Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! omogyi Néplap AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XIII. évfolyam, 231. szám. ARA 50 FILLER Vasárnap, 1956. szeptember 30. A dolgozók gondjainak csökkentéséért Kukorica vagy hízottsertés? ismét tovább szélesedik a szoci­alista demokratizmus, ismét nő a dolgozik önteT. élcenysége, jogköre. A SZOT IX. teljes ülésének határo­zata ennek a szellemnek jegyében születeti és a dolgozók élet- és mun- kakörtihnányeinek javítását célozza. Kém véletlen, hogy mezőgazdasági, Ipari, hivatali dolgozóink, a nyugdí­jasuk egyforma figyelemmel olvas­sák ezt a határozatot. Hiszen róluk szól, az ö szerepüket növeli, az ő gondjaikat csökkenti. A határozat nagyjelentőségű pont­ja a bérrendszer megváltoztatására tett javaslat. Mostani bérezésünk bonyolult, sok esetben nem reális, sérti az állam, vagy a dolgozók érde­keit. Mint például a Cukorgyárban, vagy az építőipar egyes területén. Az egyébként helyes darabbérezést ott is alkalmazták, ahol helytelen — pl. a karbantartási munkáknál — és ahol az nem szolgálta sem a több­termelést, sem a minőség javítását. A SZOT javaslata szerint a jövőben a vállalatok maguk döntsenek a ná­luk alkalmazandó bérrendszerekről. Ehhez természetesen szükséges az, hogy az igazgatók végre megkapják azt a sokat említett magasabb ha­táskört. A szocialista munkafegyelem megjavításához szükséges, hogy azo­kat az okokat szüntessék meg az üzemeknél, vállalatoknál, amelyek a munkerő vándorlást előidézik. Va­gyis jobb munkakörülményt bizto­sítsanak a dolgozóknak. Ezért java­solja a határozat, szüntessék meg az adminisztratív intézkedéseket és te­gyék' szabaddá a dolgozók számára a munkahelyváltoztatást. Egyes mun­kakörökben már csökkentették ná­lunk a munkaidőt. Ezt a SZOT ha­tározata most tovább akarja bővé teni. Elsősorban az egészségre ártal­mas munkehelyeken, azután abban a néhány munkakörben, ahol a munkaidő 48 óránál magasabb, vala­mint a nők munkaidejének megha­tározásában. Csökkentjük nyugdíjrendszerünk aránytalanságait — mondja ki a ha­tározat. Fel kell emelni a régi nyug­díjasok alacsony nyugdíját, figyelembe kell venni az eltöltött munkaidőt. A mezőgazdasági mun­kásokra igen sérelmes a tíz év meg­szakításnélküli munka teljesítése. Hiszen ők idénymunkások, egy év­ben nem dolgoznak tizenkét hóna­pot. Éppen ezért a jövőben évi nyolc hónapi munkát kell egy esztendőnek számítani. Foglalkozik a határozat az éssze­rűsítések során felszabadult munka­erők elhelyezésével, a lakásépítési tervek megvalósításával. Különösen hangsúlyozza a Munka Törvény- könyve tisztelctbentartását, a tör­vénytelen és szabálytalan túlórázta­tások megszüntetését, amelyek a ka­posvári Baromfifeldolgozónál, a DAV-nál, ÁFORT-nál rendszeresen megtörténnek. Külön határozat foglalkozik a szakszervezetek kulturális nevelő­munkájával. Eszerint a szakszerve­zetek a jövőben többet törődnek a dolgozók nevelésével, általános mű­veltségének emelésével. Nagyobb| önállóságot kapnak a szakszerveze­tek a kulturális célra fordított ősz- szegek felhasználásánál. A szakszer­vezetek értek el eddig is feredménye két a dolgozók műveltségének eme­lésében, számos rendezvényt szer­veztek, könyvtárakat létesítettek. Megyénkben csak az elmúlt negyed­ben 631 rendezvényt tartottak és a szakszervezetek könyvtáraiban több mint 65 ezer könyv található. Ezek a könyvek azonban igen sok helyütt túlnyomórészt nehéz ideológiai művek voltak, amelyeknek olvasá­sa munkaidő után egyáltalán nem jelentett pihenést a dolgozóknak. A Somogy megyei Építőipari Vállalat­nál pl. magyar írók műve alig talál­ható. A határozat elkészült. Hátra van azonban a végrehajtása. Megvalósí­tani pedig nem könnyű. Nem köny- nyö, mert előbb még biztosítani kell a vállalatok nagyobb önállóságát, az igazgatói jogkör kiszélesítését. Dej a szakszervezeteknek, üzemi bizott­ságoknak is kellően fel kell készül­niük megnövekedett feladatuk ellá­tására és a dolgozóknak is jobban magukénak kell érezni üzemüket, többet törődni annak problémáival jógazda módjára segíteni a felada­tok megoldásában. A megye tsz-ei, egyéni termelői az 1957. évi sertéshizlalási akció szerző­déskötéseinek beindítása után szá­mosán jelentkeztek szerződéskötések­re. Az Állatforgalmi Vállalat kör­zeti felvásárlói eddig 21 ezer darab sertést szerződtettek le. Az utóbbi 7 nap alatt pedig 8 ezer darabbal emelkedett ez a szám. Miért van ez a nagyütemű szerződéskötés? A ren­delkezések kimondják, hogy a ter­melő szántóterülete után kukorica­szállításra, vagy sertéshízlalásra szer­ződést köthet az állammal. A sertés- hizlalás jövedelmezőbb -— mondják a termelők —, mert ha hízottsertés­re kötnek szerződést, négy mázsa, ha hússertésre szerződnek, két és fél má­zsa kukorica szállítási szerződéses beadása alól mentesülnek. Ha 1956. december 31-ig szállítják el a hízott­sertéseket, akkor a súlynak megfe­lelően kukoricabeadási kedvezményt is kérhetnek, alacsonyabb ár mellett. Tehát inkább hizlalásra szerződnek, mert így a visszamaradt kukoricát is hasznosítani tudják. így gondolkozott megyénk számos dolgozó parasztja. Ezért Fülöp Ernő A italában 6, Czebei Ferenc Bárdud­varnokon 6, Bessenyei Gyula Büssü- ben 7, Móricz Pál Felsómocsoládon pedig 11 darab sertésre kötött hizla­lás! szerződést. A tsz-ek közül többen kötöttek 50, vagy ennél több sertésre szerződést hizlalásra. így pl. a babőcsai Béke Tsz 50, a csurgói Zrínyi és Kossuth Tsz-ek 50—50, a kaposvári Szabad­ságzászló 65, az igali II. Pártkong­resszus 70, a nágocsi Szabadság pe­dig 120 darab sertés hizlalására szerződött. Fegyelme* a ssövetheaet tagsága A göllei Lendület Tsz tagjai leg­utóbbi közgyűlésükön figyelmeztetés­ben részesítették Vincellér Jánost, mert nem vesz részt rendszeresen a munkában, ügy döntöttek, hogy most első esetben 5 munkaegységet levon­nak ezért tőle. Megbeszélték az állatállomány nö­velésének kérdését is. Elhatározták, hogy vesznek tízegynéhány húsbikát hizlalásra. Tervbe vették még, hogy a télen egy 20 holdas halastavat épí­tenek, melyből 100 000 forintos jöve­delemre számítanak a jövő zárszám­adásra. Vásároltak a kaposvári TÜ- ZÉP-től 500 darab kocsikerék-küllőt, melyek a kemencefűtéstől a kalapács­nyélig mindenre jók, csak küllőnek nem. Pedig ők nem tüzelőért adtak pénzt... (Illés István tsz-tag levele nyomán.) Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést október 22-én, hétfőn délelőtt 11 órá­ra összehívta. ________ a Minisztertanács határozata A Minisztertanács a személyi kul­tusz egyes maradványainak felszá­molása érdekében több elnevezést megváltoztatott. A Minisztertanács a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek elnevezést Csepel Vas- és Fémmű­vekre változtatta. A Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem új el­nevezése: Nehézipari Műszaki Egye­tem. A Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérmet a jövőben Egyetemi és Főiskolai Tanulmányi Érdemérem elnevezéssel adományozzák, s a már kiadott érdemérmeket kicserélik. A Rákosi Mátyás egyetemi és főiskolai ösztöndíj új elnevezése: Népköztár­saság egyetemi és főiskolai ösztön­díj, a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyé pedig országos középiskolai tanulmányi verseny. Érdemes aprómagvetésre szerződni Most van az ideje, hogy a Magter­meltető Vállalat emberei felkeresik a termelőszövetkezeteket, egyénileg dolgozó parasztokat az aprómagter- melési szerződések megkötése vé gett. Sem tsz-ei nk, sem egyéni pa­rasztjaink nem lehetnek közömbö­sek e jelentős magnövényekkel szemben. A mostani gazdasági év is sok példával igazolta, hogy jó jö­vedelem aprómagvakat termeszteni. A ráksi, Üj Élet Tsz 10 holdon ter­melt fehérherét. Az elcsépelt 29 má­zsa 50 kg terményért 43 763 forintot kapott alapárként. Ehhez hozzájá­rult a többtermelési prémium 56 850 forint és még 10 százalék fel­ár: 10 072 forint. A termésért tehát összesen 110 795 forintot kaptak. 7251 forintot vontak le a különböző juttatásokért. így végeraiményben 103 544 forintos tesz ki az az összeg, amelyet kézhez kaptak. Jól járt Fonai József somodori dol­gozó paraszt is a 2 hold bíborjával. Elcsépelt 924 kg-ot. Ezért megkapta a mázsánkénti 500 forintot, és ka­pott 1750 forint prémiumot. Mindezek mellett még a leszerző­dött terület mentes a beadás alól. 101 százalék A kaposvári járás pénteken estig 101 százalékra teljesítette a harma­dik negyedévi globális és együttes adóbevételi tervét. Ez az eredmény a köteleségtudó, pontos adófizetők­nek, s a járás pénzügyi dolgozói jó munkájának köszönhető. Bízunk ab­ban, és minden feltétele megvan annak, hogy a negyedik negyedévi adófizetési kötelezettségének is pél­dásan eleget tesznek a járás adófi­zetői, s példájukkal serkentik a me­gye többi járásának adófizetőit is hazafias kötelességük teljesítéséire. DINNYESZÜRET UTÁN A minap a Megyei Tanácsnál találkoztam Vincze Istvánnal, a tórökkoppányi Rákóczi Tsz el­nökével. Már messziről mosoly­gott. Régi ismerősként üdvözöl­tük egymást. Az első szava eny­he szemrehányás volt. — Nem jöttetek ki hozzánk a dinnye szűr étkor. Pedig vártunk benneteket. — Hiszen én nem ígértem ... — Te nem, de egy munkatár­sad, az igen... Es megérte vol­na ... — Miért9 Hogy fizetett a dinnye ? — Nagyon szépen... A hu­szonegy hold terméséből 117 ezer forintot vettünk be. — Szép eredmény ... — Még exportra is szállítot­tunk ... Csehszlovákiába küld­tünk jó néhány tonna dinnyéi. De sokat küldtünk a kaposvári, siófoki, budapesti piacokra is. Csak a dinnye árából nyolc fo­rint jut a tagoknak munkaegysé­genként. — Szóval, jól megnyomta a dinnye a jövedelmet. — Meg bizony. így egy-egy munkaegységét 50 forint érték­ben számolunk el zárszámadás­kor. Képzeld, mit keres nálunk egy jó munkabíró, szorgalmas család? — Nos? — Hát például Rádi Ferenc harmad magával 1200 munka­egységet teljesített, ötvenkétezer forint a jövedelme az idén. De több ilyen család is van nálunk. Persze, aki egyedül dolgozott, az is könnyen boldogul ilyen osz­talékból ... — Bizonyára jövőre is termel­tek dinnyét? — Még többet, mint az idén. De remélem, a jövő dinnyeszü­retre eljöttök hozzánk? — Hát én nem ígérem meg... De igyekszünk ... SZ. F. Kálmán Imre muzsikája hang­versenydobogón és színpadon egy­aránt biztosítja a sikert. A péntek esti Csárdáskirálynő bemutatójá­nak közönsége ezzel a gondolattal foglalta el helyét a színházban. Mégis volt valamiféle szorongás a torkunkban, mert lehet jól és ke­vésbé jól is színrevinni egy nagy­operettet. A dig igényes, az volt és ma különö­sen az, azzá tette a színház vezető­sége az idei évad első bemutatójá­val, a Csongor és Tündével. A szo­rongás azonban pillanatok alatt fel­enged, abban a pillanatban, ahogy szétcsapódik a színpad vörös bár­sonyfüggönye. Az első taps máris csattan, a szép díszleteknek szól, a pompás bárjelenetnek, az újszerű, eddig még nem látott indításnak. Es a taps nem udvarias, több, sok­kal több ennél, őszinte elismerés. Es ha az egész előadás minden_ to­vábbi tapsáról hűen be akarnék számolni, cikkem valahogy így fes­tene: Sylvia belépő — nagy taps, megjelenik a színen Báni gróf — nagy taps, s így tovább. Fergeteges taps a felvonásvégeken, vastaps, többször egymás után. A muzsika, melynek minden szá­ma sláger — kétségtelen részese a nagy sikernek. De nem ez az egye­düli. A színészi játék, a kiállítás, mind-mind hozzájárult. Sylvia — Barcza Éva szépen csengő, tiszta hangja, kultúrált éneklése nem most hódította meg a közönséget, hiszen tavaly is sokat tapsoltak már neki a kaposvári kőszínház­ban. Mostani játékával azonban végképp rabjaivá tette azokat, akik a bemutatón résztvettek. örvende­tes tényként kell megállapítani, hogy játéka is sokat fejlődött ta­valy óta. Mozdulatát csiszoltak, sok­színűek, játéktechnikája már túl­nőtt az úgynevezett operettprima- donnai, sablonos, teátrális mozgá­son. Üde, friss Sylviát kaptunk tő­le. Es ha már a színészi alakítás­nál tartunk, hasonlóan dicsérően kell szólni az Edvint alakító Juhász Pálról, színházunk sokatígérő bon- . vivánjáról is. Juhász Pál ebben c szerepében nem alakított, Edvin voll CSÁRDÁSKIRALYNÖ ízig-vérig, Edvin, az elkényeztetett főúri gyerek, a rajongó szerelmes, a szülői zsarnokságot tovább nem tűrő fiatalember. Nem volna helyes külön taglalni a játéktól a zenei mi közönségünk pe- megoldását Juhász Pál­iz volt és ma különö- Vf- 0 nemcsak a játékban, a zene- ben ugyanolyan otthonosan moz­gott. Tisztán szárnyalt hangja min­den helyzetben, minden hangfek­vésben. S így lehetne felsorolni az elő­adás majdnem minden szereplőjét: Pusztai Pétert — Báni gróf, — Le- hoczky Zsuzsát— Stázi, — Farkas Annit — Cecilia, — Szép Zoltánt — Kerekes Ferkó, — Rassy Tibort — Miska, — Fillár Istvánt — Fer­dinand főherceg, — Csihák Lász­lót — Leopold Mária — és a töb­bieket, akik a maguk posztján■ mind tehetségük legjavát nyújtot­ták. Éppen ezért bővebben is kell szólni róluk. Pusztai Péter neve hallatára bi­zonyára sokaknak felötlik tavalyi kaposvári pályafutása, amikor ki­tűnő prózai színészt ismertünk meg benne. S most Bániként, a hánya­veti, csak a társaságnak, a szere­lemnek élő csupaszív táncoskomi­kus szerepében láttuk viszont. Nos, Pusztai sokoldalú színész — ez kiderült a bemutatón. Mindössze az első felvonás pár percében érez­tük, hogy nem ez az igazi területe — akkor elfogadott és ideges volt. Ehhez talán hozájárult, hogy az el­ső felvonásban a szövegírók kissé eseménytelenné tették szere­pét. A második felvonás viszont kárpótolt minden elfogódottságért. Mókázott, nevettetett, s mindezt nem erőltetettem Alakításának hasznára vált drámai tehetsége, az adott helyzetben mindig mélyére nyúlt szerepének, gyakran ő volt az ihlet csend perceinek szerző­je. Megfelelő partnere volt Lehocz- ky Zsuzsa. Fiatal bájával a tavaszt hozta a színpadra. Üdvözöljük a körünkben is a fiatal művésznőt úgy érezzük, általa megnnnptatáav. megoldódott a szubrett szerepkör. A járások sorrendje a versenyben A megyei versenybizottság érté­kelte a járások versenyét. A he­lyezés aszerint alakult, hogy egyes járások hány első helyet, illetve helyezést szereztek a mezőgazdasá­gi, begyűjtési és az adófizetési ver­senyben. Az összesített eredmény alapján a szeptember 28-i értékelés szerint a járások sorrendje a következő: 1. marcali, 2. siófoki. 3. fenyőd;. 4. kaposvári, 5. tahi, 6. barcsi, 7. nagyatádi, 8. csurgói járás. Alakításában azonban hamis han­gokat véltünk felfedezni. Talán fül- erős volt a beszédhangja, talán más miatt, de néhol a prózai szö­veg üresen hullott ajkáról, talán azért, mert hiányzott az érzelmi te­lítettség. Játék, tánc, ének közben viszont végig nagyszerűt nyújtott. Farkas Anniról elhittük, hogy »Csárdáskirálynő« volt. Arcjátéká­val, a »magunk között vagyunk« perceiben, fenséges palotájában jánm, szemléletesen tárta elénk ko­rábbi életét, a most is kettősségben élő, nagyravágyó asszonyt. A sze­repmegkívánta hanggal is rendel­kezik, azzal ügyesen is bánik. Csi­hák László is kitűnő figurát állított elénk. Alakításának értéke elsősor­ban abban van, hogy nem élt a szélsőségekre annyira csábító lehe­tőséggel, mindvégig kiegyensú­lyozott, degeneráltságában nem szánalomraméltó, hanem, kacagtató volt. Jó képességeket sejtető mű­vészt ismertünk meg Fillár István­ban, Ferdinand főherceg alakítóió,- ban. Napóleoni mozdulatai, jól idő­zített poénjai mindig a megfelelő lélektani pillanatban következtek, értékes tagja az együttesnek, a nagyoperett szereplőinek. Azt hiszem, nemcsak nekem, so­kunknak jelentett kellemes meg­lepetést Szép Zoltán és Rassy Ti­bor játéka. Szép Zoltán tavalyi szerepei után nehezen hihettük, hogy ilyen megnyerő Kerekes Fer­kó tud lenni. Tévedtünk, köszön­jük a bohém barát emlékezetes színrevitelét. Rassy Tibort új olda­láról ismertük meg. Miska alakja könnyű buktató lehetne az olcsó komé átázásra, a szellemesnek lát­szó, bárgyú bemondásokra. Dicsére­tes. hogy Rassy — aki különben hajlamos erre —, ezúttal igen mér­téktartóan élt, a külsőséges eszkö­zökkel. sőt talán nagyon, is mérték­tartóan. Az öreg. harminc évig egyhelyben dolgozó pincér hiteles­ségét némileg befolyásolja Rassy maszkja. Valószínű éri ő is, a ren­dező is érzi. Nem így képzeltük Miskát mi sem, aki a főpróbán túl- öreg, a bemutatón túlfiatal volt. Vázlatosan szóltam az úgyneve­zett főszereplőkről. Engedtessék meg nekem, hogy — bár megérde­melnék —, mindegyik szereplőről ne szólják. Egyről azonban még igen: Kiss közjegyzőről, Komíós Istvánról, aki a tavalyi szerepek után a múlt hetekben mint ördög­fiókát láttunk, most pedig töpörö­dött öregembert. És nem akármi­lyen öregembert. Kiss szerepét oly tökéletes kidolgozta, annyira füg­getlenül és mégis annyira hitele­sen benne élt a második felvonás­ban, hogy szinte közhelynek tűnő volna minden elismerő szó játéká­ról. Szívesen látnánk nagyobb sze­repekben is ezt az univerzális mű­vészt. A siker tehát teljes. A muzsika, a színészek elismerésreméltó játé­ka meghozta a sikert. Az említette­ken kívül rw;gy része van azonban ebben a rendezésnek, a zenekar­nak, karmesternek is. Sallós Gábor alkotó kézzel nyúlt az örökbecsű műhöz, új ötleteket, új szint vitt a rendezésbe, ötletes a nyitó kép' a beiktatott táncokkal, a mulatós, pohárvagdosós jelenetek megkom- ponálása is a rendező biztos kezét dicsérik. Örvendetes a zenekar fej­lődése is. A tavaly még harsány zenekar egységes tónust munkált ki Várkonyi Sándor karmester irányí­tásával. Bures Jenő díszletei pom­pásak, efeletti örömünk azért is nagy, mert végre méltó köntösben láthatjuk Kaposvárott a Csárdás­királynőt. Ebben persze nemcsak c; díszlet, hanem a kosztümök is köz­re játszanak, elismerés a jelmezter­vezőknek. A leírtak alapján bátran úgy tűn­het. hogy a mi előadásunk méltó párja a fővárosinak, hiszen csupa elismerő szót írtunk. Vannak hibái a mi előadásunknak, ez indokolt is. Ám ezek a hibák néhány nap alatt eltűnnek, »érik■» a produkció. S hogy napról napra jobb legyen, se­gít ebben a közönség is, amely bi­zonyára, úgy mint a bemutatón, ez­után vörösre tapsolja a tenyerei... PÖCZA JANOSNE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents