Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

r PART- ÉS DISZ-BLET J IFJÚ BARÁTAINK Tizenkét párttagsági könyv Beszámoltunk már arról, hogy a közelmúltban finn ifjúsági küldött­ség látogatott el megyénkbe. Baráta­ink — mint később elmondták — na­gyon jóll érezték magukat s emléktá­ruk szép élményekkel gazdagodott. Zsúfolt programjuk közepette több ifjúsági szervezetet is meglátogattak, 1 s kíváncsian érdeklődtek a mi diszis- táimk szervezetei, élete, lehetőségei 'iránt. Végül elismeréssel állapították meg, hogy szinte irigylésreméltó a magyar fiatalok élete, mert a párt, s az egész társadalom megbecsüli, sze­reti és segíti őket. — Sokat tanul­tunk e látogatásból — mondták, — s a barátságot továbbra is fenn akar­juk tartani. Első képünkön a kaposvári Szabad­ság park szépségeivel ismerkednek finn vendégeink. Előtérben Kóczán Magda elvtársnő, a Megyei DISZ Bi­zottság első titkára, Osmo Vepsala- inen, a finn küldöttség vezetője, s a tolmács látható. Második képünk a legjobb és legif­jabb barát, Onni Lahtinen arcmása. Arca csak a fényképezőgép lencséje 14ttán vált komolyra. Egyébként Örökmosolyú. A harmadik kép finn vendégeink balatonboglári látogatásának egy mozzanatát örökíti meg, amint lá­nyokkal, fiatalasszonyokkal 'beszél­getnek munka közben. Megjelent a statisztikai zsebkönyv A Központi Statisztikai Hivatal 228 oldalas, többszínnyomású ábrá­kat is tartalmazó statisztikai zseb­könyvet állított össze. A zsebkönyv a magyar népgazdaság és a társadalmi élet legfontosabb adatait ismerteti. Részletesen foglalkozik a népmozga­lom (születések, halálozások, házas­ságkötések stb.), a nemzeti jövede­lem, reáljövedelem, az ipari termelés (legfontosabb iparágak, nyersanya­gok, gyártmányok stb.), fontos mű­JP zerkilencszázötvenegy, április. ^ Egy megviselt arcú ember fglrameredt szemmel állt az őrspa- rjmcsnak előtt. Az éjszaka története éltompította agyát.— A törvény nevé­ben letartóztatom... — Régi harcos­társa ajkáról zúdultak rá e szavak. Észbontó bizonytalanság! Semmiért! Almok és elvek, valóság és buzgó törekvés mind gomolygó ködbe vesz­nének? Nem, nem lehet igaz... Csak állt némán, s tétova mozdulat­tal egymásra rakta csuklóit. Ifj. Fueskár György nem szabad töb­bé... öt hónap a börtönben, vasrács mögött. Senki nem szólt hozzá, senki nem kérdezte, mit követett el. Meg se hallgatták öt. A cella sötét­je, kavargó gondolatai, s a felisme­rés, mely oly soká váratott magára, felőrölte idegeit. Egyszer felhívatták az ügyész elé. Felolvasták: 32 rend­beli rablással, 2 rendbeli gyilkossági kísérlettel vádolják. A fő ok nem ez. Kémkedés. —■ Ki tette ezt, ki a rablógyilkos? — kérdezte felhábo­rodottan. Válaszként nagy dübörgés­sel csapódott be a cellaajtó mögöt­te ... Tárgyalás. Koholt vádakkal illet­ték őt. Hogy virágcsokorral fogadta a visszavonuló fasisztáidat, hogy ju­goszláv kémtevékenységet folytatott később, hogy fegyverrel kényszeri- tett embereket a pártba ... Milyen ellentmondó galádságok! És hamis- tanúzás. Azok álltak ott előtte, azok hazudtak szemérmetlenül képtelen vádakat, akiket ő nevelt, akikért küzdött, akiket elvtársainak, őszin­te kommunistának vélt. Forgott a terem körülötte. ^Szólásra nyitotta ajkát, de leintették. Hiába minden. A színdarab meg volt inra, le kel­lett játszani... Háromévi börtön. De nem vádolta a pártot, nem adta fel elveit. Ez a szó: párt, mindennél többet jelentett. Inkább így vála­szaki mutatószámok, valamint a me­zőgazdasági termelés (vetésterület, termésátlagok, össztermelés, állattál- lomány stb.) adataival. Ugyancsak részletesen foglalkozik a zsebkönyv a külkereskedelemmel, az egészség­üggyel, a kulturális forradalom ered­ményeivel, a város és községfejlesztés (lakásadatok, villamosítás stb.) ada­taival. A zsebkönyv értékes segítséget nyújt a tudományos dolgozókon kí­\ ül a párt- és tömegszervezetek funkcionáriusainak, propagandisták­nak, népnevelőknek, akik a könyv­ből útmutatást, választ kapnak szá­mos, a dolgozókat érdeklő kérdésekre. A most megjelent statisztikai zseb­könyvhöz hasonló kiadvány már nyolc esztendeje nem jelent meg. Ezért az új statisztikai zseb­könyv közel egy évtizedes hiányt pó­tol és különösen nagy érdeklődésre tart számot. Kincset veszítettek el. Párttag­sági könyvüket. Pirosfedelű köny­vecskék hulltak kabátzscbükből az út sarába, állatok lábai alá, s tűn­tek el az italbolt szennyes biliárd­asztalán. Könnyelmű gondatlan­ság! És többségük felelős ember, megbecsült, régi pártmunkás! Va­jon fáj-e a szívük, mely fölött so­káig hordozták párthoztartozásuk jelképét? Tizenkét tagsági könyv. Sok ez egy járásban alig tíz hónap alatt. És mi az oka? Egyszerű feledé- kenység, gondatlanság, vagy több annál?... Ki tudja. De nem is az elvesztés körülménye zaklatja fel az ember gondolatait. A hír, a va­lóság, hogy ennyi féltett érték tűnt el nyomtalanul, s jutott talán na­gyon is illetéktelen kezekbe. A ka­posvári járás tizenkét kommunis­tája: párttitkár és vezetőségi tag, leszerelt katonatiszt és kisiparos, tsz-elnök, brigádvezető, tsz-tag és tanítónő hagyta el a kommunisták legdrágább, legféltettebb kincsét... A párt bízott bennük, felvette őket tagjai közé. Kitüntetés, megtisztel­tetés ez. És küzdöttek érte becsü­lettel, lelkesen. Ám hosszú évek után feledkeztek volna el arról, hogy a tagsági könyv megőrzése kötelesség? Tudták-e, hogy a párt ellen vét, aki hányaveti módon, gondatlanul eldobja magától a párt bizalmát kifejező okmányt. Igen, tudták, tudniok kellett... Mégis elvesztették. Többségük visszakapta, pártbüntetés kísére­tében, de nem mindannyian. S azok, akik megszakították az ösz- szekötő kapcsot a párt és maguk között, most bánják gondatlansá­gukat. Szeretnénk felrázni őket, kik nem becsülték meg a pirosfedelű tagsági könyvet, s azokat, akik bir­tokolják, akiknek figyelmeztető, intő példa e sajnálatos körülmény. Szeretnénk felrázni őket, hogy ápolják, gondozzák szeretettel kin­csüket, s féltve őrizzék mint sze­mük fényét, mert e kis könyvecs­kével a pártot, vezetőnket, gyámo- lítónkat dobhatják el maguktól hűtlenül, könnyelműen ... Miért alakulnak lassan szakszervezeti nőtanácsok ? Nagyatádi tapasztalatok Több hónap telt el azóta, hogy a nőmozgalom egyesült a Hazafias Népfronttal, s ezzel párhuzamosan az üzemekben a szakszervezet vette át teljes egészében a nőmunkát. Me­gyénk falvaiban jórészt már megtör­tént a Hazafias Népfront nőtanácsá­nak megalakulása. Nem kielégítő az ütem az üzemekben. Sok helyütt most úgy néz ki, hogy az MNDSZ már megszűnt, a szakszervezeti bi­zottság nőtanácsa még nem alakult meg, s most senki sem foglalkozik a speciális női problémákkal. Így van ez a Dunántúli Konzerv­gyár nagyatádi telepén is, ahol még szintén nem alakult meg a nőtanács. Ma jer József üb-elnök, amikor arra hivtuk fel a figyelmét, hogy milyen káros kihatással lehet üzemük nő- mozgalmára, hogy MNDSZ szerveze­tük 11 éves eredményeit veszni hagy­ják, úgy igyekezett magyarázatot ad­ni, hogy nem sok megy veszendőbe, mert a szervezet vezetősége koráb­ban sem sokat tett. Most viszont jó alkalom nyílnék ar­ra, hogy nem mától és nem holnap­tól kezdve, hanem már tegnaptól minden másképp legyen. Hiszen ő is és nemkülönben Trovencsák Gyula párttitkár arról panaszkodik: egy em­ber csak egy ember és nem tud min­dent elvégezni. Arra azonban nem gondoltak, hogy időben megalakítsák a szakszervezeti nőtanácsot, annak ÜJRA A PART TAQJA szolt önmagának: emberi gonosz­ság ... S az igazság eljön, el kell jönnie ... * * ¥ (Szinte gyerek volt még. 17 éves. ^ Vándorszabó érkezett Laká­csára és mesélt neki, sokat, szeretet­tel. Népszavát hordott hóna alatt, abból olvasgattak. Dehogy tudta, mi az a szocializmus, hogy is érthette volna. Hisz az elv olyan más volt, mint a valóság, a nyomor, nélkülö­zés. De nyomot hagyott a lelkében, mély, kiszánthatatlan barázdát. Ol­vasott könyveket és gyerekes ta­pasztalatlanságában is érzett vala­mit. Valamit, amire nem talált ma­gyarázatot ... Elment a szabó, de Fueskár György ott maradt falujá­ban. És beszélt az emberekkel. Be­szélt szívhezszólóan, az ő egyszerű paraszti eszének sugallatára. Nem fogták le a csendőrök, nem ítélték el, mert nem akadt áruló, aki fel­jelentette volna. És közeledtek a szovjet csapatok. Fegyvereket szer­zett, de társat nem talált. Csak ap­ja hordta utána kötényben a lőszert, azzal lőtte a visszavonuló nácikat. Többet nem tehetett... Tombolt az örömtől, ujjongott, amikor meglátta az első szovjet ka­tonát. Csak most, ezután lehet iga­zán szép az élet! De küzdeni kell azért, amit hallott, olvasott, s hihe­tetlen akarással vetette magát e küzdelembe. Bolgár csapatok, jugo­szláv partizánok táboroztak a köz­ségben. ö barátságot kötött velük, segített. Nem tudott különbséget tenni bolgár, szovjet, vagy jugoszláv katona között, nem is akart. Hisz va­lamennyien egyért, a fasizmus el­len harcoltak. den. Jegyzőkönyvet olvastak fel, nem tudja, mi volt benne. S utána a tsz irodájában párttagsági köny­vét kérték... Ha van lelkiereje, ha tud még gondolkozni, ha előtör szenvedélyes indulata, talán nem adja, utána nyúl, tiltakozik... De nem. Némán zsebébe nyúlt, s át­nyújtotta a legdrágább, legféltettebb sajátját. Inkább hegyes tőrt szúrtak volna szívébe, azt igen, azt könnyeb­ben elviselné... — így emlékezik. A seb szúrt, égett irtózatosan, s nem hegedt be hosszú ideig ... TA üzdelmes hónapok. Párttitkár lett a 36 tagú szervezet élén. Földosztás, különböző bizottságok. Dolgozott, beszélt, éjszakázott, s szervezete felmondta a szolgálatot. Lakácsai párttitkársága két eszten­deje után felmentését leérte, de mun­kája nem szűnt meg, másutt, majd megint itthon folytatta... AJekor még nem vette észre, hogy felhők tornyosulnak fölötte. Csak a börtön, az ' egyedüllét ébresztette tudatára. Igen, bármily furcsa, Fucs- kár György megbélyegzett ember lett, ok nélkül, ártatlanul. Többfelé helyezték, gépállomásra politikai he­lyettesnek, pártiskolán volt, Iha- rosberényben, Kétújfalun, de bár­merre vándorolt, mindenütt kétkedő, gyanús szemek, gyűlöletteljes pillan­tások, hátamögötti súgás-búgás vár­ta. Miért? Mit tett ő, kinek ártott? Veszedelmes jugoszláv .kém... Partizánkapcsolatok ... Ezt suttogta mindenki, csak ő nem tudott róla. Nem tűrték sehol, s ha elment, »gyanússá« vált vándorlása miatt. Nem bírta a gyilkos pillantásokat, s felizgatta a bizonytalanság. Álmodni sem merte volna, hogy miért üldöz­ték. Hazajött ismét falujába... Pestről jöttek hozzá, éjszakákon át zaklatták, mert bizonyíték nem volt... Ki kellett ugratni a nyulat a bokorból... Ezt akarták, de nem si­került. Szenvedélyes buzgalommal dolgozott tovább. Termelőszövetke­zetet alakított egész családjával, üzemi pártiitkár lett. Tanította, ne­velte az embereket, de húzódoztak tő­le, s a gyűlöletes pillantások nem szűntek meg... Visszaemlékezik, nem tudott már gondolkodni azokban a napokban. Alit, nézett, beszéltek hozzá, faggat­ták, gyötörték, s csak hallgatott. Egy napon aztán beteljesült min­Az igazság eljön, el kell jönnie ... Ezzel vigasztalta magát Fueskár György. Ez a hit adott türelmet, erőt. Hosszú évekig egyedül volt, családja leszegényedett, felesége el­hagyta. Testi-lelki gyötrelmek hor­dozója volt ő, de hű maradt a párt­hoz. Tanult a bányában, a börtön­ben, s egyre csak ezt hajtogatta: tagkönyvem nincs, de elveimet, a pártot semmiért nem adom. Nehe­zen szereztem, s megtanultam, mi az kommunistának lenni. Legyen bár­mi, tagkönyvvel, vagy nélküle, de kommunistának vallom magam ... Tp ucskár Györgyöt rehabilitál- ták. Nemrég szinte észrevét­lenül oszlottak el a felhők élete egéről. Hamarosan visszakapja tag­sági könyvét, s ennél nagyobb öröm nem érheti a szívvel-lélekkel kom­munista embert... Háromtagú bizottság ment hozzá megértőn, szeretettel, azok, akik is­merték tevékenységét. Jólesett ez a látogatás. — A párt, úgy érzem, a párt kopogtatott be hét év után elő­ször ajtómon — mondta mosolyogva a kissé megtört, 40 éves, de ma is szenvedélyesen lelkesedő ember. S bár még nem tiszta minden, a nyi­tott sebből előtör egy-egy vércsepp, de szava az igazság rajongójának szava, a megnyugvás előhírnöke ... JÁVORI BÉLA élére olyan vezetőket válasszanak, akik akarnak és képesek is segíteni a pártnak és a szakszervezetnek. S hogy erre még nem gondoltak, hiba. Az üb-elnök elmondja, volt már értekezletük a területi bizottságon, melyen Csanádi elvtárs, a TB elnöke beszélt a nőtanácsok megalakításá­nak szükségességéről, meg is állapod­tak benne, hogy október 22-én, ami­kor a legközelebbi szakszervezeti tag gyűlést tartják, „egy füst alatt” meg­alakítják a nőtanácsot is. Hogy miért csak olyan későn, arra azt a magya­rázatot kapjuk: most van a „csúcs- forgalom” az üzemben, három mű­szakban dolgoznak, nem érnek rá az emberek gyűlésekre járni. Bizonyára van ebben némi igazság, de ha az: üzemi bizottság jobban szervezné- munkáját, másként mennének a dol­gok. Másik észrevételünk az, nem­helyes, hogy a taggyűlés második na­pirendi pontja legyen a nőtanács megalakítása. Az üzem dolgozóinak 60 százaléka nő. A másik 40 százalé­kot nem érinti olyan közvetlenül a nők problémája, mint az előbbit, kö­vetkezésképp nem is tudnak úgy be­leszólni, viszont a férfiak jelenlété­ben talán nem is lenne oly eredmé­nyes az alakuló ülés, mintha csak a nők vennének részt rajta. Ezért java­soljuk, válasszák külön a két napi­rendi pontot, sokkal eredményesebb lesz az egyik is, másik is. De nem egyedül a területi bizott­ság és az üzemi bizottság kényelmes­sége az egyedüli magyarázat arra, hogy még nem alakult meg a nőta­nács. Része van ebben a községi pártbizottságnak, közvetve a járási pártbizottságnak is. Trovencsák elv­társ már hallott róla, hogy MNDSZ helyett szakszervezeti nőtanács ala­kul az üzemekben, de még nem ka­pott „szempontot”. (Sajnos, nem vál­toznak egyik napról a másikra az em­berek.) Nem azt hiányoljuk, hogy a járási pártbizottság nem rágta szájá­ba, hogyan kell megalakítani a nőta­nácsokat, s abban milyen szerepe le­gyen a pártszervezetnek, de azt már igen, hogy ennek politikai jelentősé­gével, az üzemi munka egységesítésé­vel nem foglalkoztak sem járási., sem községi szinten. Azt világosan- kell látniuk, hogy a szakszervezeti nőtanácsok megalakítása, működte­tése túlnő a szakszervezet szervezeti kérdésén, pártfeladat ez is. Ezért ja­vasoljuk a pártszervezeteknek, párt- bizottságoknak, ne hagyják magukra az üzemi pártvezetőségeket és „szem­pont” helyett adjanak elvi, politikai segítséget a nőmozgalom szervezeti egységének megteremtéséhez. Nem engedhető meg a szakszerve­zetek részéről a ma még meglévő ké­nyelmesség sem. Gondolják meg, ha ilyen ütemben halad továbbra is a nőtanácsok alakulása, mint az elmúlt hónapokban, jelenleg is, akkor még egy év múlva sem lesz gazdája a nők érdekvédelmének, politikai nevelésé­nek. Pedig, hogy van mit tenni e te­rületen, azt szerintünk nem kell bi­zonygatni az egyes területi bizottsá­goknak. Fel hát a munkára — Nagy­atádon, másutt és mindenütt. Pár­tunk és munkásnőink ezrei bízón fi­gyelik munkájukat. Nagy dolgot vár­nak, az édesanyák, leendő édesanyák ügyének szívfcéli képviseletét. P. J.-né.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents