Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. szeptember 36. ŐSZ AZ ÜZLETEKBEN Itt az ősz. Eltűnnek az utcákról a színes, virágos selymek, strandtás­kák. Sötétebb színek váltották fel a tarka-barkaságot. A kirakatokban is megjelentek az őszi, téli holmik, szö­vetek, kabátok, sapkák. Mi az őszi divat? Kiskosztüm és ismét kiskosztüm. Világos és sötét, sima és tarkánszőtt szövetekből. Az üzletekben minde­nütt nagy a választék ezekből az anyagokból. De sok a szebbnél szebb kabátszövet, esőkabát, télikabát. Megtalálható a kedvelt férfi ruha­anyag az Erőd szövet is, amiből las­san csak a „d” betű marad, mert ahányszor új szállítmány érkezik be­lőle, mindig kevesebb lesz benne az erő. Szerencsére azonban kereskedel­münk nemcsak erő nélküli „Erőddel” dicsekedhet, hanem sok szép, hasz­nos téli holmival, ami most nagy bő­ségben várja a vásárlókat. Rengeteg meleg fehérnemű, barhet férfi ing, női bundanadrág érkezett az üzletek­be. Itt várják már gazdájukat a fi­nom gojzer-varrású férfi- és női fél­cipők, bakancsok, bundáscipők. Kincs már hiány gyermekmelegítőkben. Bármilyen számban és színben kaphatók. Külö­nösen a kis kertésznadrágokat vásá­rolják szívesen. De nagy a választék téli gyermekruhákban, kabátokban is. Csinosabbnál csinosabb düftin és kordbársony ruhácskák, szövetkabát­kák csalogatják a boltokba a papákat, mamákat. Bőségesen kapható a kü­lönböző nagyságú gyermekharisnya, térdzokni is. Óriási a választék — különösen a gyerekruha üzletben — a különböző színű és fazonú fiú- és leánykabátokból. Mit vásárolnak szívesen ? A Nagyáruház vezetője szerint mindent, ami szép, ízléses. Különö­sen nagy sikere van a műbőr-kabá­toknak. A szép kivitelű, düftin bélés­sel készült barna férfikabátok ára 850 forint. Most érkezik egy szállít­mány női műbőr-kabátokból is bar­na, zöld és bordó színekben. Ennek ára 780 forint és így nem csoda, ha az asszonyok, leányok már türelmet­lenül várják ezeket a kabátokat. Má­sik közkedvelt divatcikk a 195—240 forintos áru, minden színben pompá­zó, háromnegyedes ujjú gyapjú ha­lászblúz. És ami nincsen A Nagyáruház bőrdíszmű osztá­lyán egy idős bácsi sétabotot kért. Bot azonban nincsen. Már hosszú évek óta nincs. Egyszerűen nem gyártja az ipar. Hogy miért? Azt csak ők tud­ják. Pedig nagy szükség lenne rá, be­tegeknek, öregeknek is. Nem meg­felelő a választék a bőrdíszműáruban sem. Néhány retikül, táska között válogathat csak a vevő. Pedig a bőr­díszmű iparunk fejlett és világszerte elismert. Az utóbbi időben mégsem ad megfelelő és elegendő árut. Állandó hiánycikk a gyermek guminadrág. Egyszer kis szám, más­szor nagy szám kapható. Vagyis úgy tűnik,hogy az elosztásnál van a hiba. Kevés a női fehérnemű. Különösen nylon-, szatén- és habselyem áru. A Május 1 utcai 133. sz. divatüzletben is hiába akart egy fiatal lány kombi­nát vásárolni, nem talált megfelelőt. Mit mond a Kiskereskedelmi Vállalat Nem lesz hiány az őszi és téli idénycikkekből. Állandóan megfelelő utánpótlást kapunk. Sőt, azokból az árukból is bővülni fog a választék, amelyekből egyelőre kevés készlettel rendelkezünk. így elsősorban a női fehérnemű fronton lesz nagy javulás. A közeljövőben óriási szállítmányt kapunk nylon és szatén női fehérne­műből. Bővül a választék a bőrdísz­mű áruból is. Kedvükre válogathat­nak belőlük az asszonyok, leányok. Most már várjuk az ígéret megva­lósítását! — Langerné — A Szenti-brigád befejezte éves tervét A Kaposvári Mélyfúró Vállalat leg­jobb fúróberendezése Szenti István vezető-fúrómester brigádjának áldo­zatkész munkája nyomán befejezte éves tervét. Szenti elvtárs a munka­érdemérem kitüntetettje. De rászol­gált a szakma kiváló dolgozója címre is egész brigádjával, mert 1956-ban -a legjobb minőségi munkát végezték. Szenti István brigádja által fúrt kút­ra még panasz, vagy kifogás nem volt. Ebben az évben ők érték el a legnagyobb termelési értéket is és az egy nap alatt lefúrt mélységben is elsők. Különösen jó munkát végeztek a kaposvári Cseri úti fúrásnál, ahol egy hónap alatt teljesen kész és jó kutat adtak át városunknak. Ezzel Kaposvár vízellátásának javításához nagyban hozzájárultak. Teljesítették a harmadik negyedévi tervet: Kőolajvezeték Vállalat A siófoki Kőolajvezeték Vállalat sok nehézséggel küzdött ebben a ne­gyedben. Az olajforrások elvizesedé- se, a nagy anyaghiány igen hátráltat­ta munkáját. A vállalat dolgozói azonban szembeszálltak a nehézsé­gekkel és harmadik negyedévi tervü­ket becsülettel befejezték. Különösen a kőolajvezetékek építésénél értek el kiváló eredményt. Kaposvári Faipari Vállalat A Kaposvári Faipari Vállalat dol­gozói is már negyedik negyedévi ter­vükön dolgoznak. Rendben leszállí­tották a tervben előírt festett és fé­nyezett hálószobabútorokat, sőt azon­kívül közületek részére igen sok ja­vítómunkát is végeztek. Több üzlet- berendezést, portált készítettek ter­ven felül. A kölcsönös segítő takarékpénztárról Annak étrdekében, hogy a dolgozók egyéni céljaikra, egymás támogatá­sára saját szervezetük útján gyűjí- hessék össze megtakarított pénzü­ket, a Minisztertanács határozata alapján Kölcsönös Segítő Takarék­pénztárát lőhet szervezni. A KST a tagok betéteit és kölcsömeit az OTP előírásai szerint kezeli. A KST- be vállalatoknál, üzemekben 50 tag­nak kell belépni, hogy megalakul­hasson. A tagok havonta 5 forinttól felfelé fizethetnek be s 3 hónapi tagság után a befolyt összeg 50 szá­zalékát kölcsönképpen megkaphat­ják. A kölcsön a KST-,tagok havi vállalásainak 24-szereséig terjedhet. A KST 10 vagy 12 hónap múlva fel­oszlik és a beadott pénzeket vissza­fizeti. Megkezdték a Télapó-figurák gyártását A gyermekek egyik kedves napjá­ra, a Télapó ünnepére a Csemege- és Édesipari Gyár dolgozói már meg­kezdték az előkészületeket. Az idén 5 —6 féle figurát gyártanak csokolá­déval beVont fondantból. Ezek az édességek sztaniolba csomagolva ke­rülnek forgalomba. A gyár összesen 20 ezer kilóból készít Télapó-figurá­kat. — Újfajta mosószappan készül az Elida Szappangyárban. A tisztító- szer nagymennyiségű úgynevezett aktív mosóanyagot tartalmaz, s kü­lönösen a pamutfélék mosására ki­váló. OMLADOZIK A VÁLASZFAL... ÖTVEN NYARÁN négy férfi lépdelt a városból Juta felé vezető poros országúton. A kis állomástól nem messze egy dombhajlatnál megálltak, majd bebújtak a magasra nőtt növények közé. Egyikük állványos táv­csövet vett elő, s azzal tekintett végig a vidéken. Aztán odaszólt társának: — H i betakarították a termest, kezdhetjük. — A másik bólintott. Méricskéltek meg egy ideig, majd este visszautaztak a vonattal Pestre és Pécsre. _____ P ár hétre" rá emberek, gépek jöttek, óriási gödrö­ket ástak. Egy év múlva már sűrű állványerdő meredt az égnek, gépkocsik dübörögtek az úton, téglával só­derrel rakottan. Hangos lármától visszhangzott a kor­nyék. Éjszaka kigyúltak a fények, s a városból jól le­hetett látni, amint az apró, fekete alakok szorgalmasan dolgoznak az építkezésen. Múlt az idő, épült a gyár. Néha hópelyhek szállingóztak a hideg téli szélben,! fa­gyosra csókolva a cserzett arcokat, nyáron sütött a nap, s verejtéket csillogtatott a téglaporos homloko­kon ... 1952 januárjában egy budapesti lakásba becsön­getett a postás. Másnap Oberle Frigyes gépészmérnök elutazott Kaposvárra, a Textilművekbe, új munka­helyére. Az első szövőgépek már akkor megindultak és fokozatosan üzembeállt a többi is. Azóta négy küzdel­mes év telt el. Oberle főmechanikus kinéz az irodaépület ablaká­ból, látja a felépült Fonoda óriási épülettömbjét, a be­tonozott utakat, virágágyakat, a kicsiny csemetéket, melyekből bizony évek múlva terebélyes-lombos fák lesznek. Friss szeptemberi reggel van. Oly jó teli tüdő­vel beszívni a hűvös levegőt. Elindul lefelé a gyárépületben lévő irodájába, a munkatermeken keresztül. Ahogy elhalad a gépek mel­lett, a munkások feléje bólintanak. Barátságosan kö­szön vissza. Egy ideje megváltozott itt minden. Még a gyár is nagyobbra nőtt, megszépült szemében. Kedve­sebbek az emberek, a munkatársak. Szeptember 9-e óta valami cseng a fülében, feszíti tudatát. »►Teljes ér­tékű lettél-«... — visszhangzanak a szavak, amit egy koraőszi délutánon először hallott. Később otthon is elolvasta a lapokat. Ilyenkor megpihent az emlékek­nél, visszazuhant a múltba. Éveket vett elő s hozott gondolatban tanúnak. Régi képek buktak fel az idő homályából — elébeálltak. Hogy is volt? ... Apja értelmiségi, erdőgazdasági középiskolát vég­zett, uradalmakban szolgált, ö gépészmérnöknek ké­szült, s bizony nehéz volt a vizsgadíjat összeszedni. Hét évig végezte az egyetemet. Mint mérnököt, havi 132 pengő fizetéssel alkalmazták. Nem volt gondnélküli élet! 1934-bed egy évig állás nélkül lézengett. Aztán a Gázmüvekhez került, ott volt 46-ig. Akkor bélistázták. Taxisofőr lett. Később elhelyezkedett az Egyesült Izzó­ban mint osztályvezető fhérnök. Onnan került a Kapos­vári Fonodához 1952-ben. Ül az íróasztalánál és akaratlanul is számvetést csinál az itt eltöltött időről. A falon lévő bekeretezett okleveleit, kitüntetéseit nézegeti. »Igazgatói dicséret« az 1954 januárjában elromlott üzemi kazán helyreállí­tásánál végzett jó munkájáért. Sztahanovista oklevél, igazolás a szakma kiváló dolgozója cím elnyeréséről és sok más. Megbecsülték négyévi munkáját? Igen, megbecsül­ték. Ezt árulja el a sok kitüntetés. És' mégis, az igazi megbecsülés mindeddig hiányzott. Be kell vallania, tar­tózkodtak tőle. Kirekesztették a pártoktatásból is. Éve­ken keresztül nem kérdezte meg senki, akar-e politi­kai tudást szerezni, fejlődni, tanulni? Voltak régebben, akik osztályidegent láttak benne, és ő úgy érezte, csak addig tartják állásában, amíg más, »vonalasabb« em­ber nem kerül helyébe. Akkor elbocsátják. Ez a lét­bizonytalanság emelt falat a pártszervezet, a munká­sok és ő közé. A megnemértés, a néma vádaskodás fa­lát. Ez a fal most bomlani kezd és a lehullott résen árad, ömlik feléje a szeretet, a megbecsülés életet adó levegője. ' A Textilművek pártbizottsága ez évre már beosz­totta a politikai gazdaságtanra. Szívesen tesz eleget a tanulás követelményeinek, mert még sok kérdésben nem lát tisztán. Több olyan politikai probléma van, ahol szeretné megismerni az összefüggéseket. Ez most mind lehetővé válik. A személyzeti vezető behívatta magához, kérde­zősködött róla, családjáról. Nem szégyellt, kicsit elszo­rult a szíve, del aztán annál jobban felengedett. Ez a beszélgetés jobb volt, őszintébb volt, mint sok elődje. A végén Törekes elvtárs könyvet adott kezébe — Illés Béla »Honfoglalás«-át. Kérte, olvassa el. Először vona­kodással fogta kézbe, de aztán magához ragadta a könyv, alig tudta letenni. Az értelmiségi összejövetelen együtt vitáztak a mérnökök a munkásokkal. Mit, hogyan lehetne jobban csinálni. Számos javaslattal tudna hozzájárulni ő is, például hozassanak több külföldi szaklapot, tegyék le­hetővé a műszakiak továbbképzését, igényesebbek le­gyenek saját magukhoz a szakmunkások. IGEN, ITT TÖRTÉNT VALAMI, és most érti csak meg igazán az új élet vajúdását. Forrong, kavarog a föld, épületek ezrei emelkednek a magasba, s ha fel­építettük a gyárakat, az embereket is fel kell építeni. A munkások bátran nekiálltak az új élet formálásá­nak, de ő és sok más társa kissé hátrahúzódott. És most valami melegség ömlik el benne, már érzi, hogy húzzák a kezét, érzi, hogy lépnie kell neki is, közelebb. Szűts István Nyilt levél Sziiártö Lajos építésügyi miniszter elvtárshoz Miniszter Elvtársi Háromszázhetvenezren vagyunk. Háromszázhetvenezer somogyi munkás, paraszt, értelmiségi, akik mindannyian kíváncsi örömmel vártuk és várjuk, mit hoz számunkra második ötéves tervünk, hány lakóházzal, iskolával, bölcsődével leszünk gazdagabbak a következő években. Bizakodással és reménnyel -figyeljük, mennyivel jognak gondjaink könnyebbedül. Most mégis azt halljuk, 15 millió forintnyi beruházással keve­sebb valósul meg nálunk a következő évben, mert a Somogy me­gyei Építőipari Vállalat ennyi munkát kénytelen volt lemondani. lNem bírja a kapacitása. Nem bírja pedig azért, mert a Somogy me­gyei Építőipari Vállalatot az Építésügyi Minisztérium Baranya me­gyében végzendő lakásépítésre kötelezte. Mi nem az ottani lakások fontosságát vitatjuk, hanem saját, Iktisebb-nagyabb építkezéseink szükségességével foglalkozunk. M ért a nálunk végzendő munkák nem nagyok. Azok az építkezések sem, amelyeknek építése a jövő évben emiatt a rendelkezés miatt részben, vagy egészben szünetel­ne. Nem nagyok, nekünk mégis óriásit jelentenek. Óriásit jelen­tenek, ha a MÉSZÖV hatalmas raktára megépülhetne, és így Ka­posvár dolgozói végre egészséges és szép zöldáruhoz jutnának, ha a mi asszonyainknak sem kellene fonnyadt és rothadt gyümölcsöt vá­sárolni. Sokat jelentene, ha kultúrára éhes közönségünk a kibőví­tett színházban élvezhetné színészeink művészetét, ha a somogyszo- bi gyerekek nem egy évvel későb b tudnának az új iskolába járni, ha a tabiaknak nem kellene egy évvel tovább várni épülő művelő­dési házukra. Es ha lassítják (mint ahogy a mostani körülmények között lassítani kell) a Kaposvárott épülő Marx Károly utcai óvoda és a Szigetvári utcai bölcsőde épí tését, akkor nyolcvan édesanya egy évvel később tudja csak gyermekét bölcsődébe, óvodába vinni, egy évvel később mehet dolgozni, vagy éppen szülés után munka­helyét nem tudja elfoglalni. A Rendelőintézet bővítésére sem kerül így sor 1957-ben. Továbbra is összepréselődve, egymás hegyen- hátán kell várni a betegeknek, idegeskedniük az orvosoknak. To­vábbra is rosszminőségű kenyeret kell ennünk, mert a munkaleállí­tás az építendő kenyérgyárat is érinti és akkor az 1958 helyett csak 1959-ben kezdheti meg „működését. De csökkenteni kénytelenek a mezőgazdasági beruházások egy részét is. így a balatonkiliti, mernyei, tapsonyi gépállomások bőví­tését, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság istálló- és víztorony­építéséi is. Pedig ez nálunk, a mezőgazdasági megyében igen nagy jelentőségű. Nem lehet elkezdeni a fonyódi baromfikeltető közel két­millió forintos építkezését sem. Pedig az is kell, nagyon kell a me­gyének. Es kellene a Cukorgyár bővítése, a trafóállomás is, hiszen energiaellátásunk igen rossz, sokszor okoz kiesést a termelésből. Amint már mondtuk és amint látható is: ezek a beruházások viszonylag nem nagyok. Számunkra azonban létfontosságúak. Szeret­nénk, ha az Építésügyi Miniszteri umban is belátnák ezt, és más megoldást találnának a pécsi Tgjcás építkezésekre. Szeretnénk, ha be­látnák — ön is, Miniszter Elvtárs —, hogy a mi gyermekeinknek még egy iskolaépület is nagyon hiányzik, hogy a mi dolgozó asz- szonyaink munkája, anyagi helyzetének, családi viszonyainak ja­vulása függ a bölcsődétől, óvodától, hogy a mi dolgos népünk is igényli a kultúrát, a kibővített színházat, a tabi művelődési házat, hogy a mi megyénk, városunk lakossága is szeretné élvezni szor­galmas parasztságunk munkájának gyümölcsét, a finom kenyeret, hogy szükség van a gépállomások bővítésére, a baromfikeltetőre, javuló villamosenergia-ellátásra. Ezt várja, ezt kéri öntől _____________________________SOMOGY MEGYE DOLGOZÖ NEPE. f l Kaposfoi Földmüvesszövelkezet téglaégetot létesített A Kaposfői Földművesszövetkezet Kiskorpádon létesített egy téglaége- tőt. Most kezdték el az első 60 000 darab tégla égetését. Ebben az évben 300 000 téglát égetnek ki. Jövőre 1 millió tégla elkészítését tervezik. Eb­ben az esetben lemondanak a köz­ponti kiutalásról, sőt a környéket is részben el tudják látni megfelelő mennyiségű építőanyaggal. Ehhez a kezdeményezéshez annyit fűzhetünk, hogy bár megyénk többi földművesszövetkezete is hasonló lé­tesítmények megvalósítását vállal­ná. Köztudomású dolog, hogy építő­anyagiparunk nem tud elegendő tég­lát, cementet, meszet, épületfát adni az építkezésekhez. Az is bizonyos, hogy csakis egy egész országot át­fogó mozgalommal tudnánk lakás- építkezéseinkhez elegendő téglát biz­tosítani. Mégis, sajnos, elvétve talál­kozhatunk olyan elképzelésekkel, melyek a helyi adottságoknak meg­felelően akarnák az anyaghiányt enyhíteni. Megyénk legnagyobb ré­szében kiváló minőségű talaj van a téglaégetéshez. Meg kellene vizsgál­niuk a vezető szerveknek, hogyan és milyen módon lehetne a legnagyobb mértékben, a legszélesebb körben kiterjeszteni a téglaégetés hasonló megoldását. Indítsanak népmozgal­mat az illetékesek e helyes kezde­ményezés elterjesztésére, s biztosak lehetünk óriási eredményei felől. Előzetes becslések szerint ilyen mó­don 50 millió téglát tudnánk a me­gyében előállítani. A budapesti fiatalok brigádokba szervezkedve harcolnak a lakásínség megszüntetéséért, több százan vállal­koztak építőanyagok előállítására. Arra kérték csak az Építésügyi Mi­nisztériumot, jelöljék meg a helyet, ahol dolgozhatnak. Ne a késükét mossák, hanem a poharakat A közelmúltban bizottság ellen­őrizte Marcaliban az élelmiszerüz­leteket és vendéglátó üzemeket. Ez az ellenőrzés bizony szomorú ered­ménnyel zárult. Kitűnt, hogy a mar­cali dolgozók panaszai jogosak. Hogy az a javulás, amely a Mar­cali Földművesszövetkezet üzemei­ben e téren az év kezdetén megmu­tatkozott, nem volt tartós. De nem is csoda. Némely üzemágfelelős, akinek feladata volna rendet te­remteni a vendéglátóipar, s az élel­miszerüzletek házatáján, maga _is így vélekedik a tisztiorvos ellenőr­zéséről: »Mit zavar bennünket ál­landóan az orvos, tudom én, mi a dolgom, s jobban tenné a doktor, ha az íróasztala mellett maradna«... stb., stb. A meglátogatott üzletek sem fo­gadták »szívesen« az ellenőrzést. Igaz, hogy volt is »okuk« a ha­ragra. A vasúti vendéglő pultjai mö­gött például hetek óta felhalmozott piszkot, szennyet talált az ellenőr­zés. Az állítólag elmosott poharak ragadtak a piszoktól. Kiderült, hogy a poharak elmosására tartott víz­nek az elolvadt jég vizét használ­ták. A cukrászda hasonlóan rendetlen és piszkos volt. A fagylaltot árusító nő köpenye a legnagyobb jóindu­lattal sem volt fehérnek nevezhető, inkább valamilyen piszkos-szürké­nek tetszett, s ragadt a piszoktól. Csak e két kiragadott példa is mutatja, hogy Marcaliban van még tennivaló a tisztasági mozgalom ér­dekében. A járási egészségügyi szer­vek, a hatósággal karöltve harcol­nak is, hogy újból rend, s tisztaság legyen Marcaliban, különösen ott, ahol élelmiszert vásárolnak, vagy étkeznek a dolgozók. A szabálysér­tési előadó példás büntetést szabott ki a mulasztókra. Bojtos Sándort, a vasúti vendéglő vezetőjét 400 fo­rintra, Fitos Gyulát, a cukrászda vezetőjét 600 forintra, Farkas Im­rét, a földművesszövetkezet ügyve­zetőjét 800 forintra büntette ha­nyagságáért, mulasztásáért. A megbírságolt szövetkezeti dol­gozók fellebbeztek. Mossák a kezü­ket, s egyikük sem érzi magát hi­básnak. A felelősséget mindenki másra akarja áthárítani. Farkas Im­re ügyvezető a fellebbezésben töb­bek között ilyeneket írt:, »Helyes lett volna, ha a tisztiorvos engem (mármint Farkast) is, mint illeté­kest, meghívott volna az ellenőrzé­sekre«. Ami még fájóbb, azóta sem sok­ban változott a helyzet Marcaliban. Szeptember 27-én magunk is lát­tuk, hogy a vasúti vendéglőben to­vábbra is szennyes vízben mossák és öblítik a poharakat. Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy elég súlyos-e a kiszabott bün­tetés, & hogy a Marcali Földműves­szövetkezetnél talán nem is hajlan­dók intézkedést tenni, hogy üzle­teikben rend és tisztaság legyen? K. S,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents