készül ugyanis a kedvelt teklagyöngy, amit azelőtt külföldről kellett behoznunk. Az ap­ró pikkelyekről leveszik a különleges fémet, feldolgozzák és abból készül a teklagyöngy. De az a fém igen ló különböző motorok festésére is, sőt körömlakkot is készítenek belőle. Az Állami Pénzverdében most készül egy pikkelyező gép, amely az eddigi kézi tisztítás helyett géppel fogja el­végezni a pikkely leszedését. Ebben az évben már öt vagon hal pikkelyét dolgozzák fel. A lepikkelyezett kis halakat a sertéstenyésztő vállalatok használják fel. —r crr Alig múlik el nap, hogy ne érkezne olyan levél szerkesztőségünk­be, amely a MÁVAUT kaposvári várótermére panaszkodik. »Szűk a helyiség, s a kevés he­lyet is elfoglalták a vá­róterem helyiségében lé­vő italboltba betérő nem utazók« — panaszkodik egyik levélírónk. »Hor­dók töltik meg a terem cgyharmadát« — szól a másik. És sorolhatnánk tovább a panaszokat, amelyekből nem egyet lapunkban is közöttünk. — Jogosak-e a pana­szok? — tettük fel a kérdést Hoffman Sándor­nak, az Autóközlekedési Vállalat igazgatójának. — Igen — hangzott a felelet, — Igazuk van a panasztevőknek. A Széchenyi téri váróte­rem ugyanis még nyá­ron, jó idő esetében sem megfelelő a forgalom le­bonyolítására, hiszen ha­vonta átlagban 120—150 ezer utapt szállítunk csak Kaposvárról, vagy vissza, amit azt jelenti, hogy naponta három- négyezer ember fordul meg a megállóhelyen. Ennek jelentős hányada szeretné igénybevenni — különösen esős időben — a várótermet. Monda­nom sem kell, hogy ezt a forgalmat a jelenlegi várótermünk képtelen lebonyolítani. — Már két éve harco­lunk, hogy megoldást ta­láljunk a MÁVAUT-vá- róhelyiség ügyében addig is, amíg második ötéves tervünk során felépítjük Berzsenyi utcai telepünk szomszédságában, a La­tinka Sándor utcával szembeni területen Ka­posvár végleges autó­buszállomását. Addig azonban tenni kellene valamit. Az Autóközle­kedési Igazgatóság a múlt évben 200 000 fo­rintot bocsátott rendelke­zésünkre, hogy változ­tassunk a jelenlegi tart­hatatlan helyzeten. A Városi Tanácshoz for­dultunk, ahol az ígére­tek halmazát kaptuk. Szó volt arról, hogy a Noszlopy Gáspár utcá­ban, a mozival szemben létesítünk ideiglenes au­tóbuszállomást. Aztán a magától kínálkozó meg­oldásra kaptunk ígére­tet. Jelenlegi váróter­münk melletti helyiség ideiglenesen megoldaná ezt a problémát. Arra az üzlethelyiségre gondo­lunk, melyben jelenleg a Magkereskedelmi Vál­lalat műtrágyát tárol. Állítjuk, hogy az év nagy részében ez a he­lyiség nincs kihasználva. S csak egy kis jóiridúlat kellene ahhoz, hagy ez a raktár ne egy forgalmas utcán, hanem valóban egy raktárhelyiségben legyen. A Városi Tanács ki is utalta a kérdéses helyiséget, mi az Utas­ellátóval karöltve^ elké­szítettük a terveket, amely szerint el tudtuk volna helyezni az ital­mérő söntést, a pénztárt, a szolgálati helyiséget, a várótermet, sőt még kü­lön várótermet a gyer­mekkel utazók számára. A terv azonban csak terv maradt, mert a ta­nács nem tudott érvényt szerezni határozatának. —• No és meddig tart még ez az egyhelyben topogás, illetve mit vár­hatnak az autóbuszon utazók? — tettük fel a további kérdést. Hoffman Sándor igaz­gató a következőket vá­laszolta: — Mi segíteni szeret­nénk a helyzeten, bár a tavalyi 200 000 forin­tunk, mely e célra ren­delkezésre állt, elveszett — mi mégis hajlandók ragyi:,nk — s az Autó- közlekedési Igazgatóság is segít bennünket — a jelenlegi váróterem ki­bővítésére. Szerintünk a Városi Tanács minden­képpen csak jól járna, ha átadná a kérdéses raktárhelyiséget, mert mi egy tetszetős, a vá­ros képét is emelő he­lyiséget alakítanánk a jelenlegi raktárból. Az volna most már csak a fontos, hogy necsak ígé­retet kapjunk a tanács­tól, hanem segítségei, ís- Utóvégre itt nem a mi vállalatunkról, hanem az autóbuszon utazó százezrekről van széf — fejezte be szavait az Autóközlekedési Válla­lat igazgatója. így fest tehát valójá­ban a helyzet, s mint látható, az AKÖV segí­tene. Azt hisszük, a dol­gozók nevében szólunk, amikor a Városi Tanács­hoz fordulunk, remélve, hogy a tanács is megta­lálja a módot a segít­ségre. K. S. relmének elfogadásán vitázik, rercd- jl szierint többet nem mondanak köz- § vetlen munkatársai sem, mint hogy § jól dolgozik. H A növénytermesztők munkájának = értékelése még mindig megoldatlan Ü (jó lenne ezen intézményesen, or- M szágszerte változtatni, így sokkal gj jobban előtérbe kerülne az egyéni = érdekeltség is, s mindaz, amit ez || magával hoz) és ma mégis sokkal H jobban figyelemmel tudja kísérni az Ü állapszervezet vezetősége az egyes H dolgozók munkáját. Ez a f| változás a pártcsoportbizalmiak J újjáválasztása óta következett be. Ü Tavaly és a korábbi években — mint = már utaltunk is rá — azokon a mun- Ü katerületöken, ahol nem egyénileg H értékelik a dolgozók teljesítményét, M igen nehéz volt 100—150 ember közül H egyénenként értékelni a munkát. A i csak papíron létező pártcscportck, §j nem dolgozó pártbizalmiak ehhez H nem adtak semmi segítséget. Az újjá- = választott pártcsoportbizalmiak egyik §j főfeladatul kapták, hogy ezt is fi- - gyelemmel kísérjék, javaslatokat te­li gyenek az alapszervezet vezetőségé­ig nek, hogy ennek alapján kivel fcelle- Ü ne foglalkozni, hogy tagjelölt vál- M hasson belőle. nek tartották volna, hogy felvegyék a párt tagjai sorába, függetlenül at­tól, hogy munkájával meg voltak elégedve, hegy osztályhelyzete is al­kalmassá tette a párttagságra. Ezt a merev álláspontot már feladták: Györkös elvtárs két hónapja pártunk tagjelöltje. Több becsületes, munkáját kivá­lóan elvégző, igazságtalanul ki­zárt párttag rehabilitációja ér­dekében is tettek lépést az alap­szervezetek, illetve a pártbizott­ság. A felsoroltak ismeretében azt a végső következtetést szűrtük le, hogy fontosságának megfelelően fog­lalkozik a gazdaság pártbizottsága a tag- és tagjelöltfelvétellel. Váljék ál­landó gyakorlattá az, hogy a munká­ban kitűnt dolgozók legjobbjait ve­gyék fel a tagjelöltek közé. S ha a nemrégen újjáválasztott pártcsoport­bizalmiak továbbra is segítik az alap­szervezeti vezetőket ebben a mun­kában — még eredményesebb lesz a párt számszerű növelése. Ennek el­engedhetetlen feltétele, hogy megja­vuljon a DISZ-bizottság és az alap­szervezetek, a szakszervezeti bizott­ság és az üzemi bizottságok munká­ja — ennek megoldása pedig szintén = A pártbizottság — élén Beck elv­a pártbizottságra vár. társsal és Csóka elvtársnővel, a tít­Pócza Jánosné ^

Next

/
Thumbnails
Contents